Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
9 Hogyan kell megnézni Moszkvát?* ''' 'A Szovjet-köztársaságok Uniójának vezetőiben rendkívül nagy hajlam jnutatkozik a mozi rendezői életpályára. Nagyon szeretik a rövid életű láto- mányokat, az egymást sűrűn követő képeket és a beláthatatlanul nagy színpadot. Nincs a világon olyan rendező, aki a diazletezós trükkjeit úgy ismerné, mint ők. A meghívott idegen vendégek rendelkezésére autóbuszok állanak, amelyek pontosan előirt és ravaszul kieszelt útjaikon csak a sokat mutató pontjait érintik ennek az uj társadalmi Los Ange'esnak. Ami a díszletek homlokzata mögött van, azt mindenféle módon eltakarják az iüdiszkrét szemek elől. Azok, akik igénybe veszk ezeket az autóbuszokat, jórészt nyugati munkások vagy professzorok. Ezeknek a derék embereknek már a foglalkozásuk is olyan amely nem jő iskolája az ankétezésnek. Minden gyanakvás nélkül érkeznek. A világ legklasszikusabb és ravaszabb díszletezésoi persze valóságként tűnnek fel előttük és úgyszólván a hivatalos katalógus előírásai szerint ítélnek az 'óriási ország’helyzetéről. Egy mintagyárüzem, egy mlntamajorság, egy mintakaszámya és egy mintaiskola.., Megnézik valamennyit, követve a hivatalos vezetőt. Aztán a sofíor megforgatja a kurblit, az autóbusz elrobog és csupa elragadtatott turistát visz magával. Emlékszem reá, hogy 1920-ban meglátogattam, a hadszínteret, azt a részt, ahol én magam Is harcoltam annakidején. Akkoriban még csak amolyan kezdő riporter voltam. Egy eleven prefektussal ékesített autóra ültettek, amely aztán körbe vitt a frissen óletrekeltett mezőkön, ahol a kormány jótéteményeit olyanformán ünnepelték a parasztok, mint az opera kórietái. fis mit mondjak a grafikonokról s a jelentésekről, amelyeket megcsodált attak velem egy irodában, ahol a gépírókisasszonyok, mint a jégeső, olyan buzgón kopogtattak. Ez Jutott eszembe Moszkvában, miközben végignéztem, hogy a párt idegen-vezetői hogyan kalauzoltak végig a városon egy belga szocialistákból álló küldöttséget s hogyan mulattak meg nekik mindent, — Idvévo azt, amit nem akartak. Az öreg Európa zarándokainak mindenekelőtt rendkívül ajánlják a minta-börtön megtekintését, amelyet, mint ahogy már említettem, „a szabadságvesztés intézetének4' neveznek a bolsevikiek. Azt hiszem, ez az a látogatás, amelynek hatása nyomán helyes fogalmat alkotnak maguknak a szovjetek a nyugati koponyák sötétségéről, vagy megátalkodott makacsságáról. A kommunista újságokban sokat lehetett olvasni a Szovjet-köztársaságok Uniója büntető rendszerének újszerű intézményeiről. Ezeken a leírásokon az ember még álmában is nevetne, ha nem a világ legkcgyetlenebb büntető eljárásait, s egy olyan terrorizmusnak a nyomait takarnák, a- melyeknek párjuk nincs a történelemben! Jóhiszemű, jámbor alakok, akik minden malidétól mentesek, leírják "cikkeikben a börtön-szalonokat, ahol az elítéltek cigarettázva és Dosztojevszkij összes müveit olvasgatva várják az „üdülési kimenőt44, amelyet Családi körben töltenek, amíg vissza nem ■férnek megint börtönükbe, ahol a becsületesség mesterei megtanítják nekik azt a művészetet, a- melvnek segítségével ismét, tisztességes emberekké válhatnak. Idillikus, gyönyörű képek I Ilyen leírásokkal szolgálnak az érzékeny sziveknek. Azonban a nyugatról jövő delegációkat elfelejtik elvezetni az In paoe-kba, ahol az 1918 öldökléseinek megmenekiiltjei oly hosszú idő óta eenyvednek. Óvakodnak, hegy a marxista látogatóknak, akik természetszerűleg elfogultak a kommunizmus javóra, megmutassák az agyonlőtt, emberek borzalmas statisztikáját, amelyben ilyen adatok szerepelnek: 28 püspök, 1219 pap, 6000 tanifő, 9000 orvos, 54.000 katonatiszt, 260.000 katona, 70.000 rendőrségi ember, 12.950 háztulajdonos, 355.260 intellektüel, 193.200 munkás, 815.000 paraszt. Egy derék motorbiciklis turista biztosít bennünket róla, hogy Moszkva legalább Í3 „normális életfeltételeket nyújt44 s mondja azt anélkül, hogy sejtené, hogy ott egy bizonyos „népsüritési politika44 van, amelyről még beszólni fogunk. Mások meg azt mesélik, hogy a parasztok és a munkások milliói szavazták a kommunista többségre. Azt kérdezem tőlük, láttak-e ők egy ilyen úgynevezett vála szí ást ? És a Kifnmersski, a kaszárnyaparadicsom! Oly sok látogatónak mutatták meg a legegyszerűbbektől a legkiválóbbakig; az ő számukra készül a regimenttel együtt s persze ruhatár, színház, klub, könyvtár, szobrászmüterem, virágos éttermek vannak benne. Sajnos, azonban más kaszárnyák is vannak á bolseviki országban, hasonlatosak a világ legkomiszabb kaszárnyáihoz, ahol a fiatal muzsikok kerek három esztendeig szolgálna k a magasabbranguak parancsainak alárendelve, akiket rotzldj élvtárs nem valami jóindulatú emberekké formált. És a gyár, a hire-s szovjet-bonbonokat előállító üzem, ahol az első emeleten dolgozó munkások ügyes fogással a harmadik emeletre lopődz- nak, míg a látogatók a másodikon gyűjtik tapasztalataikat! íme a kórház, amelyet egy meggyilkolt ka- pitálista lakásában rendeztek be. Mondanunk sem kell, hogy rendkívül gondosan gyógykezelik itt a munka közben megsérült munkásokat. Nem különb a kezelés, mint bármelyik francia kórházban, de a bolseviki forrásból származó cikkek szerint feltűnően jő. A misztifikáció ott kezdődik, amikor a hivatalos vezető tudtul adja az idegen látogatóknak, hogy ezek a beteg munkások betegségük miatt semmit sem veszítenek munkabérükből. De mi ez a munkabér? Nélkülüzheli-e a beteg és el* Henri Tíérand „Mii latiam, Moszkvában?“ című könyvéből, amely most ejlent meg magyarul Orbók Attila fordításában. látott munkás? Majd válaszolunk a kérdésre „A kalapács44 című fejezetben. Rengeteg példával szolgálhatnánk. A szovjet urai nagy fontosságot tulajdonítanak az élő szó reklámjának és jól meg tudják választani hirdetési ügynökeiket. De vájjon helyes-e, hogy .szemükre vetjük eljárásukat? Sokkal okosabb lenne példájukat utánozni. Például meghívhatnánk mi la orosz munkás-küldöttségeket, hogy látogassák meg Párisi és paraszt-küldöttségeket, hogy nézzék meg Touralne-i... Azonban azt hiszem, hogy a népbiztosok nem nagyon lelkesednének a dologért. Európa általában véve nem igen tudta reávenui őket, hogy udvarias viszonzást elfogadjanak. Egy prágai vállalat hadiszert szállított a riffeknek Hamburgon és Tripoliszon keresztül Leleplezik Abd el Krím titkos támogatóit — hordják a legye Pdris, május 18. A Riíf-hegység sziklasáncaiban kétheti eredménytelen vita után ismét megdördültek a fegyverek. E kétheti, operettéinpaura való béketár- gyalás, melynek unalmas ülésezései közben a fiatal, alig huszonötesztendős Si Oheddi, a riffek harmadik delegátusa. Összevásárolta Oudjda valameny- nyi piperecikkét, legalább két esztendőre valót, — a legközelebbi béketárgyalásig — mint ahogy a Le Journal tudósítójának; mondta; Abd el Krímnek kitűnő alkalmat adott arra, hogy állásait, szinte bevehctelleniü megerősítse, * hogy fegyver- és löszerkészletél kiegészítse. A francia katonai Jelentések bizonyos idegességgel állapították meg, hogy egy7 hét óta mindenütt európai müssalci tisztek jelentek meg a riffek harcvcnalában, akik lázasan hozzáfogtak az erődítési munkák befejezéséhez A fegyverszüneti tárgyalások alkalmával hét kilométerrel hátrább húzott front, most kitűnő stratégiai egységei alkot mely rendkívül megkönnyíti a védelmei, ae utánpótlást s a csapatok szükséges átcsoportosítását. Ez volt az oka, hogy a francia-spanyol offenziva első lökései szinte teljesen összemorzsolódtak, s csak itt-ott sikerült nagy emberáldozat árán jelentéktelen sikereket elérni. Abd el Krím tehát újra ellentáll, sztvósabban, mint valaha, 9 minden diplomáciai körmöníont- ságot megszégyenítő ravaszsággal orránál fogva vezeti ellenfeleit, akik az egész béketárgyalást csali csapdának szánták. A szándék yilagos volt. Abd el Krím háta mögött meg akarták vesztegetni a törzseket, akikről elhíresztelték, hogy ellenségei a függetlenségnek, s csak Abd el Krira rettenetes terrorjának engednek, mikor fegyvert fognak Franciaország ellen. Ám mi történt? A mesébe illő pompa és jólét a császárok követét megillető udvariasság sem tudta a riff szultán híveit eltántorítani: de két hét alatt, a francia kommunisták támogatásával kitünően informálódva Franciaország bet- és külpolitikai helyzetéről — megtagadták a szerződés aláírását. — önök nem békét, hanem háborút akarnak, — mondta Si Azerkane, — mást nem tehetünk, mint visszautazunk. Jöjjön, aminek jönni kell! Elég volt a megalázkodásból. A fegyverek tehát újra megdördültek és amint a VHumanilé, a francia kommunisták lapja Írja, „ezzel betelt a francia és spanyol imperialisták titkos vágya, akiknek sohasem kellett őszintén a béke.44 M. Violette, Aigir jelenlegi kormányzója a Conseil Génével de Chere résben tartott ülésén maga is kijelentette, hogy: — Franciaország végleg le akar számolni Abd el Krímmel, az idegen tőkének ezzel a veszedelmes ügynökével, Beírna Spiro üzelmei — Tevekaravánok reveket a Rifibe M. Violette kijenlentéee egy igen érdekes ellenmondóit elevenít föl, amely régóta kisért a francia sajtóban megoldás nélkül. Ha igaz, amit állít, hogy Abd el Krim az idegen kapitalisták ügynöke, — mint ahogy valóban szoros összeköttetésben, áll bizonyos angol tőkecsoportokkal, — teljesen érthetetlen a francia kommunisták magatartása, akik a legszorosabb ösázeköttétésr tarják fent vele, akik informálják őt, akik züllasztik a marokkói szövetséges hadsereget, s akik élükön a 1’Humanitéval a legenergikusabban sürgetik, hogy Franciaország szüntessen meg Abd el Krim ellen minden hadműveletet Nyilvánvaló, hogy Abd el Krim sem nem kommunista, mint ahogy a szélsőbaloldalon képzelik, sem az idegen tőke ügynöke. Abd el Krim független riff köztársaságot akar egyelőre, melynek semmi köze sincs sem az egyik, sem a másik érdekcsoporthoz. Legfeljebb annyi, hogy minden oldalról örömmel elfogadja a támogatást. A riff-kabilok szabadságharcának titkos támogatói közül legelsőnek a francia kommunistákat leplezték le, akik azóta frontot változtattak, s nyíltan vállalták álláspontjukért a felelősséget. Utánuk Anglia következett Anglia azonban elérhetetlen, s néhány neheztelő hangú jegyzéken kívül Franciaország nem igen vehetett máé elégtételt. A francia sajtóban azonban most igen érdekes leleplezések történnek Abd el Krímnek újabb titkos támogatásairól. A Cyrano, Leó Marches politikai hetilapja részletesen ismertette egy prágai cég titokzatos szerepét. A vizsgálat a következőket állapította meg: Egy prágai tekintélyes kereskedőcég Ham* burgban egy Beuno Spiró nevű ügynököt iart, aki megbízást kapott a riffekkel való kereskedelmi összeköttetés megteremtésére. A tárgyalások Abd el Krím mindenütt feltalálható ügynökeivel eredményre is vezettek g az említett cég i több tábori mozsarat, rengeteg lövedéke!, ezenkívül fényszórókat, bomba- és aknavetőket szállított. A vállalat felajánlott Beuno Spirónak katonai műszereket is, mikrofonokat, az ellenséges üteg elhelyezésének megállapítására. Egyik drezdai vállalatnál, melynek valami Hugresdoff dr. a vezetője, különleges hadianyagot rendeltek még, s ezt Törökországba szállították a druz felkelők részére. „Azt mondják, — jegyzi meg a Cyrano, — hogy Csehszlovákia katonai felszerelését Francia- országból kapja s ez valóban igy is áll. Nem értjük, mi szükség van arra, hogy Abd el Krim emberei a saját fegyvereinkkel gyilkolják le katonáinkat — Prága közvetítésével". A cikk megjelenését követő vizsgálat azután újabb adatokat dobott a napvilágra. Rövidesen kiderült, hogy a csehországi hadianyag hogyan kerül * xiliek ra&táraiba, aküset § tenger felől az BBSMJBBPWBS88MW—BUWWHlWn'WHMBMBBIBSŰBK' IWHIWIBM—! egyesült francia-spanyol flotta a legszigorúbb blokád alatt tart. Prágából Béunó Spiró Hamburgba, a békeszerződés értelmében létesített cseh rakodóparlra szállíttatta a fegyvereket, it tolasz kereskedelmi hajóra rakták » Tripoliszba csempészték. Tripoliszban három helyen szerelték fel a karavánokat, amelyek egyenkint Ghadamésnál lépték át az algíri határt, s a homok, « a végtelen pusztaságok védelme alatt valószínűen Oned Irghargar—Tidikett— Tonat—Erg Igidi—Tafilet vonalon rettenetes ne- hességek után elérték az Atlaszt, melynek szinte járhatatlan rejtett ösvényein a francia őrségek éberségét kijátszva jutottak el a Riff be. Ez magyarázza meg, hogy Abd el Krim 16- szerkészlete, bár a riffek rengeteg lőszert pazarolnék, szinte kiapadhatatlan. A leleplezések sora még nem fejeződött be. Lassankint ki fog derülni, hogy Franciaország nemcsak néhány halálraszánt fanatikussal áll. ezomben, akik itt az afrikai rablóromantikának utoLwí szikla bástyáját védik az európai civilizáció véres pacifikálásával szemben, hanem igenis szem-, bénái! Franciaország valamennyi nyílt és titkos ellenségével, akik ezek között a terméketlen vörös gránitsziklák között találták meg azt n fix pontot, amely elég arra, hogy ezen a franciák európai hegemóniáját kifordítsák sarkaiból. Frasscla lapok a £rasikfárgy&IIássr6!Í Pátria. május 22. Az ExceMor hosszabb cikkben foglalkozik a franké őr fő tárgyalásával r különösen hosszú méüta/tá'St szentel Bethlen István gróf miniszterelnök tanúvallomásának. Bethlen válaszolt a vád minden pontjára, írja a cikk. Rendkívül őszinte válasz* &a illaMnea vélemény ízerint minden félreérts®* el kei!, hogy oszlftseooa. Varíoniása megstammeiteiíe mindazt a mesterséges gyanút, amelyet vele szemben tápláltak és a vádlottaknak ellen irányuló állításaival gyemben Bethlen döntő bizonyítékokat terjesztett ölő. A lap ezután a Havas-iroda táviratainak kivonatát közli. Majd Sztracbe főügyész vádibesasédöt ismerteti, kiemelvén annak a magyar lovagiasság és a magyar történelmi hagyományokról szóm bevezetését, valamint Brfond beszédére vonatkozó kijelentéseit. Nem hallgatja el a vádbeszédnek Trianonra vonatkozó részét ..sem. — A Petiit Párisién is részletesen közli a vádbeszédet, hangsúlyozva azt a részt, amelyben a főügyész súlyosbító körülménynek tekinti a hazafias célokra való hivatkozást é-3 szigorú ítéletet kér, amely a bel- és a külföldön is megnyugvást keltsen. Igaza van, szól a cikk, hogy a magyar némáét nesn kalandoroktól várja feltámadását. A Martin a Havas-iroda jelentései alapján közli a vádbeszédet, arrnaik Trianonra vonatkozó részét és a vádbeszéd főbb pontjait. Kuruc Léva ünnepre készül , Léva, május 22. A kuruc Lóvá egy röpke napra megaMtja a rohanó időt, megfordul áa visszanéz elmúlt évszázadok távlatába. A tárogató bánatos hangja újból fölbug a lévai éjszakáiban, mint anno 1705-ben, amikor daliás kuruc leventék élén a Nagyságos Fejedelem tartotta bevonulását nagy Bercsényi Miklóssal és Károlyi Sándorral a hadak élén. Rákóczii Ferenc ekkor tíz napot 'töltött a lóval táborban, amely a Ga ram vonalának biztosítása után a hadműveletek központja lett. Hót esztendeig búgott, siikongobt a harci tárogató a garami rónán és azután mind följebb és följebb húzódott a végekről, mig egyszer caak teljesen elhalkult mőlabus hangja az erdőkoszorus bércek között és elcsendesült a fegyveraaj. A kék vizű Ga ram partján azután szomorú lob- banással kialudtak végleg a kurucok tábortüzei... Vak Bottyán apó, a labancból kuruccá megtért ősz generális, lebontatta a lévai várat, a két Ebeczky- lestvér sem toborozott többé lévai leventéiket kurucok táborába. Nagy Bercsényi Miklósnak elfogyott a katonája, fölgyujtolta a várost, hogy a labanc ne verhessen fészket benne. Heisíer labancai bevonultak a lángbaborult kuruc Lévára ... 1928 június harmadikán fölbug Léván a tárogató. Vágyakozó síró hangjára Rákóczi szelleme végigsuhan a garami tájon és Léván a szent Grbán- hegy tövében megrázza hatalmas lombkoronáját a Nagyságos Fejedelem ősi fája. Zizegve libbennek meg levelei, mintha csak sírva fakadna a százados .viharokat átélt öreg fa. Á levegőben ezeréves bánat felhője kering, mint ősdalok lelke jajjong a láthatatlan régi magyar igric dala: a „Jaj régi szép magyar nép, az ellenség téged mint szaggat és tép ,..“ Kuruc zene szerelmese, magyar sors átkos terhe alatt görnyedő Káldy, de jól tetted, hogy a sátoraljaújhelyi szőlőkben elrejtett utolsó kuruc- tárogatót fölkutattad és megajándékoztad nemzetedet annak szívre szálló bánatos szépségeivel, hogy nehéz időkben kesereghessen mellette és hogy előhivja vele a Nagyságos Fejedelem szabadságáért hevüíő lelkét. Junius 3-án, Űrnapján a kéklő G arain, a kanyargó Ipoly és a szőke Szikinoe völgyének kuruc ivadékai áhítat os kegyelettel borulnak le Léva városában a szabadság eszmék glóriás nagy magyar mártírja: Rákóczi Ferenc halhatatlan szelleme előtt, mely világító Farosaként lobog a fekete magyar éjszakában árván és elhagyatottan botorkáló, •vLhartcpeW szegénv népének göröngyös utján. •*-4£- Koperniezky Kőénél. 1926 május 23, vasárnap. Álomfejtö Csúnyák vagyunk, sápadtak, szegények, szomorúak, szemünk alja s nadrágunk térde is0 gyűrött, kopott, fakó, suta szobrok: tartjuk a fáklyái i fcsengetjük az emberek szemét, kutyának sem kell, mégis szene igazság felhőket-nyergeU fixa ideánk, mely a rádió hullámainak cikázó társaságát zavarint ja: számolni kell, számolni kell velilnkl Az emberek szemébe a világból csak a nappalok képe Villon, s mint. szürke iszap a homokra, ráül szikkadt hétköznapjukra és súlya hályogával eltakar minden szépséget, szint, erőt, csodátt — mi az éjjelek sejtelmesebb és finom érzéseinek sugarát fogadjuk, ami az 5 szemükből kimaradt: kék csillagfénnyel fonjuk be fejünk, szívek bonyolult pókselyméi motozzuk, és képzeletünk női bájain felhizlaljuk a lomha tudomány' vagyunk közelgő korok kürtjele, si,kongó fecskék, kik alant csapó ngva kihirdetjük a megváltó vihart, — a világ szebbik része menne veszendőbe ha nem volnánk mi, azok, kik vagyunk: az emberek vad ősi álmait Tündérálmok koldusruhdban, erő, pocsékolt, merfelen, dús kincs az örök szegénységben, Kit-hid rongy borzalmak fölött dűlő kor hulló kongását ál ránklő ezer szem horgonya s friss jövök jó gyermekszemével tőlünk várja az életet: költők, művészek, álmodókl Györy Dezső.
