Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
1926 május 23. vasárnap. 7-----"■...’1 --------------------------------------Fe iekezetieskedés az ungvári ipartársulati választásokon Ungoár, május 22. (Ruszinszkól szerkesztőségünktől). Az ungvári ipartáraulati választásokat megelőző korteskedés már napok óta kezd túlnőni a normális kortespropaganda határain. A vasárnapi választógyülé- een legtöbb szavazatot nyert két jplölt: Kreisler Géza és Preusz Mór között május 24-én. pünkösd hétfőjén pótválasztás lesz. Kreisler Géza, mint az Ungvári Kereskedelmi Csarnok és az iparosság egyetlen hivatalos jelöltje, a kortesláz közepette sem feledkezett meg arról, hogy az ipartársulat ügye csupán gazdasági természetű ügy. A Preusz Mór kortesei azonban a főnök-választást felekezeti ügyé tették és a korteskedést még a zsidótemplom falai közé is bevitték, úgy, hogy ezzel a zsidóságot magát is két táborra osztották. Ez az aggasztó tünet arra birta az ungvári auth. orth. izraelita hitközség elnöké*, hogy ebben az elfajult korteskedési ügyben nyilatkozzék. Weinberger Izidor bankigazgató, mint hitközségi elnök a következőkben nyilatkozott: — Mint a hitközség elnöke csak sajnálattal nézhetem azt a törekvést — ha egyáltalán van ilyen — amely zsidó felekezeti aláfestéssel akar ! híveket toborozni Preusz Mór számára. Kijelentem, hogy a hitközség teljesen távol áll az ipartársulati főnöki választástól és soha nem tűrné, hogy felekezeti problémává avassanak akár politikai, akár gazdasági természetű mozgalmakat. —■ A zsidókérdést nem lehet korteseszközzé aljasitani egy párt szolgálatában sem és ezért, mint az orth. izraelita hitközség elnöke arra kérem a zsidó választókat, hogy ne hangoztassanak zsidó jelszavakat ott, ahol annak semmi helye nincs. — Mi mindenkor aggódva őrködtünk a felekezeti béke megóvásán és inkább azon kell mindnyájunknak fáradoznunk, hogy Ungvár keresztény és zsidó polgársága között ez a harmónia megmaradjon. — Nem mondhatok egyebet, minthogy a zsidóság ellensége az, aki ennek az ellenkezőjét cse- lekszi. Elítélték a prágai betörőbandát Prága, május 212. A prágai erfcüdtiMrőBág ma meghozta ítéletiét Frank Ro*o boxdflfanály ém betörőbandája felettit. A bíróság bűnösnek mondta ki aa összes vádlottakat 6s Hautmsan Adolfot 10 hónapi súlyos börtönre, Voíypka Jánost kétévi, Kraus Ernőt 13 hónapi börtönbüntetésre, Hautman Antóniát háromhó napi magán Bárkára, Frank Rosét 8 hónapi súlyos börtönbüntetésre, Ruzsicska Jánost és RnuaAcsfea Károlyt 13—13 hónapi súlyos börtönbüntetésre ítélte. A* Sbéletrt, amelyet általánosságban nagyon enyhének minőgilenek, a vádlottak elfogadták. Frank Roae tárgyalt védőjével, hogy mivel a vizsgálati fogsággal büntetésének nagyobb részét már letöltötte, ideiglenesen három hónapra szabadlábra helyeznék. Az éllamű gyász hdroomapi gondolkodási ídflt kért. kát, újra eljöttek. Félénken ültek le eleintén, de mikcr látták, hogy szívesen fogadják őket, nekibátorodtak, összevegyültek a többiekkel és velük énekeltek. Benedekné asszony a konyhában piros arccal, bnzgőn főzte a paprikást ... így múlt el az egész nyár s az ősz és mire a tél a Bus-utcában is beköszöntött, Bene- dekék azon vették észre magukat, hogy vagyonkájuk ugyancsak megcsorbult. Gyönge volt a szüret is és az uj termés egyrészét el kellett adniok, hogy tavaszig megélhessenek. 'Amellett a lányuk is sok pénzbe került. Árvái végleg abbahagyta a mesterségét és a nyakukon élősködőit. Tavasz felé elhatározták tehát, hogy a kocsmát újra kinyitják. Husvét vasárnapján föl is terítették szépen az asztalokat, Bnedekné a konyhában szorgoskodott, de igen hűvös volt az idő és nem jött vendég. Általában borongős, fázős tavasz volt. későn borultak zöldbe az akácfák. Mert azért is zöldbebcxultak, de árnyuk hiába akarta elborítani a szerelmes párokat. Más kis utcákat más kis kocsmákat találtak a szerelmesek, de lehet, hogy egyáltalán azok is kipusztultak. A környékről való ismerősök eleintén még csak benéztek Benedekekhez. Sietve megiítak egv-egy pohár bort, aztán tovább álltak. Csakhamar elterjedt a Ilire a Bus- ulcában, hogy a Naphegy alján olyan uj kis kocsma nyílt meg, minek a bora kedvéért rnég Kőbányáról is Budára járnak az emberek- Aztán meg drágák is ezek a Benedekék. Elbizakodottak, a menyecske ugyancsak fenn hordja az orrát, a vejüket pedig nem lehet kiállani. Az asszony meg kiöregedett, nem tudja az ételbe beleadni az ízt úgy, mint valaha. Az öreg kocsmáros pedig morőzus, zsörtölődő, sokszor gororqjba. Benedek estéről-estére egyedül üldögélt a kis kocsma cspndes, elhagyott udvarán. Zsebéből szomorúan kandikált ki a tarka, fakó asztalkendő. Pozsony városához bizalmatlanok a bankok a Slovensky Dennik kacsája miatt Kutbaesik a város adósságainak konverté:J~~ — A P- M. H. tudósítójától — Pozsony, május 22. A P. M. H.-ban pár hét előtt rámutattunk arra, hogy a pozsonyi városházán egy cseh soviniszta klikk működik, amelynek szócsöve a Slovensky Dennik koimánylap. Ez a klikk kormánybiztost szeretett volna Pozsony nyakára ültetni és már a képviselőtestület feloszlatásáról cikkezett, ami alaposan megbolygatta a városháza békéjét és elkedvetlenítette a tisztviselőket. A város egj,ik közgyűlésén nyíltan meg j' is nevezték a klikk főmozgatóját Szkolszky főjegyző személyében, aki azonban nem reagált a támadásra és még ma is mélyen hallgat... Hogy a Slcvensky Dennik felröpenio I kormánybiztos-ballonja micsoda komoly károkat okozott a városnak, az csak mcst derül ki. Jó forrásból ugyanis arról értesülünk, hogy a pénzintézetek bizalmotlankodnak Pozsony város vezetőségével szemben és megokclásul a „jólértesüit“ kormánylapra hivatkoznak. Komolyan sző volt már róla, hogy a város függő kölcsöneit konvertáltatni akarja egy nagyobb bankkölcsönnel. Egy negyvenkét milliós kölcsön Jelvételéről volt szó. és a pénzintézetek — ezek között elsősorban a pozsonyi régi bankok — hajlandók is lettek volna a város szénáját rendbehozni. Közbejött azonban a Slovensky Dennik a kor- J mánybiztosi rendszer emlegetésével. Erre a j Pozsonyi Első Takarékpénztár, amely a i negyvenkétmilliós kölcsönből jelentős össze-! get vállalt volna, a napokban értesítette a polgármestert, hogy legnagyobb sajnálatára a kölcsöntöl vissza kell lépnie. Hivatalosan ugyan nem indokolta, hogy miért, de nyílt titok, hogy mitől tart ez n szolul i\ gi pozsonyi pénzintézel. Ha kormánybiztost kap Pozsony — mondják a bankban — ugv ki garantálja a kölcsönt, ki fizeti a kamatot? Hátha a kormánybiztosnak ma jd nem tetszik, hogy egy őspozsonyi bankkal kötötték az üzletet. A pénzpiac érzékeny, a kormánylap tehát legelsősorban a város érdekeinek ártott legtöbbet. Újabban a nagyszombati bankkal való tárgyalások miatt is támadják a cseh lapok Pozsony város vezetőségét. A régi nagyszombati pénzintézettől 12 milliós kölcsönt akar felvenni a város és a tárgyalások már szépen előrehaladtak, a dolgoknak mostanában kellett volna períektuálódnia. Most meg a Robotniclce Noviny követi a Dennik példáját és minapi számában erős támadást intéz a kölcsön terve és Schmi.d: Imre igazgató ellen, aki a tárgyalásokat Pozsony részéről vezette. Félő, hogy a Rob. Noviny okvetetlenkedése is bomlasztó hatású lesz az egész ügyre. Á magyar színészet diadalt aratett Prágában Tomboló lelkesedés estéről-estére a magyar táncnak s a magyar nótának — Hogy élnek színészeink az aranyos Prágában? Prága, május 22. Ezen a héten egy kedves, lelkes kis magyar kulíurcsapat kapcsolódott be a maroknyi prágai magyar sziget életébe. Hosszú hetek óta vártuk ókét, szabad pillanatainkban arról beszéltünk, hogy milyen kedves, szép dolog lesz, amikor megérkeznek a száztornyu aranyos Prágába a szloven- szkói magyar színészek és elhozzák közénk a magyar szó, a magyar nóta bűbájos muzsikáját, A mi életünk ebben a hétszázezer laikósu városban szomorú exilium, mert igen kevesen vagyunk itt magyarok és olyan ritka alkalom, amikor valami nagy esemény, egy magyar hangverseny, egy magyar művész pfágai fellépése, vagy egy magyar sportcsapat szereplése egy helyre gyűjt bennünket. Igen jóleső öröm, mikor bemegyünk az intim Varieté nézőterére, helyet foglalunk a fehér terítékű asztal mellett és hirtelen magyar beszéd üti meg a fülünket. Ni, hát, ebben a városban Szlovenszkótól háromszáz kilométernyire légvonalban, rajtunk kívül is élnek magyarok? Hadd nézzelek meg, Testvér! Olykor-olykor, egy- egy cigánybanda is elvetődik szerencsét próbálni és a magyar sziget valahogy megérzi a magyar dal varázsát, ilyenkor is egybegyülünk. Az, ember lassan, iitődötten bandukol magában hazafelé a Foch-köruton, egy kávéház mellett megy el s egyszerre pillanat alatt megfogja a szivét valami. A pincehelyiség ablakából hegedűssé sir fel, magyar nóta zokog. Ilyenkor hozzátámaszkodunk a lámpavashoz, szemünkbe könny szökik, eszünkbe jut a Vágnak partja, halljuk a Heraád csobogását, látjuk a pozsonyi Dunapartot, képzeletünkben ott járunk a kassai dóm csodás cirádáinak tövében. A magyar színészek ezt a mi elveszített hazánkat hozták el néhány estére körünkbe. erre a zsúfolt karzatra feltekintünk és a diákok és katonák tomboló éljenzését, hogyvoltjd.it és újrázásait halljuk. Zeng, zug és harsog ilyenkor a terem, mintha nem hatszáz ember volna abban a színházban, hanem egy nagy nagy sereg, ilyen ünneplésben Prágában semmiféle színtársulat még nem részesült. A színészeknek minden számot meg kell ismételniük, Belláknak és Ferenczi Mariannák minden táncszámát legalább ötször megujrázíatják. Fehér kendők lobognak a karzatról, a kihívások egymást érik és mikor rendesen osztani szokott a közönség, a harmadik felvonás végén, most mindnyájan ott maradnak, lámpák elé szólítják a mi kedves vendégeinket, hatszor-hétszer hívjuk ki és el sem akarjuk őket engedni. S a mi kedves szinészeink megérzik ezt a nagy-nagy szeretetet, olyan kedvvel, ambícióval, lelkesedéssel játszanak, amely az idegennyelvü közönséget is egy csapásra meghóditotta. Prágában láttak talán jobb operettelőadásokat, talán jobb színészeket, szebb díszleteket, de a magyar operettjátszás szépségeit és értékeit a Faragó színtársulat ismertette meg a cseh főváros közönségével. A nézőtér lelkesedése átragad a esetiekre és a németekre is, velünk együtt ünnepelnek és tapsolnak és nem tudnak betelni szinészeink nézésével, akiknek művészi teljesítménye minden dicséretet megérdemel. Komoly cseh színházi kritikusoktól hallom, hogy a magyar szinszek tdncteljesitménye egyenesen felülmúlhatatlan nemcsak a speciálisan magyar jellegű táncban, a csárdásban, amelyet a csehek egyáltalán nem tudnak utánozni, hanem a modern táncokban is. Egy kedves május estén vidám, kacagó arcú ismerősök szállnak le a vonatból, ezek a mi kedves jó barátaink, osztálytársaink, akikkel együtt ittuk a jó lamacsi bort Pozsonyban, együtt töltöttünk el egy pár szép éjszakát a kassai Lőcsei-ház kerthelyiségében, mindnyájan kedves ismerőseink, édes jó barátaink. Valami nagy melegségben olvad fel a szivünk, szeretnék mindanryiokat a keblünkre szorítani, a legnagyobbtól a legkisebbig, megköszönni nekik, hogy itt vannak és hogy felejthetetlen széppé varázsolják az orgonás és gyöngyvirágos májust. Minden este ott találkozunk a karlini Varieté nézőterén. Ott vagyunk állandóan Prágában élő magyarok és a tanulmányukat folytató diákgjk, a nehéz szolgálatot teljesítő katonák, akik Szlo- venszkó és Ruszinszkó minden részéből toborzódtak össze. Csupa ismerős, kedves arc, most különös láng ég a szemükben, ők is ünnepelni jöttek el és szerény filléreikkel hoznak áldozatot magyarságuknak. A karzatot minden este zsúfolásig megtöltik a magyar diákok és a magyar katonák és ha a nézőtér olykor-olykor üres, mert hiszen a cseh közönség csak az igazán nagy slágerekre jön I el, mégis boldogság fog el mindannyiszor, amikor Ahogy Bellák, Horváth Böske, Ferenczi Mari- anne és Unger István táncolnak, úgy nem láttunk színészt Prágában táncolni — mondja az egyik — csak artistákat. Bellák kifogyhatatlan a táncötletekből, ha ötször ismételtetnek meg vele egy táncot, mindig uj és uj momentumokat vet fel, mindig friss, fürge és jókedvű. Ferenczi Marianne bájos fiatalsága annyira elragadta a legkomolyabb — és itt egyáltalán nem nagyképii — kritikusokat. is, hogy egy világlap, a Prager Tagblatt a Dolly előadásáról irt kritikájában azt írja róla, hogy ő volt az est királynője. Viola Margitot sokan féltették a prágai színpadtól, ő azután alaposan rácáfolt ezekre a jogosulatlan aggodalmakra. Teljesen meghódította a közönséget hangjának bársonyt színezetével, mindig diszkrét, de azért annyira eleven játékával, gyönyörű táncaival és — last nőt teást — pazar toalettjeivel. Igazán semmiben sem marad a nagy primadonna sjarolí mögött és estéről-estére sorozatos diadalokat arat. Unger István mindebben niggj/delő partnere. Bebizonyosodott, hogy senkisem próféta a hazájában Kassáról az utóbbi időben gyakran hallottunk lekicsinylő kritikákat éppen az op.erett- együltesről és a magyar színészeknek Prágáiba kelleti jönniük, hogy. ne csak a közönség, hanem a legkényesebb kritika is felfedezze és elismerje őket. Külön és jóleső örömmel kell megemlékeznünk Fischer Károly karmester nagy sikereiről, aki az Eladott menyaszony és a Cigánybáró dirigálásával olyan művészi teljesítményt nyújtott, hogy a cseh lapkritikák a legnagyobb extázisbán imák róla. Csak egy pár szemelvényt ragadunk ki. A Ná~ rodni Politika megállapítja, hogy Piscüpr az Eladott menyasszony dirigálásában már kezdetben megadta a helyes tempót, amelyet kitünően fokozott az előadás folyamán. A C’eské Slovoban Vo- dek dr., a cseheknek egyik legnagyobb zenekritikusa állapítja meg róla, hogy teljesen feifogja és átérzi Sinetana müvének összetételét és minden részletét. Orchesztere kicsiny és nem teljes összetételű, de azért minden zenei szépségei kihoz. A soviniszta Národni Lilsy pedig megállapítja, hogy Fischer teljesen beavatott az Eladott menyaszony tradícióiba és egy kevés magyar nemzeti színez,e- tet adva a muzsikának, még érdekesebbé tette az előadást. A többi lapok mind hasonló decséreüei emlékeznek meg róla. A kritika legnagyobb elismeréssel szól Faragó Ödön működéséről is, akinek rendezői kiválóságát egyértelmű lég állapítja meg. Faragónak Prágába kellett jönnie, hogy megmutassa Szlovenszkónak, mit jelent Szln- venszkó kulturális életében az 6 színtársulatának működése. Nagy erkölcsi elégtétel nekünk, amikor a Ceské Slovóban olvassuk azt, hogy Faragó kezében nagyszerű kézben van a szloi'cnszkói magyar színház és erre a Faragó Ödönre bátran rá lehet bízni a szloven- szkói kultúra fejlesztését. Egyszóval dicsőség és megérdemelt dicséret mindenfelől. Sajnos, ez az elismerés inkább csők erkölcsi tekintetben fejeződik ki, a rossz konjunktúra érezteti hatását és az első esték részvétlensége csaknem katasztrófába döntötte a társulatot. Szombaton kezdődtek az előadások és csak szerdán kezdeti belemelegedni a közönség, csertőkön a Ma cicán már táblás ház, \ olt, amely valóságos premierhanguiatot ébresztett bennünk. A karzat mámora leírhatatlan volt, A mag; ar diákok és katonák tombolva ünnepelték a „cukros" Ferenezit, a „gyönyörű" Violát és az ,elragadó" Bellákot, a csehek pedig felvonás közben 'felhoztak a szomszéd vendéglőből egy-egy korsó sört, maguk elé tették a párkányra és Violának meg Ungernek gyönyörű szerelmi kettesei után nagy elismeréssel hörpintettek a korsóból és az üres korsó alját a padkához verve segítettek a magyaroknak hangulatot csinálni. Ezeken az estéken megteremtődött a nemzetiségi béke Prágában, az Úr 1926. esztendejének május havában. A foyerben nagy tömeg hullámzik és barátságosan keveredik össze a magyar, cseh és német beszéd. Szinészeink nagyon jól érzik itt magukat. Igaz, egy kissé le vannak strapáivá, mert minden ember rettentően be van fogva. Viola például szerdától kezdve megszakítás nélkül játsza a Csárdáskirálynő, Marira és az Orlov főszerepeit, partnere Unger is állandóan szerepel és Bellák idáig tulajdonképpen nem kilenc előadást, hanem huszonhetet csinált végig, mert hiszen minden táncát átlag háromszor kellett megismételnie. A mi lelkesedésünk azonban átragadt őreájuk is és frissen, lelkesen bírják a tempót. Faragó Ödön féltő gonddal vigyáz reájuk, az Istenért, csak ne essék baja valamelyiküknek, itt igazán minden ember pótolhatatlan. Ha például Bellák berekedr.e, amitói a gondviselés óvjon, az egész társaságnak pakkolnia kellene. Bellák torkának egészségi állapota most a szlovenszkói magyar színészet legfőbb problémája. Prága külöpben éppen olyan fáradságot jelent színészeinknek, mint a vidéki turnézás. Itt is a megszokott napirend, reggel 9.-től 2.-ig próba, azután közös ebéd a Nezdara barátságos kerthelyi- ségében és a délután a szabad. Ilyenkor mindenki a város nevezetességeit nézi. A társulatban valósággal krematoriumláz dühöng, mert ilyesmit a magyar színészek még nem láttak. Unger István és Kovács Teri vezetésével kimennek krematóriumba és félórákig elnézik, hogyan gördülnek a koporsók a mindent elhamvasztó tüzbe. Kovács Teri szenvedélyesen bújja a képtárakat, múzeumokat, ő a széplélek a társaságban. Viola Margit az óváros- téren lesi az apostolokat, de csak pénteken délelőtt sikerült őket kivárnia. Ekkor forró fohásszá! fordult hozzájuk, áldjátok meg a magyar szintársulatot és küldjétek egy kis esőt, hogy a közönség pünkösdkor megtöltse a színházat. És ime, az ég meghallgatta a magyar színészek óhajtását, pénteken délben megnyúltak csatornái és vígan szakad az eső. Soha esőt Prágában még úgy nem ünnepeltek, mint ezen a napon és ennek örömére Faragó Ödön asztaltársaságának két külön krigli sört engedélyezett. E sorok írója három korsót ivott *meg, hogy megmentse a .prágaiak renoméját. A prágai hét a „magyar- : szintet diadalát jelentette és a kisébb^jgi magyar kulturrörténelem- nek maradandó és éríá&es. féléddé. -----------------------------------------------------------------— A magyar nemzeti párt a ientermelés vámvédelméért. A Bánd dér Landvvirte és a magyar nemzeti pánt szenátorai java^Lgtot. térj észtéit ek a szenátus elé, amelyhigíi. rámutatok;- a Igntermelés válságos helyzetére és ü^petalnck a ■len számára. Hasonló ja/vagialpj beírj Qgztette'k a Bund dér Lajidwirte és a umgyar part képviselői már Rőtekkel e«Ta kép^selcliáz elé. — Eltemették Hckenu&e hggebget. Óíátnatfüredről táviratazték: Hokeulohe' Cimstian Kvart herceget, ma óriási részvét fajaiéit, temették el a jávorinál vadászkastélyban. Á temetésre rengeteg német vendég*, ölvén .autó és nagy tömeg koszorú érkezett
