Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
1926 május 28, vasárnap. rPl^ia-MAfiífeaR.-HIKIiAE AZ IDÍ SODRÁBAN Irta: Schöpilin Aladár. Néhány levélből, arnirt mostanában kaptam, valamint egyik-másik ismerősöm elbeszéléseiből azt kell következtetnem, hogy odafent Szlovenszkő- ban vannak fiortaleimiberek, talán nem is kicsiny számmal, akik arról ábrándoznak, hogy lejönnek ide Budapestire s itt próbálnak boldogulni és valamiféle elhelyezkedést találni. Ezeknek okulására mondom el a következő eseteket a saját tapasztalatomból. Egy atyámfia járt nálam néhány hónap előtt n elpanaszolta, hogy állás nélkül van. Egy nagy vállalatnál volt elég tisztességes állása, de aztán a vállalat, amely a háború utáni idők abnormis viszonyai közt igen nagy méretekre duzzadt, a nor- málisaíbbá vált viszonyok révén nagyon összezsugorodott ■ kénytelen volt tisztviselőinek túlnyomó részét — ahogy nálunk most gyalázatos germán izmussal mondják — leépíteni. Az utolsók között bár, de mégis csak B-liotára került az én atyámfia is. Már most hónapok óta állás nélkül van, a csekély végkielégítése elfogyott, az Ínség fenyeget, nemsokára enni sem tud adni négy .gyermekének, — tehát legyek szives én és szerezzek neki valami állást. Elvégre inieUigene ember, van kereskedelmi képzettsége és prakszisa, jogot is végzett, komoly, tisztességes munkás, se nem nagyon öreg, se nem nagyon fiatal. Természetesen azonnal vállalkoztam, hogy megteszem, amit tudok s igyekeztem is a szavamat megtartani. Nincs valami sok olyan összeköttetésem, amelytől várhatnék valamit, de amit lehet, megpróbálom. Szóltam la néhány olyan ismerősömnek, aki olyan pozícióban van, hogy valamit várni lehetett tői1©. A válasz, mintha Miséről lettek volna nyomva, mindenütt ezószerint ugyanaz volt: barátom, miire gondolsz? Nem abban fő a fejünk, hogy uj embereket vegyünk fel, hanem abban, hogy miképp bocsáthatjuk *1 i meglevőket. Végre rávettem magam, hogy elmenjek egy jó barátomhoz, aki igen jelentős pozícióban levő ember, közgazdaságunk egyik legfontosabb ágával van igen szóróé kapcsolatban. Azt hittem róla, . hogy ha valaki, hát ő tehet valamit ebben a dologban. Szívesem meghallgatta kérésemet s aztán benyúlt a fiókjába és elővett egy ív papirost. Ezt mondta: — Nézd meg, erre a* Ívre negyven név van fotóivá. Kivétel nélkül olyanok neved, akiknek somsa nekem személy szerint különösön a szívemen ffflcszítk. Mindnek állást kellene szerezni ée hónapok óta nem Sikerült egynek sem. Pedig mondom, nagyon kellene nekik és nagyon-nagyon szeretnék rajtuk segíteni. Kívánod, hogy a rokonod nevét íd© írjam negyvenegyediknek? Mit felelhettem? Azt mondtam, írja fel, hisz hátha a kepanyó! is elsül, de a pártfogoltamniak megmondtam, hogy ez a reménység i« befagyott. Szegény fin ma ie állás nélkül van, el se tudom képzelni, miből és hogyan él hatodmagával. Nemrég találkoztam egy ismerősömmel, aki egy nagy bank tisztviselője, már vagy tizenöt év óta. Elbeszélt©, — amit Miiemben is tudtam, — hogy a bankjukban most uj amerikai számológépeket szereztek be, amelyek csodálatosan működnek. Intelligenciájuk majdnem félelmetes. Tudják a négy óramüveleten kívül a hatványozást és gyökvonást. kamat- és százalékszámítást, könyvednek, számláznak és tudom is én, mi mindent tudnak még. Ismerősöm szinte megdöbbenéssel beszélt róluk. — Szóval ezek a gépek embereket tesznek feleslegessé? — kérdeztem én. — Természetesen, — feleit az ismerősöm. — Minden ilyen gép legalább három embert tesz feleslegessé. — ás ezekkel mi lesz? — Uram — mondotta az ismerősöm —, azt sem tudom, velem mi lesz. Rettegek, hogy én is azok közé kerülök, akik feleslegessé válnak. Kérem, én valamikor sokat olvastán arról a takács- forradalomról, amely annak idején Angolországban a szövőgépek bevezetésekor kitört. A takácsok megrohanták a gyárakat, összetörték az újfajta gépeket, amelyek exisztenciájukat veszélyeztették. Én eddig ezt úgy tekintettem, mint barbarizmust, a müvei ellenség fellázadását a műveltség ellen, együgyű kísérletet a gazdasági haladás feltartóztatására. Ma megértem az angol takácsokat. Ha ezeket a számológépeket látom, feltámad bennem az indulat és szerelném őket törmelékké rombolni. Tegnapelőtt a villamoson találkoztam egy fiatalemberrel, akit még diákkora óta ismerek. Mintegy huszonnyoloéves ember, háborúban járt, tiszt volt, éveket töltött hadifogságban. Igen eszes, képzett és derék fiú, tökéletesen tud németül, franciául, angolul. Mindig úgy néztem rá, hogy szép jövője van. Kérdem, mit csinál most. — Végre van állásom, — felelt. — Egy kereskedelmi vállalatinál vagyok tisztviselő. — Fizetése? Némileg röstelke'dve felelt. — Hát az nem valami sok. Egy millió kétszázezer korona egy hónapra. — Munkaideje? — Reggel nyolctól este hatig, aiyjjg az üzlet nyitva vaut — Eh»cdálk óztam. — Ilyen kevés pénz ennyi munkáért? Hogy bírja ezt ki? — Mit csináljak*? — mondta a fiatalember vállát vonva. — Legalább negyvenen irtgylik ezt az állásomat i«. Itt m inálunk Magyarországon, a különféle B- listák, leépítések, vállalatok és hivatalok megszűnése, megmaradtak összezsugorodása lévén olyan szociális jelenség támadt, amelyről a háború előtt sejtelmünk se volt: az intelligens emberek munka- nélkülisége. Krónikus betegség, egyelőre gyógyíthatatlan, sejtelmünk sincs róla, hova fog vezetni. Rettenetes baj, mert óriási módon rontja azoknak a helyzetét Is, akiknek van munkájuk és állásuk, — ezek ki vannak szolgáltatva bényre-kegyre a munkaadójuknak, aki joggal hivatkozik arra, hogy a katasztrofális viszonyok miatt redukálni kell a személyzeti költséget és nagyon hatásosan Mvat- kozhiatik arra, hogy csak füttyentenl© kell és kap embert, sokat is, bármiféle munkára, bármi kis fizetéssel. Ha vannak a Szíov-errszkóban fiatalemberek, akik szeretnének ide hozzánk átjönni, olvassák el ezeket az én eseteimet és aztán gondolják meg, mi vár rájuk ideleim. „Félelmetes pünkösd Ao|liálianu Óriási elkeseredés a EeszegényeefleEt bánpUiIajcfonosok és az éhe%$ munkások között London, május 22. A mai sajtó nagy pesszimizmussal beszél a szénkonfliktus kilátásairól. A kormány ajánlatát a bányatulajdonosok tegnap elutasították, a bányamunkások pedig íebbe semmi körülmények között sem hajlandók belemenni. Ma a helyzet ugyanaz, mint az általános sztrájk előtt volt, s a bánya munkások között is, a munkaadók között is, a legkétségbeesetíebb hangulat van keletkezőben. A húzódó sztrájk miatt a szénkészletek egyre apadnak, mig a bányamunkások között a legnagyobb nyomor kisért. A Daily Tele- graph szerint a ieleíős elemek félelmetes pünkösd előtt állanak. A Daily Express cardiffi tudósítója hosszú riportban vázolja az ottani bányamunkások óriási nyomorát. Sok család az éhhalállal küzd. Az utolsó sztrájkpénzt május 7-én fizették s azóta a munkások egyetlen fillért sem láttak. így ez nem mehet tovább. A tüntetések napirenden vannak s a munkások véres jelenetekre készülnek, mert számukra már úgyis minden mindegy. Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt tiz órakor folytatták a frankpöiiben a védőbeszédeket. Hindy Zoltán dr., Vitéz Haála Józsefnek, a térképészeti intézet egyik alkalmazottjának védője, szólal föl elsőnek. Védence utasüásra cselekedett. A szolgálati szabályzatok értelmében pedig minden íelebbvalótól nyert utasítást követni kell. Ha esetleg olyan utasítást kapna az alkalmazott, amely a Btk. rendelkezéseibe ütköző cselekményt kívánna tőle, akkor a szolgálati szabályzat értelmében az alárendeltnek jól meg kell fontolnia a dolgot é« a parancsot felettes hatóságának kell jelentenie. Ha már most felettese az ügyet rendben találja, akkor teljesítenie kell a kapott ultasifcást. Ezt tette Haála József is. Hazafiasságában nem lehet kételkedni, hiszen otthagyta egyik lábát a világháborúban és a legszebb rendjelek díszítik mellét. Ennek az ügynek ő a legszánalomraméltóbb alakja. Az ügyészség pénzhamisítás bűntettével vádolja, holott ő csak papirost készített. A pénzhamisítás bűntettének leglényegesebb (jellemzője a forgalombahozaial. E tekintetben pedig védencével szemben nem lehet semmiféle adatot sem felhozni. Neki sejtelme sem volt arról, hogy mire használják föl azt a papirost, amelynek előállításában dolgozott. Felmentő ítéletet kér. Bába Dezső védője, Telek György dr. hangoztatja, hogy az Ítélethozatalnál a legenyhébb mértékkel kell megítélni a bűncselekmény mérvét. Hivatkozik Andrássy Mjelentésére, aki továbbra is barátainak tekinti a vádlottakat, s hivatkozik a közhangulatra is. A hágai ítélet nem lehet mértékadó, mert Hollandiában nem ismerik Trianont és annak atmoszféráját, amelyben ez a bűncselekmény megszületett. A büntetés kimérésénél okvetlen figyelembe kell venni a trianoni béke által okozott mérhetetlen gazdasági leromlást. A frank esésének háttere A párisi kormánv és a Prasscia Bank fcstrea — A két intézmény ki&áklifiése megáSBfifia a frankbeszt — Az utolsó napok drámai lefolyása Páris, május 22. A francia pénzügyi élet szenzációja, hogy a kormány és a francia bank tegnap végérvényesen megegyezett. Egy év óta a lehető legnagyobb ellentét uralkodott a kormány és az állami bank. között, amely körülmény nagyban hozzájárult a frank elértéktelenedéséhez. Csak az utóbbi napok katasztrófával fenyegető eseményei nyomán sikerült a régi ellentéteket kiküszöbölni. A két intézmény vitája főleg akörül forgott, hogy mennyiben köteles a francia bank nagy aranytartalékát a frank támogatására folyósitani. A megegyezésről semmi hivatalos jelentést sem adtak ki, mégis bizonyos, hogy a bank alapvető ellenállása megtörött s a kormány most már adott esetekben szabadon rendelkezhetik a huszonöt milliárd papirírank értékű francia aranykészlet fölött. Persze, ezzel a nemes fémmel a legóvatosab- ban járnak el. A frank szanálására először a Morgan-kölcsön devizáit forditják s csak ha ez a négyszáz millió dollárnyi összeg kevésnek bizonyulna, ami azonban egyáltalán nem valószínű, akkor kerülne sor az aranyra. Bizonyos, hogy a francia frank támogatására eddig Paris részéről semmi sem történt. Az esés éppen azért keletkezett, mert Pá- risban csak beszéltek a szanálásról, de soha nem tettek semmit. A külföldi pénzvilág igen jól tudta, hogy a francia kormány és a francia bank hadilábon áll egymással s igy elsősorban ez az áldatlan veszekedés volt az oka a frank zuhanásának. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a megegyezés, mert visszaadja a külföld bizalmát a francia pénz iránt. Most már a párisi kormány bármely pillanatban óriási devizaösszegeket dobhat piacra a frank javítására s letörhet minden ellenakciót. Eddig tehetetlenül állt a külföldi manőverekkel szemben, mert hiányzott az ellenakció lehetősége. így hát Parisban nagy bizalommal néznek a jövő elé s bizonyosra veszik, hogy a frank zuhanása megállt. A két intézmény közti megegyezés kimondja, hogy a bank aranyát csak a legvégső esetben veszik igénybe. A bank csak elvben állítja rendelkezésére anyagi erejét a kormánynak, a gyakorlatban továbbra is önálló lesz. Az Oeuvre ma ismerteti a kormány és a francia bank legutóbbi nagy vitáját. Szerdán este Briand levelet intézett Ro- bineau kormányzóhoz, melyben arra kéri a bankot, hogy állitsa a kormány rendelkezésére aranykészletét a frank védelme érdekében. Robineau kitérően válaszolt. Briand csütörtökön uj, erélyes hangú levélben ismételte meg kérését. Robineau most már kategórikus nemmel válaszolt, fiz a válasz a minisztertanácsban igen rossz benyomást keltett és mivel a nyilvánosságra is kiszivárgott, előidézte a frank nagy esését. A miniszterek megegyeztek abban, hogy azonnal összehívják a parlamentet, ba csütörtökön nem sikerül megegyezniük. Tegnap 1 Briancl egész nap személyesen tárgyalt Ro-! bineauval és ismét a nagy államférfiu ragyogó logikája és ékesszólása volt az, amely a rideg kormányzót leszerelte. Este Robineau aláírta a megegyezést. A jobboldali sajtó rendkívül kedvezőtlenül ítéli meg a kormány és a francia bank kibékülését. A bank hitelét már Herriot alaposan aláásta, amikor arra lcényszeritette, hogy hamisítsa meg egyenlegét. Most pedig az utolsó segélyforrások kiszolgáltatása a hitelét még jobban megviseli. A kormány politikai okok miatt minden körülmények között sikert akart a devizapiacon. Ezt azonban csak az átmeneti belpolitikai győzelemért teszi s nem gondol arra, mily borzalmas következményekkel járhat, ba az utoisu erőforrás is kiapad. A magyar nemzetgyűlés munkarendj e Budapest, május 22. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonom A nemzetgyűlés mai ülésón megszakították a költségvetés tárgyalását és a pénzintézeti központ, valamint a postatakarékpénztárra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslatokat tárgyaltak. A költségvetés tárgyalását a pünkösdi ünnepek után kedden fogják folytatni a föld- mivelésügyi tárca általános vitájával s azután a pénzügyi tárca kerül sorra, úgyhogy legkésőbb a jövő hét péntekéig befejezik a költségvetés tárgyalását s egyben megkezdik a z 1925—§6. és 19,36—27. évi összevont ap- proprigciós javaslat tárgyalását. Tekintettel arra, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök junius elején Genfbe utazik, hogy a magyar kormány részéről a pénzügyi ellenőrzés megszüntetését kérelmezze, szükséges, hogy a nemzetgyűlés letárgyalja az appropriáció* javaslatot is. A kormánypárt ezért elhatározta, hogy ezt a törvényjavaslatot szükség esetén 12—16 órás üléseken fogják megtárgyalni, begy a vita minél hamarabb véget érjen. A' pénzügyminiszter már a jövő hét végén Genfbe utazik és néhány nappal később a miniszterelnök is követni fogja őt. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter távollétében a ház valószínűleg néhány kisebb jelentőségű javaslatot fog tárgyalni és azután még júniusban a nyugdijvalorizációs és az általános valorizációs javaslat tárgyalására kerül a sor. A nyugdíjvalőrizáciős javaslat tárgyalását tudvalevőleg annakidején félbeszakították azért, hogy a költségvetést lehessen napirendre tűzni. Junius végén a ház megkezdi nyári szünetét, amely Almássy Lászlónak, az egységes párt vezető eblökének kijelentése szerint október közepéig fog tartani. Kultúrpolitika Zemplénben Egy magyar falu négy év óta iskola nélkül van — A sovinizmus újabb túlkapása — Kor- láth Endre dr. és társai interpelláltak az al- sómihályi református iskola ügyében A zemplénmegyei Alsómihály községben súlyos kultursérelem érte a szinmagyar lakosságot. A község egyöntetűen állást foglalt a törvényellenesen és terrorisztikusan reá kényszeritett szlovák tanítási nyelv ellen és a magyar tanítási nyelvet követelte. A pozsonyi iskolai referátus azzal felelt erre 9 követelésre, hogy a tanítást egyszerűen beszüntette, kijelentvén, hogy az iskolabelyiség a to- vábbtanitásra nem alkalmas. A község református magyarsága erre hallatlan erőfeszítéssel uj, modern iskolát építtetett s ezt az épületet az államépitészeti hivatal minden tekintetben megfelelőnek nyilvánította. Az elmúlt évben 50 kizárólag magyar ajkú növendék iratkozott be ebbe az iskolába. A református presbitérium erre a múlt év augusztus 5.-én kérvényt nyújtott be a referátushoz a magyar tanítási nyelv ügyében. A kérvényre számtalan kilincselés fs könyörgés dacára a mai napig sem érkezett válasz. A községben négy év óta szünetel a tanítás tisztára azért, mivel a község lakossága ragaszkodik természetes jogához, a magyar tanítási nyelvhez. A község lakosságának elkeseredése tetőpontra hágott. A hallatlan kulturbotránv ügyében Korláth Endre dr. és társai inter- pellációt^intézteb az^iskoláügyr miniszterhez. A löl£lf!^S#l HOTEL GUSSSS^N^ Pensio rendszer! Kérjen j|PlS M Ü MJH UJ IS fi íjjg |2 Fürdési idény májas 1-t51 — A főszezonra Ifi WmljjM lÉP^^ ÁÉsag> 8 SHű É La fin (Sst al'ia (íulina-augosztns) ajánlatos szobákat már most HJ*OSDCKlUSt ííacafí ilitűs !Sa kSMKPt W A tengerparton a nagy fürdővé! szemben megrendelni - - Előidényben leszállított árak 1 X 5 Vácibeszéllek a frankügy szombati tárgyalásán
