Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
4 A csehszlovák köztársaság forradalmi nemzetgyűlése által hozott földreformtörvóny, mely Benes szerint Cseh- és Morvaországban bosszú a fehérhegyi csata után történt eseményekért, Hodzsa szerint pedig a szlovákság ezer évvel ezelőtt elvesztett területeinek újbóli honfoglalását jelenti — a köztársaság belpolitikájában a legnagyobb akadálya annak, hogy az állam népei békés egyetértéssel az állam érdekében együtt tudjanak működni. Az állam megalakulásakor a köztársasági cseh és szlovák pártok büszkén, öntudatos gesztussal államalkotókká deklarálták magukat s mindazon pártokat s az állam nemzetiségét, melyek a forradalmi megalakulást elő nem mozdították, az államellenesség büntető következményeket jelentő vádjával sújtották. Szlovenszkón ez a mentalitás dirigálja önhatalmúan azt a nagyfontosságu gazdasági akciót, melyet még a köztársaság elnöke is nemzeti feladatnak mond s nem gazdaságinak, mely földreform címén már évek óta iszonyú sebeket vágott a magyar lakosság birtokállományán és számtalanszor viharzott végig a falvakon, hol fölcsigázott földéhséget, hol pedig jóvátehetetlen elégedetlenséget keltve. Mikor tehát magyar földbirtokpolitikáról beszélünk s annak útjait keressük és követendő céljait meghatározzuk egy végtelenül szomorú, hatásaiban szinte kiszámíthatatlan pusztulás képe a bázis, melyen elindulva mégis keresnünk kell: a magyar jövőt. Szlo- venszkő lefoglalt nagybirtokainak 90 százaléka a magyar birtokos kezén volt. A földreform híven — sokszor arcátlanul, őszintén bevallva valódi célját — az adott irányelvekhez megkezdte a parcellázást és maradékbir- tokkiutalást először a szlovákságlakta területeken, ahol sikerült rövid utón a magyar kézben levő birtokállományt úgyszólván megsemmisíteni, vagyis minimumra redukálni, folytatta ott, ahol tiszta magyar területen telepítésekre alkalmas terep állt rendelkezésre s folytatni fogja tovább mindenütt, úgy hogy mennél több csehszlovák név kerüljön a telekkönyvbe s a magyar lakosság birtokállománya minél kisebbre zsugorodjék. A magyar birtokosok s a politikai pártok minden rendelkezésre álló törvényes eszközt és módot igénybe vettek, hogy ezen soviniszta törvény végrehajtását akadályozzák és mérsékeljék; azonban itthon mindenütt süketre hangolta a füleket a cseh nemzeti állam jövő zenéje; kint a külföldön pedig a háború után még mindig uralkodó disztinkció és a nemzetközi szervek apparátusának nehézkessége minden égbekiáltó jajszőt a hideg semlegesség zuhanyával halkitott el s ma, hét év után még nem akadt rá eset, hogy egy kisebbségi fél panasza méltó meghallgatásra talált volna. Kiveszett a magyar élet a fényes, nagy magyar mágnások kastélyaiból, a nagy latifundium vagy hirtelen idegen kézre került, vagy a parcellázásnak esett áldozatul, birtokosa eltűnt s talán messze idegenben várja jobb idők szelét; az akáclombos kúriák világa már úgyis csak pislogó mécses volt, mert az idők zordon gazdasági kényszere sok középbirtokosunkat tette vagyontalanná; ma már keresni kell a magyar életet a magyar kúriákban; a földet viszik s megmarad az adósság s a jövő képe — ha igy folyik tovább — szomorúnál szomorúbb. Itt volna a magyar törzs legegészségesebb eleme, a magyar kisgazda, ő még áll, még vár, talán jut neki is föld az urasagéból; de mi tudjuk, hogy nem ez a terv, egyelőre tartják benne a reményt, de a cél itt is az ő elszegényitése s drága lesz az a föld, melyet jószántukból kap magyar gazda. A magyar munkás sorsa pedig ellenére minden szocializmusnak és demokráciának, egyazonos a magyar földével s ha kevesebb lesz a magyar kézben levő föld, úgy fogy az ő munkalehetősége és kenyere. Mikor Szlovenszkón tehát földbiriokpoli- káről beszélünk, a kérdést ketté kell választanunk. Előttünk állnak egyrészt a romok, a magyar földbirtokállomány romjai, másrészt előttünk áll — ha a viszonyok nem változnak — a jövő nehéz perspektívája. Á földreform, amikor rombolt, amikor keresztülgázolt a magyar nép életérdekein, amikor egy évezred óta magyar földeket csehszlovákoknak adott oda, megsértette a Saint Germain en Layban kötött békeszerződést, melynek értelmében nem lett volna szabad olyan törvényt alkotni, mely valamely nemzetiség ellen irányul. S ki ellen irányul vájjon a földreform, ha nem a német és magyar kisebbség ellen. Tiltakoznunk kell tehát a már végrehajtott földreform ellen, követelnünk kell annak revízióját s a magyar nép békés megélhetése érdekében a telepítések likvidálását. A telepítésekkel kapcsolatosan úgyis kétesek azon eredmények, melyeket a kormányhatalom elérni igyekszik. A kis szlovák telepek elmagyarosodása úgyis valószínűbb, mint a nagy magyar vidékek elma- gyartalanitása, A magyar földbirtokpolitikának sarkalatos tételévé kell válnia ama elvnek, melynek értelmében követeljük a magyar nemzethez tartozók vagyonának mint nemzeti vagyonnak mennyiségi megváltozhatatlanságát, azaz követeljük azt, hogy magyar birtokos földjéből csak magyar nemzetiségű igénylő kaphasson földet. Földbirtokpolitikánkat ezen elv alapjára helyezzük, mert erkölcstelennek tartjuk, hogy valamely nemzet azért, mert szerencsés volt területünket államához csatolni, az itteni más nemzetiségű lakosság kárára gyarapodjék, örömmel üdvözöljük ellenben azt, ha lehetővé tétetik kisgazda- és föld- mivesosztályunknak, hogy intenzivebb gaz- dálkodhatás végett birtoka megnagyobbitta- tik s szegényebb földmiveseink önálló ingatlanhoz juthatnak. Mennél több önálló magyar portán kerül az asztalra az önöntermel- te fehér kenyér, nemzeti erőnk annyival gyarapszik. De szűnjön meg az igazságtalanság, hogy a barázda, mely eddig magyar verejték ön- tözötten nekünk érlelte a buzakalászt, egy szép napon messziről jött idegen nevére kerüljön és kétes politikai érdemek jutalmaképpen a haszon olyan zsebekbe kerüljön, melyeknek tulajdonosa nem ismeri a mező- gazdaság fáradságosan szép munkáját. Cseh- és Morvaországnak is van bőven jól kultivált, kitűnő termőföldje, mit szólnának Tábor vagy Kolin vidékének szorgalmas cseh gazdái, ha álmukból arra ébrednének, hogy párISTENEK HARCA FANTASZTIKUS REGÉNY Irta: LÁZÁR ISTVÁN (18) — Látom, — 'bólintott a muzmé. — A legmagasabb hegycsúcs... * — Eltörlöm a föld színéről, — nézte merően. — ö, Ama-Terasz-Omi-Kami------csapta ös sze tenyerét a lány. — Isten eile-n támadsz? És megragadta a tudós kezét. — Menj és imádkozz Buddha előtt, — szód Mutsuhito Dsain. — Értem vagy azért a hegyért.... A muzmé kiment, de szivszorongva várt a bamhuszfüggöny mögött. Bekandikált a nyíláson. Mutsuhito Dsain a távlatot lemérte és a fül minőidot beállította. Arcán földöntúli kifejezés ragyogott s valami érthetetlen imát mormogott. A muzmé figyelt. Hiszek tcbenned és hozzád könyör- gök ... — remegtette pici, halvány ajkát a fo- . ihász. — Távolitsd el szerelmesem elméjéről a sötét gondolatot... Mutsuhito Dsain a gép fölé hajolt és a kapcsolóhoz nyúlt. — Mossad tisztára lelkét, mint ahogyan a Kamő folyó eltávolítja testünk tisztát lanságát és-----Ne sz baliszik. Zirren a gép halkan, de mégis olyan, mintha belerendülnének a falak. Villanás lobban, arany-zöld sugár... Mutsuhito Dsain meredten néz a messzeségbe és rekedten fölujjong: — Isten! A fal megcsikordult s a muzmé eléje rogyott — Tebenned él------zokogott föl ujjongva . Hol a hegy? Eltűnt. Porfelhő bámult a szemhatár alján, aztán kiragyogott a nap az elomlóit kővilág felett. XIV. — Szörnyűség! — csapta össze Brinkley professzor a kezét. — Miosoda hang ez? — Mi történt? — lépett be Alice Ov értőn nal. Megdöbbenve nézett atyja hala vány arcá- Ta. — Semmi, — mormogta az öreg tudós. -- A laboratórium antenái egy rádiótelegrammot fogtak föl..., — Honnan? — kérdezte Ovértőn. Brinikley hallgatott. Nem akart leánya előtt beszélni. Alice észrevette. — Tudom, — rezzent meg. — Japánban adták föl... — Igen, — bólintott Brinkley. — Nagasza- kibói röppent át.... Overton arca elsötétedett. —- Mit akAr Mutsuhito Dsain? — fogta meg valami rossz sejtelem. — Nem hagynál magunkra, édes lányom? — nézel t rá a professzor. — Téged amúgy sem érdekel... — De igen — mosolygott a lány. — Azért vagy olyan sápadt... Apukám, én a te lányod vagyok és meg nem rettenek smmitől. Méri vagy oly nyugtalan? — Aggódom, — mormogta. — Mit akar az a japán? — sürgette Overton is. 1926 május 23, vasárnap. parcellázzák és osztogatják a drága cseh földet Tessék elképzelni az elkeseredés, a kétségbeesés azon megnyilatkozását, ha erőszakkal magyar falvakat létesítenének szincseh vidékek területén. Hibás azonban a földkiosztással kapcsolatos üzleti mód is; a volt tulajdonos úgyszólván ellenérték nélkül adja át ingatlanát, az uj tulajdonos meg nem kapja saját nevére írva a földet. Követelnünk kell a teljes kártalanítást s az uj tulajdonos tulajdonba helyezését. A magyar földbirtokpolitika ott, ahol a földreformtörvény számuma pusztított vagy pusztít, tehát csupán tiltakozásra s a jogfen- tartására szoritkozhatik. Azonban tiltakozásának hangot kell adnia mindenütt és mindenkor, hogy az igazság, melyet béklyóba kötöttek, a mi országunkba is eljöjjön. Az idő sok kérdést fog tisztázni s ma már dereng, hogy az állam léte és jövő fejlődése csak lakossága összegyetértése mellett tartható fenn és biztosítható. De vájjon megkonstruálható-e az összegyetértés a különböző nemzetek között, ha oly hadat üzenő intézkedések történnek a ma uralmon levők részéről, mint amilyen a nacionalista földreform. Vájjon miként érzi az állam gondoskodását az a magyar birtokos, kinek földjét elveszik s mit érez az a magyar földmives, akit a földosztásból kizárnak, mert magyarnak született. El tud valaki is itt képzelni egy külpolitikai Locarnőt, mely megnyugvást tudna teremteni anélkül, hogy először itthon, benn az államban szülessék meg az igazi béke. A megnyugvás atmoszférájának megteremtése először itthon szükséges; szűnjön meg a háttérből mindent dirigáló nemzeti gyűlölet! Nagy, nehéz köveket hengeritettek itt a belső kibékülés lehetősége elé 8 még nem akadt Sisifus, aki a kövek visszatolását megkísérelte volna. Főldbirtokpolitikánknak azonban foglalkozni kell a jövővel is, vagyis számításba kell vennie azon ránk nézve kedvezőtlen, de sajnos bekövetkező állapotot, hogy a földreform végrehajtása után • magyarság kezében maradó föld a régi területnek úgyszólván csak 20—30%-át fogja alkotni. Megkisebbedik a magyarság gazdasági ereje, az egyes egyedek — ha talán valamelyest meg is nő a számuk —nagyon rá lesznek utalva az összefogás, az összetartás erejéreS itt a tennivaló kettős lesz; először gazdasági szerveinket fog kelleni kiépítenünk s a magyar gazdákat, a volt nagyokat, akik immár csak középgazdák lesznek, egy szoros érdekközösségbe szervezni a magyar kisgazdákkal. A szövetkezeti eszme zászlajával megalkotni a magyar gazdák érdekközösségének várait: az önálló hitelügy, értékesítés és beszerzés intézményeit felépíteni. Gazdasági erővel egybekapcsolni, kimélyiteni azt a frontot, melyet a közös vérség lelkileg úgyis ösz- szetart. Ez lesz a gazdasági munka. A gazdasági munkával karöltve társadalmi utón ki kell fejleszteni valamennyi magyar embernél, akinek a legparányibb ingatlana van, azt a tudatot, hogy az a terület, melynek jelenleg ő jogos tulajdonosa, rá egy szent kötelességet jelent. Ez a kötelesség: megtartani magyar kézben azt a földet — még ha az csak egy sirhelynyi is — mindhalálig. Tartsa minden magyar ember kötelességének, hogy eladó ingatlanát csak magyarnak idegeníti el. A magyar nemzetnek mindenkor a földből buzgóit az ősereje s ha ennek forrásait kutatjuk, melyek e nemzetet ezer éven keresztül fentartották s mikor azt vizsgáljuk, hogy miféle fegyverekkel tudjuk visszavenni az ellenünk intézett támadásokat, akkor megtudjuk, hogy a mi fegyvertársunk, erőforrásunk a szántóföld, sáncaink a hazafias érzésű földmivelők által szántott barázdák voltak mindig. A földünk szeretető kell, hogy egyformán áthassa a birtokainak legnagyobb részét elvesztett magyar földbirtokost, akinek még maradt annyi, hogy megmutathatja, hogy mit képes a tudással párosult szorgalom produkálni, az ekeszarvát tartó kisgazdát és törpe- birtokost. A földtulajdon most már nemcsak egy bizonyos jólétet és stabilitást kell, hogy jelentsen, hanem zálogot, melyet tulajdonosának nemzete adott hü megőrzés végett A magyar földbirtokpolitikát erőszakosan szűk, keskeny ösvényre szorította Szlovenszkón a hatalom ereje. Nem lehetnek nemzetfejlesztő, messzireható terveink, csak egy utunk van: megtartani azt, ami még a mienkSyfflidologe Dr. Kolb aeelőtt • prágai, frankfurti én berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa SSL WocaSCShUKBVca 38. asám. Wassermann vizsgálat! «m©e®'»©o3©0©0a®©3©©a©@ö©e5a©e©0©r — Nyilatkozatra szólít fel holnap este hat óráig,.. — Mire vonatkozóan? — Hogy neki adom-e a lányomat feleségül... — Megőrült? — képedt el Overton. Brinkley szorongva nézett maga elé. — Nem hiszem, mondta halkan. —• Bár az, amivel fenyeget . . . — Fenyeget? — nevetett föl Alice. — Hát mi vagyok én? —• Ne nevess, — emelte föl ujját a tudós aggodalmasan. — Tudnunk kell, hogy kivel állunk szemben ... — És mivel fenyeget? —■■ kérdezte Overton ridegen. — Mit akar az a kis sárga ördög? — szikrázott a szeme. — Eltaposom . . . — Nem tudod, — horgásztattá le fejét Brinikley csüggedten. — ö hatalmasabb, mint mi ketten... Értesz-e, Overton? — Én a földön senkitől sem félek... — lobbant föl a féltékeny önérzet Overton arcán. — Mit üzen? .orlnkley kiegyenesedett. — Azt, hogy ha Alice nem lesz a felesége, holnap elpusztítja San-Francisko külvárosát.... Egymásra meredtek. — őrült, — szólt aztán Overton. — Lángelme, — sóhajtott az öreg tudós. — Kiszámíthatatlan lángelme . . . Félek. Mitől? — mosolygott Overton kicsiny- lóén. — Hogy San-Franciscot fölrobbantja? Mondja, rnr. Brinkley, lehetségesnek tartja ezt? — Igen, — redőzött az aggodalom a tudós homlokán. — Japánból? — nevetett Overton. — Onnan, Japánból veti át a bombát? — Igen, — bólogatott Brinkley. — Ugyan, az istenért... Ön mond ilyet, a nagy és kiváló tudós? — Én, — tűnődött el. — Rosszat sejtek... — Dö apukám! — riadt meg a leány. — Nem csináltad-e meg te a gépedet, amellyel a halálos gázokat tetszésed szerint irányítod? — fordult Brinkley a fiatal tudóshoz. — Fegyver ez, iszonyú fegyver, de vájjon nem teremthetett-e Mutsuhito Dsain lángelméje is egyet, mely még iszonyúbb, mint a te gáz-regulátorod? Overton sötéten tépelődött. — Mire gondol? — nézett aztán Brinkley- re. — Az elektromosságra. A leány meghökkent. — Lehetetlen! — rázta fejét Overton. —- Lehetetlenség nincs, csillant fel Brinkley szavában a tudós hite. — Gondolj a Fk?Tízféle hullámokra. A statikai villamosság kisülése egy szikrakörön át erős villamos hullámukat kelt a körülfekvő levegőben., És L tudja, honnan és hogyan gerjeszti M iLuhito Dsain az ő elektromos hullámait? 3z;itío kót- ségbeejt... Overton legyintett. — Gerjeszthet akármilyen elektromos hullámot, de hogyan törhetne az San-Fraiieis- cora? — didergett a torkából valami bizonytalan nevetés. — A levegőtenger végtelenségén elvillan és... — Azt hiszem, — szakította félbe Brinkley, Mutsuhito Dsain egy olyan fegyvert alkotott, melynek a láthatatlan csöve ideér. És ez a fegyvercső éppen a levegő . . . Vagy lehet, hogy tévedek ... De még most is reszketek, ha rágondolok arra a borzalmas hangra.... Magyar földbirtokpolitika Irta: Jaross Andor, a magyar nemzeti párt alelmökeSilovanszkó legnagyobb Pausz T. Koiice, Fö-utca 19, sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérképviselete.
