Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
1926 május 23, vasárnap. A közigazgatás és a magyar kisebbség írta Holota János dr., a magyar nemzeti párt képviselője. A cselt polgári pártok megegyeztek az agrárkérdésben Prága, május 22. A cseh polgári pártok parlamenti bizottsága, amely már két napja az agrárvámok kérdésének megegyezésén dolgozik, pénteken tartotta utolsó tanácskozását. Ez a tanácskozás nemcsak tisztán az agrárvámokra vonatkozik, hanem a külkereskedelmi kérdések általános rendezésével is kapcsolatban van. Továbbá behatóan, tárgyalták a szocialista blokk kezdeményező javaslatát, amely szerint a parlament ne adjon felhatalmazást a kormánynak, hogy az ideiglenes kereskedelmi szerződéseket köthessen. Ennek a bizottságnak a tanácskozásai ma befejezést nyertek és a főkérdésekben megyezés jött létre. A bizottság tanácskozásának eddigi eredményeiről hivatalos jelentést eddig még nem adott ki. ^—---- ■ ■ .■■■»■— -------A szokolok a fascizinus ellen A Sokolskv Vestnik utolsó számában Heller dr., a szokolista egyesület alelnöke cikket írt a szokolok viszonyáról a fascizmushoz A cikkben többek között ezeket írja: A szc- kolegyesület már május elseji gyűlésén határozottan elutasította azt a vádat, hogy közvetlenül, vagy közvetve közeledne a fascistákhoz és magához a fascizmushoz, amely Olaszországban talán érthető és megmagyarázható, de Csehszlovákiában csak ártalmas lehet. Nekünk nincsen szükségünk a fa se i zmusra, mert idegen minékünk é3 egészen más célokat szolgál A mi szláv és csehszlovák fascizmusunk nem lehet más, mint a cseh és szláv szokoiizmus, amely Tyra eszméjén épül feL A szokolisták lankadatlan munkájukkal, de nem verekedésekkel és nyugtalankodásokkal erősíthetik meg az államot Az államváltozás után a forradalmi törvényhozás és ezt követőleg az első választások után az uj csehszlovák parlament „mindent felforgatni ami magyar“ elvtől sarkalva mohón látott házzá Szlovenszkő közigazgatási berendezésének lerombolásához. Az elv az volt, hogy nem baj az, ha rosszabbat ültetnek a régi apparátus helyébe, a fő, hogy egyrészt újjá, másrészt „demokratikussá" tegyék a közigazgatást. Az évszázadokon át nagyszerűen bevált régi vármegyei beosztást megszüntették és nagyzsupáíkká alakították át. Az összes szlovenszkói rendezett tanácsú városokat nagyközségekké, Pozsonyt és Kassát rendezett tanácsú városokká degradálták. Eltörölték a virilizmust, az 1886. évi XXII-ik törvénycikk szerinti községi választási rendszert és helyébe az általános titkos választási elv alapján a pártpolitikai községi képviseleti rendszert vezették be, amivel egy csapásra megváltoztatták a községi önkormányzat eddigi struktúráját, felborították a képviselőtestületek békéjét és a községi közigazgatást a politikai erkölcs bomlasztó mérgével itatták át. A vármegyék, a járások, a városok és községek hatáskörét megváltoztatták, újból csoportosították és beiktatták a község és vármegye közös uj intézményeként a járási tanácsot, mint kollegiális testületet. A territoriális határokat úgy összekuszálták, az egyes testületi 6s személyi hatásköröket úgy összekeverték, az önkormányzati testületeket annyira agyon politizálták, hogy most már saját szakértőik kénytelenek beismerni azt, hogy a köz- igazgatásban napról-napra növekszik a káosz. Ha közelebbről vizsgáljuk e kérdést azonnal megállapíthatjuk, hegy a közigazgatás eme agyonreformálásának főintenciőja az volt, hogy a magyar kisebbségeknek az önkormányzati testületekben szerzett domináló szerepét megdöntsék, a magyarságot a közéleti működés teréről leszorítsák és a szolvenszkói városok életében különösen megnyilvánuló befolyását csökkentsékA régi vármegyék megszüntetésével a hat nagyzsupát akként alakították meg, hogy a Szlovenszkő déli részén zárt egységben élő magyar lakosság mindenhol kisebbségbe került. Az egyes járásokat a nyelvhátéinál úgy kerekítették ki, hogy a magyar lakosság k: sebbségben maradjon, sőt a nyelv törvényre való tekintettel lehetőleg 20%-on alul legyen. Ezzel kapcsolatosan alaposan kihasználta a cshszlovák kormányzat a kínálkozó alkalmat arra. hogy a megszüntetett vármegyék magyar tisztviselőit részint minden vég- kielégítés és nyugdíj nélkül, másrészt éhbér- nyugdijjal szélnek bocsájtja. Általában a magyar tisztviselőknek a közszolgálatból való kiszorítását vaskövetkezetességgel és minden demokratikus gondolkodást megszégyenítő módon hajtotta végre. Számtalan ürüggyel operált a kormányhatalom, hogy minél alaposabban én© el ebbeli célját. Államosította a vármegyei és járási tisztikart, úgyszintén a községi és körjegyzőket s az állami szolgálatba való átvételnél alaposan megrostálta őket. Mindössze azokat vette át, akikre szaktudásuknál fogva rá volt szorulva, avagy akik politikai szolgálatukkal siettek arra érdemessé tenni magukat. Tudvalevő az is, hogy az elrendelt nyelvvizsgákon vérzett el a magyar tisztviselői kar második része, nem is említve azokat, akiket állampolgárságul hiánya miatt bocsájtottak el. A még ma is közszolgálatban lévőktől pedig a nyelvtörvényben előirt és ez év augusztus 1-én megtartandó nyelvvizsgák alkalmával lesz alkalmuk megszabadulni. Bármily szomorúan hangzik, de a valóság az, hogy a demokratikus köztársaság fennállásának hetedik esztendejében az állami közigazgatás tisztviselői státusában csak mint hírmondókkal találkozunk magyar tisztviselőkkel. A közigazgatási önkormányzat laikus testületéiben a magyar kisebbség részvétele a számszeriiség szempontjából ugyan nem mutat ily pusztító képet, azonban törvényes gondoskodás történt a kormányhatalom részéről a tekintetben, hogy a magyarság befolyása a közigazgatási ténykedés terén egyáltalában ne érvényesülhessen és az a minimumra szo- rittassék. A vármegyei és járási képviselőtestületekbe ugyanis a kormány annyi tagot nevez ki, amennyi a kormánytöbbség biztosítósához épen szükséges. Bevezeti ezáltal közéletünkbe a kormánykegyen nyugvó modern virilizmus intézményét. A cél nyilvánvaló: még a demokrácia megcsúfolása árán is megakadályozni a magyar kisebbség érvényesülésének lehetőségét a vármegye és járási köz- igazgatás intézésénél. De vájjon miért mindez, hisz sem a vármegye, sem pedig a járás nem politizálhat, csupán gazdasági, igazgatási, kulturális, népjóléti stb. ügyeinek intézésére bir hatáskörrel. A volt városok nagyközséggé való degra- dálása és közigazgatásuknak pártpolitikai alapra történt fektetése szintén a centralista eszme nagyobb érvényesithetése érdekében történt, amelyek keresztülhajszolásánál eme magasabb kultúrával, nagyobb igazgatási készséggel s fejlettebb gazáaságfelbiráló kulturközpontok létérdekeit teljesen figyelmen kívül hagyták, szinte arra lehetne következtetni, hegy tudatosan a dekadencia ösvényére kényszeritették őket. Érthetővé válik azonban mindez, ha eme városok statisztikájába tekintünk és látjuk azt, hogy az intelligens polgárság nagy része magyar. Micsoda kontrasztja a demokrácia és önkormányzati elv lényegének például a törvénynek az az intézkedése, hogy Pozsony és Kassa polgármestere nem az lesz, aki a polgárság legtöbb szavazatát nyeri, hanem akit a hárem legtöbb szavazatot nyert egyén közül -*a kormány kinevez. Ez intézkedés célja nyilvánvaló: mód adassak megakadályozni azt, hogy a két város élére esetleg magyar polgármester kerülhessen, ha még oly kiváló ember legyen is s ha még olyannyira kivánná is a polgárság többsége. A községek képviselőtestületeinek önrendelkezési joga pedig a községi jegyző vétójogával egyszerűen illuzórikussá tétetett A községek jelenlegi önkormányzati hatásköre messze mögötte marad tehát a magyar kormánynyujtotta szabadságnak. Azelőtt a község (r. t váróé) maga választhatta tisztviselőit, köztük a községi jegyzőt is, aki eme viszonyánál fogva a község érdekében dolgozott. Ma a jegyző a kormány exponense s mi sem természetesebb, mint hogy felettesei megelégedését igyekszik kiérdemelni elsősorban. Ennek rövid pár év alatt az lett az eredménye, hogy a legtöbb magyar községben a kinevezett jegyző és a község népe farkasszemet néz egymással. Községeink magyarságának a kgzségi igazgatásban való részvételénél nagy hátrányt jelent az a szomorú Mint akinek kezéből kieseit a gyeplő.,. Utamat nem járom biztonsággal önmagámnak s az élelemnek zsellére lettem. Mint valaki, akinek kezéből kiesett a gyeplő, elragadták a lovak s rémült lelke előtt veszett felfordulás van. Jaj énnekem, most az első vakmerő uralhat engeml... Szenes Erzsi. A szent barátság Irta Színi Gyula A kirakatban a legújabb, legdivatosabb zenemüvek kottái pompáztak. Johannesz látszólag -a kirakatot nézte, voltaképp azonban belesett a fényűző bolt belsejébe, ahonnan zongorahangok áradtak ki az utcára. Hirtelen taps hangzott föl benn oly erősen, hogy kiharsogott az utcára. Johannesz szeme kigyult, orcái íángvörösek lettek. A taps egyre dörgött. Kemény vonásai kritikusok, hosszuliaju zenészek és finom, előkelő hölgyek verték össze nagy lelkesedéssel tenyerüket. Most egy ember lépett ki a boltból. Csontos, közömbös arcát meg lehetett volna ismerni arról a számtalan fényképről, metszetről, amelyeket a világ lapjai közöltek. Széles, harcos mellének büszkeségét csali egy ponton olvasztotta föl valami idegen rendjel izzó lilapiros gombja. A csontos arcú meglepetéssel pillantotta meg Johanneszt. — Hát te itt ácsorogsz? Mért nem jöttél be? — Mi az eredmény? — kérdezte lázasan Johannesz. — Holnap délután jelentkezz a pénztárnál és fölveheted az ötszáz aranyat. — Ötszáz arany — suttogta Johannesz és forogni kezdett vele a világ. — Te nyerted meg a pályadijat — mondta Öle, a csontos arcú. — Hallottad a tapsot? Én magam játszottam el zongorán a müvedet. A hatás óriási volt. Johannesz egy szót se szólt, csak köny- nyek futották be a szemét, mint hidegben az ablakot a harmat. Tovább mentek és Johan- neszt folyton vissza kellett rántani, hogy el ne gázolja az autó vagy villamos. Végre, mikor csendesebb utcába jutottak, Johannesz megszorította Öle kezét: — Te vagy sl világ legjobb, legönzetlenebb embere. Öle arca merev maradt. Csak szeme égett démoni tűzzel. Kiültek egy előkelő vendéglő folyóparti terraszára. Tavasz volt. A napsugárban uj női szépségek legújabb divata bontakozott ki. Ott páváztak a terrasz előtt, mint a kő- rengeteg színes, uj, kikeleti virágai. Johannesz csak most nézte meg közelebbről barátja arcát. Ezen az aránylag fiatal arcon gyilkos kór nyomai mutatkoztak. Rettenetes betegségben szenvedett. Leukémia volt az orvosi neve. Napjai meg voltak számlálva. Johannesz elgondolkodott magában: — Miért ment el ez az ember ma délelőtt a kiadóhoz, a ridegszivü üzletemberhez, hogy eljátssza előtte legújabb müvemet? Miért nem mutatta be neki saját szerzeményét, amelyen úgy ül, mint a mesebeli griff- madár az aranytojáson? Hiszen ha saját operájának akármelyik részletét mutatta volna be, megőrjíti vele az embereket, felrobbantja mindazt, amit az emberek eddig zenének tartottak és elsöpri a kottáskirakatból az ál- tehetségü, divatos, üres szerzeményeket . . . Mire vár és miért vár ez az ember? . . . Öle nézte barátja boldog arcát és úgyszólván vonásairól leolvasta minden titkos gondolatát. — Ne haragudj rám, hogy pártfogásomba vettelek — szólt most hirtelen. — Olyan gyámoltalan vagy. Kell, hogy valaki beledobjon téged az emberek közé, az élet sodrába. Különben úgy járnál, mint én . . . — Te? — szólt Johannesz. — Az egész világon ismerik a nevedet! — És tiz év óta csak egyetlen szimfóniámat játszották el .. . Tudod mi ez? . . . — De az az egyetlen szimfónia világhírűvé tett téged — felelte Johannesz. — És mégis hallgatásra vagyok kényszerítve. — Te nem a tömegeknek Írsz — felelte Johannesz. -- Én megjósoltam neked, mikor fiatal korunkban együtt kezdtük ezt a rögös pályát, hogy zenéd valóságos hadüzenet minden ellen, ami eddig volt ... az egész világ ellenséged lesz . . . csak nehéz, kitartó küzdelemmel győzhetsz . . . — Hiszen győztem! — mondta mosolyogva Öle. — Nincs név, amelyet oly tisztelettel írnának le, mint az enyémet. Tiz év alatt eljutott mindenhová a hírem ... és legkonokabb kritikusaim is meghajtották előttem zászlójukat ... De azért mégse játsszák müveimet sehol. Johannesz azt gondolta magában: „Öle, te azok közé tartozol, akiknek előbb meg kell balniok, hogy igazán diadalt arathassanak" ... De amint barátja sápadt arcára nézett, fájdalmasan hallgatott és nem merte gondolatát fenszóval kifejezni. De Öle a beteg emberek valami ember1 • ' arra, hogy gyomor- és bélhántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor közUnneK jQIIICS SZUKSC^C tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert HGiVlÁ^O! toerűvíz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meg- a-átolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGMÁASDI keserűviz elegendő. Kapható kis és nagy üvegben. SzéíkáM&i hely: Sgmúndi kcseriiviz forrás vállalat Komárom. Árjegyzék ismét eladóknak kívánatra bérmcnlv; J 2 Rozsnyói vasas-gyógylri és hidegvíz-gyógyintézet, klimatikus gyógyhely, ,,4 it<»inavtoHRMsnyA« CSsBcwmvsKiÁ) Vasas-, meleg-, hideg- és villanyfürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbántalmak, migrame, hisztéria, neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves es lomberdő középén fekszik 470 méternyire a tenger szine felett, közel a világhírű dobsinai jégbarlanghoz. — Elsőrendű szállodai szoüa, háromszoros etkezessel, napi 32— Ke, — Rosta, ta- virda, vasútállomás helyben. Bővebb felvilágosítással szolgál a F’hdoigazgatóság,
