Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-23 / 117. (1155.) szám

Pünkösdi gondolatok Irta: Flachbarth Ernő dr. Prága, május 22. Az írás elbeszélése szerint a Szentlélek, amelynek a pünkösd ünnepét szentelte a ke­resztény világ, egy hófehér galamb képében jelent meg a Jordán vize fölött, mikor Krisz­tus Urunk megkeresztelkedett. Hófehér ga­lamb, a békének és szeretetnek ez az örök szimbóluma terjeszti ki szárnyát a pünkösdéi ünneplő emberiség fölött és magával ragadja a lelkeket olyan régiókba, ahová a gyűlölkö­dés és kzeretetlenség alantas érzései soha­sem tudnak felérni. Ott megtisztulnak a földi portól és fölismerik az igazságot, hogy az emberiség örök békéje csak akkor következ- hetik el, az egy akolról és egy pásztorról szóló prófécia csak akkor teljesedhetik be, ha minden emberen a békességnek és a sze­retetnek lelke válik úrrá és az örök jóság hajtja uralma alá a földet minden teremtmé­nyével együtt. Hol vagyunk a valóságban a békesség­nek és jóságnak ettől az uralmától? Mit tett az emberiség a nagy ideál megteremtése ér­dekében annak a tizenkilenc századnak fo­lyamán, amely az apostolok első pünkösdje óta eltelt? Milyen előrehaladást mutat a gens Humana lelki fejlődése, ha összehasonlítjuk a kereszténység előtti idő pogány barbarizmu­sává* A í<vjjj.ölet és békétlenség ma semmi­vei sem kisebb, mint amilyen a római csá­szárság idejében volt. Nem csoda, ha a pesz- szimisták kifakadnak és a mai kort azokkal az időkkel hasonlítják össze, amidőn a preto- riánusok nyers erőszaka uralkodott a társa­dalmon, sőt ha Spenglerrel a nyugati civili­záció teljes csődjét jövendölik meg. Az elmúlt hetek eseményei, amelyek a mozifilm boszorkányos gyorsaságával pereg­tek le szemeink előtt, succusát, rövid kivona­tát mutatták he azoknak az irányzatoknak, amelyek a mai társadalomban hol egymással párhuzamosan, hol egymással szemben igye­keznek érvényesülni. Ha valami nagy, előre nem látott katasztrófa megsemmisítené a mostani korszakra vonatkozó minden köny­vet és Írásbeli feljegyzést s csupán egy köteg maradna meg azokból az újságokból, amelyek a legutóbbi hónapok eseményeit regisztrál­ják, a jövő történettudósa ezekből az újságok­ból nagyban-egészben rekonstruálni tudná magának a korunkbeli társadalom képét és körülbelül igy foglalná össze ezeket az ese­ményeket, amelyeknek mi vagyunk a szem­tanúi: Az Ember nagyszerűen megkonstruált léghajóinak és repülőgépeinek segítségével elérte az Északi sarkot. Végre teljesen meg­ismerte a világegyetemnek azt a parányi zu­gát, amelyen élnie és meghalnia ' kell, de még mindig nem teljesítette a delfii jósda híres parancsát: „ismerd meg önmagádat". Korlátlan ura volt immár a földglóbusznak, de még mindig nem volt ura önmagának, sa­ját vágyainak és szenvedélyeinek. Legyőzte a természetet, de nem tudta legyőzni önmagát; egyes idealisták hirdették ugyan, hogy még az állatokat is kímélni kell, az emberek több­sége azonban állandó küzdelemben állott em­bertársaival. Mindenki harca volt ez min­denki ellen. Nemzetek és osztályok vak gyűlölettel eltelve néztek farkasszemet egymással. Nem­csak állam- és kormányformák, hanem puszta szimbólumok miatt is civakodtak, verekedtek egymással az emberek. Az 1914—1918. évi világháborút ugyan befejezték, de a háború szelleme még sokáig izzott a lelkekben. A franciák és spanyolok önző gazdasági érde­kekből háborút viseltek a marokkói riffkabi- lok ellen, Kínában és Indiában pedig nagy lázadások akarták megdönteni a fehér faj uralmát és befolyását. Európában is forró volt a talaj. A kontinens pacifikálása érdeké­ben Locarnóban biztonsági és döntőbirősági szerződéseket kötöttek egyes államok, azon­ban a szerződéseket egyelőre nem lehetett életbeléptetni, mivel a népszövetség, ez az első államfölötti intézmény gyenge volt még A §*§§SU€Í$kl"|»U€S$@t- ei angolok késnifefték éld Az tawesftija szeisxáslés cikke _ Skrzyamski szelleme mégis Knegmatff’asl Varsóban — Az elndSc csak a marsall leket — A szelíd Saller tábornok Moszkva, május 22. Az Izvosztija ma ve­zércikket közöl a lengyel eseményekről, amelyben már a cimben kifejezi, hogy Pil- sudski uralomrajutását a szovjet a locarnói és az angol bekeritési politika folytatásának tekinti. A lengyel polgárháborút az angol politika machinációja idézte elő 9 PjJsudjski ha- talojnrajutásával Nagybritannia ismét a szovjetellenes elemeket emelte hatalom­ra a Visztula-menti köztársaságban. A Witos-kormány határozott közeledést mutatott Moszkva felé s ez Londonnak egyál­talában nem tetszett. Hogy Pilsudski állam- csinyjét meg merte kockáztatni, az elsősor­ban Anglia személyes intervenciójának kö­vetkezménye, mert bizonyos, hogy az angol diplomata nemcsak ígéretekkel, hanem reális anyagiakkal és az utak egyengetésével is tá­mogatta a marsallt- Bizonyítékul az Izvesztija a litván és a lengyel sajtó több cikkét hozza föl. Ezek a .cikkek nyíltan kimondják, hogy a le; gyei ny^oknságot. Anglia ^okozta, épp­úgy, mint/1917-ben a szentpértervári Keren- szkij-forradalmat. Az is bizonyos, hogy Pil­sudski erősen angolbarát s mór elnöksége alatt is kitűnő eszköze volt az angol diplomá­ciának. Ha ő marad a lengyel politika élén, akkor Angliának meg van a garanciája, hogy a lengyel—orosz viszonyt nem fogják szabá­lyozni. Pilsudski egész múltja a németek felé való orientálást s az orosz barátság fel­adását jelenti. Már a háború folyamán a németek oldalán harcolt az oroszok ellen s most is szívesen főj fqgja áldozni a francia politikát, kibékül Németországgal, csakhogy Oroszország ellen továbbra is erős maradhasson. Az előbbi kormányok francia intenciók szerint cselekedtek s hajlandók voltak az orosz viszonyt megjavítani az ország nyugati határainak megerősítéséért, mig Pilsudski nyugaton hajlandó a kiigazításokra, s keleten áll kérlelhetetlen szigorral. Erre különben már az is predesztinálja, hogy Nyugatljengyeloyszág — vagyis Po- sen és környéke — halálos ellensége a marsallnak, mig híveinek legnagyobb ré­sze a keleti vidékekről toborzóö i*. •• .. - m.- ■ . » A francia befolyás tűnése és az angol szempontok előtérbe nyomulása azonban nem fogja gátolni a szovjetet abban, hogy to­vábbra is bók^a törekedjék mindenfelé. Május 33-én lengye! nemzetgyűlés Varsóban Varsó, május 22. Lap jelentések szerint bevégzett tény, hogy a nemzetgyűlés máju9 31-én összeül Varsóban és ezen a napon ejti meg az elnökválasztást is. A mértékadó kö­rök azért nyilatkoztak Varsó mellett, mert a külföldön igen kártékony hatása lenne, ha a nemzetgyűlést nem a fővárosba hívnák össze, ügy tűnne föl, mintha ott még mindig rendetlenség uralkodna s ez a körülmény tetemesen megcsorbitaná az ország presztízsét* A helyzetre végtelenül jellemző, hogy a négy baloldali párton kívül ma már a jobboldal és a középpártok is Pilsudski elnöksége mellett nyilatkoznak, úgy hogy pillanatnyilag tényleg csak a marsall személyes elhatározásától függ, vájjon ő lesz-e a lengyel köztársa­ság elnöke. Különösen a mmiarchisták helyeznek nagy súlyt Pilsudski megválasztására. Zaleski, a lengyel külügyminisztérium vezetője a Baltische Presse szerkesztője előtt nyilatkozott Lengyelország külpolitikájáról. A mostani kormány minden tekintetben betartja Skrzynski irányelveit A főcél: az általános béke, a népszövet­ségben való bizalom és a békeszerződések megőrzése. Lengyelország szövetségei nin­csenek ellentétben a népszövetség alapelvei­vel, mert az államok egymás felé való köze­ledését szolgálják. méltóságot. Rataj volt az egyetlen személyi­ség, akiben a baloldali és a jobboldali pártok megegyezhettek volna. Az ő jelölését támo­gatta Pilsudski is s biztos volt, hogy Pilsudski háttérben maradása esetén őt választják meg. Azáltal, hogy most visszavonult, tény­leg csak két ember marad a porondon: Pil­sudski és Skrzynski. Az utóbbi azonban alig­ha vállalja a jelölést­Haller tábornok Varsóban volt és lemondott Lengyelország a jövőben is közeledni fog az európai államok felé, különösen azok­hoz, amelyektől eddig bizonyos ellenté­tek választották el. Rataj nem vállalja az elnökséget A lengyel köztársaság ideiglenes elnöke, Rataj szejmmarsall, akinek elnökjelölése va­lószínűen sikerrel járt volna, újabban hatá­rozott formában kijelentette, hogy nem jelöl­teti magát. Sőt, ha akarata ellenére választják meg, kénytelen lesz visszautasítani az elnöki Haller Stanislaus tábornok, volt vezér- áll kérlelhetetlen szigorral, sát, amelyet a hadügyminiszter el is foga­dott. Haller tábornok Varsóból Krakóba uta­zott Az a körülmény, hogy Haller, akit az európai sajtó Pilsudski legnagyobb * ellensé­gének tüntetett fel és akit már egy Varsó-el- lenes poseni sereg élén látott, békésen Var­sóban volt, anélkül, hogy bántódása történt volna, bizonyltja, hogy a poseni ellenkor­mány jelentősége csekély, hogy Lengyelor­szágban fend uralkodik s hogy a kitörőben levő polgárháború inkább csak a nyugat- európai újságírók fantáziájában született meg. ahhoz is, hogy egy exotikus amerikai állam­mal szemben ki tudja kényszeriteni akara­tát A nagy háború előtti lázas fegyverkezés nem szűnt meg, sőt fokozottabb mértékben vette igénybe a termelő társadalmat. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egy jelen­téktelen apró állam, a csehszlovák köztársa­ság majdnem annyi katonát tartott fegyver­ben, mint annakidején az egész osztrák-ma­gyar monarchia. A fegyverkezések korlátozá­sa érdekében Genfbe leszerelési konferenciát hívtak egybe, de inkább csak a látszat ked­véért, hogy port hintsenek a súlyos adóter­hek alatt roskadozó alattvalók szemébe, de e konferencia épp olyan eredménytelenül feje­ződött be, mint sok-sok egyéb konferencia, amelyeket a világ legszebb tájain és legelő­kelőbb fürdőiben önmaguk mulattatására rendeztek az akkori diplomaták* A szabadság és egyenlőség eszméje, ame­lyért annyi vért áldoztak az emberek, csaló­ka délibábnak bizonyult. Az emberek abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a de­mokráciában a nép fogja kormányozni az ál­lamot, de mikor megvalósult, belátták, hogy voltaképpen ismét csak néhány ember tartja kezében a hajaimat, tehát alapjában véve semmi sem változott meg XIV. Lajos kora óta. A parlamentarizmus intézménye, ame­lyet Angliából ültettek át az európai konti­nens államaiba, itt csakhamar züllésnek in­dult, apró frakciók kialakulása aláásta mun­kaképességét és a demagógok egyre nagyobb térhódítása leszállította színvonalát. Az em­berek részint a bolsevizmusban, részint a íascizmusban keresték a kivezető utat és hol a jobboldali, hol a baloldali diktatúrától vár­ták a termelés és miiyk-a érdekeinek megvé- delmezését. LepgyclQ^jogban, egy marsall bravúros államcsínnyel kezébe kerítette a hatalmat, de Posenben ellenkormáiiy alakult, jeléül annak, hogy ez a terület, amely másfél száz évig Poroszországhoz tartozott, nem akarja magát mindenben azonosítani a régi orosz-lengyelországi részekkel. Körülbelül ilyen volt a lakosság hangulata Szlovenszkő- ban, Ruszinszkóban, Erdélyben, Horvátor* szágban és Szlovéniában is, ahol az Őslakos­ság csak nehezen tudta elviselni a békeszer­ződések által fölébe rendelt uj államhatalom centralisztikus törekvéseit. Középeurópa ebben a korszakban egé­szen elbalkanizáíódptt. A Baltoktól az Égéi tengerig elterülő vidéken élő kis nőp°k ál­landóan marakodtak egymással. A sírból ki­ásott nemzetek, amint őket egyszer Lloyd George nevezte, megfeledkeztek multjulcről és tüzzel-vassal asszimilálni akarták az álla­muk határain belül élő kisebbségeket. E ki­sebbségek, amelyek körülbelül negyvenmil­lió lelket számláltak, természetesen védekez­tek és ezért állandó zűrzavar uralkodott ezek­ben az országokban. Még a csehszlovák köz­társaság is — pedig itt a kisebbségek az ál­lam lakosságának legalább a felét alkották — abban a reményben ringatta magát, hogy erőszakkal le lehet törni a kisebbségek el- lentállását és első elnökének, Masaryk tanár­nak tanításait megtagadva, nem a nemzetisé­gek kibékitésétői, nem a nemzeti önkormány­zattól, de a merev centralizmustól várta a kisebbségi probléma megoldását. A nemzetiségi kérdés mellett a szociális kérdés is állandóan izgatta a kedélyeket. A munkásosztály vezetőinek egy nagy része az osztályharcot prédikálta, amelynek elméletét legkövetkezetesebben az orosz tanácsköztár­saságban alkalmazták, ahol leirhatatlan ke­gyetlenséggel üldözték és végezték ki a tár­sadalom legjobbjait, úgy hogy egyidőre telje­sen megakadt a termelés gépezete. De a nyugati államokban is állandó bajok mutat­koztak. Az ‘egyes államok önmagukba zárkő- zása miatt rendkívül sokat szenvedett a gaz­dasági élet, a lakosság íogyasztóképessége csökkent, a munkanélküliek száma egyre nö­vekedett, egyszóval a társadalom organizmu­sa állandóan beteg volt. Időről-időre nagy sztrájkok ütötték föl a fejüket, mint például 1926 májusában az angliai általános sztrájk, amely azonban a munkásság vereségével végződött, mert terrorral csak rombolni le­het, nem pedig építeni. Marx osztályharc- elméletének csődje is ezzel magyarázható meg. így valahogy fogja megrajzolni a jövő Carlyie-je a mostani idők képét. Valóban szo­morú milliőben élünk. Nehéz elképzelni, hogy az emberiség miképpen fog belőle kiemel­kedni. Vájjon megtalálja-e azt az iránytűt, amely megmutatja neki a jobb jövőbe vezető utat? Mi csak egy alkalmas iránytűt isme­rünk: az altruizmust. Ha minden ember belátja, hogy nemcsak ő létezik a világon, ha­nem mások is, hogy nemcsak az ő nemzeté­nek és osztályának van jussa az élethez és a fejlődéshez, hanem más népeknek és társa­dalmi csoportoknak is, úgy tal^n elérheti az emberi nem a földön elérhető boldogságot. I Jövel Szentlélek és plántáld ezt a belátást j minden ember szivébe! Ital számunk 24 oldal - Ára 2 Kö Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenSzkÓi és TUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: 1'*'L * 7 ^ 12, II. emelet Telefon : 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, pOLltlKCLl napilapja hivatal: Prága 11., Panská ul 12/IH. — Te­havonta 34 Kő. Egryes szám ára 1*20 Ke Felelős főszerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A lengyel külpolitika változatlan marad

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents