Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-22 / 116. (1154.) szám

MAC*YjmáPMLQ&&&%EmSEmÚ

A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ MELLÉKLETE

Az adóreform

Az adóelosztás általában a teherviselési képesség szerint volna kiszabandó, amit úgy a jövedelmi, mint a kereseti, valamint a forgalmi adónál a valódi bevétel alapján kellene számítani. A gyakorlat azonban mást mutat. Egy polgár vallomását éveken keresztül nem fogadták el és önhatalmúlag állapították meg adózási altpját. Ha aztán a felbecsült jövedelmet a szintén igy felbecsült, illetve megállapított forgalommal összehasonlítjuk, úgy azt az érdekes képet nyerjük, hogy az egyes évek megállapított valóságos bevétele ugyanezen évek megállapított valóságos forgalmának következő %-át adja: A forgalomnak 1920. évben 39%-a, 1921. évben 31%-a, 1922. évben 49%-a volt a föltételezett jövedelem.

Hogy ilyen lehetetlenség adódik ki a hivatalos adatokból, az onnan ered, hogy a pénzügyi igazgatóságok a munkát az egyes referensek között adónemek és nem adózók szerint osztják fel. Vagyis, hogy ugyanazon egyén különböző adóit más és más referensek intézik, tehát minden adózónak csakis egyfajta adója tartozik egy referenshez. Ez természetesen többszörös kérdezősködést, iratkezelést, vallomásokat jelent, de egyben a hivatalban ugyanazon adóalany viszonyainak többszörös tnulmányozását is, mindannak dacára, hogy az okmányok, vallomások és mellékletek, majdnem valamennyi esetben ugyanazok. A rendszer eredménye a fenti pél- 'da, nem is szólva arról, hogy mily időpazar- lást okoz az iratok ide-oda vándorlása és egyéb felesleges munka. Ha egy referens intézné ugyanazon adóalany összes adóját, úgy az adózó egy évben csak egyszer tenne vallomást és ennek egy referens tanulmányozása a hivatalban sok munkát, az adóalanynak pedig sok bosszúságot takarítana meg. Ha egy referens szabná ki az összes adókat, úgy lassan olyan jól ismerné embereit, hogy szinte kívülről tudná, ki mit ér ? kinek vallomását lehet elfogadni és kiét kell fontolóra venni megbízhatóság szempontjából.

Az adóterhek egyenletes elosztása szép elv, de ily módon csupán üres szó, mindaddig, amíg a pénzügyvezetés csakis az állami pénzügykezeléssel foglalkozik é® sutba veti a pénzügyi önkezelés kötelékeit, mert nem bízik bennünk. Különben is addig, amig az állami adót különböző szorzószámokkal kell szorozni 3-tól 14-ig, addig szó sem lehet a kereseti adónál egyenlő közteherviselésről.

v Az adóknak az állam, tartomány (törvényhatóság) és község közötti helyes elosztását legjobban Németországban láthatjuk. Ott rá mernek bízni pénzügyi dolgokat nem állami szervekre is, akiket a pénzügyminiszter nem fenyegethet meg elcsapással és nem rángathat drótén.

Ausztria is meg merte kísérelni az adózás gyökeres megváltoztatását és nem volt oka eddig megbánni.

Észszerű adózási rendszer kell, hogy rá kell bízni az önkormányzati testületekre az adók, vagy azok nagy részének megállapítását, de részükre kell átengedni az adójöve- delem egy részét is. így a községek az adók egy részére igényt tarthatnak s abbéi a szükségleteiket fedezhetik. Például a gyakorlat maga azt kívánja, hogy a bázbéradót és a ház- bérjövedelmi adót egyesítsék és a községek hajtsák be. A elmondottak már csak a pénzügyi kezelés technikai és gazdaságossági szempontjából is szükségesnek látszanak. Az adók egyenletes elosztása, az igazságos adózás, de az állam tekintélye is megköveteli, hogy úgy az ad óki vetőnek, de minden polgárnak is módjában álljon betekintést nyerni, hogy minden egyes polgár mennyit áldoz a köznek. Ez a statisztikailag is nagy jelentőségű áttekintés szükséges a pénzügyigazgatás gazdaságos volta szempontjából is. Ha minden adóalanynak az összes adatait tartalmazó irat csomagján az első lapon az illető gazdasági életére vonatkozó fontosabb adatok volnának kitüntetve, az eszközölt fizetésekkel együtt, milyen könnyű volna informálódni a statisztikusnak és a referensnek. A jó pénzügyigazgatásnak alkalmazkodnia kell az idők változásához. Amint ma már más dolgokban sem meri senki a zsarnoki gyámkodást ajánlani, úgy a pénzügyigazgatásnak y arra kell törekednie, hogy a lakosság bizalmát megnyerje, igazságérzetét ne sértse és elérje azt, hogy mindenik jószántából fizessen adót, mert belátja azt, hogy e nélkül az állam fenn nem állhat. (De mikor fogjuk mi azt látni. Szerk.)

Azon mindinkább növekedő kívánságot, hogy a polgári perrendtartás nyilvános és szó beliségi elvét a pénzügyi eljárásokra is átvigyék, nem lehet teljesen figyelmen kiv hagyni. Ha a hivatalok kötelezve volnának, hegy az adózókkal a kivetés előtt az eljárás eredményét közöljék és az adóalanyoknak

Az általános kereskedelempolitikai kérdések után a jelentés az egyes speciális kérdésekre terjeszkedik ki « ezek között elsősorban a közlekedésügyre. Ezen rovatban megállapítja a kamara azt, hogy a közlekedésügy úgy a múltban, mint a jelenben Szlovenszkó legfontosabb, de egyben legfájdalmasabb gazdasági problémája volt. A csekély eredmény, melyet elértünk, mindössze az, hogy sikerült kivívni, miszerint a szállítási tarifa az állami és egyes magánvasutakon egységesen számíttassák. Ezen intézkedés ugyan a vasútnak erős anyagi áldozatokat jelent átmenetileg, azonban remélhető, hogy a forgalom növekedése által ez megtérül a jövőben. A kamara ki is fejezte ezen intézkedéséért köszönetét a vasütügyi minisztériumnak, de egyben utalt arra, hogy

ezen díszámítás esetére is fenntartandó volna a kassa-oderbergi vasúton egyes cikkekre eddig érvényben lévő igen olcsó kivételes díjszabás, mert különben a fa és szén szállítása az uj tarifa szerint drágább lesz,

mint eddig s ezáltal egyes vállalatok károsodnának. Eddig a dicséret, amely máris panaszt von maga után. Azonban csak most jönnek a panaszok azon sorozatai, melyek megszüntetésére legalább egyelőre kevés a remény.

Az 1920. évi március 80-án 235 s*• a. kelt törvény 15 vasúti vonalnak 1923. év végéig való kiépítését állapítja meg vasútépítési programnak s erre 6.5 milliárd hitelt engedélyez. Ebből eddig egy vonal a Korpona—Zólyom épült s egy másikat megkezdték, a többi késik az éj homályában. Esen törvény érvénye feltétlen meghosszabbítandó volna s az abban felvett vonalakat föltétlenül ki kell építeni. Ezen vonalak között kettő van, amely nagyon közelről érdekel minkért,. Az egyik a Handlova—Stubnya, a másik a Margit- falva—Vereskő közötti Vonal. A kamara nem mondja jelentésében, hogy ezen vonalak miért oly fontosak nekünk, mert valószínűleg már eleget elmondta a különböző sürgetések alkalmával, de azt sem mondja el, bog}' miért késett ezen vonalak kiépítése, pedig az első miért-bői folyik a második. Handlován egy bő és jó minőségű barnaszénbánya van, melynek minősége versenyez a fekete szenekkel. Termelése is elég olcsó e nekünk Szlovenszkó iparosainak a rövid távolság folytán a szállítása is olyan kevésbe kerülne, hogy

« történelmi országok bányáival szemben majd « felével olcsóbb szenünk volna, ha « vasúti vonal, ez a pár kilométer, ütubnyáig kiépülne, de éppen esért nem épült ki és nem is fog egyhamar kiépülni. Hisz akkor saját olcsó szenünk volna, iparunk esetleg versenyképessé válna s igy nem lennénk vazallusai, gyarmata a történelmi országok szénbányáinak, amelyeknek úgyis elég gyengén megy az üzletük, így aztán nem volnánk egyes iparcikkekben sem a történelmi országokra rászorulva, mert gyáraink újra füstölhetnének, kapna sok kéz. Ez azonban az államvasut számításait is zavarná, mert az államvasut a nagy fuvardíjban vesztene, mivel a szállítás rövidebb utón közelebbről történne.

Tehát éppen azért nem fog ez a vonal kiépülni, mert Szlovenszkónak előnyt, « történelmi országoknak pedig hátrányt jelent.

Most már megértjük, hogy' miért nem siet kormányunk ezen vonal kiépítésével.

De nekünk viszont életünk függ ezen vonaltól, mert igy Surányon át majdnem a magyar határig kell levinni a hnndlovai szenet, és onnan vissza hozni Szlovenszkóba busz helyett száznál több kilométeren utaztatva azt körben- Ugyanez áll a vereskő — margitfalvaí vonalra is, amely minket Ruszinszkőval a Szlovenszkó keleti részével kötne össze s hozna közelebb egymáshoz üzletileg, iparilag és általánosan, gazdaságilag. Ezért nem sietős a vonal a kormánynak « ezért sietős az nekünk. Miután pedig a fennemlitett törvény is megállapította annak szükségességét és megadta a módot annak kiépítésére, ebből az következik, hogy szükségességét elismerve fel- jogosított minket arra, hogy ezt követeljük is és követelni is fogjuk minden módon és eszközzel, hisz gazdasági életünk függ ettől Még akkor is. ha ezen törvény nem intézkedett volna igy, illetve ha nem léteznék ez a törvény akkor is oda kellett volna hatnunk, hogy létrejöjjön, ha pedig létezik, úgy annál inkább kell hogy ragaszkodjunk hozzá. A törvény nem csak minket, hanem a miniszteremeg volna adva a mód, hogy vagy maguk vagy jogi képviselőik a referenssel tárgyalhassanak és kérdéseket tehessenek, akkor a felszólamlások legnagyobb része* egyszerre eltűnne. Ma az adóalany, sajnos, még a hivatal számítási hibája miatt is, írásbeli és pedig lehetőleg felbélyegzett felszólamlást kell, hogy beadjon s ennek elintézésére évekig várjon, miközben a kamatot elveszti. A reformnál az eljárás reformja a legfontosabb.

két és a kormányt- is kötelezi, tessék tehát alkalmazkodni hozzá.

A következő fejezet a jelentésben a (szociálpolitikai ügyeknek van szentelve. Ebben a fejezetben megállapítja a jelentés, hogy

a munkanélküliség ismét terjed, és sok iparvállalat megrendelések hiánya miatt üzemét korlátozni vagy beszüntetni volt kénytelen. Ezen kérdéssel szorosan összefügg a kivándorlás ügye. A kamara tehát konstatálja a lassú halált, melyre fent rámutattunk, azonban a jelentés az okokat nem tárja fél, remélhető, hogy az egyes minisztériumokhoz intézett felterjesztéseiben feltárta az okokat is. Ennek a lassú halálnak az oka a vérátömlesztés: a másik országrész javára való kiuzsorázás. Rajta kívül a krízist még a tudatlanság balkezes politikája komplikálja.

A munkásviszonyokat szabályozó jog Szlovenszkón oly komplikált, hogy állandó vitás kérdések forrásául szolgál, ezért szükséges ezt végre megoldani és rendszerbe foglalni.

A vasárnapi munkaszünet szabályozására ff Szlovenszkón ma is érvényben lévő Í89Í. évi XIII. t. c. teljesen megfelel s annak megváltoztatására semmi kívánság nem merült fel.

Közös megegyezéssel ugyan egyes városokban az üzletek teljes műnk aszún etet vezettek be vasárnap. A pékek éjjeli munkájának tilalma sok kellemetlenségre ad okot, a hatóságok túlbuzgók e tekintetben s a kamarának ismételten közbe kellett lépni ezen intézkedések enyhítése céljából. A szociális ügyek minisztériuma célt téveszt é« nem csak hogy az alkalmazottat védi,

hanem a munkaadót ellenségének is tekinti s ff megfelelő rosszindulattal jár el vele szemben,

pedig annak nincsen egyéb bűnné, mint az, hogy szlovenszkói őslakos.

A következő fejezetet az iparügyek foglalják el. Elsősorban az nyer megállapítást benne, hogy a kérdések, panaszok, kérelmek és kívánságok egész tömegét hozza a napi posta a kamarának, amelynek erejéhez mérten igyekezik megfelelni és ha néha nem tud teljes megelégedést elérni, úgy az nem az igyekezet vagy jóindulat hiányának tudható be. E* ezt el is kell hinnünk kamaráinknak, hogy nem rajtuk múlik, ha valamit nem tudnak megelégedésre elintézni. A mai zürzava- ros, soktörvényü joggyakorlat, az itteni iparos és kereskedővilág szárféle folytonos sérelme, a hatóságoknak néha a rosszindulatig menő kezelési módja stb. annyi kérdést, kérelmet, panaszt és védelemkérést eredményez, bőgj’

erre a kamarák nincsenek berendezve < erőik ff megfeszített munka mellett arra is alig elegendők, hogy ezen sokféle dolgot átolvassák s esetleg, átgondolják, de arra már semmiesetre se képesek, hogy el is intézhessék azokat.

Hogy ilyen munkatorlódásra a kamarák nincsenek berendezkedve, az viszont onnan folyik, hogy azelőtt amikor személyzetük létszáma megállapitatott, nem voltak a viszonyok ilyenek, hanem sokkal nyugodtabban folyt a munka. Az sem 8 kamara hibája, ha egyes dolgokban nem tud az illetékes minisztériumoknál vagy egyéb hatóságoknál kellő eredményt elérni, hisz e lapban sajnos egyebet sem teszünk, mint arra vagyunk kénytelenek rámutatni, hogy mily kevés megértéssel találkoznak érdekeink ezen fórumoknál s ebből az is következik, hogy a kamara felterjesztései sem fognak minden esetben a kívánt eredménnyel járni s ez nem a kamara hibája. A kamarának még ennyit sem szabad mondania a saját védelmére* szelíden csupán azt a reményét fejezi ki, hogy kötelessége tudatában cselekedve csendes munkája idővel meg fogja hozni eredményét. — Igen, meg fogja hozni akkor, ha ezt a politikai levegőt vagy a természetes folyamat, vagy egy erős szélvihar megtisztítja és a vezetésből eltűnnek azok az emberek, akik az ország érdekeit összetévesztik az egyéni és a pártérdekekkel

A kamara ezután ismét rámutat a maga módja szerint enyhe kifejezéssel — egy oly hibára, a- raely csak a csehszlovák köztársaságban fordulhat csak elő s ez az, hogy

az egyik minisztérium létesít szerveket,

'melyeket hatósági jogkörrel ruház fel, de a másik vem ismeri, el annak és megvonja föle azon jogot, ami megilletné.

Az ipartársulatoktól a posfaugyi minisztérium meg- vonla a:s ipartest öletek eddig élvezett porlőmentes- ségét. pedig ma inkább hatósági jellegűek azok mint voltak. Igaz, hogy nem nagy összeg, amiről

A besztercebányai kereskedelmi és iparkamara

félévi jelentéséből

igv szó van, de éppen ezért szükkeblüség ezzel vetni gáncsot működésük elé, mert viszont az ipartársulatok nem igen tudják a fedezetet ezen csekély összegre is megtalálni, hacsak nem akarnak még egy uj adót kiróni tagjaikra, amely a sok száz mellett még csekély voltára való tekintet nélkül is ellenszenves lenne. Ismét egy rövidlátó intézkedés, hogy egyik rovatban pár száz korona többlet szerepeljen. No de hát mindenki addig lát araig a szeme bírja s ehhez nem lenne szavunk, ha véletlenül nem válogattak volna ki sok ily rövidlátót — miniszternek. Közkatonának nem alkalmas a rövidlátó, de miniszternek igen. Ezt persze nem a kamara mondja, hanem csak mi látjuk a kamara jelentéséből.

A jelentés kiterjeszkedik a kamara által létesített ki* ipar gépbeszerző szövetkezet megalakítására ami az 1925. december 8-án tartott alakuló és az ez évi február 1-én tartott rendes közgyűlésen •testesült meg.

A szövetkezeinek eddig 59 tagja van 322 üzletrésszel.

A XVIII. nagy-megye, Besztercebánya és Körmöcbánya városok segélyeket szavaztak meg a szövetkezet anyagi támogatására. Mint már más alkalommal lapunkban jeleztük, a szövetkezet tagjai

10.000 korona erejéig tetszésük szerint kiválaszott gépeket vásárolhatnak olcsó kamat mellett 10 évi törlesztésre.

Eddig csupán egy iparos vette ezt igénybe.

A többiek a viszonyok bizonytalansága folytán nem mernek befektetéseket eszközölni.

Pedig kívánatos volua, hogy iparos társaink minél többen térjenek át gépi üzemre, amely termelésüket olcsóbbá teszi s igy versenyképeségüket növeli.1 Az állami iparfejlesztő intézet által rendezett szak- tanfolyamokat a kamara anyagilag és erkölcsileg is támogatta. Ebből következik, hogy ilyen előadásokat tartottak is.

Hogy mi mégsem tudunk ilyen tanfolyamról, az csak azért lehet, hogy a magyar vidékeknek ebből nem jutott.

Az állami iparfejlesztési intézet állami intézmény létere csak nem fogja a magyar iparosokat tanítani! Ezért van arra szükség, hogy a magyar nemzeti párt ipari és kereskedelmi szakosztálya kezdeményezésére magyar nyelvű ipari szaktanfolyamok létesüljenek a magyar vidékeken, mert az állam a saját állampolgárait — igaz ugyan hogy csak a harmad osztályúakat — nem kívánja taníttatni. Azok csak maradjanak * sötét elmaradottságban és pusztuljanak el. Nos hát. mi mégis meg fogjuk mutatni, hogy nem úgy lesz és a magyar iparod mindig különb lesz, mint bármelyik más jobban dédelgetett I. osztályú honpolgár. Fogunk mi tanulni az állami iparfejlesztő intézet nélkül i* és pedig magyar nyelven.

A kamara jelentése megállapítja, hogy kisipari hitelszövetkezet összesen 9 működik a területén ét 3 helyen van megalakulás alatt.

Ezt nekünk is meg kell fontolnunk é* főleg az olcsó hitel szerzése céljából magyar iparosainknak is ajánljuk hasonló kisipari hitelszövetkezetek alapítását. Ezen tárgyra egyébként még lesz alkalmunk önállóan visszatérni, ha az előmunkálatok az ipari és kereskedelmi szakosztály keretében már előbbre haladtak.

A jelentés következő része ismét éidekes megállapításokat tartalmaz. Azt mondja, hogy <i kamara azon törekvése, hogy az állami munkdkál Szlovenszkón idevaló kisiparosok kapják, még mindig akadályokba ütközik.

Erre irányuló kívánságát azonban ennek dacára állandóan addig fogja hangoztatni, mig végre célt nem ér. A katonai lábbeli szállítások tekintetében a kamara hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a kisiparosok megbízását szociálpolitikai szükségnek tekintsék. A kamara nem mondhat többet, de mi igen és ez az, hogy

ha a mi pénzünk olyan jó az adóban, hogy még többet is követelnek fölünk, mint a történelmi országok lakóitól, úgy akkor mi is megköveteljük, és nem kérjük azf, hogy azon pénz elköltésénél a számlásokban mi is részesedjünk és törvényhozóink legnagyobb gondja kell, hogy legyen, hogy ezen részesedés igazságos arányban történjék s ne ff miniszter vr kegyes jóindulatától függjön, kinek jóindulata ugyancsak ritkán hajlik felénk.

Mi is akarunk élni s ha adóalanyoknak jók vagyunk, legyünk jók állami szállítóknak is.

A kamara területen tartandó népipari tanfolyamok megbeszélésére a kereskedelemügyi minisztérium Prágából küld ki művészt.

A szlovenszkói szépmiivé szelet és népipart talán ff szlovenszkói. művészek mégis csak jobban ismerik, mint a prágai ur és talán, mint művészek is eléggé megfelelők volnának.

Ismét egy dolog, ahol a mi pénzünk idegent táplál A következő fejezet, gyászkeretbe volna foglalandó a közönség és a kamara együttes gyászának kifejezésére. Hogy' a közönség miért gyászoljon. az mindjárt érthető lesz, ha megtudjuk, hogy e fejezet az adóügyekről szól A kamara gyászát, is kiérezziik, ha e sorokat figyelemmel olvassuk. A kamara jelentésében megállapítja, hogy saját tagjai, a különben békés adóalanyok, népgyülésekef, tiltakozó sztrájkot rendeznek, hogy rámutassanak | helyzet tarthatatlan voltára és a kamara maga