Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-22 / 116. (1154.) szám

ííteó május itt, szombat.

Mpnte Carlo, Niiza és Báris után Prágában is üvegen járják a táncujdonaágokat.

A prágai közönség a

Cristal-Pavillonban már üvegen táncol.

A Daliborka kávéház Cristal-Pavillonja

Praha IV., Badeuiko tr. 290.

Mindennap elsőrendű műsor

Szabad bemenet — Vasárnap 5 órai tea — Szabad bemenet

csupán nehány szerény aggodalmat fejezhet ki, hogy a pénzügyminiszter Ur nem fogja tudni Ígéretét beváltani. A kamara nem gyászolhat, nem szabad tagjainak érzelmeit kifejeznie s nagyon kell keresnie a kifejezéseket, nehogy esetleg a kormányt túlságosan megvádolja.

Az igazán nagy gonddal összeválogatott enyhe kifejezésekben meg van állapítva, hogy az adóterhek elviselhetetlenek, hogy javulásra nincs remény

addig, mig a kormány ezen rendszerei csak elvisz, de nem hoz ide semmit, amig a mi művészetünk megbeszélésére is Prágából küld ki drága urat. A kamarát aggodalom tölti el a jövőt illetőleg. A jövedelmi adót most vetik ki őt évre visszamenőleg a teljesen megváltozott gazdasági és pénzügyi viszonyok mellett, most. amikor nincs pénz a mai adóra sem, most fizessünk a múltért, amikor a múltban talán még tudtunk volna fizetni, de ma nem. Kivánja, hogy a pénzügyi hatóságok és adóbizottságok legalább az adóalanyok puszta életének kegyelmezzenek, azoknak a jövőre való megtartása érdekében.

A vezérpénziigyigazgatóság az adókivelő bizottságokat a szakle síül etek indítványainak mellőzésével idegenekből s a helyi viszonyokat nem ismerőkből állitotta össze, úgy hogy azokban a helyi ipar és kereskedelem egyáltalában nincs képviselve és ezen bizottságok elnökeivé egy aktív pénzügyi tisztviselőt neveztek ki, ami törvényellenes és megszünteti az autonóm adókivetés utolsó maradványát is. A bizottságokban csak a kincstár érdeke érvényesül. A kamarák a pénzügyminiszternél tiltakozást jelentettek be. De amig az elintéződik, még ha esetleg eredménnyel is, addig a Sipkaszorosban minden csendes lesz.

A kamara figyelmeztet mindenkit az 1924. évi 235. sz. törvényre, mellyel az adófizetők exisztenciája még esetleg meg volna menthető, ha az 1921—22. évre visz- szamenöleg kivetett adók családjuk megélhetését vagy gazdasági vállalatuk létét veszélyeztetnék.

Megállapítja, hogy az adófizetők ritkán veszik igénybe ezt a kedvezményt, illetve a könnyítés ezen módját. Itt, ugylátszik, a jelentésbe egy kis sajtóhiba csúszott be, mert azt akarta a kamara mondani, hogy figyelmeztet mindenkit ezen törvényre, mélyet az adófellebezési fórumok ritkán vesznek igénybe. Úgy látszik inkább ezeket kellene figyelmeztetni ezen törvéhyre.

A jelentés megállapítja, hogy már á forgalmi adó mint fogyasztási, igazságtalan volt, űe ma már a termelési adó még Inkább igazságtalan és még gyilkosabb hatású. Mert a termelést kell olcsóvá tenni és ez éppen azt drágítja meg.

A forgalmi adó kivetése és az ellenőreés sok panaszra ad okot.

Hol az adókivető bizottságok nem működtek megfelelően, azokat feloszlatták s ezen járásokat egy más járási bizottsághoz csapták. Ez szép autonómia és az adóhoz még az útiköltségek és idő veszteségek is hozzászámitandók. Kormányunknak ezt a bünlajstromát a kamarai jelentés állapítja meg, tehát nem lehet kétség az iránt, hogy ez valóban igy is van. A magunk részéről azt kívánjuk hozzá tenni,' hogy pl. Amerikában, de máshol is az elegendő volna arra, hogy vád alá helyezzék azt a kormányt, amely gazdasági politikájával idáig vitte az országot s főleg akkor, ha még arra a kérdésre sem tud felelni ,hogy hová lett az a rengeteg pénz, amit az adóalanyokból kipréselt. Jobb ezt a kérdést nem bolygatni, mert alighanem valamely §-ba ütköző szó freccsen ki a tálunkból.

Még csupán annyit, hogy a kamara ezen jelentése mutatja mennyire szükség van arra, hogy a hivatalos szervezeten kiviil a magyarság oly politikai szervezetbe tömörüljön, ahol gazdasági kérdéseivel is foglalkozik s ahol gazdasági érdekei képviseletét megtalálja, mert a terror oly nagy, hogy csak is egy ilyen szervezet merhet világos tiltakozással fellépni ott, ahol a kormány a tőle némileg is függő szervezetekbe belefojt minden ellene hangzó szót, legyen az bármilyen indokolt. — Viszont tisztelet a bátorságáért a kamarának, hogy jelentésében a kormány hibáinak ezt a gyűjteményét összeállítani s bár jól megválasztott enyhe kifejezésekkel, nyilvánítani merte. (Br.)

Az ipartörvény

végrehajtási utasításának reformja és revíziója

A kereskedelmi és iparkamarák központja igen értékes javaslatot dolgozott ki, mely a régi osztrák ipartörvény végrehajtási utasításénak megváltoztatáséra irányul. A külön végrehajtási utasítást alakilag megtar- tandónak véleményezi, annál is inkább, mert a kereskedelemügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy nem az ipartörvény teljes megváltoztatásáról, hanem csupán annak revíziójáról és kiegészítéséről van szó. A tervezet szerint egyes oly intézkedések, melyek a jelen időnek meg nem felelnek és nem eléggé világosak, módosítás alá kerüljenek, illetve a jelenleg már tárgytalanok abból kimaradjanak. Az áthidalhatatlan nehézségekre való tekintettel az „ipar“ meghatározása ezúttal is

elmarad. Lényegesebb változást az V. fejezetben hoz a javaslat, ahol az ipartörvény hatálya alól ki volt véve a mező és erdőgazdasági termékek feldolgozása, amennyiben a nyersanyag a tulajdonos saját mező vagy erdő- gazdaságából eredt, ugyanúgy a saját termésű bor kimérése is ebbe a kategóriába tartozott. Az uj rendelkezés szerint csakis a mező- és erdőgazdaság kerülne ki az Ipartörvény rendelkezései alól, de a termékek további oly feldolgozása már nem, mély a termék alakját megváltoztatja, például őrlés, állatvágás stb. Ezen intézkedés egyben az adózás igazságosabb elosztását is célozza.

A késedelmi kamat nagysága

Az eddig érvényben levő törvény intézkedései Szerint a késedelmi kamat legfeljebb 6 százalék lehet s mégis a bankok és magánzók igen gyakran 7—10 százalékot számítanak fel megszorult adósaiknak. Igen gyakori az az eset, hogy a tőke perlésénél a bíróság előtt is elég merészek 10% késedelmi kamatot igényelni. Gyakran látjuk ezt lombardadós- sági és más hasonló peres esetekben. Lelki- ismeretes bíró természetesen nem itcli meg, csak a 6 százalék törvényes késedelmi kamatot. Éppen ezért kívánatosnak látszik minden oly esetben, amikor a késedelmi kamat fejében magasabb százalékot követelnek, ípin- dig panasszal élni ez ellen s ha az ügyészség bűnvádi eljárást fog indítani egypárszor, akkor talán elmúlik az illetők kedve ilyen uzsorakamatok felszámításától.

Ez igy elmondva igen szépen hangzik, de ugyanakkor, amikor az állam állal érvényesnek elismert, tehát mindenkire kötelező törvény ebben az ügyben igy intézkedik, ugyanakkor ugyanannak az államnak törvényhozása ezen rendelkezésekkel ellenkező rendelkezést hoz az állam javára s eltűri azt, hogy a 6 százalék törvényes késedelmi kamatnál magasabb százalék számíttassák ugyancsak késedelmi kamat fejéhén akkor, ha az a tartozás — adótartozás.

Mi következik az előbb elmondottakból érre az esetre*? Az, hogy hivatkozva a még érvényben levő késedelmi kamatra vonatkozó törvényes intézkedésre, az adó késedelmi kamatjának magasabb százalékban való felszámítása ellen is éljünk panasszal még magával az állammal sZemben is.

Lelkiismeretes biró nem itélhét máskép, mint úgy, hogy ez a később hozott törvény ellenkezik a még érvényben levő előbbi törvény rendelkezéseivel, de ugyanakkor, ami kötelező az állam összes polgáraira, ugyancsak kötelező kell hogy legyen az Összes polgárok által alkotott állam egyik vagy másik üzemágára is. Mert lehet ugyan ujatb törvénnyel a régebbi intézkedéseit megváltoztatni, de

nem jó példaadás az, ha az állam a saját

előnyére egyik iizemágának olyat engedélyez, amit bármely polgáránál erkölcstelen és büntetendő cselekménynek bélyegez meg.

Tehát, ha az büntetendő cselekmény annál, úgy nem lehet elfogadható emennél sem. Iia a legfelsőbb bíróság is igy fog gondolkozni, mint ahogy józan emberi ésszel igy is kell gondolkoznia, úgy nem lehet kétséges az ítélet sem, amit ezen ügyben fog hozni. Szükséges pedig ezen kérdést azéirt nem békében hagyni, mert éppen az állam rossz példája okozza azt, hogy aztán egyes magánosok egyenesen ki merik kötni a törvényesnél nagyobb százalékú késedelmi kamatot és ez okozza azt, hogy ezen követelésüket még a bíróság előtt is próbálják érvényesíteni. Azon biróság előtt, melynek nemhogy nem szabad ezen túlzott követelést megítélnie, hanem kötelessége ezen túlzásért a megtorló eljárást megindítani s az illető túlzót Uzsora miait elitélni s megbélyegezni.

Ez a kérdés minket iparosokat és kereskedőkét azért érdekel oly intenziven, mert éppen a mi üzleti életünkben Van szó gyakran a késedelmi kamatnak ily meg nem engedett magas százalékbán faló követeléséről.

Hisz a legtöbb számlán nyomtatva van, hogy az esedékességi nap után 10 százalék késedelmi kamat számittátik fel a számlaősz- szegnek meg nem fizetéséig.

A villamosításról

Az adóhátralékok feldolgozása

A pénzügyminiszter elrendelte, hogy ez év végéig minden adóhátralékügyre és adóra vonatkozó felebbezése^et mind elintézzék. A tisztviselők ezen megfeszített munkájáért, tehát jutalmak és túlóra dijak fejében a minisztérium 10 millió koronát irányzott elő. Szeretnők hinni, hogy ezen összeg csakugyan azok kezébe jut, akik a munka oroszlánrészét végzik, vagyis a tisztviselők alsóbb fizetésű osztályai kapják azt meg. Ugyanezen rendelkezésével azt is elrendelte, hogy miután a felek a forgalmi adók beszállítását negyedévenként állandóan elmulasztják, illetve azt késedelmesen eszközük, figyelmeztetendők az 1923. évi december 21-én 268. sZ- á. kelt törvény 43. paragrafusára és amennyiben a jövőben is késnének a befizetésekkel, könyörtelenül 50 koronától 5000 koronáig terjedhető rendbírsággal sujtassanak. A miniszteri rendeletben csupán áz hiányzik, hogy honnan vegyünk pénzt az adók befizetésére, pedig ez volna a leghasznosabb része a rendelkezésnek.

A pusztán világítás céljaira épült villanytelep : fényűzés — Az áramot iparilag kell értébe1 # siteni — Az amerikai háztartás és a villamosság

Napjainkban igen gyakran olvasunk és hallunk a villamosításról, az elektrofikálásról s átsiklunk ezeken a szavakon, pedig érdemes náluk kissé megállva velük foglalkozni és gondolkozni, mit jelent, mit hoz nekünk, jót-e, rosszat-e. Általában ezen szavakhoz azt szoktuk fűzni, hogy megint egy oly helyen, ahol eddig sötétség honolt, a viliamo&lámpák terjesztik a fényt. Azt is hozzá füzzük mindjárt, hogy ott, ahol fény terjed, a piszok, a rendetlenség szűnik s visszavonulni kénytelen. Ez tapasztalati tény, mert a világosság nem kedvez a piszoknak, a rendetlenségnek, mert megmutatja azt és ha már egyszer észrevettük, akkor félig megszűnt az uralma, mert tudomást vettünk róla s ez nem hagy nyugodni addig, mig el nem tűnt. Aki megfigyelte azt a változást, ami egy városon, vagy községen a villamosvilágitás berendezése után csak néhány év alatt végbe megy, az igazat fog adni nekem.

A villanyvilágítás a lakásban, műhelyben, istállóban valóságos áldás, ezt tudja mindenki, aki egyéb világítás után élvezi azt a kényelmet, hogy villamos árammal világíthat. És mégsem ez a főcélja a villamosításnak és mégsem ez a tengely, amely körül ez a kérdés mozog. Ez csak egy kellemes nyereség, mely régebben cél hetett, de a mai gazdasági viszonyok mellett célnak már meg nem engedhető fényűzés volna.

A cél nem a világítás fényűzése, vagy legalább is nem ez a főcél, hanem a természeti erőknek termelési célokra való gazdaságos felhasználása s ennek szolgálatába állítása. Hogy pedig ez gazdaságosan lehetséges legyen, az csakis úgy érhető el, ha az elektromos gépek terhelése az egész 24 óra alatt állandóan a terhelési határ közelében mozog.

Ha a fentieket megakarjuk érteni, plekor ki kell térnünk a villomsáram teniie’hü módjára, az áram elosztására, a fogyasztás elosztására, illetve azon körülményekig, I amelyek ezeket gazdaságosakká teszik.

Az áramot lehetőség szerint vizierők kihasználásával termelik, mert itt a befektetési költségek ugyan nagyok, de az üzemköltségek az ingyenéi hajtóerő révén alacsonyak s igy csak a telep létesítése költségeinek amortizációja az, ami az évi költségvetés nagy tételét alkotja,

s maga a kezelés és felügyelet is kicsi aránylag a más hajtóerejü telepekhez képest.

Miután az józan ésszel belátható, hogy az építkezési költségek nem emelkednek a telep nagyságával egyenes arányban, hanem folyton csökkenően, az azt diktálja, hogy lehetőleg nagy telepeket építsünk, níert ezek gazdaságosabbak.

A kezelési és fentartási költségekre ugyanez áll. A szükség azonban gyakran azt parancsolja, hogy ne csak a vizerőt használjuk erőforrásul, hanem a szén, földgáz és egyéb fűtőanyagok erejét is. Ilyenkor kalorikus telepeket létesítünk, melyek bár diá- gábbak, de engedelmesebb szolgái akaratunknak. Itt is a nagyobb telep az olcsóbb úgy fentartásban, mint létesítésben. Ha már ilyen telepeket létesítünk, akkor a lehetősig szerint éppen úgy, mint a Vizierőknél, az erő forrása közelében, vagyis ott, ahol a megfelelő tüzelőanyag áll rendelkezésre és nem kell messze szállítani, tehát szénnel a szénbánya szomszédságában építkezünk, amikor a pofszenet is jól tudjuk ott elhasználni, a földgáznál füft lyuk közelében, nehogy hosz- szu vezetéket kelljen e célrá építeni, mért a villamos áram távolba való vezetése sokkal olcsóbb, mint magának a tüzelőanyagnak a szállítása és csak a létesítési költségbe kerül, fentartási alig igényel Nagy mennyiségű áram vékony rézvezetéken, mely aránylag olcsóbb, létesíthető, 1 kilcméterekre vezethető, ha elég magas feszültségű az áram, éz pedig Úa már csak akartunktól függ. 24

Ezzel már át is meütühl-^0, második kérdésre, az áram elosztására. mint tudjuk

I

V

Nadrágtartó-javításokat J

megtakar.thatja magának minden o.oi űriem- V bér, ha a tartókat eró's, teljesen világosba!*- \ na, kicserélhető bőrbetéttel vásárolja, jobb minőségű nadrágtartók ezenkívül a szürke y*> szémisből és a tisztafehér marhabőrből ke- -A £ szült áruk is. Csak ez a három előnyös bőríaj- Q N> ta utazóképes, színtartó, rozsdamentes, simu- ^^^^ét^n^^s^lylFonnán teljesen megbízható.

rézvezetékeken történik. Ez akkor gazdaságos, ha minél magasabb feszültségű áramot vezetünk, természetesen arányitva azon távolsághoz, amelyre azt kell vezetnünk. Miután a távvezetékek olcsóbbak általában, mint az erőtelepek, itt újra csak azt mondhatjuk, hogy

ezen szempontból is előnyösebb a. nagyobb telepek létesítése, még ha az áramot nagyobb körzetben is kellene szétosztani, mint a kis szétosztókörü kisebb telepek építése.

Ebből az is következik, hogy előnyösebb rnég ha több telep állana is rendekezésre, a kisebbeket tartalékul megtartani, de csak a nagyobbakban tartani fönn az állandó üzemet. Ez esetben a telepeket összekapcsoljuk vezetékekkel, hogy egyik a másikat szükség esetén támogathassa. Ha ezen telepek mind vizierőtelepek volnának, úgy a mi viszonyaink mellet szükséges egy kalorikus telepet is bekapcsolni tartaléknak a rossz viziviszonyok esetére, mely néha nagy zavart okoz, de mint alább látni fogjuk, még a fogyasztás elosztása Is ezt teszi kötelezővé, legalább ezidősze- rint még igy van. Az elosztás ezen követeléseiből származik aztán az, hogy egyes vidékek villamtelepei bizonyos közös működésre kell, hogy lépjenek, igy keletkeznek á telepek szövetkezetei, vagy egyéb nagyobb vidékre kiterjedő működésű társulatok, mint a Középszlo- venszkói Vili. r.-t.

Ami a fogyasztás elosztását illeti, az mostanáig úgy mutakozik, hogy d sötétség beálltától kezdve folyton fokozódó világítási fogyasztás 8—9 óra között éri ét a tetőpontját, azután lassan csökken, mig éjfél körül majdnem semmi, egész a másnapi sötétség beálltáig, vagyis egy-két óra alatt eléri a legnagyobb fogyasztást, amellyel a telepnek meg kell küzdenie, azután nincs fogyasztás 16—20 órán M.

Télén, vagy kedvezőtlen viszonyok mellett egy vizierőre létesített telep ezt a maximális fogyasztást nem bírja. Ilyenkor még egy kalorikus tartalékra is van szüksége, vagy mint egyes gépre, vagy mint egész kalorikus tartaléktelepre, hogy ezen az áramfo- gyásztási maximumon átsegítse. Ha tehát a telep csak világításra épült, akkor elég nagynak kell lennie, hogy a legnagyobb világítási fogyasztást is képes legyen teljesíteni, de ez alig egy óráig tart és előtte és utána is a jóval kisebb fogyasztás is csak egy-két órára terjedj egyébként a telep kihasználatlanul áil. Ha pedig a telep vizierőtelep, akkor a sok víz hiába folyik el. Kincs, amely felhasználva értéket jelent, fel nem használva elvész.

Az összes költségek, úgy a létesítési, mint az üzemi költségek ezt a pár órai világítást terhelik és ezért mondhatjuk azt, hogy a villanyos világítás fényűzés, amelyet a mai gazdasági viszonyok közt nem tarthuk megengedhetőnek.

Hogy a telep többi áramtermelőképességét is kihasználhassuk

at áram ipari értékesítésére kell törekednünk

s ezért igyekeznek a telepek a nappali áramot még jóval olcsóbb áron is értékesíteni s nagyobb fogyasztóknak a legmesszebbmenő engedményeket teszik, ha kötelezik magukat, hogy az áramot a világítás főidejében nem használják.

A nappali áramot már nemcsak ipari, r háztartási célokra is használják, mint pl. vasalás, főzés, sütés, porszívás stb.

Ha egy telep napali árama is mind el van helyezve, úgy a világítási áramot olcsón adhatja, ezért hibás az, ha ma a villanytelepek csak világításra épülnek, mert ezek mindig drága áramot adnak. A telepeknek az ipari s egyéb erőfogyasztás céljaira kell épülniük és akkor olcsó áramot tudnak adni, mert egész termelésüket eladják és az egészre oszlik szét a költség, nem egy pár órai termelésükre. Sajnos ez itt nálunk még csak kívánatos cél, melyet kitűzünk és megközelíteni törekedünk, de a csekély ipari fogyasztás nem elegendő. Csak majd a jövőben fog ez elkövetkezni* ha iparunk is fejlődik, de kifejlődik bennünk az érzék is a villamos áram használat iránt.

Mindebből most már leszűrhetjük azt,

liőgy

lehetőleg ke d,vétő helyen a távolságokra való tekintet nélkül lehető nagy telepek létesítendők, melyekbe a vizierőtelepek

i