Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-22 / 116. (1154.) szám

1928 május 22, swmibat. 3 Sstrache főügyész hatalmas vádbeszédben követeli az igazság érvényesítését WlndischgrStz és Nádosy a főbünösök — A kormány szerepét a tárgyalás tökéletesen tisztázta — Baross Ccbor bűncselekmé­nyének minősítését súlyosbítja — A vád és a védelem felvonul a nagy pörben Milyen asszonyt végy el fele­ségül és mivel lehet a férjet lebilincselni Erre az örök problémát rejtegető kérdésre próbálja megadni a feleletet hátrahagyott könyvé­ben egy nemrégen elhalt francia humorista, amely a napokban jelent meg Párisban. Többek között a következőket irja: — Csak oly nőt vegy el, aki kisebb, mint te e aki jóízűen tud nevetni. Az ember jellemét a nevetéséről lehet legkönnyebben megismerni és éppen azért kerüld azt az asszonyt, aki ráerősza­kolja magára a nevetést. Az olyan nőt, aki máso­kat pártfogásába vesz, mikor az p jelenlétében ócsárolják, elveheted, úgyszintén azt is, aki a színházban megelégszik a karzati üléssel is, mert ennek az a fő, hogy az urával jól mulasson. Ne vedd el azt a nőt, aki, ha a koldusnak alamizsnát akarsz adni, ráfogja a szerencsétlenre, hogy az alávaló naplopoó, aki a pénzét egyenesen a korcs­mába viszi, ellenben vedd el azt, aki, ha te fo­god rá a koldusra az előbbi szavakat, igy szól: — Ugyan, adjon a szegény öregnek. Nagyon meleg van, egy pohár sör jót lesz majd neki. — Amennyire módodban van, figyeld meg a szeretett nőt, amikor reggel álmából fölkeltik. Ha mosollyal ébred, vedd el, ha azonban rögtön veszekedéssel kezdi a napot, felejtsd el azt is, hogy ismerted. Az a fiatal lány, aki mosolyait csak az idegenekre tartogatja, mig hozzátartozóival hide­gen bánik, nincs a házasságra teremtve és ha a feleséged lesz, sohasem szól hozzád egy barátságos szót. Ha látogatóba mégy egy családhoz és a házi­kisasszony egy félórig várat magára, amig a ru­házatát és a haját rendbeszedi, ne kívánd fele­ségül, ellenben vedd el azt, aki rögtön bejön egy­szerű háziruhájában, csak a haját simítja meg egy kissé. Az ilyen teketória nélküli hölgy az, akiből jó feleség lesz. Ha a lánynak becéző neve van, vedd el, mert jó pajtásod lesz, hasonlóképpen a jó fe­leség tulajdonságaid rejtegeti magában az a lány is, aki az apjának felszólítás nélkül cigarettát tölt, pipát töm, aki nem engedi az atyját az ut­cára, anélkül, hogy a ruházatát meg ne vizsgálná, arcát meg ne csókolná és el nem köszönne tőle. Boldog lesz az a férfi, aki ilyen lányt vesz el fe­leségül ... A francia iró könyvében az asszonyokról sem felejtkezik meg és kioktatja őket arra, hogy mivel lehet férjüket lebilincselni. — A férjnek — úgymond — sohasem árt, ha idő előtt megöregszik, vagy külseje bármi okból vészit, feleségére az nincs rossz hatással. De az asszonyra nézve veszedelmessé válhatik, ha kül­seje valamiképpen vészit az értékéből és ebből az okból gondos figyelemmel kell tanulmányoznia és ellenőriznie önmagát. Minden elképzelhető mó­don kell törekednie, hogy szépségét fenntartsa. Ehhez hozzásegíti a folytonos testmozgás, a bőr­ápolás, az okos táplálkozás és az egészséges gon­dolkodás' Ötvenéves koráig pompásan konzervál­hatja magát az asszony és nem egv példa van rá, hogy -még idősebb asszonyok is hódítottak már. — Az asszony huszonnegyedik életévétől kez­dődően gondosan analizálja magát, hogy tudja, mi használ előnyösen a megjelenésének. A tova­repülő éveket sohasem szabad feltűnő festékkel és bizarr különcködéssel elfedni, hanem arra kell törekedni, hogy ruházatát lényének megfelelően válassza meg, ami rendszerint kevés pénzt, de több értelmet és Ízlést igényel. Az étvágyat ellen­őrizni kell és a test ápolására a legnagyobb súlyt kell helyezni. Az asszony helyes módon járjon, üljön, aludjon és sohase foglalkozzék buskomor- 6ágba vagy idegrontó ábrándokba hajtó gondola­tokkal. Az ilyen szépségrontó dolgokkal szemben legjobb szer a foglalkozás és a munka, valamely tehetségnek vagy művészetnek fejlesztése, vagy va­lami szellemi adománynak és kedvenc foglalkozá­sának az értékesítése. Ez összpontosítja a gondol­kodást és eltéríti a veszedelmes utakon való bo­lyongástól. Aki akarata felett uralkodik, szellemi képességét összpontosítja és saját énjét termé­szetesen tudja alakítani, az győzni fog. — A férj iránti szeretet hassa át az asszony minden cselekedetét és sohase legyen közömbös iránta. Csak az érvényesítheti hatalmát és befo­lyását, aki annak tudatában van s támaszkodik reá. Az asszonynak szabad és kell is, hogy fér­jét dicsérje, csodálja és kell, hogy megmutassa, mennyire becsüli udvariasságát és figyelmességét. Az asszony osztozkodik férje ízlésében és érdekei­ben, védje meg férje becsületét és hibáit soha másokkal, csak vele magával beszléje meg. Min­dig kellemes, vidám és szórakoztató legyen, mert ez a férjet jobban lebilincseli, mint a könnyek, szemrehányások és vádak. — Az okos asszony sohase lássék féltékeny­nek, mégha az is volna. Szenvedéseit hosszú sé­tákkal, munkával, komoly olvasmányokkal, vágy- más foglalatossággal fojtsa el, hogy nyugodtnak lássék, különben vesztett ügye van ... Uj éhezési világrekord Bécs, május 21. Fred Ellem bécsi éhe- zőmüvész megdöntötte az éhezés világrekord­ját Holnap önként elhagyja üvegszekrényét amelyben negyvenhat napig és hat óráig élt, anélkül, hogy a legcsekélyebb táplálékot is vette volna magához. Az éhezés befejezése után azonnal kórházba szállítják. Fred Ellem tulajdonképpen a pünkösd utáni napokig akart kitartani, de a rendőrség ezt nem engedélyez­te, mert az éhező művész állapota súlyosra fordult s legyöngülése általánossá vált Budapest, május 21. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése) A frankpörben a bizonyítási eljárás befejezése után már teg­nap délután megkezdték a vádbeszédet. Sztrache Gusztáv királyi főügyész csak­nem négy óra hosszat tartó beszédben ismer­tette a bűncselekményt, amelyhez fogható ta­lán még nem fordult eddig elő a magyar kriminológiában. A vádlottaknak hazafias célokra való hi­vatkozása csak súlyosbító körülmény, mert téves értelmezése az a hazafias eszmé­nek, hogy idegen zsebébe is szabad nyúlni. Kétségtelen, hogy az ügy a Trianon utáni kétségbeejtő helyzetből nőtt ki, de a hazafi súg magasztos érzései csak ne­mes tetteket termelhetnek. Windischgrátz szerepe A hamisítók főszervezője Windischgraetz herceg volt, bár az idea mástól is származ­hatott, Mészárostól vagy Schulzetől. De ami­kor a terv valósággá formálódott, Windisch­graetz állt az egész mozgalom élére, ö vette rá Nádosyt is a részvételre, ő finanszírozta az akciót, ő adta ki az utasításokat és ő gon­doskodott a hamisítványok terjesztéséről is. Az ő könnyelmű, felületes, kritika nélküli, szinte vakmerő személyisége ütötte rá bélye­gét az egész mozgalomra. A herceg vádlott­társaiért a felelősséget kész magára vállalni, de a maga felelősségét másra szeretné áttolni azzal, hogy misztikus hallgatásba burkolózik és igy azt a gondolatot kívánja felébreszteni, mintha megszólalása következtében ebben az országban minden összeomolna. A herceg hallgat, de a néma herceg helyett eleget be­széltek titkára és olyan politikusok, mint Friedrich, Pallavicini és Hir. A kormány tisztán áll a frankügyben Az ügyész ezután hatalmas argumentu­mokkal rombolja szét azokat az adatokat, amelyek a kormány, különösen Bethlen sze­mélye ellen irányultak. Különösen a salvus conductus kérdésével foglalkozik- Elő hát az­zal az Írással, — mondja, — de bizonyos, hogy ilyen irás nincsen. A legcsekélyebb bizonyítékot sem hozták fel abban az irányban, hogy Bethlen mi­niszterelnök és a kormány előzetes tud­tával történt volna a frankhamisítás, vi­szont ezzel szemben számos bizonyíték áll. Windischgraetz tehát nem hivatkozhatik arra, hogy ő abban a téves hitben volt, mint­ha a kormány tudta és helyeselte volna a dolgot. Ezt tehát nem lehet enyhítő körül­ménynek tekinteni számára. Nádosy bűnössége Windischgraetz mellett a másik főbünös Nádosy. A hamisítványok forgalombahozatala előtt Nádosy nem fejtett ki semmiféle tevé­kenységet, de felelősségének súlya éppen olyan nagy, ha nem nagyobb, mint a hercegé. Nádosy volt az a magas morális tekin­tély, akire mindenki hivatkozott. Az ő neve elegendő volt arra, hogy minden habozót megnyerjen, ő volt a rendnek a legfőbb őre olyan hivatalos hatáskörrel, amilyennel ő előtte ebben az országban senki sem rendel­kezett. Sajnos, vakon hittek benne és senki- sem gondolt arra, hogy az a Nádosy, akinek minden bűnöst a legkisebb tolvajtól a haza- árulóig a törvény kezére kellett volna juttat­nia, bűnökkel terhelt ember. Teljes hivatalos súlyával kellett volna arra törekednie, hogy a terv megvalósí­tását meghiúsítsa. Nádosy, sajnos, későn látta be bűnét- ö az egyedüli a vádlottak közül, aki bűnösségét elismeri. Ez azonban nem változtat a helyze­ten, hogy az összes vádlottak közül hazája ellen a legnagyobb bűnt éppen ő követte el. A térképészeti intézet alkalmazottainak nem kellett volna Windischgraetz és Nádosy csábitó szavaira megtántorodniok, hanem je­lentést kellett volna tenniök felettes hatósá­gaiknak. Közöttük azonban különbséget kell tenni, a felelősség legnagyobb része természe­tesen Geröre hárul, a többiek számára enyhítő körülmény, hogy utasítására cselekedtek. Ezután kimerítően foglalkozik Rába sze­repével, aki egyik főmozgatója volt a dolog­nak. A főügyész súlyosbítja a vádat Barossal szemoen Különösen nagy feltűnést keltett a fő­ügyésznek éles állásfoglalása Baross Gábor­ral szemben. Kétszínű magatartásával és uj szakértők ajánlásával csak felbátorította a herceget és társait. Megváltoztatja ellene a vád minősítését és biinrészességgel vádolja. Szomorú szerepet játszott ez az ember, — mondja — ami árnyat vet egy olyan név­re, amely egykor Magyarország büszkesége volt és árnyat vet az ország első pénzintéze­tére, amelyet jogosult gyanúsításoknak tett ki. Drámai jelenet szakítja meg a tárgyai ást Baross Gábort annyira felizgatja a fő­ügyész beszédének ez a része, hogy hevesen gesztikulálni kezd, majd rosz- szulíétről panaszkodik s elájul, amire a tárgyalást félbeszakítják. Mankovieh és Kovács komornyik szere­pének tisztázása után végezetül azoknak a fiatalembereknek ügyével foglalkozik a fő­ügyész, akik a hamis bankjegyek terjeszté­sére vállalkoztak. Bár a vádat fentartja elle­nük, tapasztalatlanságukat és kritikátlansá­gukat enyhítő körülménynek tekinti. Végezetül annak a reményének ad kife­jezést, hogy a magyar bíróság igazságos Íté­lete a külföldön, elsősorban Franciaország­ban megnyugvást kelt. Ezzel a csütörtök délutáni tárgyalás be­fejeződött. A pénteki tárgyalás A péntek délelőtti tárgyaláson az elnök megállapítja, hogy Barosst a főügyész súlyo­sabb minősítésű bűncselekménnyel vádolja, mint a vádirat és a vádhatározat. A védők azt a kérelmet terjesztik elő, hogy a főtárgyalást a védelem kellő előkészí­tése céljából elnapolják. A bíróság ezt a kérelmet elutasítja, ami ellen a védők sémmiségi panasszal élnek. A francia bank álláspontja Auer Pál dr., a francia bank jogügyi képviselője bejelenti, hogy a francia bank költségeinek megtérítésére nem igényel kár­térítést, csupán egy frank megfizetésére kí­vánja a vádlottakat kötelezni. Ezzel mint­egy bizonyítani akarja, hogy nem kártérítés, hanem egyéb szempontok vezették a pénzin­tézetet. Lehetetlenné akarta tenni a hami­sítás folytatását és megismétlődését és ez si­került is- A sértett éppúgy, mint hazájának hivatalos körei és közvéleménye tisztában van azzal, hogy a magyar nép elitéli a bűncselekményt és ennek hi­vatalos megpeeséíelését várja a bíróság ítéletétől. Tagadja azt, hogy a franciák a megszál­lott Ruhrvidéken márkát hamisítottak volna. Ismerteti a megszállás pénzügyi intézkedé­seit, köztük a kibocsátott szükségpénz termé­szetrajzát. A védőbeszédek Ezután a védőbeszédekre került a sor. Gál Jenő dr., Nádosy védője elmondja, mi késztette őt arra, hogy Nádosy védelmét vállalja, akitől a világnézeti különbségek mély tengere választja el. Kiegyenlítő igazságot jön ide keresni, ahol minden politikának el kell némul- nia. Arról az atmoszféráról beszél, amelyben a frankügy megszületett. Nádosyt a hazafias elkeseredés vezette. Mint főkapitány félti hazáját, érzi, hogy valamit tenni kellene, de elveszti a fonalát annak, amit a törvényes keretek között tehetett volna. Letért a tör­vény útjáról, ezt elismeri, ide áll és kéri, hogy ítélkezzenek felette­Nem lehet azonban ráfogni, hogy pénz­hamisító. Nem lehet ráfogni, hogy a BTK 203. pa­ragrafusába ütköző cselekményt akart elkö­vetni. Amennyi pénzhamisitási ügy foglalkoz­tatta még a világot, nem volt arra procedens, hogy a hami­sító anyagi haszonra való törekvés nél­kül cselekedett volna. Nádosy pedig önzetlenül, minden anyagi érdek nélkül vett részt az akcióban. Meg van róla győződve, hogy az esküdtszék fel­mentené a vádlottakat. Fejtegeti, hogy a ha­misítványok egészen rosszak voltak. Amit Nádosy elkövetett, nem pénzhamisítás, ha­nem az állami rend fokozottabb védelmére vonatkozó törvény 8. szakaszába ütköző vét­ség lehet csupán, amely a nemzet jó hírne­vének veszélyeztetéséről szól. Tragikus hős­ként állítja be Nádosyt. Kéri, hogy büntetése igazságos, megérdemelt, kiegyenlítő és meg­nyugtató legyen­Rövid szünet után Ulain Ferenc dr. Szörtsey és Scharf ügyében terjeszti elő védel­mét. A főtárgyalás folyamán a tanúvallomá­sokból kitűnt, hogy Szörtsey azért bocsátotta Baross rendelkezésére a Nemzeti Szövetség helyiségeit, hogy . Baross a bűncselekményt megakadályozhassa. Szörtseynek azért sem lehetett sok köze a hamis bankjegyek szortí­rozásához, mert sokszor távollétében eszkö­zölték azt. Szörtsey sem célját, sem eszközeit nem ismerte a hamisításnak. Felmentést kér számára. Scharf tisztán utasításra dolgozott. Felfogása az volt, hogy a felsőbb hatóságok rendelkezésére cselekszik, tehát nem lehet őt tettesként ideállitani. Számára is felmentő ítéletet kér. Ulam ezután Windischgraetz herceg sze­repével foglalkozik s kijelenti, hogy az ügy nem bűnügy, hanem politika. Szemrehányással illeti az államügyészt, mert a herceg cselekményét súlyosabban ítéli meg, mint Nádosyét. A vádhatóság nem vette figye­lembe, hogy a herceg Nádosyval együtt kö­vette el a bűncselekményt. A törvényszéknek Nádos és Windischgraetz között tettestársi vi­szonyt kell megállapítani. A főtárgyaláson ki­derült, hogy Bethlen Teleky jelenlétében utasította Nádosyt, hogy mondja meg Windisch- graetznek, hogy ne próbáljon ilyen dol­got, Nádosy azonban ezt nem közölte Windischgraetz-cel, Súlyos mulastztást követett el Teleki is a herceggel szemben, nem helyeselte az akciót, de mégsem mondta ezt meg Windischgi átz- nek. Zadravecznek is szemrehányást tesz. Ő is hallotta a miniszterelnök szavait, hogy még a célt sem helyesli, nemhogy az eszközt. Min­den barátja, minden ismerőse tudta, hogy a romlás felé rohan, s mégsem figyelmeztették erre. Ezután Windischgrátz személyével és egyéniségével foglalkozik. Adatokat hoz fel, hogy milyen vitéz katona volt a világnáboru- ban. Nemeslelkületü főur. — Ha a vádlottak meg tudtak feledkezni magukról — mondja — csak lelki nyomás alatt követték el tettüket én mélyen leborulva nézem hatalmas lelki nagyságukat. Utal még Napóleonra, aki a pá­risi térképészeti intézetben annakidején rend- őrminiszterévei ugyanazt tétette, mint amit most Nádosy. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezi be: Nézze meg a tek. királyi törvényszék azokat az embereket, akik itt előtte állanak. A fő­ügyész vádlottaknak nevezi őket, én azonban csak ravatalt* látok, trianoni Magyarország ravatalát az ő mágnásaival, hercegeivel és munkásaival. E fekete ravatal felett fognak ítélkezni, de ne felejtsék el, hogy most tőidé-' nelmet csinálnak. Hozzák meg az ítéletet lel­kiismeretük szerint. Felmentő Ítéletet kér. Abd el Krím végveszélyben? Páris, május 21. A francia csapatok tegnap Targuist környékén uj előhaladást tettek a marokkói fronton és teljesen áttör­ték a riffkabilck vonalát Az Uriegel törzs, a riffkabilok főszövetségese, megadta magát. A franciákat ezek után semmi sem tartóztat­hatja föl Targuis elfoglalásától, úgyhogy Abd el Krím elveszíti utolsó védőbástyáját is. Abd el Krim családjával és néhány hü emberével a Béni Steff törzshöz, északnyugatra, mene­kült A spanyol és a francia sajtó igen meg van elégedve a legutóbbi marokkói operá­ciókkal. — A magyar nemzeti párt református alosz­tályának ülése Kassán. A magyar nemzeti párt sajtói őnöksége közli: A párt egyházpolitikai szak­osztályának református alosztályát e hónap 25-ére Kassára, a ref. egyház tanácstermébe illésre hívta egybe Péter Mihály, az alosztály elnöke. Az ülés foglalkozni fog a ref. alosztály végleges kiépítésé­vel és munkába állítja a ref. magyarságnak ezt a fontos egyházpolitikai szervezetét. Az ásványvizek gyöngye ICQRYTNICA,^*”^

Next

/
Thumbnails
Contents