Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-18 / 112. (1150.) szám
l^GMtA^<rf£ARHlfeLAK muíIö déza Rozsnyón kereszíényszocialisía párt országos elnöke nagyjelentőségű nyilatkozatot tett a két magyar párt együttműködéséről és a közös lista szükségéről — Saját tudósítónktól — B Rozsnyó, május közepe. | \ A keresztényszocialista párt országos elnöke Rzlovenszkói kőrútján tegnap érintette városun- Bkat, miután előzőleg Losoncon és Rimaszombat- 8Kan tartott pártértekezleteket s Bejében rneg- Hstogatta Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselőt, a magyar nemzeti párt vezérét. Az orszá- Bos elnök autója a késő délutáni órákban robo- Bgott be Rozsnyóra, ahol Szüllő Géza dr.-t s kisé- Bpeíében utazó főtitkárát Böhm Rezsőt a rozsnyói Iker. szoc. párt vezetősége fogadta, élén Ke- ^pény Géza elnökkel. A fogadtalás után Szüllő Béza dr., Bubnics Mihály rozsnyói püspöknél tett linagán jellegű udvariassági látogatást, s ezután Rélent xarjg a Polgári Kaszinó dísztermében, ahol pjár a helyből és vidékről egybegyült nagyszámú |e aétdagyar ellenzéki pártokat örvendetes össz- feángban képviselő díszes közönség várta s érkezésénél lelkesen megéljenezte. Kemény Géza ellj nők megnyitó s üdvözlő szavai után Szüllő Géza 'dr. emelkedett szólásra és megkapó hatású, lendületes beszédben ismertette programmját, páríhitvallását. ^ Bár nem szívesen sodródott — úgymond — a napi politika porondjára, mert élethivatásának Inkább azt választotta, hogy a magyarság ügyét a nagy külföld fórumain szolgálja, — mégis, ha az országosan megnyilvánult bizalom erre a polcra helyezte, teljes szívvel, lélekkel akarja szolgálni a fölemelt lobogót s minden törvényesen negengedett eszközzel, magyaros nyíltsággal, becsülettel folytatni a harcot jogainkért. Programja röviden két szóba zárható: keresztény és magyar. A tendencia, mellyel szembe kell szállnunk, rilágos: teljes elnemzetlenités, a magyar intelli- jencia elsöprése által. Hitben, meggyőződésben ís egymás szeretetében erőseknek kell lennünk, íogy ezzel a veszedelemmel eredményesen szánhassunk szembe. A végcél csak egy lehel: Szlovenszkó a szlovenszkóiaké! Teljes, szigorú közjogi autonómiáért kell harcolnunk, hogy mi, itt élő őslakosság, századokon át egymás megbecsülésében testvérré edzett nemzetiségek: magyarok, szlovákok, németek, a magunk sorsának intézői lehessünk. Ennek a kérdésnek megoldásában adva van l bivatottságunk azzal az ősi, jellegzetes magyar iberalizmussal, mely a vele élő nemzetiségeknek lindég önmagához méltó emberi létet és érvénye- íilést biztosított. A viszonzás érte sokszor az volt, íogy minket elárultak, megcsaltak, megaláztak, lostani nagy megpróbáltatásunk is porig aláz- latott, de meg nem tört! A nagy, nehéz leckének ónjuk le értékes tanulságait. Érvényesítsük fa- unk nemes tulajdonságait, ostorozzuk, küszöbölik kihibáit, a szálljunk síkra minden erőnkből zlovenszkó autonómiájáért. Mert csak igy te- emthetjük meg azt a légkört, melyben sem hi- ünk, sem nyelvünk, magyarságunk nem lesz Bbbó veszedelemben. ^ Látjuk, mi folyik itt. Ipari, gazdasági, kultu- 61is téren a magyarság tervszerű lerongyolása, Iszegénjútése.. Az iskolatörvény maga egy vértelen irló- hadjárat a magyarság ellen. Pedig ebben az országban a legmagasabb kultúra magyar. Amit az uj állam vasuíakban, ipartelepekben, ulturértékekben, intézményekbe n, hasznosított srmészeti kincsekben átvett: az mind a magyar ultura ereménye volt. S most mindezekből a ehetőségekből ki akarják zárni a magyarságot, ogy megalázva, koldusként, nyelvétől is meg- ísztva kegyelemkenyóren kelljen tengődnie. — Bkoláink legtöbbje ez idén zárja utolsó magyar Etályait. Ezzel középiskoláinkban elnémul a togyar szó. Magyar főiskolánk nincs. Magyar yelvü továbbképzés egyáltalán nincs s a nyelvek az egész tanulmányi menetből kizárása las- mként a nemzeti öntudatot aknázza alá s igyek- íik elhomályosítani. j: Ezért ma egyik legfontosabb feladatunk I nyelvi jogaink védelme minden vonalon , a a magyar kulturális erő és nemzeti öntudat ébrentartása. Rendkívül nagy és fontos szerep jut itt a 1 ötnek, az anyáknak, akiknek nemzetmentő kö- ' Bessége gyermekeik lelkében tovább ápolni a '• li nemzeti hagyományainkat. Mert a mai iskolás latalság már nem tud Deákról, Kossuthról, 1 Eéchenyiről, csak azt tudja, hogy Jánosit hogyan ' lérte a posztót egyik fától a másikig! £ Legdrágább kincsünket: a magyar históriái lár a gyermekmesével csöpögtessék a fiatal leiekbe a magyar anyák, mert ez a történelem ma lemcsak büszkeségünk, de hitvallásunk, az élet- tez való jogunk záloga, nagy kötelességeink larancsolója. És ne feledjük soha, hogy törlénel- Bünkben lehet akárhány megbánni valónk, de zégyelni valónk soha nem volt! — Célom és a keresztényszocialista párt Sélja, hogy felvértezzük a magyarságot minden iéren a jobb sorsáért vívandó harcra. Lehetetlen illapot, hogy nekünk drágább legyen a Bas, a fuvartarifa, minden, csak azért, hogy a SS eh országi gyárak és ipartelepek játszva törjék e az ittenieket. Lehetetlen tűrnünk, hogy mi- jíliszterek tehessenek olyan kijelentést, amilyet magam hallottam egy cseh miniszter szájából: Nagyon jól tudjuk, hogy a mai politika mellett kipusztul a szlovenszkói ipar, kipusztul a gazda- sári élet, a kereskedelem, kipusztul az egyén is, de fennmarad a konjunktúra a jövőre, a mi céljaink számára! . A keresztény szocialista párt a nemzet és vallási gondolat alapján állva indul harcba ez ellen a rombolás ellen. Testvér- pártunk, a magyar nemzeti párt azonos célokért küzd. S ha fájdalmas is, hogy néhány kérdésben nem tudtunk megegyezni annak idején, én hiszem és erős meggyőződésem, hogy a zavartalan, harmonikus együttműködés ideje el fog érkezni. Két párt között, legyen az bármelyik kettő, mindég a szavazatok száma az Eris almája, az érdekek ütköző pontja. Küszöböljük ki ezt az ütköző pontot, ne korteskedjünk egymás ellen és máris meg lesz oldva a kérdés. Az én programomhoz tartozik, hogy minden erőmmel küzdjek ellenzéki pártjaink egységes munkájáért s erre a legbiztosabb útnak látom, ha közös listával megyünk a választásokba. A közös lista érdekében mindent meg fogok lenni. (Lelkes, harsogó éljenzés és taps.) Több felszólalás történt, a nemzeti párt megjelent képviselői részéről is, akik szintén a meleg rokonszenvvel és bizalommal üdvözölték Szüllő Géza dr. megértést hirdető kinyilatkoztatásait! Ez a hangulat tette bensőségessé a pártértekezletet követő társas vacsorát is, a Sas Szálló külön termében, ahol számos pohárköszöntő hangzott el. Tichy Kálmán. Német forradalmat jósolnak 1927-re A német birodalom sorsa a közeljövőben — A németség még a kulminációs pont felé halad — Mit mond a prófécia? München, május 14. Max Kemmericb dr., az ismertnevü müucheni kulturhisztórikus és misztikus most ünnepelte születésének 50 éves jubileumát. Ez alkalomból több ujságiró interjúvolta meg a tudóst, aki a természettudományos alapokon felépített jóslás terén máris világhírnevet biztosított magának. A tudós többek között a következőket mondta: — A legközelebbi évekről csak egyet tudok egész bizonyosan: A német forradalom még csak ezután veszi kezdetét. — Ez a forradalom hasonló lesz a nagy angol forradalomhoz és 1927-ben fog kezdődni. Az elkövetkezendő német forradalom meg fogja teremteni a németség európai hegemóniáját— „A világtörténelem okozati. Összefüg- gése“ című munkámban az individuális-pszichológiából indultam ki és azt mondtam: mennél nagyobb egy személyiség megrázkódtatása, illetve letörése, annál nagyobb lesz a fellendülése is. Ez a törvény kivétel nélkül minden zsenire illik. — Ugyanezt a törvényt kell alkalmaznunk a népekre is. Én a magam részéről például Cannae-t tekintem a római világirodalom nagyhatalmi kifejlődésének előfeltételéül, mint ahogy Jena lett a porosz előretörés előfeltétele és megindítója. Az elvesztett háború és a rákövetkező nagy lelki megrázódás el fog vezetni a németség kulminációs pontjához./. — Azonban ez a németség már nem' lesz azonos a háboruelőtti németséggel és egészen más lesz, mint az a németség, amelyik 1914-ben a világháborúba indult. — Megadhatom pontosan azokat az okokat is, melyek ezt a nagy német forradalmat, ki fogják váltani. A német jobboldali pártok ügyetlensége folytán a inonarchisták egy rövid győzelemhez jutnak s ezt fogja követni a baloldali radikalizmus diadala, mely egy diktátort fog kitermelni. — Ez a fejlődés ugyanolyan lesz, mint az ókorban, vagy a francia vagy az an^ol forradalom idejében történt, vagy például, ahogy most Olaszországban Mussolinit nevelte ki a helyzet. — Én nem vagyok a forradalom barátja, de látom, hogy a mai káosz ezen az utón fog 1 kibontakozni az egészségesebb jövő felé. Merry England örül a sztrájk végének London, május 17. Szerdán délben a Piccadelly mögött egy étteremben ültünk és egy csomó angol étlap előtt vártunk egy angol újságíró kollégára. Az étteremben egykedvű angolok vagdosták véres és kemény beafsteackjeiket. Közben azon töprengtünk, hogy miért ritka e hidegvérű nép étlapján a jámbor és porhanyos borjusült, amelytől pedig semmi vallásos meggyőződés sem tiltja el az angolokat, mint sertéshústól a Korán a mohamedánokat. A vendéglős egy szomszéd asztalnál aggodalmaskodott a sztrájk miatt. Ha ez igy megy tovább, nem lesz mit enni. Már most is csak úgy tudja beszerezni a husszükségletét, hogy az egyik segédje mindennap kiutazik vagy harminc kilométerre, ott álltaiéban megveszi a marhát, helyben levágja és még az nap este be is hozza. De ezt ne mlehet sokáig bírni. Az árak emelkednek és a Trade Unionok magatartása egyre fenyegetőbb lesz. — Ránéztem az étlapra és meggyőződtem róla, hogy aggodalmai nem alaptalanok. Legalább is, ami az árakat illeti. Ebben a percben a szomszédos asztalnál nyüzsgés támadt: The strihe is over! — (Vége a sztrájknak.) mondja vidáman egy gentleman, aki most jött fel az utcáról és egy gépírásos papirszeletet tart a kezében: az Evening News legújabb kiadását. A vendéglős boldogan újságolja: Most már lehet Birkenheadben újra marhát vágatni és siet a konyhába a jő hirel. Nem mondhatnám, hogy a flegmatikus angolok közömbösen fogadták volna ezt a hirt. De micsoda meglepetés is! A szakszervezetekben tegnap még igen harcias volt a hangulat és ha voltak is jelei a közeledésnek, a gyors megoldást senki sem várta. Az újságírók derék és becsületes férfiak, csak az a gyengéjük, hogy mindent előre láttak és előre tudtak. Már látom magam előtt a holnapi vezércikkek bekezdését: Montevideotol Yokohámáig: „Amint tegnapi cikkünkben már előre sejtettünk ..Nos, nem igy van. Méltóztassék elhinni, hogy a sztrájk megszüntetése igazi meglepetés volt. Ha a szárazföldön volnánk, azt mondanám: a szenzáció erejével hatott! Végre megjön az angol kolléga és megerősíti a hirt, amelyben kissé még mindig kételkedtünk. A Downeng Streetről jön, ahol maga Jones, a kabinet titkára közölte az eseményt az ujságirókkal. (Mellesleg megjegyezve, az angol ujságiróegyesület, az Institut of Journalists tagjai, az egyesület felszólítására szintén beálltak rendőröknek, vagy más önkéntes munkára.) öt pferc nem telt bele és a miniszterelnökség környéke tele volt emberekkel és amikor Baldwin az utcára lépett, olyan hatalmas hurrá reszkettelte meg a levegőt, amilyet ez a környék a fegyverszünet óta nem ismert. Még egy hurrá „fór good old Baldwin"! — szeretett Baidwi nőnk ért! Churcbillt, a pénzügyminisztert is megéljenzik, de már halkabban A műn- kásvezérek: Mac Doriald és Thoraas is őszinte ünneplésben részesültek. Merry England, a vidám Anglia, élvezi a nem várt örömet. Napok óta annyi hamis hir keringett a városban, hogy az emberek már hinni sem mertek a megegyezésben. Amikor azután a hirt mégis megerősít ették, az utca egyszeriben megváltozott. A technika vívmányainak megfelelően: először a soffőrök vették tudomásul a sztrájk megszűnését és a kényelmes angol taxik nyomban kiszál- lingoztak az utcára. Különösen sok kocsi igyekszik a Parlamenthoz és az Eccleston Squarra, a szak- szervezetek helyiségei felé. Az utóbbiakból vörös és nemzeti színű zászlócskákat lobogtatnak. Az omnibuszokat még mindig önkéntesek vezetik, de a rendőr már eltűnt a bakiiról. A körutakat tele tűzdelik apró brit zászlókkal. Egy tizenhármas autóbusz elejére az önkéntes sof- főr nagy betűkkel irta föl: „A Trade Unionok emlékezetére". A felírást zöld gályákkal övezte és egy pár banánt függesztett föléjük. Valahányszor a kocsi megállt, a soffőr egy papírtrombitát vett elő és tele tüdővel fújta. A vidám leszerelési menetnek nagy sikere volt végig az, egész Fleet Streeten. Este felé a Fleei Streeten a királyi gárda gránátosainak két ezrede vonult végig. Acélsisakosan, puskájukat hátukra vetve, most térnek vissza az East End- ből. London keleti munkásnegyedéből, ahol eddig állomásoztak, a KnighVs Bridge mellé, ahol igazi angol kényelemmel berendezett kaszárnyák várják őket. A leszerelés megkezdődön. A Home Secretary hirdetést teszt közzé az önkéntesek további felvételének beszüntetéséről, de akik eddig szolgálatot teljesítettek, egyelőre a helyükön maradnak. A nagy sztrájk halott. Hogy miben és hogyan halt meg? A valóság az, hogy a Trade-Uniouokban kezdettől fogva volt egy sztrájkellenes hangulat. A szakszervezeti oligárchia: a munkásság régi kipróbált parlamenti vezérie, elvi és gyakorlati szempontokból ellene voltak az általános sztrájk kimondásának. Amig a sztrájkot mégis kihirdették, a vezérek természetesen egyórtelmüleg kitartottak és várták a következményeket. Ezek nem is maradtak el. Az első volt, hogy a lakosság hangulata teljesen a sztrájk ellen fordult, nemcsak a polgárság, hanem a munkásság között is. Az első mozgósítás elég jól sikerült, de csakhamar rossz hírek érkeztek a sztrájk főhadiszállására az ország minden részéről. A munkásság egyrésze nem engedelmeskedett, vagy egyenesen helytelenítette a sztrájkot. Még ős bányatelepeken, mint Clydeban is akadt egész csomó sztrájktörő, ami az eddigi munkásmozgalmaknál ismeretlen fogalom volt. Ilyen körülmények között szó sem lehetett az egyébként gondosan kidolgozott haditerv keresztülviteléről: a második zóna, a gép- és elektromos munkások mozgósításáról. Az utóbbi 4726 szavazattal 2199 ellen megtagadták a i csatlakozást. A kormány megvalósítóita elhatározását és a ((sztrájk kilövésé után a munkanélküliek segélyét 1926 május 18, kedd. csak azoknak folyósította, akik a sztrájkoló munkásokat hajlandók voltak helyettesíteni a londoni dockokban. Ehhez járult, hogy a pénteki fizetési nap veszedelmesen közeledett. A szakszervezeti pénztár ugyan még kibírta volna ezt a dátumot, de az újabb nagy áldozat hiábavalónak látszott. A munkásság szerencséjére csakhamar megjelentek a közvetítők. Sir Herbert Sámuel hirtelen Londonban termett és az ismeretes javaslat alapján megkezdte a tárgyalásokat. Különösen eredményesen tevékenykedett Anglia hercegprímása, a canterbury érsek, az angol Presbite- riánus egyházak közgyűlése pedig egy határozati javaslatban siettette a tárgyalások . megkezdését. Diszkréten, az angol alkotmányosság hagyományait tiszteletben tartva, az udvar is a kibékülés mellett érvényesítette befolyását. A hercegprímás kedden este Hendersonnal és Mac Donalddal vacsorázott, szerdán reggel az udvarba sietett, onnan a miniszterelnökhöz ment és szerdán egy órakor megvolt a béke. Az általános sztrájk megszűnt, de ezzel Anp- lai gazdasági krízise még nem ért véget. A munkásság vezetői azonban józanságukkal talán a teljes pusztulástól mentették meg a szakszervezeteket. Ha a sztrájk tovább tart, a munkásság végleges vereségével végződött volna. S bekövetkezett volna, amit a 13-as omnibusz bús vezetőjének tréfás felírása is hirdetett: „Itt nyugszanak az angol munkásszervezetek". Ifjúsági mozgalom A prágai magyar szabadegyetem második előadására szerdán este számos diák és katona seregiéit össze a német filozófiai fakultás együk tantermében. Győry Dezső az uj művészetekről s a magyar aktivista irodalom vezérképviselőjéről, Kassák Lajosról beszélt, ügy az előadás tárgya, mint maga az előadó személye odavonzolt az estére olyanokat is, akik eddig elfogultak voltak a prágai magyar diákság iránt és mindenféle régi rosszat magyarázlak bele munkásságába, *mert félreértették vagy nem tudták fölismerni lényegében azt a mentalitást, mely ennek az ifjúságnak a sajátja. Győry Dezső föllépése a prágai magyar akadémikusok Makk egyesületében értelmetlenné tette mindama meggyanúsít fásokat, melyekben utóbbi időben Fóbry Zoltán részesítette a prágai magyar ifjúságot. De talán a diákság részéről történt az alaphiba. Nem verte eléggé nagydobra az uj dalát. Hallgatott, s a lelkét csupán a mindennapi munkában adta nyilvánosságra. Ezentúl másképpen lesz. Radikálisan végét kell vetni az ellenséges izü találgatásoknak azzal, hogy definiáljuk a prágai magyar ifjúság lelki mibenlétét. Legyen a prágai fiuk észjárása mindenkinek nyitott és mindenkinek érzékelhető, hadd bigyje és vallja más is, ne csak a diákok, hogy- az uj ifjúsági mentalitás az egyedüli kiút a relatív igazságu pártnézetek beteg káoszából. A prágai magyar diákság egészséges eszmeszintézist termeli ki magából, mely elválaszthatatlanul egyesíti a fejlődés két örök hatóerejét: a tiszta és természetes nemzeti eszmét és a gátakat nem ismerő széles távlatú emberérzést. Ennek a két ma még látszólag ellentétes erőnek az egybeforradása megmagyarázza azokat az ifjúsági eseményeket, melyek egy esztendő óta egyre gyorsabb sorozatban válnak érezhetővé a köztársaság minden részén. Az egyoldalúan beállított megfigyelőnek, aki ezt a szellemi erőösszetételt tagadja még, mindenesetre furcsa lehet látni és hallani a prágai magyar diákok in- tenzv nemzeti munkáját, ha ugyanakkor azt is megfigyelheti, hogy ezek a diákok állandó sugárban továbbítják a mögöttük álló magyar ifjúságnak az európai levegőben rezgő' nagy ember- mozdulásokat is. Olyan ifjúságról van most szó, mely lényegesen megváltozott körülmények és hatások között serdült fel, mint a forradalmak előtti képzetasszociációkkal élő más nemzedékek s igy nem csoda, sőt nagyon is az észből következő természetesség, hogy ez a fiatalság gyökeresen uj eszmevilágot jelent. A ma még ifjúsági felfogás ma-holnap tömegérzés, azért már ma komolyan kell venni, még ha néminemű meglepetéseket is tartalmaz az idősebbeknek. * Abban a magyar ifjúságban, mely már egy más nemzeti tendenciájú állam keretein belül növekedik, felfakadl az egymásbagabalyodoll „állam" és „nemzet" fogalom régebben elszakil- hatatlannak hitt kényszercsomója és az állam- szeretet természetellenes fantomja helyet engedett a vér örök érzelmének: a nemzet iránti vonzódásnak. A már csehszlovákiai magyar uj nemzedék az államot általában egyszerű rend- és haladásbiztosilő gépezetnek látja, mely önmagában sohasem lehet cél, hanem mindig csak eszköz az emberi haladás szolgálatában. Az állameszméért végsőkig lelkesedni nevetséges. Ifjúságunk éppen úgy nem érzi magát lekötöttneh ■ magyar államhoz, mint ahogy nem szentelné oda az életét a csehszlovák államnak sem (ez ugyan más, nem eszmei okokból is következhetik, de most nem erről volt szó). A fiatalság tudja ugyanis, hogy az emberiség mai erőszakos taglalisága egymással szembenálló államokra nem képes már biztosítani a végső célt: az emberiség egyöntetű boldogságát s jönnie kell valami uj rend- és haladásbiztositó megoldásnak. A nemzetiség azonban kiír thatatlan természetes kapocs és a magyar közösség fejlesztése olyan cél, mely közelebb hoz az egész emberiség kívánságához. Ifjúságunk ezért állandóan kötelező munkaterének érzi a magyarságot *és a politikai viszonyok okozta nagy megszorongat tatásban erősen dől4
