Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-18 / 112. (1150.) szám

1926 május 18, kedd. ^^<^y-MA<Gi^AR-HIRljAE gózik is a magyar nép egészséges fejlődéséért. De ugyanez az ifjúság, mely elsősorban nemzeti munkával akar magának becsületet szerezni, megállja a helyét általános emberi viszonylatban is. A prágai diákság szabad helyzetű. Lelke fel­tárt, sokfelé lát és felfogta, magáévá tette a mai nagy embervágyat: a szeretet, a béke rajongó hitét. Az öregebb nemzedékekben még egymást döngető két eszme: a nemzeti és az emberiségi, az uj fiataloknál egészségbe simul össze és köl­csönösen kiegészíti, megnemesiti és valőraváltja egvmát. Ilyen az uj magyar ifjúsági mentalitás, mely Prágában vált először tudatossá s mely bá- egymást. Ilyen az uj magyar ifjúsági mentalitás, hát Magyarországról is. Helyességét bizonyítja az a tény, hogy az életben ma még egymással küzdő nézetek emberei egyformán sietnek segít­ségére és támogatására, mert az uj eszmében mindenki megtalálja a magáét. De a prágai fiuk mellett szól az is, hogy a legkülönbözőbb olda­lokról érik rővó kritikák az uj ifjúsági állásfog­lalást, mert hát az uj eszmevilágból hiányzik en­nek is, annak is az, ami a különféle testvérmar- cangolő harcokat provokálta. Az önmagában többszörösen meghasonlott előbbi generáció esz­méi úgy szívódtak át a fiatalságba, hogy az el­lenségeskedéseket okozó hibák mindenütt kima­radtak. Az ellentétes oldarakról jövő vádak meg­semmisítik egymást és marad a helyeslés min­denfelé. Az uj ut jó. « Amilyen örömmel és lelkesedéssel fogadta a prágai magyar diákság a márciusi magyar­német kulturesten filvedi Lászlót, a magyar ifjú­sági munkában fáradhatatlan segitségü bajtársi., olyan nyílt és bátor szeretettel üdvözölte az el­múlt szerdán a szabadegyetem előadőasztalánál Győryt, aki szintén rokonszenvet a prágai magyar fiuk friss, embermagyar felfogásával. Lehet, hogy Győry és ölvedy az életben sohasem fognak talál­kozni, de talán itt is, ott is, kimaradt valami, amint beléptek a fiatalság eszmekörébe. Kint. rekedt az ellentét, ami bizonyára kisebb annál, mint ami egyező. Az uj nemzedék van olyan erős, hogy a felfedezett uj utón mindenképpen kitartson. Fél­tik ám minden részen a fiatalokat, hogy elté­vednek valami egyoldalra, mely vakultan bun- kózza a többit. Nem. Az uj fiatalság összegyűjti minden, arcról a testvérvonásokat, egységbe tömö- riti a csipcsup kicsinyességek miatt pártokra szakadt magyarságot. Nem helyesebb a számtalan kapcsot hangsúlyozni, mint az ellentéteket ki­élezni? Az uj ifjúság a magyar kezek nagy ta­lálkozója és biztató testvérkiáltás a más nemzetek felé. A prágai fiukra ne haragudjék senki. * Győry Dezső szabadegyetemi előadása krédó volt az emberjövő mellett. Irodalmi értekezés­nek készült, szigorúan szakszerű és objektív akart lenni. De a terminus technikusokon átcsengett a tárgy iránti kedves elfogultság. Győry Dezső örömmel látja az uj művészet megnyilatkozásait a magyar kultúrában, mert a magyarság életere­jének és európai értékjelentőségónek bizonysá­gai. Uj ölelésekre tátott lelke még nem tudta az előadás elején állapítani, hogy objektíven Ítélve egészséges, ha együtt él egy időben egymás mel­lett múlt, jelen és jövő (vidéki „népies nemzeti" költészet, városi Ady-kultusz és egyénekben el­határolt jövőkereső „izmusok") és az uj eszmék akkor végzik a lényeges döntő munkát, ha a nem­zet legszélesebb rétegeiben természetes lassúság­gal felszívódnak. De az előadás vége már nagyon az volt, hogy jöjjön, jöjjön minél hamarább az egység az egész kulturéletben: egy abszolút ér­vényű, minden mást maga alá gyűrő kibonta­kozás. Az előadás rövid tartalma ez: A kor vajúdik * a renaissanceban megkezdett európai korszak rövidesen egy újabbnak adja át helyét. Ez okoz­za a művészetek terén mutatkozó forrongást. Az első mozgás a futurizmus volt, melyet az ex- presssionizmus, a kubizmus és végül most az aktivizmus követ. Mig az előbbi bárom a régi művészet lerombolásával ért el eredményt, mely azonban csak ideiglenes becsű, az aktivizmus (vagy konstruktivizmus) a nagy rombolás után megkezdte az építő uj korszakot. Ez a művészet aktív részese akar lenni a modern életnek. Ki­mondja, hogy szép az, ami tökéletes, tökéletes az, ami a hivatásának megfelel. Tehát a művé­szetnek olyan szépet kell alkotnia, ami racioná­lis és ökonőmikus. Az aktivizmus magyar han- goztatója Kassák. Lajos. Mig Ady a negyedik rendnek a munkásság romboló erejével fenye­gette a régieket, addig Kassák a munkásságban szunnyadó őserő építő elemeit emeli ki. Az uj művészetet úgy kell tekintenünk, mint a világ belső nagy forrongását jelző szeiszmográfot, mely uj kor eljövetelét jósolja. Az előadás legnagyobb értéke az volt, hogy olyan magyar fiuknak szólott, akikben él és erős minden, amit hosszas magyar századok el­maradhatatlan értékké termeltek, de szabadsá­guk korláttalan és lelkűk tárt az uj embereszmék­nek. Olyan ifjúság ez, mely sohasem fog rombol­ni, hisz a régi rosszakat szép csöndesen kihagyta magából és nincs szükség már rombolásra. De ez az ifjúság újat fog építeni. Azzal, hógy tősgyökeres magyar értékké emészd ál az egyetemes emberi eszmeujdonságoícat. Kessler Edaar. Kommunista riadó Léva főpiacán a cseh fascizmus eiien Safrankó képviselő harcias beszéde a lévai népgyülésen — „A mtinksharcok hulláma végig fog menni Európán" — A P. M. H. tudósitójától — Léva, május 17. A kommunista párt tegnap Léva piacán népgyülést tartott, melyen Safrankó képvise­lő mondott csaknem kétórás hosszú beszédet. Foglalkozott a május elsején Léván a katonaság által szétzavart kommunista gyűléssel, melyről azt mondotta, hogy az már fascista manőver volt. Anglia kiejtette kezéből — mondotta töb­bek kjözt — a világgazdaság hegemóniáját és kénytelen azt átadni Amerikának. Uralmát ^án életszínvonalának lefokozesávnl véjTokkpalom^ * *“ tulajdon ,mÍ9 i Csehszlovagy udvart?? Ma’ v&gy — de itt ’^pcsőház sebMiségi en . olyan körnek Kis, szűh-so^r , vann­mert itt nemzV^ A gazdasági krízis napról-napra emelkedik, a gyárakat már nemcsak Szlovenszkűban, ha­nem Csehországban is leépítik. Ilyenformán felmerül a kérdés, hogy vagy erőszakos kézzel oldják meg a gazdasági krízist, vagy jön a proletárdiktatúra. A hivatalnokkormány a mai társadalmi rendszer fentartására gazdasági operációt akar végrehajtani, ennek az operációnak azonban a kommu­nisták hadat üzzennek. A fascizmussal hosszabban foglalkozva, megállapítja, hogy a hadsereg vezetése fascista kézben van. Felhívja a dolgozókat, hogy készüljenek fel a fascizmus elleni harcra, hogy az első becsapás ne találja őket készületlenül. Fi- meztet azonban arra, hogy ez a harc nem * a /fi#r ki, amikor a fascistáknak tetszik, / ^fjá]c'k£r a kommunisták elérkezettnek egy }jus 17 w és Eperjes I Eperjes, ni 8zá^ Különös eset tartja izgalomba(yekezo- társadalmát, melynek összekuszálV j széles körzet bűnügyi hatóságai ig Lék kibogozni. t, Áldozócsütörtökre gyönyörű májusi nap köszöntött be, amely mindenkit kicsalt a szabad természetbe. Pavlasz Dezső dr. eper­jesi ügyvéd is kirándulásra indult Schmidt járásbiróval, hegy a Hernád áttörésének kör­nyékén turistáskodjanak. Iglón túl haladt már a vonat, amikor Pavlasz dr, közölte ba­rátjával, hogy a legközelebbi állomáson ki­száll, nem utazik vele a káposztafalusi állo­másig, hanem Tamásfalváról közvetlen ne­kivág a Hernádáttörés irányának. Abban ál­lapodtak meg, hogy a Hernádáttörésnél találkoznak, at előbb érkező bevárja a másikat. Pavlasz dok­tor a közeli viszontlátásig íááltássai vált el barátjától a tamásfalvai állomáson. Et­től a pillanattól kezdve Pavlasz Dezső d,r.-nak rejtélyesen nyoma veszett. Schmidt járásbiró a megbeszélés szerint káposztafalván tényleg leszállt és neki vágott a gyönyörű vidéknek. Hamarosan el is jutott a megbeszélt helyre, a Hernád áttöréséhez. Barátja még nem volt ott, Schmidt biró tehát letelepedett és türelmesen várakozott. Telt- mult az idő, Pavlasz dr. azonban még mindig nem jelentkezett. Nekivágott tehát annak az útnak, amelyen az ügyvédnek meg kellett ér­keznie. Sehol sem találta. Arra gondolt, hogy barátja talán rosszul érezte magát s vissza­tért. Ez a gondolat megnyugtatta. Felült a vonatra s visszatért Eperjesre. Másnap azonban meglepetéssel arról ér­tesült, hogy Pavlasz dr. nem tért vissza Eperjesre. Mikor szombaton reggelig nem jelent­kezett, az eperjesi rendőrségre ment s érte­sítette a rendőrbiztosságot az ügyvéd rejté­lyes eltűnéséről. A rendőrség azonnal avizál- ta Kassát s a környék valamennyi csendőrör- sét. Vasárnap lázas buzgalommal kezdődött, á nyomozás, amelyben a rendőrség s a csendőr­ség emberein kívül jelentékeny részt vettek a künn táborozó cserkészcsapatok is. Legalább száz ember kutatta át a kör­nyéket. Mind hasztalan. A nyomok el­vezettek a káposztafalusi eMö egyik tisztásáig. Majd itt, majd ott látta- a ma­álfától — ÁManyosan ballagó turistát valaki. A tisz- /táson azonban a nyomok egyszeriben ' megszakadtak. A nyomozó hatóságok megállapították, hogy a tisztás környékén az eltűnés idejében szlovák és ruszin erdőmunkások dolgoz­tak. Most ezeket vették vallatórc. Miután az eltűnés környékén turisztikai­lag veszélyes hely nincsen, a hatóságok meg vannak győződve arról, hogy Pavlasz dr. rablógyilkos merényletnek esett áldozatul. Ha az ügyvédet meggyilkolták, a holt­testet valahol a közelben rejtették el. A nyo­mozást a legszélesebb körben folytatják a rej­télyes eset földerítésére. Késmárki tudósítónk jelenti telefonon: A Pavlasz dr. eperjesi ügyvéd eltűnése ügyé­ben megindított széleskörű nyomozás eddig csak annyit tudott megállapítani, hegy az ügyvéd a Hernád-völgyéből a b fii patak völgyébe tévedt át. Feljutott a völgyzáró gátig, a 643. magaslati pontig. A gátőr feleségétől, Barcsnétól, érdek­lődött itt a Glaizra vezető ut iránt. Ezen­túl azonban minden nyom elvé '-z. Miután azonban ezen a vidéken mármarosi fa- munkások dolgoznak, a rendőrség büniéuyt sem tart kizártnak. A hatóságok által megindított nyomozás­hoz a Karpathenverein is csatlakozott. Több mentőexpediciót küldött ki az eltűnt keresé­sére. — A kassai dóm uj harangjainak felszen­telése. Kassai tudósítónk jelenti: A P. M. H. húsvéti számában nagy cikkben irta meg, hogyan késziti a kassai Buchner-cég harang- öntödéje a kassai Dóm négy uj harangját. Az ünnepélyes harangszentelés aktusa vasárnap délelőtt ment végbe a kassai Dóm előtti téren, ahol óriási embertömeg gyűlt össze. Csárszky József dr. kassai püspök végezte fényes se­gédlettel a szertartást. A vallásos egyletek s testületek zászlóik alatt vonultak föl. A ha­rangoknak keresztanyaságát százhuszau vál­lalták. A szertartás után hatalmas csiga se­gítségével egyenként vonták a harangokat az 56 méteres magas ablakig, ahol beemelték a haranglábakra. A harangok felvonása 11 óra­kor kezdődött s délután félhárom óráig tar­tott. Ez alatt, a tér zsúfolásig telve volt embe­rekkel, úgyhogy 30 rendőrnek kellett a ren­det f öntartania. Röpülés Röpülni kezdtek a Dunán. A hid mellett ringó kikötőház épült, előtte nagy ponyvák­kal letakart hidroplánok zömök testei kísér­ték a víz mozgásait. Estefelé leszedték róluk a ponyvákat s a pénztárnál annyiért kezdtek e§y jegyet adni, amennyiért akkoriban há> rom napig lehetett élni. Árnak nem sok. Van­nak, akik örömest felcserélnék minden há­romnapos vicinális-döcögésüket egy negyed­órás merész repüléssel. És hát mindenbe belekóstoló, gazdag embereken kívül sok drága szegény is akadt, akik a negyedóráért tényleg ilyen áldozatot hoztak. Egy fiatalem­bert láttam beülni a gépbe s ebben a pillanat­ban örökre megkedveltem. Aznap délelőtt kért kölcsön tőlem. Bizonyos volt, hogy én is meg fogom a je­gyet váltani. A várost mindig csak alulról lát­tam, szivesen megbocsátottam volna neki, ha fölülről más, szebb, őszintébb, egyszóval tisz­tább, mint lentről. Csodákat mondtak arról, hogy milyen jó érzés letekinteni a gépből e elröpülni az ismerős épülettömbök fölött. A lemondásokra speciálisan rászületett ember sem tud lemondani bizonyos dolgokról a halála árán sem. A közelgő jegymegváltás, gyors átnyujtása a jegyszedőnek, beütés a gépbe, felemelkedés és utazás, ezek mind már végzetes elhatározottsággal, jókedvű kö­nyörtelenséggel vártak rám. Csak még az előlegezés, a széttekintés, a hozzákezdős gyö­nyöreit kellett kiélvezni! Négy-öt felrepülést előbb még el kellett engedni! Látni kellett a leszállók kellemes izgalmait, élvezni, hogy egy kövér és csúf, bankárformáju ember mi­lyen gyengéd lett mégkövérőbb és mégcsu- fabb feleségéhez, mikor beléptek a gépbe. Egymás örökös látásának évtizedes utálata el­tisztult zsíros arcukról s a férfi úgy segítette a nőt a himbálózó alkotmányba, mintha friss menyasszonya lett volna. Kék ruhában jött a lépcsőn egy szép, öreg falusi ember. A felszálló-hidon kiverte a pi­páját, megsurolta csizmája sáros sarkait, kö­szönt és felkapaszkodott a gépbe. A- motort el­indították, a víz felfodrozódott a gép nyomá­ban s a pompás madár, mint lomhán emel­kedő, tömött fehér liba, átbújt a hid alatt. Az esti nap csillogva sugárzott alumi- niumt estén. Utána kellett nézni, ahogy a ma­gasba tört, most már mint egy kézről ellib- bentett, könnyű szitakötő. Bámulni kellett utána, mert vitte magával a tempós, szép, öreg falusi embert. Megkerülte a várost s a túlsó oldalon már jött is visszafelé. Ráült a vizre és sisteregve, tajtékot hányva száguldott a kikötő felé. Tem­pósan, komolyan és megindulás nélkül lépett ki belőle az öreg falusi ember. Köhintett ket­tőt, hátranézett a gépre és pipára gyújtott. Mellettem állott meg a parton. Csodálni kel­lett őt és kérdezni: — Milyen volt, bácsi? — Szép volt. Tudtam én előre, hogy mi­lyen lesz. — Előre tudta?! — Elképzeltem. A muziban egyszer olyat játsztak, amelyik repülőgépről volt levéve. Olyan volt, mintha mi röpültünk volna . Ez meg olyan volt, mintha a muziba adták volna! — Nem sajnálja érte a pénzt? — Mért sajnálnám? Előre szoktam én gondolkozni! A feleségem áldott jó lélek, de mindent jobban akar tudni, mint én. Tud is sokat, az az egy már szent, de röpülőre föl nem ülne! Nem merne! Azért ültem én föl, hogy valamiben fölénybe jussak fölötte. Le­gyen majd mit rákontrázni! . . . — Nem érzett semmi különösebbet, bácsi? Jő érzést, büszkeséget?! Nem? — Dehogyisnem! Mondtam mán! A fele­ségemmel arról vitatkoztunk múltkor, hogyha meghal az ember, a lelke elröpül! Ő mondta! Én rámondtám, hogy ezt mindenki megteszi, ez semmi, de szeretnék mán olyan embert látni, akinek a testye is röpült mán! Még éle­tiben! Azt én is, mondta a feleségem! Azt mán becsülöm, azt a merészet, mondta, ak i olyat megtett! Mit mondanál ahhoz, mondtam neki vissza, ha én egyszer felszállanék? Száll­na kend a fityfenébe, azzal nevetett ki, száll­na kend a pokolba, ha csak nem ugv, mini. egyszer legénykorába, a kocsmából! . . . Most hazamét s máj elbeszélem, hogy száll­tam is mán! —• Ennyi az egész? — Hát mi? — felelte és komolyan mo­A7IA HOTEL QU1S8SANA I rendszer! Kérjen ml W iÉpS$& bS BÍ Sg R JeJet* ■ fi jC( SIS Fürdési idény május 1-től — A főszezonra 1 , ILJp H £pl|| rí E I* (julius-augusztus) ajánlatos szobákat már most OSDeKtUSt ™ ^ ^B^m WT m W W m ^ tengerparton a nagy fürdővel izemben megrendelni • - Előidényben leszállított árak i í- |M—^n IIII » Ilii ■! Hl H I II ISI ■ ■ il II 11II i I I I I I II I I 1111 I ■ —!■! Ilii II111III <« 5 Eg y eperjt síssln^f közben rablógyilke|^»«? al®Se* áldozatul ? A káposztafaiusi tiszí rés jfJjaezsií dr. Ügyvéd eltűnt a-3 "A p' «• 0.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents