Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-16 / 111. (1149.) szám

WoicziecGtowsIci és Wltos lemotMtotti Pilsudski a korlátlan ur A Belvedere elfoglalása és az éjjeli tárgyalások — Rataj szejmmarsall közvetít — A csapatok hazaözönlenek — Uj kormány alakulóban Genf, május 15. Az itteni lengyel delegáció egy hivatalos kommünikében közli, hogy a lengyel köztársaság elnöke lemondott ál­lásáról és a hatalmat Pilsudskinak adta át. Pilsudski és a szejm elnöke azonnal megkezdték a tárgyalásokat az uj kormány megala­kítására és felhívást intéztek a néphez, melyben mindenkit nyugalomra szólítanak fel. Varsó, május 15. Woicziechowski köztársasági elnök visszalépett és a Witos-kormány lemondott. Pilsudski marsall pillanatnyi­lag a pártokkal tárgyal, hogy az uj kormánymegalakitást lehetővé tegye. A csapatok visszatérnek garnizonjaikba. Berlin, május 15. A Kurjer Poranny értesülése szerint a Belvedere elfoglalása után Woicziechowski elnök ésWitos miniszterelnök a Varsó közelében levő Augüsztovka községbe menekültek, ahol egész éjjel tárgyaltak Pilsudski megbizottaival. A reggeli órákban az eddigi kormány és az elnök elhatározták, hogy lemondanak. Rataj szejmmarsall átvette a közvetítő szerepet. Mivel Pilsudski ma már teljhatalmú ur Varsóban, a szocialisták elhatározták, hogy a tegnap bejelentett általános sztrájkot, melynek egyetlen célja csak Pilsudski támogatása volt, visszavonják. Pilsudski megsegítése ma már fölösleges s inkább az uj, pozitív munkához kell látni. Berlin, május 15. A lengyel távirati ügynökség berlini irodája közli: Rataj szejmmarsall a köztársaság elnökétől Írást kapott, amelyben az elnök arról értesíti, hogy lemond állásáról, aminek következtében az elnöki jogok alkotmányszerüen átszállónak a szejm- marsallra. Egy másik írásban a kormány kéri, hogy a szejmmarsall fogadja el lemondását. Rataj elfogadta a lemondásokat s kijelen­tette, hogy az uj kormány már a közeli órákban mégalakul. ^________ Rákóczi lelke A szlovenszkói magyarság vezérei tegnap egybegyűltek kuruc Kassa városába, hogy ott bemutassák a legszabadságszeretőbb nemzet hódolatát a szabadságszeretet legnagyobb hő­sének és mártírjának és a szent sir mellett hitvallást tettek arról a mélységes kapcsolat­ról, mely a mai Szlovenszkó minden vidékét és népét a nagy fejedelem emlékéhez fűzi. Mert Munkácstól Trencsénig nincsen olyan vi­dék, amelynek népe minden nemzeti különb­ség nélkül önként ne harcolt volna a magyar Rákóczi lobogóinak hármas jelszaváért: Isten­ért, hazáért és szabadságért. Nemcsak a ma­gyar múltnak egyik legragyogóbb fejezete a harcos kuruckor, hanem éppannyira a ru­szinoké, sőt a szlovákságé is. Ha a Rákóczi-kor politikai célkitűzéseit nézzük, azokban valósággal a mai őslakos- ideológia ősi megfogalmazását fedezhetjük föL A kuruckorban közösek voltak ezek az eszmék, közösek a harcok, közösek a kuruc bánatok. Rákóczi nem a magyar szabadságért küzdött, hanem általában a szabadságért, min­denki szabadságáért, a szabadság teljességé­ért. Nemcsak a politikai, hanem a lelkiisme­reti szabadságért is. A katolikus Rákóczi e tekintetben nemcsak a magyar történelemnek egyik legnemesebb alakja, hanem méltó arra, hogy a szlovák és a ruszin nemzet is a saját hősei között emlegesse és egyforma kegyelet­tel tisztelje nevét minden vallásfelekezet. Azonban két század elmúltával Rákóczi mégis csak a miénk, magyaroké maradt. A. magyarság őrzi hiven tovább emlékét, mert a magyarság maradt a leghívebb Rákóczi esz­méjéhez: a szabadsághoz, mely nem egyoldalú nemzeti önzésen épül föl, hanem nemzeti kü­lönbség nélkül mindenki szabadságát jelenti. Mi kisebbségi magyarok értjük át igazán a legmélyebben Rákóczi nagy koncepcióját, két század messzeségéből is átragyogó erkölcsi és politikai nagyságát, akik a saját bőrünkön, a saját csontjainkon érezzük, hogy a szabadság­nak az önző és gyűlölködő sovinizmus olyan meghamisított alakját is létrehozhatja, mely az egyik nemzetre nézve már nem is szabad­ság, hanem szabadosság, a másikra nézve pe­dig csupa sérelem és jogfosztás. Rákóczi két- évszázaddal ezelőtt nem ily önző és igazság­talan módon képzelte el ennek a kurucvér ön­tözte földnek a szabadságát. Azonban a magyar történelemnek örök büszkesége, hogy ezeréves múltúnkban Szent István intelmeitől kezdve véges-végig ez a Rákóczi-féle szabadelvű, igazságos szabadság- szeretet és a más népek szabadságának tiszte­lete volt örökös vezérlő géniuszunk. A nem­zeti türelmesség volt a kis magyar nemzet legnagyobb erkölcsi ereje és politikai böl­csessége mindenkor a létharcok súlyos száza­daiban. Ennek köszönheti a magyarság a sa­ját belső szívósságán kívül, hogy a Duna me­dencéjében a másnyelvü népekre oly nagy vonzóerőt gyakorolt és a pusztító viharokból mindig erkölcsi fölénnyel és nemzeti erejé­ben megerősödve került ki. Ennek az évezredes magyar géniusznak egyik legszebb inkarnációja volt Rákóczi. A teste ott porlad a kassai dóm kápolnájában, de a lelke: a szabadságszerető és mások szabad­ságát tisztelő, igazságos magyar géniusz él és irányt mutat: a múlton át a jövőt: a legembe­ribb értelmezésű szabadságeszmék diadalát, mely ma egyértelmű a kisebbségi jogok dia­dalával. Ebben a harcban büszkén állhatunk oda Rákóczi nevével a történelem itélőszéke elé és a küzdelemben velünk jár és közöttünk lebeg az igazságos és szabadságszerető hős Rákóczi lelke. Bócs, május 15. A lengyel távirati iroda a kő­vetkezőiképpen számol be a tegnapi nap elöntő ese­ményeiről: Pilsudski marsall csapatai péntekéin délután öt órakor nagyobb küzdelem nélkül elfog­lalták a Belvedere-palotát. Amikor a helyzet már tarthatatlannak látszott, a köztársaság elnöke és a kormány ingja* a híi katonaság fedezete alatt elme­nekültek a városból. Hat óra tájban a diadalmas nuu-sall vezérka­rának kíséretében a Belvedere-palotába vonult. A főváros utcám hatalmas embertömeg üdvö­zölte Pilsudskit a a mámoros óvációk a késő éjjeli érákig tartottak. A lakosság este fák­lyásmenetet adott a marsall tiszteletére s meg­állapítható, hogy a főváros közönsége, mint egy ember, helyesli Pilsudski tettét. Az ország pol­A krakói szocialista Naprozd teljesen Pilsud­ski pártján van s elégtétellel állap ltja meg, hogy a vasutasok tetemesen hozzájárultak Pilsudski győ­zelmének kivívásához. Ők voltak azok, akik lehe­tetlenné tették a kormány számára a vidéki csa­patok összevonását. Varsóban a lapok május 13-án még cenzúra nélkül jelenitek meg. A jobboldali or­gánumok hevesen támadták Pisludskit, de a füg­getlen újságok napről-napra inkább Pilsudski tá­borába szegődnek, sőt lassan fanatikus híveivé válnak. A kormánypárti Warszavviankát Pilsudski rendeletére betiltották. A r emberfő vi harci játékok eredménye Krakkó, május 15. Beavatott körök a Pilsud­ski puccs kezdetét a következőképpen írják le: Rembertovban, a marsai villájának közelében, a lázadás kezdetén igen sok tiszt tartózkodott. Skrzynski kabinetjének hadügyminisztere, Ze- ligowski tábornok megengedte, hogy május köze­pe táján Rembertovban a hadsereg úgynevezett „hadi játékokat" tartson, amelyeket Pilsudski nagyon szeretett. A Witos kormány hadügyminisz­tere: Malczewski tábornok azonban rögtön hi- vatalábalépése után betiltotta ezeket a játékokat. A tisztek már összegyűltek Rembertovban, s az amugyis fölizgatott hangulatban nem kellett sok, hogy Pilsudskit a puccs megkezdésére ösztönöz­zék. Egyelőre nem tudni, vájjon Malczetcski tényleg el akarta-e fogni Pilsudskit, s tényleg lövette-e a marsai villáját, de tény, hogy az uj hadügyminiszter, aki a marsainak halálos ellensége volt, ko­gársága is egyre jobban közeledik az erélyes, tisztamultu, puritán és liberális hadvezérhez. Varsóban teljes a nyugalom. A Belvedere megszállásával a katonai akció végérvényesen be­fejezettnek tekinthető. Mivel a kormány és az el­nök lemondtak, a legális hatalom Rataj és Pil­sudski kezébe került, s aki mostanitól kezdve föl­lázad Pilsudski ellen, az pártütőnek tekinthető és nem élvezi többé a legális kormány erkölcsi támo- gaitását. A vidékről érkezett jelentések szerint mindenütt nyugalom és rend uralkodik. A köztár­saság lemondott elnöke és a lemondott kormány a késő esti órákban elküldték megbízottaikat Pil- sudskihoz, akivel tárgyalásokba bocsátkoztak. A politikai helyzet egyikét- napon belül végérvénye­sen tisztázódni fog. moly rendszabályokat, tervezett a katonák bálványa ellen. A tiszteket a legénység nagyrésze is elkísérte, s igy a villa lövetéséről érkezett hírek után Pil­sudski, környezetének kényszerítő hatása és rá­beszélése következtében elhatározta, hogy Varsó­ba vonul. A vérontásért megint csak Malczew­ski tábornok felelős, aki kiadta a rendeletet, hogy a kormánycsapatok tüzeljenek Pilsudski bé­késen közeledő osztagaira. A mit sem sejtő katonákat Praga külvá­ros közelében gépfegyverlüz fogadta, amelynek az első negyedórában 18 ál­dozata volt. A végleg fölizgatott Pilsudski-katonák ellentá­madásba mentek át, s lekaszabolták a kormány^ J kisszámú csapatát. A küzdelem többi része isme-^ retes már. Hogy Woicziechowski elnök nem mon­dott le azonnal, hanem fegyveres ellentállásra szánta magát, annak is elsősorban Malczewski tá­bornok az oka, aki váltig biztosította az elnököt, hogy a vidékről érkező kormányhii katonaság elég erős lesz Pilsudski leverésére. Pilsudski és a nemzeti kisebbségek Berlin, május 15. A Wolff-iroda danzigi jelentése szerint Pilsudski marsall tegnap este fogadta a lengyelországi nemzeti kisebb­ségek megbízottait s kijelentette előttük, hogy a nemzeti kisebbségek érdekeit az igazi demokrácia szellemében mindig védeni fogja. A tisztviselőjavaslat a sesztka előtt Prága, május 15. A tisztviselőjavaslat kérdésében tegnap igen fontos tanácskozások voltak a cseh pártok szak- szervezetei és a régi sesztka tagjainak bevonásá­val. A tanácskozáson Cserny miniszterelnök is részt vett. Egyes lapok jelentései szerint a mi­niszterelnök megegyezett a seszikával és csak két kérdés vár még elintézésre, az egyik a tiszt­viselőjelöltek kérdése, a másik pedig a segéd­munkaerők véglegesítésének módja. A jelek sze­rint ezekben a kérdésekben is kompromisszumot kötnek olyképpen, hogy a gyakornoki időt hat évről leszállít­ják négy—öt évre, a segédmunlcaerők nyugdijképességének határidejét pedig 15 évről 14 évre szállítják le. Ami pedig az Írnokokat illeti, a kormány itt is engedékeny volt és beleegyezett abba, hogy az Ír­nokok eddigi 10 éves szolgálatát beszámítják és fizetéseiket külön kormányrendelettel fogja el­intézni. A kongnia kérdésében azonban még mindig nagyok a nézeteltérések. Tegnap azzal utasították vissza a kérdés tárgyalását, hogy a szakbizottság nem foglalkozhatok a tisztviselőjavaslat politikai részével, már pedig a kongrua rendezése politikum. Euglis miniszter a fedezet kérdésében kijelentet­te a szociálpolitikai bizottság előtt, hogy a fizetésrendezés január elsejével visz- szamenő hatályú lehet, ha a javaslatot még a tavaszi ülésszakban letárgyalják. Ez azonban teljesen lehetetlen akkor, ha a javaslat csak az őszi ülésszak alatt kerül tárgyalásra . A kormány a keddi plenáris ülésen tehát nem nyújt be uj tisztviselőjavaslatot, hanem meg­hagyja a régit, amelyet már kiosztottak a ház­nak, hanem csak a szociálpolitikai bizottság fog­ja a módosításokat a javaslatba fölvenni. Hodzsáék közelednek Prasekékhez Prága, május 15. Amióta a cseh agrárpárt vezére, Svehla, a délvidéken üdül, azóta a pártban különböző át­csoportosulások vehetők észre. A párt vezető­sége, Hodzsával az élén, fölhagyott egy időre Svehla kompromisszumos rendszerével és radi­kálisan lépett fel. Minthogy a jelen körülmények között a cseh mezőgazdák összérdekéről van szó, a Pravo Lidu értesülése szerint a cseh agrárpárt jelenlegi vezetősége közeledést keres Prasekék- kel, akiket Svehla a pácból kibuktatott. Hod­zsáék ugyanis a vámkérdésben ugyanazt a politi­kát folytatják, amelyet Prasek is vallott konzer­vatív pártjának megalakításakor. A szociáldemo­krata lap szerint rövidesen Prasek és Richtera ismét belép a cseh agrárpártba. Útjukat Hod­zsáék már élőkészitették. Pilsudski első megnyilatkozása Erakó, május 15. Az „Illustrovany Kuryer Kodzieny" varsói munkatársa meginterjúvolta PilLsudslki mairsaiLlt, aki a kővetkezőképpen nyilatkozott: — Nem adhatok most hosszú nyilatkozatot, mert testileg is, lelkileg is rendkívül fáradt vagyok, örök életemben ellensége voltam az erőszak alkalmazásának, amit különben elnöki rangomban kel­lőképpen bebizonyítottam. Mégis súlyos belső küzdelem után elhatároztam az utóbbi napok erőpró­báját és hajlandó vagyok minden következményét vállalni. Egész életemben az vezetett, amit más emberek imponderabilláknak tekintenek: a becsület szelleme, a személyes bátorság és a lelkiisme­ret. Soha nem követtem önző célokat, sem a magam, sem környezetem számára. Nem szabad, hogy egy államban az igazságtalanság túlzottan érvényesüljön. Azokra kell gondolni, akik másokért dol­goznak, mert különben elpusztul az állam. Hal sa5n*öll5K 1© oldal 111. (1149) szám ■ Vasárnap ■ 1926 máj^lö Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, /[ Szlovenszkói és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panska uíice negyedévre 76, havonta 26 Kö; külföldre: >•,.» * *7 * 12, eme^e^* Telefon: 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, pOlltlK.CU napilapja hivatal: Prága ü., Panská ul 12/III. —Te­havonta34Kö. Egyes szám ára 1*20 Ke Felelős Jőszerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A marsall ünneplése Varsóban

Next

/
Thumbnails
Contents