Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-15 / 110. (1148.) szám
4 h irlae 1926 májas 15, szombat. A szlovenszkúí birúsági járások uj beosztása III. A komáromi törvényszék területén 1. Komáromi járás. Az eddigi járás összes községed, kivéve: Ball Cray, Csilliznyárad, Csili lapátos, Csillizradvány, Kulcsod, Medve és Szap. 2. Ipolysági járás. Az eddigi járás összes községei, kivéve azokat a községeket, amelyeket a kékkői járáshoz beosztottak, továbbá: Hoartgyar- mati, Ki söl ved, Alsó- és Felsőfegyvernek, Ipoly- pasaié, Kis- és Nagype-szek, G aram sálié, Tergenye és Zala ha. 3. Lévai járás. Az eddigi járás összes községei, (kivéve: Ágfalva, Rajka, Csata, Damazd, Helvinka, Lekir, Málas, Garammikola, Nyír, Barsendiréd, Ga- ramszenlgyörgy, Nemesoroszi, Szódé, Nagy- és Kassait ő, Nagy- és Kissáró, Túr, Felső- és Alsővárad, Garamvezekény, Zseliz és Zsemlér. Hozzácsatolt községele, Nádos, Alsó- és Felsőailimás, Bárt, Hoiirt- bagonya, Derzsenye, Élesfalu, Honrtbesenyőd, AIsó- és Felsőbaka, Bakabánya, Alsó- és Felsőzsembétr. 4. Párkányi járás. (Változatlanul megmarad.) 5. Ógyallai járás. (Változatlanul megmarad.) 6. Zselizi járás. (Uj járás.) Az alábbi községek képezik: Ágfalva, Bajka, Csata, Damazd, Helvinka, Lekir. Málas, Garammikola, Nyír, Barsendréd, Ga- ramszentgyörgy, Nemesoroszi. Szodó, Nagy- és Kis- salló. Nagy- és Kissáró, Túr, Felső- és Alsóvárad, Garamvezekény, Zseliz és Zsemlér a régi lévai járásból, továbbá az Ipolysági járásból elvett községek: Hontgyaxmafci. Kisölved, Alsó- és Fclsőfegy- vernek, Ipolypásztó, Kis- és Nagyeszek, Garam- salló, Tergenye és Zalaba. IV. A nyitrai törvényszék területén 1. Nyitrai járás. Az eddigi járás összes községei, kivéve: Ghymes, Ghymeskosztolány, Kalenány, Zsére, Bab indái, Kalász, Nagy- és Kishind. Hozzácsatolt uj községek: Bőfalu, Püspöki, Botfalu, Csenmend, Kartolcz, Radosna, Na'gy- és Kisrépény, Ssulány, Sárfia, Sarűóska, Vezekény, Kisvicsap. 2. Galgóci járás. Az eddigi járás összes községed, kivéve: Banka, Vágbori, Vágdebrőd, Alsó- és Felsődubovány, Duczó, Viltenc, Hubafalva, Kö- osény, Kocurány, Nagykoszrtolány, Alsólopasső, Lanesár, Moraván, Nizisna, Kis- és Nagygyörviste, Pöstyétn, Besenyőpeíőfalva, Alsórados, Rákfalu, VágszaJkaly, Csérterőc, Kismikosfalva, Vészeié, Jó- bő, Kisfcoszrtolány. 3. Érsekujvári járás. Az eddigi járás összes községei, kivéve: Nem esdi oske, Mántonfalu és Vajka. 4. Privigyei járás. Az eddigi járás összes községei és a következő hozzácsatolt községek: OszlánykisfaűudL, Cserenye, Nyitraszeg, Felső- és AIső- kem.ene'C, Neme-skosztolány, Oszlány és Váeszka az aranyosmaróti járásból, továbbá Bélaudvam ok, Nyitraszucsány, Fed9Ő- és Alsóveszt-ény a nagyta- polcsányi járásból. 5. Vágeellyei járás. Az eddigi járás Összes községei és a következő uj községeik: DeákfiaJva, Pered és Zsigáid. 6. Nagytapolcsányi járás. Az eddigi járás öszszes községei, kivéve: Bőfalu, Püspöki, Botfalu, Csenmend, Kantok, Radosna, Nagy- és Kisrépény, Szulány, Sárfia, Sarlóska, Vezekény, Kisvicsap, továbbá Bélaudvamok, Nyitraszucsány, Felső- és Alsóvesztény, Racsic, valamint Nagy- és Risven- dég, Ujülés, Libáiba, Pohába, Sissó és Kisaranyos. Hozzácsatolt uj községek: Brogyán, Kalacsna, Nagy- és Kiskeresnye, Pázsit, Radóc, Simonfalva, Nagy- és Kisugrőc. 7. Verebélvi járás. Az eddigi járás összes községed, kivéve: Kis- és Nagyvezekény, Veres vár és Nevigyén. Hozzácsatolt uj községek: Barbindál, Nagy- és Kishinxl, Kalász a régi nyitrai járásból és Nemesdioske, Mántonfalu, Vajka az érsekujvári járásból. 8. Aranyo^maréti járás. Az eddigi járás összes községei, kivéve: Kis- és Nagylehota, Peszér, Szentbe- nedek, Brogyán, Kalacsna, Nagy- és Kiskeresnye, Pázsit, Radóc, Simonfalva, Nagy- és Kisugróc, Osz- lánykisíalud, Csenenye, Nyitraszeg, Felső- és Alsó- kemenec, Nemeskosztolány, Oszlány és Váeszka. Hozzácsatolt uj községek: Nevigyén, Kis- és Nagyvezekény, Veresvár a verébélyi járásból és Ghymes, Ghymeskoszrtoláiny, Kalenány és Zsére a nyitrai járásból. A világ leggazdagabb embere Rockefeller pályafutása a íaisonckortól a petróleumkirályságig Történeti feljegyzések a modern Amerika kialakulásának korából II. A richfordi gyermekéve Az elmúlt évszázadok harmincas éveinek vége felé az amerikai államok legnagyobb része, a keletiek is, mezőgazdasági jellegűek voltak. Azok a városok is, melyekben jelentékeny volt a lakosság száma, mint Newyork is a maga 350.000 lakosával, kies-, nem nagyon kényelmes házak halmazaiéból állott s a vidéki városok ugyancsak primitivek voltak. A falvak pedig gyarmatosoknak és farmereknek szabálytalan csoportosulásai voltak. Ebbeü az időben azonban már megkezdődött a fellendülés periódusa, amelyet itt- ott megzavartak a háborúk s a politikai harcok, azonban már az indusztrializmns merész lépésekkel haladt a győzelem utján. Newyork államában fekszik Riehford, akkoriban egy parányi kis fészek, amelynek szélén egy dombon épitette fel házát William A. Rockefeller kereskedő. A Rockefeller-család Európából származott, Alsónémetország vagy Hollandia tájékáról s már több nemzedék óta élt az Óceánon tuL William A. Rockefeller nem volt szegény ember, keresetéből meg tudott élni, de a Har- ford Wills dombon épüit családi lakban igen egyszerű volt az élet. A kis házban csak két lakószoba volt, a lehető legegyszerűbb bútorzattal, közvetlenül a ház mögött megkezdődött az erdőség. A dombról keskeny ösvény vezetett a richfordi országúira. Ebben a szegényes otthonban született 1839 julius 8-án a Rockefeller család első gyermeke, John Davison Rockefeller. Gyermekévei s különösen az erre következő évtizedek a rohamos fejlődés évei voltak. Ekkor építették az első vasutakat s már 1840-ben az amerikai vasúthálózat kétszer akkora volt, mint az európai. Az aranyláz sok ezer kalandvágyót vonzott Kabfornhiba. Az Unió kétszer folytatott győzelmes háborút Mexicóval s ez területi nyereséggel járt. Minden forrongott s a tehetséges embereknek nagy terrénumuk nyílt az érvényesülésre. Rockefeller atyja ezek közé az emberek közé tartozott. Úgy látszik, hogy azt a kereskedelmi szellemet, amely benne megvan, atyjától örökölte, mert a richfordi kiskereskedő nem elégedett meg azzal, mint a többiek, nogy lovakkal és marhákkal kereskedjék, hanem pénzét majd itt, majd ott helyezte e1, természetesen csak kis vállalkozásokban, tett-vett, sokat utazott s harminc évvel később bizonyára nagysitlü ipari király lett volna, az ő korában azonban a lehetőségek szűkre szabit tak voltak. John és William nevű öccse kezdetben a falusi iskolába jártak, nem tanultak többet, mint a falusi gyermekek, Írni, olvasni és számolni! az iskolánál azonban jóval nagyobb volt a szülői ház befolyása. Bizony a munka szeretetére nevelt ott mindent. Nem volt szolgaszemélyzet, Rockefeller Aliz asszony minden háziteendőt maga végzett, ellátta az udvart, főzött, varrt, az apa fát vágott és az állatokat látta el. Minden nagyon patriarchális volt, az egyetlen könyv, amit a Rockefeller otthonban olvastak, a biblia volt A szigorú hitvallású szülők nasenlő szellemben nevelték a gyermekekeket. Az apa puritán volt Mnden vasárnap bejárta richfor- di templomba, hogy a prédikációt meghallgassa s az isteni tiszteleten résztvegyen. Nézetei s erkölcsei a biblián alapultak s a későbbi multimilliárdos egész életén át megőrizte a szülői házban szerzett jámborságot. Gyermekkorának emlékeire késő öregségében is a legnagyobb szeretettel gondolt vissza. Kedvteléssel meséli, mennyire falusi gyermekek voltak, nyáron mezítláb futkároztak, fákra mászkáltak, gyümölcsöt lopkodtak. „Édesanyánk szigorú fegyelem alatt tartott — mondogatta - tulajdonképpen ő törődött legtöbbet neveltetésünkkel, mindenesetre nagyon egyszerű eszközökkel. Ahelyett, hogy sokat prédikált volna, sűrűn használta a pálcát. Súlyos instrumentum volt ez, amely a falon függött s anyánk hirtelen mozdulattal kapta le, amikor szükség volt rá. ISTENEK HARCA FANTASZTIKUS REGÉNY Irta: LÁZÁR ISTVÁN (11) — Rakjon rá bilincset, fogja meg, verje rabságba, irányítsa és kényszerítse, hogy lépjen ki őstöxvényszerüségéből és éljen az ön akarata szerint. Mert élnek a gázmolekulák! Múltjuk, jelenük és jövőjük van. Múltjuk visz- szanyulik a Teremtés bölosejéig, jelenük a világegyetem életében terjeng, jövőjük pedig a nagy, beláthatatlan átalakulások ismeretlen képletjegyeiben rejtőzik. Hiszi ezt? — Hiszem ... És azt is hiszem, hogy a molekuláknak öntudata van, nagy és félelmetes öntudata. Micsoda művész volt, ki leheletből és ércből: a rezgések vibrációiból teremtette a világéletet! — És ön most meg akarja bontani ennek a nagy Művésznek a számításait! — mosolygott Brinkley. — Lám, lám ... Overtont egy pillanatra zavar fogta el. — Hogyan bontanám meg? — vágott vissza aztán diadalmasan. — Hiszen a molekula megmarad, csak engedelmesketik akaratomnak? Ez nem bontaná meg a világrendet, csak szabályozná, nem torzítaná el, csak tökéletesítené... — Édes fiam, — bólogatott az öreg, — az a gondolat, mely az ön agysejtjeiben motoszkál, nem az öné ... _ Hát kié? — Azé a nagy Művészé... — Legyen! — kapott Overton a vitába. - De ez a nagy Művész tán éppen az én agytekervényeimen keresetül akarja megjavítani remekművét. Legyen! Az a gondolatom,hogy megfékezzem az extenziót, legyen a Vdlágte- remtő gondolata. De tudja, mit mondok, professzor ur? A Világteremtő teste a végtelen anyag s lelke a rezgés, a sugár, a gondolat, mely mozgást és életet visz a bolt anyagba. Ez az Isten! És én az Isten agyának tán egy gondolkozó és lángoló paránya vagyok ... Brinkley megütközött a szaván. — Kemény beszéd — mondta csendesen. — Tegyük fel, hogy igaz. De mondja, ki teremtette az anyagot? — Önmagától van . . . —■ Omne vivum e vivő: minden élő élőből van. Omnis celulosa e celulosa: minden sejt sejtből van. Ki teremtette az első sejtet? — Az anorganikus anyagok egymásra- hatása folytán . . . — És ki teremtette a szervetlen anyagokat? — mosolygott elnézően. — Látja, fiatal barátom, én is ilyen voltam annak idején, de aztán rájöttem lassadán, hogy száz elmélet ide, száz elmélet oda, nem keresem én az Istent, hiszen úgyis látom . . . Overton nem akart vitatkozni. — Én is látom . . . — Miben látja— szegeződött rá bozontos szemöldöke. — Alice mosolyában ... — hajolt meg v ' /ariasan. : Brinkley mélyet sóhajtott. — Az ö lelkében is jelen van — ragyogta be halovány ajkát atyai mosolya. — Csak volna már itt az eljegyzés napja! — Az is eljön. De addig dolgoznunk ■ kell. Nézze, Overton, valami előérzetem van. - Néha szinte félek ... — Mitől, professzor ur? — Emlékezzék Mutsuhito Dsainra. Amikor elment. Sohasem felejtem el sötét, fenyegető tekintetét! Annak az embernek a lángelméje félelmetes . . . — Szegény fiú. Szinte sajnálom. De mit akart az a kicsi, sárga ördög? Mulatságos... Brinkley ránézett komolyan. — Nagy ember ő, Overton. Korunk egyik legnagyobb elméje. Képzelje, ha teremtő erejét a japán militarizmus szolgálatába állítaná ... Mi lenne? — Semmi — legyintett Overton. — Amerikának olyan gazdasági erői és tényezői vannak, amelyek verhetetlen hatalommá tor- nvositják . . . — Japán csöndben fegyverkezik. — Amerika sem marad mögötte. — Japán világhatalmi oélok felé tör . . . — Jöhet akármi! Az Egyesült Államok csillagos lobogója diadalmasan verdes minden viharok fölött . . . — Japán farkasszemet néz velünk már régtől fogva. Az összecsapás elkerülhetetlen. — Tudom. — És nem fél ettől? — A fehér ember fölényét érzem . . . — Én nem érzem ezt a fölényt, amióta Mutsuhito Dsain lángelméjét megismertem. Még sok ilyen Mutsuhito Dsain lehet ott! — Gyáva söpredék, erkölcs és lélek nélkül. Testileg-lelkileg degenerált csürhe. Utálom . . . Brinkley a fejét rázta. — Én nagyra becsülöm. Higyje el nekem, hogy Anglia világuralma után a Japáné következik . . . Ruissen a romániai magyarok között Arad, május 14. T. Ruissen, a népszövetség unió vezértitkára, a bordói egyetem filozófiai fakultásának tanára a napokban Romániába érkezett, hogy az ottani kisebbségek helyzetét tanulmányozza. Ruissen évente felkeresi az egyes európai államokat s tapasztalatait a nemzeti kisebbségekről irt munkájában fektette le, amelynek olyan jelentős sikere volt, hogy saját kijelentése szerint a legközelebb második bővített kiadása kerül piacra- A tudós professzor tavaly Spanyolországban járt, az idén meg a Balkán államait, Bulgáriát, Romániát és Jugoszláviát látogatja meg. Tegnapelőtt volt Bukarestben, ahol az egyetemen előadást tartott a nemzeti kisebbségi kérdésről. Tárgyalásokat folytatott Goga Oktávián miniszterrel is, aki kijelentette neki, hogy Romániában az összes nemzeti kisebbségek ügyeit a legdemokratikusabb szellemben kezelik s ha vannak is még egyes sérelmek, ezeket az uj kormány minden tekintetben orvosolni fogja. Ruissen tárgyalt még a szász kisebbség vezérével, Brantsch Rudolffal, aki az Aradi Közlöny értesülése szerint általában kedvező képet festett a romániai németség helyzetéről, csupán az iskolatörvény egyes rendelkezéseit kifogásolta és a közigazgatás egyes hibáira mutatott rá. Bukarestben nem volt alkalma a svájci tudósnak a magyar kisebbség vezetői közül senkivel sem érintkezésbe lépni, ezért Jugoszlávia felé való útjában tegnap kiszállott Aradon, hogy személyesen tájékozódjék az erdélyi magyar kisebbség helyzetéről. Felkereste Barabás Béla dr.-t és az aradi magyarság egyes vezető személyiségeit, akik informálták a magyar sérelmekről. Ruissen tegnap este utazott tovább Bel- grádba, ahol egy napot fog tölteni s azután visszatér állandó lakóhelyére, Brüsszelbe. Vasárnapi rádióműsor: Prága 11.00 Matiné 15.30 Tatárjárás. Faragó szintársulatának előadása 18.00 Német előállás 20.02 Orkeszterhangverseny 22.00 Sporthírek Brünn 10.00 Matiné 20.00 Vig dalok és szavalatok Budapest 10.00 Istentisztelet a Kálvin-téri ref. templomban 12.00 Virágos Budapest, előadás 15.00 Gyermekmesék 16.00 Közgazdasági előadás Holtan diáról 17.00 ötórai hangverseny 19.00 János vitéz, opeTettelőadás. 22.00—24.00 Tánczene Becs 16.00 Orkeszterhangverseny 18.10 Vonósnégyes 20.00 Dollárkirálynő, operettelőadás Zürich 20.15 Olasz operaest Berlin 17.00 Népszerű est München 19.30 „A tenger“, hangverseny Róma 20.30 Potpourri a Madame de Thébe operettből — Hát a szlávság? Hát a germánság?^ — Anglia túléli ezeket. Angliát Japán dönti meg . . . Akkor már Amerika japán gyarmat lesz! — Soha! — tüzelt Overton. — Adja Isten — sóhajtotta Brinkley. — No de hogy is vagyunk azzal az eljegyzéssel? — Jövő vasárnap . . . Brinkley eltűnődött. — Boldog lettem volna, ha előbb a munkáját befejezi . . . — Nem tudom elfogni, bujkál előttem valami ismeretlen képletben — horgásztattá le Overton a fejét. — Nem tudom . . . — Én tudom — mosolygott Brinkley. — Overton, megadjam-e a gondolatot? Overton rácsodálkozott. — Lehetetlen! Magam is belátom, hogy lehetetlen . . . Hogyan is tudnám kormányozni a gázokat? Mivel? De mivel? Brinkley megtörülte szemüvegét. — Magnetikus hullámmal — felelte nyugodtan. Overton szinte kővé meredt. IX. — Ajaku! — kiáltotta Barack-asszony. — Gyorsan! Az ur rosszul van . . . Harangvirág kiejtette kezéből a gitárt s riadtan nézett az anyjára. Barack-asszony magából kikelve topogott. — Beviszem a postát, rendezgetek a szobában, az ur olvassa a nagy újságot, amelyik Amerikából jár s egyszerre csak azt mondja: Jaj, — a szivéhez kap és megroskad a szőnyegen . . . Siess! (F<jlyt. köv.)
