Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-30 / 99. (1137.) szám
1926 április 30, péntek. 4 _________________ B’ hua»waLi.w«w—wwwaa—amm— Ezernél több per folyik a kincstár ellen A nagymegyeri volt fogvlytábor barakkjait kétszer fizettették meg a csallóközi gazdákkal — A P. M. H. tudósítójától — Csallóköz, április 29. Nagymegyer község mellett volt a mo- narkiának egyik nagy fogolytábora, ahol na- gobbrészt szerb hadifoglyok voltak. Ide került a híres Timok hadosztály is, amely Szlavóniába betört és ott foglyul esett. Károlyiék alatt a nagymegyeri fogolytábor barakkjait a gazdák közt elárverezték. Körülbelül 20 község gazdái vettek belőle faanyagot, amelyet gazdaságukban használtak fel. A vétel teíjesen legális volt és a vételárról hivatalos nyugtákat kaptak a felek. 1922-ben újra kérik a barakkok árát 1922-ben a hatóságok, katonaság és csendőrség igénybevételével keresni kezdték a nagymegyeri fogolytábor vevőit. A gazdák jelentkeztek, de egyik ámulatból a másikba estek, amikor kijelentették nekik, hogy a faanyagot nem lett volna joguk megvenniük, mert az a csehszlovák állam tulajdona volt. A csallóközi gazdák nem voltak hajlandók kétszer megfizetni a barakkok vételárát, erre azután olyan egzekució folyt le Csallóközben, amilyenre a legöregebb emberek sem emlékeztek. Csendőrök versenyeztek a katonasággal s elhurcolták egyesektől a megvett faanyagot, de azért mégis megfizettették. Végre is mindenkin újból behajtották a kifizetett vételár háromszorosát és négyszeresét. A csallóközi gazdaközönség pereket indított az államkincstár ellenA kincstár képviselője védekezik A komáromi járásbíróság tárgyalta a pert és a tárgyaláson a kincstár képviselője pergátló kifogást tett a komáromi járásbi- ' róság ellen, mert ezek a perek szerinte csak Prágában tárgy alhat ók. A bíróság belement a kifogásba és a keresetet elutasította. Prágában nagyszerű fordulat állott be, a kincstár képviselője ismét pergát- lő kifogást tett, hogy ezek a perek csak a területileg illetékes bíróság előtt, tehát Komáromban tárgyal- hatók. A prágai bíróság is elutasította a kerese^I^<2U-iVVA!SÍ£AR.-HlRI»AE tét. A felperes képviselője ismét Komáromban perelt. A kincstár képviselője ismét pergátló kifogást emelt. A rosszhiszemű perlekedés ebből nyilvánvalóvá lett és a felebbezett végzésre a komáromi törvényszék kimondotta a komáromi járásbíróság illetékességét. Ez az ítélet-jogerős lett és ennek alapján a csallóközi és csilizközi megkárosított gazdák képviseletében Mohácsy János dr. ezernél több pert indított az államkincstár ellen, amelyeket az ősz folyamán tárgyal le a bíróság. Jogászi körökben nagy érdeklődéssel tekintenek a perek kimenetele elé. Egy soviniszta klikk magához akarja ragadni Pozsony kormányzását A Slovensky Dennik sorozatos támadásai a várco vezetősége ellen — A támadások éle Okánik dr. polgármester ellen irányul — A P. M. H. alkalmi tudósítójától — Pozsony, április 29. A pozsonyi városházán palotaforradalom dúl. Okánik Lajos dr. polgármester távollétét arra használta fel egy soviniszta klikk, hogy válsághíreket kezdett koíportálni, kormánybiztosról regélni, aki majd kitakarítja a pozsonyi városházát a szerintük oda nem való elemektől, persze a magyaroktól és németektől és a megüresedett állásokba cseheket ültet. Ennek a klikknek szócsöve is akadt a Slovensky Dennik- ben, amely hetek óta mérgezett cikkekkel támadja a városházi „magyaron" uralmat. A Slovensky Dennik a városházán két osztályt vél felfedezni, az egyik az úri osztály, amely a prezidiurn tagjaiból kerül ki s amelyen csak uraskodnak, parancsokat osztogatnak, a másik a szlovák osztály, amelyen dolgoznak. Jellemző, hogy a prezidiumnak főnöke Okánik Lajos dr. polgármester, csehszlovák agráriuspárti szenátor, a Slovensky Dennik ünnepi vezércikkírója. A polgármester afrikai útjáról hazatérve felfordult állapotokat talált. A kedélyeket végsőkig felizgatta a Slovensky Dennik exisztenciákat támadó cikksorozata. A hivatalnokok apatikusan járnak-kelnek a folyosókon, mert nem tudják, melyik pillanatban sújt le reájuk a Slovensky Dennik acsarko- dása. Egy-egy cikk megjelenése után nyomban működésbe lép a rendőrség politikai osztálya, órák hosszat tartó kihallgatások, jegyzőkönyvezések következnek. A Slovensky Dennik támadását Hulyák Vilmos ellen kezdte meg, akit a prezidiurn fogalmazónak alkalmazott, holott — horri- bile dictu — még féléve a magyar hadseregben szolgált. Ez volt a Dennik egyik slágere. „Horthy-íisztek a pozsonyi városházán" cimü szenzációs cikkekkel utána masíroztak a többi kormánylapok is, úgy hogy Molec Dani helyettes polgármester Okánik dr. hazatéréséig Hulyák fogalmazót szabadságolta. A másik sláger Qrtutay Gyula számvevőségi fogalmazó ügye, ő is Magyarországból jött és ült Dele a „kényelmes" állásba, írták róla. Ortutayt a cikkek hatása alatt a rendőr^ ség politikai osztályára idézték, ahol kikérdezték testvérei felöl, hol élnek, mivel foglalkoznak, van-e illetőségük stb. Ortutay aktákkal igazolta, hogy nem Ungárnból, hanem Ungvárról jött Pozsonyba, ahol szintén a városnál teljesített szolgálatot, csehszlovák állampolgár, testvérei ellen pedig a törvény értelmében nem köteles vallani. Hatoldalas jegyzőkönyvet vettek fel vele. Ortutayuak két gyermeke van és 900 koronás fogalmazói fizetéséből tengődik, ezt a „kényelmes" pozíciót irigylik tőle. Okánik dr. hazatérése után Koza Mate- jov lapjában, a Slovensky Národ-ban nyilatkozott a Slovensky Dennik támadásaira. Kijelentette, hogy sem a zsupanátuson, sem a minisztériumban nem tudnak semmiféle kormánybiztosról, sem arról a tervről, hogy a képviselőtestületet esetleg feloszlatnák. Ha valakinek panasza van a város valamelyik tisztviselője ellen, a törvény keretén belül járjon el, de földalatti aknamunkával ne igyekezzék megakadályozni a konszolidációs munkát. A Dennik ennek ellenére is folytatja cikksorozatát a város vezetősége ellen. SzerCsak egyszer Irta Erdödy Mihály I. — Márta kisasszony! — moíjdta a műhelyvezető — öltözzék fel gyorsan, elviszi Kalmáménak a bundát. A szilszkinbundát, tudja, amellyel most készültek el. Maga úgyis arrafelé lakik. Onnan egyenesen hazamehet. Márta, aki a kályhánál ült, felugrott és a fogashoz szaladt, leakasztotta a kopott kis télikabátját, kalapját a fejébe nyomta. Törékeny, finom arcát átragyogta az öröm. Bár kissé megalázónak találta ezt a kifutólányszerepet, azért mégis örült, hogy itthagyhatja a rosszszagu műhelyt. A főszabász gondosan becsomagolta a bundát, aztán átadta Mártának. — Ha Kalmárné nem lesz otthon, várja meg. És mondja meg neki, hogy holnapra várjuk a számla kiegyenlítését. II. Márta már harmadszor csengetett be. Senki sem jelentkezett. Lement a házmesterhez. — Ninos itthon özvegy Kalmárné őnagy- sága? — Éppen tiz perc, hogy elment. — Akkor majd később jövök. Felkapta a osomagot és kisietett a kapun. Szaladt egyenesen haza. Szive a torkában vert. Az, amire most elhatározta magát, egészen kiforgatta a nyugalmából. Benyitott. — Mi az? Ilyen korán? — kérdezte az anyja. Márta megcsókolta. — Kalmárné bundáját hoztam magammal. Estig ráérek elvinni. Tekintete felragyogott: — Magamra veszem. Az anvia ránézett, összecsapta a kezét. — Megőrültél? Márta vállat vont: _ Lesz, ami lesz. Bizony én felveszem. Kikorzózom magam. Hadd legyek egy órára urinő. Végigmegyek benne a Váci-utcában... És már bontotta is a csomagot. Felsóhajtott: — Gsak egyszer . . . csak egyszer . . . III Pontosan öt óra volt, amikor Kordovay György kilépett a kapun. A szél az arcába csapott és lefújta róla az iroda fanyarságát. Tintás ujjára felhúzta a keztyüt és ezzel aztán egycsapásra világfi leit. Nyugodt, életélvező mozdulattal illesztette szemére monokliját. Tekintete rátapadt a mellette elsuhanó nőkre. A Váci-uca ilyenkor már élénkülni kezdett. Hirtelen megállt. Az ivlámpa alatt egy szilszkinbundás hölgyet pillantott meg. Éppen szembejött vele. Önkéntelenül is a kalapjához kapott. — Jó estét, Mártuska . . . A hölgy ránézett Egy hideg biccentés volt az egész. Aztán ment tovább. Kordovay utánavetette magát. — Márta . . . hát meg se ismer? Semmi válasz. Tűnődött: — Ez a szilszkinbunda! Vadona-tuj. Most kaphatta. Valami keserűség tört ki a szivéből: — Kitől? És tovább fűzte gondolatait: — Persze . . . megunta a nyomort . . . ilyesfélét már akkor is emlegetett . . . félévvel ezelőtt, amikor szakítottam vele. Azt hitte, feleségül veszem. A szilszkinbunda átforrázta minden idegszálát. Sehogysem fért a fejébe ez a hirtelen változás, amelyet Márta előkelő, gőgös mozdulatairól leolvasott, — Férjhezment? Ki tudja? És már gyötörte, kínozta a féltékenység. Ebben a pillanatban úgy érezte, hogy még szereti Mártát. Az ajkát harapta. — Kitől kaphatta ezt a bundát? Kitől? Hirtelen elébe sietett a hölgynek. — Pardon, ha megengedi . . . Gúnyos, fölényes mosollyal nézett rá Márta. — Mit akar? Kordovay alig találta a szavakat: — Bocsásson meg . . . csak meg akartam győződni, hogy nem tévedtem-e? Márta végignézett rajta. — Maga egész életében tévedett. Aztán hozzátette: — És most hagyjon, kérem . . . Kordovayt feltüzelte a dac. — Nézze Mártái-. . . velem igy ne beszéljen . . . És a szilszkinbuudára mutatott: — Kitől kapta? Márta kiegyenesedett — Semmi köze hozzá. Kordovay torkában megakadt a szó. A féltékenység úgy szakadt rá, mint egy nagy malomkő. Érezte, hogy szétmorzsolja minden porcikáját. — Kitől kapta? Márta nem válaszolt. Kordovay elkapta a kezét. — Feleljen! — Nem tartozom magának számot adni. Hagyjon engem . . . Mit tart fel? Ami dolgunk volt egymással, régen elintéztük. Fél évig nem törődött velem — ha látott, észre sem vett — kikerült — leveleimre nem is válaszolt . . . Hát mit akar? Kordovay egészen Mártához hajolt. Hangján átérzett a vágy: — Szeretlek . . . Márta felkacagott: — Késő! Nevetve nyújtotta a kezét. — Késő, barátom . . . Megfordult. Ment tovább. Kordovay szédülve nézett utána. IV. Hazament. Hamar átöltözött. Vitte a szilszkinbundát Kalmárnénak. Még mindig nem találta otthon. Várt a lépcsőházban. A szomszédos lakásból zongoraszó szűrődött át. Ezt hallgatta. Jólesett ez a szitáló muzsika, amely mintha a szivét simogatta volna. dai számában a 12 milliós városi kölcsönt drágálja, de ezt a támadást is azért intézi a város vezetősége ellen, mert a kölcsönt nem cseh banktól akarja felvenni a város. Okánik Lajos dr. polgármester egy magántársaságban úgy nyilatkozott, hogy a kormánylap támadásait személye elleni manővernek tekinti. Ha a kormány az ő távozását akarja, levonja a konzekvenciákat, odadobja a polgármesterséget és a szenátorságot. A Dennik és a körülötte csoportosuló klikk akkor, amikor pályázatot hirdettek valamilyen állásra, nem tolakodott jelöltjeinek érdekében és amikor a város éhbérért nagy- nehezen beállított egy-két fogalmazót, támadásokat indít a város vezetősége ellen. Nyílt titok, hogy a cikkek sugalmazója Skalsky dr. volt megyei jegyző, aki Bellái mellé van beosztva most a városházán, Bellái azonban távol áll az akciótól. Skalsky dr. bécsi cseh ember, innen a harmincon, ő a választási iroda vezetője. Szükebb környezetéhez tartozik egy volt finánc, aki nemrégiben szerzett doktori diplomát, egy volt irodaszolga, aki most a városházán officiál és végül egy volt vasmun- kástanonc, aki most szintén officiál a városházán. Ezek a Slovensky Dennik hangoskodó fenegyerekei. A vármegyeházán Dvoráik dr. cseh megyei jegyző támogatja Skalsky törekvéseit, őt emlegetik kormánybiztosnak. Pozsony polgársága tehetetlenül figyeli, hogyan akarja egy sziikkörü érdektársaság a hatalmat magához ragadni. • Marsik Emánuel dr. zsupánhelyettes ma fogadta a Slovensky Národ munkatársát, akinek a következő nyilatkozatot tette: — Hivatalosan semmit sem tudunk a városi képviselőtestület feloszlatásáról és a. kormánybiztos kinevezéséről, minthogy ilyen irányú kérvény nem is érkezett a zsupaná- tusra. Hivatalosan senki sem hozta szóba ezt az ügyet, a kérdést nem is tárgyaltuk, de nincs is ok a feloszlatásra. Nekem elsősorban kellene tudnom erről a tervről, mert a törvény a kormánybiztos kinevezési jogát reám ruházza. Ezzel minden kombináció, személyi kombinációkat is beleértve, megdől. Beavatott politikai körökben az a felfogás uralkodik, hogy a Dennik támadása tulajdonképpen Okánik dr. ellen irányul, ami teljesen szokatlan a politikai életben, mert hiszen Okánik dr. annak a pártnak szenátora, amely pártnak hivatalos szócsöve a Slovensky Dennik. Kordovayra gondolt. Az emlékek felsírtak benne, nekidült a vaskorlátnak, úgy érezte, hogy le kell ros- kadnia. Olyan nehéz lett egyszerre a szive. Eszébe jutott minden — találkozásuk a tánciskolában — az első forró kéz-szorítás — az első csók, kint a ligetben — a tavaszi akácfák — és az OTgonák, a májusi orgonák — Hirtelen felrázta magát. — Nem. Ezt — elintéztük — Diadalmasan ölelte magához a becsomagolt. szilszkinbundát. — A kölcsönt visszaadtam. Hadd fájjon ueki is . . . A győzelem szinte mámorossá tette: — Hadd fájjon neki is . . . A zongoraszó megint visszalopta az emlékeket. A szeme megnedvesedett. — Mert nekem — már nem fáj — Feje lehanyatlott. — Mert — nekem — már — nem — fáj. És zokogott. Rázta a sirás. — Nem — fáj — V. Késő este volt, amire hazaért. Fáradtar nyitott be. Ahogyan az anyja meglátta, elébt futott. Az öröm majd felvetette. — Képzeld, vendégünk volt. — Kicsoda? — A Gyuri — Kordovay Gyuri — Márta elhúzta a száját. — Tudom . . . — Semmit sem tudsz. Utánad lesett. A nyomodban volt . . . Márta elvörösödött. — Nos — és? — Képzeld — megkérte a kezedet Márta boldog szédüléssel ereszkedett a fotelbe. A váratlan fordulat egészen kábulttá tette. Szóhoz se tudott jutni, ó, ez több volt, mint amennyit remélt — — A szilszkinbunda - igen — Magához ölelte anyját: — Kalmárnénak küldünk majd egy meghívót az esküvőre. Annyit csak megérdemel.
