Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-04 / 78. (1116.) szám
8 A „Parisienne" Páris, március végén. Ezekben a napokban Párisban egy hölgy elérte azt a kort, amikor már szabad beszélni a koráról. Madame de Sevigné 3<X). születésnapját ünnepelte Páris. Elmúlik az idő. A köztársaság elnöke felvette a cilinderét s vizitelt az ünnepeltnél a Musée Carnnvalet kis palotájában, ami szinte félénken áll a hallok mögött egy apró tér csöndességében, ahol IV. Henrik óta nem nyúlt a városrendészet semmihez, következésképp minden rendben van és változatlanul gyönyörű. Ebben a házban lakott három évszázaddal ezelőtt több mint 20 esztendeig Madame de Sevigné, hat vastag kötet levél szellemes irója, egy nagy párisi hölgy, akinek szalonjában valamikor Francia- ország szelleme készült. Vannak még Párisnak nagy szalonjai? Van ma még „párisi nő14, abban az értelemben, ahogy a világ beszél róla? A nagy forradalom felkavarta a francia rétegeket s több mint egy évszázad telt el, de ez a felkavart tömeg nem tudott még rétegeiben teljesen leülepedni- A napóleoni arisztokráciát a Fou- bourg St. Germain néhány utcája még par- venlinek tekinti, csakúgy, ahogy ez a napóleoni arisztokrácia légmentes izoláltságában él a Lajos Fülöp alatt fölgazdagodott és elfinomodott polgári rétegektől; s Lajos Fülöp polgársága ívben tér ki a nagy háború uj gazdagjai elől. Hol van ma Párisnak nagy szalonja és nagy asszonya? Bizonyára vau, mert ez a város asszony és szalon, igazgatása nélkül el lenni nem tud; biztosan van ma is ennek a városnak két tucat palotája, ahol azt, ami könyvben, szándékban, művészi ötletben, divatban, ízlésben, politikában készül s amit ez a város aztán kisugároz széles és egyre szélesebb körökben időnként az egész világnak, kitalálják, megbeszélik, fölvetik, elutasítják, viselik, igazgatják. Egy princesse Murát a minap „nyitott meg“ egy ilyen szalont; ennek az elszegényedett családnak csodálatosképpen nem esik le egy drágakő sem a koronájából, ha Lucien Murát a Quai Voltai- re-en „Fermé la nuit“ címmel megnyit egy ateli ért, ahol Danmier képeit, Toulose-Laut- .rec, Steilen, Forain rajzait, Cocteau verseit s finom uj könyveket árul majd a hercegi ven- deuse... Az idők változnak, a dolgok arca változik az idővel: ma ez a „boutique44 lesz egyik olyan művészet, társadalmi szalonja Párisnak, amilyen valamikor a Sevigné, Reca- mier szalonja volt... De a lényeg az, hogy Párisnak vannak még szalonjai és asszonyai. * Milyen ez a párisi nő, akinek a híre úgy száll a Világon, mint valami nagy parfüm illata, amit, hiába minden ügyeskedés, csak itt tudnak készíteni, amihez csak francia földön teremnek virágok, s messze mindenfelé a világon megkótyagosodnak tőle az emberek?... Milyen ez a „parisienne4* *, mit tud, miért „ő“ az, akinek az a hire?. •. Az idegen csak a nagy és kis boulevardok szomorú parísienn- jeit ismeri; a parisienne, az igazi, akinek még szalonja van, ritkán kerül abba a helyzetbe, hogy szóba kelljen állania az idegennel; az ágyába talán még beereszti, de az ebédlőjébe soha. Mert furcsa város ez a fényes város; sokáig el lehet csodálkozni rajta. Behunyt szemekkel, mosolyogva, megittasod- va áll a saját hire glóriájától övezve; nem iát, nem ismer mást, csak önmagát. Néha ha jlandó azt hinni az ember, hogy a szerelmi affér valami könnyű társasjátékféle lett ebben a városban, aminek óriási tradíciói vannak a szerelmi játék terén; valami könnyen izgalmas társasjáték, mint a szembekötősdi, ahogy a Lajosok játszották valamikor udvaruk hölgyeivel a versaillesi kertben s ezt a játékot, a szerelmet mint játékot, ahol egy bekötött szemű vak férfi tapogatózik élesen látó, szép hölgyek között, ezt a játékot, aminek ceremóniája van s ami ceremónia fontosabb, mint a szerelem maga, megleste az istenadta nép a park rácsai mögül és eltanulta... Azóta generációk játszák valahogy igy Párisban a szerelmet, ilyen társasjátékszerüen, valahogy mindegyik érdekelt engedelmeskedik valami bonyolult és együgyű etikettnek, amit nem szabad megsérteni. A francia regényben s a francia életben a szerelmesek valahogy soha nem borulnak spontán össze; elébb szellemesen megbeszélik, hogy hol, mikor és miért fognak összeborulni.' Francé „Vörös Lilio- má“-ban a szobrász magával ragadja a szép Terézt ott Firenzében, megvallják egymásnak szerelmüket, a festő követelődzib s az asz- szony ezt feleli: „Nem, kérem, nem most... Holnapután délután félnégykor44. Ezt csak párisi nő tudja előre, hogy 48 óra és 30 perc múlva lesz abban a kedélyállapotban, Imikor lángolva odaadhatja magát lángoló kedvesének- A párisi nő hire először az, hogy párisi; csak aztán az, hogy nő. A párisi nőből szeretőt csinált a férfi, elvette a gyereket tőle s adott helyette szerelmi etikettet és világhírnevet neki. Lehet, hogy Páris, ami nagy lett az asszonyain keresztül, egyszer az asszonyain fog tönkremenni. * f Egyébként: mit tudunk mi róluk, mi idegenek, mit tudunk mi róluk, ezekről a párisi nőkről? Húsz esztendeig élhetsz eggyel közülük, húsz esztendeig lehet egy a feleséged, de senki nem biztosit róla, hogy az ezüstlakodalom estéjén nem gondolja-e a francia asz- szony az oldalán fekvő idegen férfiről: „sale etranger44, undok idegen. Mit tudunk mi ezeknek a titokzatos franciáknak az egyszerűen raffinált életéről, ezekről az asszonyokról, akiktől elszédül az idegén, ha este a páholy!bán látja őket, ragyogva, mintha mindegyik! ! kötelességének érezné, hogy nacionalista tűn-1 |telést rendezzen a maga francia hírneve mel-; ! lett? ... Minden párisi démon, az is, akire I exotikus nábobok milliókat költenek el, ha- Uosokkal számol, garasokat rak félre, a szép | fogához veri a garast; teljes értékű férfinek i csak a francia férfit tartja, csak azt tiszteli, az után fut, annak szül gyereket, ha már ilyen a kedve, annak engedelmeskedik, annak jó hitves, otthon, anya, virágcserép és kanári madár, A maga francia életében milyen más ez a parisienne, mint ahogy mi ismerjük s ahogy nekünk mutatja magát: milyen gazdasszony, természetbarát, együgyü játékokoknak örvendő, igénytelen. Mit tud a világ a parisienneről s mit ad a parisienne a világnak? A nagy szalonok ideje elmúlt, a rétegeket irtózatosan felforgatta ez az otromba idő s a francia nő egy árnyalattal talán nyilvánosbb lett s tett néhány lépést, hogy elhagyja a francia háremet. (m. s.) Kelet ellen vagy Nyugat ellen? A magyarság tragédiája egy magyarbarát cseh egyetemi tanár megvilágításában — A 86 esztendős Kalas József dr. a magy$r-szláv alianceről a honfoglalás idejében — „A magyarságnak Kelettel és a szlávsággal kellett volna együtt harcolni a Nyugat és a germánok e!len“ — Az öreg professzor tragikus végzetü fikciónak mondja, hogy „Nyugat védbástyája" akartunk lenni — A P. M. H. eredeti riportja — Prága, április 2. A magyarság problémája több ízben került szóba közöttünk abban a baráti társaságban, melyet Losoncon Maddch-körnek neveztünk és melyből azóta többen szétverődtünk. Simándy Pál könyvesboltos lett, Farkas István kis falun tanitgat, Komlós Aladár Pestre futott be, Barkó Istvánból legerősebb elbeszélőnk nőtt ki, a többiek pedig — akik az élet boldogabb végét választották és nem írtak — szintén' tovább verekednek a markos élettel és hajlanak ki a családban már, ki a család felé.... — Át kell vennünk Nyugat kultúráját... — örök torzó maradunk: elszalasztottuk a kedvező alkalmat... — Tatárokkal kellett volna Nyugat ellen mennünk, nem pedig ellenük... — Szét fogunk szóródni a világba, mint valamikor a zsidók... — Szláv tenger — német tenger: ki tud itt választani?... így kerestünk, igy vivődtünk és köridőt - tünk a rettenetes jelenen át-átzengett Ady gesztusos, tragikus igéje: ,,Nekünk pajtás úgy is mindegy, Medve esz meg, ördög esz meg De megesznek bennünket44 ♦ Ez jutott eszembe és még sok minden. A prágai Vencel-szobor alatt tavaszban nyüzsgőit az utca. A színek kergetődztek, cikkázott a lárma... Szinte-szinte okosabb is a fény és a zene minden gondolatnáL Pár évvel ezelőtt néhány méterrel odább már álltam egyszer itten. Tömve volt a téli tél. Zászlók... népviseletes ünneplő lányok... katonazene... az uj főváros várta az oroszországi légiót. A légió hozta az orosz aranyat Magyarul mukkantam meg: — Csitt ne beszély hangosan, még leütnek -.. De mcst tavasz volt fütyültem egyet és beléptem a kávéházba. Kerestem az öreg professzort aki történelmet adott elő a cseh egyetemen. Kalas Jószef dr. Masaryk kollgá- ja volt most 86 éves és még beszéli törve, mentegetőzve az én nyelvemet Reszketős a keze, öregesen könnyesek a szemei, beszédközben el-elméláz már, mintha figyelné a gondolatait melyek a messzi múltba lassan szaladnak vissza. • A magyarság problémája ... Egy 86 esztendős cseh egyetemi professzor megvilágításában. Hogyan is látja más? Kint dalol a venceltéri tavasz, széles fénypászmákat dobál be a márványasztalokra a megengesztelődött nap és keresztbefek teti simitón utcán, asztalon, gondolaton, gondon ... Nagy kontraszt a fekete téma halottvirrasztói: az öreg cseh tanár s a kisebbségi magyar újságíró — és a husvétot hívogató felizgult hetyke tavasz. Tempósan mond el egyet-mást macáról a kérő kérdésekre. Katona veit egy magyar ezredben, akkor tanulta meg a nyelvet, már sokat felejtett, de még jól olvassa. Volt Magyarországon is és szeret bennünket. A legényemléken kivül más is fűzi nála a barátság szövöttesét kettőnk le’ke köré: a í adomány. A történelem: a múlt, amiről niulí bán annyiszor adott elő a peckes katedráról. Csak röviden, szürkén próbálmo visszaadni éh azt, amit Ő színesen, tarka öreges kitérőkkel elmondott — a magyar tragédiáról úgy, ahogy ő látja. * — A magyarság problémája gyakran rült fel előttem történelmi tanulmányaim és kutatásaim során.. Nagyon sokat olvasta magyarul, a nyelvet is beszéltem s igy szívesen foglalkoztam ezekkel a dolgokkal. — A magyarság problémája az volt, bog beékelődött Európában Kelet és Nyugat közé. Az ütközőben választania kellett: Kelettel tart-e Nyugat ellen, vagy Nyugathoz csatlakozik Kelet ellen. A magyarság Nyugathoz csatlakozott, és mindig mint „Nyugat védőbástyája“ szerepelt Kelet ellen, Szerintem ez a választás okozta a magyarság ezer évének tragédiáját. Arra a kérdésre, hogy mire alapozza feltevését, egy érdekes és mélyenjáró történelmi fejegetésbe kezdett, melyből csak a vázlat gerincét adhatom: — Nagy Károly a IX. század elején követséget küldött Ilarum A1 Rasid török szultánhoz. Ez a követség egy szövetséget volt hivatva létrehozni a bizánci birodalom ellen, mely ebben at időben lassan-lassan már szláv befolyás alá került. Nagy Károly Bizánc- ellenes koncepciója az volt, hogy a németek rátámdnalc a sztárokra, a mohamedánok pedig a görögökre és igy két oldalról morzsolják föl a bizánci birodalmat — Ennek tulajdoníthatjuk az Elba szlávok leigázását is. Tudni kell, hogy ebben az időben Kisázsiában nagy szláv törzsek éltek, önálló fejedelemséggé fejlődtek s önálló egyházi életet éltek. Mihály bizánci császár Cirillt és Metódot, a nagy szláv apostolokat elkül- dötte Kisázsiába, az ott élő szláv törzsekhez és figyelmeztette őket arra, hogy a mohamedánok meg fogják őket támadni. — Cirill és Metód aztán a IX. század második felében meghívás folytán Nyugatra is eljöttek, Nagymcraviába, ahol Rasztiszláv, Szvatopluk nagybátyja szívélyesen fogadta az általa meghívott szláv hittérőket. —Rasztiszláv és a szláv kereszténység azonban Szvatopluk áldozatává lett, aki a szláv egyházat — Nagymoráviában is a legnagyobb örömmel fogadták Cirillt és testvérét, mert a nép saját nyelvén akarta hallgatni a bibliát — elárulta a németeknek és német papokat hozott az országba. Rasztiszláv okkor követeket küldött a kisázsiai szlávokhoz, akik Bizáncban Szvatopluk ellen csináltak hangulatot. Ez játszott közre, hogy Bizánc jelt adott, a magyaroknak, akik ezidőben az Étel-közben éltek, hogy menjenek át a Kárpátokon és vonuljanak Nagymorávia ellen. .4 szlávok és a magyarok ekkor egységesen léptek fel Nyugat és a nétnet befolyás ellen és ez a magyarokra szerencse is volt. A magyar honfoglalás után is ahányszor csak a magyarok Nyugat ellen harcoltak, — Francia-, Német és Olaszországban — állandó sikereik voltak. Kelet ellen nem is indultak soha, Botond, konstantinápolyi leráudulása egy vezér önálló egyéni akciójának tekintendő. De ahány szór a magyarok Kelet ellen harcoltak — tatárok, törökök — mindig a rövidebbet húzták. — A németek leigázták az Elba melletti szlávokat s Taksony azért tört be Németor1926 április 4, vasárnap. szagba, hogy ezeket fölszabadítsa, de a németek megverték és tiz évi békére kénysze- ritették. Nagymoráviában ekkor már csak hét szláv püspök maradt és ezek is kivándoroltak Bulgáriába. — Nagymorávia teljesen német befolyás alá került, elszakadt Bizánctól és felosztották. — A magyarok és a szlávok abban az időben egymás mellett küzdöttek. A Szvatopluk birodalom felbomlásának oka tisztára az egyházi dualizmusban keresendő: A keleti szláv és a nyugati német- római kereszténység osztotta két táborra Mo- raviát és ezzel megásta a birodalom sírját. — A magyaroknak — szerintem — egész tragédiáját az okozta, hogy német befolyás alá kerültek és a német, intrika azzal a fikcióval használta ki őket, hogy mint „Nyugat védőbástyája“ kötelességük és európai misz- sziójuk elvérezni Európa keleti kapujában, - holott... Aktuális problémákat is érint — A magyar nép és a szláv népek békében tudtak élni egymásmelleit és békében meg is férhetnének... A szlávság nem támadó — a németek mindig mindent erőszákcsim germanizáltak — s a magyarság olyan szívós... annyiszor mutatta meg... nem félhet a felszívódástól ... A fénypászmák odább csúsztak az asztalon. Félretoljuk az üres feketéscsészáket, felhajtok egy pohár vizet —Bizony, bizony... Aztán az öreg professzor összeteszi a kezét az asztalon, hátradől és kinéz. Megígéri, hogy legközelebb elhozza könyvét, amiben a huszita-mozgalom értelmével foglalk. zott, ebben részletesen megtalálom koncepcióját Csönd lesz. + Lassú topogó léptekkel kiindul az utcára. A zuhogó tavasz langyos izgalmában mosolyogva lépked el. A Vencel-szobor árnya megnőtt és az ablak alá kúszott. Lilásbarna, Kcporsóformának látja a fekete probléma halottvirrasztója... Györy Dezső. Ezeresztendös sírok Sütött a nap és reszketett a mennyég; Mézédes tömjént léleksetl a rög —, Rigó füttyére felelt a tücsök ... S én — isten tudja — messze, messze mennék, Úgy messze, napkeletnek, Csak arra, hol szeretnek... — És mentem arra, kel a három nyárfa Az égbe néz, valami nagyra várva, — Hol a mesgyénk kalászt, ugart megoszt És szétitéli a jót s a gonoszt. Olt vájtak, ástak barna emberek, S kivetették a porhanyó hüs hantot; Legelsőnek a kiváncsi gyerek, .4 nap osont le és az árnyas mélybe Táncolva bepillantott. Mit láthat ottan a kiváncsi pajzán? A föld hideg ölébe mér’ szaladt? Elhagyva kék mennyi, szép vadrózsát őt... Az epekedö három nyárfa alján, Magyar kalászok hadsora alatt Lát ezeréves magyar temetőt... Ezüsipitykés, bogi áros paripán Szikáron ül a kopjás csontvitéz, — És álmodik tér ólad, 6s Turin, — És napkeletre néz... — — És napkeletre néz... Mert arra nézeti ép igy ezer éve A bánatos, nagy, vágyakozó szemmel, S az uj hazának porölébe lérve Csak arra néz nagy, örök szerelemmel ... A kopjás csontvitéz ... Ott élt az apja, a szent. ÖSERŐ, Ki egymaga kiállt ezernyi bajjal, Mert becsület volt- rajt, a vértpalást, — Olt élt az anyja, a bűbájos HAJNAL, Ki messze sirhoz most is ide jő, Hogy hintsen rá reményt és ragyogást... Ezért néz arra világtalanul, Hol. állt a bölcső — s a bölcső felelt Szeplőtlen fénnyel pirulva kigyul Az áldott napkelet... Sütött a nap és reszketett a mennyég, De csak 61 néztem, ott a hant alatt, Kit úgy mint engem, megcsalt a nyugat... S én — isten tudja — messze, messze mennek, Úgy messze napkeletnek, Csak arra, hol szeretnek ... J a nkovics Marcell. A leqiobb bevásárlási forrás IFI F !. női- és gyermekkalapokban ■Müli erMra ka [ji Kosice, Másiarska u. 29. f fííBZtlufo" Pl aha 11., Jindriéská 16 száüita önnek az igazi kézzel varrott budapesti cipőt
