Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-04 / 78. (1116.) szám
1&26 április 4, vasárnap. 1>M<^Ma£^>AR.HIRIíAE _________________________9 ÁZ IDŐ SODRÁBAN Irta: SfhSpílin Aladár. Különösen ütött® meg a fülemet egy mondat, melyet a P. M. H- legutóbbi Magyar Vasárnap mellékletén Szvatkó Pál doktor polemikus, dk- kében olvastam. Ezt mondja „Frdga ős-élmény, nagy-nagy tapasztalat az itteni fiatalságnak. Soha Pest ezt a szükséges uj perspektívát nem adhatta volna meg." És tovább egy sorral: „A magyar újjászületés szempontjából uagy misszió- ju szlovenszkói magyar ifjúság érik itt Prágá- ban.“ Abban a szégyenletes tudatlanságban, melyben xni itt Budapesten a magyar diaszpóra dolgáéban élünk, csak sejtésem volt arról, amit most Szvatkó dr. szavai, mint tényt szögeznek elém. A Szlovenszkóban, nyilván Erdélyben is, egy uj fiatalság, a jövő uj magyarsága érik. Más szellemi hatások alatt, más eszmék igézetében, a gondolkozás más módszerei szőriül és sok tekintetben más erkölcsi és nemzeti ideálokkal, mint ami egyetemeinken nevelkedő fiatalság. Ez pedig annyit jelent, hogy egy uj magyar világnézet van keletkezőben, amely egyelőre csak az elszakadt magyarságban érik, de előbbutóbb éreztetni fogja a hatását a törzs országban is. Minálunk az a jelszó, melyet minden kultúrintézmény, az elemi iskolától az egyetemig bele akar szuggerálni a fiatal lelkekbe: vissza a háború előtthöz! Ez pedig egy végsőkig következetes konzervativizmust jelent, annak az ideológiának maradéktalan fenntartását, mellyel Magyarország a háborúba ment és elbukott. Ami ezzel szemben valami mást, újat, tizenkét óv tanulságaival terheltet kíván, az mind forradalmi stigmával van megbélyegezve. Ennek egyszerű a magyarázata. A forradalom az uj eszmék lobogójával jött, de a forradalom, ad abszurdum dedu- kálta önmagát s mi nemcsak kiábrándultunk a forradalomból, hanem gyanúval teltünk el az eszmék ellen is, amelyekkel a forradalom feléke- sitette magát, holott ezek az eszmék, már t. i. az a részük, amely nem tartozik integrálisán a forradalom fogalomkörébe, a forradalomtól független, általában emberi a minden müveit népnél közkeletű eszmék. Ha én olyan gondolatokat hirdetek, melyek ma egy párisi vagy londoni félig- meddig konzervatív polgár eszméi, Magyar- országon könnyen forradalmár hírébe keveredhetem velük. Mindenesetre gyanússá válók a magyar intelligencia széles rétegei előtt, amely még mindég ijedten gondol a bolsevizmus szenvedésteljes idejére, valahányszor egy neki szokatlan ideával találja szembe magát. Ezt a forradalmi rémületből még mindég fel nem ocsúdott közvéleményt tükrözik vissza a kultur-intéz- mények, melyek ma Budapesten és a többi egyetemi városokban a konzervatív gondolkozásnak, pontosabban szólva, a háború előtti ideológiának szigorúan Őrzött fellegvárai. Ennek pedig a lényege különös, a mai viszonyoktól elzárkózó az általános európai fejlődéstől eltávolodott romantika, a filozófia, a politika és szociális elmélkedés és az irodalom terén egyaránt. Egyetlen osztálynak, a magyar lateiner- intelligenciának az életfelfogása tükröződik benne. A valóság már rég áttörte ennek az életfelfogásnak a szűk korlátáit ,maga e® a lateiner-oszáály is csak kis töredékében él szerinte, de a hozzávaló ideológia még mindég érvényes, legalább az egyetemi katedrákon. Itt a fiatal lélek nem hall semmit, ami a mai nap légköréből való. Hallhat esetleg valamely szaktudomány uj felfedezéséről, valami részletről, uj találmányról, talán uj szak- tudományi módszerről is, de azokról az uj eszmékről, melyek a müveit világ minden részében az elméket kavarják, legföljebb ha a lesújtó cáfolatokból szerezhet tudomást. — Ami magyar egyetemeinken sok igen kitűnő szakember ül a katedrán, akik tudományuk módszereit, a kutatások eredményeit igen jól tudják tanítani, de mindezt egy konzervatív világnézeti uniformisba öltöztetve. Itt a konzervativizmust külön fogalmazásban kell értelmezni: nem az a konzervativizmus ez, amellyel találkozunk mindenütt a világon, amely természetes és szükséges jelenség, hanem a speciális magyar konzervativizmus, amely nem más, mint a múlt századi romantikus világfelfogás jól- rosszul a mai viszonyokra applikált változata. Ez pedig a kötelező ideológiai uorma, amely ellen véteni annyi, mint kivetkőzni az általános uniformisból s viselni ennek a kivetkőzésnek minden következményét. Ha az ember mai egyetemi fiatalokkal beszél, csodálkozva látja eszmejárásukon a barminettxegyven év előtti egyetemi ideológia csőké vényeit. Már most az a szlovenszkói ifjú, aki Prágában, Bécsben vagy bármely más külföldi egyetemi városban végzi tanulmányait, nem ismeri ezt az uniformist. Lehet, hogy szintén kap valami uniformist, de ez más, mint a miénk és nem olyan romantikus, sem olyan konzervatív nem lehet, mint. a mienk. Az egyetem a dolgok természeténél fogva konzervatív mtézménysjó, hogy az, de a konzervativizmusnak is sokféle formái vannak. Hogy csak egy példát vegyek: aki történelmet tanul, az a magyar egyetemen egy olyan távlatot, kap a történelem eseményeihez, am elynek horizontja a háború előtti Magyar- ország még akkor is, ha világtörténetről van sző. A történeti megítélés mértékeit pedig a magyar történelemnek ma uralkodó felfogásából kapja meg, amely lényegében ma is alig külömbözik attól a történelem-filozófiától, amely szerint annak idején Horváth Mihály és Szalay László dolgoztak. Aki ellenben például a prágai német egyetemen tanul történelmet, az a perspektívát a német horizonthoz viszonyítva kapja bizonyára a modern német történelem-filozófia szempontjai szerint s bs ezzel a felkészültséggel fog árián a magyar történelem tanulmányozásához, lényegesen más fogalmákat alkot magának róla és más konzekvenciákat is von le belőle. Hasonlókép más lesz a jog-filozóíiája, irodalmi filozófiája stb. Ily módon a mienktől eltérő gondolkozás- módu fiatal emberek nagy száma fog felnervel- kedni s nemsokára nyilván e»>k fogják kezükbe venni a szlovenszkói magyarság szellemi vezetését. Ezzel pedig be fog állni a magyar gondolkozás differenciálódása, amely annál is érezhetőbb lesz, mert a szlovenszkói intelligens magyar fiuk már nem a hivatalnoki kasztban fognak elhelyezkedni, — erre módjuk seru lesz — hanem más szabad pályákra kerülnek s igy levetkőzik a közhivatali osztály-érzés uniformisát is, amely a ml magyar egyetemeink fiatalságára nézve általános. Mi pedig az első órákban meglepetve fogjuk látni, hogy a magyar intelligencia tőlünk ugyan államilag elkülönített, d© kulturálisan elválaszthatatlanul hozzánk tartozó elemei más csapásán Beregszász, 1926, március 30.1 Március hő 30-áu d. e. 10 órakor tartotta Beregszászon országos bor-ankétjét a podkarpatezká ruszi szőlő és bortermelők Szövetkezete. A szőlő- birtokosok úgyszólván kivétel nélkül mind megjelentek a nagyíontosságu ankéten, melynek célja elsősorban a kriminális borhamisítások megszüntetése és ennek folyámányaképpen a gazdasági helyzet radikális talpraállitása volt. A gyűlést dr. Meisels László, a beregszászi Bor- és Szőlőértékesitő Szövetkezet igazgatója nyitja meg, üdvözli az egybegyűlteket és átadja a szót Horváth Lajos szőlőbirtokosnak, az egyesület elnökének. Horváth a kétségbeejtő helyzetet ecseteli és kimutatja, hogy míg ezelőtt ilyenkor már alig volt pohárnyi bor a pincékben, most a termelőknek mintegy 500—600.000 hl. bora feleszik még eladatlan. El kell ismernünk — mondja — a rossz konjunktúrát, de ettől eltekintve a borhamisítás annyira szemérmetlen módon burjánzik ez évben, hogy a beregszászi és vidékebeli borok renoméja tönkre van téve. Soha sem történt még meg pl., hogy ba kereskedőktől megkeresés jön a Szövetkezethez, kivétel nélkül majdnem mind „Naturweint** kérnek, holoí idáig sohasem volt az, hogy a borok valódiságára vonatkozólag megjegyzést fűztek volna. Ma úgy áll a helyzet, hogy a bort nem tudván értékesíteni, pénzzel sem rendelkeznek a termelők, holot már fenyegeti őket a közeli adófizetés réme. Pénzhez csak úgy juthatnak, ha elkótyavetyélik drága pénzen termelt boraikat, ami rövid időn belül végzetessé válna Ruszinszkó beteg gazdasági helyzetére. Arra volna szükség, hogy gyorssegélyt kapnának a kormánytól, még pedig 6 százalékos lombard-kölesönt, amit azonnal visszatérítenének a bor eladása után. A gyorssegélyt annál inkább kéri, mert a munkát már meg kell kezdeni és ha a munkások, akik egy boszu télen át semmi munkához nem jutottak, pénz hiányában a szőlőmüvelési munkától is elesnek, újabb megterheltetós vár az államra, amennyiben rengeteg munkanélküli segélyt kell ebben az esetben kiutalniok. Külföldi borok özönlik meg ae amúgy is túlterhelt beregszászi borvidékei. Máj a külföldi, olasz, görög borok felesleges beözönléséről beszél, t. i. ha már a külfölddel kötött kereskedelmi szerződés becsületes megtartása miatt kénytelen a kormány az idegen borokat beengedni, legyen tekintettel arra, hogy az idegen borokat ne bortermő helyekre vigyék, hanem oda, ahol a kedvezőtlen klíma és tálai következtében nem terem szőlő. A boreukrozás kérdése. A bor cukrozósa nagyban elősegítette a lelki- ismeretlen kereskedők manipulációit. Kéri tehát, hogy a cukrozás csakis szigorú ellenőrrés mellett legyen megejthető (Lásd a magyar törvényt) és akkor is, csakis termelők cukrozhassák a bort! A borpincének állami közraktárrá való kinevező sét proponálja és igen üdvösnek tartja azt, hogyha a termelők oda helyezhetnék boraikat, melynek ellenében bizonyos előleget kapnának. Italmérési engedély a termelőknek. A boreladás könnyebb lebonyolítása érdekében igen fontos lenne, ha a tenu előli ital mérési engedélyt kapnának és öt-tíz vermelő állna össze a saját borai eladására. Szükséges lenne a külföldi borók vegyvizs- gálása is, mert az a 200—800.000 hl. olasz, görög. spanyol stb. bort, — amit rázuditanak az itteni borvidékekre és árúi alaposan nyomja a belföldi bor árát — a fiumei, trieszti szabad raktárakban vígan hamisítják. A görögök pl. fügével édesitik a boraikat és errefelé mint asérut adják el. —r A kontingens beli őZa talár a vonatkozólag uiég az a kérdés is megszívlelendő, hogy az idejárnak a gondolkozásnak, azán gondolkozóba esünk, és nálunk is bomladozni fognak lawan- kint a megszokott ideológiák úgyis csak mesterségesen restaurált erődítményei- Bizoöyos, hogy evvel a magyar általáno* kultúra egy lökést ío« kapni előre, a modern életbe* való alkalmaiké- dáa és a romantikus eazmekörökból való kiszabadulás felé. Ez a változás nem fog tulgyorsau menni s nem a forradalmi átalakulás formái között, hanem egy lassú fejlődés eredményeként, de okvetlenül be fog következni. Magyarország fel- darabolása végső eredményben a magyar kultúra uj utakra fordulását idézi elő Belekényszeriti a magyarságot egy uj gondolatvilágba, mely ellen egyenlőre még tiltakozik, de las-sankint észre kell vennie, hogy ez csak uj élethelyzetének kényszerű következménye. gén borok ne egyszerre, olyan óriási mennyiségben, hanem elosztva, lassanként jöjjenek be. A vasúti fuvar ügye. A vasúti fuvar ügyében különös dologra hívja fel az egybegyűltek figyelmét. Csodálatos é* szomorú tény t. hogy egy vagon bor elszállítása innen Prágába 739 Kcs-val kerül többe, mint pl. Fiúméból Prágába. Ézen*a bajon segíteni kell, de ha tarifa engedélyt nem kapnak, legalább kérik, hogy a szállítás ugyanannyiba kerüljön. Megnyílik c lengyel határ a bortermelők ' elölt. A kormány nemrégen Lengyelországgal lépett érintkezésbe és folytat tárgyalásokat a kereskedelmi szerződés megkötése végett. Ha a lengyel piacot és a kedvezményes vámokat megkapnák, minden remény meg volna a kereskedelem talp- raállitására. Horváth elnök után dr Meisels László emelkedett szólásra és kifejtette, hogy e kis országnak mindene a bor, mindem, más csak másodlagos megélhetési forrása. Pontosan kimutatható a borfogyasztás esése, mert inig 1914-ben 414.000 bl-t tett ki a borfogyasztás, ma már 20—22%-kai esett. — Mig Magyarországon pl. 080.000 hl. fogyott idáig évente, most már csak mindössze 220.000 hl. fogy. A boreukrozás fontos kérdését dr. Meisels is kifejti és a hallgatókhoz kérdést intéz, megengedhető-e a bor cukrozása? A jelenlevők úgyszólván egyhangúlag heves és határozott ,,nem“-mel felettek, mire dr. Meisels saját meggyőződése szerint a következőkben nyilatkozott: A ruszinszkói boroknak idegen borokkal kell megküzdeni. Az idegen, görög, francia, olasz bortörvények megengedik a bor cukrozását és ha a külföld erős, cukrozott borokkal árasztja el a világot, hogy veheti fői a versenyt a ruszinsakói bor, amely még cukrozás után sem éri el a külföldiek nívóját? — A boreukrozás a termelőknek és a követelményeknek megfelelően engedtessék meg. A kölcsön nem segítség, hanem csak injekció, — mondja — amelynek kellemetlen utóhatásai vannak, legegészségesebb segítség egy nagyobb- szabású borvásár lenne, melyre meghívnánk a visszariadt borkereskedőket, akik a vásáron nyugodtan vehetnék meg a garantáltan jó bort. Dr. Straussman József szerkesztő, a beregszászi sajtó nevében szólal fel és megértetni igyekszik az újságírók viselkedését, akik az összes ru- szinsskői ée szlovenszkói lapokban ismertették a borhamisítás szégyenletes esetét. A hírlapi cikkek cseppet sem ártottak a boreladás ügyének, mert igy mindenki látja, hogy nem a termelők összejátszásáról van szó, hanem egyes emberek becstelen eltévelyedéséről, akiket a többiek undorral és megvetéssel zárnak ki társadalmukból. Fehér Ármin vegyelemző hivatal felállítását ajánlja. Nádas József gazdasági kiállítás rendezését ajánlja figyelembe, mely alkalomra a kormány 50%-os vasúti kedvezményt és a megvásárolt borok elszállítására 50—70% kedvezményt adna. Ilyen gazdasági kiállítás alkalmával, — öiely a földmivelésügyi minisztérium és a kormányzóság segítségével lenné rendezve — valószínűleg pár ezer hl- bor kerülne eladásraDr. Beisman Simon: Meg kell vonni a bér* cukrozás engedményét! A ma létező törvény ugyan tiltja a cukrózást, de bizonyos időkben, kérvények alapján megengedik. Evvel élve aztán rengeteg kérvényt nyújtanak be és a hamisítás —- melynek egyik főeszkőze a cukor — egyáltalában nem ellenőrizhető. Utal Meisels dr.-nak a borcuk- rozásra kifejtett véleményére és kifejti, hogy a 15 és 18 fokos „máligandi“ nem veheti fel a versenyt a külföldi borokkal, melyek cukortalanul is legalább 12—13—14 fokosak. Mindenesetre magában véve már az is szép és érdemes eredmény lenne, ha boreukrozás megtiltása eleve véget. vetne a bórhamiéításnák. Proponálja, hogy ezentúl szüret előtti bóránkétól hívjanak ősére, ami még megakadályozhatja. a borhamisítást es ltom pedig tavasz félé. mert nem megtorlás a fontos, hanem a praeventiv intézkedés. Majd a pincegazdaság kérdését veti fel. Ez — úgymond — közös érdek. Tnnfölyamoi kellene tartani, ahol a gazdák a modern borkezelcsf, pincegazdii- szatot sajátítanák el. Nem elég továbbá a bor értékesítéséről beszélői, igen fontos cmittMí érdek o bortermelők költségeinek apasztása is, valamint a hegyi utak alapos rendbehozatala. Spolarits Sándor (Nagyvzőllős), LimsbaCh Emánuel Oörtzer (Munkács), Hódosy és dr. Fehér Lajos felszólalásai után dr. Meisels beszél még a bor forgalmi adójának pausalizásáról, mely szerint nem a termelő, sem a kereskedő ne fizessen forgalmi adót hanem a vásárló közönség. Orémusz beregszászi főszolgabiró, valamint Kubránstky Béla a Borpince felügyelője biztosították az egybegyűlteket jóakaratu támogatásukról, mellyel a földmivelésügyi referátus utján, a földmivelésügyi minisztériumban járják ki a termelők érdekeit szolgáló rendelkezéseket. A bor-ankét eredményeképpen az illetékesek memorandumban fordulnak a kormányhoz, melynek minden bizonnyal jóakaratu intézkedései rövidesen szanálni fogják a bortermelők és evvel kapcsolatosan egész Ruszinszkó szomorú gazdasági helyzetét. Mikor a károsult maga nyomozza ki a tolvajt 12.000 korona# lopás Nagyszombat mellett •— A sorsjegyügynök és a magánzón#* — Saját tudósítónktól — Pozsony, április 2. A Nagyszombat mellett lévő Bohunyioe községben Junas Mária magánzónőhöz még a múlt évben ismeretlen tetteseik betörtek és ellopták huszonkét- ezer koronáról szóló takarékpénztári könyvet ó« több váltót összesen húszezer korona értékben. A csendőrség sokáig nyomozott a tettesek után, de eredménytelenül. Junas Máriát érthetően bántotta, hogy ilyen érzékenyen megkárosították és ő maga is valóságos detektivként nyomozott a tettesek ntán. Bizalmas forrásból meg is tudta, hogy egy Rita' Mihály nevű 22 éves galgóci ügynök a lopás óta feltűnően költekezett, mulatott. Figyelni kezdte Hiteit és sikerült olyan adatok birtokába jutnia, amelyek kétségkívül arról győzték meg. hogy csak Ritri lehet a tolvaj. , A jómegjelenésü ügynök egy ízben ugyanis sorsjegyeket adott el a magánzónőnek és igy tudta meg, hogy ez hol tartja a takarékpénztári könyvét, A károsult közötte gyanúját a csendőrséggeL amely Ritzdt vallatóra fogta. Rövidesen bevallotta, hogy ő volt a tolvaj. A takarékbetéti könyvecskére a pénzt lassan kiszedte a nagyszombati Szlovák Bankból és Junas váltóit is értékesítette. A pénzből 7000 koronát adott társának: Csehvala János ügynöknek, aki segédkezett neki a lopásban. Ritzá a pénzt elmulatta, szeretőt tartott, akit. kiruházott, A csend- őrség Ritáit és Osehvalát letartóztatta és tegnap beszállította a pozsonyi államügyészség fogházába. Azzal védekeznek, hogy a -jössz üzleti viszonyok" késztették őket a bűnre. Az államügyészségen Polák József államügyész foglalkozik az üggyel. Károly király halálának évfordulója Bécsben Becs, április 1. Károly kiTály halálának negyedik évfordulója alkalmával a bécsi kapucinustemplomban ünnepi mise volt A templom úgy megtelt, hogy nagyon sok megjelent kénytelen volt a kapun kivül maradni. Az előkelőségek között ott voltak Húsárét és Georgi volt miniszterek, számos híres tábornok és főtiszt, valamint a volt bécsi társaság legelőkelőbb személyiségei. Este az osz- traK birodalmi szövetség nagy ünnepélyt rendezett, amelyen Liechtenstein Johannis herceg is résztvett. Husarek volt miniszterelnök ugyancsak megjelent s ő mondotta az ünnepi beszédet, amelyben vázolta az elhunyt uralkodó jellemét. Fleisoher tábornok Károly madeirái sírján koszorút helyezett el. melyet ugyancsak a bécsi monarchiák küldtek. * 40 — Az ügyvédi gyakorlat módosítása- E hét folyamán közös tanácskozást tartottak az igazságügyminisztérium kiküldöttei az uj ügytörvény alapelveiről. Az 1920. január 31-ik 40. sz. törvényt oly értelemben akarják megváltoztatni, hogy újból bevezetnék a kötelező és fakultatív bírói gyakorlatot. Az ügyvédjelöltek egyesülete azt kívánja, hogy ezt a gyakorlatot a rendes 5 éves ügyvédi gyakorlatba számítsák. Ezzel szemben az ügyvédi kamara a kővetkező gyakorlat meghosszabbítását kívánja. A kamara javasolja, hogy az ügyvédjelöltek egy fél évet a bíróságnál, egy fél évet pedig valamely állami, vagy közigazgatási hivatalban töltsenek el. Az igazságügyi minisztérium a végleges rendezés előtt még újabb ankétet tart, mert nem akarja, hogy a törvény előtt a már ügyvédi vizsgát letett jogászokra s vonatkozzék. Átmenetileg ugv akarják, a kérdést rendezni, hogy mindazon ügyvédjelöltek, akik a törvény életbeléptetése előtt már három éve ffvákoniokoskodtak, ne legyenek kénytelenek öt évnél tovább praktizálni. A ruszinszkó! bortermelők országos ankétja Beregszászon A borhamisítás elleni védekezések megbeszélése végett gyűltek össze a ruszinszkói termelők — A borkereskedelem helyzete gyors segítség nélkül rövidesen katasztrofálissá válik — Memorandummal fordulnak a földmivelésügyi minisztériumhoz a keserves gazdasági helyzet megszün* tetése érdekében (A P. M. H. tudósítójától.)
