Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-25 / 95. (1133.) szám
1926 április 25, vasárnap. 9 Darkó István: Zúzmara Regény, Voggenreiter-Verlag, Berlin, 1926. 190 1. Darkó azt írja könyve címlapjára: regény az ifjúságról Nem ifjúsági regény, hanem regény az ifjúságról. Az ifjúsági regényt ugyanis felnőttek Írják s az ifjúság olvassa s a célja nem irodalmi cél, hanem nevelés. Az ifjúságról való eme regényt viszont egy ifjú ember irta a felnőttek részére tisztán irodalmi célokkal. * Meglepő, hogy ennek az igen-igen ifjú embernek milyen fölényes és kritikailag ki- jegecesedett véleménye van. az ifjúság lelki világának problémáiról. Milyen művészi egykedvűséggel rajzolja az erényeit és hibáit. Főleg a hibáit, a gyermeki lélek kegyetlen- kedő hajlamát. Túlságosan közel van a maga hőseinek korához, ezért ez a szándékolt és tudatos hidegség velük szemben. De ugyanakkor előnyösen közel áll hozzájuk, mert tényleg a legfrissebb ifjúkori élményeket rajzolja meg. Kicsit sok ez az alakjaival szemben éreztetett fölény. A dilettánsok örök hibája, hogy a hőseiket agyonszeretik, mindenféle erkölcsi jóval, okossággal és szépséggel felcicomázzák, szerelmes virágszavakkal agyonbecézik. Darkó a másik véglet. Neki nincs egyetlen alakja, akivel ezt a majomszeretetet éreztetné. Még a főhősét sem „szereti" s nem is teszi rokonszenvessé. Fokozatosan csalódottság érzetével kisérjük Széllé Lacinak nem fejlődését, hanem elfejlődését — de az érdeklődés lekötése és feszítése ilyen negatív eszközökkel is épp úgy jogosult. Az orosz regényírók is igy csinálják. De talán mégis több melegséggel. ♦ Darkó regényének legfőbb érdekessége és értéke, hogy a serdülőkor világának társadalmi problémáit világítja és szólaltatja meg. Ebben Darkó újat nyújt. Molnár Ferenc a gyermekromantikát, Móricz Zsigmond a gyermek szerelmi életét, tárta föl, Darkó István az ifjúkor szociális problémáit próbálja kifejteni komoly felkészültséggel. * A szemünk előtt fejlődik a gyáros fia céltudatos kapitalistává, aki izig-vérig megtestesítője a szellemi és anyagi hatalomra törekvő önzésnek. Ifjú korában kinek a lelkében nem csillant volna meg'a modern törte- tésnek az a kíméletlen programja, mely a gyöngéket könyörtelenül kiszolgáltatja az Boldogító gondom Édes aranyom, te, hívlak, szóló gatlak, becézlek, vidítják, ne keressen könnyet megnéző szememben a kíváncsiságod, én gyermekkoromban csak csókot tanultam, sírásra sohase oktatott az otthon, — iskoláskoromban láttam legelőször sírni az anyámat, mikor rózsafáját jeges nyári zápor ketté hasította — Titkolta, rejtette, fojtotta előttem, álomkor hullatta, v minálunk valahogy befelé szaladnak, bu$ esti madár mind, édes aranyom, te, ne akarj hát látni lánymódra, riadva értedhullót: égő, ritka, könnyet... nem látsz, — becézlek, viditlak édes aranyom, te, gond, mi boldogít... Csend van. A föld, hegedűjén virágnótát csal ki a ‘nap lángvonója, gordonka: tavasz van... édes aranyom, te, este ha bebújtál hóhabos kiságyba s vérsötét búidba, gondolsz-e te arra, hogy ha anyám volnál akkor is szenvednél, vesztenél, — mert fájnék, mert akkor is fájnék, oki nagyon szeret, nagyon szomorú lesz, kit nagyon szeretnek, fájdalmat okozva fizethet csak érte, ez az értelmetlen értelme a sorsnak az emberfiában. Nagyon fájok, ugy-e? te is fájsz nekem, most megmondhatom, édes aranyom, aranyom, édes: arany vagy: nehéz. Győry Dezső. erőseknek? Széllé Laci is minden elérhető szellemi és megszerezhető anyagi javat a magáénak akar tudni, ő akar lenni az első technikus hódi tó s ennek a célnak mindent és mindenkit eszközül vet oda. Ezzel a könyörtelen fiókkapitalistával szemben ott áll a másik világnézet, a keresztényi passzivitás. Az „akarat hősével" szemben az érzelmek hőse, az élhetetlen, kigunyolt pietista „Kókkadtfejü" és a gyöngék, kiuzsorázottak prototípusa, a félkegyelmű „Cíüzü". Azonban Darkó a két világnézettel szemben megőrzi a regényírói közönyét és a megrajzoláson túl vezető konzekvenciákat alig von a harcukból. A két irányzat küzdelmének szereposztása és a bonyodalom lélektani fölépítése mesteri. A megoldás azonban részben hiányzik, részben elhamarkodott, ami a regény erőltetetten gyors befejezésének tulajdonítandó. Darkó sejtet ugyan némi világnézeti megoldást, szintézist — a cserkészmozgalom fölvázolásával — de ez túlságosan vázlatos ahhoz, hogy világnézeti, megoldás látszatát vagy hitét nyújthassa. * A Zúzmara alakjai rikító tarkán összeválogatott társaság. Jellemükben sok a félszeg vonás, a legkülönbözőbb társadalmi osztályok megtestesítői. Amolyan orosz regényekből kilépett alakok, akik naiv természetességgel tapintgatnak rá a legsúlyosabb életproblémákra. A céltudatos gyáros, a csavargóvá vedlő, grimaszos képű, muzsikus diák, a brutális boltos, a pietista kereskedősegéd, a félkegyelmű gyújtogató és szadista suhanc, az utcahosszat gúnyolt nyomorgó fél- koldusasszony, a tolvajlásból élő két utcai csibész, a meghibbant eszü vén bányász: egy- től-egyig igazi regény jellemek. Igazán mesterien megjelenített alak a „Güzü". Ebben Darkó felülmúlta önmagát. * A regényből életes közvetlenséggel csap ki a felvidéki kis város levegője. (Szinte indokolatlan a mü szempontjából, mért kell a székely reminiszcenciáknak is beléje kerülniük a könyvbe. Tudjuk: Darkó személyi élményei, de a székelykedés divatját Szabó Dezső óta gyanakvóbb szemmel nézzük.) * A regény befejezése körül határozottan baj van. A szépen kiteregetett problémákat a keresztényeké félémik megvetéssel és iszonyo- d ássál. Eustathius nyugalommal, csodálkozó szelídséggel fogadta a kacagást. És tekintetében, amellyel a szép leány felé fordult, csodás varázsa vihogott a férfflíélek végtelen szépségének. Flacálla soha az életben el nem tudta feledni ezt a tekintetet. Ez a bús, édes, ködös tekintet egy pillanat alatt különös virulásba hajtotta szivét. Amikor társnőivel: Marcellával, Juniával, Dyomisiával, Columbával, Feli- ciávail hazafelé tartott, nem győzte az ifjúság bőkezűen aranyos szineiit pazarolni a püspöki-e. — Oly szép e<z az ember, hogy a nagy Praxite- ies vésője is tehetetlen volna szépségével szemben. Arcán zavartalanul vajúdik az istenek és hősök legtökéletesebb szépsége. Hangja, mint Marsyas fuvolája, megremegtette szivemet. Higyjétek el, ez a hang Erős kéjes, szerelmi dalaihoz illenék. Szemei titkos vágyat és halálos elfáradást ejtettek idegeim közé. Alakját a vas és az arany ölelkezése szülte, minit Apollóét. Jaj, minden pillanatban vígan ülnék fel vele Hades szomorú kocsijára! Jumia megbotrárikozott Flacillámak suttogásba vesző, sírásba csukló kitörésein. — Te leány, még itt az útban lesújtanak az Erynnisek! Te szerelmes vagy Eustathiusba! — Én? — kérdezte hirtelen pírban magára bukkanva a szép leány. — Én szerelmes vagyok? Hiszen nekem Novianus Festus a jegyesem! — Novianus a góthokkal harcol — jegyezte meg mosolyogva Marcella —, meglásd, elesik. — Hamarabb elesik az, aki az istenekkel harcol, — felelte sóhajtva Flacálla. Ettől kezdve nem múlt el nap, hogy Flaoilla Sebaste utcáin ne találkozott volna Eustathius püspökkel. - , Flacilla' szemei virágos üdeséggel, édes simo- gatássai tapadtak a szép püspök komoly arcára, aki soha észre nem vette a nyoma után reszkető, olthatatlan, tiszta, ifjú tüzet. Ő csak ariánus volt a szívnek messzi vágyai és közeledő érzései nélkül, Egyetlen célja volt életének. És ment, törtetett egyenesen, fanatikusan a hívők lelke után, tömörítve, megtartva őket Nicea erős hitvallása ellenében. Hogy ezt minél biztosabban, minél szenitebb eszközökkel elérhesse, minden gondját a nép nyomorának, bajainak enyhítésére fordította. Ami Constantinus, Constans, Jováanus császárok alatt elérhetetlen álom volt, Sebasteban a szegények részére kórházat építtetett a saját költségén. Ezt a kórházat a halottak búvóhelyének csúfolták a pogányok, holott az egész birodalomban itt lüktetett a legelevenebben a feltámadás szívverése. A haldokló ariánusok itt szülték az élő ariá- nusokat. A A pfuplfc minden idejét a kórházban töltötte. A betegei: hozzátartozóit, rokonságát, ismerőseit, keresztényeket, pogány okát itt szedegette, válogatta, sorozta be az ariánusok folyton hatalmasodó táborába. Flacilla igy elvesztette szemei elől Eustatháust. Oh, amikor a püspök reggelenként a kórházba siet, őt még a tepidárium langyos, illatos vizében fü- rösztgetik rabszolganői. Este pedig, amikor a püspök fáradtan, legyengülten hazafelé tart, ő a trioli- ndum pompásan, gazdagon felleritett, virágos asztala mellett hever, élvezve a nomendátor verseit, vagy a rabszolganők dalait, zenéjét. Egy ‘ főrangú római leány kora reggel és késő este nem kóborolhat szerelem után az utcákon, még akkor sem, ha lassan-lassan könnyé válik minden kacagása ... Egy reggelre legügyesebb rabszolganője, Madna, aki utolérhetetlen művészettel tudta őt meg- fésülni, halálosan megbetegedett. Flaoilla már-már kiadta a parancsot, hogy Mainát addig kell korbácsolni, míg vissza nem nyeri egészségét, mikor hirtelen eszébe jutott, hogy Maina keresztény leány és ariánus. Azonnal átvitette Eustathius kórházába azzal az üzenettel, hogy a déli őrváltás idején személyesen is föl fogja keresni a püspököt a rab- szolgalány érdekében. Eustathius a kórház kapujában várt Flacillát. — A szegény Maina meghalt, — szólt hozzá a püspök hangjának szomorú, de végtelenül édes zenéjén. A leány egy pillanatra elkábult ezekre a rejtelmesen zsibbasztó hangokra. De szivének lányos gyöngeségét egyszerre elfojtotta a patriaius-vér gőgje. — Ember! — kiáltotta villogó szemekkel. — Ilyen vad bosszút állasz rajtam, a proconsul leányán! Megölted rabszolganőmet egy kacajomért! — Nem öltem meg, Flacilla. Isten őrizze lelke- met az ártatlanok és tiszták vérétől, sóhajától. Már haldoklott szegényke, mikor ide küldted. Maina csendesen, boldogan Krisztushoz költözött. — Úgy? Krisztushoz költözött? Kérlek, Eustathius, még ma üzend meg Krisztusnak, hogy vagy küldjön nekem Maina helyett egy ugyanolyan ügyes és j óraval ő rabszolganőt, vagy az egész városban összetöretem a keresztjét. — És látva a püspök pirulását, egyszerre lankadni érezte energiáját, lányos szomorúsággal, de merész tetszeni vágyással folytatta: — Senki úgy nem tud engem megíésülni, mint Maina. Látod, mily kuszáit a hajam Maina keze nélkül? Thet-ist nem fésülték oly gonddal és ízléssel lakodalma előtt a Gráciák, minit ahogy engem Maina reggel és este megfésült. Az én szépségem minden csodája aranybama hajam hosszú hullámaiban játszadozik. Lebontsam előtted hajamat, Eustathius? Nézz rám egy tekinteteddel, akkor lebontom. Ilyen hajat még nem láttál. Hosszú és sötét, mint a téli éjszaka és vöröses, mint a korai, hajnal. Sem íratni® kertjei a májusi langyos estéken nem árasztottak édesebb, mámoritóbb illatot, mint az én hajam. Hosszú és meleg a hajam, mint a nap sugara a Pontus sötétlő vizein. Lebontsam? A püspök szemei előtt fénylő, biborkarikák ölelkeztek. Szive körül és agyában szédülést érzett. De egy könnyű sóhajjal egyszerre elverte alattomoskod ó gyöngeségét. — Ha lebontod — szólt szárazon —, levágom hajadat. Igen. Te szenteket is el tudnál vele csábítani. Leány, mire jutsz te a gyönge emberrel szemben! Bontsd le hajadat! Flacilla, parancsolom, ereszd le hajadat! Szigorúan pattogtak a püspök szavai és szemeit hidegen, merően a leány forró arcára szegezte. Flacilla mosolyogva engedelmeskedett. Egykét kézmozdulattal meglazította fején a keskeny aranyabroncsot s leomlott a puha, illatos sugár- kéve, lábikráig körülfolyva a diadalmasan szép leányt. Eustathius egv pillanatra megbüvöiten, hihetetlen édes gyönyör varázsában bámulta a csodát, aztán valami szent őrület dühében gyorsan bőredő- zetü, hamuszürke aszkéta-tógája alá nyúlt s rejtetten viselt kardijával, amelyet sok ellensége miatt mindig magával hordott, mielőtt a leánynak sejtelme lehetett volna szándékáról, balkezére csavarva, a tarkón fölül elnyisszamitotta haját. Flacilla megrémült, de nem ámuldozott, nem sikoltozott, római leány volt. — Eustathius — szólt könnyedén —, most már feleségül veszel engemet. Len járt hajjal házunk szentélyét át nem léphetem. Lenyirt hajjal rokonaim, barátnőim szóba nem állnak velem. Lenyirt hajjal utcára lök Novianus Festus, a jegyesem. Én e perctől fogva melletted maradok. Te menj el, atyám, Lioinius Secundus házába és kérd meg tőle kezemet. Ha nem adna hozzád, ha nem akarná megszegni Novianusnak adott szavát, férfiasán, szemébe nézve a dühnek és atyai elkeseredésnek, valld be, hogy levágtad a hajamat. Ne félj, mire bevallód, én már hátad mögött állok és igy téged nem íog leszúrni atyám. Menj azonnal. — Nem megyek, Flacilla, mert nem vehetlek el soha feleségül. Én Krisztus tiszta embere vagyok e földön. Hogy e földi élet után mi lesz velem, nem tudom. De ha ott Krisztuson kívül szeretnem lehet még egy lényt, téged foglak szeretni. A te szépséged, jellemed, lelkierőd nem is való földi szerelemre. Ahogy most a hiúság és női gyöngeség óriási meredekeiről könnyedén lehajolt, a lelked, épp oly könnyedén lendülj át az ellentétes magasságokba: a tisztaság, hit és jóság égi fokaira. Maradj itt, nem bánom. Fölemellek a földről a világosság és melegség isteni határaiba. Fölemellek, anélkül, hogy kezemmel érintenélek. Éle Harsaim leszel, testvérem, lányom maradhatsz utolsó lehel- letemig, de csak úgy, ha kitisztul ée lecsöndesül a Nagy választék elegáns ruhákban tsbliízoMan Angol sportfazon, hosszú ajakkal, férfi gallérral, két zsebbel, elsőrangú nyers- selyem imitációból. Raktáron három nagyságban. Ki. 33 - -WB Kimonó, selyem- trikóból, egyszerű és praktikus modell. Raktáron világoskék cseresznyevörös és sötétbarna színben. MT Kí 19.80 J O SÉF WIENER, FRAHA Václavské nám. 51. Postai megrendeléseknek utánvéttel azonnal eleget teszünk. Meg rém felelőt szívesen kicserélünk. és Széllé Laci lelki fejlődését megoldatlanul hagyja: amikor apjáuak váratlanul bekövetkezett halála hasonlóan váratlan pálfordulást idéz elő benne. A kegyetlen lelkületű Ifjú ilyen gyors változása nincs eléggé kifejtve és megindokolva. A világgá bujdosott muzsikus diák sorsa is a levegőben lógónak marad, pedig a cselekmény eleinte lényeges alkat- elemnek indult. Az egész Zúzmara-ötlet is mondvacsináltnak látszik. De még a hibáival is irodalmi értéket képvisel. Ne felejtsük el, hogy a Zúzmara mégiscsak első regény, egy szinte gyerekembernek mondható fiatal iró első regénye. Mekkora hatalmas és szép Ígéret! * Örvendetes, hogy Darkónak a stilusa is kristályosodik. Nem olyan himesén tarka, amilyen a novelláskötetében volt. Sokkal egyszerűbb és beszédhangul)!). Nincs teletűzdelve Szabó Dezső virágosrétjéről kölcsönzött szópillangókkal és mondásvirágokkal. Darkóibb. És ez a fontos. * Darkó könyvének értékei megengedik, hogy az ember vele szemben a legőszintébb hangon a legszigorúbb kritikát gyakorolhassa. Darkó nagy képességeitől a legtöbbet követelhetjük meg s ez az első regénye is a szlovenszkói magyar irodalom ünnepi kirakatába való. ~ T, Darvas János. szived. Ha szer-elmed tüzével, de nem, még árunál is hatalmasabb tűzzel világosságot gyújtasz asszonytársaid lelkében. így hűséget esküdhetünk egymásnak. Másnap Lioinius Secundus, akihez egy rabszolganő vitte meg a szörnyű hirt, hogy Flacilla lenyir- ta haját és kereszténnyé lett, tepidáriumában fölvágta ereit és rabszolgáinak altató dalai között elvérzett. Flacilla rajongó apostolnője lett Eustathius tanításainak. Az ő nagy intelligenciája, szépsége, előkelősége hihetetlen rajongásra ösztönözte az asszonyokat. Napról-napra tolakodóbb fanatizmussal csődültek az eustatbiánok szektájába. Aki e vallási közösségbe belépett, le kellett nyírnia haját, férfias, aszkéta-tógában kellett járnia, soha házasságra nem volt szabad lépnie s ha keresztény volt, meg kellett tagadnia a böjtöt és a szentek, vértanuk tiszteletét. Oly rohamos volt e szekta divatjának ereje, hogy 13—14 éves leánykák, boldog menyasszonyok, férjes asszonyok, idős matrónák mohón levágták hajukat, elhagyták otthonukat, családjukat, férjeiket s fölesküdtek a szűzies életre. A lenyirt hajú nők szektája, mint a tavasz melege a méheket, egykettőre kicsalba a lányokat, asszonyokat a családi tűzhely évezredes korlátái közül. Arménáában, Pou- tusban, Paphlagóniában rövid, fiús hajjal örültek az uj életnek a szépek ezrei. De haj! az asszonyok öröme mindig furcsán rövid életű! ... A góthokkal vívott hosszú harcok szűkén mérték a győzelmet a római fegyverek számára. Annál nagyobb volt az öröm és nemzeti fellángolás egy- egy valamire való győzelem esetén. A legkisebb győzelemre is kijárt a diadalkapu. Valahogy Novianus Festus is hozzájutott egy triumfushoz. Amint a nagy ünnepeltetésre a táborból hazajött, szerelmes sietséggel kereste Flacillát. Ám a rettenetes hírekre hamarább rátalált, mint jegyesére. Minthogy az akkor már hatalmas és népszerű Eustatháust bosszuló keze el nem érhette, jelentést küldött Eustathius, Flacilla, valamint a lenyirt hajú asszonyok szektája ellen Rómába — a pápához. Liberius pápa a különös veszedelem meggátlására egyhe- bivta a gangrai zsinatot, amely 362-ben egyházi átokkal sújtotta az eustathiánusokat és a lenyirt baju asszonyokat. Nosza! vége volt a rövid haj divatjának! Az asszonyok, leányok sokáig bujkálva, bekötött fejjél jártak. Ismét szégyen lett a lenyirt haj. Ismét úrrá lett az asszonyok életén a hajápolás édes, hiú türelme. Ismét elfoglalták régi kedves, magas trónjukat a kisebb-nagyobb kontyök. Csak Flacilla. az apostolnő, maradi bit Eustathiusboz és egész éleién át kiátkozva, rendületlenül viselte ifjúkori szerelme szent emlékét: a 'rövid hajat...
