Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-25 / 95. (1133.) szám

10

1926 április 25, vasárnap.

Dal

Ő, mi vagyok teneked én:

SzellÖcske szép nyarad delén. Bárányfelhöcske kék egen Mit elnyel a nagy végtelen,

Csillag, mely elfut, nyomtalan,

P,épült, elégett, odavan.

Se vágy, se álom, se remény Csak elillanó tünemény,

Az éj egy könnye levelem Látsz s nem tudod, hogy létezem.

Mégis mindenem vagy nekem!

Peterdi Andor.

Hinoe-uma

Újságírók színes riportot írnak róla, európaiak megmosolyogják és háromszáz viruló, huszesz/tendős japán leány megállítja az életét miatta. Röviden igy lehétne meghatározni.

Az egész dolog tulajdonképpen abban áll, hogy Japánban él egy babona, mely szerint minden hatvanegyedik esztendő hinoe- uma esztendő és az ez időben született lányokat nem szabad feleségül venni. Legutóbb 1905-ben volt, tehát most 1926-ban ismét esedékes. A hit szerint a hinoe-uma évben született lány rossz, erkölcstelen, fecsegő, házsártos stb. és ha valaki mégis meg- feleuiKeznék a hagyományról és hinoe-uma- lányt venne el, „akkor jobb, ha házasságának első évében elevenen befekszik a sírba és eltemetteti magát".

így. És most ott áll Japánban ezernyi húszéves, friss, erős japán leány, a hinoe- uma év szomorú szülöttei, akik kétségbeesetten, nyomorultul és a szerelemből szám- üzöttek céltalanságával révedeznek bele a világba a maiidulavágásu szemükkel.

Háromszáz lány követett el a babona miatt öngyilkosságot — mondja a tudósítás — és itt Európában háború utáni idők nyilt- agyu realitásával rádöbbenünk erre a számra, mert érthetetlen és szomorú statisztika ez a nőemancipáció hangos korszakában, világháborúk idején történt kicserélődések után, amikor boncasztalok mellett japán medikák is szorgoskodnak és japánoktól népesek a nyugati egyetemek.

Lehet egyszerűbben és kézzelfoghatóbban nézni a dolgokat. Gondoljunk csak a pubifrizura forradalmára, meg a feministák öntudatos táborára, az „asszonyemberiekre, akik kenyeret keresnek, vívnak és autót vezetnek ... A kontraszt kihívó és érthetetlen.

Hogy lehet? . . . Hegy lehet az, hogy háromszáz érett, fiatal asszonypalánta olyan egyszerűen, nekikeseredetten, talajvesztelten eldobja magától ezt a szomorúságai dacára is édességes életet, hogy ne kelljen elvisel- niök a pártábaumaradás avult szégyenét?

A japán lányokat, a Krizantémeket, Jósziveket, Cseresznyevirágokat meg kéne vigasztalni. Félszegen és gyerekes bizonytalansággal tipegnek az apróka cipőikben és a mandulavágásu, meleg szemükkel nem látnak úgy látszik mást, csak a virágbabomlő tavaszi fákat, meg a maguk nehéz és igaztalan asszonyi szomorúságát.

Itt Európában, csillogó metropólisokban és csendes kisvárosokban is élnek lányok. Húszévesek, kívánatosak, izmosak, kisportoltak, kenyérkeresők, okosak, szerelemre vágyók és életvidámak. 1905-ben születtek, a világháború lángja keserűvé perzselte a gyermekkoruk édes izét, felnőtték egy gondokkal és küzdelmekkel teli világban, ki- müvelőditek, kiteljesedtek és asszonnyá éretten, most mégis itt állnak tehetetlen szomorúsággal: nem tudnak fórjhezmenni. Nem tudnak nyugodt és kedves otthont szerezni maguknak, egy erőskezü, figyelmes férjjel, hanem poros és komisz irodákban robotolnak legtöbben napestig, magukra utáltán. Mert Európába is megérkezett a hinoe-uma, a gazdasági hinoe-uma és a mostani húszévesekre is rálép lelketlenül, reménytiprő kajánsággal. A húszéves lányoknak ugyan még nem kell búsulni a késlekedő férjhez- menés miatt, de a szomorú gazdasági helyzet még halványan körvonalozott perspektívákat sem mutat nekik: egy nyugalmas, örökös elhelyezkedési lehetőséget.

És az európai lányok mégis élnek, ölCsontnélküli fűzök.

Törvényesen védve.

Az erős has és csípőit teljesen elHinnek; kényelmes viselet; nem szorít, nem víg; beteg hölgyek résziére, (szülés, operáció, törés után, valamint lelógó hasnál stb.l nélkül lÖzhetellen. - Képes árjegyzéket ingyen küld:

B. MIM Movl Fraha I. Istel! 9.

Pozsony, Nám. Republlky 22

töz<nek, utaznak, barátkoznak. Kedvesen, jókedvűen, önállóan. Dolgoznak, tanulnak, tudományt, ipart, művészetet és nem hőkölnek meg a legnagyobb hinoe-uma előtt.

A gésáknak most, akik 1905-beu születtek és nem tudnak férjhezmenni, he kéne vonulni Párisba, cseresznye virágosán, tarka- rajzu selyemkimonóban. Meghódítanák Pá- rist. Japán revüket rendeznének a kiélt- ötleíü mulatókban és a márkik csak mándulaszemü asszonyokért vetekednének. Ez lenne a oic és a charme, egy apró, bubos- frizuráju Krizantém.

De nem teszik. Csak ülnek otthon és szomorkodnak. Sok talán éppen most szerelmes, huszesztendősen, erősen, fiatal, tiszta vággyal és egy bolondos, beidegződött babona miatt szomorúan, szerencsétlenül, kék- sárga kimonósan elindulnak a halál felé . . .

Nagy Mici.

— Érdekes például, hogy az élelmes amerikai hogyan igyekszik túljárni saját honfitársainak eszén, ismerve annak gyöngéjét a regényesség iránt. Van egy amerikai énekesnő, akinek Légin volt a neve. De az illető nem találta elég érdekesnek az eredeti nevét, ezért nagyhirtelen lengyel végződést csatolt hozzá, ami az amerikaiak szemében máris romantikusabbá tette egész személyét és igy lett Leginből: Leginska. Vagy van egy ir származású Stock nevű amerikai zongorista, aki szintén ilyen módon lett Stockowsky. Általában újabban szeretik a szlávos végződésű művészneveket Amerikában, ami bizonyára a meglehetősen nagyszámban és főleg Rachmaninow körül csoportosuló zeneszerzőktől ered.

— Ha jól tudom, Strawinsky is kint volt Amerikában?

Dohnányi elmosolyogja magát és rám

néz.

— Atonalitás? ... — mondja. — Igen, ő is kint járt. Akkor négy hétig mást sem csináltak Newyorkban, mint bírawinskyt játszottak. Legalább túl vannak rajta. Bár Strawinsky letagadhaíatlanul geniális. De az atonalitás, folytonos ütemváltoztatás, erőltetett eredetiség hajszolás hanyatlást jelent a zenében .. • Olyasvalami ez, mint a futu- rizmus, vagy dadaizmus a festészetben. A nagy zeneszerzők intellektuálisak, vagyis ők nem keresők, de összefoglalók. Beethoven, Schubert is intellektuálisak voltak. Ha egy Stamitz szimfóniát hallunk, az semmiben sem különbözik Mozart szimfóniáitól, pedig Stamitz Mozart előtt élt. Én fölöslegesnek tartom az atonálisok szándékos komplikáltságát, mint ahogy a gyakorlat azt be is bizonyította. Budapest székesfőváros egyesülésének ünnepi hangversenyére műsorra tűzték Bartók Táncsuite-jét is, ám össze-vissza csak két és fél próba állt rendelkezésemre, hogy a filharmonikusokkal áttanulmányozzuk a partitúrát. A mü maga különösen ritmikai lag roppant nehéz. Már nem tudtam, hogy hogyan készüljek el a betanítással, amikor eszembe jutott, hogy az ütembeosztást le fogom egyszerűsíteni. Haza vittem magammal a partitúrát és úgy rajzoltam bele ceruzával az ütemvonalakat, hogy ezáltal a beosztás mindjárt egyszerűsödött. A következő próbán aztán már igy vezényeltem a müvet és Bartók, aki magá- bamerülve nem nézett a kezem mozgására, észre sem vette a változtatást. Ugyanez történt egyszer Strawinskyvel és egy newyorki dirigenssel is, csak azzal a különbséggel, hogy Strawinsky érszrevette a változtatást és másnap goromba levélben eltiltotta az illető dirigenst müveinek vezénylésétől.

A zajos társalgásból, melyben hol egyik, hol másik ismerős igyekszik lehetőleg sokat megtudni a három éve Pozsonyban nem járt Dohnányi életéről, megkülönböztethetően cseng ki*Dohnányi rendkívül érdekes és rokonszenves feleségének színpadhoz szokott gyakorlott hangja. Szintén newyorki életükről beszél- Dohnányi reátekint, azután maga is újra erről kezd beszélni.

Éjfél már rég elmúlt, háromnegyed egy felé jár az idő.

A társaság felcihelődik.

— Viszontlátásra! — szól a mester és megszorítja a kezemet

— Viszontlátásra! Üdvözlöm a szlóven- szkói magyarjainkat! — mondja Galafrés Elza, Dohnányi felesége hucsuzásul, aki német asszony létére magyarabbul érez soksok magyarnál.

Mezei Gábor.

„Iza“ Szépségápolás „!za“

Az „IZA“ tavaszi tanácsai.

Ajánlom a nagyrabecsült hölgyeimnek a komoly arcápolást.

Szeplő elleni garnitúra 37.—

Mitesszer és pattanás elleni garnitúra 37.— Hajápoló garnitúra 47.—

Szemápoló garnitúra 37.—

Mindennapi toilette arcápoló garnitúra 47.— Vörös orr s vörös arcerek cll. garn. 37.— Hajtalanitó garnitúra 37. —

Kebelápoló és fejlesztő garnitúra 77.—

Libabőr elleni garnitúra 40.—

Monoton petyhüdt arcbőr ell. garnitúra 37— Bőrujitó garu. (Iza-rekordszerek) 80—

Újdonság:

IZA-féle szénsavas arcfürdő és arcgőzfürdő zsíros és lyukacsos arcuak részére. Szakszerű és alapos kioktatásEgy garnitúra 25-szöri arcápoláshoz elegendő, ára 37 korona,.

Orr- és ujjformálók, valamint homlok-, uyakránc stb. simító bandageok, a legjobb típusúak, állandóan raktáron.

A fenti garnitúrák a legkiválóbb szelekből vannak összeállítva.

Tessék pontosan körülírni az arcát s bármilyen arctisztátalanság ellen küldök megfelelő garnitúrát, pontos használati utasítással, postán, utánvét mellett.

A köteles diszkréció miatt levelzésiink és küldeményeink cégjelzéstelenek.

Naponta postai szétküldés

„Iza“ kozmetikai intézet r Bratislavn, Stefau^k-ut 19. II.,

Franz Kafka:

7 estvérgyilkosság

Bebizonyult, hogy a gyilkosság a következőképpen történt:

Schmar, a gyilkos, este kilenc óra tájon a tisztaholdas éjszakában kiállott arra az utcasarokra, hol Wesenek, az áldozatnak, abból az utcából, hol irodája volt, abba az utcába kellett befordulnia, melyben lakott.

Hideg, borzongtató éji. levegő. De Schmar csak vékony, kék ruhát vett magára; még a kiskabálot. is felgombolta. Nem érezte a hideget; igaz egyre nyugtalan volt. Gyilkos szerszámát — félig bajonett, félig konyhakés — egész szabadon, folyvást keményen marokrafogva tartotta.

Vizsgálgaita a kést a holdfényénél; az éle felvillant; ez nem elég Schmarnak; a kövezet kockáihoz vágta, hogy szikrát adott; megbánta talán; és hogy jóvátegye a kárt, mint egy hegedüvonót végighuzta cipője talpán, ezalatt, féllábon állva, eiőrehajoltan, egyszerre fülelt cipőjén a késnek hangjára, egyszerre a végzetteljes mellékutcába.

Miért tűrte mindezt Pallas, a m ó, ki a közelben, ablakából a második emeletről figyelte az egészet? Értsd meg az ember természetét! Magasra fölgyürt gallérban, hálókabátját széles teste köré övezve, fejcsóválva bámult lefelé.

És öt házzal arrébb, ferdén szembe vele, leste Wese asszony, rókaprémben hálóinge fölött, az urát, ki, ma szokatlanul soká késett.

Végre megszólal az ajtócsengö Wese irodája előtt, tulhangosan egy ajlócsengö- höz, a városon át föl az égig, és Wese a szorgalmas éjjeli munkás, kilép a házból, ebben az utcában még nem láthatóan, csak a csengő szavától jelezve; a járda már számlálja is nyugodt lépteit.

Pallas messze kihajol; nem szabad semmit elmulasztania; Wese asszony, megnyugtatva a csengetyütől csörömpölve bezárja ablakát. De Schmar térdre ereszkedik s mert pillanatnyilag semmi, egyebe nem mezillen, csak arcát és kezeit szorítja a kövekhez, hol minden fázik, tüzel Schmar.

Épp a határon, mely elválasztja, az utcákat, megáll Wese, csak botjával támaszkodik a túlsó utcába. Szeszély. Az éjszakai égbolt csábította, a sötétkék, meg az arany. Mit. sem sejtön pillantott föl, mit, sem sejtön simítja meg haját a hátratolt kalap alatt; semmi sem mozdul odafönn, hogy a legközelebbi jövőt jelezze neki; minden megmarad értelmetlen, kifürkészhetetlen helyén, önmagában véve nagyon ésszerű, hogy Wese tovább megy, ele Schmar késébe megy.

„Wese“ kiáltja Schmar, lábujjhegyre állva, karját magasba lökve, a kést élesre, hegyével fordítva. „Wese! Hiába vár rád JuUa!<< És jobbról nyakába és balról nyakába és harmadszorra mélyen hasába szúr Schmar. Ha vizipatkányt fölnyisszentenek ad hasonló hangot, mint Wese.

,Jíész“ szól Schmar és elhajítja a kést, a fölösleges véres terhet a legközelebbi háznak irányába. Ó, boldogító gyilkolás, me gkönnyebbülés, szárnyat adó paf okzása az idegen vérnek! Wese, öreg éji árnyék, pajtás, söröző cimborám elapadsz a sötét ntca mélyén. Miért nem vagy Te egyszerűen egy vérrel töltött hólyag, hog én rád ülhetnék és Te eltűnnél egészen. Nem minden teljesül, nem érett meg minden virágálom, nehéz maradványod itt fekszik, már hozzáférhetetlen minden bániásnak. Minek a néma kérdés, amit ezzel adsz.„

Pallas, testében össze-visszagyömöszölve minden mérget, ott áll kétszárnnyal felpattanó ház ajtajában. „Schmar! Schmar! Mindent láttam. Semmi sem kerülte el figyelmemet. Pallas és Schmar méregették egymást. Pallost kielégíti, Schmar nem tud végire jutni.

Wese asszony, két oldalán a néptömeg, a rémülettől teljesen megöregedett arccal siet elő; bundája felbomlik, ő Wesere zuhan, a hálóinges fest ezé, a bunda, mely a házastársakat mint sir pázsitja bontja be, a tömegé.

Schmar, az utolsó émelyt fáradságosan elharapva, száját, a rendőr vállához szorítja, ki könnyed léptekkel elvezeti őt. *

Klopstock Bóbert fordítása.

Kávéházi beszélgetés Dohnányi Ernővel

Amerikáról

Sző vzáe ós sikerű hangversenye utáni fáradtan jött le a dobogóról Dohnányi, a pozsonyi Vigadó müvészszobájába.

Amire Dohnányi elkészült, a művész- ! szoba megtelt a régi pozsonyi ismerőseivel- A kis csapat hangosan megindult a közeli Carlton szálló kávéházába, ahol féltizen- kettő felé éjszaka már csak gyéren voltak a vendégek.

Díszhelyen ült Dohnányi Ernő, a legnagyobb európai pianistává emelkedett pozsonyi születésű kis gimnazista deák. Az őszülő hajú, de fiatalos arcú, hamvas bőrű Dohnányi, aki feleségével, Galafrés Elza, | német színésznővel csak nemrég jött meg hathónapos északamerikai tartózkodásáról, kérdésemre és a társaság keresztül-kasul zuhanó kérdéseire nevetve mondja:

— Pihenni? Még huszonhárom hangversenyem van ebben az évadban.

— Az idén nyáron Budapesten maradok. Dolgoznom kell. Hangszerelni fogom legújabb vigoperámat a uémet Sternheim szövegére komponált „Tenoristá“-t, amelynek első bemutatója is minden valószínűség szerint Németországban lesz.

Élénk társalgás fejlődik, amelynek folyamán kipattan valakinek a száján ez a szó: Amerika.

— Amerika! Amerikáról meséljen valamit mester!...

Dohnányi szeme felcsillan.

— óh Amerika!... Nem szerettem azelőtt Amerikát, de minél többször megyek tengertulra, annál inkább látom, hogy tévedtem. Az idén ötödször voltam az Egyesült Államokban, minden alkalomkor hosz- szabb ideig és alaposan megváltozott a

nézetem- Newyorkban az ember érzi, hogy a világ súlypontja valahogyan áthurcolko- dott már az uj világba. Amint kissé beleszokik a hallatlan forgalomba, amint már kissé jobban belesodródott az amerikai mentalitásba, észre kell, hogy vegye azt, milyen gyökeresen furcsa és hamis nézeteink vannak nekünk európaiaknak az amerikaiakról. Itt azt hiszik, hogy az amerikai száraz üzletember, akit csak a dollárutáni hajsza érdekel és semmivel sem több. Milyen tévedés! Bizonyos az, hogy az amerikai hangversenylátogató közönség percentuálisan talán kevesebb, mint az európai, vagyis a speciálisan komoly zene iránt érdeklődők száma még talán kisebb, azonban hangsúlyozom, hogy még kisebb, mert biztos az, hogy idővel nemcsak hogy el fogja érni, de túl fogja szárnyalni az európai hangverseny- látogató közönség százalékszámát az amerikai.

— Itt azt mondják az emberek, hogy az amerikai rideg üzletember. Nem igaz! Nem rideg, csak tárgyilagos. Ha az irodájában ül, akkor nem álmodik rózsaszín álmokat, de számol ügyesen és tárgyilagosan. Ám ha ezzel végzett, akkor éppen olyan behatóan tud lelkesedni zenéért, mint bármelyik európai. Olyan az amerikai, mint egy egészséges, páratlan tehetségű nagy gyerek. A gyerek szereti a mesét, a kalandot, az amerikai szereti a romantikát, ami 'kaland és mese együttesen. Csak meg kell nézni, hogyan fut a legkomolyabb amerikai is a moziba, vagy végig kell lapozni a nagy lepedő-lapjaikat. Nem találni benne mást, mint szenzációs romantikát. Ez után buknak ott az emberek.