Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-25 / 95. (1133.) szám
$5 1926 április 25, vasárnap. 12 Él)MiÁBAN Irta: Sciiöpflin Aladár. Nem szoktam moziba járni, de a múltkor mégis megnéztem az Aranyláz című Chaplin-filmet, mert a barátaimtól, köztük kitűnő itélelü iró- emberéktől csodaclolgokaí hallottam arról, hogy ez a darab micsoda remekműve a lepedő művészetének. Nem bántam meg azt az estét, melyet erre az expedícióra szántam, mert az Aranyláz csakugyan igen szép film, rendezésében pompás ötletek vannak, egyes részei igazán meghatóan szépek és Chaplin a maga nemében elsőrendű színész. Voltak azonban némi észrevételeim, amelyek nem speciálisan erre a darabra, hanem inkább magára a mozi művészetére vonatkoznak. Tegyük fel, hogy valakinek eszébe jutna színdarabot írni a következő témáról: Egy szegény ördög elindul Alaskába aranyat keresni. Batyuval a hátán, egy szál könnyű ruhában megy a rettentő sarkvidéki télben, minden védőfegyver nélkül. A nagy vihar bekergeti egy kunyhóba, amelyben egy körözött gonosztevő lakik, aki mindenáron szabadulni akar a jövevénytől, s meg is gyilkolná, ha nem jönne oda egy másik menekülő is, akivel együtt most már kelten vannak a házigazda elen. A gonosztevő egy élelemszerző kiránduláson elpusztul, a két jövevény együtt szenved át egy rettenetes vihart, amelynek folyamán majd elpusztulnak éhen. A vihar elmúltával elválnak, az egyik megy felkeresni az aranyat, melyet a vihar előtt talált, de hasztalan keresi, mert időközben elvesztette az emlékező tehetségét. A másik bemegy egy városba és szentimentális kalandja akad egy csinos táncosnővel, aki látogatást Ígér neki Szilveszter éjjelére, de bizony megfeledkezik ígéretéről. Aztán megint ösz- szetalálkozik a két aranykereső, az, aki elvesztette az emlékezőtehetségét, magával vonszolja a barátját, megtalálják a keresett aranyat és boldogan, mint milliomosok mennek haza egy tengeri hajó első osztályán, természetesen a kis táncosnővel együtt. Ez nagyjából az Aranyláz tartalma, ha ugyan jól emlékszem rá. Már most azt kérdem, mi volna, ha én ilyet nem mozidarabban, hanem regényben vagy színdarabban Írnék meg a modern technika legjobb vívmányai szerinti feldolgozásban? Elhinnék-e önök nekem ezt a históriát? Nem mondának, hogy ne beszéljek ilyen szentimentális badarságot, mert az ilyen dajkamese ma már a gyermekeket sem elégíti ki? Hogy valaki el tudjon jutni a vad, jeges alaskai vidékekre egy szál kabátban, hogy olyan dolgok történhessenek vele, mint a mi emberünkkel, annak elhivé- sóre, vagyis az egész darab úgynevezett epikai hitelére sokkal több naivitásra volna szüli ség, mint a mennyi egy mai emberről feltehető. És mégis meg kell állapitanom, hogy a mozi közönsége, sőt közte jő magam is visszafojtott lé- lekzettel néztük a kalandos történetet, amig a vásznon leperegni láttuk, hittünk benne és vele éreztünk minden mozzanatában. — Azért-e mert nagyon ügyesen, sőt művészettel volt beadva, minden részlete remeke a szem számára való realitásnak, minden jelenete egy-egy invenciózus ötlet, amilyen csak olyan ember agyából pattanhat ki, aki tökéletesen tud moziszerüen gondolkozni? Én azt hiszem, ezért is, de valami másért is. Mindenki észrevehette, hogy már a színdarabtól is kevesebb valószínűséget kíván a néző, mint a könyvtől az olvasója. Sőt a színdarabban nem is szeretik a nagyon nagy realitást s mig a realizmus a regényben meghódította a világot, a színpadi realizmus sohasem tudott népszerű lenni s rövid idei kísérletezés után meg is bukott mindenütt a világon. Akárhány darabot néz végig áhítattal a közönség, holott ha témájukat regényben imák meg, mint naiv haszontalanságot utasítanák vissza. Itt egy nagy különbség van a látott és a csak magányos olvasás számára való művészet között. Amit a szemem előtt látok lefolyni, abban könnyebben hiszek. Annak elképzeléséhez, kevesebb megfeszítése kell a fantáziának s a látási képzeteket valahogy hitelesebbnek érezzük, mint amelyek többi érzékeink révén jutnak tudomásunkra. És főleg a színházban nem egyedül ülök, mint a könyv mellett, egy tömegnek vagyok a tagja és köztudomású tény, hogy a tömeg általában naivabb és hiszékenyebb, mint azok az emberek kiilön-külön, akikből áll. Szóval az olvasmány hatása az egyéni lélektan körébe tartozik, mig a színházi előadásé a tömeglélektan ténye. A tömeg Ítélőképessége nivellálódik, még pedig a leggyöngébb résztvevők irányában, — s ezért lehet sikere és hitele egy drámának olyan anyaggal, melyet minden más irodalmi műfajban elutasítana a közönség. A moziban ez aztán fokozott mértékben van meg, mert itt már a szerzők és rendezők eleve számolnak a közönség elhivő képességének szinte korlátlan mértékével és ebben nem korlátozza sem őket, sem közönségüket semmiféle hagyományos művészi szabály, sem esztétikai babona, sem előítélet. A mozis merhet olyan dolgokat, amelyekért a színházigazgatót mint a művészet megrontóját átkozná ki a kritika. A mozi nemcsak egy tömegnek, hanem a tömegek egész tömegének, az egész világ közönségének dolgozik, amely természetesen egy alacsony fokon való nivellálódásra kötelezi. — Erről, hogy megint a mai Európa legszellemesebb emberét idézzem, Bemard Shaw igy szól: _ A mozit óriási sok nemzetre kiterjedő kö zönsége kötelezi a középszerűségre. A film egy amerikai milliomos, egy kínai kuli, egy vidéki nevelőnő, egy bányászfalubeli korcsmáros- lány átlagizléséhez igazodik, mert mindenütt és mindenkinek tetszeni akar. Óriási módon kiterjeszti a színházat, de nem foglalkozhatik sem az intelligens emberek számára való jobb színházzal ^ sem a legalsóbb rendű proletárok legalsóbb rendű színházával. Ezek ugyanis legfeljebb tiz zúzalékot jelentenek, holott a mozi az emberek száz százalékát akarja érdekelni, csak a csecsemők vétetnek ki hatásköriből. Az eredmény azután az, hogy a filmdráma kiirtotta a régimódi traktátusokat és vasárnapi iskolákba való elmélkedéseket: csak úgy párolog a moráltól, de nem meri érinteni az erényt. Már pedig a magas- rendű dráma meleg vére az erény, mely a morált kihívja és megveti. Ezzel Shaw nyilván azt akarja mondani, hogy a nagy dráma témái, melyeknek lényege mindig a magasabb rendű erény, a kiemelkedő egyéniség harca a középszerű átlagemberekre szabott mindennapi morállal, nem való a filmre, mert annak tömegközönsége nem tudná megérteni. De vájjon nem a mozi differenciálatlansága az oka ennek? Nem volt é olyan idő, nem is olyan szörnyű rég, mikor a színház is általában olyan alacsony színvonalon dolgozott, mint ma a mozi — már ami a darabok intellektuális tartalmát illeti — s olyan keveset merhetett csak felPozsony, április 24. Tegnap éjjel a Pozsony melletti Nagymi- sérd községben Takács Ferenc parasztlegény Bottlik Lajos és Dömény Károly társaival vakmerő módon akart bejutni Hrotka Vilmos misérdi gazda házába. Felmásztak a ház tetejére egy létra segítségével, felfeszegették a cseréptetözetet és leereszkedtek mindhárman, ahol nagy mennyiségű füstölthus és szalonna volt. A gazda a zajra felébredt és József ögc- csével az udvarra sietett, ahol meglátták a létrát és mindjárt tudták, hogy a padlásén betörők járnak. A legények is észrevették, hogy felfedezték őket. A gazda elemelte a házoldalról a létrát. A betörők fentrekedtek. Az egyik vakmerő módon levetette ma,gát a magasból és eltenni közönsége felfogó képességéről? Nem kép- "kf zeihető-e el, hogy lesz idő. mikor a mozi is eljut odáig, ahol most a színház van, hogy igyekezzék kielégíteni a legigénytelenebb és a legigényesebb közönséget egyaránt s alakuljanak mozik a magasabb intelligencia számára, mint a hogy ma vannak színházait a válogatottak és-a nép " egyszerű gyermekei számára egyaránt? Ma persze ez még a jövő zenéje, mert ma még ott tartunk, hogy minden egyes film az egész tömeg-közönség kegyeire pályázik, mind az egész világot akarja meghódítani. A kapitalizmus nagyon is rávetette magát a filmre és ma még abban a primitiv korszakában van, hogy minden pénzt bele akar tömni és minden pénzt ki akar belőle sajtolni. De eljöhet az a filmzseni, aki rájön, hogy egyszerű és aránylag olcsó eszközökkel is lehet nagyszerű filmet gyártani s kifizeti magát a kevés intelligensek tiz százaléka számára is filmet gyártani és akkor jön majd el a filmnek az a kora, amelyben valódi művészetté emelkedhetik. menekült. A másik kettő hosszabb idő múlva ugyancsak leugrott. Takács, akinél revolver volt, szembe szállott a két emberrel és két lövést adott le Hrotkára. A golyók azonban célt tévesztettek. Takács társa közben elemenekült. A lövések zajára a házból és a közelből emberek siettek el. Takács az elő siető Krotkánéra fogta a fegyvert, de ez csütörtököt mondott. Erre lefegyverezték és megkötözve átadták a csndőröknek. A holdvilágban többen tovább üldözték a megugrott bűntársakat, azonban azok egérutat vettek. Takácsot ma beszállították Pozsonyba, ahol megállapították, begy nemrég szökött meg a gálántai járásbíróság f ogházából. tC- , ■ i 7,MrT«agJMMl.ir.»apiMWPr^ iw-rw. w..r Megélte .t! Újból kaph tó! Bicsérdy Béla KÖaiyve „A hálái legyőzése" 111-i.k legújabb, bővített kiadás, 68 fejezettel Ara Kfc. 65.— mi? Kapható a „QéuálIS" könyvesboltjában, Kosice (Malom-utca 22.) Vidékre postán az összeg előzetes beküldése, vagy utánvét mellett. nívóját. Természetes, hogy ezért a jövedelemért igen komoly s igen alapos munkát kell végeznie a munkatársaknak, mert aránylag kicsinyek a szerkesztőségek. A Pol'Mkennek például mindössze 2G belső munkatársa van, ami egy ilyen nagy apparátusnál nem sok. — Az újságok jól mennek, mert a dán nép kulturált, intelligens nép s nincsen olyan család, ahová legalább egy előfizetett újság ne járna. A lapok elóg nagy példányszámban jelennek meg. A Polliikén átlag 85.0C0 példányban, a Béri. Tid. (Berlingskó Tidende) 65.000, a Nationaliid. 55.000, a Sociá'ldemokrat 50.000 példányban. Ezek feltétlen hiteles számok, mert a dán törvények szerint minden hirdetővel közölni kell a hiteles példányszámot. Ha valakit megtévesztenek — az csalás és büntetendő cselekmény. Brandes és Cavling Néhány üveg sör mellett folytattuk a beszélgetést a Tliermiu-Szálló ragyogó halijában. Csöndes társaságok finom moraja hallatszik körülöttünk. Cavling az irodalomról beszél: — Önök bizonyosan Georg Brandest ismerik legjobban. Ma 85 éves és még mindig friss és munkaikész. Negyvenkét esztendő óta dolgozunk együtt a Politiken szerkesztőségében. A lap alapításától kezdve. — Én magam is sok könyvet írtam. Leginkább utazásaimon szerzett impresszióimat dolgoztam fel. Párisi'ól, Londonról, Amerikáról, Kináról, Japánról jelent /jneg egy-egy kötetem s mindegyüket lefordították németre, svédre, angolra. Érdeklődtem, mit tudnak a magyarokról, mit ismernek a magyar irodalomból? A magyarokról — Sajnos, megvallom — válaszolta —, hogy a magyarokról, csehekröl, lengyelekről vajmi keveset tudunk. Érthető is, hiszen elég messze vagyunk egymástól s olyan kevés kapcsolatunk van. Egészen különös, hogy mindamellett speciálisan a magyarok nagyon népszerűek Kopenhágáhan. Ugyanis a kopenhágai Cairlsberg Sörgyárban, amely egy óriási mammuthvállalat, különösen a háború előtt volt mindig 10—12 vállalkozószellemü, élelmes, intelligens magyar fiatalember, akik csak azért végeztek nappal öntudatosan, jól megfizetett fizikai munkát, hogy világot lássanak s megismerjék az északi államokat. Estére levetették a munkásruhát, estélyi ruhát öltöttek, igazi urak voltak s a kopenhágai előkelő társaság határtalanul népszerű tagjai. Különös képességük a magyaroknak, hogy bár kevesen vannak*;-mégis feltünéstkeités nélkül észrevétetik s megszerettesse magát a publikummal... Csak Molnár Ferenc — A magyar szépirodalomból csak Molnár Ferencet ismerjük. Különösen az ördög és a Testőr arattak sikert. Amennyire megítélhettem, Molnár nem mély, nem nagy író, de zseniális, ötletes mesélő s ő is a magyar típus, aki érti a módját, hogy megsezrettesse magát a publikummal... — Ismerjük a magyar nép háború utáni tragédiáját. Szomorú, hogy az a nép szenvedett a leg- katasztrofáliisabban, amelyet a legkisebb felelősség terhel a háborúért... — Az északi államok részvéttel vannak a magyar nemzet szerencsétlensége iránt s rokonszenv- vel nézik a magyar nemzet küzdelmét a mai súlyos helyzetben, a frankhamisítás botránya, amellyel nagyon részletesen foglalkoznak még ma is, nagy nemzeti szerencsétlensége Magyarországnak. Bizonyos, hogy nagy hibák történtek, viszont az is bizonyos, hogy aki csak kissé ismeri a magyarokat, az tisztában van azzal, hogy a magyar nép karakterével ellentétben áll ez a kissé romantikus bűnözés. A hall lassan kiürült. A szalonzenekar nagyon halkan Chopin Nootumejét játszotta. Nem tudom, nem gyöngéd figyelmeztetés volt-e, hogy éjszaka van már, a zenészek szívesen aludni mennének. A főszerkesztő a bucsuzásnál átnyújtja névjegyét: HENRIK CAVLING Redacteur en chef du „Politiken" Copenhague. S meghívott Kopenhágába. — Nálunk is jól érezheti magát egy külföldi vendég, de megvallom: vendégszeretetet, európai stílust mi is tanulhatunk a pöstyéniektől, különösképpen Winter igazgató úrtól, aki igazán nagystílű s szeretetreméltó úriember ... Kilépve a szállodából, újabb tanulmányútra indultam. Mentem studlrozni a pöstyéni éjszakai életet. Mondhatom, igen kiváló tapasztalatokra tettem szert... Sándor Dezső. «*»©©«©©©©®©©©ö©eeeöc©eGe9eí?389&i SyfiEidoSoge Pr. K©55> ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegéd,ia és másodorvosa K»r«0ft£|a* HB. W<m»*53}5; 1?,*©wo* 39. »aEoSasra». Wassormann vizsgálat! •»OOOOOOOO3OÖOee«0e3Oö6Ö66OOOOG6r Beszélgetés a legnagyobb dán napilap főszerkesztőjével Séta a pöstyéni Vág-pár tón — A dán politikai élet — Dániában jobban fizetik az újságírókat, mint a minisztereket — Csak Molnár Ferencet ismerik a magyarok közül — A P. M. H. munkatársától — Pöstyén, április hő. A csehszlovákiai magyar újságírók pöstyéni kongresszusnáak nemcsak abból a szempontból volt jelentősége, hogy a szindikátus megalakításával sikerült az újságírók társadalmi s gazdasági szervezetét megteremteni, de különös érdekessége volt annak is, hogy alkalma volt itt összeismerkedni a csehszlovákiai magyar szellemiség sok számottevő értékének. A véletlen folytán azonban nemcsak egymást ismerhettük meg, hanem alkalmunk volt ismeretséget kötni a világsajtó egyik nagyon tekintélyes, nagyon ismert, Pöstyénben üdülő nevezetességével. Még az ismerkedési banketten mondott felköszön- tőjében hívta fel figyelmünket Winter Lajos igazgató a kopenhágai „Podiitiken" cimü világlap Pöstyénben időző főszerkesztőjére, aki — mint mondotta — nagy kíváncsisággal várta Pöstyónbe a magyar újságírókat. Az előkelő külföldi kolléga figyelmét a kongresszusra egybegyüit újságírók úgy viszonozták, hogy Kaczér Illés vezetésével kis küldöttség kereste fel Henrik Cavling főszerkesztőt, aki a látogatást este 9 órakor a Royal Szálló gyönyörű fogadótermében adta vissza az újságíróknak. Cavling Henrik rendkívül előkelő, diplomata- külsejü, 60 év körüli úriember, aki fogyatékos németséggel, de rendkívül szívélyesen beszélgetett el az őt körülsereglő újságírókkal. A beszélgetés azonban nem tarthatott sokáig, mert az újságírók legnagyobb része 10-kor elutazott. Henrik Cavling igen rokonszenvesen búcsúzott az elutazóktól. Kiikisérte őket a szálló bejáratához, Türelmesen megvárta, miig az előálló autóbuszokon, omnibuszokon, kocsikon elhelyezkedtek, aztán amidőn a jármüvek elindultak: levette a kalapját s komoly, hűvös arccal, egy északi ember elpalástoÜ melegségével addig integetett kalapjával, amiig csak él nem tűntek a sötét éjszakában a kocsik. Ke'tten maradtunk. Enyhe koratavaszi estén sok érdekes dologról beszélt nekem a hatalmas dán lap hatalmas főszerkesztője. Keresztülvágtunk a sötét parkon, ahol csendes éjszaka volt már koraeste. Végigjártuk a Vág gondozott parti sétányát. S a tiszta égből a csillagok, meg a kifiiformáju hold kíváncsian nézték magukat a Vág tükrében, amely fodrozva, a futó viz színén, habozva hullámozott. A mély csendben csak a mi lépteink alatt csikorgó kavics zenéje, meg a Vág sodrának egyhangú moraja hallatszott, de ez a monoton zaj is csak a csendnek az aláfestője, kiemelője volt. A Vágón tiulról nagyvárosias fényesség szűrődött át; a Thermia Nagyszálló előtt ivlámpák világítanak. S néha egy-egy hangfoszlány: ebben a ragygoó, világvárosias szállóban élet van és táncolnak ... S közben a Politiken főszerkesztője sok olyan érdekes dologról beszéli, ami érdekel minden újságolvasó embert. Dánia a háborua alatt és után — Mi nem harcoltuk végig a háborút, mégis még ma is sérültjei vagyunk a háborúnak. 1915-től 18-ig, a háború alatt, nagy gazdasági krizis volt nálunk, anélkül, hogy konjunktúra előzte volna meg, mint a középeurópai gazdasági válságokat. Aztán Sehleswig-Holstein visszavételekor kellett vállalnunk Németországnak erre a területre eső államadósságait, úgy, hogy a legnehezebb gazdasági viszonyok közt, még ma is igen súlyos adóteher alatt kell nyögnünk. Politikai fordulatok — Dánia gazdag ország, mégis nálunk is elég súlyos politikai megrázkódtatásokat vont maga után a gazdasági válság. Közvetlen a háború után erős konzervatív kormányzat állott az ország élén. A dán Mussolini: Estrup volt a miniszterelnök. Estrup a maradi kisgazdák exponense volt, akik diktatórikus uralmuk miatt erősen elaépszerütlc- nedtek s a legutóbbi választásokon már a szociáldemokraták kapták a legtöbb szavazatot. Ma Stau- ning elnökletével tiszta szociáldemokrata kormány viszi az ügyeket. A szociáldemokratákat — akik egyedül nem rendelkeznek a kormányzáshoz szükséges jenkimen fi többséggel — a konzervativek támogatják. Ebből is látható, hogy a politikai viszonyok nálunk igen egészségesek, mert a konzervatívok igen haladóak s feltétlenül demokratikus alapon állanak, ezzel szemben a szociáldemokraták igen józanul konzervatívok. * Az ujságviszonyok — Az én lapom, a Politiken (úgy ejti, hogy „Policikn"), konzervatív, polgári lap, amely nem áll egyik pártnak sem a szolgálatában, hanem, úgy hiszem, mindegyik párt bizalmát élvezi, mert korrekt és elfogulatlan mindegyik párttal szemben. A dán sajtót, a középeurópai sajtó legnagyobb részével szemben, az jellemzi, hogy független, elfogulatlan s — egy-két nem számottevő kivételtől eltekintve — igen magas erkölcsi nívón áll. A dán újságírók — legalább, akit mi újságírónak tekintünk — megközelithetetlenek a szó legszorosabb értelmében. Természetes, hogy ehhez anyagi függetlenség kell. S a dán újságírók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nemcsak társadalmilag a legkiváltságosabb szerepet töltik be, hanem a legjobban fizetett szellemi munkások közé tartoznak. Egy-egy előkelő napilap vezető szerkesztői — idős, tekintélyesebb, ismertebb újságírók — 25—30.000 dán korona évi fizetést kapnak, ami 300—350.000 cseh koronát jelent. Hogy ez milyen megbecsülést, jelent, azt igazolja, hogy a miniszteri fizetés 18.000 dán korona (210.000 csK); env- nyit egy fiatalabb, nevesebb szerkesztő is kap önöknél bizonyosam fantasztikusaknak fognak tetszeni ezek a számok s az is, hogy egy fiatal újságíró minimálisan 8000 dán korona fixfizetést (100.000 csK-át) kap. De mi tisztában vagyunk azzal, hogy csakis ezek a magas fizetések, az ezzel járó anyagi függetlenség biztosítják az újságírói pálya erkölcsi Izgalmas éjjeli hajsza a háztetőkön holdvilágnál Egy Pozsony melletti faluban három betörő felfeszitetí egy háztetőt, ele a lakók felébredtek — A revolverei banditát lefogták, kettő elmenekült Tudósítónk telefonjelentése
