Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-25 / 95. (1133.) szám
^m<Mt/V\4ÖÍAR-HIRLAE 1926 április 25, vasárnap. Újabb nyelvvizsgát kell tenniök a közalkalmazottaknak A hivatalfőnök bírálja el, hogy elegendö-e a már letett nyelvvizsga. — Az újabb vizsga elengedését kérni kell. — A nyelvrendelet végrehajtási utasításai Selyem éj szövetkülönlegejségek legolcsóbb beszerzési forrása IFJ. KLEIN SJtNDOR-náE Kassa - Kóficén, Fő-utca 9. Mintaküldés vidékre 1 szám. Ör:¥©s-pap „Az én-ideálom: az orvos-pap Az eszme nem uj. A pogány osmagya- rok papjai: a táltosok, orvosok is voltak. Mint a természetimádás papjai, tanulmányozva a természeti jelenségeket megismerték a nap, viz, füvek gyógyító hatását s ezt használták fel. A kereszténység felvétele után a nép orvosai megint csak a papok, a szerzetesek voltak. Az egészségügy történetében olvasom, hogy az Árpádházi királyok alatt letelepedett bencések, jolianni- ták, praemontreiek mind gyógyítottak, különösen az utóbbiak főfoglalkozása, fogadal-1 műk szerint is a gyógyítás volt. A Szent- j Benedek ítndiek, akik tanulmányaikat a híres monte-casinoi orvosi iskolában nyerték, alapították az első kórházakat s a XIII. sz.-ban a premontreieknek már állítólag 70 rendháza volt, amelyek legnagyobbrészt betegápolásra és gyógyításra voltak berendezve. Csak az Árpád-házi királyok vége felé, mikor az 1279-i budai zsinat a vérzést okozó műtéttel járó betegségek gyógyítását a papoknak megtiltotta, ment át a gyógyítás a kiváló arab iskolában végzett, zsidó orvosok kezeibe. Az orvos-pap, mikor az evangélium hirdetése s a lelki betegek gyógyítása mellett a test sebeit is kötözgeti, betegségeit orvo- solgatja, hitünk fejedelmének. Jézusnak nyomán jár, aki szerte járva gyógyította a betegeket s Keresztelő János kérdésére méltán válaszolhatta: „a vakok látnak, a sánták járnak ■.. a süketek hallanak és a szegényeknek az evangélium hirdettetik“ Ő maga ad „hatalmat tanítványainak, hogy gyógyítsanak minden betegséget'1 s eme szavakkal küldi őket ki: „elmenvén pedig prédikáljatok ... és betegeket gyógyítsatok". A testi nyomorúságban Lázárként fet- rengő nagy tömegek leikéhez, — amelyek j a Krisztustól, egyháztól éppen azért fór- . dúltak el, mert a papok mindig csak a lelket kutatták bennök, a szent lélek templo- j mát: a testet figyelembe sem vették — az i orvos-pap sokkal könnyebben hozzáfér- ; kőzhetik- Ha az orvos-pap visszaadja az ] anyának élet-halál között lebegő gyerme- ; két, ha a betegágyból talpra állítja a kenyérkereső apát s azután hirdeti neki Isten hatalmát és atyai jóságát, amely az emberi tudomány által is földi gyermekeinek szolgál, bizonyára sokkal termőbb talajra hull , a tanitás mint akkor, ha csak néma szemlélője lehet az emberi szenvedéseknek s a ] megszokott pár biztató vigasztaló szó minden, 1 amit adhat. Az orvos-pap típusának megteremtése csak emelni fogja a rohamosan hanyatló papi tekintélyt s az egyház és pap ellenségeinek kezéből a legnagyobb ütőkártyát veri ki. Ezt legjobban azok a papok bizonyíthatják, akik Isten adta tehetségüknél fogva különféle ingyenes gyógyítással ma is foglalkoznak. A közegészségügy az állam legnagyobb nemzetgazdasági érdeke. Az orvos-pap típus megteremtésével az állam egy csapásra biztosítaná legdrágább kincsének: emberanyagának védelmét. S most, amikor az általános katonai leszerelésnek legalább csirája él már a lelkekben, a felszabadulandó milliókat, a haláltól az élet felé kell irányítani. A község minden lakosának ingyen rendelkezésére álló orvos-papot az állam fizetné. Papi működéséért egyházától külön javadalmazást kapna. Hivatalának betöltése az egyházhivek választása által történnék, amelybe az államnak beleszólása nem volna. Amig orvosi ténykedésüket a járási tiszti orvosok által az állam őrizné ellen, egyházi |énykedéseikben csakis saját egyházi hatóságaiknak volnának alávetve. Ami az orvos-pap kiképeztetését illeti, azt hiszem bizonyos tantárgyaknak párhuzamos hallgatásával, 8 év alatt befejeződhetnék, anélkül, hogy az akár az orvosi, akár a theológiai szakismeretek rovására menne. Ha ehhez még egy évi kórházi gyakorlatot veszek, amellyel a gyakorlati theológiát megismertető segéd!elkészkedés is Összeköthető lenne, az a körülmény, hogy 27—28 év komolyságával kerülne állásba az orvospap, csak nyereségszámba jöhet úgy az egyháznál, mint a közegészségügynél. A lelkésznek segédmunkása volna a tanító, aki köteleztetnék, arra, hogy a tanítóképzőből kikerülve egy évig közegészség- ügyi tanfolyamon vegyen részt s a népnevelői teendői mellett a nép fentartási teendőire is kellőképp előkészüljön. így olyan helyeken is, ahol orvos-pap állandóan nem lakik, volna egy egészségügyi tanácsadó, aki a megelőző egészségügyi szolgálatban jártas lévén, községét megtanítaná az egészséges életre s azokra a higiénikus szabályokra, amelyek a betegségek biztos elhárítására szolgálnak. Messze távlatú elgondolások ezek, amelyeket azért foglaltam e cikk keretébe, mert szeretném, ha lelkésztársaim is hozzászólnának s az eszmét a magyarországi, jugoszlá- vb'i és romániai ev. kartársaink is megbe- s/éiés' tárcává tennék, örömmel látnám orvosok, nopneveldk. noir/.otgMdSfffiOlt, szó- ciálpoliiikusok véleményét .« e k-rdeshen. Egyed Aladár. Prága, április 24. A nyelvtörvény végrehajtási rendelete .meglehetősen homályos intézkedéseket tartalmaz a közalkalmazottak nyelvi képesítésére vonatkozólag. A nyelvrendelet végrehajtási utasításai közül eddig a pénz- és az igazságügyi minisztérium rendelkezéseit volt alkalmunk áttanulmányozni s ezekből, valamint más információnkból az tűnik ki, hogy a közalkalmazottaknak újabb nyelvvizsgát kell tenniök még abban az esetben is, ha előzőleg a lehető legjobb eredménnyel tették le már a vizsgát. Mit mond a nyelvrendelet? A nyelvrendelet 62. szakasza úgy intézkedik, hogy az államnyelv ismerete igazolható valamely nyilvános iskolának a bizonyítványával, ha feltehető, hogy a nyilvános állásra pályázó az iskola látogatásának befejezése óta nem felejtette el az államnyelvet. A 2. bekezdés szerint a nyelvi képesítés igazolható valamelr gyakorlati, hivatalnoki szakvizsga bizonyítványával, ha azt államnyelven tették le; végül a harmadik bekezdés szerint a „különleges" vizsgáló bizottság előtt letett süte- rés vizsgálatról szóló bizonyítvánnyal. Ugyanily módon igazolják nyelvtudásukat a már alkalmazásban álló hivatalnokok is, még pedig a kormányrendelet ha'álybalépése utáni hat hónapon belül. A végrehajtási utasitás rendelkezései. A pénzügyminisztériumnak 644 pres/1926. sz rendelete a nyelvrendelet 12. fejezetének a végrehajtási utasítását tartalmazza. Eszerint az összes közalkalmazottak folyó évi augusztus hó 4-éig kötelesek eleget tenni a kormányrendelet fentebb vázolt rendelkezéseinek, vagyis kötelesek felmutatni egy olyan iskolai bizonyítványt, amelyből kitűnik, hogy cseh, szlovák vagy csehszlovák tanítási nyelvű iskolát végeztek, vagy pedig igazolják azt, hogy a közalkalmazotti szakvizsgát (ilyen a könyvtárnoki, irattárnoki, államszámviteli stb.) államnyelven tették le. Akik ezt nem tudják igazolni, külön bizottság előtt „különleges“ nyelvvizsgát kötelesek tenni. Azonos értelemben rendelkezik az igazságügyi minisztérium végrehajtási utasítása is. Egyikben sem találunk tehát egyetlen szót sem arról, hogy a magyar, német anyanyelvű közalkalmazottaktól eddig már — számtalan esetben ismételten — megkívánt nyelvvizsgának fönn áll az érvénye. A minisztériumok véleménye. Valamint a nyelvrendelet, úgy a végrehajtási utasításai semmiféle rendelkezést nem tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy a már letett nyelvvizsgán kívül ezt a „különleges" vizsgát is le kell- tenniök a közalkalmazottaknak. Erre a fontos kérdésre nézve a minisztériumok illetékes előadóitól a következő hiteles tájékoztatást kaptuk: A múltban letett nyelvvizsgákat más rendelkezések írták elő 9 nem a nyelvrendelet és ezért nem fogadba ók el az eddigi vizsgák eredményei végleges kvalifikációknak. Ha egy hivatalnokról köztudomású az, hogy az államnyelvet elsajátította, úgy ezt a körülményt a hivatalfőnök a hivatalos, külön erre a célre készült jegyzékben megállaoitja s az üyen közalkalmazott nem köteles vizsgát tenni. Olyan rendelkezés is van továbbá a nyelvrendeletben és a végrehajtási utasításában, hogy egyes közalkalmazottak kérhetik a különleges nyelvvizsga elengedését. Ezt a kérelmet a hivatalfőnök véleményezi. ♦ A nyelvrendelet megfelelő paragrafusainak s a végrehajtási utasítások intézkedéseinek hosszadalmas bírálata nélkül is megállapíthatjuk, hogy ezek a lehető legnagyobb mértékben antidemo- kratikusak. Ha meggondoljuk ugyanis azt, hogy a nyelvi képesítés felmiüatásához rendkívül súlyos szankciók fűződnek, úgy nem tudjuk megérteni, hogy a kormány milyen alapon ruházhatja fel a hivatalfőnököket oly hatalommal, hogy azok egy kézvonással tönkre tehetnek hosszú életered ményeket. Ugyancsak végtelenül különös a kormánynak ez az okoskodása, hogy a régebben letett nyelvvizsgákat nem a nyelvrendelet, hanem más intézkedés alapján tették le a hivatalnokok. Egy nyelvvizsgánál ugyanis nem az a lényeges, hogy milyen rendelet alapján tették azt le, hanem az, hogy ki milyen mértékben tudja igazolni, a nyelvtudását. Ha pedig a kormány bölcs nyelvtudósai úgy vélik, hogy az egyes közhivatalnokok nyugodtan mehetnek neki az újabb .különleges" nyelvvizsgának, ha már régebben letettek hasonló vizsgát, úgy nagyon helytelenül és tévesen gondolkodnak. Jól tudjuk ugyanis, hogy az újabb vizsga újabb tanulást jelent, mert a nyelvtan ezer apró szabályát könnyen elfelejti az, aki azzal külön nem foglalkozik s meggyőződésünk az, hogy nem egy miniszteri tanácsos ur is megbuknék, ha olyan szigorú — nem is „különleges" — nyelvvizsgának vetnék alá a cseh nyelvből, amilyet a magyar nyelvű közalakalmazottak kiállotak már. A fentiek alapján köztisztviselőinknek csak azt a tanácsot adhatjuk, hogy — amennyiben régebben már vizsgáztak az államnyelvből — az újabb nyelvvizsga elengedését okvetlenül kérjék s ak érelemhez csatolják a régebbi nyelvvizsga bizonyítványának hitelesített másolatát. A végrehajtási utasításoknak a „különleges" nyelvvizsgára vonatkozó egyéb rendelkezéseire alkalomadtán még visszatérünk. A délkmai angol-orosz háború Kanton és a déli tartományok története — Szun Yat Szén, a legnagyobb kínai államférfin — Hongkong jelentősége a brit impérium számára — A kínai káosz , — A P. M. H. tudósítójától — Swatow (Dólkina), 1926 március. I Ez a Kínából érkezett cikk, amely egyes részleteiben nem számol még be a legújabb kínai fejleményekről (az utóbbi időben Anglia kínai pozíciója tetemesen megjavult), igen alkalmas arra, hogy bizonyos eligazítást nyújtson a Mennyei Birodalom káoszában. Mivel Kína szerepe — különösen az angol—orosz viszonylatban — Európa politikája szempontjából is rendkívül fontos, készséggel adunk helyet az általános tájékozódást nagyban elősegítő tudósításnak. Délkina, avagy szükebben, Kvangtuing tartomány, már évtizedek óta kiinduló pontja volt a kínai forradalmi törekvéseknek. Az 1900-as években itt működött a kínai forradalom vezére: Szun Yat Szén és ma ezen. a területen lobog az uj, forradalmi déli kormány zászlója: vörös alapon kék mezőben a felkelő, sugaras nap. Itt marséinak a fiatal, győztes uj ezredek észak felé, hogy megvédjék az uj köztársaság eszméjét. Az a tény, hogy éppen Délkina volt a kiinduló pontja az 1911. évi kínai forradalomnak és a mostani u. n. „felszabadító" mozgalomnak, nem a véletlennek következménye. Kvangtungban, Kina legdélibb tartományában, fekszik Kanton városa és ez a város volt az, amelyből legelőször vándoroltak külföldre dolgos, intelligens, nyilteszü fiatal kínaiak. A kanton! kereskedő behajózta a saját országa hosszú tengerpartját és kiterjesztette működését a Filippátú szigetekre, Amerikára, a Déli tenger szigeteire, a Stcait Settlementre, Siamra és Indiára is. A kereskedővel egyidejűleg vándorolt mindezen messze és uj vidékeiére a kínai kézműves, a kinai kuli és újabban a kinai diák. Misem természetesebb, mint hogy sokan ezek közül, megismerkedve az idegen országok gazdasági és politikai helyzetével, párhuzamot vontak az uj és a régi otthon között és belátták, hogy odahaza Kínában, az „isten fiának országában", korán tsiíncs rendben az élet. A túlzsúfolt," terméketlen, hegyes Kvangtung tartományban szűk lett a hely és a gazdasági szükség minden évben uj és uj ezreket kényszeritett kivándorlásra. A kinai kivándorló, akár a milliomos kereskedő, akár a félrab kuli, sohasem veszítette el az anyaországgal összefűző fonalat. Mindegyiknek a végcélja az volt, hogy valamiképp összehozzon any- nyi pénzt, amellyel öregsége napjait békében élhesse le szülőföldjén. E vonzóerőnek magyarázata az az ősrégi, félig nemzeti, félig vallásos kultusz, amelyet az Ősök tiszteletének neveznek. A ki- és vissza vándorlás hullámai tehát állandóan mozgásban tartották Kínát és a kivándorlók hazatérve, önkéntelenül is hoztak magukkal valamit a külföld eszméiből, szokásaiból és kultúrájából.' Az idegenben tanult fiatalok belátták, hogy ha a kinai helyet akar a modern emberiség társaságában és ha a kínai föld é« a kinai nép ezer j ©tulajdonsága jogot adott nemcsak sokezeréves múltra, de jelenre és jövőre is, úgy a régi korhadt és becstelen császári uralomnak, amely zsarnoki volt a saját népével szemben é* szégyenteljesen meghunyászkodott az idegen hatalmak előtt, pusztulnia kell. A gyalázatosán elvesztett orosz—kinai és japán—kinai háborúk és különösen a szomszéd Japán hatalmas föllendülése, újabb lökést adt- tak az általános elégületlenségnek, amig végre a déli „Kuoiningtang" (kinai nemzeti) párt vezére, Szun Yat Szén dr., 1911 áprilisában nyíltan kibontotta a forradalom zászlóját Nanking- ban, Kina ősi fővárosában. A kinai forradalom nem bizonyult sikeresnek és a köztársaság nem váltotta be a hozzáfűzött sok reményt. 1911 Óta egész mostanáig szakadatlanul folyt a polgárháború az egyes, a hatalomra törekvő frakciók, a kapzsi generálisok és a politikusok között. Ma nem létezik a szó komoly értelmében vett központi kormány Kínában s majdnem annyi kormány van, ahány földrajzilag elhatárolt részre oszlik a birodalom. A pekingi u. n. „központi kormányon" kívül, amelyet csak a külföldi hatalmak ismernek el, jelenleg Mandzsúriában Chang Tyo TJn. Kö- zépkinában Wu Pei Fii, Tientsinben a „Kuo- mincliun" (kinai néppárt), Mongoliában annak szövetségese, Feng Yue Hsiang, Shanghaiban Sun Chuan Fang és a déli tartományokban az uj, központi déli kormány tartja kezében a hatalmat. Ez a sajnálatos és szégyenletes marakodás hamar rákényszeritette Szun Yat Szén dr.-t, akit az uj köztársaság első, ideiglenes elnökévé választottak, hogy visszavonuljon a központi politikától és visszatérjen szükebb hazájába, Kantonba, hogy innen kísérelje meg élete céljának, az uj Kina eszméjének, megvalósítását. Szun dr.-t a külföld talán nem is ismeri oly jól, amint azt a nagy államférfi megérdemelné. Kétségtelen, hogy ha az uj, modem Kina létrejön, úgy ez az ő és követőinek keze- munkája lesz. Szun dr. egész életét, tudását, energiáját, népszerűségét föláldozta Kina felszabadiitá- sáórt, de amikor a műit évben Pekingben meghalt, bizonyára megnehezítette utolsó óráit az a tudat, hogy Kinia még nagyon messze van az ő ideálja megtestesítésétől. Ő az egyetlen alakja a jelen Kína történelmének, aki önzetlenül, becsületesen dolgozott. Kanton és a déli tartományok természetes bázisát alkották Szun dr. terveinek. Ő hitt abban, hogy a nagy és népes tartomány (32,000.000 lakos) természetes és szerzett gazdagsága, kedvező földrajzi, sztratégiai helyzete, a lakosság általános intelligenciája, a széles néprétegek lelkesedése lehetővé teszik az igazi, uj, nemzeti és modern Kina megalakulását. Hosszú volna részletesen elmondani Szun dr. küzdelmét a többi pártok és katonai frakciók ellen. A pekingi konzervatívokhoz szító militarista párt, élén Chen Chung Ming generálissal elkeseredett harcot folytatott Szun dr. ellen és a majdnem 4 esztendős polgárháború változó szerencsével folyt. 1924-ben végre sikerült a yünnani csapatok segítségével, véglegesen levernie az ellenforradalmi pártot és kiűznie Chen Chung Min get Kvangtung területéről. 1924 áprilisában — 13 évvel a kínai forradalom után — alakult meg véglegesen az uj déli kormányzat és első elnökévé az uj köztársaságnak Szun dr.-t választotta. Azonban Szun dr. még 1924-ben megbetegedett .és betegsége véget vetett a fejlődésnek. 1925-ben a pekingi Rockefeller-alapítvány kórházában halt meg s jellemző, hogy betegsége alatt csakis európai (főleg német) és európai képzettségű kínai orvosok kezelték. Méltóan első, nagy történelmi ténykedése emlékéhez, a kinai társadalom elhatározta, hogy’ Szun dr.-t Nankinghoz közel fogják eltemetni, az u. xv „Biborhegyeo", ahol 1911-ben döntően legyőzte a* akkori császárhü vioekirály, Yuan SM Kai, csapatait és ezzel megdöntötte a mandzsu trónt. Szun dr. halála mély gyászba borította égési Kínát. A nép Szám dr.-t „Dah Ghong San“-nak, a nép nagy vezérének nevezi. A Kuomingtang-p-ártban csakhamar felütötte féPjét az egyenetlenkedés szelleme s különösen meggyöngült az által, hogy az északi, u. n. pekingi frakció éles támadást kezdett a déli ellen a délieknél hirtelen megerősödött szovjetbeíolyás miatt. Ezzel el is érkeztünk a mai dólkinai probléma egyik legfontosabb momentumához. Ismeretes, hogy a kantoni kormány a Szovjet különös barátságát élvezi és hogy jelenleg formális szövetség fenn Kanton és a Borodia által képviselt Szovjet közt. Ez a szövetség sok tekintetben természetesen megindokolt. A Szovjet messzelátő és energikus külügyi politikája hamarosan belátta, hogy mennyire előnyös számára, ha megveti a lábát Délkdnában, Japán, Franciaország, Amerika, de főleg Anglia politikai és gazdasági befolyást erületének kapuja előtt. A déli kormány Szun dr. szovjetbarát politikáját folytatva, örömmel üdvözölte e szövetséget, amely az egyetlen ut a külföldi hatalmak, de különösen Anglia gazdasági és politikai hegemóniájának megszüntetésére és Kina függetlenségének elérésére. A mozgalomnak hatalmas lökést adtak az 1925 május 30-iki shanghai-i események. Az általános bojkott mozgalom hamar átterjedt délre és habár Kina többi részében megszűnt, a déli köztársaság területén lankadatlan erővel működik. Hatását pedig Anglia nagyon érzi. Tudvalévő, hogy Anglia déikinai gyarmata, Hongkong, az angol távolkeleti kereskedelem legfontosabb bázisa. Hongkong, az 1924. évi adatok szerint, London után a világ második kikötője s az 1924-ben behozott áruk tiszta vám jövedéke 50,000.000 tael volt. (Egy „tael" körülbelül egy amerikai dollár.) Mivel ennek az összegnelv 90%-a a Kantonnal és Kvangtung tartománnyal folytatott közvetlen kereskedelemből származik, világos, hogy Hongkong Kanton és Délkina nélkül teljesen értéktelen. A hatalmas gazdasági csapás közvetlen következménye Anglia presztízsének meggyengülése Kínában. A külföldi hatalmak és a szovjetszövetség közötti párbajban egyelőre az utóbbi maradt fölül, különösen mivel a Óhajig Tszo Din által Mandzsúriában kezdeményezett támadás balsikerrel végződött. Nem csodálatos tehát, hogy az egyik legnagyobb shangbajt angol világcég arra a meggyőződésre jött, hogy a déli konfliktus megoldására Moszkván keresztül vezet ut. Diámon! Márton. 4
