Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-24 / 94. (1132.) szám

6 ^PXGAI-TVVACr-VATiHIRtiATJ 1926 április 24, szombat. DÖNTVÉNYEK „Az üzembizottság tagjainak mandátuma akkor is lejár, ha az üzem beszüntetésekor ugyan nem volt bizonyos, hogy a szünet egy hónappal hosszabb ideig fog tartani, de ké­sőbb bebizonyosodott". Ezt mondta ki a leg­felsőbb közigazgatási biróság 1925. decem­ber 16-án 18.449/25. sz. a. kelt döntvényében és pedig azon felmerült esetből kifolyólag, hogy egyes gyárak üzembizottságuk tagjai­nak (póttagjainak) felmondtak egyelőre nem látott tartalmú üzemszünet alkalmával. Az üzembizottság tagjai a döntő bizottság elé vitték az ügyet, mely azon indokolással, hogy a törvény értelmében csak négy hétnél to­vább tartó üzemszünet alkalmával szűnik meg az üzembizottsági tagok mandátuma s igy csak ilyen esetben lehetne nekik fel­mondani, miután pedig ez esetben a kezdet­kor nem volt látható előre, hogy a szünet — ez esetben a kizárás — egy hónapnál tovább tart, a felmondást érvénytelennek mondta ki. A cégek ezen határozat ellen felebbexéssel éltek, minek eredménye a leg­felsőbb közigazgatási biróság döntvénye volt. Eszerint- bár az üzemszünet kezdetén nem volt előre látható, hogy a szünet egy hónapon túl fog tartani, nem lényeges kö­rülmény, mert a szünet tényleg egy hóna­pon túl tartott s igy az üzembizottsági tagok mandátumának megszüntetési körülménye beállott s ennek alapján érvény volt a föl- mondás. A képviseleti jutalékról. A brünni ka­mara érdekes megállapítását e kezdetben alábbiakban közöljük: Annak megállapítá­sára, hogy egy képviseletnek jár-e és mely üzletek után jár jutalék, csakis a képviselt céggel kötött szerződés irányadó. Amennyi­ben annak meghatározott vidéket utaltak ki, úgy csupán a megrendelő székhelye, nem pedig a képviselt cégé határoz. Ha tehát a képviselőnek meghatározott kerület adatott ki és részére minden közvetlenül, vagy köz­vetve megkötött üzlet után biztosították a jutalékot, akkor csak oly ügyfelekkel kö­tött üzlet után van igénye jutalékra, akik a neki kijelölt kerületben laknak, illetve üze­mük abban fekszik, tekintet nélkül arra, hogy a képviselt cég székhelye hol van, illet­ve hol köttetett meg az üzlet. Tehát ha a kép­viselő rayonjába esik esetleg a képviselt cég székhelye, úgy olyan üzletek után is jár neki jutalék, melyeket ezen székhelyen lakó ügyfelekkel közvetített. A vezérképviseletről ez ügyben nem lehet szó, mert az az egész forgalom után kap jutalékot, tekintet nélkül arra, hogy az üzletet hol kötötték meg, vagy a vevő hol lakik. Amennyiben a képviselő a; cégnek a kéreskedősegédtörvény szerinti al­kalmazottja, úgy ez esetben már e törv. II. §.- ának 2. bekezdése értelmében is jár neki a jutalék. A legfelsőbb biróság döntései. A legfelsőbb közigazgatási biróság 1925. évi december 9.-én 23384. sz. a. kelt döntvényével kimondta, hogy folyó számlára nyújtott kölcsön nem tekinthető a vállalatba tartósan befektetett tőkének még akkor sem, ha a kölcsönt egy olyan bánik nyújtotta, amei lyik egyúttal társa az illető vállalaitoak. — 1925. december 17-én 24302—25. sz. a. kelt döntvényével kimondja a LKB, hogy oly használt áruk után, me­lyeket belföldi tulajdonos külföldi üzeméből ugyan­azon tulajdonos belföldi üzemébe hoznak át, nem igényelhetik az 1906. évi február 13-án kelt vámtanifetörvény IX—X"VI. fejezetei szerinti vám­mentességet. — Az 1926 január 8-án 55. sz. a. kelt döntvény alapján, ha a fél az áru suljától függő vámkedvezmény iránt támaszt igényt, ugj az áru súlyát igazolnia keli. — 1926 január 11-én 9933— 25. szám arról dönt, hogy olyan áruk, amelyek kül­földön való hosszabb használat után a vámterület­re bár használható, de megváltozott, állapotban ho­zatnak be, az 1906. évi február hó 13-án kelt tör­vény XIV. fejezetének 3. pontja szerint, nem ré­szesülhetnek váimmenteségben. — Az 1926 január 13-án 300—26. sz. a. kelt döntés szerint az 1906 de­cember 4-én kelt rendelet 6. §-a értelmében a fe­lek vámügyi fellebbezéseiben a péiwügyminiszter a vámtanács meghallgatása után a kereskedelem­ügyi, illetve a földművelésügyi miniszterrel egyet­értőén dönt oly esetekben, ha a fél kérelme vilá­gosan ellenkezik az érvényben lévő vámtételekkel, vagy más teljesen azonos prejudifcácók vannak, amelyeknél a vámibanács meghallgatása nélkül is dönthet. Amennyiben az illetékes hatóság más ese­tekben, mint a fent megadottak, jár el igy és más szakvélemény alapján döntött volna, úgy határo­zata lényegesen helytelen eljáráson alapszik. — Az 1926 január 21-én 13532—25. sz. a. döntés a tanübizonyitást nem zárja ki a használat tényállá­sának bizonyítására a külföldön használt tárgynak belföldire vaJló áthozatala előtt. A törvény csak az állandó használat nyomait kivan ja meg, de ennek mértékét nem Írja elő, tehát nem mértékadó, hogy az illető tárgyat többé, vagy kevésbé gyakran és többé, vagy kevésbé intenziven használták, hanem elegendő, ha a tárgyat állandóan használták, vagy­is állandóan a fél birtokában volt és szükség, vagy tetszés szerint használta azt. A tárgy birtokosának azt nem is kellett személyesen (sajátkezüleg) hasz­nálnia. A dolog természete szerint elegendő, ha a tárgy a tulajdonos háztartásában volt és általa, vagy családtagjai által a rendelkezésed szerint használtattak háztartás céljaira. xx öt havi részletre is megvásárolhatja Brehm: Az állatok világa cimü 1000 oldalas album- alafcu müvét elsőrendű kiállításban. Kié hát a fa és ki fog legeltetni? Hogy mit jelent köztársaságunk konszo­lidált állapota s hogy milyen irányban halad az egész kormányzati rendszer, mely ezt az állapotot megtűri, sőt istápolja, azt szépen megvilágítja az alábbi eset. A Kóburg-uradalom nagykiterjedésü er­deiből, melyeket az állam a törvény értelmé­ben lefoglalva tart, a miniszter ur öt község számára Ígért legelő területei, mert felfedez­te, hogy ezen öt községnek sürgősen szüksé­ge van legelőre. A községek felszólítást kap- iak a földhivataltól, hogy fizessék be előre a jövőben kijelölendő legelő árát, illetve egy bizonyos részletet belőle. A községek erre megalakították a legelőszövetkézeteket, illet­ve csak megkísérelték azt, azonban kisült, hegy igeltetni sokan akarnak, de fizetni senki s igy a várt összeg természetesen továbbra is csak várt maradt. A füldhiv ital azonban nem élbet meg ilyen várt összegből, neki készpénz kell. No de ezen is lehet segíteni. A földhiva­tal megsajnálta a szegény községeket s addig beszélte rá a Magári igazgató ur igazgatá­sa alatt álló altriusla „Ustredna prodejná“ t, amíg az hazafias célra való tekintettel, talán megfelelő állami támogatás mellett is, bajlan dónak mutatkozott - kiküldeni Weiser igaz­gató urat, ki a helyszínén kijelentette, hogy önzetlen hazafhágból a szegény népen se­gíteni akarván, hajlandó a vállalata a szükséges összeget befizetni, illetve ga­rantálja a földhivatalnál, de ennek elle­nében elsőbbségi jogot kell biziositaniok a még ki sem jelölt s annál kevésbé ál­adott Icgelöterület fájára. Hát hogyne biztcsitattak volna neki a fa­lusiak akármit, nemcsak elsőbbségi jogot. A legelő még csak mindig ígéret volt s az az önzetlen ur erre az Ígéretre már most pénzt ad, ez már csak derék ember lehet. Biztosí­tottak neki mindent s áldották őt 6s Molnár igazgató urat is és főleg a miniszter urat, akinek a puszta szavára is adnak pénzt. Ez az ősszel történt s az ügy a hó alatt aludt, csak a községek lakosai nem aludtak, hanem onnan, amerre a Miniszter Ur a keze legyintésével mutatott,' mikor a legelőt meg­ígérte, mint a már egészen biztosan a saját­jukból, ..-c $ ..._ ; ke zdtek a fát elhordani. Az uradalomnak azonban ez nem tetszett és lopásnak minősiiette a „fakitermelést", hisz még a terület nem volt átadva, de ki sem jelölték. No de majd eligazítja a magas pártfogó -- gondolták az emberek és csak vigan hordK tovább a fát, ha az a rosszindulatú erdész meg nem fogta őket. Eljött a tavasz, a földhivatal a községekre ráirt, hogy 48—49 K köbméterenkénti egységáron ad­ják el a leendő legelőjük fáját az Ustred­na Prodejnának, mivel azt neki kötötték le. Erre más jóindulatú vállalatok is jelentkez­tek és 60—65 korona árat ajánlottak, sőt még sok minden egyebet is, hogy csak példát mondjunk: malmot, villanyvilágítást, kisebb összegeknek kifizetését őnekik a sa­ját kezükhöz és nem a földhivatalnak. Erre aztán felcsillant a gazdák szeme, hogy talán még többet is lehetne kapni. Az elővételi jo­got biró társaság is ígért mindegyik község­nek egy-egy „representacni dom“-ot gratis. De ez nem elég. A falusiak árlejtést hidéttek a fájukra és el is adták., pedig még a helyét sem tud­ták, hogy merre fekszik, csak azt, hogy uradalom erdejéből fogják kihasítani. Az elővételes tiltakozott ez ellen és kije­lentette, hogy 6 már pénzt is adott rá, tehát mindenféle eladás érvénytelen és a fa csakis az övé. Az Összes uradalmi erdő nagyrésze azon­ban feltétlen erdőterület, igy a törvény értelmében nem vágható. A vágás ellen az erdőfelügyelőségnek van szava. Az uradalom viszont ,amely hat havi fel­mondás mellett bírja a saját erdejét, szin­tén tiltakozott a favágatás és eladás ellen, de alighanem hiába. A kérdéses terület körülbelül 5000 hold, a famennyiség több mint 800.000 ürméter, igy értéke mintegy 30 millió cseh korona. A földhivatal adna az uradalomnak nem egészen 4 milliót, továbbadná a közsé­geknek 12 millióért, azok kapnának a fá­ért az Ustredna Prodejnával kötött első szerződésük szerint körülbelül ugyanany- nyit, a többit, tehát mintegy 15—18 milli­ót az adminisztráció emésztené el, illetve az Usiredná Prodejna könyvelné az ön­zetlen hazafias üzlet nyereségeképpen. Most már arra vagyunk kiváncsiak, hogy a még nem létező legelőszövetkezeteknek a jövőben kijelölendő és még a jövőben legelő céljaira átadandó feltétlen erdőterület fája kié lesz? Az Ustredna Prodejnáé, mely a fa árát már részben ki is fizette, vagy másé? Ki fog ott legeltetni? Ki fog itt és mennyit fog keresni? Melyik törvény erősebb, a földosz- tó-e, vagy az erdőtörvény? Lehet-e a feltét­len erdőterületen legeltetni, illetve ott a fát kivágni? És még száz másik kérdés van itt válasz­ra. Csak egy nem kétséges és a válasz már meg, van adva. hogy ezen sók kérdésre adan­dó drága válasz árát az uradalom fizeti meg. Ez az egy biztos. :: : • Ebből a tanulság azonban mindnyájünk számára leszűrhető, mint aesophusi meséből. Ha a-miniszter ur jókedvében igérős han­gulatban van, kérj tőle legelőt s megmondha­tod neki, hogy nem is muszáj annak komo­lyan legelőnek lenni, mert eddig is az ura­dalmi erdőben legeltettél s ezután is itt fogsz, csak egy kis területre van szükséged, ahon­nan egy kis fát karsz eladni s miután a tiéd­ről már régen eladtad s a másiknak még van olyan területe, ahol a törvényt komolyan vé­ve maradt fa, tehát abból adjon neked s majd meg fogod hálálni s rá fogsz szavazni a vá­lasztásokon. Esetleg ugyan még az is lehet ta­nulság, hogy a medve bőrére előre ne igyál. De ezt még most nem lehet nagyon hango­san mondani, mert nem tudjuk, hogy ki fog­ja ezt a tanulságot meriíeni a meséből. Mert olyan is lesz, aki bebizonyítja, hogy a meg I nem lőtt medve bőrét is értékesíteni lehet. A pallér állásának jogi meghatározása­A brünni kamara egy felmerült esetből ki­folyólag a pallér jogi helyzetét a következő­képpen határozta meg. A pallér állása jo­gilag sem törvényben, sem rendeletben nincs , meghatározva. A pallér alkalmazottja a kő- mives, ács vagy építőmesternek szakmájá­ban, kitanultnak kell lennie, több évi praxis­sal kell rendelkeznie s kívánatos azonban, hogy vagy egy szakiskolát, vagy hosszabb szaktanfolyamot végzett legyen. Működése a munkások feletti felügyelet, mely oda irá­nyul, hogy a munka az építő vállalkozó szán­dékainak megfelelően vitessék ki. Kötelessé­ge a munkások felvétele és elbocsátása, építési feljegyzések és kimutatások vezetése és az építési munkaadó helyettesítése. Épület önálló építésére a pallér nem jogosult, azon­ban, ha egy közönséges pince építése oly pallér által végeztetett, aki egy képesített építőiparos alkalmazásában áll, ezen semmi kifogásolni való nem lehet. Más volna a helyzet akkor, ha a pallér önállóan eszkö­zölt volna építkezést olyan épitővállalkozó részére, aki maga nem jogosult építkezésre. Ki jogosult iró- és számológépek javítá­sára? Ezen kérdéssel fordult a kereskede­lemügyi minisztérium a brünni kereske­delmi és iparkamarához azon megjegyzéssel, hogy a válaszban figyelemmel legyen az il­lető gépek szerkezetére is. A brünni kamara mindenekelőtt megállapítja, hogy a kérdés ily formában nehezen volna megválaszolha­tó, mert akkor csak az írógépek sokféle fajtájá­ra való tekintettel, mindegyik szerkezetet kü- lön-külön kellene tárgyalni, ami a végtelen sokféleség mellett alig volna keresztül vi­hető. A kamara véleménye az, hogy az ilyen gépek javítására elsősorban is a mechanikus jogosult. Utal a németországi gyakorlatra, I ahol az irodai-gépek, kerékpárok, motorke­rékpárok, beszélő-gépek és varrógépek javí­tása rendszerint a mechanikus munkakörébe vág, de ahol ilyen iparos nincs, végezheti azt a lakatos is. A kamara attól tart, hogy a minisztérium kívánsága szerinti részletezés igen sok félreértésre és súrlódásra vezetne. A kamara ezért nyilatkozik úgy, hogy a vá­rosokban a kérdezett gépek javítására kizá­rólagosan a.: mechanikus ipar jogosult, azon­ban ahol ilyen nincs, úgy megengedhető vol­na a lakatos iparosnak is a hasonló gépek ja­vítása- A kamara még azt jegyzi meg, hogy a kereskedelemügyi minisztérium azon né­zete, hogy egyes esetekbén a lakatosipar­nak felmentés adható a mechanikus munkák végzésére is, anélkül, hogy a fentemlitett javítási munkák végzése elvileg részére en­gedélyeztetnék, nem állhat meg, mert a me- chaniküsipar a lakatosiparnak lassú, az idők folyamán elért magasabb fokú fejlődése és ezen körülményre figyelemmel kell lenni. Ezen fejlődési folyamat nincs még ma sem befejezve, főleg vonatkozik ez a vidékre. Miután pedig a mechanikus jogosultsága la- kotos jogosultsáerából fejlődik, a kamara azon nézetének ad kifejezést, hogy lakatosoknak mechanikus munkákra való jogosultságát csakis ott lehet és kell elismerni, ahol még ez a fejlődési folyamat befejezve nincs, vagyis a vidéken, ahol speciális mechanikus nem található. ' ADÓÜGYEK Vámköteles tartalmú levelek Magyar- országba és Csehországba való küldése- A posta- és távirdaügyi minisztérium 47. sz. kiadványában megjelent 101/925. I. A. ren­delkezései szerint vámköteles tárgyakat tar­talmazó leveleket Magyarországba s viszont onnan a csehszlovák köztársaságba a követ­kező szabályok figyelembevétele mellett le­het küldeni. A levelet „Donanc—Zoll“ fel­iratú a postán kapható ragjeggyel kell el­látni, melyre a levél tartalma rávezetendő. A levél elküldője akár a levélben mellékelt, akár arra felragasztott nyilatkozattal felha­talmazhatja a magyar vámhivatalt, hogy a levél tartalmát kereskedelem céljaira alkal­matlanná tegye, miáltal az vámmentesen to- vábbittatik. Ha oly vámárukat tartalmaz a levél, melyek bevitele Magyarországba ti­los, úgy ahhoz az illetékes magyar hatóság beviteli engedélyét kell mellékelni, mert ha ez mellékelve nincs, a levelet a feladónak visszaküldik. A vámszabadraktárokról. A kereske­delemügyi minisztérium ' a kereskedelmi és iparkamarákhoy kérdést intézett az osztrák mintára létesítendő vámszabadraktárak (Kontierungsmagazine) tárgyában. Ausztriá­ban ugyanis e raktárak révén lehetővé van téve, hogy külföldi árukat és gyártmányokat ipari vagy kereskedelmi cég, amelynek ilyen raktárra engedélye van, az ország belsejé­ben saját raktárában a vám befizetése nél­kül elhelyezhessen s miután ezen raktárak a cég* kezelésében állanak, ott áruit a vevő­nek bemutathatja, s viszont, ha a szükség úgy kívánja, ezen árukat visszaszállíthassa külföldre. A vámot az áru után csak akkor kell megfizetnie, ha azt eladja, illetve ha az árut raktárából nem a vámkülföldre szál­líttatja el. Ennek óriási jelentőségét azonnal megérthetjük, ha elgondoljuk, hogy egy kül­földi cég itt teljes raktárát áruinak tarthatja s azt esetleg . visszaszállíthatja úgy; hogy á vámot nem kell lefizetnie. Ez az intézmény oly módon segiti elő a nemzetközi kereske­delmet, amily módon talán egyik intézkedés sem, mert ilyen vámmentes beraktározha- tás a külföldieket arra serkenti, hogy itt mintaraktárt létesítenek és pedig azt oly módon felszerelve, hogy az pillanatnyi szük­ségletét bármikor kielégíteni képes legyen, úgyhogy az áru természetben megtekinthető s onnan el is vihető. Ez nem csak a belföldi fogyasztás előnyére szolgál, hanem a közve­títő kereskedelmet más külföldire is oda von- za, olyan külföldre, ahol hasonló raktárak valamely oknál fogva nem volnának létesít­hetők. A csehszlovák köztársaság helyzete ezt külön indokolttá teszi, hisz a maga fej­lett ipara mellett a nagy német, francia ipar és a majdnem iparnélküli kelet között fek­vésénél fogva mintegy összeköttetést képez, örömmel üdvözölnők tehát ezen intézmény létesítését, sőt a magyar nemzeti párt ipari és kereskedelmi szakosztályának programja szerint ennek oly irányú tovább fejlesztését kívánjuk, amely lehetővé teszi azt, hogy az országhatárok közelében a kisiparosok ilyen hasonló vámelőjegyzéssel áruikat a kö­zeli külföldi vásárokra elvihessék, ott el­adhassák, vagy visszahozhassák és csak a tényleg eladott áruk után kelljen a vámot lefizetniük. Ez már nem vonható egy kalap alá a fentemlitett vámelőjegyzési raktárak­kal, hanem analóg kezelés lévén együttesen volna megvalósítható, természetszerűleg az illető állammal való viszonosság elve alap­ján. A vizierőadó. A pénzügyminisztérium február 2-án 5.631/26. IV. III./b sz. a. kelt rendeletével a vizi-adó leszállítására vonat­kozólag a következőket, rendelte el: Az 1925. évi december 22-én 7. sz. a- kelt kormány- rendelet I. fejezete alapján, amelyben a vizi erőadópótíék 1926. január 1-ével lóerő­óránként 2 fillérről 1 fillérre csökkenhetett, a havi elszámolásban ezen naptól kezdve a vizi-erőadó pótlékkal együtt 1 lóerő után az eddigi 6 fillér helyett 5 fillérrel, illetve amennyiben kilowattórák szerint számít­tatnék az eddigi 9 fillér helyett 7.5 fillérrel számolandó el, éppenugy az általányban fi­zetett vizi-erőadó is automatikusan ezen arányban csökken. Esetleges túlfizetések a félnek a vizi-erőadó rovatban javára íran­dók. Külön előterjesztett kérelmére a túlfi­zetések vissza is utalhatnak, ha kérelmező­nek nincs vizi-erőadó tartozása. Üzemeknél 5 lóerőn alóli erővel, melyek eddig csak a vizi-erőadó alapdiját fizették az 1926. év 7. sz. kormányrendelet folytán, semmi vál­tozás sem áll be, a kimutatás vagy átalány­ban fizetett adójuknál. Azon vállallatoknál, melyek a törvény 9- §.-a alapján a vizi-erő­adó alól felmentést nyertek a je’zeft idő­től kezdve, jövedelmezőségüknek megálla­pítása esetére, ugyancsak a mérsékelt pót­lék számítandó a vizi-erőadóhoz. A kor­mányrendelet II. fejezetében az 1919. janu­ár 1-je után épült uj vizi-erő telepeknek vizi-erőadó alól való felmentése tárgyában, a pénzügyminisztérium a legközelebbi idő­ben végleges irányelveket fog kiadni, mely- j ben a követendő eljárást közelebbről kör­vonalazzák. XX Minden intelligens ember meg kell, hogy vegye a Kis Brehinet!!

Next

/
Thumbnails
Contents