Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-24 / 94. (1132.) szám

1926 április 24, szombat.

^I«<^ATtAfc¥ARHIRIiAE

7

KÖZ SZÁLLÍTÁSOK

Ruszinszkóhan mérséklik a fa fuvardíját- A vasutügyi minisztérium értesülésünk szerint Ruszinszkó legkeletibb részét Beregszásszal összekötő vasútvonalra fuvar-! díjmérséklést készit elő azon célból, hogy a I tiszai vízi fuvarozást a vasútra helyezze át. I E mérséklés úgy a belföldi, mint az export szállításoknál a 2.5 m.-nél hosszabb gömbfára fog vonatkozni.

A postacsomagok súlyának kikcrekitése ellen. A posta- és táviróügyi minisztérium

1925. május 4-én 27.900—VI.—25. sz. a. kelt rendeletével utasította a postahivatalokat az

1926. évi postarendtartás 31. §.-ának azon bekezdésére, melyben elrendelik, hogy az értéknyilvánitás nélkül feladott csomagok súlya egész és fél kg.-okban veendő fel, illetve ilyenekre kerekítendő ki. A posta ezen ren-! deleinek eleget is tett, azonban ez sok panaszra adott okot a kereskedők és iparosok ; körében, akik most a kereskedelmi és iparkamarák központja révén memorandummal fordultak a postaügyi minisztériumhoz, melyben ezen intézkedés megváltoztatását kérik. A memorandum elmondja, hogy ezen sulyjelzési mód bevezetése óta rengeteg reklamáció fordul elő sulyhiány alapián, melynek jogossága azonban a súly kike- rékitése folytán meg nem állapítható, miután a hivatalos mérlegelést pontosan fel nem jegyzik. Ugyancsak a pontos súly ismerete híján ugv a postával, mint biztosítás esetén a biztosítótársasággal szemben a fél elveszti kártérítési igényét, miután a pontos mérlegelési bizonylat híján az esetleges hiány nem állapítható meg a csomag után- mérlegelésével. A fenti memorandumra a postaügyi minisztérium azt válaszolta, hogy ez ügyben nem tehet semmit, mert rendeleté a stockholmi postacsomag egyezmény 30. cikkelye alapján történt, amely előírja, hogy az értéknyilvánitás nélkül feladott csomagok súlya a felvevő hivatal által egész kilogrammokban jelöltessék meg. De a minisztérium különben sem adott ki olyan rendeletet, mely valami újítást tartalmaz, hisz csupán az 1916. évi, már érvényben lévő rendelkezések betartására figyelmeztette a postahivatalokat, amelyben foglaltak szerint a csomag egész kiló sulyok mellett még a félkilogrammot is kifejezheti. Bár tudomásai kell venni azt, hogy a minisztérium nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközi egyezményt, azonban legalább a belföldi forgalomban lehetne a pontos sulyjelzést megengedni, miután a kikerekités már oly sok bonyodalmat okozott. A kereskedelmi és iparkamarák központja is ezt kéri memorandumában.

SZOCIÁLIS ÜGYEK

A szoeiálbiztositásról múlt hó 18., 19.

és 21-én Prágában tanácskozás volt, melyen a szociálbiztositás egyes kérdéseit meghívott szakértők tárgyalták. A népszövetség közreműködése folytán ezen külföldi szakértők is részt vettek: Varsóból, Budapestről, Bécs- ből, Kölnből, stb. A miniszteren kívül több osztályfőnök is jelen volt. A tárgyalás eredménye: a biztositásnak egységesen megállapított igazgatása.

A hadirokkantak követelése. A hadirokkantak, akiknek, ha még munkaképesek és önállók és 5.000 korona; akik nem önállók és 10.000 korongnál nagyobb évi jövedelmük van, nem kaphatnak rokkantsegélyt az eddig fennálló rendelkezések szerint. Miután az adómentes jövedelmi határ is 6.000 korona, a hadirokkantak memorandummal fordultak a képviselőkhöz és a parlament szociálpolitikai választmányához, hogy a határ közösen évi 16.000 koronára emeltessék tel.

A megélhetés drágulása. Érdekes ösz- szeállitás jelent meg a „Handwerker** 13. számában a megélhetés drágulásáról, mely azt mutatja, hogy amit 1913. évben 100 pénzegységért lehetett beszerezni, az ma, mennyibe kerül. Első helyen áll a csehszlovák köztársaság, hol ez ma 866 pénzegységbe kerül, utána következik Olaszország 571, azután Franciaország 451, az amerikai Egyesült Államok 178, Anglia 173, Lengyelország 170, Svájc 165, Svédország 162, Hollandia 149 és Németország 139.8 egységgel.

Péksütemények árusítása vasárnap délelőtt- A német iparospárt képviselői és szenátorai interpellációt nyújtottak be a parlamentben és a szenátusban a szociális ügyek miniszteréhez a péksütemények vasárnap délelőtti árusítása céljából. Az általános vasárnapi munkaszünet, bár különböző kivételeket engedélyez, a péksütemények árusítását nem engedi meg. A nép s főleg a munkások nagy része éppen vasárnap vásárol előszeretettel fehér kenyeret és péksüteményt. Sérelmes ez a pékekre is, mert a szombati nap folyamán készített süteményt nem áll módjukban elárusítani s igy két napi szünetre vannak kárhoztatva. Azt kérdik a minisztertől, hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy a többi kivétel között, vasárnap délelőtt a péksütemények árusítása is megengedtessék.

A késmárki nyári kiállítás

Julius hó 10-étől 19-ig terjedő ipari és árukiállitással kapcsolatosan német mező- és erdőgazdasági kiállítást készit elő a szepesi németség Késmárkon. Be akarják mutatni, hogy mit tud Szlovenszkó ipara, kereskedelme, mező- és erdőgazdasága produkálni. Ezen törekvésükben a magyarság segítségét kérik ezen munkájukhoz. Kérik azt, hogy a magyarság is állítsa ki a maga speciális termékeit minél nagyobb számban.

A kiállítás helye és ideje jól van megválasztva, mert a Tátra idegen látogatói a közelben fekvő Késmárkot úgy is meg szokták látogatni történelmi érdekességei miatt s ha ott még egy ilyen kiállítóit láthatnak, mindenesetre nem fogják azt elmulasztani, hogy a szlovenszkói termékeket megismerjék. Ebből esetleg több üzlet szár- mazhatik vagy7 azonnal, vagy a jövőben. A területi bér nem drága. Fal terület 1 nmenként 50 korona padló és a hozzátartozó hátsó fal 1 msenként 80 korona.

Részünkről is ajánlhatjuk minden magyar ember figyelmébe a német rendezőség kérelmét s kérünk arra mindenkit saját egyéni és közös érdek szempontjából is, hogy termékeit állítsa ki, kisebb vagy nagyobb mintakollekció formájában.

A kiállítás vezetősége a magyarság iránti figyelemmel magyarnyelvű nyomtatványokat adott ki, amelyeket a magyar nemzeti párt titkárságai díjtalanul bocsátanak az érdeklődők rendelkezésére.

„Az általános kiállítási rend" magában foglalja a szükséges tudnivalókat, az „általános bejelentőlap1* pedig a jelentkezésre szolgál. Ez utóbbi kitöltve május 1-éig küldendő be a kiállítás vezetőségéhez, Késmárk, Fő-tér 35. sz. alá, hol esetleg telefonon 52. sz. vagy írásban szintén felvilágosítást nyújtanak.

Vegyünk mindannyian részt, hogy megismerjék termelésünk jó minőségét s igyekezzünk, mert e hó végéig el kell küldeni a bejelentéseket.

A hadiszállításokból származó régi kincstári követelések értékelése

A pénzügyminisztérium 1925. évi julius hó 8-án 77670 sz. a. kelt rendeletével megállapította azt az irányvonalat, mely szerint a régi kincstárral szemben háború alatti szállításokból fennálló követelések értéklendők. A kereskedelmi és iparkamarák behatóan foglalkoztak ezzel a rendelettel, melynek következménye a pénzügyminiszterhez intézett és közérdekű voltánál fogva itt közölt beadvány volt. A pénzügyminisztérium ezen rendeletében az 1922. évi március hó 1-én 123367-21 sz. a. kelt rendeletével egyezően annak az álláspontnak ad kifejezést, hogy a kérdéses követelések a vagyon- és vagyongyarapodási dézsmatörvény 10. szakaszának 4, bekezdése értelmében az 1919. évi március hó 1-én jogi fennállásuk (tehát nemcsak összegük) szempontjából kéteseknek tekintendők, mely kétesség csak az egyes követelések átvételével, vagyis az átvétel iránti végleges döntéssel fog megszűnni. Ehhez azt a felfogást fűzi a pénzügyminisztérium, hogy a követelések átvétele által azok értéklésé- nek lehetősége a 39. szakasz 6. száma 2. bekezdése értelmében beáll, hacsak ezen követelések a vagyondézsma szempontjából már értékeltettek volna, amennyiben a dézsma- köteles annak idején ezek ideiglenes kirekesztését a dézsma alapjául szolgáló vagyonból kérni elmulasztotta. Egységes eljárás szempontjából és egyszerűség okáéTt a pénz- ügymúnisztérium a fent idézett rendeletében nem emel az ellen kifogást, hogy a dézsma végleges rendezésénél az átvett ilyen követeléseket a kivető hatóságok azok névértékének 20 százalékával fogadják el. Amennyiben azonban a dézsmaköteles a dézsma mérvének megállapítása céljából a követelések fejében nyert kötelezvény árfolyamát a prágai tőzsdén, azon napról, melyen a követelés átvételének döntése kiadatott, beszerzi, úgy az értékelés ezen árfolyam szerint történhetik. Ezen rendelet ellen a gazdasági körökben aggályok merültek fel. Ugyanis arra mutattak rá, hogy a vagyon- és vagyongyarapodási dézsmatörvény 10. szakaszának 4. bekezdése, viszonyítva a 38. szakasz 6. pont 2, bekezdéséhez, olyan követelések, amelyek jogi fennállásának kételye 1922 december 31-ig meg nem szűnt, véglegesen kirekes'ztendők a dézsmakivetési alapból. Ezen félfogás nemcsak a régi kincstár elleni követelések értékelésénél, hanem egész általánosságban bármely más követelésekre vonatkozólag is kimondatott, amelyek jogi fennállása 1919 március hó 1-én kétes volt és 1922 december 31-ig kétes maradt.

Ezen felfogás mellett szól még:

1. A vagyon- és vagyongyarapodási dézsma sohasem volna megállapítható, ha egy határnap nem állapíttatnék meg azon célból, hogy az 1919 március 1-én kétes követelések ezen határnap után befolyt része nem dézsmaköteles többé.

2. Még ka a 38. szakasz 6. pontjának 2. bekezdését a dézsmakötelesekre a legkedvezőtlenebbül is értelmezik, annyi akkor is megállapítható ebből, hogy a dézsmakötele- sek nincsenek kötelezve 1922. évi december 31-ike után arra, hogy oly követeléseknek későbbi esetleges befolyását, melyek 1919. évi március hó 1-én kétesek voltak, az adóügyi hatóságnak bejelentsék. Kétségtelen tehát, hogy eszerint az illetékes adóügyi hatóság feladata volna ezen követelések befolyását maga állapítsa meg és eszerint szabja meg a dézsmál.

Ha ezen szempontból figyelembe vehető követelések száma nem is túl nagy, mégis

érezhető terhelést okoznának az állandó megállapítások a pénzügyi hatóságoknak és a legkedvezőbb esetben elért eredmény, tekintettel a pénzügyi hatóságok túlterheltségére* nem állna arányban az arra fordított fáradsággal. A dézsmakötelesekre azonban a 38. szakasz 6. pontja 2. bekezdésének ezen magyarázata igazságtalan volna, mert az ilyen befolyt követeléseknek a. tényleges beszámítása a dézsmaalapba tisztán véletlenen múlna, azon, hogy ez a befolyás a pénzügyi hatóságoknak tudomására jut-e vagy sem. A régi kincstárral szemben fennálló követeléseknél, melyeket az állam a 236-1924. sz. törvény alapján át fog venni, azok folyósításáról a pénzügyminisztérium mindenesetre értesíteni fogja az I. fokú kivető hatóságot. Ha ezen követelések a dézsmaalapban értékeltetni fognak, úgy ezek tulajdonosai hátrányban lesznek oly követelések tulajdonosaival szemben, melyek bármely más eredetűek és amelyek éppen úgy, mint ezek, jogi fennállásukban eredetileg kétesek voltak és amelyek csak 1922. évi december 31-ike után folynak be s erről a pénzügyi hatóság nem értesül.

3. Gazdasági okok is szólnak ezen értékelés ellen, mert ezen követelések 7 év óta kamatozatlanul hevertek, azok tulajdonosai sok pénzt, fáradságot és időt áldoztak és fognak még áldozni, mig a követelés átvételét eléri s akkor is igen csekély lesz azon ösz- szeg, melyet ezen követelésért kap. Hisz a követelések likvidálásánál a hitelezőnek aranykoronákban kifejezett követelési ösz- szeg 50 százalékáról le kell mondania és rendszerint követelésének csak felét likvidálták. Az állam minden likvidált 100 K után 50 K összegig nyújt 3 százalékos kötelezvényt s ezen 3 százalékkal kamatozó papírok aligha képviselnek többet, mint névértékűk 40 százalékát. A hitelező tehát a több mint 7 év óta kamatozatlan követeléséért, mely eredetileg aranykoronákra szólt, végeredményben 10 papirkorona értéket kap. Még azt is figyelembe kell venni, hogy ezen szállítók éppen hosszú hitelezési kényszer miatt rendszerint bankkölcsönt voltak kényteln%k igénybe venni és ott 12—14 százalékot fizetni. Ha tehát ezen csekély kártérítést még a dézsma is redukálja, az összeg oly csekélyre zsugorodik össze, hogy kártérítésről szó sem lehet többé. Ezen általános gazdasági okokból is szükséges, hogy ezen követelések fejében nyújtott kártérítés a dézsma alól felszabaduljon.

4. De jogi kételyek is állanak fenn aziránt, hogy a régi kincstár ellen fennálló követelések, amelyek 1919. évi március 1-én kétesek voltak és még 1922 december 31-én is azok maradtak, a dézsma alá vonassanak a következő okokból:

Úgy pénzügyi politikai célból, de a vagyon és vagyongyarapodási dézsmának egész felépítéséből is az tűnik ki, hogy az egyszeri, a vagyonnak szigorúan meghatározott időben, 1919 március 1-én levő állaga alapján kiszabott megadóztatása, tehát a vagyonnak ezen a meghatározott napon való állaga egyedül mértékadó a kiszabásnál s ezen okból az egész törvény csak három kivételt ismer és pedig:

1. A hadikölcsönök értékelése, mely törvény kiadásánál még megközelítőleg sem volt értékelhető és ezen művelet egy külön törvénynek van fentariva, melyben kimondották, hogy az értékelés 1919 március 1-re vonatkozik.

2. Idegen valutára szóló követelések, melyek eredetileg osztrák-magyar értekekre

vonatkoztak, de az utódállamok alakulása következtében teljesitendők idegen valutában az 1922. év végén jegyzett árfolyam, illetve egy korábbi teljesítés árfolyama szerint értékeltetnek.

3. Azon követelések, melyek jogi fennállása a kérdéses napon kétes volt, a dézsmaköteles kérelmére a dézsmaalapból kikapcsolhatok. Az egyedül figyelembe vehető 10. § 4. pont, 37. szakasz 6. pont és 38. szakasz 6. pont

2. bekezdés közül egyik sem tartalmaz arra nézve intézkedést, hogy ezen követelések, ha befolynak, melyik napi érték szerint birálan- dók el. A dézsmakötelesnek kötelességévé tétetik, hogy amennyiben valamely ilyen követelés kétessége megszűnnék, ettől a naptól számított 30 napon belül a szükséges adatok kíséretében az illetékes adóügyi ható bejelentse, illetve legkésőbb 1922. évi december végéig jelentse be, hogy ezen kötelezettségének miért nem tett eleget.

Az itt felsorolt és a törvényben egyedül álló olyan követelésekre vonatkozó intézkedések, melyek jogi fennállása 1919 március hó 1-én kétes volt, a képviselőház költségvetési bizottsága által vétettek be a törvénybe s ezen bizottság jelentésében sehol sincsenek közelebbi adatok arra nézve, hogy mi törté" azon követelésekkel, melyek jogi fennállása még 1922 december 31-ike után is kétes maradt. így tehát csak úgy bírálható el ezen kérdés, hogy a törvényhozónak mi lehetett a szándéka. Negatív értelemben következtetve a következők adódnak:

a) Nem lehetett a törvényhozó szándéka, hogy esetleg a végtelenbe kitolódó határnapot állapítson meg, amikor a követelés kétessége talán megszűnnék.

b) Az sem lehetett a szándéka, hogy 1922. évi december 31 után a pénzügyi hatóságot bizonytalan időn át állandó figyelemre kényszerítse, hogy a dézsmaköteles közreműködése nélkül megállapítsa, mikor folyik be valamely ilyen kétes követelés.

c) Az sem lehetett a szándéka, hogy az állam által átvett ilyen követelések más oly követelésekkel szemben, melyeknek kétessége még 1922. évi december 31-én is fennállt, hátrányba helyeztessenek.

d) Az sem lehetett végül a szándéka, hogy a kivetési jog elévülésének időbeli határa a követelések jogi fennállása elintézése szerint állapittassék meg.

Pozitív irányban pedig:

a) Az egész vagyon- s vagyongyarapodási dézsma jellegéből arra kell következtetni, hogy ennek alapját egy meghatározott időben levő vagyoni állag alkotja s ezidőben kétes követelés csak annyiban, amennyiben egy meghatározott, aránylag rövid időn belül kétes volta megszűnnék.

b) Ezen időhatár 1922 december 31 s ezt az is megerősíti, hogy az idegen valutájú követelések is legkésőbb ezen nap árfolyamával számítandók be.

Fentiek alapján kérjük a pénzügyminisztériumot:

1. A fentidézett rendeletet visszavonni.

2. Elrendelni, hogy azon követelések, melyek jogi fennállása 1919 március 1-ével kétes volt és még 1922. évi december végén is az maradt, a vagyon- és vagyongyarapodási dézsma kivétésénél nem veendők figyelembe.

A fa forgalmi adójának áíalányosifása

Az. egyes cikkek forgalmi adójának általányozásában keres az ipari és kereskedővilág menedéket az ellen az igazságtalanság ellen, hogy a forgalmi adó révén valamely cikk 10—16 százalékkal megterhelten kerüljön a fogyasztó kezébe. Különösen szükséges ez az első osztályú ezekhez közelálló szükségleti cikkeknéL Mert ha a szociális és demokrata alapokon felépített csehszlovák köztársaság kormánya az annyit hangoztatott szép elveket annyira nem érti, hogy a szegény ember betevő falatját -s rongyait terheli ilyen adóval, minden szociális tervei ellenére, csak azért, mert a fogyasztás okvetlen biztos jövedelmet jelent. Az ilyen fajta cikkek közé tartozik a fa is, mely nélkül nem élhetünk, arra szükség van lépten- nyomon, a szegény és gazdag ember mindennapi életében. A fa forgalmi adójának általányozása kérdésében állást foglalt a besztercebányai kereskedelmi és iparkamara is és kimondta, hogy kívánatosnak tartja azért, mert a mai megadóztatás révén a fogyasztó már erősen megterhelt faanyaghoz jut Azonkívül a közvetítő kezeknek is sok munkát ad az adóelszámolás, ami ismét a fogyasztót terheli.

Tehát abban a reményben tartja azt kívánatosnak, hogy átalányositás esetén nemcsak az adóteher lesz kisebb a fogyasztóhoz jutott fának egységére számítva, de I egyben a felesleges sok irodai munka is elesik s igy ezáltal is olcsóbb lesz a faanyag, i Szükségesnek tartja hangsúlyozni azt, hogy