Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-21 / 91. (1129.) szám

^RX<ÍM-i'V\AG^a'R*HT'RíTiAT> ^926 április 21, szerda. 3 Nemzetközi orvoskongresszus Pösiyénben A rizgyógyászat hatvan legkiválóbb képviselője Szlovenszkón — A magyar orvosokat Daimady Győző és Benczúr Gyula egyetemi tanárok képviselik -- Nagyszerű fogadtatás á szinpartGiú egyesület elégtételt nyújt Faragóéknak A Szlovenszkói Magyar Szinpártoló Egye­sület elnökségétől kaptuk a következő kom­münikét: A Szlovenszkói Magyar Szinpártoló Egye­sület elnöki tanácsa f. hó 18-án Blanár Béla dr. elnöklete alatt tartott ülésén foglal­kozott a „Kassai Újságban** „Színészek, — műsor és közönség** cimen felvetett körkér­déssel és az arra adott válaszokkal is. A tanács úgy találta, hogy a kérdés fel­vetése és megválaszolása, habár a válaszok egy része tulmagas mértékkel mért, más­része szerencsésnek éppen nem mondható és egyes színművészek érzékenységét iddokolat- lanul bántó kifejezésekkel fejezte ki egyéni véleményét, azt a célt óhajtotta zolgálni, hogy a szlovenszkói magyar színművészet nívóját a lehető legmagasabbra emelni segítse. Egyben úgy Faragó igazgatónak, mint szinésztársainak teljes elismerését fejezte ki a felette mostoha viszonyok között kifejtett eredményes munkájukért. A losonci magyar nők kulturestélye — A P. M. H. tudósítójától. — Losonc, április 20. Az első eset volt kisebbségi életünkben, hogy egyik városunk magyar asszonyai összeállanak s a jótékonyság szolgálatába szegődve összeadják szivük szeretetét, akaratuk erejét, szorgosságuk lankadatlanságát, lelkűk, érzéseik szépségét, munkájukat, lelkesedésüket s szerény kulturest keretében oly jót és szépet produkáljanak, mint aminő a losonci magyar nők kulturestélye volt. Ünnepélyes megnyilatkozása volt ez Losonc ma­gyar asszonyainak s távol vidékek magyar esz- szonyai is megjelentek ez alkalomból Losoncon, úgyhogy e kultureslén újra összodobbant az árva magyarság szive. Most asszonyaink emelték fel szavukat s e megnyüatkozásban a finom müvü letompitottság nagy fontosságú és tiszteletreméltó erőt éreztetett meg, s azt, üogy a családi oltárok békés papnői hittel itatottak és szent célok hevü­leteit élők. Losoncnak a szeretet munkája je­gyében egyesült magyar asszonyai s a közeli és távolabbi magyar vidékek képviselői pihenő órá­ik művészi ihletettségét tárták elénk szavuk ze­néjében, testtik ritmusában, kezük drága szö­vődéiben, — s az ő munkájuk, hitük láttán meg- ujhódott, felfrissült könnyen lelkesülő, könnyen szárnyát vesztő férfi lelkünk. A kulturest műsorának gerincét Madame sans géné felolvasása adta. Ibsen Peer Gyntjénak nő­alakjairól olvasott fel, Aaseről és Solveigről, az anyáról és a feleségről, nunt akikben Ibsen az ideális nők alakjait rajzol la meg. A felovasás végig vezet Peer Gyntnek az anya és feleség szeretető által kisért egész életén s követendő példaképül állította a mai kor magyar asszonyai elé a házi tűzhelyét szerelő, önzetlen, családjáért élő anya és feleség típusát. A poétikus szépségű felolvasást a díszes közönség szerető érdeklődése kisérte s hosszas, meleg ünneplésben részesítette a kiváló szerzőt. A felolvasás közben Polgáry Miklós tanár művészi rendezésében hét élőkép és táncjelenet jelenítette meg a Peer Gyűl egyes részeit. Külö­nösen tüntető tetszést váltott ki Riesner Tulka Anitra tánca, Riesner Edónó Szivéig dala s a lo­sonci Zenekedvelők Körének a zenekiséretet el­látó teljes vonós zenekara s Műnk Ferencné és Sípos István zongora négykezese. Solveig alak­ját Scherer Böske elevenítette meg művészi készséggel. Az élőképek színpadi díszleteit Cseh 1. Lajos és Gerő Gusztáv festőművészek készítették. A kulturestélyen mutatkozott be a losonci közönség előtt Császár Magda operaénekesnő. Ez a bemutatkozás nemcsak megerősítette, de sok­ban meg is haladta a jövetelét megelőző híreket. Pompás hanganyaga és nagy hangterjedelme egyformán érvényesült Faust Ékszeráriájánál, va­lamint a magyar müdaloknál. Meleg csengésű lírai hangja, finom előadási modora, modulált hangökonómiája a hallgatóságnak a legteljesebb művészi élvezetet s a művésznőnek a legforróbb sikert hozták. Császár Magda oly érték, akivel a jövőben számolni kell s akinek felivelő művészi pályafutását sok szeretettel és érdeklődéssel kí­sérjük. Mai bemutatkozása sok forró és sikerek­ben gazdag est beigérése volt s jólesően állapít­hattuk meg, hogy művészetén keresztül a magyar művészet talált ismét erős és hivatott propagáló­jára. A kulturesttel kapcsolatban gyönyörű nőt iparművészeti kézimunkákat mutattak be az estély rendezői, erről részletesebben külön szá­molunk be. — Ismét elbocsátottak egy magyar tisztviselőt. Losoncról jelentik: Biszlcup Lajost, a losonci kerü­leti munMebizbositópénztár igazgatóját, aki ^évtize­deken át közmegelégedésre vezette hivatalát s mintaképe volt a szorgalmas és lelkiismeretes tiszt­viselőnek, nyugállományba helyezték. Utódjául Ka- linovibs Kálmán liptószentmíMősi lakost nevezték ki igazgatónak, aki állását már el is foglalta. Pöstyén április 20. Az emberiség legfőbb javáért: egészsé­géért dolgozó tüdősek kis csoportja adott má­ra találkozót egymásnak Szlovenszkó világhí­rű fürdőjében, Pöstyénben. Tizenhárom nem­zet balneologusainak legkiválóbbjai gyűltek össze, hogy a vizgyógyászok nemzetközi egye­sületének (Intemacional Society of Medical Hydrolcghie) nagykongresszusán résztvegye- nek. Reggel félnyolckor futott be a feldiszitett pöstyéni pályaudvarra a tudósok különvo­natja Prágából. Vagy hatvan orvos szállt ki a különkocsiból. Tarka képet nyújtott a skót orvcsok kis csoportja, akik nemzeti viseletben: térdnadrágban, koc­kás harisnyával, mezítelen térddel s a jel­legzetes skót sapkában jelentek meg. Rajtuk kívül franciák, angolok, jugosz- lávok, norvégek és egyéb nemzet orvosai is ott voltak. Budapestről Daimady Győző Zoltán dr. és Benczúr Gyula dr. egyetemi magánta­nárok jelentek meg. A vendégeket a pályaudvaron küldött­ség fogadta, amelyben a fürdőigazgatóság részéről Winter Imre dr., a hatóságok részé­ről Huba járásfőnök és Novotny Géza községi Budapest, április 20. (Budapesti szerkesztősé­günk telefon jelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén folytatták a költségvetési vitáit, amelynek során el­sőnek Pallavicini György őrgróf szólalt föl. Mivel a frankügyben — mondotta — a bíróság előtt nem volt módomban mindent elmondani, azért egyes dolgokat most akarók megvilágitani. Tudo­másom van róla, mert egyes kijelentésekből arra következtethetek, hogy már 1920—21-ben foglalkoz­tak az országban pénzhamisítással. Nagy zaj támad erre, de Pallavúciná a közbe- szólások öaönéne kijelenti, hogy egyikre sem ref­lektál, hanem adatait csupán szárazon terjeszti elő. A kormány tudott róla, hogy a csehek a szo- kolhamisi fással Nádosyt gyanúsítják s mégis őt bízta meg az ügy kinyamozásával. De tudott a kor­mány a frankhamisításról is s mégsem akadályozta meg, hanem a dolog kipattanásakor azt még tus­solni akarta. Amikor a frankügy Mplezése után bizonyos részleteket Vass József dr. miniszternek elmondott, kisült, hogy a miniszter csak január elsején értesült a dolgokról. Bethlen csak azért nem informálta helyettesért, Vass minisztert, mert félt attól, hogy az erélyes eljárást fog megindí­tani. Ezután áttért a titkos társaságokra. Ideális célból alakultak annak idején ezek a titkos társa­ságok — mondja —, de közben eltéritek eredeti céljuktól. A frankihamisirtóík és a titkos társaságok között kapcsolat van, mert Nádosy, Windisckgrátz, Bethlen, Rakovszlky és Sztrache főügyész is tagjai voltak a titkos társaságoknak. Huszár közbékiált: Maga is tagja a titkos tár­saságoknak! (Zajos derültség. Közbekiáltás: Nahát akkor úrit beszél!) Pallavicini: Ki jelentem, hogy tagja voltam! Es­küt tettem a titkos társaság céljai érdekében, de Budaörs után kiléptem. A titkos társaságokat fel­oszlatni a mai kormány nem tudja, osak olyan kor­mány tehetné azrt meg, amely független tőlük. A legutóbbi napokban újabb adatokat szereztem, amelyek bizonyítják, hogy egyes kormánytagok már régebben be voltak keverve a szokölhamisi- tás ügyébe. Amikor 1922-ben a csehszlovák bamk- jegyhamisitványokat Magyarországba hozták, Win- dischgrátz helyezte el őket a Nemzeti Szövetség­ben. Rakovszky, aki akkor még sem miniszter, de még képviselő sem volt, kapta a megbízást, arra, hogy a hamisitványokart Szlovenszkón értékesítse. óriási lárma tör ki erre. A baloldal kórusban kiáltja: Lemondani, lemondani! Rakovszky izgatottan felugrik helyéről: Közön­séges hazugság! A lárma folyton növekszik s Pallavicini csak percek múlva tud újból szóhoz jutni: — Rakovszky azonban megbízatásának nem tett eleget. Rakovszky: Természetes, meart nem is bíztak meg! Pallavicini: Amikor Rakovszky belügyminisz­ter lett, visszavonult a szokolhamisitási ügytől. Újabb közibeszólások: Bizonyítson! Fallavicini: Ha a kormány rágalmazási pert indít ellenem, tanukra is hivatkozom, akiket a tanácstag, a fürdőbizottság részéről Párák gondnok és Csernil inspektor, Pöstyén orvo­sai részéről pedig Neuwirth Lajos dr. vett részt. A közegészségügyi minisztériumot Drimmel dr. miniszteri titkár képviselte. A meleg fogadtatásért a vendégek részéről a franciaországi Mourgeot dr. mondott köszö­netét. A fogadtatás után a vendégek autóba szálltak és berobogtak a fürdőtelepre, ahol megreggeliztek és elszállásolták őket. Tiz óra­kor megtekintették a fürdőt az igazgatóság kalauzolása mellett. Ebéd előtt még Beichard Aladár dr. pöstyéni orvos tar­tott angol nyelvű előadást a pöstyéni iszapkezelésről. Délben a fürdőigazgatóság a nemzetkö­zi vendégek részére diszebédet rendezett. Az asztalok a különböző résztvevő nemzetek zász­lóival voltak diszitve. A vendégek kitűnő han­gulatban voltak s számos felköszöntő hang zott el. Ebéd után értekezletre gyűltek össze az orvosok s számos értékes előadás hangzott el. A vendégek már április 15-étöl járják sor­ra a köztársaság fürdőhelyeit. Voltak Karlsbadban, Franzensbadban, Prágában s most 2 napot töltenek Pöstyénben. Házba el nem hozhatok s ezért itt nem bizonyítha­tok. A zaj egyre tart. Szóit ovsziky házéinak állan­dóan rázza a csengőt, majd igy szól: Pallavicini 'képviselőtársát súlyosan vádolta, amit osalk bizonyí­tással szabad megtenni. Felszólítom Palkvicáni őr­gróf urat, bizonyítson azonnal, különben a házsza­bályok teljes szigorával kell eljárnom. Nagy zaj az egész Házban. A baloldal együtt harsogja- Rakovszky felé: Mondjon le! Lemondani! Huszár és Ernst. fölugrálnak helyeikről, a pa­dot verik: Bizonyítson! Ha bizonyít, még ma meg­buktatjuk a kormányt! Az elnök állandóan rázza a csengőt, több kép­viselőt rendreutnsii. A lárma folyton növekszik, úgy, hogy semmit sem lehet hallani. Pállá vioini tovább beszél, amire Szcitovszky elnök rendreutasitja és javasolja, hogy ügyét a mentelmi bizottság elé utasítsák. A Ház többsége az elnöki javaslatot elfogadja. Pallavicini percekig tartó lárma után folytatja: BizonyRékáim alapján állítom, hogy a kormány bűnpártoló. Izgalmas csend támad erre az egész Házban. Mindenki döbbenettel várja a további szavakat. Pallavicini: Állítom, hogy Nádosyék karácsony előtt a belügyminiszternél megbeszélést tartottak, hogy hogyan lehetne a kellemetlen ügyet edpalás- talni. A tanácskozásokon Bónis páter is részt vett, akinek az a szerep jutott, hogy strohmannokat sze­rezzen. A páter vállalkozott is erre, de Nádosynak és Windiisckgrátznek nem volt ehhez megfelelő pénze. Nádosy erre fölment a belügyminiszterhez, aiki kilátásba helyezte az összeget. Újabb nagy lárma tör ki a baloldalon. Pallavicini: Windisckgrátz Iietényd fckapditány- helyettessel Bónis páter lakásán megbeszélést foly­tatott az eltitkolás lehetőségeiről és strohmannként letartóztatták Kovácsot, Bónis páter biztosítékot kapott a belügyminisztertől, hegy rendelkezésre bocsája a szükséges eszközöket. (Rakovszky tagadó­kig int a fejével.) A tervet azonban nem vihették keresztül, mert Marinovich rendőrfőkapitány ko­molyan fogta fel hivatását. Ez tényállás s a pörben tanukkal is tudom bizonyítani. Elvárom a kor­mánytól, hogy ellenem rágalmazás óimén port in­dítson, mert az egyéni becsület fölött kell, hogy álljon az ország becsülete. Még egy kérésem van a többséghez. Ha mindannak, amit mondtam, csak ezredrésze is igaz, akkor is általánosan össze kell fognunk, hogy egyesült erővel távolítsuk el a kor­mányt helyéről és együtt dolgozzunk az ország új­jáépítésén. Rakovszky belügyminiszter állott föl ezután szólásra, hogy azonnal válaszoljon Pallavicini vád­jaira. A miniszter beszéde közben, pontban 12 óra­kor, a karzatról valaki csomagot dobott a terembe, amely a székek alá, Gömbös képviselő lába elé esett. Nagy izgalom támadt erre a Házban. Göm­bös felbontotta a csomagot s egy irredenta plaká­tot, meg egy kérvényt 'talált benne Doroghy László aláírásával. A detektívek és a teremőrök azonnal átkutatták a karzatot és a rendzavarót elfogták Doroghy László balassagyarmati nyug. pénzügyi t.r.ztviscló S"..:ri !ycben. Bekísérték a rendőrségre, ahol m^y.Uiap.ie. ál., hog\ elmebajos. A kis incidens után Rakovszky belügyminisz­ter sorra cáíolja Pallavicina vádjait. Kijelenti, hogy soha senkitől a Ikiilax iclni vádjában foglaltakra megbízást nem kapott. Abban az időben ugyan több hazafias gondolkozósu úriember felkereste, akik irredenta tervekkel foglalkoztak, köztük egy hasonló üggyel is, de ő azonnal vissza utasítót : a ezt a gondolatot. Pallavicininek az a vádja sem igaz, hogy Nádosyt és Paldaváoimt magához hivatta, hogy az iigy elsimításának módozatait megbeszéljék. Ná- dosyókat azért hivatta magához, hogy egyenesen tőlük tájékozódjék az ügyről. Marinovich főkapi­tányt pedig ő maga utasította a legszigorúbb eljá­rásra s ő lelkiismeretesen teljesítette megbízatá­sát. Pallavicini felszólalását legjobban jellemzi az a kijelentése, hogy csupán következtetéseken ala­pulnak az általa elmondottak. A miniszter beszédét az egységes párt zajos tapssal fogadta. Utána Alföldy egységespárti képviselő szólal a költségvetési vitához, majd Propper Sándor szo­ciáldemokrata. Megtoldotta Pallavicini vádaskodá­sait és ő is hangoztatta, hogy a miniszterelnök, a belügyminiszter, Sztrache és Töreky tanácselnök is tagjai a titkos társaságoknak. Bethlen gróf miniszterelnök: Ez mind nem igaz, állítani mindent lehet. Én is állíthatom, hogy ön is tagja! Propper: Pallavicini súlyos vádat emel a bel­ügyminiszter ellen. Bethlen közbekiált: A belügyminiszter meg is cáfolta már! Györky Imre: Most a miniszterelnök kísérli meg ugyanazt. Bethlen: Majd a bíróság fog dönteni' ebben az ügyben. Az ülés folyik. A miniszterelnök holnap fog válaszolni Pallavi­cini beszédére. Szizmgyi problémák Irta: Simplex. Aid fölött konzíliumot tartanak az orvosok, bizony, nagy beteg az! Aki egészséges, az él, arról nem is beszélnek. A magyar színészet beteg-voltának jele, hogy megint sokat beszélnek róla. Sőt nagyon beteg le­het, mert egy kassai napilap egyenesen konzílium­ra hívta a magyar közönséget, a színészet orvosait. Körkérdést intézett a kaissai magyar hölgyekhez, mondják meg, mit akarnak a direktortól, színé­szektől, szóval a magyar színészettől. — Itt volt a hiba. Hogy lehet az orvostól megkérdezni, hogy mit akar a betegtől? Inkább a betegtől kellene megkérdezni, mit vár az orvosoktól! — Szóval, lett nagy harc és háborúság abból, hogy a hölgyek azt kívánták: „Kelj föl és járj!** —, mikor szegény betegnek alig van jáfrtányi ereje. Egy haszna lett az alapjában elhibázott lépésből, a beteg kapott egy — injekciót. A közönséget bántotta a körkér­désre adott válaszok teljesíthetetlen igénye s vi­rágesőt rendezett a megsértett primadonnának, bántotta talán a lelkii9merete is és elkezd színház­ba járni. Ha jószándéku volt a mozgalom — még ha elhibázott volt is- a kivitele —, jóra fordult a dolog. De ez mind csak injekció. Hatása jó, ha eltart a négy hétig, amíg színészetünk itthon van, de bir- ja-e a beteg a sorvadás lázát, ha megint falura ve­rik s napszámosmunkát kell végeznie éhkopp fe­jében? Alapjában kellene megfogni a bajt s akkor nem elég konzíliumot tartani a háziorvossal, meg kellene' ápertim kérdezni egyszer már a politikus- professzor urakat is, mit akarnak ők a betegtől? Azt, hogy megéljen, vagy azt, hogy — könnyű le­gyen neki a föld? & A jelek arra mutatnak, hogy inkább az utób­bit. Mert felülről olyan gyógyítási módot kell ta­pasztalnunk, amilyet anno 1700 és egynéhány al­kalmaztak minden betegséggel szemben: purgáeiő és köpölyözés. A vérszegény nyakára is piócát rak­nak, mert nem látják, vagy nem akarják látni, hogy nincs vére, azt hiszik, vagy azt mondják, hogy hi­szik: rossz a vére. „Nekünk semmi, kifogásunk nem lehet a ma­gyar színészet ellen**, — halljuk felülről, de elhall­gatják a „de“ után következőt: éljen meg, ha tud. Színház nélkül, szezonbeosztás nélkül. Akárcsak a régiek, mikor a tüdőbeteg körül begyömöszkölték az ablakot mohával ás kenyérbólkl, mert a friss levegőtől — meghűlhet a szegényke. Az akkor hit volt, ma — féltékenység. Két dudás nem fér egy csárdában s odafent, ma az a hit, hogy ha megél a magyar színészet, vérszegény lesz a szlovák. Ve­gyük el tehát a kenyeret a mostohagyerektől, hogy legyen mit ennie az édesnek. & Itt kellene aztán tisztázni egynéhány kérdése­ket Pro primo: Ha csak egy a csárda, ki legyen, abban az ur? Szimplex eszemmel az lenne a ter­mészetes: aki csinálta. Mind a két színházat, mely­hez a magyar színészet léte van kötve, a magyar közönség építette. A kassait 1893-ban, a pozsonyit talán még előbb. Értsük meg: a magyar kö­zönség. Nem a város, nem az állam, tehát az privát tulajdon. Lehet, hogy a jogi non:enkla. ará­ban a „magyar közönség** nem lehet „jogi szs­Az ásványvizek gyöngye KORYTNICA 5260 Étvágygerjesztő és kitűnő Otíitö asztali itai, megszünteti a gyomorégést. “1 Pallavicini súlyos támadása Rakovszky belügyminiszter ellen Bűnpártolással vádolta a frank- és szokolhamisitási afférben — Rakovszky sósra megcáfolta a vádakat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents