Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-21 / 91. (1129.) szám
^X^€AI-A\MiÍtAR-HÍRLAE 1926 április 21, szerda. Nógrád az adóprés ellen A losonci járási bizottság a nemzetgyűléstől kéri a kiméletlen adóztatás megszüntetését s a hadikölcsön-törvény revízióját Losonc, április 20. A losonci járási bizottság legutóbbi ülésén Kristóí'f Izidor, a nemzeti párt főtitkára az alábbi indítványt terjesztette a bizottság elé: A losonci járási bizottság elhatározta, hogy felír a nemzetgyűlés mindkét házához a végből, hogy a nemzetgyűlés hasson oda, hogy a pénzügyminiszter a kiméletlen adóztatásnak vessen véget, hogy utasítsa az összes pénzügyigazgatóságo- kat, hogy a jövedelmi adó kivetésnél a föld jövedelmének megállapításánál egy kát. hold földnek az illető vidéken szokásos haszonbérjövedelmét vegyék alapul s hogy az adókivető bizottságok összeállításánál az 1909. évi X. t. c. és az 1916. évi XXVI. t. c. 11. §.-ának rendelkezését szigorúan tartsák be s az adókivető bizottságokat alakítsák újra s a viszamenőleg 1921., 1922., 1923., majd az 1924., 1925. és 1926. évekre jogerősen megállapított vagy megállapítandó jövedelmi adó megfizetésére minden folyamodónak adassék kamatmentes s az adózó anyagi romlását kimellőző részletfizetési kedvezmény. A végből is felír a járási bizottság a nemzetgyűlés mindkét házához, hogy a ha- dikölcsön rendelkezéséről szóló 1924. évi 216- számú törvényt vegye a nemzetgyűlés revízió alá s határozza el, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchiát illetett s 1919. november 1-eje előtt lejárt, de a Csehszlovák köztársaság által behajtott állami adók és kincstári illetékek összegének megfelelő hadikölcsön kártalanítási alap teremtendő, amelyből a volt Osztrák-Magyar Monarchiának azon lakosai, akik jelenleg csehszlovák állampolgárok és hadikölcsön tulajdonos mivoltuk bizonyítva van, arányos és megfelelő kártalanítást nyernének. Ezen határozati javaslatot a járási bizottság egyhangúlag elfogadta. III. A szerb Mezzofanti a szlovák nemzetet Rázussal szemben akarja megvédeni Tengeri kigyóvá dagad a Dimitrievics-Rázuspolitikai por — A szerb és francia gróf működése a szlovenszkói dzsungelben Besztercebánya, április 20. A besztercebányai törvényszék ma tárgyalta újból Dimitrievics szerb publicistának és Rázus Mártonnak, a nagy szlovák költőnek kölcsönös becsületsértési és rágalma- zási perét, amely már két esztendeje húzódik, de ítélethozatalra még mindig nem kelült a sor. Dimitrievics egyike azoknak a kalandos egyéniségeknek, akiket a háború utáni idők vad forgataga sodort Szloven- szkóra. Harminchétéves, nagyintelligenciáju, egyetemet végzett ember, akinek Szerbiában — állítása szerint — háza és birtoka volt és anyanyelvén kívül szlovákul, németül franciául angolul, spanyolul, olaszul és törökül beszél. A szerb Mezofanti a köztársaság megalakulása után tűnt fel Szlovén szkon és rögtön kapcsolatba lépett Srobár lapjával, a Slovensky Dennikkel. Cikkeken kivül még politikai röpiratokat is irt, amelyekben durva hangon támadta meg a Hlinka-párt vezető egyéniségeit és a szlovák autonómista mozgalom híveit. Két röpiratában durva és sértő módon irt a költő és politikus Rá- zus Márton ellen is, aki a sértegetések miatt a bíróság elé állította Dimitrievicset. A mai tárgyaláson Dimitrievics vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, amit irt, belső meggyőződésből irta és bizonyítani, is tudja. Azt az állítását, hogy Rázus ártalmára van a csehszlovák köztársaságnak, azzal a krokodilus okoskodással bizonyítgatta, hogy Rázus cikkeket irt a Ná- rodni Noviny cimü napilapba, már pedig ezt az ügyészség többször elkoboztatta Rázus cikkei miatt, tehát Rázus ártani akart a rebuplikának és igy ellensége az államnak. Majd a szerb Mezofanti emelkedett pátosszal tesz hitet a cseh és szlovák nemzet egysége mellett: „Egységben az erő! — szavalja — a cseh és szlovák egy nemzet és aki ezt kétségbevonja, ellensége a csehszlovák államnak11. Ezután Rázus irodalmi munkáiból vett idézetekkel bizonyítgatja, hogy Rázus nem jó szlovák és hogy költeményei nem is költemények. A „Prudy" folyóirat egy kritikáját is előrántja, amelyben a kritikus azt az állítást kockáztatja meg, hogy egy bizonyos idő múlva a szlovák nemzet szégyelni fogja magát a Rázus költeményei miatt. Dimitrievics támadó beszéde annyira felháborította a termet szinültig megtöltő szlovák hallgatóközönséget, hogy állandó közbekiáltások röpködtek a vádlott felé és az elnök többször a terem kiürítésével fenyegette meg a hallgatóságot- Az elnök elrendelte félórás szünet idején a szlovákok hevesen rátámadnak Dimitrievicsre, aki cinikusan mosolyog és folyton ezt ismételgeti: „Minden becsületes szlováknak csehofilnek kell lennie". Dimitrievics viszont szintén rágalmazás miatt perelte be Rázust, mert ez a Národni Novinyban azt irta róla, hogy fizetett kém, akinek szlovenszkói működése hiénizmus és az ilyen alávaló embert ki kellene tolon- colni Szlovenszkó területéről. Az elnök kérdésére Rázus is kijelenti, hogy bizonyítani akarja állításainak igazát. Ügyvédje, Bazovszky Lajos dr. tanukkal tudja igazolni, hogy Dimitrievicset a kormány fizeti. Buday dr. nemzetgyűlési képvi selőnek és Vojtassák püspöknek Dimitrievics mint szerb gróf mutatkozott be, a bírósághoz intézett több beadványában pedig francia grófnak irta magát alá. A Slovensky Dennik egyik számában Dimitrievics maga hivalkodik azzal, hogy Vojtassák püspöknek hamis néven mutatkozott be. Dimitrievics ezzel szemben szintén tanukat jelent be, ezért az elnök a tárgyalást elnapolta. A tengeri kigyóvá dagadt pör újabb tárgyalása julius hónapra várhatóReflexiók a ,klauzulás perchez A szlovák nemzet turócszentmártoni deklarációjának és az 1918-iki októberi eseményeknek megvilágítása III. mély", de azt tudom, hogy például a kassai színház mégis, lelekköuyviieg is az ő javára van bekebelezve. De hát?... Veteres migrate colom! — Vagy van erre egy magyar közmondás is: „Fogadd be..." — Azért mégis, ha van demokrácia, azt a jogos tulajdonost ta-láu csak illenék megkérdezni: befogadsz-e a házadba vendégül? És illenék biztos/iíé- kot nyújtani: nem verlek ki belőle! jer Ha aztán ez nem lehetséges, mert hát a presztízskérdés fontosabb, mint a lelki szükség, jöhet a pro secundo: Két dudás nem fér egy csárdában, építsünk egy másik csárdát! — De ki építse? A gazdaságilag is tönkretett, koldus magyarság, vagy az állam, amelyik tejbe-vajba füröszti a kiváltságos nemzet színészetét? Persze, a felelet kézenfekvő: Ha akartok színészetet — mi jól érezzük magunkat a szinház(-atok-)ban —, építsetek ti! Jól van! Fecskeszokás, hogy mikor a veréb tanyát üt a fészkében, épét egy újat. A szegény lerongyolt magyarság megépítené a maga színházát, de ki biztosítja arról, hogy az a fentebb említettem hibás bit, hogy a magyar és szlovák színészet riválisai egymásnak, nem akadályozná-e meg, hogy akár Kassán, akár Pozsonyban egyszerre játszók a két társulat? Addig, amíg ezt írásban nem adják, kár egy téglát vetniI & íis ennek a ferde hitnek a megfogamzásában bűnösek vagyunk magunk is. Úri tempó volt, gavallér gesztus, hogy: megtöritek, elvették fejünk fölül a házat, adófilléreinket mind odaadták annak a rossz testvérnek, aki kenyerünk javát megette s mi mégis kezet nyújtottunk neki. Eljártunk a f-zinházba, ócska, elcsépelt operetteket hallgattunk, amiknek szinrehozásáért anatémát kiabálnánk a m i direktorunkra, végigültük az előadást, amit meg nem éntettünk s ezzel legalább is vajat kentünk a szlovák színészet biztos kenyerére. Szép volt, magyar, nemes tett volt, de nem volt — o]-:os cselekedet. Igaz, hogy bajos lett volna nekünk, egyenesszivü magyaroknak azt csak sejtenünk is, hogy ezt a testvéri kézfogást félre magyarázzák s kihasználják ellenünk. De így lett. Hirdetik urbi et orbi, hogy nincs szükség magyar színészetre, mert a szlovák színészet kielégita a magyar közönség igényét is. Hogy ebben szofizma van, azt, aki mondja, nem bolond az orrára kötni másnak s aki hallja, nem látja, mert a ténj^ek külső, hazug formája eltakarja a valóságot.-QÜtött a tizenkettedik óra s ha nem támadjuk meg a bajt gyökerében, azt moríiumimjekoiőkkal: rirágzáporral és bizalmi nyilatkozatokkal, szépség- ílastrammal meggyőgyoitani nem lehet. Tisztázni kel a kérdéseket: 1„ engednék-e mondjuk Kassán a magyar és szlovák színészetet egyszerre működni s ha igen, föl kell építeni a magyar nemzeti szánházat Kassán! De szép, meghódoltaltóan nemes gesztus volna az állam résziről, ha ehhez ő adná (vagy inkább visszaadná!) az alapkövet, — mondjuk, biztosítaná az állami költségvetésben a színészet támogatására szánt összegnek a magyarság számarányához mért hányadát -*• (melyhez — mellesleg megjegyezve — volna egy kis jogunk, hiszen mi is hozzájárulunk az adózásunkkal) — a magyar színház fölépítésére! 2. Van-e joga mondjuk Eperjesnek, Iglónak magyar színészethez? Ez a két város ugyanis évek óta várja, kéri a magyar színészet bebocsát'tatását s nem kapja meg, — mert papiroson nincs meg a 20% magyar kisebbsége. Hogy tényleg megvan, azt bizonyítják az ott rendezett műkedvelő előadások fényes anyagi és erkölcsi sikerei. De ez, azt hiszem, mellékes is, akár van 20%, akár niincs, ez irányadó a kérdésben nem lehet. Prágában csak nincs meg a 20% — és ott játszhaitik a magyar társulat, Eperjesen nem. Ez törvénycsavarás, semmi más. Az alkotnianytörvény kisebbségi jogokat biztosító 128. §. (3.) pontja igy szól: „A csehszlovák köztársaság állampolgárai az általános törvények korlátái közt bármely nyelvet magán- és kereskedelmi érintkezésben, vallási dolgokban, a sajtóban és bárminemű kihirdetésnél, vagy a nyilvános népgyüiéseken szabadon használhatnak." A 20%-ra csak a hivatalos nyelvhasználatot korlátozza — a jogadás leple alatt — a nyelvtörvény, sem itt, sem ott nem esik szó a kulturális nyelvhasználatról! — Ez a törvények nagy hiányossága, amit pótolni kell! Ha másképp nem lehet, közigazgatási bírósági döntéssel. A kérdés egyszerű: a magyar kisebbség kulturális élete — tehát a színészet is — hová tartozik? A magánérintkezés körébe, vagy a hivatalos nyelvhasználat körébe? Azt hiszem, a felelet oly kétséget kizáró, hogy meg sem kell mondanom. ser Mégegyszer: Otthont, saját otthont a magyar színészetnek Kassán! — A magyar színészet bebo- csáltatását oda, ahol kérik! (Trenosénbe, vagy Lip- tószentmiklósra úgy sem fog elmenni magyarul ágálni senki, — nem bolond!) Ez a két arkánum segíthet a nehéz-beteg magyar színészeten, minden más tüneti kezelés, amitől vagy elpusztul, vagy — morfinista lesz! — Uj vyborválasztásra készülnek Ragymihályban. Nagymihályi tudósítónk jelenti: Nagymihály területi nagyobbodáson esett keresztül s hogy az újonnan becsatolt rész is képviseleteket kapjon a városgazdasági ügyek vitelénél, uj vyborválaszíás vált szükségessé. Eddig 10 párt adta be jelelő-listá- iáu míg a vybor 36 tagból fog állani. A 36 tagsági helyből körülbelül 24-26 helyet a kereskedők és iparosok pártja fog elnyerni. Hatalmas korteskedés és plakátharc indult meg. daszi uszKar vaKon mrt Hodzsanak es társainak, biztosra vette, hogy velük megegyezik a keleti Svájc — eme vesszőparipája — megalakítására. Meghívta Hodzsát és néhány hü társát tárgyalásokra és midőn ezek már Prágában és Becsben tisztán látták a helyzetet, leültek Jászival a tárgyalóasztalhoz s rábírták arra, hogy ismerje el a turócszentmártoni nemzeti tanácsot, illetőleg annak elnökségét a szlovák nemzet egyedüli és kizárólagos reprezentásának s azután jelentse ki, hogy a szlovák oknak a teijes autonómiát megadni hajlandó. Jászi megtett mindent Hodzsa óhaja szerint. Ez természetesen csak azért történt, hogy az időközben megtartott számos szlovák népgyü- lésen elhangzott tiltakozást elhallgassák s a megalakult keleti szlovák nemzeti tanács határozatait elnémítsák, illetőleg végrehajtásukat megaka dályozzák. Jászi Oszkár tényleg kijelentette a szlovák nép széles rétegeinek sok megbízottja előtt, hogy nem ők, hanem egyedül Hídzsa, Srobár és társai kizárólagos reprezentásai a szlovák népnek. Hodzsa erre megszakította a tárgyalásokat Jászival aniaz ürügy alatt, hogy Prágából kell lovábbi instrukciókat kérnie. Mint aki jól végezte dolgát, nagy örömmel sietett Jászi e nyilatkozatával Prágába, hol hasonló nyilatkozatot kapott és e kefkormánytöl egyformán elismert szervezet, mely az önrendelkezési jog alapján kizárólagos joggal kimondhatta a szlovák nemzetnek elszakadását Magyarországtól. Ezzel eldőlt Szlovenszkó sorsa. Csak igy érthető meg a deklaráció szinte gyermekes tiltakozása, hogy a szlovák nemzet nevében nem jogosultak nyilatkozni sem a magyar kormány, sem a törvényhatósági képviselőtestületek, sem a szlovák népgyülések, hanem egyesegyedül a Turócszentmártonba okt. 30-ra összehívott 105 tagból álló alkalmi társaság, mely más deklarációt fogadott el, mint amely tényleg a nyilvánosság előtt a szlovák nemzet „magna chartájaként" megjelent! Végtelenül érdekes a deklaráció indokolása, hogy miért nem jogosult a magyar kormány, hogy a szlovák nép nevében nyilatkozzék. Nem jogosult azéi't, mert: nem engedte, hogy szlovák emberek a közszolgálatba és hivatalba jussanak s Magyarország feudális alkotmányával és politikájával anyagilag tönkretette és kizsákmányolta a szlovák népet. A józan gondolkodó ember önkéntelenül felveti a kérdést, hogy miért tárgyalt mégis Hodzsa ur és társai s miért csikarta ki a „Magyarországon élő nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogát elő- késziitŐ miniszter": Jászi Oszkár barátjától a fent- emlitetlt nyilatkozatot? Hát Hlinka, Kmetyko. 7Vojtassák urak megfeledkeztek-e teljesen akkor arról, hogy Magyarország priniási székében egy szegény szlovák földmives fia ül, ki sohasem tagadta meg szlovák eredetét és legalább is úgy kezeli a szlovák nyelvet, mint ők maguk? Nem találkozott a 105 férfiú között egyetlen egy is, ki rámutatott volna a deklaráció 3-ik pontjának második bekezdésében foglalt szinte kiáltó ellentmondásra, hogy: a szlovák nép a hallatlan elnyomás dacára a nemzeti kultúra olyan fokára emelkedett, hogy nem lesz kizárva a Népek Szövetségéből ... s hogy saját erejéhez képest hozzá fog járulni az emberiség általános haladásához?! Hát a Stodolák és más gyárosok megfeledkez- tek-e teljesen arról, hogy mit tett és áldozott a magyar kormány a szlovák ipar érdekében? A liptószentmiklósi bőrgyárosok vagyona és jóléte vájjon honnan eredt? Tán Wolfíner Tivadar budapesti gyáros kollégájukat kérdezzük meg? Vagy pedig Krompachot és a többi „fényesen álló" gyártelepet? Nem hallottak az urak sohasem a felvidéki kirendeltségekről? Tán többet ér a műtrágya adó, — no meg az „obilny ustav"? Ivánka Milán dr. ur a Husek féle „klauzulás" perben nagy védbeszédet mondott a „Talpra magyar" kliense érdekében. Megrögzött szokásához híven felült vesszőparipájára, azaz — pardon — a „disznó magyarokra" s alaposan megsarkan- tyuzta őket, hogy Kossuthot, Petőfit és Madáchot erőszakosan megmagyarositották. Oh, te bájos „gáncs és félelemnélküli lovag", miért nem lovagoltál vissza a múltba? Lám a Zrínyiek horvá- tok, a Hunyadiak oláhok, a Dugonicsok szerbek voltak, de épen ha ez igaz, vájjon nem bizonyit- ja-e ezen férfiak élete, a vér, melyet a hazáért on- totttak, a hely, melyet irodalmunkban elfoglalnak, hogy a szellem, mely most annyira megzavarja a te és sok társad agyát, előttök egészen ismeretlen vala? Vagy lovagolj fel Turócba a „Jordán" földjére, melyet ősöd a magyar királytól kapott „draskóci és jordánföldi" nemesi címmel együtt, siess a sajói ütközetbe, nézd, hogy menti meg királya életét egy másik „András nevű" ősöd, azután rohanj Győr alá, mert ott a németek ellen három ősöd is: Péter, Pál és Mikó a király szemei előtt halálosan megsebesült. Ilyenek voltak mindig a „disznó magyarok", — potom áron, egy néhány csepp vérért kaptak maradék-birtokokat! Jutott-e valamikor egy magyar embernek az eszébe a szlovákok legnagyobb költőjét Országh Pál-Hviezdoslavot, mint elszlovákositott magyart visszareklamálni? Magyarország legel ők élőin) irodalmi egyesülete a „Kisfaludy társaság" lelkesedéssel választotta meg tagjának a szlovák nép e halhatatlan költőjét. x Hát ti Pauliny-Tóthok, ülés és Plátó, ha már csak platonikus a szerelmetek a légi magyar nemes őseitek iránt és hisztek a deklarációban, amelyet aláirtatok: változtassátok meg legalább neveiteket „Pauliny-Slovákra"! A klauzulás per kapcsán, levonva annak tanulságait, rávilágítottunk az 1918. okt. 30-iki események némely fázisára. Az ezen időt megelőző a utána következő események aktái még hétszeres pecsét alatt őriztetnek, még nem érettek a közlésre. De rövidesen eljön az idő, amidőn a porlepte akták kikerülnek a nagy nyilvánosságra, — s ámulni fognak a magyarok, de legjobban szlovák testvéreink! Előizelitőül egyelőre elég ennyi is. S a tanulság? Rrcméry István ur a fentemli- tett reflexióban a, többek között ezeket is Írja: „A bírói jegyzőkönyvből (klauzulás per) — sajnos, hogy nincs sztenografálva, — rekonstruálni lehet az 1918 okt. 30-iki események lefolyását, — helyenként egészen részletesen. A nagy idők történelme számára maradt az." Hogy miképen fog majd a történelem ítélkezni e nagy idők eseményei felett, azt természetesen nem tudjuk. A klauzulás per behatása s tanulságainak levonása után egy tényt már most lehet teljes bizonysággal leszögezni: 191S. évi október 30-án 105 pár kéz beraktározta a derék szlovák nép minden Vágyát és reményét egy kis és törékeny hajócskára s azután kilökte azt, önsorsára bízva az emberi szenvedélyek vihara által a végsőkig felkorbácsolt élet tengerére, — s eddig még nem érkezett hir e hajócska sorsáról. A mentőhajő gyorsan elindult a megkeresésére, kormányát erős ember, Hlinka András keze irányítja, de miután a reménység hajócskáját ugyanez a kéz segítette kilökhi a háborgó tengerre s annyira sem volt óvatos, hogy még azt sem vette észre, hogy a hajócskát közvetlen elindulása előtt valaki átfestette: eleddig sem tudta megtalálni. — A keresztény szocialista párt szervezkedése Nyugatszlovenszkón. Vasárnap Felsőjaltón alapították meg a keresztényszocialista párt földmunkásszervezetét. Ugyancsak megalakult, a szögyéni ke- resztényazocdoílista pártszervezet. A somcrjai járási pártvezejtőség szántén most alakult újjá és járási elnökké Oberkoffer Ignácot választották Somorjá- ról. Megalakították a gazda-, iparos- és kulturosz- táilyt is. A helyi szervezetek utján mozgalmat indítanak, hogy a képviselőtestületek határ oza tála g tiltakozzanak a földreform igazságtalan végrehajtása ellen. Felárnak az országos központhoz, hogy az „A Nép" cimü pártlapot minél előbb Pozsonyban jelentesse meg. Április 25-én Somórján Rákóezi- ünnepet rendeznek és május havában nagy nép- gyűlést készítenek elő. A komáromi villamos.világítás kábeleit most rakják le. Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi villamos világítás még ez év első felében teljesen készen lesz. A villamos erőtelep felszerelési munkálatai teljesen elkészültek, most pedig a kábeleket rakják le a város főbb útvonalain. A város szerződése szerint a munkálatoknál csak helyi munkásokat szabad alkalmazni a szokásos munkabérek mellett. Iős megegyezés alapján meghozatta 1 urőcszént- mártonban az ismert deklarációt, mely szerint a Szlovák Nemzeti Tanács úgy a magyar mini a cseh 4
