Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-13 / 84. (1122.) szám

5 Heti napló Budapest, április. Bicsérdy hívével én is találkoztam s a ta­lálkozás igazán nem a Mester javára billentet­te a mérleget. A hiteles esemény így szól: Valamelyik nyáron egy balatoni fürdő­helyen feltűnt egy lobogóhaju férfi, akiről mindenki tudta, hogy ismertnevü pesti mű­vész és a bicsórdyzmus hangos hirdetője. A kglarábé evése és a nyersgyümölcs fogyasz­tása, nemkülönben a mezítláb járás bizonyos nimbusszal szárnyalták kárul, különösen az ilyenekért lelkesedni tudó nők körélen s ez némileg tetszett az aszkéta megjelenésű mű­vésznek. Apöstoloskodott s elerte azt, hogy némelyikünk megpróbálta a gyümölcs és ka- larábé táplálkozást — egy napig. Ö azonban fá­radhatatlanul istápolta az Eszmét s hogy gyakorlatilag is bebizonyítsa hasznavehetősé- gét: délutánonkint nagy tempókban úszott a tihanyi partok felé, egyedül. Egy délután arrafelé csónakozott a tár­saság néhány tagja s szóbaelegyedtek egy ti­pikus zalai paraszttal, névszerint Bógyi Fe­renc bácsival, s rögtönösen megindult a jó- barátság. Szó került mindenről, még a B' csérdysta művészről is, akinek különös élete megragadta Bógyi bácsi eszméletét• — Azt a hosszuhaju úszó urat tetszik gondolni, aki errefelé járkál? — Igen. — Jól ismerem. Minden délután idegyön és alkonyatig itt süt szalonnát... Azóta kötve hiszek az apostolok őszin­teségében ... * Hogy Bógyi Feri bácsiról beszélek, nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a hatvan­éves öreg életében egyszer fürdött a Bala­tonban: akkor is csak azért, mert kiváncsi volt, mit találnak jót az urak benne... * ’A Zeneakadémia egyik hangversenyén hat budaörsi sváb férfi jelent meg az erké­lyen. Biztosan valamelyes ismeretségi köte­lék fűzte az előadóművészhez, aki átlagos sikerrel énekelt. A svábok ott ültek, arcukat a könyöklőre támasztva. Leritt róluk a mester­kélten erős figyelem. Tapsoltak is. Késöb, egyikük elaludt. Ámde idővel meleg lett. A svábok elke*■' tek fészkelődül. Egyiken kemény gallér volt: levetette. De odafönn a meleg ugylátszik tűrhetetlenné erősbiilt. Mit tett tehát, a nagybajusza? Egy óvat­lan percben halkan lerántotta magáról a kis- kabátot. Aztán a többi is. Tosca nagy férfiszólóját már valamen­nyien ingujjban s megkönnyebbülten hallgat­ták. Nem szólt érte senki. Mindenki mo­solygott: hisz az 6 ettikettjük szerint szalon­képesek voltak ólomgombos mellényükben s becsületes kék ingjükben. Vigabban tapsol­tak. lzegtek-mosolygták. Aztán ismét nekivetődtek a könyöklőnek s jó testi érzések között hallgatták a budaörsi fiút, aki közülük való s ott lenn énekel. A sze­rencsétlen: frakkban... . • • rA nők nagyon csúnyák. Tudniillik, ha ve­szekednek. Sokkal csúnyábbak, mint a fér­fiak. Fúriák. Eltorzul az arcuk 8 átkozódnak. A villamoson két nő összekapott. Valami megjegyzés miatt. Az egyik hölgy valami go­rombát mondott a másiknak: Azt lehetett hinni, hogy a másik rögtön megrántja a vészféket. Arca széttágult, kalap­ja táncot járt, keze karommá görbedt. Aztán veszekedni kezdett. Ordított. Nyelvelt. Átkozódott. A másik behunyta a szemét behúzta a nyakát: szinte el akart tűnni. De ez újra s újra kezdte: — Maga urinő? — (A nők ezzel érvel­nek. Miért?) — Maga utolsó. Maga az, ami­nek engem mond. Örüljön, hogy csendesen beszélek s nem hívok rendőrt. Szégyellje magát. Nagyon csúnya volt. Mint egy párját vesztett kakadu. Nagyon ajánlható a nőknek, hogy nyil­vánosan ne vesezekedjenek s ne veszítsék el a formájukat. Szörnyen ki lehet ábrándulni belőlük. Amit rögtön meg is tettem. (—ihyvi,) — Pozsonyban eltűnt a Duna-bizottság egyik magyar tagja. Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: A nemzetközi Duna-bi­zottság egyik magyar tagja, Gerhardt Osz­kár a bizottság Kempelen-utcai palotából tegnap délután két órakor eltávozott s azóta nem tért vissza. Felesége ma délelőtt beje­lentette a rendőrségen eltűnését. Gerhardt budapesti születésű , 57 éves őszes hajú, középtermetű, beszél tökéletesen magyarul, németül és franciául. 1926 április 13, kedd. Bazant Henrik április végén kerül bírái elé A kuttenbergi esküdtbiróság április 29-én k ezdi Bazant Henrik hármas gyilkosságának tárgyalását — Bazant kiheverte az öngyilkosságot — A P. M. H. tudósítójától — Knttenberg, április 12. A kuttenbergi törvényszék esküdtbiró- sága ma kezdte meg tavaszi ülésszakát. Ezen az esküdtszéki cikluson az utóbbi évek két legnagyobb csehszlovákiai bűnügye ke­rül tárgyalásra. Esküdtszék elé kerül Érásza Frigyes, a háromszoros rablógyilkos és Bazant Henrik, aki ősszel a Tátrában és Trencsénben két kedvesét megölte s Csehországban volt cse­lédjüket tette el láb alól. Végül ebbén a ciklusban tárgyalják Z i k m u n d Ferenc és József bűnügyét, akik megvesztegették szomszédjaikat, hagy helyettük több évi bör­tönbüntetést üljenek le. Április 14-én és 15-én a Zikmund test­vérek, április 20-tól 24-ig Érásza Frigyes ügye kerül sorra. Bazant Henrik ügyének tárgyalását április 29-én és 30-án, majd folytatólag május 3-án és 4-én fogják megtartani. Bazant Henrik ellen az ügyészség 43 gépelt oldalas vádiratot nyújtott be. A Bazant-ügy főtárgyalása rendkívül érde­kesnek ígérkezik, mivel Bazant még több fontos körülményre nem adott felvilágosí­tást, de megígérte, hogy a főtárgyaláson be­szélni "fog. Azt mondta, hogy Pavelka Jozefina meggyilkolásának részleteit is előadja. Bazant legutóbbi öngyilkossági kísérlete után már annyira meggyógyult, hogy rende­sen étkezhet. Az utóbbi időben a fogházban nyugodtan viselkedik. Borzalmas rablógyilkosság egy csehországi német fürdő mellett Négyezer koronáért megöltek négy embert és kettőt halálosan megsebesítettek — Csa­ládirtó rablógyilkosság Eönigswart közeié ben — Az éle*henmaradt 13 éves fiú el­mondja a borzalmas tettet Karlsbad, április 12 A Eönigswart csehországi német fürdő közelében fekvő Rockendorf faluban tegnapra virradó éjjel borzalmas rablógyilkosságct követtek el Dölner Rudolf gazda házában. A 40 éves Dölner Rudolf, rockendorfi gazda pár nappal ezelőtt négyezer koronáért eladta ökreit Arról, hogy a gazdánál pénz van, töb­ben tudomást szereztek. Eddig még ki nem derített körülmények kö­zött ismeretlen rablógyilkosok a vasárnapra virradó éjjel álmukban megtámadták a Döl­ner családot, hogy a négyezer koronát meg- kaparithassák. A bestiális rablógyilkosok Dölner Rudol­fot halálosan megsebesítették a fején, fe­leséget, Dölner Zsófiát életveszélyes sérü­lésekkel hagyták a szoba padlóján. A gazda 12 4ve* Izidor nevű és 4 éves An­na nevű gyermekeit és a 26 éves Hoff- mann Anna cselédlányt fejszével agyon­ütötték. A gazda hét éves fia, József, sú­lyos fejsebekkel még életben van. A borzalmas családirtásból egyedül Dölner 13 éves Gáspár fia menekült ép test­tel, aki ijedtében az égy alá bujt. Az egész gyilkosig egyetlen tanúja a 13 éves Gáspár, mivel Dölner Rudolf súlyos sebeibe ma reggel belehalt s felesége és Jó­zsef fia életbenmaradásához pedig kevés a remény. A P. M. H. munkatársa előtt Gáspár a következőkben adta elő, amit a borzalmas éjszakáról tud: — Mikor óriási jajgatásra felébredtem, az ágy alá bújtam. Innen láttam a továbbia­kat. Édesapám és József öcsém a földön fek­ve jajgatnak. Láttam, hogy fejükből folyik a vér. Egy mjzgastermelü férfi volt a szobában, aki a nyitott szekrények előtt pénzt szá­molt. A férfin katonaköpeny és katona­sapka volt. Mikor a gyilkos eltávozott, kirohantam a házból és fellármáztam a falusiakat. Lapzártakor érkezett tudósítás szerint egy gyanús csavargót letartóztattak. Tagadás­ban van, de a keresztkérdések alatt zavaros fe­leleteket d. Azt hiszik, ő a gyilkos. Harang a siralomházban Halálra ítélték a nagybreznai róm. kath. templom harangját, mert magyar körirat van rajta. — A P. M. H. eredeti riportja — Ungvár, április 12. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) Na­pok óta járja a hir, hegy a nagybereznai róm. kath. templom harangját meg akarják sem­misíteni, mert magyar körirat van rajta. A harang története Nagybrrezna nagyközség, az Ung partján fekszik azon a vitás határon, amely Ruszin- szkot Szlovenszkótól még mindig nem véglegesen választja el. Lakósai szlo­vákok, magyarok, zsidók és legújabban cse­hek, akik részben a közigazgatás, részben az erdészet gépezetét igazgatják. A község róm. kath. plébánosa a meg­szállás idején Fialkovszky József volt. Régi vágású magyar ember, aki méltóságos papi magatartásával méltán magára vonta a demokráciát hirdető cseh katonák harag­ját. Ennek tudható be, hogy az idős papot a katonák annak idején megbotozták. A sú­lyos testi sértést a plébános nem tudta kihever­ni. Sokáig betegeskedett, mig tavaly meg­váltotta földi szenvedéseibeől a halál. Utolsó tevékenysége még az volt, hogy felhívta hiveit, adakozzanak egy uj harang­ra, hogy a régi háborúba vitt harangot pótolhassák. Az összeg össze is gyűlt és " harangot Egry Perene harangöntő mű­helye el is készítette. Felszentelése nagy és áhítatra gerjesztő ün­nepségek között történt, melyen a nagy­bereznai cseh intelligencia is részt vett. „Rémes felfedezés“ A szertartás alatt a koszorúval és vi­rággal. díszített harangot a község népe pagy megelégedéssel szemlélte. A cseh urak is megtekintették a szép alkotást. Eközben vették észre, hogy a harangon magyar körirat hirdeti az Isten dicsőségét. A nagybereznai cseh urak valószínűleg a republika alapjait érezték inogni e rémes felfedezésre, mert igen megijedtek. Segíteni azonban már nem lehetett a dolgon s igy a harang megkoszorúzva szép csendben emel­kedett fel a magasba. Eié a templom? Ezek az urak, különösen az erdőkincs­tár alkalmazottai, azonban nem viselhették el, hogy a republika fennállásának hatodik évében magyar körirattal ellátott harang kongjon a nagybereznai róm. kát. templom­ban. Azon a címen tehát, hegy a nagyberez­nai róm. kath templomnak az erdőkincstár a kegyura, kiadták a jelszót, hogy a harangot a toronyból tá­volítsák el, öntsék át, vagy vessék le róla a magyar köriratot. A nagybereznai erdőgondnokság, mint a kegyúri jogok képviselője erre elhatározta, hogy a harangot eltávolítja a „kincstári épület” belsejéből. A harang a siralomházban A halálra Ítélés tehát megtörtént. Most már csak az volt a kérdés, hogy a hóhér-munkát ki végezze el, illetve a harang milyen for­mában semmisüljön meg anélkül, hogy az adakozók amúgy is nagy felháborodása ne növekedjék. A harang esküdt ellenségei ugyanis megpróbáltak az adakozók szivére is hatni azzal, hogy szlovák nemzeti öntudatukra apelláltak. Az adakozók azonban higgadtan jelentették ki, hogy nekik mindegy, milyen nyelven van a harang körirata, mert ők a harang szavát úgyis megértik, hi­szen a harang nyelve mégis csak vasból van. A nagybreznai erdögondnokság — állítólag az ungvári áll. erdőigazgatóság bizalmas ren­deletére — felkereste az ungvári „Akkord” haranggyár szakértőjét és kérte, vállalja el a harang köriratának levésését. A szakér­tő azonban kijelentette, hogy a körirat a harangról le nem véshető, mert ebben az esetben a harang elveszti hangját és hasznavehetetlenné válik. Az erdőgondnokságnak tehát nem áll más eszköz rendelkezésére, minthogy a harangot leszedeti a templomtoronyból és újra ön­teti. A költségek fedezésére nagyobb összeg kell. Ezt azonban a magyar köriratra < tékzó dühhel néző nagybereznai cseh urak nem hajlandók fedezni. A harang napjai eszerint meg vannak számlálva. Nincs kegyelem, hacsak a föld- mivelésügyi minisztérium észre nem tér és szigorú rendeletben el nem tiltja az ungvári erdőigazgatőságot a republikát mélységesen kompromittáló világraszóló kulturbotrány elkövetésétől. Jellemző a ruszinszkői állaptokra a ma­gyar nyelv elleni gyűlölet, amely már a tor­nyokig felér és halálra Ítéli még az Isten dicsőségére felszentelt ártatlan harangot is. Táncolnak a bútorok egy titokzatos házban (A P. M. H. berlini tudósítójától.) A reichen- bachi kerületben fekszik Friedrichshain nevű kis falu, amelynek alig 1000 iakósa van. A falu vé­gén áll egy magános kis ház, amelyben a berlini lapok jelentése szerint az utóbbi napokban olyan dolgok történtek, hogy az egész környék azóta nagy izgalomban él. A falucska lakói között ellenőrizhetetlen for­rásból az a hir terjedt el, hogy az egyedülálló kis házban gonosz szellemek és kisértetek adtak egymásnak találkozót. A házacska egykori lakója Bambuller Waldemár báró huszártiszt volt, aki egy zivataros éjszakán a házban furcsa dolgokat élt át. Egy este a fiatal tiszt egy barátjával ült a szobában és késő éjszakáig elbeszélgettek a petró­leumlámpa szomorú világánál. Tekintetük hirte­len az ajtóra irányult. Ott állott egy szék, amely anélkül, hogy bárki is tartotta volna, magától las­sanként a levegőbe emelkedett. A széken vízzel telt edény állott, amely egyszerre csak a leve­gőbe emelkedett és nyugodtan körülsétált a szobában. A báró és barátja annyira megijedtek ettől a barátságtalan látványtól, hogy még azon éjszakán elhagyták a házat, azt gondosan lezárták és be­vonulták a közeli városba. A ház azután egy öreg házaspár tulajdonába mfent át, ezek azonban, amikor meghallották, hogy az előző tulajdonossal mi történt, nem mertek be­költözni, hanem eladták egy# százados özvegyé­nek, Gerlach Benjaminnénak. Gerlachnó fiatal asszony, alig 25 éves, bubi- frizurát hord, sportól és nem babonás. Félelem és előítélet nélkül költözött be a házba, mert nem hitte a falubeliek meséjét. Alig lakott azonban benne néhány napig, nála is megjelentek a szel­lemek. Éjszaka egyszerre csak rettenetes kopogásra ébredt, azután halk zenét, majd énekszót hallott zenekisérettel. Úgy tűnt fel neki, mintha a hangok a kályhából törnének elő. A fiatal asszony nem ijedt meg, tovább is ott maradt és a hangverseny minden másnap pontos időben megismétlődik. Legutóbb vendégeket hivott arra a napra, ami­kor a hangokat hallani szokta, azonban ezúttal a hangverseny elmaradt. Olyan egyének, akik okkult tudományokkal foglalkoznak, annak a vé­leményüknek adnak kifejezést, hogy a kis ház valamilyen megmagyarázhatatlan okkult esemény színhelye, amelynek nyomára jutni teljesen lehe­tetlen. — A besztercebányai házkutatások utóhangja. Tudósítónk jelenti: A beszterce­bányai házkutatások után letartóztatott Má­tyási fogházőr családjának busvétkor jószivü emberek tojást, kalácsot és ennivalót küld­tek, hogy a nyomorgókat az éhenhalástól megmentsék. Besztercebányán most óriási felháborodást váltott ki, hogy több uriasz- szonynál csendőrök jelentek meg és azután érdeklődtek, hogy kik küldték az ajándékot a fogságban lévő Mátyási családjának, kijelent­ve, hogy egy politikai fogoly hozzátartozói támogatása beleütközik a köztársaság védel­méről szóló törvénybe. A húsvéti piros tojá­sok és ünnepi kalácsok után érdeklődő csend­őrök fellépése miatt az egész városban óriási az elkeseredés. — Szlávik dr. nagymihályi zsupán sajtó- pőre. Kassai tudósítónk jelenti: Szlávik Mi­hály dr. sajtópört indított, mert az orsz. kér. szocialista párt lapja, a Nép egyik didiében azt irta róla, hogy a magyar népnek legna­gyobb ellensége. Derfinyák Gusztáv felelős szerkesztőt a biróság most 8 napi elzárásra és 100 korona pénzbüntetésre ítélte, de az ítélet végrehajtását egy évre felfügegsztette.

Next

/
Thumbnails
Contents