Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-13 / 60. (1098.) szám
^RWiai-MAfikARHÍRME 1926 március 13, szombat. Egy világraszóló francia képkiáliitás Harminc év művészete egyetlen teremben — Letört kezdeményezések, korán elhalt forradalmak — A francia festészet uj irányai — A P. M. H. párisi tudósitójától — 4 hibáik mellett már értékeket is tudnak felmutatni, mint például Dufy, Alfréd le Petit, Lous Súg, Foucoult, Lbot Asselin, akiknek a nevei nem fognak olyan gyorsan letűnni, mint azé a rengeteg sok mellék bolygóé, akik a művészi abszurditásokban keresik az érvényesülést, a tudást excentrici- tással pótolják, a komoly újító mesterek morzsáin kérődzve diszkreditálják az általános felvetett uj ideákat, a tehetségtelenségüket zavaros és félremagyarázott teóriák leplével burkolják, akiknek egyetlen érdemük csak az, hogy a müveikkel alá- huzottan hangsúlyozzák azt a több mint harminc éves igazságot, hogy csakis a tudás, komoly tehetség, tisztántartás és elmélyedés az, ami értékeset és maradandót tud alkotni a művészetben. Burghardl Aladár. nak örömére, hogy elhagyják a britt szigetet, dupla adag pálinkát kapott, amitől annyira berúgott, hogy be akartak hatolni Gollinék kabinjába. Az ajtó előtt állottak és követelték, hogy Collinék jöjjenek ki velük mulatni. A félelemtől reszkető család hiába kiáltott segítségért, nem hallotta őket senki Mikor a matrózok követelésére sem jöttek ki, azok betörték az ajtót és kihurcolták az anyát meg a lányát. Mac Collint megkötözték és a kabin ágyára fektették. A hatalmas, erőstermetü nagykereskedőnek azonban nagynehezen mégis sikerült kiszabadítania magát kötelékeiből és sikerült feljutnia a fedélzetre, ahol csónakot engedeti le a vízre és kievezett a partra. A kikötő őrségéhez rohant és elmondta az esetet. A kikötői rendőrség John Milán hadnagy vezetésével azonnal a helyszínre sietett és embereivel észrevétlenül felkapaszkodott a Ludmillára, melynek fenekéről vadállati röhögés zaja hallatszott fel. Lemásztak a hajó mélyére, ahol a nagyteremben borzalmas látvány tárult szemeik elé. Az asztalfőn egy öreg anyóka ült, aki rikácsoló hangon, részegen hadonászó karral parancsolt a matrózoknak. Mac Coliin borzadva látta halálsápadt leányát, akit a matrózok kézről-kézre dobtak. A kikötőőrség berohant a terembe, ahol irtózatos tumultus támadt és csak nagynehezen lehetett lefékezni a berúgott vad tengerészeket. A kereskedő feleségét már holtan találták kabinjában, a részeg matrózok megölték. A kikötőőrség ezután beszállította az egész bandát a laktanyába, ahol kivallatták őket arról, hogy kik és micsodák. Itt derült ki, hogy azonosak az állítólag decemberben elsüly- lyeszletl fekete esempészhajóval és kapitányuk az öreg, hatvaneszlendös, sánta Noémi Jackson, a hirdedt és veszélyes alkoholcsempész társaság feje. Vallomása során az öreg asszony elmondta, hogy azért csalfa a hajóra Mac Collinékat, mert ki akarta fosztani a sok pénzzel utazó nagykereskedőt és „néhány jó órát akart szerezni" legénységének. A brutális bandát és borzalmas vezérét a glasgovri ügyészség fogházába szállították. A falusi csodadoktor a kassai törvényszéken Füvebef árult a tudatlan parasztasszonyok* nak, akik még a bíróság előtt is sírva védel* mezték — A P. M. H. tudósítójától — Kassa, március 12. Nem mindennapos látványosságnak volt a színhelye a kassai törvényszék tárgyalótenne, ahol Lackó dr. tábla bíró tanácsa ítélkezett Vaszics Szvelozár harmincéves legény fölött, akit az állam ügyészség kuruzslással vádolt. Egész sereg parasztasszony vonult föl a tárgyalásra, keudös, ezerráncu, sokszoknyás asszonyok. Volt köztük fiatal és vén is. Kissé szepgve ültek le helyükre s mikor a börtönőr bevezette a vádlottat, sóhajtva, áhítattal néztek rá. — Olyan a hangja, mint a gramofoné — suttogta az egyik asszony, akit tanúként idéztek be a tárgyalásra. A másik visszasóhajtotta: — És a szemei milyen szépek! Mint az égő gyertya, olyan fényesek. A tárgyalás során a tanúkihallgatásokból kétségtelenül megállapította a bíróság, hogy Vaszics Szvetozár kuruzslással foglalkozott. Ha valamelyik falusi asszony panaszkodott, hogy beteg, fáj a feje, vagy a melle, vagy láza van, Vaszics rögtön kész volt meggyógyítani. — Beteg, édes lelkem? Ejnye, ejnye, hát majd segítünk a bajon. Tudja, hogy én mindenhez értek! Vannak olyan szereim, amik biztosan rendbehozzák. No, jöjjön csak velem, nem lesz semmi baj. Két r p a!a’t elmúlik az egész. És husz-harminc koronákért szívesen gyógyitgatta az asszonyokat, akiknek különféle füveket, magvakat és gyökereket íözött Koropcsák Jánosné azt beszélte, hogy Vaszics kigyógyitotta a reumáját. Bejaj Honának nyaka gyógyult meg a minden bajon segítő varázsfüvektől. A hire gyorsan terjedt a környéken b a falusi parasztasszonyok tömegestől keresték fel a mindentudó csoda- doktort Egész szanatóriumot rendezett már be számukra. Az asszonyok sírva védelmezték a csodatévő orvost a bíróság előtt: — Jaj, ne tessenek bántani ezt a jó embert. Az egész falut meggyógyította kérem. A bíróságnak azouban kemény szive vau, amit még asszonyi könnyek sem tudnak meglágyítani. A sok kendős falusi asz- szony hangos zokogása közben hirdették ki az ítéletet, melyben a bíróság négyhavi fogházzal büntette Vaszics SzvetozárL Pár is, március 12. Az utolsó harminc év legmodernebb, legismer- tebbnevü és legragyogóbb tehetségű francia festőművészeinek a legtipikusabb müveit öleli fel az a hatalmas kiállítás, amelyet a Société des artiztes indépendants rendezett a Grand Palaisban és amelynek az értéke igy az utolsó évtizedekben keletkezett uj festészeti és művészeti irányok tanulmányozása szempontjából szinte felbecsülhetetlen és valósággal egyedül álló. Közel egy félszázad óta művészeti és főleg festészeti szempontból kétségtelenül Páris játszotta a legnagyobb szerepet az egész világon, innen indultak útjukra az uj művészi irányok, itt éltek azok a festők, akiknek a nevei borszakot jelentenek a modern müvószettörténelemben, itt forrongott és zajlott az az evolúció, amely szinte évenként dobta ki magából az uj esztétikai teóriákat, egyszóval, Paris volt az, amely diktált és utat mutatott az egész világnak. Ezt a jelentőséget Páris jó részben independantista festőknek és annak a művészeket öszefömöritő, 1884-ben megalakult művészi egyesülésnek köszönheti, amely a francia akadé- misták túlzott és sanyaruan hivatalos ridegsége és az akkor uralkodó impresszionista festők maguk köré vont szigorú elzárkozottságának az ellenhatásaként. keletkezett Ezeknek a festőknek a kiállítása volt a Sálon des Indépendants, a zsürinél- küli kiállítás, amelynek a csirája a Sálon des Ré- fusésben, a hivatalos és az akadémisták által megszállt Salonból visszautasított festőknek a kiállításában keresendő. Ez a társaság lassanként maga- köré vonta a fiatalokat, a tehetségeseket, a művészi szabadspágért küzdőket, az uj utakon haladókat és rövid idő alatt elérte azt, hogy jelentőségében vetekedett a hivatalos Salonnal, sőt idővel felül is múlta azt. Ma már a jelentősége csökkent; az okok részletezése túlságosan messzire vezetne. De ha a jelen most nem is a legnagyobb, a múlt annál fényesebb. Ez a hatalmas retrospektív kiállítás ezt a fényes múltat mutatja be, a francia művészet dicsőséges harminc évének nagyszerű eredményeit. Cézanne, Van Gogh, Ganguin és az utánuk indulók egy negyed századon keresztül folytatott harca a művészet regenerálódásáért, hirtelen született és még- gyorsabban letűnt művészeti teóriák, szépen induló, majd lefelé görbülő karriérek, a mestereknél kon- zekvensebb követők, a kiindulási pontba visszatérő müvészfejlődések, fantasztikus és exótikus esztétikai teóriák koraszülöttei, a mindenáron uj- keresés végtelen különféleségónek egyedülvaló kincsesháza ez a 3.300 képet tartalmazó kiállítás. Ennek a három évtizedről beszámoló, forradalmi jelenségekben gazdag művészeti evolúciónak az itt felhalmozott alkotásaiból, — legyen az bármennyire tanulságos is — nem lehet tudni azonban, hogy testamentu-e, vagy pedig még mindig csak ígéret a jövőre nézve. Lezárt korszak-e ez a forradalmi korszak, kidobott-e magából egy olyan egészséges teóriát, vagy egyéniséget, amely, vagy aki körül a még mindig tartó zavaros forrongás kije- gecesedbetne, hogy tisztázni tudja-e azt a nagy konfúziót, amely immár közel egy félszázad óta uralkodik a művészi formát és a művészi ideát illetően? Ezek mind csak kérdőjelek maradnak, amelyre pontos választ nem tud adni ez a kiállítás, s egyetlen dolog látszik csak bazonyosnak, hogy a kubiz- mus a francia festészetben meghalt, s egyedül csak Picasso és szűk környezete tartja benne a lelket. Ezen a három évtizedes művészeten keresztül való sétában sok a melankólia: sok, nagyon sok a rom. A fiatalon elhaltak, mint Faunconnet, vagy a nagynak ígérkező Leurat, a kitűnő tájképfestőnek induló, de élvezhetetlenül affektálttá váló Vlai- minck, a nagyon buborék módjára csillogó, de gyorsan szétpattanó uj művészeti evangéliumok, a haldokló konstruktivizmus, a tiszavirág életű szecesszionizmus, a perverz és hirtelen ellobbanó exótizmus, a megszelídült „vadak", a szárnyaszegett próbálkozások: mind, mind sok rom, halottsápadt- ságuvá vált forradalmi lángok, s alig kerülte el más ut a végzetet, mint csak a tudományos princípiumokon nyugvó pointilizmus, a matematikusán dolgozó Liguac, a lágy és mindig finom Seurat és a velük induló Cross, akiket nem koptatott meg az idő éppúgy, mint ahogy mindig élők és nagyok a „régiek", egy Rousseau, a minden befolyástól elzárkózó Vallaottau — nagyszerű alakjai a tudásnak és a zpontaitásnak — akik még mindig újak és megragadóak. Mellettük az „újak", Leqornac, Jean Marchard. Boussignault és La Fresuaye, akik uj formanyelvvel, de a natúréból kiindulva átsegítették robusztus alakjaikkal a francia művészetet a kubizmus által feltorlaszolt akadályokon, az örökifjú Henry Matisse, aki mind-mind jellegzetes alakjai egy-egy megindulásnak. Ezek mellett az egykori „vadak" feje, Derain, az örök szélkakas, aki állandóan koncessziókat tesz a szinte ötévenként változó modern esztetkának, akinek a képei szinte egyedül képesek volnának reprezentálni a harminc év óta tartó ujkeresést. Éles ellentétként vele szemben a kompakt, és homogén Valódon áll, valamint a divatos, de nem minden komolyságnélküli Utrillo, akik a saját magukalkotta esztétikát alkalmazzák eredetien, a maguk útját járva a kezdettől fogva. A vizionárus Odíllon Redon, az ő pontos ellentéte Toulouse-Lantréc. Steinlein, Milcendeau, Dé~ hiré, Hermann Paul, a tájképfestő Charreton, Ur- bain, Olivíer mellett ott. vannak a szürrealisták, expressz'onfsták, futuristák, szintétisták, egy egész uj generáció, uj ígéretek, akik most indulnak, s a A cseh akadémia visszaadja az elsikkadt sárospataki könyvritkaságokat Kcrláfh dr. interpellációjának eredménye néhány hónap elmúltával — A tudományos akadémia értesítette a sárospataki főiskolát, hogy as elkallódott Comenius-könyvek „megkerültek" A múlt ősszel részletesen beszámoltunk arról a csinos kulturbotrányról, amit a cseh tudományos akadémia nevében egyesek elkövettek, amikor a sárospataki főiskola négy eredeti Comenius-könyvét kézen-közön elsikkasztották. A kiállítási célra kölcsönkért értékes könyvek ugyanis postán érkeztek Prágába s a sárospataki kollégium könyvtára alacsony postai értékbevallással küldte el őket. Ez ejtette kisértésbe a prágai könyvbarátokat Egyszerűen hallgattak a küldeményről s amikor a sárospataki főiskola gyanút fogott és sürgette a könyvek visszaküldését, sajnálkozva közölték, hogy a könyvek elkallódtak, ellenben a cseh tudományos akadémia hajlandó a könyvek postai biztosítási értékét megtéríteni, így jutottak volna potom áron a négy darab elsökiadásu könyvritkasághoz. A sárospataki kollégium fölkérésére azonban Korláth Endre dr. képviselő vállalta a könyvek fölkutatását és interpellációjában rövidre rá le is leplezte a ravasz machinációt Az állítólag elsikkadt könyvek közül egynek megjelölte a helyét, egy másik könyvről pedig azt a szenzációs kijelentést tette, hogy a „corpus de- licti" már az ő kezei közt van! Korláth dr. leleplezése rendkívül kínos helyzetbe sodorta a cseh tudományos köröket. Mint Budapestről jelentik, a prágai tudományos akadémia néhány hónapos várakozás után most végre nagy csöndben értesítette a sárospataki főiskolát, hogy a könyveket megtalálták. A nemzetközi kulturbotrány ezzel lezárul, de az az erkölcsi következménye bizonyára megmarad, hogy a prágai köröknek ezentúl csak magasabb postai értékbevallással kölcsönöznek majd könyveket A besztercebányai politikai hajsza az ügyvédi szabadságot tiporja lábbal A pozsonyi kémiroda újból működésben — Bothár Sándor dr. a periodikus üldözés rendszeréről Beszterce, március 12. Keddi számunkban jelentettük, hogy Besztercebányán Bothár Sándör dr. ügyvédnél Hill Ferenc ezredes özvegyénél és Wagner István fodrásznál házkutatást tartottak. Besztercebányai tudósítónk a házkutatás részleteiről újabban a következőket jelenti: özv. Hill Ferencnét és Wágner Istvánt a múlt héten végrehajtott házkutatás után pénteken letartóztatták, de vasárnap délután mindkettőjüket szabadlábra helyezték. Hillnót hétfőn ismét letartóztatták, majd szerdán újból szabadon bocsátották. Bothár Sándor dr. a házkutatás idejében Budapesten tartózkodott, ahová mint a hermaneci helyién- dekü vasút részvénytársaság jogi képviselője a társaság budapesti igazgatóságának meghívására utazott el. Bothár dr. dolga végeztével hétfőn érkezett vissza Szlovenszkóra, de Füleken az állomásrendőrség letartóztatta s a besztercebányai törvényszékre kisérte, ahol a törvényszéki elnök a késő esti órák dacára nyomban intézkedett, hogy a vizsgálóbíró a letartóztatottat kihallgasa. A kihallgatás után este 11 óra tájban a vizsgálóbíró Bothár dr-.t szabadlábra helyezte. A városban közmegbotránkozást keltett ez az alaptalan hajsza, melyet Bothár dr„ a besztercebányai magyarság egyik közbecsülésben álló vezetője ellen újabban indítottak, A hatósági eljárás okáról sokfélét rebesgetnek, de a hatóságok a legnagyobb titkolózásba burkolóznak. A feljelentést a pozsonyi kémiroda lette. A feljelentés szerint a besztercebányai fogházban régebben egy kétes egyéniség volt letartóztatásban, aki magát Héjj János dr.-nak nevezte. Ezzel a gyanús exisztenciával voltak állítólag éritkezésben a meggyanúsított Hillné, Wágner fodrász és Mátyás fogházőr. Héjj dr. a fogságból való kiszabadulása után Pozsonyban tartózkodott Szőnyi dr. álnéven. A pozsonyi rendőrség nemrégiben kémkedés gyanúja alatt újból letartóztatta és ez alapon indult meg az eljárás Hillné, Wágner és Mátyás fogházőr ellen, mig Bothár dr. olyan módon került az ügybe, hogy Héjj dr. védőjének kérte fel őt. Tudósítónk felkereste Bothár Sándor dr.-t és kérte őt hogy informálja az ügy mibenléte felől. Bothár dr. a következőket mondotta: — Az egész ügyet indokolatlan bajszának tartom, amit az eredménytelen házkutatás és az azonnali szabadlábra helyezésem is igazol. Sajnos, hogy ezek az indokolaüan politikai hajszák minden állítólagos konszolidáció dacára perió- dikusan ismétlődni szoktak. Teljes rejtélyben van előttem ennek a szekatúrának az oka, hacsak exponált magyar voltom miatt nem tartják szükségesnek, hogy időnként kellemetlenkedjenek nekem. A vizsgálóbíró semmiféle konkrét vádat nem közölt velem. Budapesti utazásom célja felől érdeklődött és amidőn ezt aktaszerüen igazoltam, arranézve hallgatott ki, mi az oka annak, hogy csaknem az összes kémkedés miatt letartóztatott egyéneknek én voltam a védője. Magánúton hallottam, hogy az állítólagos Héjj János dr. esete volna a hajsza közvetlen oka, aki tényleg felkért, hogy védelmét vállaljam el, miután azonban reám szélhámos benyomását tette, kérelmének nem tettem eleget A kérdésnek olyan felállítása, hogy én kémkedés gyanúja miatt letartóztatottaknak védelmét vállaltam, már nem csak az én ügyem, hanem valóságos támadás az ügyvédi hivatás és védelem szabadsága ellen. Aki a gyilkos védelmét vállalja, nem részese a gyilkosságnak, aki a kémkedéssel gyanúsítottnak ügyét védelmezi, az még nem kém, legkevésbé pedig nem az minálunk, ahol a kémkedés gyanúja alatt bét esztendő óta tömérdek ártatlan embert fogtak le és tartottak kínos vizsgálati fogságban. Valóban több ilyen szerencsétlen védelmét vállaltam el, mert ügyvédi kötelességemnek tartottam a politikai üldözöttek mellé állani akkor, mikor ügyüket többi kartársaik talán nem merték vállalni Jellemző, hogy igen sok védencem közül csupán egyetlen egyet Ítéltek el, a többivel szemben vagy megszüntették az eljárást, vagy pedig felmentették őket Ebben a kérdésben nem engedem magam terrorizálni, ártatlanul üldözött magyar véreimtől ezentúl sem fogom a védelmet megtagadni A vizsgálati eljárásban az ügyvédi szabadság megsértéséi látom és ezért az ügyvédi kamarához és az illetékes felügyeleti hatóságokhoz fordulok. — Egyes lapok ezt a legújabb hajszát a frankafférral is összefüggésbe hozták. Erre nagyon rövid a válaszom. Aki engem ismer, nagyon jól tudja, hogy az ilyen gyanúnak még az árnyéka is velem szemben —■ sit benia verbo — sült szamárság. A fekete hajó borzalmas titka Egy öreg sánta női démon volt a hajé parancs noka Ez angol kereskedőcsalád szörnyű él ménjei a Ludmillán Glasgow, március 11. Néhány hónappal ezelőtt — mint P. M- H. megírta — a southamptoni kikötőben egy titokzatos fekete bárka tűnt fel, amelyről hosszas kutatás után megállapították, hogy alkoholcsempé6Z hajó, amelynek kapitánya egy hatvanéves sánta, öregasszony. Ezzel a titokzatos fekete hajóval úgy látszott, mintha már végképen leszámoltak volna az amerikai hatóságok, az alkoholtilalmat áthágókat üldöző rendőrség. Mindenki azt hitte, hogy Newyork közelében egy vihar alkalmával, mikor éppen egy ilyen rendörhajó üldözte, elsüllyedt Ez körülbelül december közepén történt. Azóta semmi hir nem volt a titokzatos hajóról. Most azonban egy borzalmas gyilkossággal kapcsolatban újra felfedezték a fekete hajót hófehérre Almázolva és ragyogó tisztán. Február 27-én Mc. Coliin nagykereskedő elhatározta, hogy hosszabb utazást tesz Amerikába. Ebből a célból hajót keresett és a glasgowi kikötőben talált is egy, számára éppen alkalmas hajót, amely Amerikába készült A fehérre átfestett Ludmilla volt ez. Március 10-én akart útnak indulni a Ludmilla. Mac Collínnak gyönyörű szép felesége és 19 éves ragyogó szépségű lánya volt, akik szintén el akarták kísérni a gazdag nagykereskedőt amerikai útjára. Vasárnap este a legénység nagy része au-
