Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-13 / 60. (1098.) szám
4 Mai számunk 19 ©Ida Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prágáik, Panská ul 12/III.—Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A nemzetek szövetségének jövője (Sz.) Egy rövid hir járta be a sajtót. Az Amerikai Egyesült Államok nem mulatnak hajlandóságot arra, hogy a nemzetek szövetségében résztvegyenek, állítólag azért, mert az nem szolgálja azt a célt, melyet Wilson szánt neki, mások szerint azért, mert Amerika egyelőre vagy ismét ki akar kapcsolódni az európai politikából s ezt az intézményt, ha más világrészek államaira is kiterjed, mégis csak az öreg Európára szabott alakulatnak tekinti. Ezeken a hasábokon már sokat foglalkoztunk a nemzetek szövetsége keletkezésével, munkájával és feladatával és nem egyszer állapítottuk meg, hogy az az intenció, mely ezt a szervet a háború kiküszöbölése céljából gondolta megalkotni és az államok demokratikus testületének akarta, amelyikben egyenlő rangú felekként helyet foglalnak győztesek, legyőzőitek — elmélet maradt Hovatovább nyilvánvaló lett, hogy a győztesek, akiknek Wilson elmélete tulajdonképpen teljesen ki volt szolgáltatva, úgy formálták meg az intézményt, hogy az egyelőre csupán az erőszakos béke végrehajtásának biztositéka lett s erkölcsi súlyával kiegészítette a közel milliónyi francia szurony hatalmát. Természetes, hogy ilyen körülmények között a legyőzőitek tartózkodóan fogadták a nemzetek szövetsége működését, különösen amikor a testület tanácsában nem volt meg a hajlandóság arra, hogy a vesztes államok felvétele megtörténjék. Mindez természetes és logikus volt, de hogy az Amerikai Egyesült Államok részvétele be nem következett és még mindig távol van, komolyabban mérlegelendő okokra vezethető vissza. Wilson békeszózata mögött az Egyesült Államok egész közvéleménye állott, de a Wilson közreműködésével létrejött béke nem talált visszhangra, mert az amerikai közvélemény csak azt az elméletet akceptálja, amelyet a gyakorlati életre alkalmazhat. Már pedig a mindenki békéjét, a győztesek és legyőzőitek egyenjogúságát, ezt a két kimagasló vezérgondolatát Wilson elgondolásának, a francia politika vezetői alaposan kiforgatták. Kétségtelen tehát, hogy a nemzetek szövetségétől való távolmaradása a tengerentúli hatalmasságnak elsősorban erre a hangulatra vezethető vissza és minden más ók csak ezután következik. A locarnói szerződés jelentősége a nemzetek szövetsége jövő munkásságának szempontjából nagy jelentőséggel bir. A német birodalom éveken keresztül mondhatnék negligálta a nemzetek szövetségét, hiszen a retorziót és a jóvátételt biztositó megszállása az ország legcivilizáltabb területeinek ezt teljesen jogossá tették, eltekintve attól, hogy az államoknak ez a szigorú korlátok között működő kongresszusa távolról sem áll azon a magaslaton, amelyen állania kellene ahhoz, hogy a nagyhatalmak fegyveres garanciájára való tekintet nélkül is érvényt tudjon szerezni határozatainak. A német birodalom hajlandósága a nemzetek szövetségébe való belépésre és maga a locarnói egyezmény is tulajdonképpen nagy változást jelent a német hivatalos álláspontban is, amennyiben egész az utóbbi időkig az volt a birodalmi kormány felfogása, hogy csupán a kényszer következtében teljesiti a békeparancs súlyos feltételeit, mig Locarno a szabad egyezség alapján jött létre és a szerződés nem a kényszer következtében, de az önként vállalt kötelezettségeket tartalmazza úgy az egyik, mint a másik fél részéJuriga nyíltan kijelentette a parlamentben, hogy Szlovenszke ssak a szlovákoké A szlovák néppárt nem tűri a magyar „szemtelenséget" — Újabb orientáció a cseh és szlovák testvériség Irányában — Tapsolnak már az agráriusok Jurigának A nyelvrendeleti vita második napja Prága, március 12. A csütörtöki napon a nyelvrendelet vitája éjfélig tartott. Nősek belügyminiszter másodszor is felszólalt és mig első beszédében a nemzetiségek elleni gyűlölet hangja szólalt meg, amely az erős kéz politikáját hirdette, addig újabb felszólalásában az ellenzék azon vádját igyekezett megcáfolni, hogy a kormány, elsősorban Svehla miniszterelnök a nyelv rendelet kibocsátásával megszegte volna adott szavát. A belügyminiszter azzal az érveléssel igyekezett a vádat visszautasítani, hogy Svehla 1920-ban mint a Tusar-kormány belügyminisztere tett ígéretet a németek vezetőinek, hogy a nyelvrendeletet a velük folytatott előzetes tárgyalások utáti adja ki. Azóta négy kormány alakult, négy uj kormányprogramot állítottak fel, teljesen megváltozott a többség helyzete, uj pártok csatlakoztak a koalícióhoz, mint a nemzeti demokraták, cseh néppártiak és legújabban az iparospárt is. A mai kormányra tehát nem lehet kötelező az, amit a Tusar-kormány Ígért. Erre a szarvas-okoskodásra teljesen ráillik az a világtörténelmi szállóige, amelyet a humanista Aeneas Sylvius mondott volna, mikor pápává választották: Aeneam reiicite, pium recipite. Amit tehát Svehla, mint belügyminiszter megígért, az nem kötelezi Svehla miniszterelnököt. A koalíció távollétével tündökölt *A tegnapi nyelvrendeleti vita napján csak az ellenzék részéről mutatkozott érdeklődés a tárgyalás iránt, a koalíciós képviselők nagy része még a koalíciós szónokokat sem hallgatta meg. Ez a részvétlenség azzal magyarázható, hogy a koalícióban az ellentét a tisztviselő javaslat miatt mindinkább fokozódik. Ma újból az a helyzet, hogy a kormány a javaslat visszavonásával fenyegetőzik és nem hajlandó semmiféle módosításba belemenni. A pártok azonban a kormány diktátumát ebben a pontban nem akarják eltűrni, mert népszerűségük roncsait féltik és azt követelik, hogy a tisztviselőjavaslatot a szociálpolitikai albizottság újból vegye tárgyalás alá. Svehla a koalíciós pártok eme követelését kereken visszautasitotta. Ez a merev elutasítás koalíciós körökben nagy feltűnést keltett A szociálpolitikai bizottságnak ma kelleti volna üléseznie, de az események ilyen alakulása következtében ülését a jövő hétre halasztotta el. A nyelvreradeleti vita folytatása A pénteki ülést délelőtt negyed tiz órakor nyitotta meg Dostalek^alelnok. A teremben csak nehány ellenzéki képviselő tartózkodott Az első szónok Knirsch német nemzeti szocialista volt Polemizált Nősek belügyminiszterrel és rámutatott arra, hogy az eddigi kormányok mindegyike állandó ígéretet te arra, hogy a nyelvrendelet kibocsátása előtt a kisebbségek vezetőivel tárgyalni fog. Amikor 1920-ban a Tusar-kormány nem tudta az 1921. évi költségvetéshez a szükséges parlamenti többséget megszerezni, Svehla akkori belügyminiszter tárgyalásokat kezdett a német parlamenti munkaközösség vezéreivel. Lodgman dr., Spina dr. és Kaffka dr. képviselőkkel. Ekkor ígérte meg, hogy a nyelv- rendelet kibocsátása előtt kikéri a német Spina dr. német agrárius mondott ezután nagyhatású beszédet. A belügyminiszter szüz- beszédében a legrosszabb témát választotta, amikor öt-hat évvel ezelőtt elhangzott német beszédeket kritizálta. A miniszter kihivó magatartása még több olajat öntött a tűzre. Nem a békés együttműködést hangoztatja, hanem a gyűlöletet szitja. Az ellenzék a bizalmatlansági indítvány megtételével teljesen parlamentáris és alkotmányos utón járt el. Ha a kormány az ellenzék eljárását nem a sovinizmus szemszögéből bírálná el, akkor örömmel állt volna a parlamenti bíróság elé. E? kötelessége lett volna a kormánynak. Ezt azonban nem tette meg, mert a koalíció az igazi parlamenti szellemet nem ismeri. Nem az ellenzék, hanem a koalíció semmisíti meg nálunk a parlamentarizmust. A szudétanémetek minden akcióját államellenesnek minősitik, mert panaszaikká a külföldi fórumok elé járultak. Kérdezem azonban a koalíciótól, adnak-e alkalmat arra, hogy bent az országban legitim utón elérhestörvényhozók véleményét, ha a költségvetést most elfogadják. A németek hittek a miniszter ígéretében és a feltételt teljesítették. De mi történt azóta? ígérgetések és szószegések követik egymást, hat év óta hazugságokon él a mai uralkodó rendszer. Jung: Becsaptak lépten-nyomon. Horpinlca: Hallatlan szemtelenség. Knirsch: A tegnap elhangzott kormány- és koalíciós nyilatkozatok a külföldnek szóltak. A belügyminiszter a most ülésező népszövetséget akarja félrevezetni alaptalan né* metellenes támadásaival, hogy Genfben ne lássák a cseh kormányrendszer igazi képét De hiába minden fáradozás. Mi németek továbbra is informálni fogjuk a külföldet az itteni helyzetről és addig nem nyugszunk, am,ig igazságunkat és jogainkat ki nem vívjuk. (Nagy taps a németek padsoraiban.) Jása cseh szociáldemokrata az ellenzék i bizalmatlansági indítványa ellen szólalt fel. sünk valamit? Nem. Lépten-nyomon elgáncsolnak bennünket és ugyanekkor lojalitást követelnek a szudétanémetektől. A cseh nemzeti sovinizmus e rendszere a gránátsziklához hasonlít, amely keménységéből nem enged, de az idők folyamán magától fog lemorzsolódni. A németség s a többi nemzeti kisebbség bevárja ezt a természetes folyamatot és mindaddig bizalmatlan lesz a kormány- rendszerrel szemben. (Nagy taps az ellenzéki oldalon.) A jóhirü Stefanek szüzbeszéde Stefánek Antal agrárius a kormány nemzeti politikáját védve a szlovenszkói németekről beszél. Kijelenti, hogy a kormány minden presszió nélkül száz iskolát adott a szlovenszkói németeknek. A pozsonyi németség mindamellett illojális a csehszlovákokkal szemben. Majd szemrehányással illeti a szudétrné- metség törvényhozóit, mivel állandóan a <se- hek, lengyelek, szerbek és olaszok ellen beszélnek és imák, akik szerintük elnyomják A koalíció semmisiti meg a parlamentarizmust ről és igy tulajdonképpen a módosított ver- saillesi szerződés önkéntes elfogadásáról és aláírásáról van szó, mely ilyenformán sokkal inkább bir kötelező erővel a birodalomra az előbbi megkötéseknél. A német birodalom tehát akceptálta a versaillesi status quót, akceptálta Európa uj berendezkedését és akceptálta a nemzetek szövetségében kifejezésre jutó uj nemzetközi jog érvényét önmagára is. Súlyos kötelezettségeket vállalt tehát és nem tételezhetjük fel, hogy ezeket ellenszolgáltatás nélkül vállalta volna. Tudjuk, hogy a locarnói paktum kifejezetten a német birodalom nyugati határainak biztonságára vonatkozik és igy egyben azt is jelenti, hogy egyébként szabadkezet kap, kivéve mégis azokat a korlátokat, amelyeket a nemzetek szövetségének tagsága állít. A német birodalom tehát a locarnói egyezménnyel nem adta fel a békeszerződések revíziójára vonatkozó kívánságát, csupán az eddigi inaktiv jellegű külpolitikáját váltotta fel az aktivizmussal s a nemzetek szövetségének atmoszféráját reméli részvételével úgy alakítani át, hogy az valódi hivatását, tehát a gyengébbek védelmét is biztosítsa. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy Németországnak a nemzetek szövetségében való munkája és különösen az a körülmény, hogy a tanácsnak is tagja, érezhető lesz a szövetség tevékenységének minden vonalán, és azt hisszük, hogy az elméletben olyan értékes szervezet gyakorlati értéke ezáltal emelkedni fog. De nem hallgathatjuk el azt a felfogásunkat sem, hogy a nemzetek szövetségének megalkotói és különösen Franciaország csak addig fog oly előszeretettel apellálni erre a nemzetközi fórumra, amig az hatalmi céljainak szolgálatában áll, és attól félünk, hogy abban a pillanatban, amint a nemzetek szövetsége a valódi ideál szolgálatába lép, megszűnik az az ereje, amelyet ma nem annyira saját magának, mint inkább a garantáló győztesek fegyvereinek köszönhet.
