Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-10 / 57. (1095.) szám

'PmSM-J* tA!Ei£ARHXRIíAE la>t> március iu-, szerda. Rimaszombat fölfajdulása az adóprés ellen A magyar nemzeti párt tiltakozó nagygyűlése az adónyomor megszüntetése érdekében — Tarján Ödön és Törköly József dr. szenátor beszédei- Saját tudósi tőnktől — Rimaszombat, március 9. A magyar nemzeti párt március 7-én dél­előtt 11 órakor Rimaszombatban a Tátra szál­ló nagytermében impozáns tiltakozó nagy­gyűlést rendezett az elviselhetetlen adóter­hek, a sérelmes kivetések és a kíméletlen adó- végrehajtások ügyében. Az ezer főnél is többet számláló és & párt­különbség nélkül kereskedőkből, iparosok­ból és a környékbeli falvak kisgazdáiból álT népgyüiést Telek A. Sándor iparos, szakosz­tályi elnök nyitotta meg. Telek A. Sándor a megjelentek osztat­lan tetszése mellett mondotta el elnöki meg­nyitóját és viharos tetszés közepette fejtette ki az adórendszer hibáit, amelyek mind on­nan származnak, mert a nemzetgazdaságtan elveivel ellentétben, a politika irányítja a gazdasági viszonyokat Az elnöki megnyitó után Tarján Ödön mérnök (Losonc) a szlovenszkój magyarság legkiválóbb nemzetgazdásza emelkedett szó­lásra és beszédében a statisztika megdönthe­tetlen számadataival mutatta ki, hogy adósé- relnieink a céltudatos politikai irányzat terv­szerű folyamataként jelentkeznek és azt cé­lozzák, hogy gazdaságilag elpusztuljunk. Megállapítja, hogy amíg Németországban az adó az 1913— 14. évi adónak a hatszorosa-, addig ná­lunk Szlovenszkóban 23-szorosa a béke­beli adónak. A kormány az amúgy is kedvezőtlenebbül termelő Szlovenszkót a történelmi országok külön adófizetőjévé tette azáltal, hogy nem rendezte a szlovenszkói vasúti tarifák kérdé­sét és ezáltal a szlovenszkói termelés, a mezőgazdaság éppúgy mint az ipar és kereskedelem 7 éven keresztül közel 40%-kal többel já­rult a csehszlovák vasút jövedelmeihez, mint a történelmi országok. — Nem rendezték igazságosan és jóaka­rattal a bank és hitelviszonyokat és különö­sen sértette a kormány adópolitikája az ősla­kosság érdekeit azáltal, hogy 7 éven kereszté elmulasztotta a történelmi országokban al­kalmazott adótörvényeknek életbeléptetését és az egyes adóknak idejében való kivetéséi — Az elkésett kivetésnek következmé­nye, hogy a cseh koronának emelkedése következtében úgy a régebben kivetett aőAk, mint pl. különösen a vagyondézs- ma, mint pedig a visszamenőleg megálla­pított, illetőleg évekkel utóbb kivetett adók aranykoronára átszámítva az itteni lakosság részére a történelmi országok­kal szemben kétszeres, sőt háromszoros megadóztatást jelentenek. . Beszéde végén arra hívta föl a jelenle vöket, hogy ha a magyarság gazdasági javait meg akarja tartani, akkor csak egy ut van előtte: tömörülni kell abba a pártba, amely érdekeit megvédi és megóvni képes s ez a párt: a magyar nemzeti párt Legnagyobb figyelemmel hallgatta végig a tömeg Tarján Ödön fejtegetéseit, de amidőn a szónok beszédének végére ért, elemi erő­vel zúgott fel a tapsvihar. Ezek után Nagy Sándor, a magyar nem­zeti párt országos igazgatója vázolta a gaz­dák, iparosok és kereskedők szomorú hely­zetét, majd javaslatot terjesztett elő, mely­ben megjelölte az arányos és igazságos adó­kivetés módját. A népgyülés az előterjesztett határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. A népgyülés tiltakozó határozati javas­latának elfogadása után Törköly József dr., a magyar nemzeti párt szenátora tartott nagyhatású beszédet — A koldmbotfaragás iparát — úgymond — a tökélyre emelte a hatalom $ ezek a botok Kanada és Argentína felé mutatják az utat! — A vagyondézsma olyan teherrel nehe­zedik ránk, amely vagyonúnknak egyhar­mad, vagy több részét felemésztette s most jön az 1921-től visszamenőleg 3 év­re a jövedelemadó kivetése, amely sú­lyosabb, mint a vagyondAzsma, meri a vagyondézsmánál 3, vagy kegyesen 5 évet adtak a lefizetésre, a jövedelemadót azonban egyszerre akarják rajiunk be­hajtani, ez elveszi még egyharmad va­gyoninkat, azután az utolsót is el fogjat venni a,z 192-4—26. évi jövedelemadó. — Mikor a csehszlovák repubüka meg­alakult a jogokkal együtt a kötelezettsége­ket is át kellett volna vennie. 1918 november 1-ig hátralékos adók és Illetékek 60 millió arany korona értéket képviseltek, ezt az összeget a respublika minden nemzetközi jogalap nélkül szed­te be a polgároktól és ezzel szemben a hadikölcsönök rendezését nem teljesí­tette. Pedig a jogalap nélkül beszedett 60 mil­lió arany, illetve 600 millió cseh korona ép­pen fedezné a hadikölcsönöknél az itteni ál­lampolgárokat ért kárt Az adófelebbezések ügyében lehetetlen rendszert teremtettek. Ta­lán a zulukafferek között nincs felfüggesztő hatálya a felebbezésnek, de az egész világon bárhol vizsgálom, minden jogállamban leg­alább egy fokon adnak halasztó hatályt a felebbezésnek. — Itt legsötétebb önkényuralom van, a híres demokratüius önkényuralom, az igaz­ság köntösébe bújva s a kormány a demok­rácia álarcában a legnagyobb zsarnokság >t fejti ki. — Itt a bírói hatalom és a. végrehajtó ha­talom egy kézbe szálad össze s a bírói hatalom a helyett, hogy ellenőrzője vol­na,( alárendeltje a végrehajtó hatalomnak. Ami itt történik, az a végrehajtó hatalom visszaélése. A védekezésnek egyetlen módja ésutja van még, az, hogy valóságos parlamentet csi­náljunk a parlamentből! Oda kell fordulnunk s a törvényhozáknak meg kell mondanunk, hogy titeket a nép küldött ide, mert ha min­den jog a néptől származik — amint az alkot­mány mondja — akkor éljünk is egyszer már ezzel a joggal. Maga a parlament tiltsa el és tegye lehetetlenné végrehajtó hatalom vissza éléseit! A következő határozati javaslatot ter­jeszti elő: 1. Mondja ki a népgyülés, hogy a magyar nemzeti párt elnöki hivatala utján a kassai és ér-! sekujvári képviselőválasztókerületbe tartozó ősz- J szes városokat, községeket, járási választmányokat, i és nagyzsupákat megkeresi, hogy a népgyülés által elfogadott határozati javaslatot az összes vá­rosi, községi, járási és megyei képviselőtestületek tegyék magukévá és hozzanak 80 nap alatt vala­mennyien oly határozatot, amely kimondja, hogy a képviselőtestület felír a nemzetgyűléshez azzal a kéréssel, hogy az elfogadott határozati javaslat­nak szerezzen a népgyülés haladéktalanul érvényt akként, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügymi­nisztert, hogy az, az elfogadott határozati javaslat kívánságait honorálja, utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyminisztert, hogy a vagyondézsma 6ürgős és igazságos revízióját haladéktalanul rendelje el s annak megtörténtéig a vagyondézsma behajtását függessze fel. 2. Határozza el a népgyülés, hogy hasonló utón és módon a badikölcsön rendezés revíziója érdeké­ben is a nemzetgyűléshez fordul azzal a javaslattal, hogy határozza el a nemzetgyűlés, hogy az 1919. november l-éig lejárt s a volt osztrák-magyar mo­narchiát illetett, de a csehszlovák köztársaság által beszedett és felhasznált hátralékos adó és illetékek összegeinek megfelelő hadikölcsönü kártalanitási alap alkotandó s ezen alap a csehszlovák köztársa­ság állampolgárainak a hadikölcsön kötvényeknél előállott kárainak igazságos módon való megté­rítésére használandó s hogy ezen határozat feltétlen és a miniszteri felelősségre vonás gyakorlati alkal­mazásba vételének terhe melletti és záros határ­idő alatti végrehajtására a pénzügyminisztert uta­sítja. 3. Mondja ki a népgyülés, hogy a magyar nem­zeti párt elnöki hivatala utján megkeresi a szloven­szkói és ruszinszkói összes ellenzéki pártokat, hogy minden városban, községben, járásban és megyé­ben, ahol a pártnak szervei vannak, az illetékes képviselőtestületek utján hozassanak az előbbi bekezdésben megírt határozattal egyértelmű hatá­rozatot és annak (érvényesülése érdekében a nem­zetgyűlés sürgős beavatkozását kérjék ki. Törköly József dr. szenátor beszédét több­ször szakította félbe helyeslés és tapsvihar s be­széde végén a tömeg sokáig lelkesen tüntetett mel­lette. • Ezután Telek A. Sándor külön kidomborítani kérte, hogy a visszamenőleges adókat a munkásság válláról vegyék le, mert azoknak csekély kerese­tükből adót fizetni nem lehet. Zárószavaiban szervezkedésre hívja fel a ma- I gyarságot A népgyülés a legnagyobb rendben osz- i lőtt széf­lyó érte a szerencsétlent: az egyik a nyald fő­ütőeret szakitolta át, a másik a kulccsmat alatt fúródott be. Az izgalmas hajszának természetesen számos nézője akadt. A ház asszonyai ijedt arccal futottak ki a folyosókra s egy-egy he­vesebb pillanatban eles -dikoUyal kísérték a párviadalt. Az öreg Kecskemétiné, aki Dömé­nek anyósa volt, könnyes szemmel nézte az eseményeket s amikor a véres véget látta, elcsukló han­gon csókolt kezet a d.etektivnek s köszöne­tét mondott neki, hogy brutális vejéttil megszabadította. A rendőrségi bizottság csakhamar kiszállt a helyszínre, hogy a vizsgálatot megejtse s kihallgatta az eset szereplőit, valamint Kecs­kemétinél is. Kecskemétiné elmondotta, hogy mikor veje megtudta, hogy detektívek vannak a la­kásban, dühösen rárohant, hogyan enged­hette meg, hogy rendőrségi emberek lépjék át a lakás küszöbét Majd ordítani kezdett: — Agyonverek mindenkit! Adja ide a késemet! Az öregasszony megijedt, de volt még annyi lélekjelenléte, hogy a konyhába veze­tő ajtót bezárta. Döme erre felragadta az asz­talon fekvő kést s többször beledöfött a zárt ajtóba. Végül is betörte azt. A detektívek először az ablakon akartak menekülni s csak mikor ez lehetetlen volt, ugrottak ki a fo­lyosóra. Döme még itt is folytonosan ordítozott — Felhasitom a hasatokat, ocsmány rendőrök! Az élettelen Döme még akkor is olyan görcsösen tartotta a kést a kezében, hogy a rendőrorvos csak nehezen tudta ujjai közül kifejteni. A detéktiv ellen hivatalból megindult az eljárás. Simik a ház harminchat lakóját ne­vezte meg tanújának, akik Dömét valameny­nyien mint durva, állandóan veszekedő em­bernek ismerték. Az eset a külváros utcáiban nagy izgalmat keltett Nagyrippényben lelketlen agitátorok kisemmizték a félrevezetett f6!digénylffkét A íomovinárok hetven családot tettek szerencsétlenné — Ahol még a eeendőrőrmester is földet kap Nyitra, március 9. Csak a minap számoltunk be a nyitrauj- laki földosztás súlyos visszaéléseiről s ma már újabb hasonló esetről kell hírt adnunk. Nagyrippény községben a Fuchs Sámuel és Adolf-féle birtok tekintélyes részére a földhivatal felmondást küldött a föld­birtokosoknak. A felmondás következménye az lett, hogy a birtokon kommenciós szerződésben levő hetven család csak mint ideiglenes alkalma­zott nyerhetett továbbra is alkalmazást Ezek azt remélték, hogy a parcellázás révén föld­höz jutnak. a parcellázás hírére a domovinárok vad agüációba kezdtek és félrevezették a a földigénylőket, akiknek azt 'ígérték, hogyha belépnek a pártba és kifizetik az első részletet, akkor munkába vehetik a földeket, melyek minden további fizetési kötelezettség nélkül egy évtized múlva automatikusan az uj gazdák tulajdoná­ba mennek át. Sokan beugrottak a lelketlen agitácíónak. Pénzzé tették kis vagyonkájukat és kifizették az első részletet. Nemrégiben azonban leirt a földhivatal, hogy az uj gazdák csak akkor vehetik birtok­ba a földeket, ha a költségeken kívül az ösz- szes többi részleteket is kifizetik. Természe­tes, hogy a becsapott gazdák között óriási a kétség­beesés és az elégedetlenség. Ezek elégedetlenségét csak a kenyér nél­kül maradt hetven család kétségbeesése múlja felül, akik most bizonytalan jövő előtt állnak és folyton várják a földhivatal egyre késő döntését Jellemző az egészben, hogy a földhöz ju­tottuk között, többen 100 és 200 holdas birtokok tulajdonosai, sőt földet kapott Janecsek csendörörmester is, mig a tény­leges földigénylőket kisemmizték. Ezek most kérvényt nyújtottak be a földhivatalnak, melyben a nagyrippényi föld­osztás körül történt igazságtalanságok meg­szüntetését, illetve orvoslását kérik. Ostektívdráma egy budapesti iépcsőházban A rabiátus cigáuyzenész kést ragadott a detoktivekre — A megsebesített detektív két re­volverlövéssel leteritette Budapest, március 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Ma délelőtt az Alsó Erdősor-utca 18. számú házában izgalmas kalandjuk volt a budapesti rendőrség detektivjeinek, amely emberáldozatot is követelt. Reggel kilenc óra tájban a főkapitány­ság egy detektivesoportja utasítást kapott, hogy bizonyos ügyből kifolyólag vezesse elő az Alsó Erdősor-utca 18. számú házban lakó Tömösváry nevű fiatalembert Tóth Dezső és Simik József detektívek ki is mentek az Al­só Erdősor-utcába az utasítás foganatosításá­ra, Bekopogtatlak az els) emeleti lakásba, ahol Tömösváry albérletben lakctt özvegy Kecskemétinénél. A fiatalembert otthon talál­ták, de percekig tartott, amig a detektívek igazolták magukat s megjelenésük célját Tö­mösváry előtt kifejtették. Mig a detektívek a fiatalemberrel tár­gyaltait, a másik szobában uagy lárma ke­letkezett, majd hirtelen felnyílt a szobaapó $ dalt arccal, konyhakéssel hadonászva megjelent Dö­me Lajos cigányzenééi és egyenesen a de- taktiveknek rontott. A két detektív a konyhán teresztül a fo­lyosóra menekült, majd Tóth a lépcsőkön a földszintre, Simik pedig a második emelet felé szaladt fóthnak sikeríilt elmenekülnie, Simiket azonban a feldühödt ember üldöző­be vette. A detektív az egyik lépcsőkanyaru­latnál megbotlott s a falhoz szorult. Döme a konyhakéssel Itt utolérte. — Tegye le a kést, mert lövök! — kiák tóttá Simik mind veszedelmesebben fellépő támadójára. Döme akkor már mellette volt s a kést fe­léje szúrta. Irtózatos dulakodás következett, amely­ben a detektív több sebet kapott. A de­tektív erre elsütötte revolverét, melynek golyója a dühöngő Dömét, nyakán találta. A zenész össze esetit s pillanatok alatt el­vérzett. A detektív rögtön értesítette a mentőket, akik a holttestet, a bonctani intézetbe szállították. Itt megállapították, hogy két go­Tragédia a világítótoronyban Három hónapig a világtól elzárva kínlódott a két toronyőr — Az utolsó pillanatban mene­kültek meg A francia szárazföldnek legnyugatibb kíszögellésénél, egy szinte hozzáférhetetlen szigeten szökik a magasba a de la viellei vi­lágítótorony. A kis sziget meredek, hozzáfér­hetetlen sziklákkal ugrik ki az óceánból. Alig néhány halászcsalád tengődik rajta, az egész vidék szegény és terméketlen. Ha a nagy viharok ideje elérkezik, a sziget part­jait háznyi magasságba emelkedő hullámok ostromolják, amelyek még a meredek szikla­falakon is felkapaszkodnak és mindent el­árasztanak. A világítótorony a sziget mellett egy kiugró szirten emelkedik és iránytadő fényének viharok idején a hajók ezrei kö­szönhetik megmenekülésüket. A világítótorony két őre, két korzikai, Mandolini és Ferracci, decemberben láttak Utoljára embert, tudniillik azt a halászt, aki uagyritkán élelmiszert hoz ki nekik. Ettől az időponttól vihar tört ki és a világítótorony nap-nap mellett az elemek borzalmas ostro­mában állott. Alsó részét teljesen elárasz­totta az óceán vize. Csónak nem férhetett hozzá és csónak nem hagyhatta el a félszige­tet, amelyen az őrök megmenekülhettek vol­na, mert a hullámok a kis jármüveket feltét­lenül a sziklához csapták volna, melyeken ezer apró darabra törnek. A szigeten addig nem nyugtalankodtak az őrök sorsa felett, amíg estéről-estére látták a világítótorony fényének felcsillanását és amig hallották a figyelmeztető szirének hangját. De egy este a világítótorony sötét maradt. Az emberek összeszaladtak a strandon. Egy óra múlva újból felcsillant a lámpa fénye, azután ki­aludt, majd újból világított, de nagyon bi­zonytalan fénnyel sugárzott. A szirénákat pedig egyáltalán nem lehetett hallani. Amint a nap beköszöntött, a torony zászlórudjára a vészjel szökött ki. Az emberek segítséget akartak vinni. Két csónak azonban elpusztult. Végre teg­napelőtt a viharban mégis szünet állott be. Bár a tenger állása még nagyon magas volt. egy csendőrnek és egy halásznak sikerült a szigetről kicsónakázuia. A világítótoronyhoz nem tudtak hozzáférkőzni, de a világító­torony ablakába sikerült egy kötelet feldob­niuk. A két őr ezeu a kötélen ereszkedett ]e. (Megmentésük az utolsó pillanatban történt j Kiéhezettek, betegek voltak és már a téboly ült a szemükben. Az egyik már nem i? tu­dott beszélni. Egy napon a lámpa meggyúj­tásakor elájult, társa ápolta és emellett még súlyos kötelességét Is ellátta. Tizennégy nap­ja vizen és kemény^enyéren éltek. __ 4

Next

/
Thumbnails
Contents