Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-10 / 57. (1095.) szám

1926 március 10-, szerda. 'SRKGAt'i'v lAKWVftL'HIBtriAR á kiseisijségi kérdés a népszövetségi ligák kongresszusán A csehszlovákiai nyélvreneielat egy világszervezet fóruma előtt Sziífilő <3éza «If. 02 assz-m^iációs politika ellen Az utolsó kisebbségi kongresszus lénye­ges eredménye volt az az egyöntetűen meg­nyilvánult kívánság, hogy a kisebbségek a többségekkel megértsék egymást és lojálisán működjenek együtt. A kisebbségek magatar­tásával szemben a többségek oldalán ezt a lojalitást hiába keressük. A többségek a lo- carnói szellem minden biztosítása dacára olyan intézkedéseket foganatosítanak, ame­lyek a kisebbségek kulturális fejlődését és gazdasági helyzetét teljesen aláaknázzák. A nyelvrendelet Ezeket a súlyos tényeket a csehszlovák államra vonatkozólag kivánja bebizonyítani. A prágai kormány, amely három és félmillió németet is képvisel, anélkül, hogy bennün­ket megkérdezett volna, tehát oktroj utján rendeletet adott ki, amely a hatóságok előtti nyelvhasználatot kivánja szabályozni. Mit mondanának ahhoz a genfiek, hogy­ha Svájcnak német többsége Svájc fran­cia lakosságának elő akarná Írni a nyelv- használatot? Csehszlovákia önállósági nyilatkozatában ezt olvassuk: „Ne legyen többé kormány a kormány­zottak akarata ellenére.44 Svehía, a jelenlegi miniszterelnök 1920-ban megígérte nekünk, hogy a nyelvrendeletet kiadása előtt előze­tesen megtárgyalja velünk. Most azonban a népesség 40 százalékának tiltakozása ellené­re kiadták ezt a rendeletét, amely a kisebb­ségi szerződések szellemébe, sőt az alkot­mányba is ütközik és helyzetünket még in­kább rontja. A skupsiinian qj szart képviselő visszasírta a magyar ifiét Nagy vihar a belgrádi parlamentben — A szerb népnek a Vajdaságban a magyar uralom alatt több joga és szabadsága volt, mint ma Belgrád, március 9. A szkupstina tegnapi | ülésén Boskovics Dusán független demokrata j képviselő a gazdasági és közigazgatási viszo­nyokat élésen bírálva azt a kijelentést tette, hogy ' ' a szerb nép a Vajdaságban a magyar ura­lom alatt jobb viszonyok közt élt, mint ma, A teremben óriási vihar támadt a kép­viselőnek erre a kijelentésére. A radikális képviselők heves gesztikulálással ugráltak föl padjaikból és Boskovics felé tömörülve kiabálták, hogy megsértette az országot. Kö­vetelték az elnöktől, hogy vonja meg a kép­viselőtől a szót. Az elnök a nagy lárma miatt kénytelen volt felfüggeszteni az ülést. A szünetben busz képviselő aláírásával indítványt szerkesztettek, hogy Boskovicsot elhangzott kijelentései miatt három napra tiltsák ki az ülésekről. Szünet után Boskovics kijelentette, hogy előbbi kijelentését félreértették. Ő csak any- nyit mondott, hogy a magyarok alatt sokkal nagyobb volt a szabadság és a jog uralma, mint ma, de azt nem állitotta, hogy a szerb népnek jobb sora lett volna. Utána Pleskovics Lukács szabadkai el­lenzéki képviselő támadta a kormányt s ki­jelentette, hogy Szabadka sokat szenved a közigazgatás hiányossága miatt- A háború előtt Szabadka szabad város volt, de autonóm jogait Pribicsevics megsemmisítette. Azóta Belgrádból érkezett, a helyi viszonyokkal ismeretlen hivatalnokok intézik a város ügyeit. „Ijesztően eltéwelyedett hazafias cél vezette a frankhamisitókat" ^aiGilen nyilatkozata a ffrankafférről a Le Sülte munkatársa előtt — Az emigráció szerepe a kormány elleni támadásokban Marienbad kisajátítása A második tény az, hogy a prágai kor­mány, amely ellen jogosan indítottak eljá­rást a népszövetség előtt Mariénbad kisajátí­tása miatt, befejezett tényt akart teremteni, mert ez a panasz a sürgősség jellegével van felruházva. A kormány most Marieubad tu­lajdonosát, a teplai monostort kényszerítő eszközök alkalmazásával fenyegeti meg. Az­zal fenyegetőzik, hogy a monostor tulajdonát teljesen kisajá­títja, ha március 10-ig a népszövetség előtt fekvő panaszait mind vissza nem vonja és nem megy bele olyan szerző­désbe, amely a monostort javadalmainak öthatodától megfosztaná. . A kormány részvénytársaságot akar ala­pítani s a részvényekből a monostornak, ha­bár az egész részvénytőkét ez szolgáltatná, csak 15 százalékot akar juttatni, mig a kor­mány anélkül, hogy érdemlegesen hozzájá­rulna a tőkéhez, hatvan százalékot akar ma­gának biztosítani. A kormány ajánlata nyílt; beismerése annak, hogy a monostort a valódi! értéknek csak hatod részével akarja kárpó-i tolni. Marienbad világhírű gyógyforrásaiért! és a hozzátartozó épületekért, felszerelése-: kért. amelyeket a kormány szakértői maguk! is 200 millióra értékelnek, a monostornak 30 ; millió pénzt és részvényt akarnak juttatni. A \ kormány aíánlaíát legalább is groteszknek minősíthetjük. Nem akarjuk a kormány jogát a koloni- zációt és földreformot illetőleg vitatni. Mivel azonban ebben az esetben egyházi vagyonról van szó. amely kulturális célokat szolgál,! kártérítésként a teljes összevet kell megfizet- i ni. Minden más eljárást a kormány részérölj Géni, március 9. A La Suite mai számában hosszabb beszélgetést közöl, amelyet a lap munka­társa Bethlen István gróf magyar miniszterelnökkel folytatott. A miniszterelnök a beszélgetés során a következőket mondotta: — A frankügy meglepetés volt a kormány és az egész lakosság számára. Eleinte a pártok közt teljes volt az egyetértés a frankhamisitási ügy meg­ítélése tekintetében. Egyszer azonban néhány ra­dikális képviselő és a szocialista elemek heves had­járatot kezdtek. Hamarosan kitűnt, hogy nemzet­közi jellegű a mozgalom, amely a magyar kormány­zat ellen irányult és nemsokára nyilvánvalóvá lett, hogy az egész mozgalmat Parisból vezették és ott rendelték meg, ahol a magyar emigránsok ösz- szegyülekeztek. A magyar emigráusoknak nem került nagyobb fáradtságukba, hogy ügyük szá­mára megnyerjék a francia szociáldemokratá­kat és a második internacionálét, —■ Ma már kétségtelennek látszik, bőgj a résztvevők nem meggazdagodási szándékból szőtték az összeesküvést, hanem valami ijesz­tően eltcvelyedcít hazafias cél vezette őket Politikai vállalkozáshoz, irredenta mozgalom- j hoz akartak pénzt szerezni. De mi volt ez a j vállalkozás, ez a mozgalom, erre nézve a vádlót j tak különböző vallomásokat tettek. Ennek a vállalkozásnak azonban nem volt olyan világraható nagy jelentősége, mint azt gondolják. Az ügy különben is befejezéséhez közeledik. Min­den bűnös le van tartóztatva, csupán a technikai részlettlések várnak felderítésre. I Hogy kezdetben előfordultak bizonyos súrlódási mozzanatok Franciaország és Magyarország kö­zött, ez onnan eredt, hogy a francia és holland rendőrség által megszerzett nyomozási adato­kat előbb közölték a sajtóval, mint a magyar kormánnyal. Ez természetesen nem történt anélkül, hogy ne keltett volna rossz benyo­mást a magyar hatóságoknál s hogy másfelől ennek következtében bizonyos gyanú ne éb­redt volna irányunkban a francia kormánynál. Magátólértetődik, hogy az emigránsok semmit sem tettek ennek a gyanúnak enyhítésére. Hiszen ami­kor Fontanier képviselő előterjesztette interpellá­cióját a kamarában, a Párisban tartózkodó magyar emigránsok valamennyien megjelentek a karza­tokon. Linganert kihallgatták Budapest, március 9. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Ma délután két órakor meg­jelent a főkapitányságon Lingauer Albin nemzet- ' gyűlési képviselő, ahol Barta Lajos rendőrfogalma- j zó jegyzőkönyvileg kihallgatta a Friedrich-vacso- j rára vonatkozólag. A kihallgatás félóra hosszat tar- j tott. Lingauer a főkapitányságról való távozásakor i kijelentette munkatársunknak, hogy semmi újat sem mondott a rendőrségen. Megismételte úgyszólván szór ól-szóra azt, .amit a parlamentben mondott. A rendőrség a jelek szerint ezzel be is fejezte a Friedrich-vacsorával kapcsolatos kihallgatásokat és az iratokat holnap valószínűleg átteszi az ügyész.-, séghez. Ki az a Kaltemnarck ? Genf, március 9. A Journal de Génévé mai száma érdekes adatokat közöl Kalten- markk János dr.-ról, akit a külföldi sajtó az utóbbi napokban belekevert a magyarországi iraukafférba. A cikk „Gyanús közvetítő44 Cilii­méi jelent meg s megállapítja, hogy Kalíen- markk 1920-tól kezdve három éven át volt főmunkntársa a Windischgraetz által alapí­tott svájci „Agence Centről44 című orgánum­nak, de kémkedés miatt el kellett hagynia Svájcot. Ugyanakkor Párisban tűnt fel Stav- nik Károly dr. néven s párisi tudósítója lett a félhivatalos Prager Presse-nek, ahol heves támadásokat intézett a magyar kormány el­len. Mi történt a tizenhárom éves Turenics Rózsival? Három hónappal ezelőtt Pozsonyivánkán el­tűnt egy 13 éves leányka és csak most tettek feljelentést Pozsony, március 9. A pozsonyi rendőrség bűnügyi osztálya hétfő óta titokzatos eltűnési ügyben folytat nyomozást meglehetősen nagy titkolódzás mellett. Ma ugyanis megjelent a pozsonyi rendőr­ségen Bázek István pozsonvivánkai aggas­tyán, aki előadta, hogy tizenháromesztendős unokája: Turenics Rózsika egy szép, pirospozsgás arcú, fej­lett lányka, még három hónappal ezelőtt eddig ki nem derített módon eltűnt ha­zulról. — És csak most tesz jelentést? — csodál­koztak a rendőrségen. — Igen, kérem, mert folyton azt vártuk eddig, hogy hazatér a mi kis Rózsikánk — fe­lelte az öreg, aki a továbbiak során előadta, hogy Turenics Rózsikát december 12-ikén látták utoljára Ivánkán. Délelőtt még iskolá­ban volt, délután elment az erdőre ibolyát keresni és töb­bé nem tért vissza. Középtermetű, hosszúkás, pirospozsgás arcú, gesztenyebarna hajú, élénk kékszemü teremtés a kis Rózsi, aki szlovákul beszél. A rendőrség azt hiszi, hogy bűntény ese­te forog fenn. Egyes verziók szerint akkori­ban vándorkomédiások vonultak át a falun és nincs kizárva, hogy ezek vitték magukkal, de az is lehetséges, hogy leánykereskedő hálójába került. A nyomozás eredményei elé nagy érdek­lődéssel tekintenek. Egyedül hallgatom tenger mór tv olását... Rodostó, március eleje. A sovány, agárszerü kutyák, falkákba verődve csatangolnak a falu sáros utcáin. Hangot alig lehet hallani. — Csend, álmosság mindenfelé, a Duna- mente felé. Mások a házak, mások a fák és az ember szive is másképpen szorul ebben a nagy idegenségben. Az alacsony kapuk alól kibukkan néha egy-egy tőrök benszülött feje, csodálkozik raj­tam a szeszélyes idegen, aki illetődött arccal kere­sem a bujdosó fejedelem még íenmaradt emlékeit. időst márciusban éppen kétszázötven esztendeje a II. Rákóczi Ferenc születélének. Milyen jó, hogy ide keletre nem hallatszik el a világpolitika nagy zűrzavara. A Marmara-tenger hullámai épp ugv nyaldossák az agyagos partot, mint ezelőtt kétszáz egynéhány esztendővel, mikor a kis bujdosó csapat szétszakadva várja a Zágon felől jövő híreket... A tárogató mind szomorúbb ós szomorúbb nótá­kat sir a végtelen tenger felé: a délceg vitézekből lassan szakállas apostolok lesznek, kik krisztusi megadással eszik kenyerét a török császárnak azért a trencsényi szent lobogóért... Az állomás harminc kilométerre van a kis vá­rostól. Hajó csak egyszer köt ki hetenként, de an­nak sem igen vau utazója, mert az ut Sztam búiig idáig teljes tiz órát vesz igénybe. Talán csak ak­kor lehetett élénkebb élet itt, mikor a fejedelem tetemeit innen elszállították Magyarországra. Rákócziról és a bujdosó magyarokról már csak a vénebb emberek tudnak valamit. A fejedelem egykori kútja düledezik, már nem olvasható a latin felírás. A bujdosók ebédlője annyira rozoga, hogy életveszélyes felhágni az emeletre. Rákóczi háza és kápolnája még áll. Két öreg olasz barát: Francesco és Bonáventura ápolják, amennyire szerény anyagi eszközeiktől kitelik. De már azok is omladoznak. Mellettük a magyar teme­tőben embernagyságnyira nő a dudva. Legszo- morubban a görög templom néz ki. Ezt a görögö­ket üldöző török haderő konyhának és szénraktár­nak használta. Sehol sem lehet ecv emléktáblát találni. A ma­gyar emléktáblák darabjai a földbe temetve feksze­nek. Még ki lehet olvasni az egyiken-másikon a Rá­kóczi, Bercsényi nevét... nyenförmán meg lehet jósolni, hogy néhány év múlva a bujdosó fejedelemnek semmi emléke nem marad Rodostóban. Ki is gondozná ezeket a rozoga, szuefte épületeket?... Ha a két öreg barát meghal, a Rákóczi Rodostója mindörökre vissza­vonul a kuruc-dalok csodálatos világába... ügyében egy háromtagú bizottság fog tárgyal­ni, amelyben a svéd, egy angol és egy olasz delegátus vesz részt. . Sziillő Géza dr. az asszimilációs politika ellen A P. M. H. vasárnapi számában vezető helyen közölte Wlassics Gyula bárónak, a I magyar közigazgatási bíróság elnökének 1 nagy cikkét arról a veszedelmes felfogásról, amely Mello Franco brazíliai népszövetségi delegátus referátumában megnyilvánul. Mello Franco a kisebbségvédelem fontosságát elis- I meri, a jogok biztosítását kivánja, azonban a kisebbségi politika végső céljának az asszimilációt, vagyis a kisebbségi nemze­teknek a nemzeti államokba való beolva­dását jelöli meg­Wlassics Gyula báró nagyszerű dialekti­kája fejtegetése rámutat érmék a felfogás­nak a veszedelmeire. A ligák kongresszusát i is élénken foglalkoztatta ez a kérdés. Dickin- | són elnök előterjesztette elutasító emlékíró­ját Mello Franco felfogására vonatkozólag. Ezután ; Sziillő Géza dr. emelkedett szólásra és francia nyelven osztatlan figyelem között i tiltakozott Mello Franco felfogásának ér­vényesítése ellen. Hasonló értelemben beszélt a magyaror­szági liga elnöke, Lukács György dr. is, to­vábbá az orosz Briandcsaninöv és a csehszlo- ■ vákiai német liga képviseletében Rauchberg i professzor is. Jellemző, hogy Franco felfogá- ' S8 mellett egyedül az olasz Gianini szólalt fel, aki kijelentette, hogy az Argentínában élő olaszok nem kívánnak kisebbségi jogo­kat. Szüliő Géza dr. azonnal válaszolt az olasz ■delegátus fejtegetéseire és megállapította, ! hogy lénvegbeb különbség van az Argentíná­ba önként kivándorolt olaszok és az akaratuk ; ellenére idegen államtesfrbe kényszeritett kisebbségek között. A vita folyik I a monostorral és a német kisebbséggel szemben való illojalitásnak kell minősite- jntink. Ha a népszövetség döntését a prágai kormány kierőszakolt szerződéssel akarja megelőzui és a szóbeli eljárást exekutiv ki­sajátítással megzavarja, ezt a népszövetség elleni illojalitásnak is minősíthetjük. Újból a kisebbségi kon­gresszus döntéseire utalok. Újólag kifejezem legjobb akaratunkat az államban való lojá­lis együttműködésre, ennek azonban a több­ségnek a kisebbségekkel szemben megnyil­vánuló lojalitás az. előfeHétele. Brabec válasza Medinger dr. beszéde láthatólag nagy ha­tást gyakorolt a kisebbségi bizottság tagjaira. A cseh liga vezetője, Brabec szenátor Medin­ger leleplezéseire nem volt elkészülve és Me- cliuger eljárását helytelennek nyilvánította, mivel a nemeteknek Csehszlovákjában ele­gendő képviselőjük van, hogy ügyüket oda­haza képviselhessék. Medinger állításait mind tagadásba vette és fentartotta azt a jogot, hogy terjedelmes expozéban felelhessen. Ma­rienbad kisajátítását tisztán .belső ügynek mi­nősítette. Kétségbevonta a kisebbségek loja­litását is. Bizottság dönt Marienbadxól Helmer marienbádi apát különben ma Genfbe érkezett- Beavatott körökben azzal számolnak, hogy Marienbad kisajátításának A kisebbségi élet szempontjából a leg­nagyobb figyelemre érdemesek a népszövet­ségi ligák uniójának kongresszusai- A nép- szövetség most ülésező kongresszusával kap­csolatban a ligák ezidei kongresszusai szin­tén Géniben tartja tanácskozásait, amelyek a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságra nézve is nagyjelentőségüek, amennyiben a csehszlovákiai magyar liga is képviselve van ezen a kongresszuson, elnöke Szüllő Gézadr. nemzetgyűlési képviselő által. Szüllő Gáza dr. kíséretében Flachbarlh Ernő dr., a köz­ponti iroda igazgatója utazott ki Genfbe a li­gák kongresszusára. Az álíampolgársági kérdés Középetirópa legfontosabb problémái kö­zül való az állampolgársági kérdés, amelynek kielégítő rendezésétől százezrek exiszten- ciája függ. A ligák kongresszusának első ülé­sén rögtön az állampolgársági kérdés került felszínre és a kongresszus elhatározta, hogy a római konvenció ratifikálását fogja köve­telni. Med’nsfer dr. szenátor iliojalitással vádolja a cseh többséget A népszövetségi ligák kisebbségi bizott­ságának tegnapi ülésén Medinger dr. szená­tor a csehszlovákiai kisebbségek helyzetéről francia nyelven nagyszabású beszédet mon­dott, amelynek lényegét a következőkben fog­laljuk össze:

Next

/
Thumbnails
Contents