Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-09 / 56. (1094.) szám
4 1926 márcins 9., kedd. Nápolyi levél Nápoly, február vége. Amint elhagytuk a Londont játszó Velencét, melyre nyúlós, szürke köd feküdt, elnyelve a klasszikus körvonalakat, a vonat, száguldva haladt a hóboritotta Lom bárdián. Tél, igazi tél fogadott, befagyott patakok, fehér mezők. A hegyek közé érve, még hideg tartott, lelohasztva bizakodó kedvünket az olasz tavaszban. Azután egyszerre, átmenet nélkül előttünk állt Toscana, a zöldelö mezőkkel, itt-ott vadvirággal a partéién és mosolygó napfénnyel, telve Ígérettel. S a vonat rohant tovább, ismét komor hegyek, befagyott vizek, alvó vegetáció, azután az örök város csodálatos vidéke, várak, kastélyok, romok, templomok rohantak tova bámuló szemünk előtt. Végre a Póter-templom kupolája, dominalón, minden egyebet fölülmúlón. S a vonat száguldva hagyta el Róma és az olasz renaissence kőből épült emlékeit, a hegytetőkön trónoló ezredéves városokat, a partoldalokhoz simuló zordon várakat és nyájas kastélyokat. Egyszerre, jobboldalt felbukkant a tenger, enyhe, virágillattól terhes fuvalatot árasztva felénk. Nápoly! Nápoly! Zuhog az eső. Meleg, illatos, nyári eső. Az állomás végnélküli hosszú folyosóján hordárok, hotelszolgák é aegyéb kinálkozók. Tülekednek, törtetnek, akár csak a keleten. Az autósok körülvesznek. Kevés az érkező, korai még és nem is nagyon kedvező az idő. Már-már összevesznének, de egyszerre ott terem a íeketeinges, a fascista, kivel minden állomáson találkoztunk. Szólnia sem kell, elég ha megáll és vidám mosollyal ránéz a veszekedőkre, azonnal szétrebbennek. A rendőr ilyenkor elfordul, vagy nem elegyedik bele, a fas- cistának elég, ha oda áll. Csodálatos bizakodás és felelősségtudat sugárzik ezekből a fiatal emberekből, — mert mind fiatal, csinos, az egészség, a“ jókedv maga. Hatalmuk tudatában nyugodtak, soha sem veszekedők, mindig mindenkinek segítségére sietek. Valamennyi, egyenkint becsületbeli kötelességének tarjta, hogy Nápolyban, az oly soká bizonytalan, elhanyagolt Nápolyban rend és biztonság legyen. Megkérdeztem egy Ismerőst az egyik zug utcáról, hol eddig az emberről majd hogy le nem húzták a kabátot, ha egyedül arra ment, hogy este felé végig mehetek-e rajta? Már nincs többé rossz utca Nápolyban, szólt, mióta ezek itt vannak, e ogv fekete Legesre mutatott. A kikötő, hol mindig a legrosszabb csőcselék gyűlt össze, most hemzseg a mussolinlsfáktóL Mindenütt előbukkan fekete fezszerii fővegük, melynek fekete selyem bojtja szélesen hull a homlokukba, fekete bőrkamásli és zöldes-szürke egyenruha az öltözetük, melyet most, hogy sokat esik, egy zöldes-szürke, bőráneru gallér egészít ki Az angollakta negyedekben nem igen látni őket, ott nincs rájuk szükség, csak ahol a három lovas, kétkerekű teherkocsi, melynek magasan álló fémkápája messzire világit, $ az öszvéres, kosaras szekér, az élelmet vivő szamárkocsi összegabalyodik, összeakad, s a kocsisok összevesznek, egyszerre mintha a földből nőtt volna ki, ott terem é? rendet csinál. Ez pedig igen gyakori. Hosszú kocsisorok hordják a téglát, a követ, a fát, mert Nápoly épül, rohamosan, mindenütt. A piszkos, lebujos házak helyén uj, kényelmes házak épülnek, azzal a sietséggel, melyre csak a győző államoknak van meg a lehetőségük. Általában az óriási kiterjedésű Nápoly nagy átalakításon megy keresztül. Menthetetlenül veszti keleti tunyaságát és civilizálódik, nem mintha nem volnának részei, melyben szinte ultracivilizáciö vetette meg a lábát. Civilizáció, vagy technikai vívmány, < amint nevezni akarjuk. Itt van a Metrója, mely legelsőkkel vetekedik Európában, melyből egy sok száz lépcsős tapis roulant visz fel a piazza Lavonora. Ugró lépcsőnek is lehetne mondani, mert felfelé haladva sok száz lépcsőt alkot, nem úgy, mint például Berlinben, hogy egyszerűen menetelesen visz fel. Ez a tapis roulant nagy mulatságot okoz a nápolyi fiatalságnak, melyen öten-hatan össze- i'ogozódva sietnek rajta felfelé, olyan sikongássa! és nevetéssel, mint nálunk, annak idején az Angol parkban az ehhez hasonló forgó-lépcsőn a pesti kiránduló fiatalság. Ián, — bármennyire szeretik is mindenütt, — any- nyira mint itt sehol, mert talán annyit egy város sem köszönhet neki és bátor, ifjú, vidám csapatának. A nápolyiak bámulva és örömmel látják az átalakulást, mely lépésről-lépésre haladva ebben az óriás kiterjedésű városban, visz a megújhodás felé. Friss, tiszta szellő leng a piszkos lazaroni lakta utcákban, addig is, míg csákány alá kerülnek, hogy uj, emberibb lakások épüljenek helyükbe, abban a városban, melyben megszűnt a koldulás és majdnem a szegénység is, hol megszüntették a borravalót, s hol már alig mernek tulkövetelni féltükben, hogy rájuk csap egyike a mindig éber, mind szolgálatkész fekete ingeseknek. S a nápolyiak hálásak és ragaszkodók tudnak lenni- Feltűnt nekem, hogy minden boltban, minden nyilvános helyiségben, sőt még az autókon is mindenütt n&gy, fehér Margarita virágokat lehet látni. Megkérdeztem, mi ennek a Jelentősége. — Az imádott, meghalt Marguerita anyakirályné emlékére tesszük ezt, volt a felelet. A mai modern, rohanó korban meleg lélekre mutat, hogy meg tudnak állni egy emléknél, áldozni tudnak, mikor mindenki csak követel. Egy német ismerősöm, ki sok évet töltött Olaszországban azt tartotta, hogy 'az olaszban több a rejtett finomság és a mélység, mint a többi nemzetben. Ha ez igy nem is mondható, de mindenesetre több benne a kegyelet, ami minden tettükből kitüuik. Fdy Honfi. Tizennyolc sakkbajnok szállt sorompóba a semmeringi versenyen JJogoljubow s az oroszok nem játszanak — A1 jechin, Vidmar és Niemzowics a favoritok A versenyzők kisorsolása Prága, március 8. A sakkteoretikusok még a mull évi moszkvai monstreverseny eredményeit dolgozzák fel s az idei nemzetközi sakkversenyek sorozata máris megindult a Semmeringen, hogy majd Drezdában, Karls- badban, Newyorkban folytatódjék. Ez az esztendő ugyancsak gazdagnak ígérkezik sakkeseményekben s az ouverture is igen magas színvonalú verseny lesz. A sakkvilágot ugyan kellemetlenül lepi meg, hogy Capablancán és Lasker dr.-on kívül, Bogolju- bow és a szovjetorosz mesterek mind távolmaradtak, viszont az Aljeehin, Vidmar dr. és Niemzovics triász sikraszállása méltán kelthet érdeklődést. Bo- goljubow, a moszkvai győztes, nevezett a versenyre s úgy volt, hogy rajta kívül még egy szovjet- orosz mester indul, de a tanácskormány politikai okokból betiltotta részvételüket A bécsi szovjetkövet ellen elkövetett merénylet megtorlatlan maradt s a szovjetkormánynak ez az intézkedése is retor- riós eljárás. Aljeehin dr., aki a múlt óv végén szerezte meg a Sorbonneon a tudor! méltóságot, már régóta francia állampolgár, mig a rigai Niemzovics a dán állampolgárságot vette fel, a zsidó nemzetiségű Rubinstein pedig lengyel honos, a hivatalos orosz sakkozás tehát távolmaradt a semmeringi küzdelemtől. Ez a verseny nívójára mindenesetre kártékony hatású. A jövő emberének, Torré- nak részvételét is sajnosán nélkülözzük. A 18 versenyző közül 17 nagyon jó klasszist képvisel, a főtorna játékos máhrischostraui Gilg azonban autszáj- der s akármelyik más mester indulhatott volna helyette, vagy pedig a szabadnapot kellett volna bevezetni. Ha a névsort elolvassuk, a tippelés papírforma szerint könnyű: Aljeehin d.r., Vidmar dr., Niemzovics, Réti, Tariakower dr., Rubinstein, ebben a sorrendben kellene az első hatnak elhelyezkednie. Természetesen meglepetésekre mindig el kell készülnünk, A múlt évi debreceni vegyes mesterversenyt a bécsi Kmoch nyerte, most be kell bizonyítania, hogy akkori eredménye reális volt. A versenyzők kisorsolása Szombaton délután 5 órakor ejtették meg a ÜTiXAA A kkkkkk A ▲ k kkkkk A kk ÁiÁá A A X SorslcÜQChef ^ mindenki csak GaspieriU és Tsa üaakházüian mi, DritttslofQ, Radnlínó ol. Telefon 1930 és 2S6í. sorsolást, amely a következő eredménnyel végződött: 1. Michel (Bern), 2. Grünfeld (Wien), 8. Tar- raseb dr. (München), 4. Vidmar dr. (Laihach), 5. Kmoch (Wien), 6. Réti (Köln), 7. Tartakower dr. (Páris), 8. Spielmann (Wien), 9. Niemzowics (Ko- penhága), 10. Aljeehin dr. (Páris), U. Gilg (Máh- risch-Ostrau), 12. Rosselí dél Turco (Flórenc), 13. Treybal dr. (Smichov), 14. Davidson (Amszterdam), 15. Yates (Leeds), 16. Rubinstein (Berlin), 17. Ja- nowskv dr. (Páris), 18. Vajda Árpád dr. (Budapest). A sorsolás szeszélye, hogy az első forduló rög, tön a két favoritot, Aljedbint és Niemzowicsot hozta egybe. Ugyanez az eset volt Moszkvában is, ahol az első fordulón Lasker dr. és Capablanca kerültek össze. Az első forduló eredménye A vasárnapi első forduló mindjárt nagy meg, lepetéssel járt. Aljeehin e2—e4-gyel nyitott, ami ellen Niemzowícs éppen az Aljeohin-megnyitást, 1 . . . Hg8—f6-ot választotta s a 46. lépésben a játszmát győzelemre Is vitte. A másik meglepetés, ami a papírformát megcáfolja, a Grünfeld—Janow- sky-játszm-a kimenetele. Grünfeld a támadást el- hirtelenkedte, tisztáldozatra kényszerült, amit Ja- nowsky győztesen vert vissza. Még egy meglepetés volt az első fordulón: Gilg, mint sötét, korrektül védekezett Spielmannal szemben s n játékot sikerült a 39. lépésben döntetlenné tenni. Vidmar dr. nehéz küzdelemben a 93. lépésben feladásra kény- szeritette az angol bajnokot, Yatest. Tartakower dr. könnyen verte meg az olasz bajnokot, Rosselit. A svájci Michel s a magyar Vajda dr. küzdelme eldöntetlenül végződött. A bécsi Kmochnak sikerült Davidsont legyőz- nie. Igen érdekes volt a Réti—Treybal-játszma. Réti gyalogost nyert, a cseh mester azonban ezzel szemben jobb állást ért el. A játszma izgalmas fordulatok után remis lett. — A második fordulón a következő párok mérkőznek: Vajda—Aljeehin, Gilg—Niemzowícs, Rosseli—Spielmann, Treybal— Tartakower, Davidson—Réti, Yates—Kmoch, Rn- binstein—Vidmar, Janovsky—Tarrasoh, Mfehe!— Grünfeld. 70 fillért fizet, addig a mi „győztes“ államunk éhbért lök oda a hazáért megrokkant hőseinknek. Ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy a törvényt végrehajtó közegek a rokkantakkal szembeni eljárásukban is a nemzeti kisebbségeket igyekeznek elsősorban megrövidíteni, úgy képet kapunk hadirokkantjaink, hadiözvegyeink és árváink nyomorúságos, siralmas helyzetéről. Felhívjuk erre a kérdésre képviselőink figyelmét A szlovenszkói és ruszinszkói rokkantak kálváriás sorsa Több mint ezer rokkant ügye nincs még el intézve — Éhbér a háborít szerencsétlenjeinek A véres, világháború legszerencsétlenebb áldozatai a megtépett karú és lábú, a szemükvilágát vesztett hadirokkantak, az elesetteknek minden támasz nélkül maradt özvegyei és árvái. Siralmas sorsuknak jobbra- íordulását hiába várják, a milliókat nem a véres pusztítás áldozatainak felsegitésére, hanem robbanószereidnek gyártására és felhalmozására fordítják. Szlovenszkón és Ruszinszkón körülbelül 60.000 hadirokkant, 45,000 hadiözvegy, 95.000 hadiárva és 43.000 oly hátramara^ dott szülő van} aki egyedüli támaszát áldozta fel a világháborúban. Mindezek közül ma csak 30.000 kap minimális támogatást az államiól. Hogy ez a támogatás mennyire minimális, az kitűnik abból, hogy 100 százalékos, tehát teljesen munkaképtelen hadirokkant 3600 Kcs nyugdijat kap. Egy hónapra tehát 300 korona jut. Ez a nyugdíj a 100 százalékos vak hadirokkantnál felemelhető évi 7200 Kcs-ra- Ezt azonban a Szlovenszkón élő 104 vak hadirokkant közül mindössze 6 kapja. A kormány 191.9-ben elrendelte az ősz- szes hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák összeírását és a rokkantak újból való felülvizsgálását Természetes, hogy igyekezett a rokkantsági százalékot jobban leszorítani, hogy a szerinte felesleges tehertől, mely a rokkantilietmények kifizetéséből reáhárul, valamiképpen szabaduljon. Ezt a százalék- megálLapitást bizottságokra (ödvoláca komis- sia) bízta. A bizottságok működése oly lassú volt, hogy még ma sem fejezték be működésűket és még ma is több mint Í000 rokkant __ügye nincs elintézve és hever a felebbezési bizottság előtt Nem hagyhatjuk emlités nélkül az 1920. évi február 20-án kelt 142. sz. törvény 4. §-át, melynek értelmében mindazon rokkantak, akiknek keresetük a nyugdijat 100 százalékkal meghaladja, nyugdíjigényüket elveszítik. Ez azt jelenti, hogy pl egy 35 százalékos rokkant, ha évj 1620 Kés jövedelme van (havi 135 kcs), úgy nyugdíjjogosultságát elveszti, mert jövedelme meghaladja a nyugdijának 100 százalékát. Vájjon megengedhető ez a „demokratikus" eljárás hadirokkantjainkkal szemben? Az Országos Hadigondozó Hivatal tisztviselőinek egy tekintélyes része csak azzal van elfoglalva, hogy az ily eseteket kinyomozza. Vájjon nem volna-e célszerűbb ezek fizetését a rokkantaink tisztességes ellátására fordítani? Hogy az állam a rokkantakat mily módon támogatja, annak csak egy tipikus példáját említjük fel Egy 100 százalékos vak hadirokkant, ki négy gyermeknek atyja, bősz- szas kiHncselés után dobányárusitásí engedélyt kapott Miután nem volt meg a szükséges alaptőkéje, három évi nyugdiját tőkésítette és előre felvette. Ezen összeg biztosítására az Országos Hadigondozó Hivatal életbizto sitést köttetett vele, tehát kénytelen volt a bízositási dijat havonként fizetni, végül pedig mindezek után a bárom évi tőkésített uyugdijat visszafizettették vele és a nyugdiját megvonták tőle azzal, hogy jövedelme meghaladja nyugdijának 100 százalékát így fest a demokratikus hadigondozás a valóságban. Ha ezzel szemben összehasonlítjuk más államok gondoskodását hadirokkantjainkról, szivünknek össze kell szorulnia azon a mos- fohaságon, amit itt tapasztalunk. Amíg a. legyőzött Németország egy 100 százalékos ha&irokkantmk havi 1034 Kés Az orvosok erkölcsi és gazdasági válsága — Befejező közlemény — A szociális biztosítás törvényének élet- beléptetésével egészségi tekintetben mindenkiről, tehát még a községi nyilvántartásban előforduló közellátásra szorult szegényekről is gondoskodás történik valószínűen akként, hogy az ezek után eső járulékokat a község fizeti meg. Ennek eredménye az lesz, hogy különösen a városokban feles számmal összetömörült orvosok és a gyakorlatban folyton özönlő ifjú kartársaik megélhetési szükségből a reájuk nézve kulturhalált jelentő végekre Is elszakadnak s a nép és az orvossürüség mai átlagviszonyszámát 1:4000 lélekhez tényleg megjavítják. A máritromságig szép feladat lesz ez részükre s e jelenség a felületesen bíráló szemében igen magas egészségügyi kuliurfok- nak is tűnik majd fel. Igen, de az orvosok nem szerzetesek, kik a kultúrának önfeláldozó, alapvető és ma is fejlesztő munkásai, hanem családos emberek, kiknek önmagukon és családjukon kívül — mint már említettük — a rohamléptekben előrehaladó orvostudománnyal szemben is vannak és lesznek kötelezettségeik. Azonban ezeknek teljesítése az anyagi jólét biztosítása néskül képtelenség. Az orvosnak ott jutni anyagi jóléthez, hol a biztositó pénztárak mai túlhajtott bürokráciája és hatalmas apparátusa mellett még tartalékalapok gyűjtésén is fáradoznak: hol a tudatlanság miatt még az ingyénes orvosi rendelést sem keresik fel, egy-két módosabb és műveltségében fejlettebb körzetet leszámítva, eddig sem volt valami biztató, holott a kör- és járásorvos megélhetése már annyira amennyire a fixfizetéssel mégis megalapoztatok A szabad orvosválasztás elvének fentar- tásával tehát, a megfelelő és pedig 1:1000 lélekhez való számítással a főbb központok kivételével pénztári körzeteket kell. alakítani, melyekben az említett okok miatt, hogy ez orvosok tisztességesen megélhessenek, r szűkre megfelelő rendes fizetésről is keU gondoskodni. ügy, de ez már túllépi a betegpénztárak eddig ismert kötelezettségét és erősen az állami feladat hatáskörébe vág. Ezeknek ismerete birtokában önként vetődik fel a gondolat: vájjon, a szociális biztosítási törvény kiszélesített medre, nem-e éppen ezt célozza?! Hiszen ilyformán már nagy fényűzés volna az államtól, hogy vállalja még tovább is a körjárás és megyei orvosok intézményének fentartását, mert eze két megfelelő előírások mellett a pénztárorvosok kiválasztottjai is elvégezhetik, s hogy’ a biztosításnak általánossá tétele mellett ők végezzék, a pénztárak elsőrendű gazdasági érdeke is. De minek akkor még tovább is a kórházaknak községi, megyei, állami, magán, nyilvános és közkórházi jellege, hiszen mindany- nyinak betegei és kórházi ápolásra nézve Js díjmentesek lesznek? Avagy erre nézve újabb megadóztatás : terhe vár? Ha a sejtés helyes, akkor a szo- : ciális biztosítási törvényt miért nem nevezzük . a közegészségügy államosításának*? ; így azonban úgy látszik, mintha az állam egy közbeeső, de azért mégsem hivatalos i szervével az erkölcsi és anyagi javaknak , csendes, de biztos kézzel vezetett szocializálása folyamata indult volna meg, melyhez a philantropiai jelszó éppen olyan kedvező ut- ravaló, mint a földreformnál volt a földosztás. I Rövidesen itt is megtudjuk az igazat! naDOzva autam előtte, ae larva, nogy az öregebbek, velem együtt, többszöri kísérletezés után is, csak elbfotoltak, úgy, hogy a felügyelő erővel rántotta vissza, nehogy elbukva, lábbal felfelé induljunk a magával sodró lépcsőn, — nagy keservesen nekivágtam a végeláthatatlan lépcsősornak, mely a föld alól kivezetFelérve meglepő látvány tárult elém. A tér tele volt gyermekekkel, ifjúval Sok ezer kis musso- Iinista gyűlt össze, apró zászlókat, vive, rövid nad- rágos kis iskolás fiuk, majd a középiskolások százai, végre az egyetemi ifjúság sorakozott, mind zászlók alatt, példás rendben, fekete ingben és sapkában. Sok száz kis leány követte őket, fekete szoknyában, fehér blúzban és fekete sapkában. A közönig kalap lengetve evivázva nézte és részben lövette őket, amint végeláthatatlan menetük lefelé kígyózott a meredek utcákon. Mily hatalmas erő rejlik ebben az összetartásban, ebben a nemzeti gondolatban való egyesülésben, melyben része van férfinek, asszonyak, ifjúnak, gyermeknek! Egy ember gondolata, akarata, milyen soha nem látott renaissancet teremt ebben nz országban, mely eddig, megélhetéséi, boldogulását. az idegenek kihasználására építette. Itt egy óriás, épület épül, az uj nagy, erős, önmagában bizakodó Itália épülete, melynek pilléreit a duce, mint ahogy itt nevezik, az egységes olasz nemzeti lélek erejéből építi fel Evlv-a iJ duce! Evlva Mussolini! Ilyen falragasszal van tele Nápoly és nem beszélhet az ember két percekig egy nápolyival, bogy ne lelkesedne, ne rajongana nagy emberükért. Ta-
