Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-09 / 56. (1094.) szám

^J^<íAIt/VWi-yAT»HIRTiAE! 1926 március 9., kedd Választási narc a ueregszászi zsidó hitközségben A kiküldött kompromisszumos bizotlság meg­semmisítette a beregszászi hitközség válasz­tói névjegyzékét Beregszász, március 8. A zsidó hitközség választási névjegyzé­kétiek revíziójára kiküldött hat tagú bizott­ság a múlt hét folyamán vizsgálta át a név­jegyzéket és 374 hitközségi tagnak adta meg a szavazati jogot, akik rendesen fizetik a hit­községi adót. Ezenkívül 350 olyan hitközségi tag van még, aki bekerülhet a névjegyzékbe, ha adóját az alapszabályok értelmében meg­fizeti. A hivatalos hitközségi összeállítás sze­rint 496 egyént vettek fel a névjegyzékbe ©s igy a kompromisszumus bizottság nagy­számú tagot törölt a választási névjegyzékből. A választási harc egyébként teljes erővel megindult ©s úgy a hivatalos párt, melynek elnökjelöltje Mermelstein Jakab, mint az u. n. békepárt, melynek ifj. Króh József a je­löltje, nagy apparátussal dolgozik, hogy a ma­ga jelöltjét vigye győzelemre. A békepárt­ba nemcsak az orthodox chaszidok és cionis­ták, hanem más pártok tagjai is tartoznak. Elítélték a zempléni álmérnököt Tizennyolc zempléni embert csapott be — Előlegeket vett fel építkezőktől Kassa, március 8. Országszerte sokat, beszéltek annakidején a zempléni álmérnök szélhámosságairól, aki furfangos módon csapta be a .hiszékeny zemplénieket, aztán nagy „adósságok" hátra­hagyásával megszökött. A szökevény álmér­nök azonban nem juthatott messzire, a rend­őrség letartóztatta s bekísérte a kassai tör­vényszék fogházába. Most tárgyalta a szélhámos álmérnök­nek, a harminc éves Streit Edének bűnügyét a kassai törvényszék Latzkó-tanácsa. Streit Ede bevallotta a bűncselekmények elköveté­sét, de azzal védekezett, hogy építeni akart s egyébként is hivatásos építőmester. Sokáig Kassán dolgozott és csak akkor ment le Zemplénbe, mikor a viszonyok annyira meg­romlottak, hogy nem volt munkája. Először Tőketerebesen próbált 'szeren­csét, mindenütt -mérnöknek és építésznek adva •'ki'ffi&gá'ti '• Ait Anesélté ■■•ttj ' ismerősemet, hogy ötezer koronát vár hazulról táviratilag de amig a pénze megjön, szüksége van né­hány koronára. Ilyen módon ezer-ezer koro­nát vett föl Gala János és Zacherle Ferenc bucsoveci lakosoktól Pénzt kért még kölcsön a táviratilag ér­kező pénzre másoktól is, ezen kívül azonban építkezéseket is vállalt s ezekre rögtön elő­leget vett föl. Ezzel az ürüggyel aztán tizenhat zempléni építkezőtől csalt ki kisebb-nagyóbb összegeket A bíróság Streit Edét szélhámosságaiért az enyhítő körülmények figyelembevételével összesen tiz hónapi fogházra és 120 korona pénzbüntetésre ítélte. — Azt hiszi? — Azt. Az én cseresznyevirágom boldog lesz. Föl járok érte a csillagok közé és levágyom érte a csillagok közül... Etelka révetegen elmélázott. Tán nem is hal­lotta, amit a szerelmes mérnök suttogott. Kerülte a férfi tekintetét. És Vándor Pál semmit se látott. Csak azt a rögeszmét, amivel tele volt a szive. A maga szerelmét. Nem is sejtette, hogy az a Böcklin- kép az ő képe volt. Az Etelkáé meg az övé. És a harmadiké... a fauné, aki rejtekhelyéből mu­zsikál. A verseny, a nagy nap előtt való délutánon Vándor Pál már nagyon izgatott volt. A milliókon járt az esze, amin a gyárossal majd megosztozik. S az esküvőn, amit utána mindjárt megtartanak. Toldy már teljesen készen, fölszerelve ott áll a garázsban és várja a nagy nap, a nagy diadal haj­nalát. A délutánt Etelkánál töltötte. Simogatta a leány kezét, haját, arcát, lelkét. Alig birta fékezni szerelmes lángolását. Az elragadtatás mohó pilla­natában átölelte a leányt... Szemével annak sze­mét kereste. De Etelka lehunyta két fekete csilla-, gát s a Vándor Pál szemébe valami bántóan hideg tüzfény villogott vissza. Vándor Pál ijedten kapta föl fejét. Szeme a leány keblére meredt. Pompás aranybrocheba foglalva, brilliánsok közül, hatalmas smaragd zöld fénye sugárzott feléje. j Mi ez? Ezt a melltüt ő majdnem naponként megnézte a kirakatban. Mindennap azzal az elhatá­rozással vált meg tőle, hogy ez lesz a legelső nász­ajándék, amivel Etelkáját földisziti... Akkor,, a diadalmas verseny után. Holnap. Ha majd Toldyval a nagy mérkőzésből hazatér. Az égből, a — meny­országba. És most itt látja az ékszert a leány ke­belén. Hogy került az oda? A faun muzsikált. De Vándor Pál szerelmes szive nem hallotta. • r Hosszú riportok pontosan számoltak be a .re­pülőgépversenyről s a szenzációról, anrvel az vég­ződött. A legkitűnőbb gépmadár, a tökéletes Toldy, negyvenhárom percig röpült, aztán — lezuhant. Júniusban megszüntetik Magyarország pénzügyi ellenőrzését A népszövetségnél süket fülekre talált a magyar kormány kisebbségi petíciója Genf, március S. Bethlen István gróf mi­niszterelnök a genfi tanácskozásokról a Ber­liner Tageblatt Genfbe küldött munkatársa uak tegnap a következő nyilatkozatot tette: Magyarországnak ezúttal csak alárendelt jelentőségű gazdasági kérdései voltak a genfi tanácskozások napirendjén. A tár­gyalásokkal és a pénzügyi bizottság ha­tározataival teljesen meg vagyok eléged ve. Júniusban a pénzügyi ellenőrzés lik- vidációja lesz soron s csakugyan fontos magyar gazdasági érdekek kerülnek sző- ba. Magyarország nagy rokonszenvvel né­zi Németország belépését a népszövet­ségbe. A kisebbségi kérdésről a miniszterelnök a következőket mondotta: Nagyon elégedetlenek vagyunk a népszö­vetséggel, mert e tekintetben 22 petíciót nyújtottunk be mi magyarok eddig és egyiket sem tárgyalták kellő komolyság­gal Mikor a berlini lap munkatársa a frank­ügyre terelte a szót, a miniszterelnök a kö­f Valódi gyógyükőr „ Órákéi“ * legfinomabb különlegesréget Eredeti i.wack-féie ff Uniosm*5 gyomorerősitö gyógykeserüt szállít elsőrangú minőségben 5040 Vereinigte Spiritus- a. Likőr- intetne Mtieisese.iscM! Máhr.-Ostraa, Oalinliofiitr. 04, Tel. 190. vetkezőket jelentette ki: Kísérleteznek ab­ban az irányban, hogy Franciaország és Ma­gyarország között a bizalmatlanság magvát elhintsék. Az éo feladnom az útban az, hogy minden vétkes szigorúan elvegye büntetését. És Francaország, mint bizonyos tekintetben károsult fél, érvényesíthesse jogait. Mindig azon igyekeztem, hogy a jóviszonyt Francia- országgal föntartsam és megszilárdítsam. Búd János pénzügyminiszter a budapesti Az Est Genfbe küldött munkatársának a kö­vetkezőket mondotta: A legnagyobb jóakaratot és a legtelje­sebb megértet tapasztaltam a tanácsko­záson. A tanácskozások legfontosabb pont­ja az összes állami pénzeknek egységes kezelése volt a Nemzeti Bank közvetüésé- vel. A pénzügyi bizottság javaslatunkat tudo­másul vette. Ennek megfelelően szabályozni fogjuk ezután a pénzintézeti központ tevé­kenységét és tisztázzuk a postatakarékpénztár j szerepét. Hlinka a szlovák himnusszal felelt a pozsonyi tábla ítéletére, mellyel elnöksértésért nyolc napi fogházzal sujloitá Pozsony, március 8. Pozsonyi tudósítónk telefonj elenté se. Élénk érdeklődés mellett tárgyalta ma a po­zsonyi Ítélőtábla Hlinka Andrásnak, a szlo­vák néppárt vezérének ismeretes elnöksér­tési pőrét, amely az ügyész felfolyamodása folytán került a tábla el©. Az elnöksértést a vád szerint azzal követte volna el, hogy a Slovák egyik múlt évi számában Masaryk ta­nár politikájával foglalkozva, Masarykot „Tá- tilebennek" nevezte. Jóllehet a cikk nem is lá­tott napvilágot, mert a. pozsonyi államügyész­ség a lapot mindjárt megjelenésekor elkoboz­tál la, mé^is eljárást indítottak Hlinka ellen elnöksért©s miatt: ' - : A pozsonyi törvényszék január 30-án felmentette Hlinkát, de az Ítélet ellen az ügyész felebbezett s ma került az ügy a tábla Drbohlav-tanácsa el©. A tárgyalási reggel ki­lenc órakor kezdték meg zsúfolásig megtelt teremben. A Hlinka-párti képviselők közül ott volt Tuka professzor, Tiso, Sivák és Toma- nek, valamint Gazsik Márk dr., Hlinka védő­je. Hlinka ugyanazokat az érveket hozta föl védekezésében, mint annak idején a törvény­szék előtt. — Ha elitéinek, mondta, akkor nemcsak engem Ítélnek el, hanem elitélik azt az 500 ezer választópolgárt is, akik engem vezérük­nek választottak! Csech táblabiró ismertette ezután a pör anyagát, majd az ügyész mondta el vádbe­szédét. Gazsik védő szavai után még egyszer felszólalt Hlinka s a terem feszült figyelme mellett kérte felmentését A tanács ezután rövid tanácskozásra vo­nult vissza, majd tizenegy órakor kiherdette az ítéletet, mely szerint a tábla Hlinka Andrást bűnösnek mondja ki az elnöksértés vétségében s ezért öt 8 napi fogházra Ítél’ -4 f elfüggeszt és kérdésé­ben megkeresik a törvényszéket. Az ítélet hosszn imln/olá-m szerint u „tátilében" kifejezés ser tő az elnök szemé­lyére nézve. Gúnyos kifejezés, amelyet ‘vak a fiú használhat esetleg atyjával szenteli. Súlyosbító körülmény nej; veitek 1 v-dl-tt magas íntolHgen -iáját - a;t, fctvy egyik leg­nagyobb sziove nizkei politika; párt vezotő- férfia. Enybitő körülmény volt. hogy a cikk tulajdonképpen meg sem jelen1 az elkobzás miatt. Az ítéletbe az ügyész megnyugodott, de a védő és Hlinka sem miségi panaszt jelenteit be. Az Ítélet kihirdetése után meglehetős iz­gatott hangulat uralkodott a teremben. Hlinka az ítélethirdetést nyugodtan hallgatta végig, de az indokolás felolvasásakor többször köz­beszólt. Majd a végén belevegyült a közönség soraiba és a szlovák nemzeti himnusz éneklésebe kezdeti, amit jelenlevő politikai barátai hatalmas hangon utána énekellek s a te­rem harsogott a szlovák himnusz hangjai­tól Makor pedig a tanács a padsorok kö­zött elvonult az emelvényről, harsány „Hanba“, „Tatileben,< kiáltások kisérték Vrbohlav elnököt. Munkatársunknak alkalma volt a szüne, közben Hlinkával néhány szót váltani. Kije­lentette, hogy a párt sohasem volt annyira egységes mint ma. Jellemző erre, hogy a ha­tározatokat mjnd egyhangúlag hozzák meg. Disszonancia nincsen, s ha valaki eltérne a párt irányától, azt egyszerűen kirúgjuk a pártból — mondta. Szigorúan s egységesen ragaszkodunk a párt november 19-i határoza­taihoz. Kijelentette még, hogy március 19-én újabb einöksértési pőrét tárgyalják Pozsony­ban. Nevetségesnek tartja ezt a zaklatást ak­kor, amikor tegnap a fellobogőzott Szloven- 1 szkóban ünnepelték a köztársaság ősz elnöké­nek születésnapját s ő is több helyen mondott ünnepi beszédet A szlovák himnusz eléneklése után a kö- | zönség nyugodtan szétoszlott. Hlinkát nagy csoport kisérte az utcán. Vándor, a zseniális és vakmerő mérnök, a röpülés mártírjává, a tudomány szentjévé lett: szörnyet­halt. Az újságok türelmetlen sürgetésére nyomoz­ták is, hogy mi okozta a szerencsétlenségét, mert hihetetlen volt, hogy Vándor, a legóvatosabb pi­lóta, valámit elhibázott volna. Látták, hogy a gépre fáradtan és izgatottan ült föl. Az újságokban és a jegyzőkönyvekben alkotórészeire szedték széjjel a Toldyt, hogy tragédiája rejtelmét megoldják. Meg­állapították, hogy mennyi volt a súlya, hány lóerős a gépe, hány kilométeres sebességgel röpült. Azt kisütötték, hogy ezerötszáz méter magasságból zu­hant le, de ami erre következett, a miért cimü kérdésnél a bőbeszédű bürokrácia egyszerre da­dogni kezdett, össze-vissza hadart tücsköt-bogarat. Hogy a csapágyak fölületén az olajban üvegporsze­meket találtak... Érthetetlen, hogyan kerülhettek oda, hiszen az olajat maga Vándor töltötte be. Sen- kise férkőzhetett a géphez. Éjjel maga a gyáros is ott virrasztóit a garázsban. Az üvegporra mégis té­tován gyanakodtak, de csak következtetni mertek, állítani, vagy vádolni nem. A röpülés nagy problémájának fanatikusai so­kat suttogtak arról az üvegporról... Hogyan ke­rült az oda, azt firtatták. De aztán uj szenzációk 1 hamarosan elmosták a szerencsétlen Toldy emlékét s a Vándor Pál helyére száz uj pályázó jelentke­zett A szép menyasszonyt diszkréten és kímélete­sen elhallgatták. A könnycseppet nem bírja el sem a tinta, sem a nyomdafesték. A szép Galambos Etelka még sirdpgólt De az anya, özvegy Galambos Antalné már az élet gya­korlati oldaláról nézte a szép leány tragédiáját. Az anyák mindig praktikusak, mikor a gyermekükről van szó. özvegy Galambosné tudta, vagy megérez­te, hogy a szerelem rózsás illúzióit a fa mögött mu­zsikáló faun csábító dala már úgyis széjjelfujta. mint a ködös szél... Hátha az ismeretlen, a titok- j zatos álomkirály egyszer csak kibontakozik a köd- jből? Koronával a fején, aranyládával a kezében, ! aranyos hinlón, úgy, ahogy eddig is járt? i Az anya jobban ismeri a faun természetrajzát. Ha nem tudta, hát kitalálta, honnan kerülnek a j í smaragdköves melltük. Az, aki már annyit áldozott j az álmáért, nem áll meg az álomnál. Mindenesetre megkísérli, hogy azt realizálja. És az álomkirály csakugyan megjelent Nagy dobozokban érkezett, a masamódtól. Tündérfátyolok és a ruhavarrás száz másféle re­mekműve, amiknek az összeszerkesztésénél a szabóraffinéria minden gondja kezet fog, hogy ami hóditó, ami szép, ami megejtő, ami a női szépséget kiemeli és megsokszorozza, mind ott legyen a vál­tozatos stilü, változatos szinü és változatos áru kosztümökön. Vakító csipkefodrok közé bujtatott drágakövek, csattok és gombok, mintha véletlenül tévedtek volna oda. A#fitogtatást kerülő, mégis lát­ható pompa, számítás és hanyag elegancia, ami csak akkor zavarja meg a szemet igazán, mikor a női váll hófehér bársonya búvik bele, vagy belőle... Hány leány dobna ki az ablakon ilyen ál­mokat? De a bűvös muzsika még nem hallgatott el. Bonbonok, ékszerek, virágkosarak, uj meg uj kala­pok, az időjárás szeszélyéhez alkalmazkodók. Már olyan garmadával érkeztek az ajándékok, hogy igazában azok földelték el a szegény Vándor Pál bús emlékét. Az özvegy menyasszony már az uj álmok káprázatában élt. Vidám, napfényes júniusi reggelen a kapuban pöfögő autó állott meg. Az előszoba csengője meg­szólalt. Rankó lépett be. Már nem vojt mogorva, mosolygott. Úgy csókolt kezet, mintha régi, bizal­mas jóbarát volna. — Csak éppen benéztem, kedves kisasszony, hogyan van. Hogy nem volna-e kedve egy kis sétá­hoz, a Hüvösvölgybe? Az idő olyan szép! És az autóm odalenn vár ... Etelkának, persze, volt kedve. A kis mérnök eszébe jutott ugyan és elkomolyodott. Arra gon­dolt, hogy valami vastag gorombaságot vágjon az arcába ennek az embernek... De a faun muzsikája már ott zsongott a fülében. A ruhára és az éksze­rekre nézett és. persze, a tükörbe is. Nagyon .szép volt. Lemondjon a szépségről?. A leány erre az egy heror"n7'sra sohasem képes. Már a gazdagság j Orpheusát látta Rankóban. Tiz perc múlva ott voltak a Hűvösvölgyben. Az autó mesés kis villa előtt állott meg s ott már Etelka dacosan vetette föl fejét. — A vasember... — gondolta és lopva a gyá­rosra nézett. És a muzsika tovább zengett. Lassan lépeget­tek föl a villa lépcsőin... Át a szobákon. Ami ked­ves és lebilincselő, mindent összehordtak ott, a tündérvárba. Olyan volt, mint a madárkalitka, amit fölcicomáztak. Lenn, a kertben bokrok és virágok szinpompája és illata. Fönn, a várban kincsek, cse­csebecsék. Mahagóni zongora, freskók, tükrök, sző­nyegek, vázák, szobrok és nippek sokasága. Minden márvány, bronz, ezüst, arany. A szegénység álmo­dik ilyeneket. Etelka a gyárosra nézett. — Tehát maga volt? — kérdezte és nem resz­ketett a hangja. Rankó nem sütötte le szemét. Már biztos volt a dolgában. Már nemcsak a magáénak, már bűntár­sának is érezte a leányt. — Én voltam. Én vagyok. Akartam, hogy az enyém légy. És akarom, hogy minden a tied le­gyen, ami szép. Etelka még küzdött, de már félt attól, hogy gyönge lett. Erős akart lenni ő is. Nem arra akart gondolni, áld érette meghalt, hanem erre, aki érette él. A faun muzsikált tovább. — A szegénység utálatos. A szegénység az ügyefogyottaknak való. Te szépségre születtél. Az élet szépségére, ami méltó legyen a te szépséged­hez. Én mindent megadok. Gépmadaraim azért fognak röpülni, hogy összehordjanak mindent, ami a világon szép. Akarod? Megfogta a leány kezét. Szemébe nézett s a sze­me szúrós, hipnotizáló sugarakat villogott. Etelka reszketett. — Akarod?... — sürgette a gyáros. És a leány félénken, tétovázva, de gyáván su­sogta : — Akarom ... A Bocid in faunját látta, amint a fa mögül elő­lép ... Pengeti a bűvös citorát. Behunyta szemét, hogy ne lássa. És Rankó, a gyáros, macához ölel­te... Szemére nyomta vastag, húsos száját. A Toldy győzött A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents