Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-05 / 53. (1091.) szám
1926, március 5. Péntek. 5 Cipőtárlat Fáris, március 2. A Bois de Boulogne egyik divatos dan- cingjában, egy délutáni teán megfigyeltem a nők lábait múltkoriban. Nem agy, mint ahogy egy harmincon aluli fiatalember szokta nézni, hanem egyszerűen, hogy úgy mondjam, suszterszemmel. Nem a karcsú bokák misztikus játékát tanulmányoztam, sem pedig a sikkes vádlik finoman hajló görbületeit, nem igyekeztem magam elé varázsolni a fölfelé Ívelő vonalakat, hanem a cipőket néztem. Egyszerűen a cipőket. Ami a női cipőkre felhívta a figyelmemet, azok a csizmák voltak. Igen a csizmák, a táncoló női csizmák. Ugyanis láttam ott három pár gyönyörű Szuvarov-csizmát, magasat, bokában harmonikásat és vakitóra lak- kozottat, két pár tété de négre barnát. Két pár félhosszut, kékesen tükrözőt gyöngyberakással és két pár ribizlivörös csizmát, vöröset, mintha vérbe dagasztott volna lábaival az a két szőke angol vagy skandináv szépség, akik a jazzband hangjaira alig topogtak a csizmáikban praciőzebben, mint ahopy a Jani béres az állat körül forog az istállóban. Soha nem láttam groteszkebb valamit, mint amikor ezek a csizmás női lények — hogyan is lehetne őket másképpen nevezni? — desz- kalaposan. hasig dekoltálva, meztelen karokkal, a fejükön simára leragasztott pár haicsu- takkol, de térdig érő csizmában csuczk$ltak a parketton és járták a charlestout. Perverzen komikusak és groteszkek voltak, mint a megkopasztott gatyástyukok, amelyeknek csak a lábukon hagyták meg a tollakat. Oh, ezek a csizmák! Mennyivel finomabb volt ezek mellett a sok csillogó női cipellő, a sok drága kis bibéit. Ezek a cinők már nem is cipők többé, hanem vitrinekbe, üveg aká való értékes iparművészeti alkotások, a művészi elgondolások pikáns realizációi. A szivárványszínű kagvlóhéicipöről nem is beszélve, voltak ott a cipőorrahérvétől a sarokig szmes. hamis és valódi drágakövekkel berakott cipellők, arany- és ezüstlamées cipők, amelyeken csak úgy szikrázott a fény. Színes selyemcipők aranycirádákkal és kacskaringős araheszkekkel, mint valami pénztárra, virágokkal kibim/ett cinők monogrammal. sárgafoltos kievőhőrcinők maras, tündöklő, a sarkán bamisgvémántokkal berakva. A szimpla krokodilbőrcipők szinte csak úgy szégyenkeztek a színes bőröktől és a nagy, szögletesre csiszolt féldrágakövekből összekomponált „cipőcskék" mellett, melvek mint egy valóságos Picasso-kép vagy inkább mint egv Arebipenko remekmű csúszkáltak és trott'náltak a fénves parketten előre, hátra a elvemre és a bőrre kézzel festett „képes- cipők" mellett. Még életemben nem láttam ilven ..alacsony színvonalon mozgó" képkiáPitást! A cipőkre szabálvszerü képek voltak festve; melankolikus táiképek napnyugtával, kitekert testű aktok, barjelenetek négerekkel, a cipőorráról felmosolygó portrék, bizonyára nagyon kedvesek a cipő tulajdonosnőiének. Minden festőiskola képviselve volt. Impresszionista képek vagv cipők (nem is tudom már), ködös pasztellfoltokkal, rideg vonalú kubista csodák, közönséges naturalista ábrázolatok, érthetetlen futurista ákom-bákomok, sőt a legmodernebb szürrealista remekművek sem hiányoztak. Ami a klasszikus iskolát illeti, á la Boucher: egy tipegő Jehérselyem cipőn csendesen legelésző báránvkák, egy mucca és a cipő orrán furulvázó Pán, aki bizonyára még nem a Valenciát furulyázta. Az aktok, táiképek, portrék és virágok me’lett volt ott, sárga barackból, kék csészéből és zöld almából összeállított csendélet, Manet után és modorában, szóval egy egész tisztességes kénkiáibfás, amely szinte vetekedhetne a Sálon d‘Hiver-rel. És ez a sokkép mind táncolt, hol tangót, hol charlestout. Soha nem értettem meg ennyire a szürrealista festőket, mint itt. amikor bimbálódz^a, lépegetve libegtek előttem a jazzband, a szaxofon el-elfidó muzsikájára, az affekláltan primitív és a raffináltan természetes nverseségü szenvedélyes mozgások vonaglásában. íme egy szupermodern képkiállitás, a szupermodern festők résAró! Ez a kezdődő uj divat bizonyára nagv örömet fog kelteni a kis montmartrei botelek padká^szobáibau nyomorgó szupermodern festők kozott, akik éveken keresztül álmodoznak egy kiállításról. de soha sem jutnak még addig sem el, hogy a festményeikhez keretet tudjanak venni. Az álmodozásuk most megvalósul. Az uj divat egy-egy ilyen danoingban megvalósítja a képkiállitást és a kéo sikerét •-rk emeli, ha a ..kép ‘ szép és fonná* lábakon van „felrámázva" E^v=zerüe í csak egy susz- iermecénást kell találni. Láttam azutúa még két pár érdekes, de sokkal kevesebb művészi értekkel biró műremeket is ebben a dancmgbnn. Az egyik pár cipőn kérészivé-e’hény volt. fekete-fehér kockákkal. A másik pá”on egy pinkán égő szív, p<rv letört Midin és kabnlisztikus számok. Rejtvény akart ez is lenni? Nőin valószínű. Inkább felhívás; nem a charlestoura, hanem a — keringőreVe'1?' a plakátfestők számára egy újabb terrénum 1 Burghardt Aladár. Az öntudatalatti én egy híres amerikai gyárossal meggyilkoltatta a legjobb barátját Az öntudat kettéválásának egy ritka bűnügyi esete Montevideoban Montevideo, március 8. Uruguay fővárosának egyik leggazdagabb embere León y Madros, akinek konzervgyárában több száz munkás dolgozott, az utóbbi évek egyik legrejtelmesebb bűnügyének középpontjába került. Madros nemrégiben ünnepelte ötvenedik születésnapját. A vacsora után hirtelen elsápadt. A vendégek ekkor már elszéledtek, csupán fia és felesége tartózkodtak a szobában. A gyáros megváltozott arcszine nem kerülte el a családtagok figyelmét. Elkezdték kérdezgetni őt, vájjon rosz- szul érzi-e magát, de Madros a kérdésekre nem válaszolt. Arca ijesztő kifejezést öltött. A különben szelidtekintetü szeme elkezdett vérben forogni s arca eltorzult. Egy pillanatig azt gondolták, hogy talán a szokatlan mennyiségben élvezett alkohol váltotta ki ezt a hatást a gyárosból és megkérték, hogy feküdjön le, pihenje ki magát. Madros a felszólításra sem reagált. Néhány percig szótlanul ült a karosszékben, majd elkezdett érthetetlen szavakat mormogni. Oly halkan beszélt, hogy fia csak a legfeszíiltebb figyelemmel tudott egy-egy szót megérteni. — Jaj nekik, — mondta. — Nagy baj lesz, menekülni kell. — Apám, de mi bajod? — kiáltott ijedten a fiatalember, de választ nem kapott. Három titokzatos, nap Ez a különös állapot nem szűnt meg másnap sem. Három napig mintha egy másik világban élt volna a gazdag montevideoi gyáros. A születésnapi vacsorát követő reggelen bezárkózott a szobájába, senkit sem engedett magához. Két napig hagyták őt, nem merték zavarni, ügy gondolták, hogy talán valami üzleti kellemetlensége van, amelyről nem tud senki és ez okozza különös állapotát Harmadnap azonban, mikor a természetszerűen aggódó Madrosné odament az ajtóhoz, ijedten vette észre, hogy a szobából nem hallatszik semmi nesz. Orvos^ hívtak s behatoltak a szobába. A gyáros a földön feküdt, azonban az orvos megállapította, hogy semmi különösebb baja nincsen, csupán a kimerültség és a háromnapos éhezés okozott súlyosabb természetű ájulást, amely körülbelül két óráig tartott Mikor Madros magához tért, felütötte szemét. — Otthon vagyok? — kérdezte. — Persze otthon... Elmentek már a vendégek? Ijedten nézett rá a felesége. — Milyen vendégek?-— Hát a születésnapi vacsora vendégei. — De drágám, hisz azóta három nap telt el, — kiáltotta a rémült- gyárosné. * • — Három nap? Lehetetlen. Hát mi történt mostanáig? — hangzott a csodálkozó válasz és kiderült, hogy León y Madros egyáltalában semmit sem sejt három napig tartó különös lelkiállapotáról. Abban a hiszemben ébredt fel ájulásából, hogy most kelt fel a vacsoraasztal mellöl. — Jajj, valami borzasztó történt, csak nem tudom, mi! — önt azzal vádolják, hogy meggyilkolta Barrenos bankárt, — kiáltott rá a gyárosra hirtelen az egyik detektifelügyelő. . Ijedt sikoltás volt a felehet. — Én? önök őrültek! Hiszen a legjobb barátom volt! Nem is tudom, hogy meggyilkoltál;! A kellős öntudat Azonban a további nyomozás során kiderült, hogy tényleg a gyáros volt a véres tett elkövetője. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a szúrás a gyáros késétől származott. Mindenki rejtéllyel állt Nyílra, március 4. Napokkal ezelőtt az a hir járta be a sajtót, hogy Nyitra és Sarlőkajsza közötti országúton az utjavitó munkások egy ékszeres női csontvázat ta- | láltak, melyről az első felületes vizsgálat azt vélte, i hogy a női csontváz a forradalom zavaros idejében kerülhetett az országút árkába. Erre a föltevésre azonban alaposan rácáfoltak az ügy további fejleményei. Az országút árkának további felásásánál a munkások újabb csontvázakra bukkantak. A csontvázak mellett olyan tárgyak hevertek, amelyek minden kétségen felül bebizonyították, hogy történetelötli leletről van szó. A leletről jelentést tettek a szlovdhszkói műemlékek bizottságának Pozsonyban, mely bizottságot küldött ki a helyszínre, Domborszky megyei főlevéltáros, Lósy Béla közismert régész és több középiskolai tanár vezetésével, akik megállapították, hogy az országút e szakasza bronzkorbeli temető fölött vezet el. Érdekes előzménye a dolognak, hogy Lósy Béla mintegy két évvel ezelőtt a Nyitravármegye cimü helyi lapban figyelemreméltó cikket közölt, melyben az állította, hogy a Nyitra és Sarlőkajsza közötti országút mentén érdemes volna ásatásokat eszközölni, mert a szántóföldeken szántás közben állandóan . bronzkorbeli. tárgyak. kerülnek napvilágra, melyek azt bizonyítják,’ hojgy a környéken, a prehisztórikus időben emberek laktak, akik min- ; den valószínűség szerint a két község közötti halmos emelkedésen temetkeztek. Ezt az emelkedési középen szeli ketté az országút. Az eddig Jelfedezett szemben. Nem tudták mire vélni a dolgot, nem tudták mire magyarázni. A gyáros magatartása kétségtelenné tette, hogy nem tud az elkövetett gyilkos merényletről. A teljesen kétségbeesett család tagjainak ekkor eszükbe jutott a születésnapon lejátszódott jelenet. A halóságok a legkiválóbb montevideoi tanárt hívták meg szakértőül, aki kijelentette, hogy a kettős lélek egyik igen ritka és kivételes esetével állnak szemben. Emlékeztetett Ribot híres teóriájára az egyéni öntudat kettősségére és felsorolt a tudományos irodalomból néhány hasonló esetet A gyárost valami tudat alatti lelki kényszer hajtotta, hogy bűnözzön, hogy gyilkoljon anélkül, hogy bármilyen célja is lett volna a gyilkosságnak. Az eset persze Amerikaszerte óriási feltűnést kelt. A szaksajtóban és a napisajtóban egyaránt vita folyik arról, hogy felelősségre vonható-e egyáltalán León y Madros, s a vélemények nagyrésze úgy szól, hogy y Madrosnak nem a börtönben, hanem az elmegyógyintézetben van a helye. sirok i* ezen az útszakaszon feküdlek $ igy természetes, hogy az ulmenti halom mindkét oldalán sírok vannak és a halom nem egyéb egy bronzkorbeli temetőnél. Eddig hat sirt sikerült feltárni. Az első sírban lévő csontvázat a csákányok meglehetősen megsértették, a karokon lévő, művésziesen kidolgozott karkötők és gyűrűk azonban sértetlenek maradtak. Több sírban csonka nyakékeket és biztos- tűket találtak. A fibulák kivitele arra enged következtetni, hogy a lelet a késő bronzkorszakból való, amikor már teljesen kifejlődött a bronzkornak művészete. Egy sírban ülőhelyzetben lévő csontváz hevert, négy sirban pedig elhamvasztott csontmaradványokat találtak cserépdarabok között. A hamvasztás nem egészen tökéletes, több csont nem égett el teljesen, csak megszenesedett. A bizottság egyes tagjai szerint a sirok mintegy 2300—2900 évesek lehetnek, e számítást azonban kissé megzavarja az a körülmény, hogy az egyik hamvasztott sirban egy rozsdás vaskardot is találtak s igy nincs kizárva, hogy e sirok a bronz- és vaskorszak átmeneti idejéből származnak. A temető többi sírjának feltárása céljából a közel jövőben megkezdik az ásatásokat, mely munkálatok fedezésére egyelőre Nyitra vármegye tízezer koronás alapját fogják felhasználni. Remélik, hogy a temetőhalomban mintegy 40—50 sirl fognak feltárni. A leleteket egyelőre a nyitrai gimnáziumi múzeumban helyezik el. Az ásatási munkálatokat széles körben nagy érdeklődéssel várják. Bronzkori temetőt tártak fel Nyitra mellett Az ékszeres női csontváz — legalább kétezer éves volt — Megindultak az ásatások — Eddig hat sirt bontottak ki — A P. M. H. tudósítójától — Ki a gyilkos? Hat hónap telt el a születésnap után. Egy éjszaka izgatott csengetés verte fel a Cardidad- kórházat. Egy asszony állt az ajtó előtt és eszeveszetten kiáltozott: — Orvost, orvost... megölték a gazdámat, segítség! Az asszony Barrenos bankár házvezetőnője volt. A mentők és rendőrök azonnal kivonultak a bankár lakására és ott találták a földön vérében fetrengve egy késszurással szivendöfve a bankárt. Amikor odaértek még élt, de néhány pillanattal a kórházba szállítása után kiszenvedett A nagy eréllyel megindult nyomozás első napján kiderült, hogy éjféltájban Barrenos házának félemeleti ablakából egy ismeretlen férfi ugrott ki. Az idegen végigrohant a hiresen egyenes és széles montevideoi főúton, majd eltűnt a Theatro de Solis mögött. Másnap délben egy tengerész Jelentkezett a rendőrségen és bejelentette, hogy a Cerro világítótorony közelében egy véres kést talált. Ugyanezzel a bejelentéssel egyidejűleg León y Madros fia is megjelent a rendőrigazgatóságon és családja nevében tudatta, hogy apja harminchat órája eltűnt a lakásból. A rendőrfőnök íróasztalán még ott feküdt a véres kés. A fiatalember észrevette és rémülten kiáltott fel: — Hogy kerül ez a kés ide? Csak nem tett az apám valami kárt magában? Kérem ne hallgassanak el előlem semmit Az áruló kés A reödőrtlsztviselők megdöbbenve hallották a fiatalember szavait. Azonnal mozgósították a legügyesebb detektíveket a gyáros felkutatására. Nem messze a montevideoi öböltől, a Laplata-öböl közelében van egy hírhedt rosszhirü kocsma. Ide is elvetődtek a rendőrség emberei ép a személyleirás alapján, az egyik vendégben felismerték León y Madros gyárost. A gyáros teljesen megtépett ruhában ült, teljesen egyedül az egyik asztalnál, mogorva arckifejezéssel. „Valami borzalmas történt..." A detektívek jóban szemügyre vették Madrost és meglepetve konstatálták, hogy a2 Inge teljesen véres. Azonnal magukkal vitték a rendőrségre. Néhány Órával bekísérése után tért magához, ugyanolyan körülmények között, mint hat, hónap előtt. Nem tudott semmiről, nem tudta azt sem, hogy eltávozott hazulról, csak kétségbeesetten |mondogatta| Zita császárné párisi perének szenzációs előzményei A volt uralkodónö elrejtette a „Florentinert", a Habsburgok szerencsétlenséget hozó gyémántját — Az osztrák császári korona kitörött gyémántjai Bécs, március 4. (A Prágai Magyar Hírlap bécsi munkatársától). Zita császárnő az elmúlt héten egy napig Pá- risban tartózkodott és pert indított néhai IV. Károly utolsó vagyonkezelője, Steiner de Valmont báró ellen, aki elkótyavetyélte a száműzetésben élő volt uralkodócsalád ékszereit. A bécsi Hofburg kincseskamrájából az összeomlás után a legértékesebb darabok eltűntek és azóta a vitrinek egy része üres. Berchtold gróf, aki az utolsó csácsári udvarmester volt, a viharos forradalmi napokban, amikor már biztosra vált, hogy az uralkodónak menekülnie kell, a kincseskamrában összecsomagolta a legértékesebb darabokat és kicsempészte Svájcba. Steiner báróra bízta, aki a drágakövek egy részét eltüntette, a többieket pedig a vevőkkel összejátszva nevetségesen csekély áron adta el. Francia és angol ékszerészek a Svájcba csempészett császári ékszerek értékét kerek 25 millió aranyfrankra becsülték, Steiner azonban alig 2 millió aranyfrankot adott át az uralkodónak az ékszerek állítólagos értékesítése után. Ezért akar mostan Zita császárnő Páliéban pert indítani Steiner és cinkostársai ellen. Az özvegy uralkodónő reméli, hogy az elsikkasztott vagyon egy részét per utján visszakaphatja. Igen kétséges, vájjon ez a remény valóra válik-e, mindamellett a per szenzációsnak ígérkezik. Hiszen többek között olyan nagyértékü bril- liáns-diadémről van szó, mint az 50' kárát nehéz „Frankfurter", amelyet J. Ferenc csácsár koronázása alkalmával viselt. Eltűnt Mária Terézia 30 karátos gyémántszallagja is. Berchtold gróf által Svájcba kicsempészett ékkövek legértékesebb darabja azonban a bires „Florentiner", amely 183 karátot nyom és a világ harmadik legnagyobb brilliánsa. A „Flftrentiner" már évszázadok óta a Habsburgok birtokában van, azonban az a híre, hogy mindenkire, aki viseli, szerencsétlenséget hoz. I. Ferenc József ezért egész életén át óvakodott attól, hogy ezt a drágakövet kezébe vegye és családja tagjai elől is elzárva tartotta. Az utolsó Habsburg-uralkodó, a tragikus sorsú IV. Károly azonban nevetségesnek minősítette ezt a legendát és elővette a követ rejtékhelyéről. Az osztrák béketárgyalások alkalmával sok szó esett a ,,Florentiner“-ről. Olaszország magának reklamálta ezt a drágakövet avval a megokolással, hogy Olaszországból származik. A saint-germaini békeszerződés valóban megállapította, hogy az osztrák kormány köteles a „Florentinert" Olaszországnak visszaszolgáltatni. Az osztrák kormány végre akarta hajtani a békeszerződés rendelkezését, azonban ekkor kitűnt, hogy a kő eltűnt Csakhamar kiderült, hogy IV. Károly birtokában van. Az osztrák köztársaság kormánya felszólította az akkor Svájcban tartózkodó császárt, hogy adja visz- sza a drágakövet, mivel az olasz kormány igényt tart rá. Az uralkodó azonban megtagadta a kérés teljesítését, mire az osztrák kormány retorzióként, elkobozta IV. Károly magánbirtokait. A volt uralkodó azonban ennek ellenére sem volt hajlandó a „Florentiner" kiszolgáltatására. Közben párisi és londoni ékszerészek megtekintették a drágakövet és értékét két millió dollárban állapították meg. Ezért vevőként csak amerikai dollármilliomosok jöhettek számításba. A császár megbízást adott több ékszerésznek az értékesítésre, azonban két millió dollár még az amerikai pénzfejedelmeknek is sok volt. Erre. Károly egy közvetítő utján ajánlatot tett az olasz királynak és az olasz kormánynak, hogy megfelelő árért átengedi a követ Olaszországnak. Az olasz kormány azonban azt válaszolta, hogy a békeszerződés értelmében a „Florentiner" Olaszországot illeti meg, ezért IV. Károly teljesen ingyen köteles a követ az olasz kormánynak átadni. IV. Károly erre a követ megtartotta, várva a jobb időket. Halála után Mussolini erélyes hangú jegyzéket intézett Zita császárnőhöz és követelte a kő kiadását Zita császárnő nem is válaszolt a jegyzékre, és a „Florentinert" sem adta ki. Nem is adhatta, mert közben már átadta a legnagyobb párisi ékszerészcégnek, Chartier & Co.-nak Amerikában való értékesítés végett. A „Florentiner" azóta a Chartier & Co.-cég birtokában van, azonban a párisi ékszerész nem hajlandó senkinek sem elárulni rejtekhelyét A nagyértékü brilliáns körtealaku és olyan nagy, mint egy tojás. Súlya 130 karát és fénye, csiszolása, valamint keménysége vetekedik a világ legnagyobb gyémántjával, a „Kohinor"-ral és a második legnagyobb brillián9sal, a „Régens“-sel. Ez a legértékesebb, egyelőre azonban éppen rendkívüli értéke miatt eladhatatlan drágakő még
