Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-05 / 53. (1091.) szám
6 '^T>arcAT-7V\ mttjt. at> 1926, március 5. Péntek. Zita bmoKábán vau, a többieket azonban Steiner báró elsikkasztotta. Az osztrák csácsári koronából a szélhámos vagyonkezelő, aki visszaélt urának jóhiszeműségével, kitörtette a gyémántokat és szintén eladta — saját számlájára. Steiner báró, aki nemsokára a szajnai bíróság előtt fog felelni tetteiért, az osztrák császári koronával egyébként számos csínyt követett el. Egy Ízben késő éjjel egy zürichi szálloda előcsarnokában tökrészegen megjelent fején a császári koronával és mindenkinek bemutatkozott a következő szavakkal: — Én vagyok Ausztria uj császára! Bécsi politikai körökben természetesen nagy érdeklődéssel várják Zita császámő Steiner báró ellen indított perének kimenetelét. Az orvosok erkölcsi és gazdasági válsága V. Vájjon a világháború folyamata alatt megbetegedett vagy megsebesült különböző nemzetiségű katonának gyógykezelésénél szóvátették-e az orvos nemzetiségét? Szlo- venszkó és Ruszinszkó területén nemzetiségi szempontból vájjon volt-e különbség az ápolás mikéntjében? Mi azzal felelünk, hogy a történelmi Csehországban nem lehetett, következésképpen itt sem volt, egyszerűen azért, mivel az orvosi ténykedés első kiindulója a filantrópia nemzetközisége. Hej pedig de sokan ápoltattak nálunk az akkor még „mieinkből": osztrákok, csehek és morvák, szlovákok, szerbek, bosnyá- kok, románok, németek és magyarok, az ellenséges haderőből az orosz és szerb hadifoglyok nagyszámú ezrei! Avagy a hatalom urai csak a bajban becsülik meg a filantrópok szolgálatát? Nem! Erkölcsileg ennyire nem sülyedhet le egyetlen hatalom sem. És éppen ezért különösebb keresés nélkül is reábukkanunk a központosító politika két eredőjére is. Ezek egyik legfontosabbika tisztára politikai hiúság, a külföld előtt annak bizonyítására való törekvés, hogy a csehszlovák köztársaság nemzeti és nem nemzetiségi állam. A másik abban kulminál, hogy a világon szétszórtan, de legkülönösebben a volt osztrák és magyar monarchia területén jog- és vagyonbiztonságban élt és még más különféle foglalkozást űző sokezer cseh, mint nemzettörzs, kibővült hazájában újabb és jövedelmezőbb elhelyezést nyerhessen; Azonban mindkét eredő nélkülözte a mértani rajzoktól megkívánt pontosságot, mert mig a nemzeti számbeli fölényt a szlovákok nyelvük feláldozásával egyrészről nem hajlandók biztosítani, addig a „fogtam törököt, de nem ereszt" miatt keletkezett rossz nemzeti és közgazdasági politikából a kivezető ut ma már csak nagy önmagába- szállással és egy helyesebben irányított külpolitika utján lehetséges csupán. Ehhez azonban még nem elég a jóakarat, végre már eredmény is kell, mert ahol sok az eszkimó, ott akarva nem akarva a kormányzatnak sok fókáról is kell gondoskodnia. Az eszkimók pedig mind emberek lévén, kik táplálkoznak, szellemi életet élnek, ruházkodnak és családot tartanak fenn és részesek az állam fentartása terheinek viselésében és határainak megvédésében, az emberi jogoknak egyforma mértékkel mért kielégítését követelik. Ha tehát az állam a szociális biztosítás által a betegség esetén való ellátás tekintetében a szabad orvosválasztás alapjára helyezkedik, mint ahogy a köztársaság összes lakóira kiterjesztett egészségügyi gyámkodás szempontjából másként már nem is cselekedhet, akkor ezen a végrehajtási eljárással is felruházott jognak a betegpénztár összes tagjaira nézve az összes gyakorlatot folytató orvosokkal szemben biztosítottnak kell lennie, különben a kormányzat szociális ténykedése álhumanizmus volna, amellyel az eszkimó és fóka viszonyából keletkező törvényszerűséget csak kendőzné. De nem tűrhet többé korlátozást a szabad orvosválasztás nyakorlati keresztülvitele az orvos iránt táplált bizalom kérdése szempontjából sem. Ennek lélektani okai nem szorulnak magvarázatra, hiszen mindenki tudja, ma^a az orvos is tapasztalja, hogy nem mindig csak a tudás, de a tudással párosult jelle- rnes sér'. külső meirielenés és bánásmód, mint lél°ktani hatások a gyógyításnál a fizikai Pr^dTT’é’-'mmk is lényeges, sokszor egyedüli biztosítékai. A betecrr'ónztárak tagiak kik munkaadóikkal együttesen azoknak léte érdekében már eddig is igen sokat adóztak, azon jogot tehát, hogy betegségük esetén azon orvoshoz forduljanak, aki iránt bizalommal vannak, nemcsak megszerezték; azt a jogukat megtagadni, hogy azzal élhessenek is, annyi volna, mint az emberi egészség szempontjából tovább is különbséget tenni a gazdag és a szegény között. Ungvár kormánybiztosa kétségbeesetten védekezik Tagad és mást hibáztat, hogy állását megmentse Ungvár, március 4. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) A cseh agrárpárt ungvári gyűlésén az Ungvár ön- kormányzatát abszolutisztikusán gyakorló városi kormánybiztos ellen elhangzott vádakra a kormánybiztos leibzsurnáljai utján azonnal sietett válaszolni. Válasza magán viseli a kétségbeesett védekezés jellegét, mert érzi, hogy a cseh agrárpárt támadása tulajdonképpen az ő személye elleni offen- ziva, tekintet nélkül arra, hogy a kormánybiztos távozása után visszaállitják-e az ön- kormányzatot, vagy más kormánybiztos fogja gyakorolni az abszolutizmust A tisztviselők elbocsátása és helyükbe az ügyek viteléhez nem értő tisztviselők kinevezése tárgyában elhangzott vádakra a kormánybiztos minden felelősséget a prágai kormányra hárít és az 1923. évi 171. sz. kormányrendelet megfelelő paragrafusaival takarózik. Arról azonban nem beszél, hogy az elbocsátott tisztviselők helyébe mért nem alkalmaztatott a városi ügyekhez föltétlenül értő tisztviselőket, illetve miért cserélte fel munkakörét azon megmaradt tisztviselőknek, akik az ügyekben már jártasok voltak. Azon vádra, hogy a költségvetés és a zárszámadások elkészítésénél a tisztviselők mellé idegen munkaerőket alkalmazott, bizonyos számtechnikai okokat hoz fel, mig a zárszámadások összeállításánál tizenegy évi restanciát efnleget, melyet igy akart elvégeztetni. A liázbérfillér és szemétfuvarozási díjról szóló uj szabályrendeletekre vonatkozólag egyáltalán el nem fogadható védekezést tanúsít, mert — különösen a szemétfuvarozási dijak uj megállapításánál — a szociális gondoskodást teljes mértékben agyonütötte. A kölcsönök ügyét a kormánybiztos még védekezésében sem tisztázta, sőt arra a merészségre képes, hogy Zsidovszky dr. p. ü. tanácsost keveri bele az ügybe, aki pedig a legnagyobb lelkiismeretességgel intézte mindig a várostól hozzákerült ügyeket. A kormánybiztos védekezése tehát nem hogy tisztázta volna a helyzetet, de azt még zavarosabbá tette, mert olyan dolgokra hívta fel önkéntelenül is a közönség figyelmét, amikről eddig senki se tudott. Mindenesetre a kormánybiztos vádaskodó védekezése még sürgősebbé teszi Ungvár önkormányzati jogának visszaállítását, hogy az adózó közönség egyszer már tisztán lássa azoknak a kulisszáknak a másik oldalát is, amely mögött ez a városkormányzás minden felelősség nélkül már másfélévé folyik. Érthető, hogy az ügy a ruszinszkői sajtóban nagy visszhangra talált és egyre-másra jelennek meg a városi önkormányzatot követelő egyéni megnyilatkozások, miközben a kormánybiztostól szubvencionált lapok ravasz szemforgatással emlegetik a kormány- biztos elévülhetetlen érdemeit, amiket azonban senki se lát Ezalatt pedig a magyar ellenzéki pártok tovább haladva a megkezdett utón, nagyban készítik elő a talajt arra, hogy az esetleges községi képviselőtestületi tagválasztások után a kormánybiztosi rezsim minden bűnét egy csokorba kötve odatehessék a vybor asztalára és felvethessék a legmesszebb menő felelősség kérdését, mely alól eddig még minden kormánybiztos kibújt. A Makk közgyűlése Megindult a magyar diáksegélymozgalom. — A brünni és pozsonyi magyar akadémikusok is szervezkednek. — Megalakul a csehszlovákiai magyar akadémikusok orsidgos 'stövétsége. s-í-l- Magyar fcvMur munka Prágában. Prága, március 4. A csehszlovákiai magyar akadémikusok mozgalma egy esztendővel ezelőtt szerény keretek közt indult meg. A kezdeményezők alapgondolata az volt, hogy részletről részletre, fokról fokra haladó, lassú, meggondolt és biztos fejlődésben kell és lehet csak az akadémikus mozgalmat országos arányúvá, a köztársaság egész magyar kisebbségének jövőalakitó tényezőjévé emelni. A Makk, mint jóváhagyott alapszabályu egyesület tömöritette a prágai magyar diákság javát s nemcsak a helyi érdekű kulturmunka és diáksegélyezés terén ért el jő eredményt, de fölkeltette az egész szlovenszkói és ruszinszkői magyar társadalom érdeklődését is a magyar akadémikusmozgalom iránt. A Makk első tisztújító közgyűlése tegnap este folyt le Prágában, az albertovi diákház egyik helyiségében. A közgyűlést Wintersteiner Henrik, a Makk elnöke, nyitotta meg, aki a Makk egy esztendős munkáját ismertette. Az alakuló közgyűlés óta a Makk a prágai magyar diákságnak ismerkedő i estét, két kulturelőadást és nagyszabású Széchenyi ünnepet rendezett s a prágai magyar diáksegélyalap javára Szlovenszkőn is megindította a kultur- ünnepségek sorozatát. Januárban Pozsonyban matinét, Érsekújvárod pedig kulturestélyt adott. A Makk választmánya megindotta az országos magyar diáksegélymozgalmat és ha bár a kérvényezett országos gyűjtésre nem is jött meg még a hatósági engedély, az egyesület alapitó és pártoló tagjai, valamint a pozsonyi, komáromi, lévai, malackai és hidaskürti magyarság önkéntes adományai már most megkönnyítették a szegénysorsu prágai magyar diákok megélhetését. A Makk igyekezett a brünni és pozsonyi magyar akadémikusok szervezkedését is előmozdítani, de ez csak az utolsó időben járt eredménnyel. Még március folyamán megalakul a brünni és pozsonyi Makk s ezzel mind a három belföldi egyetemváros magyar diákságának egységbetömörülése lehetővé válik. Sok gondot okozott mindezideig az egyesületi helyiségek kérdése, de most már biztos kilátás van rá, hogy a prágai magyar diákság Otthonhoz jut, ahol könyvtár és folyóiratok állanak majd rendelkezésére. A titkár és pénztáros jelentése után Kessler Edgár al- elnök rövid fölszőlalásában ráutal arra, hogy a Makk egy esztendős működésével mindenfelé elkészítette a talajt a magyar főiskolai hallgatók nagyarányú szewvezkedé- sére. Az 6 véleménye szerint a következő ( esztendő feladata, hogy a, Makk a csehszlovákiai magyar akadémikusok országos szövetségévé épüljön ki, mely faji, vallási és világnézeti különbség nélkül minden magát magyarnak valló akadémikust egy táborba hoz őssze. Arra kéri a közgyűlést, ruházza a szövetség alapszabályainak kidolgozását egy három tagú „szervező bizottságra". Az egyik taft ajánlatára a közgyűlés elhatározta, hogy Írásban üdvözli a csehszlovákiai akadémikus szövetségeket a békés együttmunkálkodás mielőbbi megvalósulásának érdekében. Flachbarth Ernő dr. alapitó tag röviden méltatja a lelépő választmány érdemeit és ajánlatára a közgyűlés köszönetét szavaz az első választmány mindén egyes tagjának egy esztendőn keresztül tanúsított önzetlen munkásságáért. Ezután, mint kórél- nök átveszi a választás vezetését. Megválasztattak: Wintersteiner Henrik elnök, Kessler Edgár alelnök, Kathona Tibor titkár, Somos Elemér titkárhelyettes, Denk Pál pénztáros, Innan Oszkár pénztároshelyettes, Sevella László jegyző, Marczell Zoltán és Wink- ler Sándor választmányi tagok. Túri Nagy János, Kathona Tibor és Kolbai Arnold a becsületbiróság tagjai. Interpellációk a magyarság védelmében Koczor Gyula és társai magyar nemzeti párti képviselők interpellációt intéztek a pénzügyminiszterhez, amelyben kifejtik, hogy Szlovenszkőn több pénzintézet a hadikölcsönveszteségek folytán kénytelen volt bírósági kiegyezést kötni, amelynél a felek betétjeinek 40—50%-át, a részvényesek pedig részvényeiket elvesztették. Az igy elvesztett értékeket a vagyondézsmabecslésnél teljes értékükben vették fel és a vagyondézsmát és a növekedési dézsmát az elvesztett vagyonrészek után is meg kell fizetni. Azt kérdezik tehát a pénzügyminisztertől, hajlandó-e ezen igazságtalanság orvoslására törvényhozási utón intézkedést tenni oly módon, hogy a bírósági egyezséget kötött pénzintézeteknél a feleket és a részvénytulajdonosokat ért veszteségek a vagyondézsmánál leírassanak. Ne hívják be íegyvergyakorlatra a gazdasági munka idején a mezőgazdasági munkásokat Füssy Kálmán magyar nemzeti párti képviselő és társai interpellációt intéztek a nemzetvédelmi és földmivelésügyi miniszterekhez, amelyben kifejtik, hogy a mezőgazdák mindig becsülettel tettek eleget katonai szolgálati kötelezettségeiknek, de a katonai szolgálati érdek miatt nem szabad figyelmen kívül hagyni a mezőgazdasági érdekeket sem. A fegyver- és hadgyakorlatot a hadsereg az utóbbi időben következetesen a legfontosabb mező- gazdasági munkák idején, az aratás és cséplés heteiben tartja, ami kiszámíthatatlan károkat okoz a kisgazdáknak és lehetetlenné teszi, hogy a mező- gazdasági munkások és cselédek megkereshessék maguk és családjaik számára a téli kenyeret. Ezért azt kérdezik a miniszterektől, hogy hajlandók-e intézkedni, hogy a fegyvergyakorlatok ne a fontos mezőgazdasági munkák idején legyenek megtartva. A Hodzsa-párti titkárok hazug agitációja Füssy Kálmán magyar nemzeti párti képviselő interpellációt intézett a földmivelésügyi miniszterhez a földreform végrehajtása tárgyában. Az interpellációban kijelenti azt, hogy a magyarlakta községekben a földmivelésügyi miniszter pártjának titkárai azt hiresztelik, hogy csak azok kaphatnak a földreform során földet,, akik tagjai a köztársasági földmivespártnak. Mivel az említett agitátorok féktelen munkájukban a miniszter nevével is visszaélnek, Füssy Kálmán azt kérdi a minisztertől hajlandó-e a közvélemény megnyugtatására kijelen< tení, hogy Csehszlovákiában a földreformot nem a földmivelésügyi minisztérium, hanem a földhivatal hajtja végre és hajladnó-e kijelenteni, hogy a földreform nem áll egyes politikai pártok szolgálatában. Végül azt kérdezi, hajlandó-e a miniszter a köztársasági földmivespárti titkároknak néplázdtó agitációját megszüntetni. A rimaszombati állami reálgimnázium tanárainak átvétele Szent-Ivány József magyar nemzeti párti képviselő kérdést intézett az iskola- és népművelődéi miniszterekhez a rimaszombati állami reálgimnázium tanárainak átvétele tárgyában. A rimaszombati egyesült protestáns főgimnázium az állammal kötött szerződés értelmében 1923 szeptember 1-től állami kezelésbe ment át A szerződésben az állam kötelezte magát a tanári kar átvételére. Annak ellenére, hogy a régi iskolafentaxtó hatóságok az összes szerződésbeli kötelezettségeiknek eleget tettek, a tanárok átvétele és kinevezése még eddig nem történt meg, ezért Szent-Ivány József azt kérdi a minisztertől, miért nem történt meg eddig a kinevezés és hajlandő-e a miniszter a kinevezést haladéktalanul foganatosítani és a kinevezés jogtalan elmaradása következtében elmaradt illetményeket folyósítani. Páneurópa felé Bécs, március. Néhány nap előtt tért vissza amerikai propa- gandautjáról Coudenhove-Kalergi, a páneurópai eszme fáradhatatlan propagátora és egy bécsi újságírónak adott interjújában bejelentette, hogy október havában Bécsben fogják megtartani az első páneurópai kongresszust. A kongresszuson részt fognak venni Coudenhove-Kalergi bejelentése szerint Európa összes politikusai, akik a világbéke gondolatát komolyan szivükön viselik. A világháború befejezése óta már jónéhányszor konferenciára gyűltek a különböző nemzetek képviselői, elmondottak néhány beszédet, amelyek többé-kevésbé a világbéke szolgálatába akartak állam, — de most lesz az első olyan konferencia, amelyen nyíltan az országhatárok ledöntése és egy egyetemes nagy összefogás szükségessége mellett fognak állást foglalni a különböző nemzetek politikusai. El fognak jönni a francia és német, az olasz és jugoszláv, az angol és holland nemzetek képviselői és a többiek is. Tárgyalni fognak a lehetőségekről, amelyek közelebb hozhatják a végtelen messzeségben bujkáló célt: a világbéke - gondolatát. Természetes, hogy nem szabad túlzott optimizmussal tekinteni a konferencia eredményei elé, hisz a Heraklesnek kiszabott munkák valóságos gyermekjátékká törpülnek az akadályok mellett, amelyek a páneurópai gondolat megvalósithatása ellen sorompóba gyűlnek. Természetes, hogy ezen a konferenciád még csak nem is hivatalos kiküldöttek fognak tanácskozni, hiszen Európa valamennyi nemzetének hivatalos körei messze vannak attól hogy célkitűzéseik közé felvegyék a páneurópai gondolat, megvalósítását. Természetes, hogy a világsajtó tekintélyes része gúnyos hangú cikkekben fog megemlékezni a kongresszusról, naiv fantasztáknak fogják mondani a résztvevőket és az összes újságok közül a vicclapok fognak legrészletesebben foglalkozni a konferencia üléseivel. És mégis: örömmel kell fogadni a kongresszus gondolatát. Ma még csakugyan elképzelhetetlen, hogy egy államegység keretében éljenek a németek a franciákkal, az olaszok a szerbekkel, a csehek a magyarokkal, a románok a bolgárokkal — de vájjon nem épp ilyen elképzelhetetlen volt az észak—déli háború idején — egy Amerikai Egyesült Államok? Nem épp ilyen elképzelhetetlen volt-e 1871 előtl hogy az egymással állandóan hadilábon álló német fejedelemségek egy ^ egységes német birodalomba egyesüljenek? Nem épp ilyen elképzelhetetlen volt-e néhány évtized előtt az olasz egység? Bizonyos, hogy ilyen. Az Európai Egyesült Államok megvalósítása messze lehel de ez a messzeség már nem a végtelen messzesége. Nemzetgazdászok megállapították, hogy a vámhatárok megölik Európa gazdaságát és iparál mert mindkettőt kiszolgáltatják az amerikai konkurren- ciának. Politikusok arra a meggyőződésre jutottak, hogy egy újabb' háború végérvényesen tönkretenné az emberiséget. Technikusok szerint a gázok és a villamosság tökéletes felhasználásával a hadviselő felek nemcsak egyes frontszakaszokat, hanem egész országokat tudnak majd elpusztítani. Ezek a tények mind az Európai Egyesült Államok gondolatát propagálják. Ennek az eszmének nincsen szüksége nagyhangú demagógokra mert az egyes országok nyomorúságos belyzet^pjjobb propagátor minden demagógnál. Nincsen szüksége tömegeket feltüzelő röplapokra, mert minden uj haditechnikai találmány a világbéke gondolatát propagálja. 1870-ben, egy párisi konferencia alkalmából, Hugó Viktor beszédet mondott. Ez volt az első beszéd, amely kidobta a tömegek közé a páneurópai gondolatot. Hugó Viktort akkor megtapsolták és aztán nem törődtek többet az Európai Egyesült Államok eszméjével. Az eszme akkor még nem volt elég éreti — azóta azonban az érlelés munkájában részt vett egy négyesztendős világháború és az ezt követő megmérhetetlen méretű gazdasági leromlás. Lehet azonb /a, hogy az eszme még mindig nera elég éreti lfthet, hogy az emberiség még több bizonyítékra vár, hogy végül is belássa a béke szükségességét. Lehet, hogy Coudenhove-Kalergi bécsi konferenciája nem fog semmi eredményt elérni és hogy a Mussolinik még erősebb befolyást tudnak gyakorolni a tömegekre, mint a béke apostolai. Lehet, — de az viszont bizonyos, hogy a jövendő történettudósai egy uj korszak uralkodó eszméjének első fellobbanását fogják meglátni a kongresszusban, amely az 1920. év októberében fog Bécsben összeülni Jarno Józsol.
