Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-28 / 73. (1111.) szám
> ♦ API^GLAI'MA(j^!ARHIRI^^IROI)AL^MELLEKLET& » < Magyar torzók (Harmadik közlemény.) Jellemeztem és felderítettem a magyar lélek kuturmunkára való képtelenségét. A m—^otás még a szerencsés népek géniuszainál is fájdalmas és nehéz munka. Menynyivel inkább egy ilyen szerencsétlen nép- n- , mint a magyar, amelynél saját zsírjába fül az alkotó erő. Ami kulturát mégis produkált az évszázadok során, azt túlnyomó részben idegen minták után indulva csinálta s főleg a közepes tehetségei, meg az idegen nációkból asszimilálódott szellemi vezé- rea révén, akiknek a lelkében nem dúlt a zseniális magyar démoni antagonizmusa. Nyugati eszmék lekopirczása: még ez volt eddig a legderekabb dolog, amit kulturális téren egyáltalán teljesíteni tudott. 1. Az első szembeszökő hiánya a magyar kulturéletnek a valiásnólkiiiiség; egy áLogó áuusíőgialás hiánya az élet és világ legmélyebb problémáival szemben. Jellemző ránk, hogy egyetlen vallásos, vagy filozófiai zsenit sem adtunk még a világnak; hogy nincs őccmle, mély és eredeti forrásokból fakadt vallásos költészetünk, vagy filozófiai meglátásunk. A román népek leikéből felsarjadt a római kereszténység; a germán nép egy Butim Mártont nevelt; a holland és angolszász nép géniusza egy-egy sajátos, kálvinista' ke- reoztyónységet produkált: tőlünk ősi, pogány hitünket elvette a fejedelmi parancsszó; a helyébe kínált keresztyénység pedig máig sem ment át a vérünkbe. De valami más, egyeni és uj hitet sem tudunk kitermelni magunkból: nincs magyar vallás, nincs magyar.. világnézet, . ..... . J'.'Jfci.v. r-VStóöBKl -• í A középkor hosszú századai meddőség-! besn zuhantak el, Balassi oséicsap leikéből pogány dalok és istenes énekek jellemző egymásmeüettiségben páráznak el. A zsol- táriró Szenczi Molnár Albert idegen tőről metszett vesszőket dugdos a sivár magyar talajba; ő maga egyébként kielégítetlen, kósza szellem, aki sebzett keleti leikét nyugtalanul hordozza Európában, seholsem találván magának igaz hazát. Mikes eljut a humor vallásának határáig, de az ígéret fo.^ét nem láthatja meg. Csokonai pogány duhajkodások után halálraérten a lélek halhatatlanságának deoreceni, racionalista dogmájával próbálja narkotizálni megomlott lelkét'. Arany bágyadt mesterkedéssel iparkodott életre szólítani az ősi pogány magyar ínythologiát, de őt „titkos métely emésztette: az örök kétely". 3. • Az első, aki meddő századok után végre eredeti és egyéni magyar mythologiát terem-* ' te 1.1, s elsőnek űzött vallásos költészetet: Ady Endre. Ady pályája kezdetén a magyar pogányság szilaj hitvallását énekelte. De kény! télén volt bevallani, hogy a pogány Appolót megülték benne az „evangélisták, Krisztusa^', akikhez — élete későbbi szakán — mindinkább megtérőben van, de akikkel szintén nem tudja azonosítani magát soha; Vallásos vágyódása tétovakapkodás egy még csak sejtett és hitetlenül hitt, magyar megválás után. Zilált és tépett lelke s roppant egyedülisége megakadályozták abban, hogy a teljes üdvösséget találja meg. Alapjában véve az ő lelke is — mint nagy elődeié — hazátlanul és nagy árvaságban hánykolódott Nyugat és Kelet között: Szent Napkeletnek mártírja vagyok, ajsa enyhülést Nyugaton keres.... 1 Egy nóta csak: rég dalolhatta szent Ázsiában szép, vad barna lány... 4. De azért a „magyar vallás" első határozott filozófiai és költői nyomaival mégis csak Madách Imrénél találkozunk. Persze az megint hozzátartoz;k a mi, többször emlegetett, magyar tragédiánkhoz, hogy Madách egyetlen érdemes müve is suta alkotás, amely filozófiának túlságosan kötészet; költészetnek pedig túlságosan filozóüa, szóval korcs, igazi magyar torzó s iey alkalmatlan arra, hogy jeveláció gyanánt hasson s megváltó és felVisszavágj okozlak Verset írjak most vagy szép levelet? ritkán van ilyen piUamt; Tavaszodtk... Közénk hanyattvágódott távolság tullorlolt terhe alatt szakadunk messzebb-messzebb egyamástól... s szállók tetöled egyre északabbra, mint a tavaszi sirályok. Vakító tested omló partja mellől félöles hajad hullámozik el, két karom a szél: fodrozom a kéjt siklós erejivel, szobánk a világmindenség maga: éterében, csatangolt csillagok, úgy fürdünk? én s a szoknyád meg a zsömpcred szaga. Most agyara van a vágyakozásnak: vérvágyó, hegyes, mert nem vagy itt: csak visszaláttalak s Iái ntalak meg újból, hogy szeress! és ez rosszabb vágy, mint a pokoli kéjben-vergödés szent marcangclása — ez gyulladt mása már, szépített mása, borzasztóbb mása! Ha most itt lennél, tán most értenél meg.. s nagyon jó lenne neked is, nekem is ... úgy érnének * [szállók kábító csókjaim, mint déli nap lándzsája... De nem, nem, hisz még azt sem érted miért tetöled egyre északabbra, mint a tavaszi vándorló sirályok. Györy Dezső. Beszélgetés Luigi Pirandeiloval a modern dráma feladatairól be tudott állítódni hozzájuk és igen hamar fogta föl őket. (Pirandello általában bizonyos reservativ mentalis-al beszél.) Végül még újonnan látott darabjára terelődött a szó, a „Cosi é (se vi pare)"-rá. Mint oly gyakran Pirandellonál, itt is hiányzik a végleges megoldás. Két embernek ugyanazon tárgyról különböző véleménye van, mindvégig egvre vitatkoznak, de a darab befejeződik anélkül, hogy tudnók, kinek van igaza. Ezt különben maga Pirandello sem tudja. Mivel abszolút igazság nem létezik, bát mindegyiküknek igaza van a maga módja szerint és a maga szempontjából — mondta. Truczkó Vera. ,'' ' VS*-$$€ Bartók Béláról — az angolok A Musical Times, a legelőkelőbb angol zenei folyóirat, Frank Whitaker tollából hosszabb tanulmányt közöl Bartók Béláról. — Ez a nagy magyar zeneszerző — mondja Whitaker — voltaképpen két különböző egyéniséget testesít meg magában. Az egyik a jövő zenéjének még fel nem kutatott ösvényeit keresi, a másik elmúlt idők népdalainak gazdag kincseit ássa fel. Senki sem ismeri alaposabban a népdalt, mint Bartók. A Kárpátoktól az Adriáig, a Fekete tengerig vándorolt fonográfjával és jegyzőkönyvével, a parasztok életmódján élve, azok inspirációjának légkörét magába szíva és ennek hatását érzi ma is. Közvetlenül a háborn előtt hosszabb időt töltött Piskrában, Algériában és gazdag zsákmánynyal tért vissza. Ez a következőkből áll: Magyar- ország: 2800 népdal, Románia: 3500, a Felvidék: 2600, Biskra: 200 népdal. Kodállyal együttesen még 4000 magyar melódiát gyűjtött. A magyar kormány, amely mindenkor hajlandó volt az ilyenirányú kutatások támogatására, ellátta Bartókot megfelelő mennyiségű fonográflemezzel. Ezeket most a múzeumban őrzik. Hol van még egy külföldi állam, amely ilyesmit tud felmutatni? Whitaker ezután igen részletesen ir Bartók egyéni zened stílusának fejlődéséről. Éveken át teljesen magárahagyatva küzdött. Nehézségekben gazdag ifjúsága volt. Alig nyolc éves korban elvesztette édesatyját és azóta egész ifjúságán keresztül édesanyjának köszönhetett minden támogatást A Zeneművészeti Főiskolán ragyogó pályát futott be. 1907-ben a főiskola tanárává nevezték ki és mint zongoristát és mint zeneszerzőt egyaránt elismerték. Richter bemutatta egyik müvét Manchesterben. Ezután ismét súlyos napok következtek és ugylátszott, hogy mindent elveszít, amit eladdig nyert. Uj stílusa nem talált megértésre és azt kigu- nyolták. Amidőn megtalálta önmagát, elvesztette népszerűségét, ama kevesek kivételével, akik ismerték őt és idealizmusát és erkölcsi becsületességét nagyrabecsülték. Szerzeményeit kifütyülték. A háború óta a sors bizonyos mértékben kárpótolta ugyan, Budapest azonban úgy látszik, még mindig nem sejti, hogy milyen nagyrabecsűlik őt a külföldön. Nagy honfitársa, Dohnányi, Stravinskyvel tartja egyenrangúnak. Otthon azonban még mindig nem vált a nemzeti élet alakjává. Ennek ellenére sem keseredett el. Talán kissé csalódott és nem egy illúzióját elvesztette. Ez azonban kifejezetten nem mutatkozik, inkább csak abban, hogy a külvilágtól némiképpen visszavonul. Egy* másik alkalommal is nagy fájdalmat árult el Bartók, ami azonban egészen más természetű volt. A Cikk Írója megkérdezte őt, vájjon nem gondol-e gyűjteményének teljesebbé tételére, amire bánatosan igy válaszolt: — Én nem tudok többé gyűjteni. Határaink már nem a régiek. Meg a szülővárosom is most más országban van és a munka sohasem volna számomra az, ami régen volt! Sikoltás józan regqelen Szerelem, szerelem! Hát igaz, Hogy elhagysz? Tenyered rózsaszirmai közt becézett szivemet elejted? .... Fás asztalra koppan a szegény, melyet körülül a közöny, a gond s a bu, s megszegik maguknak mint mindennapi sovány kenyeret. N. Jaczkó Olga. Firenze, március 25. Firenzének tulajdonképpen nincsen figyelemreméltó színháza, nincs igazi színházi élete. A szinházlátogató közönség igényeit inkább a vendégszereplések elégítik ki. Egy idő óta Pirrandello játszik itt egész társulatával, a római Teatro Artistico-val. Pirandel- lot nagyon ünnepük Firenzében, bankettet adtak tiszteletére, a Leonardo de Vinci társaság, e firenzei intellektuellek klubja aranyéremmel ajándékozta meg- Ez a társaság összejövetelt rendezett, melyen Piran- dello válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Pirandello már a hatvan felé. közeledő, kissé félszeg, kissé szerény külsejű ember, de ha beszélni kezd, szerénység nem igen van szavaiban, talán csak némi félszegség. Halk, lágy csengésű olasz hangjával cirógatja saját magát, beszél művészi hitvallásról és müveiről. — Én nem filozófiát akarok csinálni — kezdi mondanivalóját Pirandello — hanem művészetet. Minden igyekezetemet a tiszta művészi kifejezés felé irányítom s bár müveimnek rendszerint filozófiai magvuk is van, a minél tökéletesebb művészi forma elérése a célom. Filozófiából csak annyit, amennyit a művészet mecbir. Az élet folytonos mozgás, mely valamilyen forma felé törekszik, ezt a formát kifejezni, a művész hivatása, mert a legtöbb ember csak érezni tud, de kifejezni nem. Ha a művész az életmozgást már valamilyen formába ' kénvsze- ritette, tovább kell keresnie más formákat, hogy az élet más mozgásait kifejezze, mert a megállás az halál. — Mi a különbség a Mester alakjai és az élő emberek között — kérdi va^ki. — Az én alakjaim tulajdonképpen realisztikusak. csakhogy én lénvegnsitem őkpt, minden közönséges vitális jelenséget mellőzök és csupán a lényeget mutatom, amiben természetesen megegyeznek a valósággal. Az evés-ivás, a piindennapi kenyér megszerzése ném érdekes. Továbbá nagyon kevés embernek van meg a normáüs öntudata, nagyon kevesen ismerik a célt, melyért küzdenek. A legtöbben csak élnek és mivel az élet mozgás, csak mozognak, de nem tudják, hová, merre. Én a hőseimnek morális ! öntudatot kölcsönzők, úgy állítom be őket, mintha céljukat ismernék, még akkor is, ha egészen szürke hétköznapi emberek. — Dehát mit tegyenek azok, akiknek nincs meg ez a morális öntudatuk és mégis morálisan akarnak élni — hangzik föl ismét egy kérdés. — Azok né állítsanak semmit, hanem csak adjanak — feleli Pirandello. Este elmentem a „Cosi é (se vi pare)" előadására. Az Aréna Naziónale-ban játszik Pirandello Ez a színház nagy, sivár, minden intim jelleg líijiáii van. Dé^Piránöelíd-oly egyszerű eszközökkel dolgozik, annyira mellőz minden hatásvadászat^t, hogy talán szándékosan választotta 'éppen ezt. '; Amilyen si- ! vár a színház, olyan kopár a szjnoad is, díszletről alig lehet szó. M'udén érdeklődés a darab lüktető erejére és a színészek élénk já- íéKára konceut-álódik Az előadás után alkalmam volt Pirandel- léval külön is beszélgetnem. Kkk *r elmondotta, hogy cs*dí nyolc év óta ír színdarabokat, ötvenéves ‘íj-dg c-u.rin reipnyt é« novellát irt. Színházát tavaly áprilisban nyi- : tóttá meg. Három évvel ezelőtt még középiskolái tanár volt és valahányszor a tante- | rembe lépett, becsukta az ajtót a művész elől: az iskolában kizárólag tanár volt. De : amint kilépett a tanterem küszöbén, levetette egész tanárságát és ismét művésszé vedlett. — Érdekes, hogy Olaszország, amely annyi festőt, szobrászt, zenészt termett, csak kevés drámaíróval dicsekedhetik - mondtam. — Igen, de az a kevés kiváló: Goldom, Ferrari, D'Annunzio. Saját magát szerénységből nem emlithette. Csakhamar kipótolta mu’asztását és hozzáfűzte: az olasz színházat I pedig én teremtettem meg. — Kit tart Mester a legnagyobb európai drámairónak? — Ez igen kényes kérdés és különben nagyon egvéni dolov, én például végtelenül szeretem Bemard Shawt. — Hát a közönség közül melyiket tartja a legintelligensebbnek? — Mikor Parisban szinmkerültek darabjaim, még egészen újak voltak és a francia közönség pompás simulékonyságával jól szabaditő ige legyen: ügy annyira, hogy Ma- dáchot tulajdonképen ma sem, a százados ünneplés után sem értjük igazában. Csak aki a saját belső élményei során jutott odáig, ahová Madách már egy évszázaddal ezelőtt elérkezett: fedezi fel, hogy Madách nehézkes sorai milyen mély tartalmat takarnak. A naiv hiteknek neki-neki futó Ádám és a bíándult, kaján Lucifer a magyar lélek antagonizmusát jelképezik. A tragédia záró szavai, a maguk ügyetlenül odavetett voltában, holmi esetlenül előráncigált, papos-lapos vigasz gyanánt hatnak első látásra; pedig ez a művésziét!énül kicsúszott mondat •roppant távlatot nyit meg a magyar vallás számára. Mert ez a mondat az egyetlenül lehetséges magyar hit alapérzését hordozza magában; mert a hivő agnoszticizmus a magyar lélek egyetlen lehetséges hitvallása. Naiv gyermeki és szertelen kedélyekből valami szép, derült, ösztönös hit fakad az élet értelmére és értékére vonatkozólag; de — a dogmatikus hivő bizonyossága nélkül. A magyar lélek nem tagadhatja az életet. Sokkalta intenzivebb és mélyebb életérzései, áb- ránujai és ellágvulásai vannak annál, semhogy az élet értékét tagadásba vehetné. De viszont nem bírhat a dogmatikus hivő bizonyosságával sem, mert annál sokkalta luci- feribb az értelm e, józanabb és ki ábrándultabb a racionalizmusa. Vidám, bizakodó, ünnepi zr. ndoklat ismeretlen állomások felé az ő hite; nincs erre jobb szó: hivő agnoszticiz- mus. „Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál ..." 5. Hivő agnoszticizmus! íme tehát a magyar vallás; ami azonban eddig nincs feltárva sem próféciában, sem költészetben, sem filozófiában. Torzó. Matolcsy Miklós.
