Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-19 / 65. (1103.) szám

^3^<ÍM-AVA!tSkailHÍRIiA2 íielh ea es Nir.csics nem területi engedményekről tárgyait Budapest, március 18, Budapesti szer-, fcesztősdgüak jelenti telefonon: Bethlen Ist­ván miniszterelnök Géniből való elutazása előtt fogadta a Pesti Napló munkatársát. Bethlen kijelentette, hogy a népszövetség tegnapi határozata kel­lemetlen hatású, azonban valószínűleg nem lesz súlyosabb nemzetközi kövek kezménye. írtjának eredményéről a miniszterelnök ki jelentette, hogy az teljes sikerrel járt, A sokat hánytorgatott pénzügyi ellenőr- rl3 kérdése csak a júniusi ülésen kerül sorra, e tekintetben tehát vereséget nem szenvedhetett. Ezt a hirt csak tendenciózusan kolportálták egyes érdekelt magyar körök. Nincsics jugoszláv külügyminiszterre! csupán kereskedelmi és gazdasági vo­natkozású tárgyalásokat folytatott, terü­leti kérdésekről szó sem volt. Megegyeztek abban, hogy a jugoszláv-ma- gyar kereskedelmi tárgyalásokat a közel jö­vőben újra megkezdik. A frankaffért illető­leg azt a meggyőződést szerezte, hogy a K-. a lehető legenyhébben ite-i meg az ügy A és nem tekinti nemzetközi jelentősé­gűnek. Bethlen pénteken érkezik vissza Buda­pestre. Uttalan utakon útlevél nélkül Jé, hát hol itt a határ? — „Alkalmasint cltó­vedtünk“ Országhatár, március közepe. Amikor egy évtizeddel ezelőtt fiatalos lelkesedéssel bennültünk a katonavonatban, tizenkettőn egy fél Pullmann-kocsjban, de büszkén vágtuk ki a magunk szerzetté nótát: „Megy a gőzös, megy a gőzös Udvarhelyre, Udvarhelyből, Udvarhelyből a hegyekbe ...“ A vonat ablakában nyári szellő játszott a pi- Tos-febér-zöld zászlócskákkal, fiatal asszonyok, pirosarcu, elevenen perdülő nagyaíföldi ma­gyar lányok hullámzottak el alatta és messzi­ről integető tanyákról beverődött a megboly­gatott magyar humusz illata. Húsz korona volt a zubbonyzsebemben és két doboz ciga­retta a borjúmban. Úgy vágtam neki a világi- égésnek, báró Groedel tönkretett erdeinek. Valahogy így került elém a múlt, amikor a Losonc—kalondai vicinális túlfűtött kupéi jában üldögéltem, elszántan a teljes ötperces utazásra Rapptól Kalondáig. Jobban mondva: Kalonda-orszáehntárig. Mert itt már csak út­levéllel vagy határátlépési igazolvánnyal szo­kott mászkálni az idegen ember. Knud Rasmusen utazót a Távoli Kelet legkeletibb pontján megállította az orosz őr­szem. Itt békében haladok el a korcsma mellett, ahol békésen megfér egymás mellett a két felírás: ..Községi korcsma** és „Csehszlovák vámhivatal.** Hosszú szénásszekerek jönnek meízra- kodva a kövezett utón. A magyarországi Tar- nócről vásárolták a szénát. Jónapot adj* Isten! — A.djon Isten! Honnan, honnan? — Odaátról, — mondja a narvbajuszu magyar s visszaint Magyarország feló.-i- Onnan hozzák a szénát? — Onnan- Tiz koronával olcsóbba kerül métermázsája mazolvánnval, vámmal egvütt. E~v ilyen szekéren száz koronát megspóro­lunk.-1- Mi újság odaát? — Semmi olyan Jdi’önös. Legfittebb, hogv jó bor vpn a szövetkezetükben. Kell is az üven sáros időben. Elköszönünk egymástól. A kövezett ut nemsokára belevesz Macyarországba, két or­szág sara tapossa itt egymást A kalondai malóm félreesik az úttól. Arra járnak át az Ipoly innenső oldalára Vü­kére s hová. Innen már csak em^-kétszáz lénés a ha-‘ tár. Egy kis hidacska esővizmosta árok felett. Idegen ember akaratlanul i# megkér­dezné: — Jé, hát hol itt a határ? Mert a két kunvhó bizony me^buiik a zöld határban, az esőmosta vakolat, mint passziv védőfegyver takarja be oldalait. ..•Egyszer — a fáma mondja — két do- hánvesernpész vetődött a kalondai malom fe’é. Innen voltak az Tnolvon és csehszlovák fináncok sétá’tak az Jnolv másik oldalán is. A két alsőnőorrádi fiata1,nmher m^gva- karta a f^i°huhját. Azt mon^ia az egyik: — Alkalmasint eltévedtünk. A másik szomorúan bólint. És *zéneé^ésen umr jártak, ir>’rrt a két reirU^nbef'd ^et^en’ber. ak{k a dunomorsi cseh ce,',r><->(::r(Urr'(5i je1'',n’]<eztek a miammr nemzeti hadseregbe. Azaz — vitték őket Besztercebányára s egy pár hónapig olt töri hették a fejüket, hogy milyen furcsa is a ha­tár. Különösen a csempészeknek. A tizenkilences esztendőkben Rapp és Kalonda még Magyarországhoz tartozott. Az uj határkiigazitás után került Csehszlovákiá­hoz s bizony, ha nem ide csatolják őket, a két falu el van zárva a losonci piactól, ahová va- ecnszámra szá'Utiák nváron a paradicsomot, ősszel meg a káposztát. Néha maguk a cseh vagy morva kereskedők küldik a kosarakat és veszik meg helyben a sok piros paradicso­mot. Hamarjában nem tudom, melyik város nevezetes a paradicsomkereskecleíemről, de minden rosszmájúság nélkül állítani merem, hogy a kalondai paradicsom idegen gyári címkével el’átva nagy kedvességnek örvend, akárcsak a máshol termelt — znaimi uborka, Munkács, március 18. Horváth Kálmán roszinszkói színtársulata a véletlen játéka, folytán március 15-én mutatta be Herczeg Ferenc „A Hid“ cimü történelmi szin- játékát. Óriási közönség töltötte meg a nézőteret. Előadás előtt It Vozáry Aladár tarlóit bevezető előadást magvas, értékes szavakban, költői lendü­lettel ismertette a 40 éves irói jubileumát ülő iferczeg Ferenc érdemeit. Ezután megkezdődött a nagysikerű szinielcadás. Horváth Kálmán a darab bemutatásával teljesen kárpótolta a közönséget. A jó drámai együttes teljes erővel dolgozott a si­kerért, amely nem is maradi el. Széchenyi szere­pében Gregus, József nádor szerepében Turóczi Gyula, Varga Imre mint Wesselényi és Tarján Gyula mint Kossuth a legjobb tehetségüket ad­ták. Soltész Annv, Tóth Magda, Latabár, Déry Markovics és Sándor nívós alakítást produkáltak, Petrik József rendezése kifogástalan volt. A kö­zönség lelkesen tapsolta az előadást. Sajnos „A H:d“ előadása kulturbotrányt idé­zett fel Munkácson. A tanügyi hatóságok, hogy a magyar ifi juság a lélekemelő darabot meg ne néz­hesse, a magyarnyelvű középiskolában, a kereskedelmi akadémiában, $ a munkád esi ruszin középiskolában az. igazgatók Fdris, március közepe. Azt ugyebár méltőztatik tudni, hogy a francia parlament a Palais Bourcon-ban tartja üléseit? Ha igen, akkor ön bizonyára tisztában Van a Bour­bonok palotájának ez idő szerinti rendeltetésé­vel is. Akkor ön tudja, hogy ez a hely, ahol a francia nemzet képviselői, hosszabb-rövidebb idő óta azon fáradoznak, hogy lehetőleg minél mesz- szebb távolodjanak el a glolre nemzetének egye? temes érdekeitől és kézzel, lábbal, torokkal, ha kő kövön nem marad is, megvédelmezzék a vár lasztók osztályérdekeit. Egyik csoport a kereskei dőket védi agyon, a másik az iparosokat, a har­madik a parasztot kiáltja ki a nemzet éltető ele­mének, a negyedik a munkásokból él. Tegyük ke­zünket a szivünkre és valljuk be, hogy itl, Francia- országban, ez utóbbiból egészen jól lehet élni. Na, már most, amikor ezek a különböző osztályérde­kek a Bourbonok palotájában, a nyílt színen ősz- szpütköznek, ezt nevezik, parlamentáris kifeje­zéssel élve — politikai cirkusznak. Vagy: szín­háznak. Éppen ezért a közönség számára fenntar­tott karzaton, az első sorban, csakis elegánsan öl­tözött hölgyek foglalhatnak helyet. Mint minden rendes színházban. Cirkuszi, színházi előadás tehát már veit a Palais Bourbonban és ha a jó Isten még sokáig élteti a mai összetételében, lesz ezután is. Bál, kivílágos virradatig tartó táncmulatság, amikor a jazz-band pokoli harsogására a legöre­gebb szenátorok is úgy ropták a ljupa-hupát, mint mi jogászkorunkban a soupéesárdást, — ilyen tán­cos, pezsgés, mámoros éjszaka ritkán van a Pa­lais Bourbonban. Most Edouard Herriol, a francia képviselőház érdemekben dús elnöke rendezett egyet. Sietve je­gyezzük föl, hogy a polutuai bál minden részle­tében tökéletesen sikerült már azért is, mert ezen aa éjszakán egyetlen szó nem esett a politikáról. Erre az egyetlen éjszakára sikerült Herr:o!-nak a a politikai ellenfeleket ugyannyira kibékíteni, hogy például éjfélkor Poinearé átölelte lllum szo- cinlislavezórt ég kevés híjjá volt, hogy homlokon nem csókoltak egymást. A hál legelegánsabb asz- szonya a vendéglátó háziasszony volt, madame Herriot; a legszebb pedig C ni linux felesége. Cail- lauxnét a hódolok egész serege vet le körül, kö­zöttük a szovjetkövef, Itakovski elvtárs, aki szel­lemes csevegésével különben is nagy sikert ara­tott a jelenlevő asszonyok körében. Az urak közül a legnagyobb feltűnést Iiouis- son, a képviselőház alelnöke keltette, aki szmo­kingban jelent meg a bálon — fehér nyakkendő­vel. Herriot a va-sora után félre is hívta kollé­gáját és megkérdezte tője, hogy miért nem ('makkban jött, Bocidon a fejő búbjáig elvörösö­dött és nagy zavaróban azzal védekezett, hogy vagy az Apátfalván készített — angol szövet. Knud Rasmusennek vissza kellett térni az orosz határról- Én bántatlanul, de óvatosan sétálok át az Ipoly gerendákból tákolt, kes­keny hidján és elnézegetem a két kupéból álló „kalondai gyorsot**, amint igazi vonat módjára pö*ög vissza Losonc felé. Aztán nagyhirtelen összehasonlitom a „Technik iür A!le“-ben látott ui amerikai mozdonylipusok- kal. És szívből, jókedvűen nevetek fel a zöl- delő mezőben, mint a tavaszba szabadult gye­rek. Lám: jól mondja a régi nóta, hogy min­den csak komédia. Komédia a vonat, a re­pülőgép, az apró házikók, a két határházikó; s mi, harcoskedvü, hol lármázó, hol szomorú emberek is komédiások vagyunk csupán, kö­zönséges komédiásai az Életnek. De ezt nem illik megmondani,,. Farkas István. utján kihirdette, hogy „A Hid“ előadá­sára az ifjúságnak elmenni tilos. Munkács őslakos magyar társadalmát megdöbben­tette a tanügyi hatóságok terrorisztikus tilalma. Mindenki várja, hogy a kulturbotrányt az illeté­kes fórumok elé vigyék. Még megdöbbentőbb volt, hogy a második előadás előtt, Horváth színigazgató a munkácsi •rendőrbiztosság utján végzést kapott; a Civilny Spravalól, melyben a Civilny Sprava az előzetesen megadott engedélyt visszavonja és a további előadá­sokat indokolás nélkül betiltja. Ugyan­csak átiratot kapott a rendőrbizlosságlöl II. Vozáry Aladár is, melyben a rendőr­ség betiltja az emlélcbeszéct azon részének előadását, amely „A llid“-dal foglalkozik. A második esti előadáson zsúfolt közönség töltette meg a színházat. Még senki sem tudott a betil- társról, Mikor Vozáry Aladár bejelentette, hogy a darab előadását nem engedélyezték, pfuj-kiállások feleltek a döbbenetes hírre, A közönség azonban mindvégig nyugodtan viselkedett, senki sem hagyta el helyét és végig hallgatták a hirtelen műsorváltozás folytán előadott darabot. A magyar körökben óriási az elkeseredő#. egész biztosait! a szobaasszonya vágta !« a frakk fecskeszárnyát. Mindaddig, ainig Herriot nem fi­gyelmeztette, ő meg volt arról győződve, hogy frakk van rajta. A felfedezés után Bouisson any- nyira restelto a loilettügyet, hogy egész éjszaka egy karosszókben ült. Hiába csalogatták a legszebb asszonyszemek, nem mozdult meg. Pedig a fran­cia parlament alelnöke egyike # legjobb fox-trott- láncosoknak. Annál virágosabb volt a kedve a kis, öreg Doumer-nak, aki ezen az éjszakán még pénzügy- miniszter volt. Sűrűn kocintgatott a pezsgőspohár­ral, hangosan, tele torokkal, jóízűen nevetett s mikor Poinearé Caillaux feleségét kérte föl a tánc­ra, Doumer valami olyasfélét kiáltott, hogy: „Solise halunk meg!'* Akkor még nem sejtette szegény, hogy két nap inulva ugyanaz a Léou Blurn fogja megbuk­tatni, amelyik ezen az éjszakán olyan szolgálat- készen töltögette poharába Franciaország gyön­gyöző nedűjét. Éjfél után két órakor még állott a bál. Puk­kantak a pezsgőspalackok, a képviselőház huszár­jai a gazdagon megtérített büíféből hordták a cse­megéket, a teremben a barométer higanya egyre szökdécselt fölfelé, a hölgyeknek csillogóit a sze­me, az urak pirosak voltak, a zenekar teljes len­dülettel működött, kint a folyosókon a teremőrök és a szolgák verték össze már a bokájukat. Aztán egyszerre, hirtelen koromfekete sötét­ség támadt a teremben. Rövidzárlat. A jókedv elementáris erővel tört ki erre a váratlan meg­lepetésre, a zenekar tovább játszott, a párok to­vább táncoltak, öt perc alatt klreparáliák a hibát és felragyoglak a villanykörték ezrei. Ekkor meg jött a másik meglepetés. A zenekar elhallgatod ős hiába ujráztak a nekitüzesedett táncosok, a zenekar tagjai elkezdtek pakkolni. Nekik csak két óráig szólt a inegbizutásuk, mondogattak. Végre is Herriot, a házigazda, hosszas alkudozá­sok után visszaültette a helyére a zenekart. — Vive Herriot! — zúgta erre a lelkes kö­zönség. Közöttük Raymend Poinearé Is. Herriot pedig egy fotöjben, a hasán pihentetett kezekkel, neki- pirosodod, mosolygó arccal, megelégedetten szem- Iélto jókedvű vendégelt. Ha néha el is komoro- dott az arca, annak, mint minden jólnevelt fran­cia politikus tudja, csak egyetlen egy oka volt. Herriotnak ezen az éjszakán nem volt szabad pi­pára gyújtani. Mert frakk és pipa — elég baj — de nem illlenek össze. Szegény Ilerriotpak, va­lahányszor eszébe jutott az ő drága kié rövid- szárú angol pipája, hát ugv sz' nvédett, hogy majd­nem sírva fakadt az is, aki nézte. A Palais Pourbon-láluak ez volt a? egyetien szomorú epizódja. Munkácson betiltották „A hid“ előadását A ruszinszkói Civilny gpravj* mcgcsufolja a kulturszabaűságot már nem engedélyezték « AP. M. H. tudósítójától — A második előadást Amikor Poinearé Caillaux feleségével láncol Tápé, pezsgő ős virágos jókedv a Bourbonok palotájában 1026 március 10, péntek. [ Zábráczky József I A gyászkeretben egy telőtől-talpig de­rék, kedves egyéniségű, kiváló személyi tu­lajdonságaiban tisztelt, a nemzeti társada­lom számottevő tényezőjeként szerepelt iga­zi magyar ur neve foglaltatik. Zábráczky Jó­zsef törzsökös abauji, buzilai családból szár­mazott. Jogi tanulmányainak elvégzése után közigazgatási funkciót vállalt, Abauj vár­megye szolgálatába lépett és mint közigazr gatási tisztviselő utoljára a szepesi járás íő- szolgabirája volt. Az 1910. évi választásoknál munkapárti programmal képviselővé válasz-, tolták, amely minőségében Tisza Istvánnak volt hű és lelkes követője s a forradalomig tagja volt a feloszlott képviselőháznak. A po­litikai életben higgadt, előkelő, úri gondol­kodása számtalan tisztelőt és barátot szer­zett számára. A háború kitörésekor Zábráczky mit sem gondolva a képviselőknek kijáró had­mentességgel, a frontra sietett, ahol hosz- szabb ideig az egyik huszárezredben mint tartalékos tiszt teljesítette kötelességét. Ami a háború után következett, a különböző for­radalmak és a magyar föld tragikuma őt is nagyon megviselték és a nemzeti érzés fáj-í dalmával vonult el az aktív poétikától. Egy ideig a mi körünkben élt Szepsiben s ki­vette részét az első idők szenvedésből is. lllaván internálták # a börtön levegője kezdte ki a daliás férfi tüdejét. Kiszabadulva börlönélményeit gyönyörűen felépített bör- lönnaplójában derűs nyugalommal irta meg, Ezek a feljegyzések a Kassai Napló ha-áb- jain jelentek meg s mindig értékes korlörlő-, nett dokumentumai maradnak a szlovént kői magyar kisebbség sorsának. Három évr vei ezelőtt elköltözött közülünk s Magyaror­szágon régi irói ambíciójának szenteito éleiét. Több novellája jelent meg különböző la­pokban, majd „Jól van!** című regényét egy budapesti kiadó bocsátotta a könyvpiacra. A szép magyar világ képeit lelke áttükröztetta kedves hangú Írásaiba, amelyekben a tiszta magyar világ fölött, amelyet szeretettel raj-, zolgatett, megcsillant egy igazi talentum ereje és sokszor hintette he történeteit a magyar humor csillogó bája. Egyre nagyobb olvasóközönséget szerzett magának és amb kor kiforrott volna egy uj magyar elbeszélő erős egyéniségű talentuma, súlyos betegsége kiütötte kezéből a tollat, amelyet annyi szer retettel és bensőséges érzéssel forgatott Tüdőbaja leverte az egykor daliás em­bert s utóbb hónapokig vergődött bajával a budakeszi Erzsébet-szanatóriumban. A küz­delem, sajnos, hamarább ért véget, semmint azt barátai remélték, A tavaszi nap első su­garánál búcsúzott el a még téliesen hideg természettől, fájdalmas szimbólumaként an­nak, hogy az igazi tavaszt már nem érheti el. -------------------------­--------­Bi csérdy mester megszöktetett egy növényevő urileányt A házasságlörS próféta, vagy a tökmagtől a szerelemig Az erdélyi vegetáriánusoknak is megvaH a maguk külöu házi szenzációja: Ricsérdy mester, az Ada-Kaleh-szigeti apostol, minden növényevők büszkesége, megszökött a feleségétől titkárnőjé­vel, tíerber Jolánnal. A két növényevő romantikus szerelmének érdekes háttere vau. Gerber Joián, egy gazdag pestszentlőrinci kereskedő leánya, már régebb idő óta gyomorbajban szenvedett. A fiatal, csinos leány sorra járta az összes budapesti gyomor- spcciaiistákat, akik azonban nem tudtak rajta segíteni. Ekkor a szomszédjuk, aki már regtől fogva lelkes bicsérdysta volt, azt ajánlotta neki, hogy próbálja meg a vegetáriánus koszttal. A kúra pompásan be is vált. A leány a sok sárga­répától, spenóttól, almától, tökmagtól és kalarábé, tót visszanyerte makkegészsógét és hálából fel­csapott Bicsérdy-rajongónak. Gerber Jolán, nagy­mennyiségű aszaltszilva fogyasztása után, egy szép papon leutazott Ada-Kaleh szigetére, a mes­ter luszkulánumába, ahol a vén növényevő tit­kárnőjéül fogadta fel a szőke leányzót. Hogy milyen fontos titkai voltak a mesternek, .az örök titok maradt. De tény, hogy itt, a sziget vén tölgyfái és gyönyörű hagymás-ágyai között — botanikai kifejezéssel élvg — csírázott ki a két növényevő szivében az a hatalmas szerelem, amely most aztán arra kényszeriletle, hogy fakép- nél hagyja a családját és a szőke démon karjai között keressen uj lehetőségeket és boldogulást az életben. Az elmúlt héten a legnagyobb titokban összecsomagolt Bicsérdy mester, Gerber Jolán kíséretében csónakba szijlt és etevesett a legelső vasútállomásig. Meg sem álltak Marosvásárhelyig. A feleségének pedig egy levelet hagyott hátra, amelyben bejelenti, hogy megindítja ellene 8 válópört, vógkiejégitésűl azonban r?á hagyja aj Ada-Knleh-szigeü hájjt a minta-veteüiéuyg* kwt» tel együtt. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents