Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-17 / 63. (1101.) szám
4 ^^OM-yVUfitoRHIRLAE 1926 március 17, szerda. Felhívás Sziovenszkó és Ruszinszkó területén élő vakokhoz Kedves Sorstársak és Sorstársnök! Sorstársi szeretettel értesitlek bennete- Ket, hogy megalakult a Szlovenszkói és Ru- szinSzkói Vakok Országos Szövetsége,. melynek oólja a vakok között a hiányzó kulturális és társadalmi kapcsolat létesítése, továbbá exisztenciájuknak minden irányban való hathatós támogatása, valamint mindennemű, a vakok érdekeit érintő ügy előmozdítása. A Szövetség megalakulásának eszméje kizárólag tőlünk, a vakoktól ered és minden más hasönnevü egylettől vagy intézménytől telje .n különálló, annak vezetőségét pedig az eddig legagiiisabb sorstársaink közül választotta ki az alakuló közgyűlés. Mindannyiunknak elsőrangú érdoke tehát, hogy a kibontott zászló alá sorakozzunk, ezért felkérlek benneteket, hogy nemzetiség, kor és felekezeti különbség nélkül, akár látó, akár vak Írásban haladéktalanul jelentsétek be csatlakozási szándéktokat és lakhelyeiteket az elnökségnél, azzal a megjegyzéssel, hogy helyet foglaltok-e már hasonló vagy más intézményben. Szövetségünk teljesen mentes a politikától, annak közelebbi céljairól szívesen szolgál felvilágosi- tással az elnökség. A legközelebb megtartandó közgyűlésről személyenként, posta utján kiértesít az elnökség. Jelentkezzetek tehát azonnal s addig is sorstársi szeretettel üdvözöl benneteket Léva (Levice), március 16-án Dobroritzky János elnök.; A szépasszony ellenőre A történet egyik bőse Angéle Meunier. Igen szemrevaió, szép leány. Egyszerű, sőt szegényes ^ruhában is nagyon hóditó jelenség. Kedves, mosolygó arca, a természettől piros ajkai, huncut szemel a férfiak veszedelme. De Angéle erélyesen ver vissza minden támadást. Csak az oltáron át — ez a jelszava és ettől nem tágít. A másik szereplő Paul Tavenart. Magánzó, de szereti az életet Hatvanegyéves, de a szive meg fiatal. Két unokája van, de erről szeret megfeledkezni. És milliomos. Tavenart meglátta a bájos Angélet és megszerette. Hatvanegyéves szivének minden lángolásával. És elhatározta magában, hogy Angolét feleségül veszi. A leány gondolkodási időt kért. Tavenart mindenképen meg akarta nyerni a leány vonzalmát. Elárasztotta őt ajándékaival. Beszélt a szép* a gondtalan jövőről. Biztosította a leányt, hogy házasságuk napján örökösévé teszi. — Vagyonon! egy millió — szólt az öreg szerelmes —, ezt kapja tőlem hozományul. A gyengédség ily nagysága meghatotta a leányt és feleségül ment a hatvanegy esztendős Tavenarthoz, aki megtartotta szavát és végrendeletében feleségét tette meg egyetlen örökösének. Van Franciaországban egy törvény, amely kimondja, hogy második házasság esetén a vagyon háromnegyed része az első házasságból származó gyermekeké. Tavenart ismerte ezt a törvényt és azért titkolta el, hogy vagyona nem egy millió, hanem kettő. így azután gondoskodott a feleségéről és gondoskodott a bét unokáról is. A szép asszonynak a második millióról sejtelme sem volt. Mikor azonban boldog házasságának nyolcadik hónapjában férje meghalt és a végrendeletet felbontották, megtudta, hogy két milliónak lenne örököse, ha a két unoka nem élne. A fiatal özvegynek fájt az elvesztett millió. Hogy szerezhetné meg? Adüig-addig tárgyalt ügyvédekkel, míg azután megtudott az egyiktől valamit. Ha Tavenart urnák fia született volna, akkor az lenne az általános örökös — jelentette ki az ügyvéd. Az özvegy meglepetten, nckipirultan kiáltott fel. — Igen? Hiszen akkor... — Vagy úgy? Akkor nincs baj — mondta az ügyvód. —* Szegény Tavenart barátom! Kár, hogy nem érte meg ezt az örömöt A kél unoka gyámja, amikor meghallotta, hogy az özvegy nemsokára egy kis Tavenart-nak fog életet adni, éppenséggel nem örült meg ennek a hírnek. De résen akart lenni. Megbízta egyik barátját, hogy titokban, észrevétlenül legyen a fiatal özvegy ellenőre. Kisérje el mindenhova, tartsa szemmel és ha a várt esemény bekövetkezik, tudassa azonnal. Az ellenőr tehát munkába lépett A szép agszonv egy ideig Parisban élt, azután elutazott Olaszországba, Novarrába. Ott élt ugyanis öreg dajkája, Sara Forni és annál akarta bevárni a kis Tavenart megszületését. Van de Pitterie-nek, a két unoka gyámjának parancsára az ellenőr ugyancsak Novarrába utazott. A kis városkában nem volt nehéz a fiatal özvegyet figyelemmel kísérnie. És az ellenőr a következőket tapasztalta. Az özvegy ?ara Fomi-nál lakott. Egy ideig még kijárt, azután nem vólt látható. Majd napok múlva nagy járás-kelés volt a dajka házában. Az ellenőr sejtette, mi történik. Ismét nőhány nap nuilva a pap megjelent Sara Fórra-nál és rövid idő múlva kis koporsót kísértek ki a házból. — Az újszülött meghalt! — újságolták a szomszédok. A kis Tavenart tehát alig élt néhány napig. Nem élvezhette apjának millióit, az édesanyját mégis hozzásegítette az örökséghez. Az ellenőr — akinek megbízatása most már lejárt ós akinek már nem volt mit ellenőriznie — épen cl akart utazni, amikor úgy félfüllel meghallott valamit. Érdeklődni, nyomozni kezdett és csakhamar megtudott egyet-mást. így értésére esett, hogy mihelyt a szép özvegy megérkezett Novarrába, a dajka azonnal érdeklődött, kik azok a nők, akiknél gyermek születése várható. Egy Cesanne Cassini nevű asszony volt egy ilyen. Ennek ekkor született kis gyermeke, de két nap múlva visszaröppent az égbe. Ezt a kis gyermeket csempészte be a ravasz dajka Tavenartnéhez és ezt temették el mint Charles Annand Tavenart-ot, Paul Tavenart fiát. Az olasz rendőrség az ellenőr ur feljelentésére elfogta Sara Fornit, a dajkát. Az özvegy akadálytalanul elutazhatott, de mire Franciaországba ért, már várta a rendőrség. A kihallgatás alkalmával nem is tagadta tettét. Az özvegy egyelőre még szabadlábon van, do az örökségből semmit sem kapott, ügyvédje ugyan azt vitatja, hogy 500.000 frank, tehát a két millió vagyon negyedrésze, mindenesetre megilleti őt, do a szigorú árvaszók még ennyit sem engedélyezett. Végül már csak 10 000 frank előlegei kért Ennyit sem kapott. De az unokák gyámja, Van de Pitterie, a szemfüles ellenőr urnák kiutalta ezt az összeget. Meg is érdemelte. ját annak, hogy hogyan lehet a mikrobát darabokra vágni. A mikrobákat valamely folyadékban tenyészti ki s ezt a folyadékot beleönli egy olyan készülékbe, melyben hetven kis Gilette-penge (de a valódi GUettenek csak tizedrésze mindegyik), oly őrült gyorsasággal működik, hogy percenként 28 millió „metszés*4 megy végbe a folyadékban. Egy órai működés után a készülék a mikrobák milli- árdjait darabolta fel. A mikroba ettől persze nem múlik ki, de hatóereje nagyon csökken. Ennek pedig az a haszna, hogy ha egyes oltóanyagokhoz feldarabolt mikrobákat használnak, az oltóanyagból nagyobb mennyiséget lehet alkalmazni veszély nélkül s igy az eredmény is biztosabb. Tavasz a faluban A tudomány már kopogtat az Ég boltozatán Darabokra vágják a mikrobát, melyből ötmillió darab még láthatatlan Minden nap uj csodákat produkál Ugyanakkor, amikor a tudatlan, nem nevelt néptömeg seregestől vándorol a „delejező44 asz- szonyhoz és egyéb kuruzslókhoz, a természettudomány terén egymást érik a beláthatatlan jelentőségű felfedezések, melyek uj korszakot nyitnak meg az emberi kultúra történetében. Az égbolt fizikai valóság A rádiő-hullámok tovaterjedésének szökdécselése azt a gondolatot ébreszti fel az emberben, hogy a rádió-hullám valahol fent a magasban ellenállásra talál s onnan visszaesik a föld felszínére. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az égnek boltozata van, melybe a rádióhullámok beleütköznek. Az angol admiralitás már régóta kísérletezik, hogy a rád'ó-hullámok tovaterjedésének pályáját megállapítsa. Egy hajó kiiudul az Óceánra s egyenes irányban haladva négy órai időközökben e jeleknek a felfogásakor azt tapasztalták, hogy a hullámok erősségét tekintve, a felfogott jelek igen nagy különbségeket tüntetnek fel. Legerősebbek a jelek akkor, ha a hajónak az állomástól való távolsága pontosan többszöröse annak a távolságnak, mely a rádió-hullám egy-egy „ugrásának44 megfelel. Az angol Rádió Research Board megbízásából R. L. Smith és R. H. Barfield kísérletek és matematikai analízisek alapján megállapította, hogy a legnagyobb magasság, melyet szökdécselése közben a rádió-hullám elérhet, kilencven kilométer. Tehát Jeleltünk kilencven kilométer magasságban kell lennie valaminek, amibe a rádió-hullám beleülödik s amin nem tud. áthatolni. Mondjuk, hogy ez a „valami44 a mennybolt. Do mit szói ehhez az a tudomány, mely a légrétegek tanulmányozásával legtöbbet foglalkozik: a meteorológia? A meteorológusok már megállapították, hogy fejünk felett tiz kilométer távolságban a levegő összetétele egyenletessé válik, mert a levegőt jól összekeverik a szelek, melyek ezen a magasságon felül nem mennek. Tiz kilométer magasságig nagy mértékben csökken a levegő hőmérséklete, de tiz kilométeren felül egyenletessé válik egészen hatvan kilométerig. Hatvan kilométeren felül ismét a hőmérséklet csökkenését regisztrálják a ballonok egészen száz kilométerig, — addig a magasságig, ahol az „Északi fény44 tüneményei láthatók. Valószínű, hogy száz kilométer magasságban a levegő már elemeire bomlik, a könnyebb elemek, a hélium ós a bydrogén már kiválnak belőle. Vessük egybe azt a két dolgot, hogy a rádióhullám kilencven kilométer magasságig emelkedik ós hogy száz kilométer magasságban a levegő már elemeire bomlik. Mi történik ott fenn a magasban? Erről a világ legelső tudósai között óriási vita folyik. Elektronok verik-o onnan vissza a rádió-hullámokat, mint Eccles dr. és Sir Joscph Larmor gondolja, vagy más égitestekről jövő rövid hullámú, roppant átütő erejű sugarak, mint Millikan, az uj atom-elmélet legkiválóbb tudósa állítja, — nem tudjuk. Ezen a téren minden csak találgatás ma még; do bizonyosság, tény az, hogy 90—100 kilométer magasságban a fejünk felett oly fizikai állapotok vannak, melyek a rádió-hullámokat nem bocsátják át, amelyek tehát akár a légkör burkolatának, akár az ég boltozatának tekinthetők. A radon legyőzte a rádiumot C- H. Bioi dr. pittsburgi tanárnak évekig tartó kísérletezés után sikerült egy olyan rádium-gázát előállítani, melynek hatása szinte összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a rádiumé. Egy uncia, azaz 28 gram rádiumnak az ára ma kétmillió dollár. A Bioi tanár által „radonnak elnevezett rádium-gáztól ugyancsak egy uncia öt milliárd dollárba kerülno. És a radon mégis győzedelmeskedik a rádium felelt, mert csak kétezerötszázszor drágább, mint a rádium, ellenben százhatvanezeíszer nagyobb az ereje. így egybevetve az árát és az elérhető rádium-hatást, a radon végeredményében hatvannégyszer olcsóbb, mint a rádium. Milyen lesz a jövő konyoro? Olyan jó lesz, mint amilyen volt a nagyanyánk idejében. A malomipár hatalmas fejlődése megrontotta a kenyerünket A búzából nagyszerűen kiőrlik a lisztet, de a lisztben már űncsenek benne azok a vitaminok és fémsók. melyek benne voltak a búzában s amelyek az emberi életre olyan fontosak. A modern kémia legnagyobb feladatai: visszaadni a kenyérnek azt, ami belőle elveszett Kenyérgyárai?, melyek szigorúan tudományos alapon dolgoznak, ma még csak Amerikában vannak s olyan kenyeret produkálnak, melyben benne van minden, ami az élethez szükséges. A liszthez persze viz helyett tejet használnak, élesztőjük a legtisztább kémiai termék, melyet emberi kéz nem érinthet s a kemence levegőjét kémiai tisztasággal szűrik, mossák, fűtik ós hütik s minden helyiségnek, melyen a készülő kenyér átmegy, a hőmérsékletét oly speciális hőmérővel ellenőrzik, mely pontosan mutatja egy foknak a századrészét. És mindez miért van? Mert a jó kenyér az emberi energia legjobb forrása. Mogöltck a fájdalmat A sebészet csaknem olyan régi, mint az emberiség. A legrégibb egyiptomi múmiák is bizonyítják, hogy alig van sebészeti műtét, melyet már négy-öt ezer évvel ezelőtt ne ismertek voI\a a sebészek. Egy nagy operáció a régi világban persze fájdalmasabb volt, mint ma, — de azért ismerték az érzéstelenítést a régiek is. Mindenféle bóditó szerekkel, gőzöléssel, stb.-vel igyekeztek csökkenteni operálandó beteg öntudatát Tutankamen idejében még egészen primitív volt az érzéstelenítés: a sebész egy darab fával fejbevágta a pácienst, hogy eszméletét veszítse s aztán gyorsan hozzálátott a műtéthez. Ha a beteg már az érzéstelemiestől meghalt: pechje volt Ritkán ugyan, de ma is megésik az ilyesmi az altatásnál. Az altatást azonban már igen sok műtétnél feleslegessé tette a helyi érzéstelenítés. Nemcsak vakbél-műtétet végeznek már helyi érzéstelenítéssel, hanem féloldali vesekiirtást is, — anélkül, hogy a beteg szenvedne. Csak az a kár, hogy ma még a sebészek egyrósze nem mestere az érzéstelenítésnek, más része pedig nem tartja nagyon fontosnak, hogy a beteg a műtétből semmit ne érezzen. Gyógyítás Imlálgázzal A világháború egyik vívmánya a „halálgáz44. Az a gáz, mely a lövészárokban megöli a katonákat, ha nincs rajtuk gáz-maszk. A tudomány ma már ezeket a mérges gázokat is felhasználja a betegek gyógyítására. A háború utolsó évében nagy influenza-járvány dühöngött a marnei fronton. Az amerikai orvosok észrevették, hogy a frontnak azon a szakaszán, ahol gáztámadás volt, egy amerikai katona sem kapta meg az influenzát. Mikor a háború után hazamentek Amerikába, elkezdték tanulmányozni a chlorin-gázt, mellyel a németek az antant annyi katonáját másvilágra küldték és rájöttek, hogy a chlorin „hígítva44 nagyszerű gyógyszer az influenza ellen. A kórházakban, sőt védekezcszer gyanánt járvány idején az iskolákban, gyárakban ós templomokban is rendszeresen használják már a chlorint Természetesen az amerikaiak már a háború idején is igyekeztek még hatásosabb halálgázt feltalálni, mint a németek, s az amerikai halálgáz, a Jewisit44, nem is marad el a német mögött A háború után a lewisit hígított alakjával is kísérleteztek s értékes gyógyszert találtak benne a htidé- ses idegbajok ellen (melyek elmezavarral szoktak járni) és az ilyen bajokban szenvedő betegeknek körülbelül a felét meg is gyógyitótták vole az amerikai elmekórházakban. Egy uj csodaszer „Butoszon pikrát44 a neve egy uj kémiai készítménynek, melynek óriási jövője van úgy a köz- egészségügy, mint a sebészet terén. Amerikai szaklapok azt Írják róla, hogy ez a legtökéletesebb fertőtlenítő és érzéstelenítő szer, nemcsak azért, mert igen gyenge oldatának is roppant hatása van ós igy nagyon olcsó az uj szer, hanem azért is, mert igen tartós ós tökéletes érzéstelenséget hoz létre. Ha ebből az anyagból, illetve ennek néhány százalékos oldatától egy cseppet a tengeri nyúl szemébe cseppentünk, a ceruza hegyét akárhányszor végig húzhatjuk a szem szaruhártyáján, a tengeri nyúl még csak nem is pislant, oly tökéletes az érzéstelenítés körülbelül tizenöt percig. Ugyanez az oldat egyszersmind tökéletes baktériumölő Kettévágod mikrobák Egy mikrobát kettévágni nem könnyű dolog, ha a mikroba oly kicsiny, hogy mikor ötmillió dar$b kapaszkodik össze egy kupacba, éz a „tömég44 szabad szemmel még láthatatlan s egymilliárd mikroba együttvéve csak akkora, mint egy közönséges gombostűnek a feje. Egy angol biológus mégis feltalálta a mód* „Pufók felhők, dalos fuvalmak, foltos fénymezők a mezőkön, ö jön, ő jön a szent Tavasz.. • (Ady.) Mifelénk már moccan, Indul és bomlik a tavasz, mint hóvirág nyilasra készülődő csengőcskéje. Sár és fakó vízpára ködük még olykor itt a kisvárosi utcán, de a levegőben már lavaszszagu, enyhe márciusi nyugtalanság vibrál és a kihajtott kabátgallérok fölött üdebőrü asszonyarcok virítanak, a napsütötte, déli korzón. Tegnap kökörcsin-csőm ócskák lila színfoltja rikoltozott elő egy parasztlány kosarából és a másik kezével egórszinü bársonybóbitába bomlott füzfabarkát kínált. Vasárnap falusi kastély vendege voltam és megujrázhatatlanul kedves volt az élmény, a kicsinyes és egyenlőtlen, mord kisvárosi utcasorok közül kilendülni, a nap- szinü, puhaföldü országúira. Izmos parasztlánykák: rugalmas lépte szaporázott a kocsim mögött; miséről igyekeztek a közeli tanyákra és a hangocskájuk vékony sugara beleolvadt a nagy koratavaszi zsongásba. Ebéd után az Ode park szikkadt utjain tekeregtünk a nénémmel, bunyott szemmel és valami gyarló asszonyt ellágyulással. Flóra került szóba, a szomszéd falucska fiatal tanítónője és a tavaszi, mámoros beszámithatatlanság oka, hogy akaratlan ráujjongtunk a témára. A fejünk fölött könnyű szellő balanszírozott, édes napszag volt, meg puha pára és a fiatal tanítónő együgyü kis szerelme csodálatosan odákivánr kozott ebbe a nagy tavaszi együttesbe. Flóra, Flórácska, szőke, nagy, dús lány, tanítónő a szomszéd faluban. A havasok ízes, tápláló levegőjéből szakadt ide üdén és feszülő izmokkal, ebbe a rideg kis sártengerbe tanítónőnek. Délelőtt parasztgyerekeket oktat a dallamos hangján, este meg olvas, vagy térítőkét neccel a stafirungjába., Ilyenkor, az esti pihenőórák csendjén jön össze a fiatal segédjegyzövel. A segédjegyző szálas, sima- arcú fiatal ember. Olyan, mint egy nagy kamasz. Szereti Flórát... De valamelyik nap mégis Összetűztek valamin. Politika. Flóra magyar lány és haragosan mesélte, hogy minden himnuszra, szlovákra, ruszinra meg kell tanítani a nebulóit. A gyerekek vonakodnak a szinmagyar falucskában és Flóra sem találja értelmét. De Jaroszlav, a segédjegyző, helyesli. Az ő himnuszuk is szép, meg kell tanulni... Ezen aztán, elfeledkezve mindenről, jóbarátságról, szerelemről, borzasztóan összevesznek. — Soviniszta! — kiállja Flórika mérgesen és elfehéredve a hántástól. Aztán kapja magát és dühében otthagyja a segédjegyzőt. Csak másnap eszmél rá, mit tett. A magyar tanítónő megsértette a segédjegyzőt Aki szlovák. Az most tán fel is jelenti, elbocsátják az állásából, mehet haza a mostohához, meg a sok kis testvérhez, nyomorogni. És Flóra szomorú egész délelőtt az iskolában, még be is szekundázlat idegességében egy gyereket olvasásból. A Flórika otthonában délután mégis kisütött a nap. A segédjegyző alázatosan és bátortalan-suíán henyitott hozzá — bocsánatot kérni. Csendes szomorúsággal megfogta a Flóra kezét és a bűnbánó szavak nehézkesen, akadozva sorjáztak ki a száján: — Flórika, mila, én megkérni magát, ne tessék haragudni. Én voltam tegnap bolond és soviniszta, ami akar. Már én is mondok, nem kell megtanulni szlovák himnusz ,inkább én fogok magyar himnuszt megtanulni, hogy örüljön. Én szeretem magát, Flórika ... A segédjegyző valóban állta a szavát és a falusiak mesélik, hogy nem egyszer hallották már a himnuszt énekelni a szlovák fiú szájából, esti séták alatt. Az ut végén csendesen megálltunk a néném- mel. A vasárnap délután édes nyugalma úgy állt az apró, meszelt házacskák fölött, mint valami szelíd felhő. A kőfal repedezett testén át kiláttunk a kis fahidra, amely átíveli a kanális keskeny csíkját A hídon, a sárga napsütésben ott állott Flóra a gavallérjával. Vidámak voltak, izmosak és fiatalok. Énekellek. A lány elnyújtott, vidámkodó gyerek- hanggal, a fiú meg tercelt hozzá a meleg baritonjával ... Azután két fiatal test puha lendülése vetült a szemembe. A kis tanitónő, meg a gavallérja odalendültek egymás felé és a Szájukkal, az erős, fiatal szájukkal fogvat.artólták egymást... Kiteljesedett, életei, nagy Tavasz volt. Zsongás volt és nap volt, meg pára. meg kökörcsin, meg csók és minden, mindén, ami a tavaszba szabályszerűen beleillik. Behunytam a szemem és az élményt elraktároznní az emlékezetembe. Aztán eszembo jutott egy vers és csúfol idén, fájón, nóztalan szomorúsággal megszólaltam a né- ném felé:-*• ..Hát jönnf fog, megfntlen, újra Ujlra ustitvn, hitegetve?... ősz lesi megint, k’Uek Van kedvé ezt az ügyet végigcsinálni.. * Nagy Mid.
