Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-17 / 63. (1101.) szám
1926 március 17, átérd** Izgalmas szembesítések a Kadlecsik-féle rablógyilkosság főtárgyalásán A bárom gonosztevő egymásra tolja a gyilkosságot — Az anya tanúvallomása a gyilkos fiú ellen — „Bár csak fölakasztanák őket" Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése Pozsony, március 16. A délutáni tárgyalás iránt még nagyobb érdeklődés mutatkozott, mint a délelőtti iránt. A terem zsúfolásig telve, fülledt levegő tölti meg. Mikor Kadlecsikot a fogházból felhozzák, alkalmam volt pár szót váltani vele. — Milyen büntetésre számit? — Tizenöt esztendőre. Még fiatal ember leszek, 34 éves, ha kijövök. Ha megérem... Fó'egy után kezdődik a tárgyalás. A bőrönd tartalmát kiürítik a teremszolgák. Erős naftalinszag árad szét a teremben. Az esküdtek asztalára helyezik a félkilós súlyt, amive Kadlecsik az anyját fejbeütötte. Tomanovics kihallgatása Tomanóvicsnak, az egykori cirkuszi dij- birkozónak kihallgatása került sorra. — A gyilkosságban nem érzem magamat bűnösnek, csak a rablásban. Kadlecsik csak azért hivott, hogy ártalmatlanná tegyük az sípját, hogy megkötözzük. Én csak rabolni akartam. Azért nem is menteni el a találkára, csak véletlenül találkoztam augusztus 6-án az utcán KadlecsikkaL ő behívott, elbújtatott a félreeső helyen és bezárta az előszoba ajtaját. — Aztán, amikor Kadlecsik jeli adott, — folytatja — rádobtam Hartmannéra a takarót, de az leesett róla. Erre az arcát, fejét ütöttük, később a takarót újból rádebtuk. Át elnök: És mi történt a fürdőszobában? Tomanovfer Kadlecsik ott kést rántott, hogy az cnyi i szivébe szúrja, 'de én nem egedteiu. Erre összekötöztük. Kadlecsik a lábait is összcszijjazh, azután felmosta az előszobában a vjrt, nehogy hazatérő apja észrevegye, majd lement Drljákért akinek megparancsolta, »]««/ ő is mossa fel a padlót Közben folyton azt kiáltozta, hogy „jön az apám, jön az apára*. — Mikor Hartmann hazatért mindhárman a félreeső helyen voltunk. Engem kituszkoltak, hogy mert legerősebb vagyok, elsőnek én csináljam. Erre kiugrottam és rddoblam Hartmannra a lepedőt A másik kettő összekötözte a kefét, lábát Az elnök: Kiáltott-e Hartmann segítségért? Tomanovics: Kém szólt egy mukkot sem, csak nagyon nyögött. Kadlecsik azután ránk- parancsoit hogy keressünk pénzt Követeltem az 500 korona „bért", de nem kaptam meg. Mialatt a lakást kutattuk, Dolják ki ment a cselédszoba ágyára dobolt Hart- mannéhoz és ott volt; vagy egy félórát Kadlecsik is kiment megnézni, él-e az apja? I mült arccal jött vissza, hogy még él, rugkapál, leesett az ágyról. Erre újra odamentünk é9 még jobban összekötöztük. Nem emlékszem, hogy megütöttem volna. (A boncolás szerint Harmann mellkasa beszakadt. Ez volt a halál közvetlen oka, nem a fulladás. A halálos ütést csak a dij birkózó adhatta.) Adler dr.-t is meg akarták ölni Kadlecsik azután azt mondotta, hogy még egy harmadikat is el kell intézni. Ez a házibarát. Azt is meg kell kötözni, ö azonban nem jött és én különben is megn*- dorodtam az egésztől és eltávoztam. (Derültség.) Az elnök: Ekkor Hartmann még élt! Hát tulajdonképpen ki fojtotta meg? Tomanovics: Nem tudom. Az elnök: Maga meg is volt sebesülve, birkózott Hartmannal és ettől sebesült meg. A vádlott: (Nem felel.) Dolják kihallgatása öt óra is elmúlt már, amikor Do’ják Károly, harmadrendű vádlott kihallgatására kr rült a sor. A kassai henieslegóny magyarul beszélt és a legintelligensebbnek látszik az elvetemüli gonosztevők közül Értelmesen és kissé tudálékosan beszól, ilt-ott jasgz-kiíeje- zóseket használ Elnök: Bűnösnek őrzi-e magát? Dolják: Részben, nagyságos ur. Nem vágyók tettes, csak bűnpártoló. (Nagy derültség.) Az elnök: Hát erre ki oktatta ki magát? A vádlott: Senkij csak úgy érzem. Ezután Dolják elmondja a bűncselekmény lefolyását Augusztus 5.-én a Facinek vendéglőben ült Tomanoviccsal. Kadlecsik magához intette. Akar 500 koronát keresni? — kérdezte. Két „illetőt" kell megkötözni. Nem akartam belemenni. Van barátja? Van, — mondom. Még mondtam a Miskának, ez a „dilis" akar valamit, nem kell komolyan venni. Tomanovics azt mondta, hogy nem baj, majd ő beszél vele. így mutattam be őket: Miska, itt van ez a „6rác“ (derültségé, nem tudom, mit akar. Hármasban elmentünk a Weisz-vendéglőbe vacsorázni. Tomanovics félrevonult Kadlecsikkal és tárgyaltak. Eleinte úgy volt, hogy még aznap este elmegyünk a Toller Pál-utcába és elbújunk a padláson, de a házmester megzavart Másnapra csúnya, esős idő volt Le akartam beszélni a barátomat. Reggel 3-kor Tomanovics felköltött, de semmi kedvem nem volt megázni, 7 órakor keltünk csak. Miska' ünneplőbe öltözött én csak munkaruhába. 11 órakor értünk Dévényből Pozsonyba. Reggeliztünk, utána borbélyhoz mentem. A Stur-utca sarkán véletlenül találkoztunk Kadlecsikkal — Jaj, már reggel óta várom magukat — mondta. Megittunk egy limonádét azután Tomanovics fölment a lakásba. Negyed két órakor Kadlecsi azzal jött le értem, hogy jöjjek fel, mert barátom nem bírja a koffert Mit sem sejtve fölmentem. A konyhában vértócsát látok. Megborzadtam. Mit csinálnak maguk, szerencsétlenek? — kérdeztem. — A mama kiabált, muszáj volti — mondta Kadlecsik. Az első szembesítés Az elnök: Tomanóvics és Kadlecsik azt mondják, hogy maga is segiteit Hartmannét ütni. • •?:" ■ .......... Dolják (szinészies pózzal, igen erélyesen szól a dijbirkózó fe’é): Ne mondj ilyen marhaságokat! Ezt mered a szomembe mondani, Miska!? Mikor, hol voltam én ott? — Majd Kadlecsikhez fordult: Velem maga nem beszélt, tudja? Maga hazudik, kérem szépen!.Az elnök: Volt-e szó arról, hogy valakit meg kell kötözni? A vádlott: Igen, de csak lopásról beszéltünk. Mikor Tomanovics véresen jött ki a hálószobából, megkérdeztem: Ember, mit tettél? A gyerek fejen vágta az anyját, mondta. El akartam menni, de Kadlecsik lehúzta a kulcsot az ajtóról és nem engedett Tomanovics pedig könyörgésre fogta a dolgot. Ilyen barát vagy? Az anyám egy hónapig etetett, lakást adott mosott rád. Itt vagyok véresen és nem segítesz? Ez rám annyira hatott, hogy kezdtem felmosni a vért de mikor az ingujjam véres lett a rongytól, abbahagytam. Erre beküldtek a klosettbe. Onnan láttam, hogy kutatják a lakást Közeledett két óra. Kadlecsik izgatottan kiabálta: Jaj, jön már az apám. Mindhárman a félreeső helyen rejtőztünk. Kadlecsik hozta a villanydrótot a lepedőt A kötelet és a drótot nekem adta. Halottuk az ebédre hazatérő Hartmann lépteit Kadlecsik leszakította a villanydróot, hogy a villany ne égjen. Tomanovics a belépő Hartmannra lepedőt dobott és lefogta. Hartmann elájult Kadlecsik összekötözte a kezét- lábát Én csak a fejét láttam a nyitott klosett- ajtóből. Hartmann kiáltani akart de csak egyet vakkantott A torkába fulladt a szó. Kadlecsik rámparancsolt: Jöjjön, fogja a bál! Nem akartam. Tomanovics korholni kezdett: Hát már ezt se teszed meg? Milyen ember vagy? Erre megfogtam Hartmann lábát és igy vittük be a cselédszobába. Később tompa ütések zaját hallottam onnan. Hogy ki ütött, nem tudom. Kadlecsik, mikor kijött ©zt mondotta: Csak mellbevágtuk, hogy elájuljon. Én még szóltam is: Istenem, minek ütik, hát nem látják, hogy már alig él?— Láttam, hogy Hartmannak a be’ső zsebéből kicsúszik a pénztárcája. Kadlecsik kivette a tárcát Amint a pénzt számolgatta, három ezres bankó a földre hullott. A többi magyar pénz volt. Ök nem vették észre a leesett pénzt én ráta- póstam, azután felvettem és eldugtam. Ezt találták meg nálam a íogházban2 a kabátom bélésében. 'PR&GAI-i v lAfi£AR‘HIRIiA& Újabb szembesítés Az elnök: Társai azt vallják, hogy Hart- manné bántalmazásában is résztvett Dolják (Izgatottan felugrik helyéről, pulykavörösen Tomanovics felé rohan és torka- szakadtából kiáltja): Hogy mersz ilyet mondani. Emlékezz csak vissza. Hazudsz, hazudsz, szemtelen! Kadlecsik is felugrik és Tomanovics védelmére kel. Bocsánatot kérek — mondja. Dolják magánkívül ordítja: — összebeszéltetek ellenem és most rám akarjátok tolni az egészei Disznók! Disznók! Aljasok! 1 önkretették az egzisztenciámat... Kadlecsik sirógörcsbe esik és lezuhan a vádlottak padjára. Az őr emeli fel. Elnök (Doljákhoz): Maga tartotta Hart- manné lábát Ezt a rendőrségen is beismerte. Dolják: Rosszul értették. Hivatkozom deprimált légállapotomra. (Nagy derültség.) Az ájuldozó Kadlecsiknek vizet akaruak adni, de elhárítja. Az újabb szembesítésnél úgy Tomanovics, mint Kadlecsik szemébe mondják, hogy Ilart- mannó fejét fogta és a kezét kötözte. Dolják újból tagad, hogy ő nem is látta Hartmannét Az elnök most felmutatja Doljáknak Hartmann fényképét, amint az áldozat a cselédszoba madracain fekszik. — Nézze, ez nem halt meg magától. Valaki csak megfojtotta. Dolják (kimerültén, halkan): Én nem tudom, ki fojtotta meg. Az elnök: Maga is meg volt sérülve. Maga viaskodott az áldozatokkal. Dolják: Engem nem bántott senki! Ezzel befejezték az izgalmas kihallgatást. Az elnök tiz perc szünetet rendel el Az izgalom a tetőfokra emelkedik, amikor a szünet leteltével Özv. Hartmann Ferencné az első tana lép a terembe. Gyászruhában van. Leültették a pódium elé egy székre, egy pohár vizet tesznek eléje. Az elnök intésére az egyik fegy- őr Kadlecsik elé ül. Az elnök figyelmezteti az anyát, hogy nem köteles vallani a fia ellen, de Hartmanné kijelenti, hogy vallani akar. Fia 17 éves korában fejezte be tanulmányait Igen rossz, vásott kölyök volt, sok mérget okozott Braunhoz adták inasnak, azt is meglopta. Hartmann Brünnbe akarta elvinni a szüleihez, éppen a gyilkosságot követő héten. EzuiAn már ismert részleteket mond el a gyilkos merényletről, az előzményekről, a vajaskenyérjelenetről — A kezem, lábam a nyakamhoz kötötték, mintha gúzsba szorítottak volna. Az egyik, azt hiszem, Tomanovics, szivacsot gyömöszölt a számba. Nem tudom, ki ütött a sullyaL Később, mikor kissé magamhoz tértem, a fürdőszobában mosogattam a sebeimet Két hétig feküdtem súlyos betegen és négy hónapig voltam lábbadoző. — Szegény férjem szerette a fiút, ezt a gonoszt (A vádlottak felé fordul.) Legjobb volna, ha mind a három kötelet kapna. A merénylet idején azt hitte, hogy féri' a szkrónybe zárták. Csak a temetés után a kórházban tudta meg, hogy az ura meghalt. Terebessy ügyész: Hány ütést kapott? Hartmanné: Nem tudom pontosan, de tizenöt bizonyosan volt. Mikor a fürdőszobában voltam, valamelyik azt mondta: Na, ez még mozog. Erre egy erős kéz felragadott és a földhöz vágott Elájultam. Rozovdtsch dr. védő: Volt-e önnek titka a férje előtt, amit a fiú elárulhatott volna? Hartmanné (emelt hangon): Nekem a fiam előtt tekintélyem volt 6s a férjem élőt: titkom nem volt Mi szerettük egymást A védő: /gaz, hogy egyszer tányérral vágta fejbe a fiát? Hartmanné: Kár, hogy nem bántam vele szigorúbban. A gyilkos fiat szembesítik az anyjával Rozovdtsch dr. védő ajánlatára ekkor a fiút szembesítik az anyjávaL Várakozásteljes pillanatok következnek. Kadlecsik, aki eddig csendesen sirdogdlt a pádon, felemelkedik, kihivólag szembenéz anyjával, felmutatja a balkezét, amelyen sérülés nyoma látszik, amit az anyjától kapott volna. Hartmanné (gúnyosan szembenéz rablógyilkossá lett fiával): Ki tanított arra, hogy ezt mond? Nem elég, hogy meggyilkoltad az apádat, még többet is akarsz? Te, te gonosz! Rozovdtsch dr védő: Mondta-e mindenkinek, hogy ez a fia és nem az öccse? Hartmanné: Hát mindenkinek nem mondtam. Védő: Miért nem adta javítóintézetbe, ha f| yan vásott volt? Hartmanné: Mert szerettem és embert akartam faragm belőle. Braun Imre dr. védő: Képesnek tartja fiát arra, hogy szüleit meggyilkolja? Hartmanné: Hisz megtette... Hartmannét azután megesketik vallomására. Ezzel a tárgyalásnak izgalmakban gazdag első napja este nyolc órakor véget ért. Dolják újabb kihallgatása A második tárgyalási nap iránt az előző naphoz hasonló érdeklődés nyilvánult meg. A tárgyalás pontban kilenc órakor vette kezdetét. Újból Dolják Károly harmadrendű vádlottat hallgatják ki arra a 3000 koronára vonatkozólag, amelyet a gyilkosság színhelyén tettestársat elől elrejtett. A vádlott ellentmondásokba keveredik, végül kijelenti, hogy semmire sem emlékezik, annyira zavarban van, hogy nem tudja, fiu-e vagy lány? (Óriási derültség.) A vádlott kihallgatása közben bejön a terembe özvegy Hartmanné. Rasovatsch József dr. védő kifogást emel az ellen, hogy Hartmanné a kihallgatások alatt a tárgyalóteremben tartózkodjék, mert az feszélyezi a vallomástevőket. A bíróság azonban úgy határoz, hogy Hartmanné a teremben tartóz- kodhatik. A meggyilkolt sógorának vallomása Ezután a tanuk kihallgatását folytatják. Bednácz Ferenc váruti kereskedő, a meggyilkolt sógora került sorra. Elmondja, hogy milyen körülmények közölt fogta el egy detektív kíséretében gyilkos unokaöccsét a Práterben. Ezután elbeszéli a gyilkosság előzményeit: — Hartmann szenvedélyes halász volt és vele együtt szoktam volt halászgatni. A gyilkosság előtti vasárnapon unokaöcsém is velünk együtt volt és halászgatás közben egyszerre csak megszólalt: Nagybátyám, azt hiszem, én ma utoljára vagyok veletek együtt. Az elnök megkérdezi tőle, hogy otthon hogyan bántak a fiúval. A tanú azt válaszolja, hogy bizony sokszor megfenyítették, mert tűrhetetlen magaviseletét tanúsított. Éjjeli lokálokba, züllött társaságokba járt és szüleit lopkodta. Tőle is többször lopott pénzt, hogy bűnös szenvedélyét kielégíthesse. Elnök: Olvasott-e a íiu detektivregé- nyekel? Tanú: Valósággal falta az ilyennem ü könyveket örömlányokhoz járt és itt költötte el a pénzét Anyja nagyon sokat sirt miatta. Azt a sérülést, amelyről azt állítja, hogy anyjától kapta, Cseklészen ejtette raja egyik vetélytársa. Randevúja volt egy lánnyal, de az nem jött el, hanem udvarlő- ját küldte, összeverekedtek s itt kapta azokat a sebeket. Ezután Kubina Lajos dr. rendőrfogalmazó tanúvallomása következik. Kadlecsik- ről beszél, akit bűnre hajlamos egyénnek ismert A család barátjának kihallgatása Adler Adolf dr. ügyvéd, a Hartmann-csá- lád bizalmas barátja a következő tanú. R6- sovatsch dr. védő nagyon kényelmetlen kérdéseket tesz fel a tanúnak a családhoz való viszonyáról. Adler dr. erélyes hangon jelenti ki, hogy minden híresztelés, ami erre az ismeretségre vonatkozik, nemtelen rágalom. Tiszta barátság fűzte a Hartmann-család hoz, amely sohasem lépte túl a korrektség határait Szembesítés Kadle csikkel A védő ezután kéri a bíróságot, hogy a tanút szembesítsék Kadlecsikkel A biróság ennek a kérésnek helyt is ad A hallgatóságon izgalmas hangulat vesz erőt. Bevezetik a terembe a gyilkos fiút, nk: most szemtől- szembe áll Adler dr.-ral, akit szintén el akart tenni láb alól Kadlecsik (erős hangon): Igenis, amikor egy alkalommal apám Dem volt. -itthon, anyámmal egy órahosszat bezárkóztak az e bed lob eAdler dr.: Miután itt egy asszony becsületéről van szó, kérem a bíróságot, rendeljen el zárt tárgyalást Zárt tárgyalás A bíróság a tanú kérésének eleget tesz. A terem kiürítése lassan megy végbe, a pikantériára éhes hallgatók nehezen hagyják el helyüket. Félórába kerül, amig mind a folyosóra távoznak. Hartmanné Adlér dr. tanúvallomásánál nem volt jelen, a zárt tárgyalásra most Őt is bevezetik. A zárt tárgyaláson csak a bíróság, a védők, esküdtek, bizalmiak vannak jelen. A zárt tárgyalással ért véget a délelőtt. Délután a tanuk kihallgatását folytatták. O
