Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-13 / 60. (1098.) szám
A vasúti tarifák egységes számítása az egész köztársaságban ADÓÜGYEK 6 Adóhátralékok behajtására uj nivatalnoksereg. Már megírtuk, hogy a pénzügyminisztérium ez év végéig az összes adóhátralékokat kiveti és behajtja. Az összes illetékes hivatalok főnökei és előadói jelenlétében a pénzügyminiszter azon kívánságának adott kifejezést, hogy ezt megfeszített munkával keresztülhajtsák és még az összes felszólalásokat is úgy intézzék el, hogy a kifogásolt adók is behajthatok legyenek az év végéig. A demokrácia szent nevében 400 uj hivatalnokot vettek fel a hátralékos adók benajtására. A pénzügyminiszter a sok-sok felebbezés dacára reméli, hogy az uj végrehajtó hadsereggel sikerülni fog az adózókat jobb véleményre téríteni. Drágul a cukor, dohány és a vasút. A pénzügyminiszter egy cseh iparospárti ülésen bejelentette, hogy a cukor drágulásával számolni kell, amit a dohány drágulása fog követni, később pedig a vasúti személyforgalom fog mintegy 22%-kai drágulni. A teherforgalom egyelőre nem. Pedig a vasúti személyforgalom oly szép emelkedést mutatott már, havonta osaknem egy millió utassal többet, mint az előző évben, ügy látszik, ezt akarja a drágítás lerontani. A vizierö-adóról szóló 1925. évi december hó 22-én 7. szám alatt kelt kormányrendelet a vizierő adóját lóerőóránkint 2 fillérről 1 fillérre szállítja le, 1926. évi január hó 1-től kezdődő hatállyal. 1926 január elseje után épített és üzembe helyezett vizierő- telepet a vizierőadótól az első tizenöt évre feltétlenül mentesitik a S38. sz. törvény 9. §-ában előirt jövedelmezőségnek előzetes felülvizsgálata nélkül. Ugyanúgy az első tizenöt évre felmentik a további vizierőadó alól az olyan, 1919 január 1 és 1925 december 31 között épült és üzembe helyezett vizierőtelepet, mely a megfelelő időre, az 1925. évig bezárólag, a jövedelmezőség hiányát igazolni tudja. Adóelengedésben azonban csak azon telep részesül, melynek tulajdonosa a befektetett tőkét nem oly nagy részletekben írja le, hogy az 30 évnél rövi- debb idő alatt fogyna el. A tulajdonos köteles az elsőfokú pénzüsryi hatóság kívánságára erre nézve bizonyítékkal szolgálni. Jövedelmezőség alatt a befektetett tőkének legalább 3.5%-a mint nyereség értendő. UJ TÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK A házalás szabályozása. A kereskedelemügyi minisztérium által a házalási jog szabályozása tárgyában készített törvénytervezet alapgondolata az, hogy a kereskedők megvédendők a házalók által okozott versenytől. Azonban oly vidékeken, ahol a kereskedelemnek ez már meggyökeresedett alakja és olyanokon, ahol a szegény lakosság másképp kenyerét megkeresni nem volna képes, meghagyandó; ugyanilyen jogokat biztosítanak a hadirokkantaknak is. A házalás teljes megszüntetésétől egyelőre eltekintettek. Az egészségügyi minisztérium uj orvostörvényt készít elő, melynek 17. §-a a hír szerint azt tartalmazza, hogy az orvoson kívül senkinek sem szabad semmiféle gyógyító működést még ingyen sem teljesíteni. Három havi börtönt és 10.000 koronáig terjedhető büntetésben részesül az, aki betegnek gyógyítás céljára tanácsot vagy segítséget ad. A sajtóban is tilos közölni gyógyító rendszereket és tanácsokat. Ennek a törvénynek igen érdekes következményei lehetnek: tegyük föl, hogy a tanonc, aki mesterénél ellátásban van, meghűl és a mesterné főz neki teát, akkor a gyermeknek másnap nincs semmi baja, de a mesternének annál több baja lesz a törvénnyel, Az inas minden náthával és szálkával az orvoshoz kell hogy menjen. Vagy ha az egyik segéd a munkánál megégeti magát, a másik segéd meg azonnal bekeni a sebét vazelinnel vagy zsírral s a sérült csak azután megy orvoshoz, akkor a másik segédet megbüntetik, mert jót tett, mert a törvény értelmében az első segédnek kínlódnia kellett volna addig, mig az orvoshoz nem jut és sebe legalább egy héttel később gyógyult volna meg. Hentesüzletben szabad-e étkezni? A kereskedelmi minisztériumban a vendéglősök és a hentesek képviselői között megbeszélés folyt, mert a vendéglősök azt panaszolták, hogy a hentesek is kiszolgálnak ételeket helyben! fogyasztás céljaira. Megegyeztek abban az értelemben, hogy a henteseknek is legyen szabad üzleteikben oly meleg ételeket kiszolgáltatniok, melyek iparukkal ösz- szefügpósben állanak. Ez esetben azonban kénytelenek étkezői engedélyt váltani. Mint az „Observer" 5. száma Írja, ezen kérdéssel foglalkozott a gyáriparosom központi szövetségének közlekedési bizottsága. A gyűlés folyamán az a nézet alakult ki, hogy a csehszlovák köztársaság további fejlődésének sarkalatos pontja volna az összes vasutakon a fuvardíjaknak egységes számítása. Minket, Szlovenszkó iparosait és kereskedőit különösen érdekel ezen kérdés, mert nekünk nem a további fejlődés lehetőségét, de a további lélegzés lehetőségét adná meg akkor, amikor nálunk egy tonnakilométer éppen kétszer annyiba kerül, mint a történelmi országokban. Tarifareform csak ott üatjható vegre sikerrel, ahol a helyzet egyszerű, de nem ott, ahol az államvasut mellett még vagy 100 mellék és fővonal van, melyeknek tarifája egész más, mint az államvasutaké. vagy legalább is külön számítandók azon vonalakon a fuvardíjak. Hozzá járul még a köztársaság földrajzilag szerencsétlen elnyújtott alakja és úgyszólván a nyugati és keleti részre való kettéosz- tottsága, ami mind akadálya a helyes tarifa- politikának. Mindezen közismert nehézségek dacára, vagy pedig éppen ezek folytán kell, hogy az egységes fuvardijszámitást minél előbb bevezessék. Ez máskép nem oldható meg, mint a magánvasutak államosítása által. Ezirányban hallatszottak hivatalos nyilatkozatok, sőt történtek egyes lépések is, de azután mély csend állott be, mely még ma is tart. Ugylátszik mintha a vasutügyi minisztérium megijedt volna saját első lépésétől és most fékezi a tempó gyorsaságát Pedig a köztársaság gazdasági és politikai érdeke, az állam tényleges szükséglete követeli, nogy a különböző vasutak tarifaegyenlőtlenségei mielőbb megszűnjenek. Amig magánvasutak léteznek, addig minden egyöntetű és egyéges fuvardij- számitás majdnem lehetetlen és éppen ezért elsősorban az összes magánvasutakat államosítani kell. Ennek Szlovenszkón több akadálya lesz, mint a történelmi országokban annak dacára, hogy a magánvasutak száma majdnem egyforma. A technikai előkészítés munkája, az egységes átszámítás, uj ta ifa és uj kilométer táblázat kiadása mindinegannyi erős faun- kát jelent, úgy hogy nagyon erősen kell dolgozni, hogy 1927 január 1 ével az uj fuvardíj-1 számítás bevezethető legyen. Miután azonban J A régi időkben az ipari foglalkozások teljesen kisipari jellegűek voltak s az emberi élet egész berendezése olyan volt, hogy ez az állapot teljesen megfelelt neki. A változott viszonyok, a kereskedelem és a szállítási eszközök fejlődése s főleg azonban a technika haladása, melyet az ügyes számitó ész a verseny szolgálatába állított, megteremtették lassan a középipart s ebből fejlődött ki lassan a nagyipar. A nagyipar olcsó tömegtermelésével fokozatosan majdnem egészen felszívta a középipart és kiirtotta a kisipar egy részét is, annak ágait, mint a posztós, takács, tímár stb. iparokat oly mérvben, hogy csak itt-ott akadunk a nyomukra. Ma úgy áll a helyzet, hogy csak azok a kisiparok maradtak fönn, amelyeket a nagyiparnak nem sikerült eltörölnie a föld színéről. Ezek létezésüket annak köszönhetik, hogy vagy oly cikkeket állítanak elő, melyek kisebb tömegű fogyasztása egyáltalában nem, vagy csak egyes kivételes viszonyokban alkalmas tárgya a nagyipar termelésének, vagy pedig oly egyéni kívánalmakat és igényeket tudnak kielégíteni, minek kielégítése a nagyiparra nézve már nem gazdaságos. Az elsőkhöz tartozik például a cukrász, pék stb., az utóbbiakhoz a szabó, cipész, fodrász stb. Ha a természetes folyamat igy kialakította ezen helyzetet, akkor ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk és mindig szem előtt tartsuk, mert különben kárunkkal tanít meg rá az élet. Vagyis ne próbáljon meg senki kisiparsze- rtien például zománcedényt gyártani vagy pedig vidéken kifligyárat alapítani. A nagyipar tárgya a tömegben termelendő áru, a kisiparosé pedig oly áru, mely csak kicsiben termelhető, hogy úgy mondjuk: az egyéni termelés. Felületesen nézve tehát azt gondolhatnék, hogy nem helyes, ha a kisipar gépeket használ, de ha alaposabban gondolkodunk róla, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy igenis a gépies szolgai munkák elvégzésére, tehát olyan munkákra, amiben az egyéni tudás és ízlés nem jut érvényre, de nem is szükséges, hogy érvényre jusson, ott igazán kívánatos a gének használata azért, hogy az a munka, amelyet ezen génnel is elvégezhető teliesitményre fordítanánk, olyanra legyen felhasználható, amelyhez az egyén kell és hogy az kifejezésre jusson. Azaz a gép legyen a szolgánk, de ne mi a gép rabszolgái. Fzt egy példa fogia legjobban megvilágítani. Hn egv szabómester varrőgénet basznál ez neki szolgál, mert rendes munkájával sok a szlovenszkói gazdasági helyzet gyorsabb beavatkozást igényel, úgy kívánatos volna elsősorban a Kassa—oderbergi vonalnak s hozzá csatlakozó átmeneti forgalmú helyiéi dekü vonalnak a fuvardíjjal fővonalszerüen egységesen mielőbb átszámítani. Ezen művelet az államnak esetleg pillanatnyilag kb. 80 millió fuvardijbevételi csökkenést jelentene. Afelől sem lehet kétség, hogy a fuvardijak olcsóbbodása folytán a forgalom emelkedni fog s igy a veszteség egy része csak látszólagos, mert megtérül a forgalom emelkedésében. De meg fog térülni a tranzitóforgalom megindulásában is, mely eddig gondosan kerülte a csehszlovák vasutakat Éppen szomszédaink tarifáira való tekintettel lehetetlen a fuvardíj további emelése, sőt egyenesen parancsolóan szükséges egyes fuvardijtételek mérséklése. Áll ez pedig különösen a szén fuvardíjára vonatkozólag, mert a csehszlovák köztársaságé az a kétesértékü dicsőség, hogy a szén fuvardíjjá itt a legdrágább egész Európában, holott ez egy ipari államban erős rövidlátás jele. Mindezekhez csak még az vjlna hozzáfűzendő, hogy a szlovenszkói vasúti tanfák átszámítását azonnal megkezdjék, de agy, hogy még ez évben be is fejezzék. A magyar nemzeti párt ipari és kereskedelmi szakosztályának programjában sarkalatos pontot képez ennek a kívánságnak keresztülvitele s ezért csak örömmel üdvözölhetjük a gyáriparosok központi szövetségét, hogy rávilágító' kereskedelmi politikánk ezen óriási tévedésére és reméljük, hogy végre a vasutügyi mi- minisztérium is megérti, amit a mi közgazdaság} embereink régen látnak, mi pedig a saját zsebünkön érezzük és évek óta süket fülekbe kiabálunk. Reméljünk, hogy egy ily hatalmas testület szava még sem lesz a pusztába kiáltott sző. A magunk részéről csupán annyit óhajtunk megjegyezni, hogy valamely üzem vezetésének szakszerűségét nem az bizonyítja, hogy képesek vagyunk az árakat erőszakosan felemelni, ez pedig a hatalmon levőknek nagyon könnyű — hanem abban áll, hogy kitaláljunk módokat és eszközöket arra nézve, hogy az árakat leszállíthassuk. Az ál- lamvasut is egy ilyen üzem s ha a vezető er- j re nem -képes, mást kell helyette odaállítani, | aki ért hozzá. idejét takarítja meg hasznosabb munkára, de viszont ugyanazon szabó nem fog szabászgépet beszerezni, mert vagy nem veszi hasznát, vagy olyan tömegtermelésre rendezkedik be miatta, hogy kihasználni nem tudja, ameny- nyiben a kihasználás túlhaladná erejét. Azért volt szükséges ezeket előrebocsátani, mert általában az volt észlelhető, hogyha az iparosok, amikor módjukban állott gépeket beszerezni, különösen, ha azokat államsegély gyanánt ingyen kapták: sok oly gépet kívántak meg, melyeket semmi esetre sem tudtak kellően foglalkoztatni. Ha egy gépet nem tudnak naponta legalább több órán át munkával ellátni, úgy az a gép kamatozatlan tőkét jelent és drágítja üzemüket. Az elektromos áram elterjedése a még aránylag kisebb községekben is nagy teret enged a gépek alkalmazására. Módunkban áll sok időt értékesebb munkára fordítani azáltal, hogy a gépies szolgai munkát a gépeinkkel végeztetjük. A fentieket figyelembe véve most már megállapíthatjuk, hogy mely gépek használata előnyös és kívánatos és melyeké felesleges, sőt esetleg káros- Hogy példákat soroljunk fel: az asztalos előnyösen használ kis körfűrészt, esetleg szalagfűrészt, gyalulógépet s bizonyos körülmények között vágógépet is. A szabónak csak a varrógép marad. A cipész és csizmadia a varrógépen kívül, jobb üzletmenet esetén szegezőgépet is előnyösen alkalmazhat. A lakatosnak okvetlen kell fúrógép, esztergályozó. sőt a gyalulógép is. A kovács a fúrógép mellett a kisebb ková- csológépet is ki tudja használni. A szíjgyártó és nyerges ismét csak a varrógépre van ráutalva. A kárpitos a fo=zlatógépen kívül alig használhat mást, ha csak a csavarópépet nem tekintjük pépnek. A hentes és mészáros a vágógépet jól tudja használni. A festő és mázoló a festékőrlőt. A pék a dagasztógépet. A cukrász a fagylaUgéoct és habverőt, esetlep keverőgépet is. A bádogos a szélező, hajlító péoen kívül a körollót s kivételesen a nyomó- padot, ha erre való munkával is foglalkozik. így fel volna sorolható az Összes fontosabb iparáé és a mai állanotnak nekik megfelelő gépek, de ki tudja azt. bosrv a holnap nem hoz-e űja.hh géneket, melvekről még ma nem tudunk s amelvek aikalmnsak lesznek a kis;n^r kezébe. E^ért csak iránve1 veket lehet. feiállitnni s nem örökérvénvü me<réilenitáso- kat. m el vek alól m* is leletnek kivételek, h« a viszonvok ugv alakiénak, horrv eevúj vnev másik kisiparostársunk tömegszállitáshoz jut. 1926 március 13, szombat. A tömegszáilitás, bár a kisiparos munkájának egyik töértékét képezi, az egyéniséget nélkülözi, nem vetendő meg két okból, mert bár kisebb haszonnal jár, de éppen a tömeg azt ellensúlyozza és ennél a munka élőre beosztható s a külömben ki nem használt idő is hasznosítható általa. A kisiparos tömegmunkához rendszerint csak valamely tömegszál titás elnyerése által jut. Ilyen esetben előnyös olyan gép igénybevétele is, mely külömben nem volna kihasználható. A nagyobb közszállitások egyes kisiparosoknál sokszor felülmúlják a kisiparos teljesítő képességét, ezeket vállalni rendszerint csakis alkalmi egyesületek, szakcsoportok, vagy termelő szövetkezetek képesek. Ahol kilátás van ilyen szövetkezetek szükségességére, ott a gépet vagy a gépeket a közös használat révén tudják teljesen kihasználni is. Ilyenkor előnyös a közös termelő gépműhely felállítása, ha ez valami oknál fogva nem volna lehetséges, akkor a közösen beszerzett gépet valamelyik iparosnál kell elhelyezni s megfelelő órabér melletti bármely szaktársnak hozzáférhetővé tenni, vagy pedig az illető iparost, akinek a gép elhelyezésére megfelelő műhelye van, a gépmunkának szaktársai számára megállapított egységáron való elvégzésére kell kötelezni. Ezekből az alkalmi társulásokból és egyesületekből aztán ki lehet később a közös beszerző és termelő, esetleg értékesítő csoportokat is fejleszteni. Alkalmasnak látszik ilyen csoportok létesítése ott, mint a fent elmondottak után világos lesz, ahol nagyobb tömegű' közszallitá- sok elnyerésére van kilátás, mint pl. a katonai szállításoknál, a ruha, cipő, bognár, szíjgyártó stb. iparban. Azonban ott is, ahol az iparos a külömben igen előnyös gépet nem tudja egyedül kellőleg foglalkoztatni, mint pl. az asztalos-, a bognár-, kádár-, piutéripar stb., ahol nem a tulajdonképeni munka, hanem annak csak egy előkészítő része végezhető a gépeken. Ha a gépek használatának anyagi előnyét nézzük végeredményben, úgy meg kell állapítanunk, hogy az iparos munkaerejének a szolgai munkák alól való felszabadítása által tulajdonképen a termelést teszi olcsóbbá. A gép azt a szolgai munkát pontosabban, gyorsabban, tehát olcsóbban s esetleg épp oly jól elvégzi s az iparos ezen idő alatt értékesebb, tehát jobban fizetett munkát végez, azaz ugyanazon költséggel többet termelt, tehát a termelt cikkre eső előállítási költség ennek révén kisebb lesz. Készítményei olcsóbbak lévén, verseny- képessége növekszik, de növekszik egyúttal ugyanazon iparos teljesítő képessége is. Nekünk, magyar iparosoknak különösen fontos kötelességünk, hogy szem elől ne tévesz- szünk és el ne mulasszunk semmit ami versenyképességünket emeli, mert elég nehézséggel kell küzdenünk a sovinizmus által élénkbe rakott akadályokkal. Tehát nem csak a saját masunk jól felfosott érdeke az, de nemzetünk iránti kötelesség is. Most a nemzeti érdek nem azt kívánja tőlünk, hosv é1©- tünket áldozzuk érte, hanem esy isen kellemes feladat elé állít, hosv vagyonosod űir>k, s az ut bár nehéz, de munkával el tudjuk érni, tehát dolgozzunk. Helyi csoportjaink megalakulása Tornaiján és Rozsnyón A magyar nemzeti párt mezőgazdasági szakosztályának járási szervezete március 5- én tartotta élénk részvétel mellett alakuló gyűlését Tornaiján a Fehérló szálloda nagytermében. Utána a párt ipari és kereskedelmi szakosztálya tartott szintén alakuló gyűlést Az ülést Tornallyay Zoltán osztályelnök nyitotta meg, meleg üdvözlő szavaidra] méltatván a tömörülés szükséges voltát s átadta a szót Bayer Ferenc ipari és kereskedelmi szakosztályigazgatónak, áld a szakosztály programját és szervezetét ismertette. Felhívta az iparos és kereskedő tagokat az élénk munkára, mert csak ez utón remélhető az eredmény, kérte, hogy mondja ki a gyűlés a helyi csoport irm alakulását és azt, hogy a megalakult helyi csoport minél é^énkebb részt vegyen a jövőben a szakosztály munkájában. A gyűlés élénk lelkesedés mellett, kimondta, hogy megalakultnak tekinti a magyar nemzeti párt ipari és kereskedelmi szakosztályának tornaijai helyi csoportját és megválasztotta a jelölőbizottságot úgy, hogy abban minden foglalkozási ág képviselve legyen. A jelölőbizottság, tekintettel az idő előrehaladott voltára, a jelölés alapos megfontolására 8 nap időt. nyert, amelynek elteltével az. általa javasol- tak jegyzékét az. egybehívandó helyi csoport- gyűlés elé fogja terjeszteni. Ezekután 7sig- mond József párttitkár köszönte meg a jelenA gépek szerepe a kisiparban Irta: Bayer Ferenc.
