Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-12 / 35. (1073.) szám
2 ^^<5AIrMA<¥feWJL*HlRIiAT> 1926 február 12. Péntek. MWMtMMitil.* I Ií Wim■TlMMri-. r-aaJi PetrogaSli síremlékére és a Petrogalli-alapra A mai napon a következő adományok! érkeztek szerkesztőségünkhöz: Serényi Berta, Trencsén . . 131 K | Iparoskor, Ógyalla .... 20 K I 151 K " Az eddig kimutatott gyűjtés . 41101 K A •gyűjtés eddigi eredménye . 41252 K Füssy Kálmán leleplezte a Hodzsa-párt hazudozásait Pozsony, február 11. A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége jelenti: Szimő komárommegyei községben a Hodzsa-párt magyar kortesei az utóbbi napokban azt hiresztelték, hogy a község határában fekvő Károlyi-féle nagybirtok felosztásánál csak azok a földigénylők kaphatnak földbérletet, akik belépnek Hodzsáék pártjába. Füssy Kálmán magyar nemzeti párti képviselő a múlt napokban Prágában tartózkodott és a földhivatalnál fel világosi tást kért a szimői földbérlet tárgyában. A nyert felvilá-; gositásből megállapította, hogy Hodzsáék korteshire szemenszedett hazugság. Füssy Kálmán ez ügyben Hodzsa miniszterrel is fog tárgyalni, hogy kellőképpen tájékoztassa arról, milyen eszközökkel dolgoznak magyar vidékeken pártjának titkárai. Benes tárgyal a szlovák néppárttal Prága, február 11. A Právó Lidu értesülése szerint Benes Temesvárról visszajövet két napig Pozsonyban marad. Pozsonyi tartózkodásának célja az egyes ellenzéki köve-j telések meghallgatása. Elsősorban a szlovák | néppárt vezéreivel fog tárgyalni, hogy a párt kormánybalépését megkönnyítse. Ezzel kapcsolatban arról is értesül a lap, hogy a szlovák néppárt képviselői és szenátorai a parlamenti plénum előtt még közös értekezletet tartanak, amelyen a kormánybalépésről döntenek. Ezt a tanácskozást a lap szerint Hűn- j ka akarata ellenére hitták össze. s mindenki csak Miéit és Tsa bankháziban vesz, Braflsüwo, RadnKná Dl. Telefon 19% és 2863. irvvuvmTyTmmTmvfVTfVTf?T A szobor Irta Somlyó Zoltán — Őszinteséget követelek tőled! — mondta a mester reszkető hangon —; orvos vagy és azzal a harmadik szemeddel olyan dolgokat is látsz, amelyek más elől fedve vannak. A homlokod ráncai közt olvasva, azt látom, amitől irtózva félek, de amit jogom van megtudni: mondd meg lepelezetle- nül, mi van a fiammal? Úgy segéljen téged az isten, ahogy az igazat mondod! — Mester, veszélyben van a fiad, de nincs még a halál torkában . . . — dadogta a chirurgus. Jól tudta, ez előtt a márvány- keménységű férfi előtt nincs helye a titkolódzásnak. Ez a szív el tudta viselni az igazságot, de fulladozott a hazugság súlya alatt. Ott állt az orvos a költők költője előtt. A mester előtt, akit egy egész világ tisztel. És szavai tompán csengtek vissza és kísértetiesen hulltak le a szőnyegekkel dúsan teleaggatott falakról az atyai szívre. A mester valósággal remeteéletet . élt, az igazi nagy költő életét, fejedelmi pompa közt, bársonyok és selymek, aranytálak, ezüstbálványok és ónixmedencék árnyékában. Az egyik sarokban nagy kristályhordó állt élő halakkal; a végtelen tenger közelsége; az alkóvban mesterségesen növesztett óriás-pők lakott, a munka szimbóluma, a misztikus erőé. Előtte, hatalmas fekete polcokon a pergámentekercsek, a világitó szellem millió tükörcserepe és a saját költeményei. Azok a költemények, melyekből az imperátor a öéphez beszélve, citálni szokott. Mert az imperátor meghitt viszonyt tartott fenn a mesterrel, habár a mester sosem volt hajlandó az imperátor dicsőségét megénekelni. Zárkózottal! ólt, afféle embergyülölő. Lelkét a sok gondolat és ritmus hidjai feszítették és ezek a hidak egy idegen világot alkottak benne, amelyet nem akart profani- zálni. A koalíció széthullása csak hetek, de már nem évek kérdése Rotor HasáK Prága Mníirlt. nyelmetlen és zavarokat okozó iparospártot kicserélni. A koalíció A tisztviselőjavaslatot mégis beterjesztik a parlament első ülésén — Az eddig elfogadott 26 módosítás — A német keresztényszocia- listák lapjának politikai jóslata a koalíció közelgő bukására dicstelen jövője A koalíció munkaképtelenségével foglalkozik a keresztényszocialista Deutsche Presse is és többek között a következőket Prága, február 11. Hiába vannak gyűlések hetek óta, hiába tanácskozott a minisztertanács tizenkét óra hosszat egyfolytában, az eredmény ugyanaz, ami egy hónappal ezelőtt volt. azaz egyetlen kérdésben sem tudott a koalíció megegyezni. Ha ugyan azt nem tekintjük eredménynek, hogy a tisztviseiöjavaslatot mindenképpen beterjesztik a parlament február 16-iki ülésén. Az ominózus tisztviselőjaraslat 270 rendes szakaszán kivii] 150 módosító javaslatot tartalmaz. Ezekből a miniszter- tanács csupán 26-ot fogadott el. Az elfogadott módosítások Az ideiglenes szolgálat időből az irodatisztek véglegesítésénél egy félévet beszámítanak. A legnagyobb tisztviselőfizetés a jövőben 100.000 korona lehet, vagyis egyetlen tisztviselő sem kaphat nagyobb fizetést, mint egy miniszter. Neveltetési pótlékot azon alkalmazottak és ij hivatalnokok kapnak, akiknél egynél több ; gyermekük van. A neveltetési pótlékot a gyermek 18-ik életéve végéig fizetik. (Ennek alapján az állami tisztviselőknél 22 millió megtakarítást érnek el, viszont az alkalmazottaknál 50 millió többletkiadás lesz.) A felsőiskolai tanárok szemeszterenként 2000 korona remune- rációt kapnak. A középiskolai ideiglenes tanerők fizetését 12.000 koronáról 12.600 koronára emelik fel. A vezérkari főnök fizetését adminisztratív utón rendezik, mivel állása csak bizonytalan időre szól. Az őrmestereket három fizetési osztályba sorozzák. Az alkalmazottak negyvenéves szolgálati idejét nem fogják 35 évre leszállítani, de ezzel szemben a nyugdíj- illetéküket 6 százalékról 51/? százalékra csökkentik. A kormány ezáel egyidejűleg bejelenti, hogy előkészíti az általános nyugdíjtörvényt. Állami föolfl'&lhtban elhunyt özvegyek árvái, akiknek apjuk sem él, Ugyanolyan illetéket kapnak, mint az állami férfialkalmazottak árvái. Arai a közigazgatási hivatalnokokat illeti, nem fogják megakadályozni az autonóm hatóságoknak azt, hogy nagyobb képzettségű erőknek magasabb fizetést ne adhassanak, mint amilyet az állami tisztviselők kapnak. Polgári iskolai tanítók, ha végleges vizsgájukat letették, azonnal évi 480 korona pótlékot kapnak, amely háromévenként 300 koronájával emelkedik és a nyolcadik fizetési osztálytól a tizenegyedik fizetési osztályig hatszáz koronára rághat. Ami a polgári és elemi iskolákban az j igazgatói és vezetői funkciók illetményeit il- I leti, azokat az eddigi illetmények háromszorosára emelik. A felekezeti polgári és elemi iskolák tanítói, kézimnnkatanitónői részére, ha he- i tenként legalább 18 kötelező tanórájuk van, | ugyanazt a szolgálati fizetést írják elő, amilyenben az állami tanerők részesülnek. A minisztertanács nem fogadta el azt a j módosító javaslatot, amely szerint az alkalma- j zottak gyakorlati ideje megrövidítendő. A bi- j rák fizetését eddig még egyáltalában nem tárgyalták. A körorvosok fizetését olyképpen akarják rendezni, hogy őket a hetedik fizetési osztályba sorozzák. Az alapfizetés ötévi szolgálat után 10 százalékkal, de a kezdőfizetésnek legfeljebb hatszorosára emelhető. Az alapfizetés már az emelkedéssel együtt 24.0Ö0 koronánál nagyobb nem lehet. Ámint látjuk, a javaslat legnagyobb része még nincs készen és a helyzet ma az, hogy a koalíció nem igen képes a tisztviselő- javaslatot tető alá hozni. Az iparos párt is renitens Koalíciós forrásból számlázó eredeti értesülésünk szerint a kormánykoalíció veszedelmes krízisének újabb pártközötti ütközőpontja akadt. A koalíció hatodik pártja: a cseh iparospárt nagy zavarokat támasztott; Mlcsoch cseh iparospárti közmunkaügyi miniszter a kormány többi tagjainak tudtán kívül kidolgoztatta az állami szállítások uj rendjét szabályozó rendeletet s a minisztertanácsban erélyesen követeli a rendelet elfogadását. Mivel a rendelet az állami szállításoknál a kisiparosokat kívánja: előnyben részesíteni, a rendelet terve ellen élesén állást foglalt a cseh nemzeti demokrata párt, mely a nagytőke érdekeit látja veszélyeztetve, de hevesen ellenzik azt a szocialista pártok is, amelyek a munkásszövetkezetek eddigi állami Szállítási privilégiumait féltik az uj rendelettől. Minden tagadással szemben igaz az, hogy Svehla tárgyal Hlinkáékkal s a számbelileg erősebb néppárttal szeretné a kéirja: — őrömmel látjuk a mai többség kormányképtelenségét. A terhek napról-napra nőnek, panaszkodik a kereskedelem és ipar, a tisztviselők elégedetlenek, a kommunisták tábora az általános elégedetlenség következtében egyre nő és sem az iskola, sem az adóreform, sem az állam és egyház viszonyának a rendezése és sok egyéb más dolog nem jut előbbre. A német lakosságnak örülnie kell, amikor látja a cseh sovinizmus rövidlátását és a szűkkeblű cseh nacionalizmus bünhődését. Csakhogy ezzel együtt a németségnek is szenvednie kell, három és félmillió német nyög az adóterhek alatt és kénytelen tétlenül nézni a cseh kormánymüvészet bomlasztó munkáját. A németek számtalanszor kijelentették, hogy a mai rendszert, a cseh nacionalista egyeduralom rendszerét meg kell buktatni. És ez most végre‘inog. A németek nem támogathatják ezt a rendszert, sőt ellenkezőleg nekik kell megadniok bukásához a kegyelemdöfést. De mi jöjjön helyébe? Olyan rendszer, mely alatt a hatalom egy része a németek kezébe is kerüljön. Egy olyan érát kiván a német nép, mely nemcsak cseh hivatalnokokat alkalmaz. Olyan rendszert, amely mellett nemcsak a cseh törvényhozók bírjanak tudomással, hogy mit tervez a kormány, hanem a németek is. Ma, hál4 Istennek, odáig jutottunk, hogy a koalíció széthullása csak napok vagy hetek, de már nem évek kérdése. A német keresztényszocialista sajtóorgánum eme elmélkedése teljesen időszerű. A koalíció válsága rendkívül komoly. A jelenlegi cseh nemzeti koalíció a cseh egyeduralomnak alighanem utolsó kísérlete volt. Ha megbukik, úgy az állam vezetésében óriási változások történhetnek és két eshetőség lehetséges: vagy egy cseh nemzeti kisebbségi kormány létesül tisztára diktatórikus alapon, vagy pedig egy polgári kormány a németek bevonásával. A felesége, egy világszerte ismert szépség, palotahölgye volt a fejedelemasszonynak, akivel ezidőtt kéjuton volt, valahol a moszkvai télben. Benne az üdvötadó szépséget imádta a mester, a hús örök hatalmát, amely végső kábítószerül maradt meg néki a költészet mellett. Ám megvetette őt könnyelműségében, frivol hetykeségében és tökéletes lélektelenségébén — bölcs, férfias meggyőződésével. Még cselédet sem tartott a mester, senkit sem tűrt meg szobáiban.: Mégis egyetlen porszem sem ülepedhetett le a bútorokra, any- nyira értett a tisztasághoz. Ételét ízlése szerint maga készítette el és vörösbársonyból való burnusait is maga javította. És á fiát is, pompás, szép, egyetlen fiát maga őrizte, ápolta a mester. Most ott feküdt a beteg gyermek, elnyúlva egy nyugágyon, brokát párnák közt, arcán lázrózsákkal. Orrán- száján tüzes lehelet áradt, kis kezei, sápadt rózsaszirmok, fáradtan feküdtek a takarón. Nagy füstölő-amforából gyógyfüvek illata szállt, földöntúli tiszta illat . , . de mit ért mindez? A gyermek már fantáziáit s angyalkákról és ördögökről beszélt és a mester megértette ezt ... . tudta jól, mit jelent ez! — Köszönöm —felelte a chirurgusnak alig hallhatóan. Mélyén belenézett a gyermek áléit szemeibe és megcsókolta forró ajkát. — És most eltávozhatsz! . . , Az orvos elment, Mögötte egymásra hullt a nehéz függöny. A mester az asztalhoz ült, hogy komor lelkét a gondolatok hűvös, tarka kutjában megfürössze . . . Megzavarták. A legelőkelőbb és legszebb hölgyek egyike lépett be hozzá. Kéjes vágj- tört elő minden egyes szava mögül, szerelemért jött, marcangoló, élő, észveszejtő szerelemért, aminőt csupán a mester, a költők költő- ! je adhat: — Eljöttem — kezdte a bogyónyi kis j száj —, hogy dönts a sorsom fölött. Tarts magadnál, vagy kergess el könyörtelenül: akkor is édes lesz az nékem. Arcod mindég ott lebeg álmaimban, úgy játszom vele, mint gyermek a lapdájával: a csipkéim fodrai közé rejtem éjjelre . . . Vájjon nem érdemellek meg téged, mester, aki annyira kívánlak téged? . . . A mester ülve maradt karosszékében. A bársony ráncokba hullt széles mellén, amikor most fölemelte a karját és a gyermekre mutatott: — Én őszinte leszek hozzád. Még, ha nem is haldokolna itt ez a gyermek, tüstént távoznod kellene. Mert e szobák levegője egy asszonyé, akit szabad akaratomból választottam, kinek teste csókjaim sebét viseli. Ám — a gyermek meghal. A gyermek halálán van! Hallod-e, te asszony! A gyermek, aki én vagyok! Ha én szent vagyok, akkor ez a gyermek százszor szent! Távozz békében! A hölgy szája ijedtében tátva maradt A halál közelléte testi utálatot ébresztett benne. Tágra meredt szemekkel bámult a füstölő alá. Azután kinyúlt reszkető. alakja, mintegy valamely perverz élvezettől hajtva és a következő pillanatban már újra édesen, alkalmaz- kodőn, alázatosan, mint a hízelegve kígyózó vipera, koldulni kezdett: — A te asszonyod?... szegény mester!-, már nem szeretőd és nem anyja gyermekednek... Nem törődik ő tiveletek... A mester most felegyenesedett és csak ennyit mondott nyugodt, de szigorú hangon: — Az a mi dolgunk! De most hord el magad! Odakint nyugovóra hajlott a nap. Még végigsímogatta a földet utolsó sugaiaivaL A mester rendbehozta asztalát, megmosta kezét és odaült a beteg gyermek agya mellé. A kicsike lehelteiét leste és minden ereje meg - feszítésé'’*! teste arca legkisebb vonását is. hogy örökre odarejlse emlékébe... A csöndet most lódobogás, fegyvercsörgés és emberi zaj törte meg. Mit jelent ez oly késői órában, az ő háza előtt? Már nyílik is az ajtó, a függöny kettényilik és a költő elé lépnek fegyveres, szigorú emberek: az imperátor sbirrjei. Mi ez?... Egyikük előlép: — Mester, az imperátor parancsára velünk jössz! Foglyunk vagy! A mester pillavillanás nélkül megkérdi: — Mi a bűnöm? — Azt neked kell tudnod! Ha nem tudnád, majd meghallod! A kőkeménységü arcban egyetlen izom se rándul. Már tudja, mi történt. Legutóbb védelmébe vette a tudomány bölcseit, akik uj igazságokat hirdettek, amiért börtönre jutottak. Mintha égi fényből szőtt korona diszle- ne a fején, oly méltóságteljesen egyenesedett fel a haldokló mellől. Kői Elnézett, majd kimondhatatlan gyengédséggel karjaiba emelte párnáival együtt a gyermeket és előrelépett. Köröskörül csudálkozó tekintetek. — A gyermeknek kívülem senkije sincs. És halálán van. Tehát magammal viszem. Jerünk! Elindultak. A mester lovasoktól körülvéve, úgy lépked a gyermekkel, mintha az oltárt szentséget vinné... Az imperátor palotája elé érnek, a „tíz koszoruzott* terére, ahol körben állauak a nagyok szobrai, köztük az egyiknek csupán vörös márványtalapzata áll, épp a mester leendő szobra számára... A mester ezelőtt megáll. Mit törődik ő most az araik odóval, mit a sbirrjei- vel: a mellén, a párnák közt utolsót lé’ek- zik a gyermek. A mester égre emeli kezét, azután lenyomja a kis halott üreges szemeit. Aztán biztos lábbal az üres vörös márvány talapzatra áll, a holt gyermeket a magasba emeli és hangja harsányan száll -palota felé; — Idenézz, imperátor, ilyenek a te szobraid!... Az imperátor palotájának ablakai elsötétülnek... Lomha sötétség borul a menetre, amely a börtön felé bajád.
