Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-12 / 35. (1073.) szám

1926 február 12. Péntek.

'PRAKxAi-i V lA&YAR*HIRIsAB

Országos Fehér Est Pozsonyban

Zathureczky Ede és Mécs László ünneplése Beszélgetés a neves kassai hegedűművésszel

— A P. M. H. tudósítójától —

Pozsony, február 11.

Az országos keresztényszocialista párt által a Vigadó nagytermében rendezett Országos Fehér Est, mely az idei farsang egyetlen magyar estélye és mulatsága volt, Mécs László és Zathureczky Ede fellépésével a legnagyobb siker jegyében folyt le. A teremben ott láttuk Szapáryné és Pálffy (grófnőket), Grosschmid Géza dr., Fran- ciscy Lajos dr. szenátorokat, Szüllő Géza dr., Jabloniczky János dr., Fedor Miklós és Gregorovits Lipót képviselőket, Dobránszky János esperesplébánost, a kormány képviseletében Bellái József kormánytanácsos, főjegyzőt.

Elsőnek Zathureczky Ede, a kassai származású fiatal, de máris a legjobb névre szert tett hegedűművész lépett fel, ezúttal először Pozsonyban. Hubay egyik legkitűnőbb tanítványa a fiatal hegedűművész, aki külföldön is hatalmas sikereket ért el és mestere a vonónak. Édesliangu, páratlan technikájú művész, akiről az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy világsikerek várnak reá. Elsőnek Corelli: La Folliáját játszotta művészi tökéllyel, majd Achron héber melódiája következett, aztán mesterének, Hubay Jenőnek Zefirjét játszotta, majd egy-egy darabot Debussytől, Wieniawskytől és Paganinitől. Ráadásul Schubert Ave Mariáját és Kreisler: Caprice Viennoise-jét

játszotta. Szűnni nem akaró taps kisérte minden egyes számát. A tapsból bőven kijutott kísérőjének, Zathureczky Árpádné- nak, a művész édesanyjának, aki fiát külföldi turnéján is zongorán kisérte.

Utána Mécs László lépett a pódiumra vakítóan fehér reverendájában. A Hajnali harangszó elszavalása után hatalmas tapsorkán zúgott föl, amely minden egyes versét végigkísérte. Az őszi tilinkózás, Emberek vagyunk, Menjünk Assisibe, A vének padkáján és Anya kell cimü verseit szavalta bámulatos előadó készséggel, szűnni nem akaró tapsokat váltva ki.

Ostermuth Izabella . két német Mécs- forditást mutatott be Walla Hilda 'fordítása-; bán, nagy sikerrel. :

A műsort táncvigalom követte, amely a> legvidámabb hangulatban folyt reggelig.

>6 •

Szünet közben felkerestük ZatJiureczky Edét, aki beszélgetésünk során a következőket mondotta:

— Eddig Amerikában, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában vendégszerepeltem. Hat éves korom óta játszom hegedűn, először Budapesten léptem fel. Newyorkban Brúnó Walter dirigálása mellett két hangversenyen hegedültem. Olaszországban 41 hangversenyt tartottam. A pozsonyi közönség ünneplése meglep és nagyon jólesik. Még az olaszok sem tudnak igy lelkesedni.

— A terveim? Récs és Budapest. Bécsben Németh Máriával együtt hangversenyezünk, Budapesten március 5-én lépek fel a Vigadóban. R. J.

—H ■■ ■ I.

Érsekújvár elektrizáiásáról újabb tárgyalások kezdődnek

A kormány kilátásba helyezte a koncessziót az érsekujvári gázgyárnak — A Délszlovcnszkói Villamossági R.-T. fogja eladni az áramot

— A P. M. H. tudósitójától.—

Érsekújvár, február 11.

Többször megemlékeztünk már arról, hogy Érsekújvár elektrizálása menuyi nehézségbe ütközik, amiatt, hogy Érsekújvár városát ötven esztendős szerződés köti az érsekujvári gázgyárhoz s ebből a szerződésből még csak huszonnégy esztendő telt le. A város tehát jogi következmények terhe nélkül nem csinálhatta meg a gázgyár megkerülésével a villanyhálózatot, mert a szerződésben kifejezetten benne van, hogy a gázgyárnak előjoga van a villany bevezetésére is.

Most végre a gázgyár maga ajánlotta fel Érsekújvár városának, hogy március elsejére részletes tervet fog benyújtani a város villanyositá- sára.

A kormánnyá] folytatott tárgyalások is kielégítő mederben haladnak, miután a minisztérium utasította Érsekújvár városát, hogy kössön előzetes szerződést a gázgyárral. A szerződés huszonhat évre szólna és a gázgyár biztosítaná, hogy az áram nem lesz drágább, raiut ahogy azt a Dél- szlovenszkói R.-T. szállítaná. A városi tanács elhatározta, hogy amennyiben a gázgyár ajánlata március elsején beérkezik, az előzetes szerződés tárgyalását március másodikán megkezdik. Ennek folytatására Holota János dr. városbiró vezetésével Szlávik Alajos vezető jegyző, Gombos Ferenc főmérnök Dónay Győző és Richter Ferenc tanácstagból álló bizottságot bízták meg.

A bankhivatal százmilliói protekciós cseh bankok szanálására

Még a Nemzet7, Jegybank megalakulása hajtják végre

a nagy szanálást — Sógorság, testvércég, komaság

Likvidálások helyett százmilliós államsegélyek

Prága, február 11.

Englis pénzügyminiszter annak idején hangsúlyozta, hogy az állam szanálási alapjából

csak azok a bankok kapnak nagyobb összegeket, amelyek tényleg állami támogatásra szorulnak és életképesek.

A pénzügyminiszter kijelentésével mégis éppen ellentmondó intézkedéseket tudott meg munkatársunk egy koalíciós törvényhozótól. Néhány héttel ezelőtt pénzügyi körökben határozottan azt állították, hogy egy morvaországi pénzintézet likvidálni fog.

A valóságban azonban 70 milliós kölcsönt kap a Zemská bankától és egy sógorsági viszony következtében 200 milliót az áilami bankhivataltól. A szanálási alapból az eredetileg tervezett és előirányzott 50 millió korona helyett 100 millió koronát utalnak ki a pénzintézetnek.

Egy másik prágai nagybank, melynek igazgatója többszörös háztulajdonos s e napokban vásárolta meg a bnbencsi Umrath-villát is, ugyancsak igényt tart a szanálási alapból való támogatásra. Ennél a banknál elrendelték a revíziót. A bankhivatal ellenőre meg is jelent és megkezdte munkáját.

Erro az egyik igazgató, kinek igen magasrángn, vezető politikus a bátyja, autóba ült s a bátyjához sietett. Egy félórán belül visszahívták az ellenőrt s a feldolgozott anyagát hét lakattal elzárt fiókba tették.

Végül még arról is értesülünk, hogy a Nemzeti Jegybank alakuló közgyűlését csupán a szanálási akció végrehajtása után fogják egybehívni, mivel az állami bankhivatalnak óriási váltókövetelései vannak az egyes cseh bankoknál, amiket a bankok a szanálási segélyből akarnak rendezni, úgy hogy a. bankhivatal a maga agendáit teljesen rendben adhassa át az uj Nemzeti Jegybanknak.

Szüllő Géza

a magyar pártok kooperációjáról

KereszSényszociailsták és nemzeti pártiak közös frontja a kormány ellen — „Maradjunk mint hűséges fggyverfársak együtt autonómiánk

kivívására

Az országos keresztényszocialista párt végrehajtóbizottsága — mint tegnap teleiontudósitá- suuk beszámolt róla — ülést tartott Pozsonyban. Az ülésnek különös jelentőséget adott Szüllő Géza pártelnök, nemzetgyűlési képviselő - beszéde, amelyet álább egész terjedelmében közlünk.

A választások lezajlása óta. ez az első gyűlésünk, ezalkalomból fogadják szívből jövő köszö- netemet á párt választásain tanúsított odaadó működésűkért és kérem önöket, hogy ügybuzgal- mukat és támogatásukat a párt iránt továbbra is fentartani méltőztassanak.

Most, mikor pártunk vezetéséről tanácskozunk, megragadom az alkalmat arra, hogy indokoljam eddigi passzivitásomat abban a kérdésben, amelyről hónapok óta hangosak politikánk berkei: hogy miért nem vettem részt abban a vitában, amely afölött indult meg, hogyan lehet újból összekovácsolni a felbontott „egyesült" ellenzéki pártokat.

A politikában megtanultam azt, hogy helyes megvárni, míg lecsillapodnak a hullámok és bevárni azt, mig a választási harcok viharai elülnek és tisztábban látnak a szemek és nyugodtab- ban Ítélkeznek a kedélyek. Én nem azért vállalkoztam a pártelnökségre, hogy villongást idézzek elő az őslakosság köreiben és a „pártfenség" alapjára helyezkedve, az igazi nagy célt szemem előtt tévesszem, hiszen a kcresztényszocialista párt egész intézősége is ez ellen foglalt állást, azért hallgattam és vártam a kedélyek lecsillapodását; és habár mi, a mi pártunk elveií tartjuk a legmegfelelőbbnek arra, hogy azzal vértezzük és esősitjük meg az őslakosságunkat a felszívás veszedelme elől, mégis

kerestem én is az utat, hogy a szloven- szkói és ruszinszkói őslakosságnak azelőtt a szövetségben lévő pártjaival hogy Urdunk a jövőben olymódon együttműködni, hogy ne egymástól szedjük le az erőforrásokat, de hogy együtt harcoljunk egy közös ellenség ellen, amely ma a kormány. Mert egyet sohase tévesszünk szem elől, azt, hogy mi Szlovenszkón és Ruszinszkón élő fajok elsősorban a nemzeti életünk lehetőségéért kell, hogy küzd- jünk. Normális viszonyok közepette egy politikai párt a párt élvéért küzd, de minálunk a köztársaságban nem pdrlcl- vek valóra válásáról, de nemzetünk élet- benmaradásáról, fajunk fennmaradásáról van szó.

Legyünk tisztában azzal, hogy a kormánynak az a törekvése, — ezért működik az állam minden gépezete az őslakossággal szemben, — hogy amalgainizálja, beolvassza az őslakosságot és nemzeti öntudatától megfosztva a fajt, teremtsen meg egy egységes csehszlovák államot, amelyről hirdette, hogy megvan és hogy rajta ne kapják, azt akarja, hogy meglegyen.

Éppen ezért lei akarok egészen világosan térni arra a polémiára, amelyet a magyar nemzeti párt vezére és tagjai hosszú idő óta folytatnak és amelyben a „reálpolitikát" tűzik ki egyrészt célzatnak, másrészt tervekkel és plénumokkal állnak elő, amelyekkel egy kérdést akarnak megoldani, amely kérdés úgy látom, azért megoldhatatlan, mert különböző logikai kategóriákat csoportosít egybe, amelyek egybe nem csoportosíthatók és ennek következtében helyes konzekvenciák sem vonhatók le. Ha egy egyenletet rosszul állítok fel, azt soha jól megfejteni nem lehet.

Hogy egészen tisztán lássunk, a fogalmakat precízül kell meghatározni.

A nemzeti kisebbség idevaló megnyilvánulása két irányú: politikai és társadalmi. A társadalmi és kulturális funkciók működése szabad és formai korlát nélkül való; ellenben a politikai működés párttagozat áltál történik, s ennek megnyilvánulási módját a közjog, az alkotmány és a parlament házszabályai szorosan és megmásitha- tatlanul előírják.

Egy politikai párt egy másik politikai párttal a parlamentben vagy kooperál, vagy koalícióba lép, amikor mindegyik párt önállóságát megtartja s pártelveit megvalósítja vagy — fuzionál, amikor mindegyik párt megszűnik önálló párt lenni és egy uj párt keletkezik. Ehhez az általános elvhez a köztársaságban nálunk hozzá kell venni egy olyan különlegességet a cseh-szlovák parlamenta- rialízmusnak, amely másutt nem foglal helyet a politikai terminológiában: ez a cseh-szlovák par- lamentarializmusban a klub. A klub nálunk parlamenti tényező s politikai párttal tulajdonképpen majdnem ugyanegy. Egy klubhoz való tartozás, ha nem is teljes fúzió, de már is teljes függetlenség, mert a klub többségének akarata a klub minden tagjára kötelező, még akkor is, ha esetleg a klubban levő többség taktikai vagy elvi szempontból a klubba belépett párt elveivel vagy taktikai nézetével ellentétes is lenne. Vagyis a klubba való tartozás több a kooperációnál és több a koalíciónál.

Ez az oka annak, hogy én nem mentein bele abba a gondolatba, amit a magyar nemzeti párt helyesnek fogadott el, hogy egy klubba egyesüljünk a szudetamenti német pártok több íészével, hanem fenntartottam mint önálló pártot a ke- resztényszocialista pártot egy önálló parlamenti klubban, mert a nálunk lévő sajátságos parlamenti viszonyok szerint a helyzet ma az, hogy a parlamentben sem a „magyar nemzeti párt", sem a „magyar kisgazda párt" mint önálló tényező nem szerepelhet egyedül, mindig csak a német Bund dér Landwirte klub utján, ebben a klubban pedig a majoritás adja meg az irányt, s a majoritás nem a magyaroké, mert hisz ők a . klub egy negyedét alkotják csak.

Nézetem szerint itt egy lépéssé! messzebb ment és szorosabb lett egy parlamenti alakulat, mint azt talán az önállóság és a szabad mozgás szempontjából szükséges lett volna. Azonban ma ez az alakulat megvan. Ezen én nem segíthetek, de

keresem azt a módozatól, hogy ezen formai nehézség miatt mi az idevaló őslakók két pártja hogyan tudunk mégis együtt dolgozni,

babár a klubok különbözősége által együttműködésünk néha ellentétbe hozhat minket.

Együttműködésünknek azonban nemcsak ez a formai nehézségbeli akadálya van, de van ennek tartalmi nehézsége is. Ez a „reálpolitika". Hogy mit ért ezalatt tulajdonképpen a nemzeti párt, azt én még ma sem tudom precíze kihámozni, de azt a gondolatot, hogy a kormányzatban is hajlandó a nemzeti párt résztveuni, nem tartom reálpolitikának. Mert én nem tudok elképzelni oly helyzetet, hogy elvei mellett a nemzeti párt a csehszlovák republika kormányzatában részt vehessen; azt meg nem is tudom feltételezni, hogy elvei feladása mellett akarna ebben résztvenni. így tehát a reálpolitikát csak egy olyan megjelölésnek tartom, amelyet abszolút jószándék vezet, de eléggé alá nem támaszt az élet realitása. A reálpolitikától félek azért is, mert a reálpolitikában való gazdasági megnyugvás ellankaszthatja a nemzeti öntudatból fakadó ellenállást, de egyáltalában, én nem tudok „priusokat" nemzeti céljaimnál felállítani, mert nemzeti céljaim egy komplex egészet alkotnak. Folytonosan idézeteket olvastam a Budapesten előadott Herczeg Ferenc darabjából „A Hid“-ból, amelyben Széchenyi reálpolitikáját állítják mintául elém. Azonban Széchenyi Magyarországon a magyar kormányzat konszolidálását akarta elérni, mig itt, azt hiszem, egyikünk sincs áthatva attól a - törekvéstől, hogy konszolidálni akarja ezt a Svehla-fólé cseh kormányzatot. Éppen ezért eme formális, és tartami differenciák miatt a politikában a magyar nemzeti párttal, illetőleg a Bund dér Landwirte klubbal egy klubba bele nem olvadhatunk.

Miután azonban céljaink a nemzeti párt- töt azonosak, ezért hajlandó vagyok minden kooperációra, mely fedi a ruszinszkói és szlovenszkói őslakosság kulturális és gazdasági politikáját.

Azonban hangsúlyozom, sem fúziót, sem a párt önállóságának feladását magam részéről nein tudnám elfogadni.

A társadalmi és kulturális akcióban közöttünk semmi elválasztó különbség nem lehet, ebben a viszonylatban a nemzeti párttal mindenben az együttműködésre a legnagyobb őszinteséggel és bartásággal hajlandó vagyok.

A kérdés . most az, hogyan, minő formában tudjuk ezt a célt megvalósítani. A keresztényszocialista pártnak egyik nagytapasztalásu és nagytudásu tagja, Molnár Béla megjelölte pártunk részére azt az utat, hogy hogyan tudunk együttműködni a nemzeti párttal; ezt én elfogadom. Nekünk közös érdekünk, hogy a megállapodásaink precíz betartásának szankciója legyen. Nekünk a választásokig lehetőleg mindenben, ami nem elvi különbség, — . liberális és konzervatív — együtt kell működnünk, egymás ellen nem szabad dolgoznunk és nekünk világosan meg kell állapodnunk a választásokig kooperációban, a választások alatt pedig, hogy egy közös listán menjünk.

Maradjunk mi a Morván innen, maradjunk együtt, mint hűséges f egy vertér sah , együtt az autonómiánk kivívása végett. Dolgozzunk azon, hogy Szlovenszkó legyen a szlovenszkóiaké. Mi ne marjuk egymást, ne tépjük egymást, fogjunk össze és hozzuk létre a kötelezettséget, hogy a választásnál közös listán legyünk és semminemű szép tervek kedvéért az egymáshoz való iarlózandóságot meg ne változtassuk, mert nekünk olyannak kell lennünk, ennek a két pártnak, mint az Olló, amelynek két szára van, dé csak együtt, összekapcsolva tud fegyver lenni a harmadik, a kormányzat ellen.

A másik kérdés, amellyel foglalkozni akarok, az, hogy rámutassak arra, hogy á bekövetkező parlamentáris működésnél milyen irányt akarunk, követni:

A legszélsőbb ellenzékit.

Mert mindenütt látom ázt, mindenben érzem azt, hogy a mai kormányzati szellem, mennyire telített cseh sovinizmussal és magyar gyűlölettel és menynyire feszült a hangulat a köztársaságban Magyarország ellen. A frankaffér mély fájdalommal tölti el szivünket, mert látjuk, hogy a trianoni béke következtében minő beteg tervek kergetőivé váltak sokan. Nekünk leszakított magyaroknak a magunk politikai helyzete miatt nem közömbös, hogy a magyar állam, amely nekünk természetes támaszunk, minő erős és éppen azért fáj, hogy Magyarország prestigebeli erejétől momentán veszített, de bízunk abban, hogy ezt a csorbát Magyarország kiküszöböli.

De mint ittlévő nemzetiségi párt felemeljük szavunkat itt és a cseh parlamentben, és a nemzetközi, fórumok előtt azzal a tendenciával szemben, amelyet a köztársaság, külügyi kormányzata és a kormány befolyása alatt lévő sajtók itl. és ás ország határán túl, Magyarországgal szemben és közvetve a magyar fajjal szerűben jónak lát hangoztatni.

Ezek a sajtóorgánumok azokból az alapokból ■szubvencionáltatnak, amely alapok egy része a mi adóinkból keletkezett és mert tudjuk, hogy mi magyarok itt egy milliós nép vagyunk, tudjuk, hogy kulturális értéket képviselünk és tudjuk, hogy minket mint nemzeti kisebbséget a .'.ormány flsz.telni köteles, ezért emelünk szót, hogy a gyűlöletnek szellemét fajunk iránt, ne terjesszék, tiltakozunk az ellen, hogy rágalommal ne szórják be azt az államot, amelyhez közjogi!ag ha nincs is kapcsolatunk, de amelyhez rokoni kötelék

3