Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-12 / 35. (1073.) szám
Semmitmondó hivatalos Jelentés Temesvárról Dúca a kisebbségek Istápolásáról — Májusban Desz a legközelebbi konferencia — Budapesti vélemények Az olasz-német viszály A nemzetközi politika egy évtized óta háborgó felszine még nem jutott stabil állapotba. A népek hajóját kormányzók majd itt, majd ott öntenek ki egy olajos hordót a háborgó vízfelületre; legutóbb a locarnói olajjal akarták lecsökkenteni a szenvedélyeket, de olyan elemi katasztrófák hozták imbolygásba Európa életét, hogy még a komoly igyekezet is szinte leküzdhetetlen nehézségekkel áll szemben. A komoly igyekezet pedig nem mindenütt van meg, mert a felelős tényezők ugyan békét és lelki leszerelést hirdetnek, a valóság azonban az, hogy igen távol állunk a béke morális feltételeitől és amint a magyar frankaííér ügye is mutatja, a középeurópai politika irányitó tényezői nagyon is igyekeznek minden kis pillanatnyi előnyt felhasználni a más államok rovására. A frankaffér Közép>európában eléggé súlyos bonyodalmakat teremtett és valószínű, hogy csak az a nyugodt és objektív hang, amelyet az érdektelen Anglia talált meg, hatott kissé csillapitÓlag a felajzott kedélyekre. Most a nemzetközi politikában újabb bonyodalom merült fel, mert a politikai élet ma igazán teljesiti az axióma követelményét: nulla dies síné Iinea. Akkor, amidőn a népszövetség tavaszi ülésszaka küszöbön áll, amelyen a nemzetközi politika valószinüleg véglegesen likvidálni fogja a frankaffér hullámait, de amelynek legjelentősebb pontja mégis a német birodalomnak a népszövetségbe való belépése, amely lépés a locarnói kezdeményezés betetőzését jelentené, akkor kínos incidens zavarja meg két európai nagyhatalomnak, a „győztes" Itáliának és a „legyőzött" Németországnak viszonyát. Ennek a viszálynak mi nem tulajdonítunk túlzott jelentőséget, mert abból a túláradó temperamentumból vezetjük le, amely mind a két részen megtalálható és annak az atmoszférának természetszerű következményét látjuk benne, amely atmoszféra még mindig megüli a európai közéletet. A német nép az a nemzet volt, amely évszázadok óta folytatott gyarmatosító munkát Európa testén és ilyen módon a németség etnográfiai elterjedése rendkívül nagy sugaru, keleten elér egészen a Volgáig, délen pedig lehatol az Adriáig. A német birodalom földrajzi határai most, a versaillesi megnyirbálás után, hatvan millió németet ölelnek közre, de negyven millió azoknak a németeknek a száma, akik többnyire zárt telepterületeken a német birodalom határain kivül élnek. A német kultúra hatalmas ereje ezeket az idegenbe szakadt telepeseket a századok folyamán át megőrizte a német kulturegységben. Nem pángermánizmus ez, mert hiszen Reventlowék politikai törekvése az összes németeknek politikai közösségbe való egyesítésére csak naiv ábrándozás és sohasem komoly törekvés volt. Hanem a kulturegység kötelékei szétszakithatatlanok és ezt a kulturegységet a német faj minden viszony között fentartotta. A történelmet tagadja meg az, aki a német kultúra világjelentőségét lecsökkenteni akarja. Szép költői metafora lehet, amikoí Mussolini összehasonlítja Dántét és a középkor német lantosát, Walther von dér Vogelweide-t, de az ilyen összehasonlítás meglehetősen egyoldalú, mert hiszen anélkül, hogy Dante érdemeit és jelentőségét az egyetemes kultúra szempontjából csökkenteni akarnék, azt viszonozhatnék erre, hogy miért nem választotta összehasonlítási alapul az olasz premier az egyetemes emberi kultúra egyik legnagyobb héroszát, Goethét, azt a Goethét, aki felülemelkedett a nemzetek korlátain és j mindig vágyó lélekkel nézett le délnek a na-1 Temesvár, február 11. A temesvári konferenciáról hivatalos kommünikét adtak ki, amely azonban semmitmondó és csak felületesen érinti az eseményeket. Elmondja, hogy a tárgyalásokat délelőtt 9 órakor kezdték meg, délben 1 órakor megszakitották, majd három órakor folytatták és hatkor befejezték. A három miniszter örömmel állapította meg, hogy minden tekintetben a legnagyobb egyetértés van közöttük. A tárgysorozat főbb pontjai a következők voltak: Megállapították a kisantantnak a leszerelési konferencián követendő magatartása általános irányelveit. Foglalkoztak a Locarnó nyomán támadt helyzettel, valamint azokkal a módokkal, amelyekkel a balkáni békét sikerül konszolidálni. A legfőbb pontot a magyar kérdés alkotta. A kisantant államai elhatározták, hogy mielőtt végleges álláspontjukat leszögeznék, megvárják a magyarországi nyomozás eredményeit. Ezután a legközelebbi összejövetel dátumát beszélték meg. Valószínű, hogy a kisantant legközelebbi konferenciája május első leiében lesz Veldesben. Á hivatalos kommüniké csak ennyit mond: Más források szerint a megbeszéléseken igen sokat foglalkoztak Németország, népszövetségi belépésével, valamint a kisan- tantállamokban levő nagyszámú német kisebbség helyzetével. Megállapították, hogy addig általános leszerelésről szó sem lehet, amig Oroszország nem tagja a népszövetségnek. Viszont elhatározták, hogy a szovjet túlzott követelményei miatt egyelőre nem ismerik el Moszkvát. Mint minden kisantant- konferencián szokásos, a három miniszter az Róma, február 11. Mussolini tegnapi beszéde külsőleg sokkal nyugodtabb volt, mint a szombati kirohanás. Ez alkalommal a beszédet a legpontosabban előkészítették s Mussolini a szöveget nem mondotta el szabadon, hanem felolvasta. Olasz részről ezzel a nyilatkozattal az incidenst befejezettnek tekintik. A beszéd lényegében persze ugyanazt tartalmazta, amit a legutóbbi nyilatkozat s legfeljebb a külső hangban volt különbség. Mussolini abból indult ki, hogy szombati beszédét nem inprovizáltnak mondta, mert ez abból a hangulatból fakadt, amely a két hó- j napi olaszellenes külföldi lárma nyomán támadt az olasz lelkekben. A duce szerint Stre- semann egyáltalán nem cáfolta meg a Róma- ellenes német kampányról szóló híreket. Sőt a legújabb jelentések szerint a bojkott és az uszitás a birodalomban még tart és erősebb, mint volt. Ezután azokról az „őrült álrancsok és citromok hazájába. Tagadhatatlan, hogy Európát a három kulturhatás között, amelyen keresztülment, a római, az arab és a német civilázió között, főképpen a német civilizáció alakította és emelte a kultúra mai fokára. Ez az erős kultúra meg nem semmisülhet, értékében nem csökkenhet és mindig eleven erő lesz ahhoz, hogy elszakadt népközösségeit egységben tartsa. Az olasz és német viszony hirtelen kiéleződése — mint mondottuk — a túláradó temperamentumból következett be. Peccatur extra et intra muros. A túlfűtött szenvedéesti órákban fogadta a sajtó képviselőit. Közösen a locarnói szerződésből támadt problémákról nyilatkoztak, majd az újságírók heves kórdezősködésére azt felelték, hogy a kisantant semmiesetre sem akar beavatkozni a magyar belügyekbe. Nincsics ezenkívül az 1922-ben történt magyar dinárkamisitásról emlékezett meg s megállapította, hogy akkor elfogták ugyan a tetteseket, de később szaba- donbocsátották őket. Benes az orosz-csehszlovák tárgyalások elodázásáról nyilatkozott, Dúca pedig kijelentette, hogy Románia ezentúl a legnagyobb liberalizmussal fogja kezelni kisebbségeit. Egy állam, amelyben négymillió kisebbség él, nem létezhet, ha nem talál modus vi- vendit a kisebbségekkel való együttélésre. „Meg vagyunk róla győződve — mondta a román külügyminiszter — hogy a kisebbségekkel való együttműködés útját könnyen megtaláljuk." Budapest, február 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) V kisantant külügyminiszter einek tegnapi kpnférenciája élénk visszhangra talált a magyarországi sajtóban. A Pesti Hírlap szerint a temesvári konferencián érte Benest az első nagyobb- szabásn vereség. A frankügyben Dúca és Nincsics álláspontja győzött, amely a hamisítási affért Franciaország és Magyarország ügyének tekinti, amelybe a kisantant ne avatkozzék bele. A Nemzeti Újság azt jegyzi meg, hogy a konferencia meglehetős negatív eredménynyel járt. mokról" számolt be, amelyekkel a németek az 1919-iki békeszerződést akarják megváltoztatni. Majd ismét a csehszlovák kisebbségek helyzetéről emlékezett meg és bővebben beszámolt a csehszlovák nyelvrendelet szigoráról. Kijelenti, hogy ámbár Csehszlovákiában három és félmillió német él, a prágai kormány legújabb rendeletében mégis azt követeli, hogy minden állami közigazgatási szervnél az államnyelvet használják. Stresemann kitért Mussolini fővádpont- jai elől s inkább az apróbb, epizódszerü meg- í jegyzéseket igyekezett cáfolgatni. Ezután Mussolini a következőkben foglalja össze I Olaszország álláspontját: i A déltiroli németség nem tartozik azok közé a kisebbségek közé, melyekről a lyok Olaszországban most német lapokat j égetnek, németellenes tüntetéseket rendez-1 nék, a németek pedig erre bojkottal felelnek, mert tudják, hogy ez az anyagi szempont az idegenforgalomból óriási jövedelmet élvező Itáliát súlyosan érinti. A heves kifakadások elhangzásával a nyugalom visz- sza fog térni a szivekbe és a felelős tényezők kötelessége, hogy ezt a folyamatot siettessék. De egy tanulsággal jár a tiroli eset minden komoly államférfi részére. íme, a huszadik század Európájának életébe döntő | tényezőnek vonult be a kisebbségi kérdés, a békeszerződések intézkednek. Olaszország egyetlen olyan vitába sem keveredik, amely e kisebbségek politikájára vonatkozik. A fascista kormány a jövőben is a legnagyobb eréllyel fog visszautasítani minden olyan támadást, amely a kisebbségek miatt történik. Berlin, február 11. A német sajtó bizonyos elégtétellel állapítja meg, hogy Mussolini mily spontán módon válaszolt Stresemann külügyminiszternek. Megelégedéssel veszi tudomásul azt is, hogy a római beszédnek hangja korántsem oly sértő, mint az első volt, ámbár viszont tény, hogy lényeges dolgokban az olasz miniszterelnök most sem engedett. Ugyanígy azonban Németország sem fog engedni kisebbségei védelméből s a jövőben minden alkalmat megragad, hogy akár nemzetközi utón is meggátolja idegenbe szakadt testvéreinek elnyomatását. A lapok ez alkalommal sokat foglalkoznak a csehszlovák nyelvtörvénnyel, melyet Mussolini többizben is megemlített. A Vorwarts szerint ezt a rendeletét nem lehet jobban elitélni, mint azáltal, hogy Mussolini még kegyetlenebbnek mondja, mint a déltiroli elnyomást. A Vorwürts mai száma igen érdekes interjút közöl, melyet a lap párisi tudósi-tája folytatott az ott éíő Nitti volt olasz miniszter^ elnökkel. Nitti többek közt ezeket mondotta: — Olaszországnak sem gazdasági, sem nemzeti érdeke, hogy Németországgal hadilábon éljen. Még a déltiroli kérdés sem olyan súlyos, mint általában állítják. Ha Németország tisztelni fogja a szerződéseket, Olaszország pedig békülókeny politikát folytat, a nehézségeket könnyen kikerülhetik. Amikor én hatalmon voltam, a következőket mondtam az elfoglalt területek kormányzójának: „Alkalmazza az olasz törvényeket, de tegyen meg mindent a megnyert lakosság megnyugtatására." Berlin, február 11. A B. Z. am Mittag jelenti, hogy berlini hivatalos körök szerint egyáltalán nincs szükség többé, hogy Stresemann külügyminiszter válaszoljon Mussolini olasz miniszterelnöknek. Tiltakozó rtépgyülés a nyelvrendelet ellen Prága, február 11. A német polgári pártok szövetsége . vasárnap tiltakozó népgyülésl rendez Aussigban a nyelvtörvény végrehajtási rendelete ellen. A gyűlésen valamennyi pártvezér fel fog szólalni. A ruszinszkói ügyvédek az ítélőtábláért s ügyvédi kamaráért Ungvár, február 11. Tudósítónk telefon- jelentése: A ruszinszkói ügyvédszövetség Ru- szinszkó összes képviselőihez memorandumot intézett, melyben felszólítja a képviselőket, járjanak el a kormánynál, hogy Ruszin- szkó végre megkapja a régóta megígért Ítélőtáblát s önálló ügyvédi kamarát. Ruszinszkó ügyvédi körei remélik, hogy az akció sikerrel jár. kisebbségek jogainak konfiskálása konfliktusokat okoz, diplomáciai bonyodalmakra vezet és a béke szellemét száműzi. Nagyon szükkörü lenne tehát az a gondolkodás, amely Locarno feladatát egyedül az európai államok egymásközti békéjének megteremtésében látná, mert ennek a békének mindaddig nincs meg a pszichológiai alapja, mig minden egyes állam, amelynek kisebbségei vannak, a saját maga határain belül meg nem csinálja locarnói békéjét, nem teljesíti népkisebbségeivel szemben maradék nélkül az igazság teljességét. Stresemann másodszor nem felei MussolinlnekT A duce második beszédének hangneme enyhébb volt — Bizonyos megnyugvás észlelhető Németországban Is — A népsvövetség elé kerülhet-e a német kisebbségek ügye Hal számunk 1© stdal % V. évf. 35. (1073) szám ■ Péntek • 1926 február 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, fii eretpilon nnlitil'ni nnniJnn Szerkesztőség: Prága I!., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: rUggeiien pOLlUKUl napUUp 12 „ emelet Te,efon . 30311 „ Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: hivatal: Prága I!., Panská ul 12/111. —-Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Dzurányi László Gál István lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
