Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-09 / 32. (1070.) szám

^ Mai siámunk 10 oldal % V, évf. 32. (1070) szám ■ Kedd * 1926 február 9-ym<W3JtHiia>^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága 1!., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Területi és politikai engedmények Magyarországnak ? Egyszerre jelent meg több európai te­kintélyes sajtóorgánumban az a cikk, me­lyet a Vossische Zeitung prágai tudósitója küldött lapjának a temesvári kisantantkon- ferenciáról. A minden bizonnyal kitűnő ér­tesülésekkel rendelkező ujságiró megállapí­tásainak lényege az, hogy a kisantant a kö­zépeurópai béke véglegesítése és elmélyité- j se érdekében hajlandó bizonyos kedvezmé­nyeket adni Magyarországnak. Az adandó kedvezmények pedig kétfélék: területiek és politikaiak. A területi kedvezmények per­sze a magyar határ közelében fekvő ma- gyarajku vidékek átengedéséből állnának s: a politikaiak abban, hogy Csehszlovákia a i magyar királykérdés ügyében nem foglalna' el oly intranzigens álláspontot, mint eddig. Kétségtelen, hogy a cikket nem szabad egyébnek felfognunk, mint éppen újságcikk-. nek, mely ugyan jó források nyomán kelet­kezett, de amely korántsem tarthat számot hivatalosságra. Annyi bizonyos, hogy a j frankhamisítás problémája az ügy bűnügyi j részén kívül mélyen belevilágított a kétség­beesett magyar mentalitásba, mely a Tria­nonban kapott halálos sebek következtében sehogysem tud beleilleszkedni az uj rendbe, mert az számára nyugateurópai arányokkal alig mérhető nyomorúságot és embertelen­séget jelent. Könnyen előfordulhat tehát, hogy e mesterségesen és Magyarország leg-> parányibb hibáján kívül előidézett helyzet­ben egyes szélsőségesek a legmegnemenge- dettebb eszközöket is igénybeveszik, hogy egyrészt saját sorsukon, másrészt megalá- zottságukon segítsenek. Viszont ezek a des- perádó-eszközök könnyen lángbaboritják az igen gyúlékony európai béke-kazlat. Itt tehát segíteni kell. Meg kell szüntet­ni a magyar kétségbeesés-mentalitást. Retor­ziókkal, újabb szankciókkal csak növelni le­het a borzalmas és hatékony eszközökhöz nyúló ellentállást, de engedményekkel, a hurok lazításával határozottan megnyugvás érhető el. A frankhamisítás jó ómen volt. Elsőnek Franciaországban vetették föl a kérdést: mért van az, hogy Magyarországon ^egyáltalán lehetséges az ilyesféle szörnyű­ség? Az objektív figyelő, a Magyarország ügyeivel hirtelen behatóbban foglalkozni kezdő párisi sajtó, csakhamar megtalálta a feleletet: azért, mert ez a nemzet kétségbe­esett, elvadult abban a lehetetlen atmoszfé­rában, amelyet a háború, melybe minden tradíciója és érdeké ellen lovalták be, szá­mára teremtett. A Matin például igy okosko­dott: A magyar nép monarchista, szereti ko­ronáját és királyt akar. Nos, Európa ellen­szegül ennek a kívánságnak. Nem csoda, hogy az a nép egyrészt az antant ellen for­dul, másrészt pedig demoralizálódik a pro­vizórikus, a kapkodó s a monarchista nem­zetnek tekintélyt egyáltalán nem jelentő energiátlanul felemás helyzetben. Egy or­szágban, amely csak királynak hisz, csak úgy lesz rend, ha tényleg jön is a király. A királytalan rendetlenség pedig ezerszer ve­szedelmesebb az általáuos béke szempontjá­ból, mint bármily királyos rend. S ugyanígy a területi csonkítások is. A Magyarországra rákényszeritétt szűk határgallér fullaszt, bő­víteni, szélesíteni kell, hogy a fuldokló leve­gőhöz jusson és ne rántson magával mindent a mélybe. Az, hogy a frankhamisítás vétója követ­keztében Európában foglalkozni kezdtek a magyar üggyel, ilyen belátásokhoz vezetett. Területi $ Bethlen fölveszi a késhegyig menő harcot as ország és a maga becsületéért Pontról-ponfra cáfolja Károlyi Imre vádjait — Vázsonyi áll Károlyi háta mögött — Vázsonyi nyilatkozatában az egységes magyar frontot kívánja Budapest, február 8. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök a Pester Lloyd, a Buda­pesti Hírlap és a Pesti Hirlap vasárnapi számában hosszú cikkben válaszol Károlyi Imre gróf ismeretes támadására. A miniszter- elnök kijelenti, hogy eddig a parlamenti bi­zottság munkája miatt nem akart a nyilvá­nosság előtt válaszolni az öt ért támadásokra, de most kénytelen volt, mert olyan ember részéről érte támadás, akit eddig barátjának tartott. Károlyi vádjaiban Bethlen a baloldali kulisszatologató Vázsonyi kezét látja. A mi­niszterelnök ezután pontról-pontra visszauta­sítja a Károlyi-cikkben foglalt vádakat. Az egész akció tulajdonképpen a Vázsonyi veze­tése alatt álló ellenzék müve, amely eredeti­leg a kormányzó személye ellen irányult, de újabb taktika alapján most a miniszterelnök ellen fordított fegyvert. Jól tudják, hogy ha a mai helyét gyönge kormány fog­lalja el, az elősegíti az utat a baloldali kor­mány megalakulásához. Ehhez a munkához a baloldaliak Károlyi grófon kívül a fajvédőket is meg akarták nyerni. — A harcot fölveszem — végzi Beth­len cikkét. — Ha meggyőződöm arról, hogy az országnak kárára lesz az, ha he­lyemen maradok, úgy rögtön visszavonu­lok. öt éven át becsülettel és önzetlenül fáradoztam Magyarország talpraállitásán. Töviskorona volt az egyetlen jutalmam érte. Becsületem azonban nem adom oda. Ezért kész vagyok a késhegyig menő harcra is. A miniszterelnök válasza nagy feltűnést keltett a magyar politikai körökben és a ma reggeli lapok hasábjain több vezető politikus nyilatkozik a miniszterelnök cikkéről. A legjobban érdekelt Vázsonyi Vilmos a budapesti Reggel hasábjain kér szót és a következőkben nyilatkozott: — Kijelentem, hogy Károlyi nem olyan ember, aki eszköz lehetne, én pedig nem bú­jok mások háta mögé. Mondanivalóimat meg­mondom nyíltan, szóban vagy Írásban. — Károlyi cikkéhez Perényitől nyerte az információkat és már az eddig ismert adatok alapján is megállapíthatta Bethlen súlyos mu­lasztásait. Bethlen úgy állít be engem, mintha én csinálnék mindent: vezetem az ellenzé­ket, befolyásolom a külföldi sajtót, összeeskü­szöm! Ez mind mese. — Bethlen cikkébe belekapcsolja a kor­mányzó személyét is, pedig a demokratikus ellenzék a kormányzót kívül helyezi a frank- hamisitási ügy hullámain. De a miniszterel­nök erőnek-erejével ránk akarja oktrojálni, hogy a kormányzó ellen támadunk. — Az az állítása, hogy Károlyi utján a fajvédőkkel kerestünk összeköttetést, telje­sen uevetséges. Mi az egységes magyar frontot akarjuk. — Mihelyt a többségből olyan kormány alakul, amelyben megbízhatunk, nincs ériel­me, hogy tovább feszegessük a politikai fe­lelősség kérdését. Almássy László, az egységes párt ügyve­zető alelnöke szerint Bethlen világos, logikus cikke memento az ország közvéleményének. Ismerem a közélet vezetőit - mondja Almáo- sy, de az egységes pártnak egységben való tar­tására a kvalitások jelenleg csak Bethlen­nek vaunak meg. — CsodáTkUWWBfWg-f >lyi cikke-'fölétt, aki úgy tűnik fel előttem, mint az az orvos, aki diagnózist állapit meg és gyógyszereket ren­del, anélkül, hogy megvizsgálná a beteget. A parlamenti bizottság munkájának befejezé­séig senki sem mondhat igazságos bírálatot. A kabinetnek a politikai felelősség elől való megfutamodása volna, ha a bizottság jelenté­se előtt levonná a konzekvenciát. Az államfő, a kormány és az egységes párt között teljes összhang van. Rassay Károlyt a legutóbbi napok ese­ményei meggyőzték arról, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság munkáját okvetlen meg kell gyorsítani. Ernst: Sándor: Bethlen személyével kap­csolatban legfeljebb arról beszélhetünk, hogy egyes intézkedéseket nem tett meg olyan gyorsan, ahogy kellett volna, egyébként uem látom felelősségre vonhatónak. Nagy Emil: Bethlennek öt év alatt akko­ra érdeme volt az ország talpraállitása körül, hogy Nádosy iránti bizalmát, ezt az egy téve­dését teljes szívvel megbocsáthatjuk neki. Annyi bizonyos, ha megmarad miniszferel- nöknek, úgy alatta ilyesmi többet nem fog megtörténni. Utódjának azonban mindent elölről kellene megtanulni. A Reggel munkatársa felkereste tegnap délután Károlyi Imre grófot, aki kijelentette, hogy Bethlen válaszára lényegileg nincsen megjegyezni valója. A kérdést elintézettnek tartja. Ami közölni valója lesz, azt a ma dél­utáni Pester Lloydban megteszi. A budapesti Reggel szerint Károlyi tegnap délben audiencián volt Horthy Miklós kormányzónál, Lehet, hogy a kisantant is elérkezett idáig és a régi, csak-azért-is ellenséges hang, gő­gös, hatalmi érzésekből fakadó parancsolga­tás helyett a kétségbeesett ellenaktusök ve- szedelmességén okulva, a megegyezést ke­resi. Locarno jó precedenssé vált: miként a nagyantant belátta, hogy Németország örök­ké veszedelmes reváns-hangulatát csak tete­mes kedvezményekkel lehet levezetni, úgy a kisantant is arra a meggyőződésre jutott, hogy nem íegyverzajjal és amagyar szív elé tarott szuronyokkal kell középeurópai har­móniát teremteni, hanem úgy, hogy megad­ják az életlehetőségeket Magyarországnak. A magyar nemzetnek egyszerűen több leve­gőre van szüksége, hogy a kiszélesített mell­kasból előjöhessen az a megfelelő hang, mely fülsiketítő mellékzöngék nélkül illesz­kedik be a középeurópai kórus szükséges harmóniájába. Nem hisszük azonban, hogy az említett cikkben kifejezésre juttatott szándék való­ságra válnék. Ha a kormány hajlandó is en­gedményeket adni Magyarországnak azok­ból a javakból; melyeket Trianonban „amúgy is csak későbbi tárgyalási bázisnak és kom­penzációnak kapott Csehszlovákia*1, a sajtó hivatalos uszításai következtében a közhan- ! gúlát nem olyan, hogy ilyesfélékbe bele­menjen. Ha a kormány végre okos dolgokra ■ szánja magát, akkor most érezhető lesz az az elbolonditás, amely a közvélemény meg- ' nyerése érdekében 1918 óta folyik. S igy ! nem marad valószínűen más hátra, mint megcáfolni a Vossische Zeitung érdekes, okos s európai véleményből fakadó cikkét. de-a látogatás céljáról semmiféle nyilatkoza­tot nem volt hajlandó tenni. Újabb nyomok Budapest, február 8. A hágai iratokban talált újabb adatok alapján a frankügyben va­lószínűleg újabb nyomozás fog megindulni. Ki leplezte le a f rankhamisiást ? Budapest, február 8. Az Est lapok szerint Jankovich francia barátuéja árulta el Páris- ban, hogy Budapesten hamis frankokat gyár­tanak. Az esetet Jankovich naplójának nyil­vánosságra nem hozott részleteiből tudták meg, ahol a volt ezredes minden szerelmi vi­szonyát pontosan feljegyezte. A francia ható­ságok az illető hölgyet felkérték, hogy marad­jon továbbra is Jankovich közelében s igye­kezzék minél többet kivenni belőle. Ez időtől kezdve a francia hatóságok figyeltették a ha­mis frankosokat. Bethlen Mvei tüntetésre készülnek Budapest, február 8. A Magyar Hirlap értesülései szerint tanácskozások folynak a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági szerve­zetek alkalmazottainak vezetőivel, hogy de­monstrációképpen a várba vonulnak fel a mi­niszterelnökségi palota elé, ahol tekintélves fővárosi polgár fogja tolmácsolni Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnöknek a polgárság bi­zalmát. Á vezetőség arra helyez különösen fősulyt, hogy a demonstráció osztály és fele­kezeti különbség nélkül nyilatkozzék meg. A franciák a Times magyarbarát cikkéről Páris, február 8. A Havas-ügynökség je­lenti: Illetékes helyen kijelentették, hogy a Times ismeretes február 4-iki cikke, mely­ben a cikk írója állást foglal a frankbamisi- tási ügyben Magyarország mellett, nem kép­viseli teljesen a hivatalos angol álláspontot, bár az angol kormány úgy véli, hogy az ügy­ben nem szabad marasztaló Ítéletet hozni a magyar kormány meghallgatása nélkül. Az angol kormány mindaddig felfüggeszti Ítéle­tét, amig a vizsgálat be nem fejeződik. Anglia természetesen kisebb fontosságot tulajdonit a frankügynek, mint a francia közvélemény. Feszült a helyzet Svájc és Oroszország között Páris, február 8. A Petit Párisién genfi jelentése szerint azok a tárgyalások, melyek a lausannei szovjetinegbizott meggyilkolása következtében előállott ellenséges viszony megszüntetésére irányultak, ismét meghiú­sultak. Oroszország Svájc legutóbbi követel­ményeit egyenesen visszautasította. E fiaskó következtében a genfi leszerelési konferen­cia, amelyen Oroszországnak okvetlenül részt kell vennie, újra bizonytalanná vált. Németország népszövetségi belépése előtt Páris, február 8. Antantkörökbeu nagy érdeklődéssel várják Németország jelentke­zését a népszövetségbe, mely hétfőn vagy kedden esedékes. A Matin értesülése szerint Briand miniszterelnök s Hoesch német nagy­követ a fő pontokban teljesen megegyeztek. Mindketten egységesen elhatározták, hogy a fölvétel formalitásait a lehető leggyorsabban lefolytatják. Minden kérdés el van már in- ! tézve, csak a népszövetségi tanácstagság pro- | blémája kétséges még, mert, mini ismere- | tes, abban az esetben, ha Németország meg- j kapja a tanácstagságot, Lengyelország, sőt ; Brazília és Spanyolország is igényt tartanak ! hasonló kitüntetésre. Beavatott körök sze­rint Lengyelország igényét Csehszlovákia is támogatja.

Next

/
Thumbnails
Contents