Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-07 / 31. (1069.) szám
10 ^M<^-iVW€ífeffl-HfREíA2 1926 w,Toir 7 Vasárnap Wells világtörténelme Tudósok és szociológusok állapították meg: a hisztórizinus korát éljük. A jelent a múltból értjük meg, s gyakran hajlandók vagyunk — mini Spengler — egyenes biológiai fejlődést látni az emberiség történetében. Ami ma van, az következmény és inditóok, ami volt, az tanulság és példatár, ami lesz, az csaknem kiszámítható és irányítható. A romanticizmus óta valóságos történelem-filozó- fia-burjánzás volt Európában, s amióta Spengler nagy és nehéz könyve százezres példányszámban fogyott el, megállapítható, hogy a közönség a legszívesebben történelmi munkákat olvas. Még Magyarországban is. Bainville „Francia- ország történelmén", Pethő Sándor „Világostól Trianonig" cimü müvén ki vili Wells összefoglaló világtörténelme a legolvasottabb könyv. Pedig drága is, elvont is, de viszont kétségtelen, hogy ragyogóan van megírva, s a mü szakszerű kiállítása is elsőrangú. Wells mint egyszerű munkás kezdte pályáját, de fantáziája, nagy nemes emberszereíete, optimizmusa, tudásszomja, csakhamar az irodalomba és a tudományokba vezették. Valami írói „Ge- sammtkunstwerk“-re törekedett mindig: bő sorozatokban ömlő regényeiben nem a puszta analízis, nem egyedül az élmény lett nagyszerűvé, hanem az a szinte furcsa egység, mely az élményből az analízisből, s a más kategóriákba tartozó korlátlan fantáziából az emberi tudományoknak az eseményekbe való folytonos beleproiciálásából keletkezett. Wells ime Anglia egyik legnagyobb regényírója. Főproblémái: az emberi boldogság mikéntje, a szociális haladás eredményessége, az emberiség nemesítése, örök béke, nyugalom, boldogság. Minden regénye iránynjü, rábeszélő prédikáció, telve tudományos elméletekkel, rendszerekkel. Már e munkáiból látszott az a fontos szerep, melyet Wells világfelfogásában a történelemnek ad. Wells optimista, az emberiség közös sorsát illetően és ezt az optimizmusát a történelemből leszűrt tapasztalatokra építi. Szinte várható volt, hogy egyszer egy összefüggő történelmi munkát ir, melyben igyekszik bebizonyítani hitét, szocializmusát, reményét. Nos, hosszú évek munkájából íhegszületett ez a világtörténelem, mely a geológiai korok kezdeteitől egész messze, a jövőbe világítva úgy igyekszik csoportosítani az emberiség történelmét, hogy felfelé ívelő diadalmas pályát mutasson, az intellektus érését, a szocializmus haladását, az előítéletektől ment pusztán földi és emberi tökéletesedést, s megcáfoljon minden hajlamot a kétségbeesésre. Nem anyagot kapunk, évszámokat és elbeszéléseket, hanem elmés konstrukciójú egységesítést, csoportosítást. Az irányelvek kiemelése, az inditó- okok sokféleségének közös nevezőre hozása, szinte kápráztató szellemmel meglátott , Összefüggések, analógiák kibontakozások, melyeket a. kitűnő, s a. birodalmiak fejlődését bemutató térképek illusztrálnak, jázas,. izgató olvasmányt jelentének. Vy’é.Űs alapél ve az emberi közös sors bebizonyítása. Nincsenek,részletérdekek', hamisak a hajbakapások okai, csak egységes emberiség van, mely a természet vasrendje szerint el a parányi bolygón, s melynek csak egy rendeltetésé lehet, ha élni akar: biztosítani azt a fikarcnyi sorsot, melynek részese. S mint ahogy a káoszból évmilliók alatt kialakult a termőföld, igy fog kialakulni az emberiség- káoszból a termő emberiség. Rohanva futjuk át a korokat Egyszerűség, világosság minden oldalon, de mindig valami, megkapó okos szellemességgel párosítva. Wells egymásután üti agyon az álértókeket, melyek a rombolásra, vagy az egyéni hatalomra szolgáltak, s tiszta összefüggésben mutatja be az igazi értékek fejlődését Gyönyörű, élvezetes olvasmány ez a könyv, melynek kiállítása is minden igényt kielégítő. Az irodalom országutján Schiller dédunokája, Alexander Glei- chen-Russwurm, a nagynevű esztétikus és kulturtörténész á napokban ünnepelte hatvanéves születésnapját. Hatvan éves lett Emil Strauss is, a kiváló délnémet regényíró, akinek Freund Hein cimü regénye, egy zseniális müvószgyermek szenvedésteli életének története, a 900-as évek egyik legolvasottab regénye, Herbert Eulenburg, a kiváló német kritikus, esszaista és drámairó, most ünnepelte ötvenéves születésnapját, ez alkalommal az irodalmi körök nagy ünneplésben részesítették. Az 1925-ös Kleist-dijat Paul Fechter Kari Zuckermayer drámaírónak ítélte, a „Dér fröhliche Weinberg“ vigiátékáért. A Hamburger-Fremdenblatt és a Münch- ner Neueste Nachrichten százezer aranymárka pályadijat tűztek ki egy regény jutalmazására. Svájcban, Weinfelden városában Romain Rolland-muzeumot rendeztek be. A német könyvek kivitele 1913—-1924-ig hatvanszázalékos csökkenést mutat fel. Ezzel szemben a franciaországi könyvkivitel 1923- tól 1924-ig a kétszeresére emelkedett. Mostanábau jelent meg az első modern belga versantologia „Poétes belges d'esprit nouveau“ címmel, mely megmutatja, hogy a konzervatív belga irodalomban is mindjobban hódit a legmodernebb irodalmi irányzat. Németországban John Galsworthy oly népszerűségre tett szert, hogy müveiből immár gyűjteményes kiadást rendeztek. „Beszélgetések Heinével** címmel egy jlOO oldalas könyv jelent meg, amelynek ösz- szeállitója Houben tanár évtizedes munkája eredményeképpen Heine összes fenmaradt „Kilencbelüs Iira“ dühöng a legújabb német irodalomban Ottó Nebel szabadalmaztatni akarja „irodalmi találmányát". Berlin, február. Az örök pesszimizmus szállja meg mostanában az olvasó embereket. Egyre keveseb- : ben bíznak a modern költészet útjában és : amikor valóban értékes kísérlet merül fel a sok ezer furcsaság és bizonytalanság között: ugyanaz a mostoha elbánás éri. Az utolsó huszonöt esztendő alatt összetorlódtak a „legújabb emberi érzések és- dokumentumok** i mindenfajta próbálkozásai. A huszadik szá- i zad embere, aki objektiven figyelemmel ki- 1 sérte az irodalmat és annak minden fázisá- i ró.l értesült, Marineítitöl kezdve, Tzara da- daizmusán át a konstruktivisták és szürrealistákig, az ma már semmilyen képköltészeten nem lepődik meg. Visszatértek már a poéták az egyiptomi ékirásig és mindig ösztönözte őket valami arra, hogy ismét mással próbálkozzanak meg. A próbálkozások menynyiben fedtek valami művészi igazságot, az sokszor a becsületességtől függött. Most ismét megszületett egy „reformátor**, aki képszerűen oldaná meg a versírás nehéz és még mindig aktuális problémáját. Mint egy „neokonstruktivista" szellem megjelenik Ottó Nebel német költő, aki saját szabadalmát tartja a jelenkor legaktuálisabb és legnagyszerűbb versírásának, illetve vers- írási metódusnak, s lelkesen hirdeti: „Minden gyermek irhát verset!" Valóban irhát — azon az alapon, amelyen Nebel áll. „Unfeig“~nak nevezi el találmányát. Tehát az, aki nem gyáva. Ottó Nebel valóban merész ember. A német expresszionisták merész, de kevésbé komoly embere. August Stramm-nak, a hősi halált halt német költőnek egyik főepigonja. Általában ma Berlinben legalább egy tucat ember abból él, hogy August Stramm epigonja. Oltó Nebel azonban nem elégedett meg eddigi művészetével. Az „Unfeig" megalkotásánál csupán kilenc betűre terjedt ki figyelme. Ezek a kiváltságos betűk: U, E, I, G, F, R, T, N, Z. Az „Unfeig" cim is ennek az anagrammája. A kilenc betűnek számtalan variációja van Nebel szerint és ezek a variációk alkalmasak arra, hogy fonetikai hatást érjenek el. A | betűk azonban nem tetszetősek. Sem a gót, sem a latin betűk. Sem a nagyok, sém a kicsinyek. Ezért Ottó Nebel kreált magának külön hetüket, jeleket., amelyekkel megírta „Unfeig" verseit. Körök, levélszekrényjelek, figurák, könnyén megjegyezhető kockákból áll Nebel ábécéje, amelyet ő az egyszerűség kedvéért csak kilencből állított össze. Amikor elkészült a jelekkel, megkezdte a költészet művelését, de akármilyen uj szemmel is nézzük, csak a gyenge oldalait mutatja a világ elfé: — Tee tűt gut. Ez a mondat talán a legigázibb az egész Nebel költészetből, amelyet azonban a matematika tanára jobban meg tud oldani. Hírek szerint Ottó Nebel variációs költészetét szabadalmaztatni akarja. Ezzel — úgy véli — csak egyénibb lesz a poézise. Ez az egyéniség azonban veszélyes és nagyon gyenge bizonyítvány. Százak és százak verejtékes munkával próbálkoznak és tesznek meg mindent az „uj" érdekében. Akkor igaza volna Ottó Nebelnek, ha felmutatná a költészetét, de nem űzné csak addig, mig nyilvánvalóvá nem válik a zsákucca. Ottó Nobelt azonban a modern költészet nagy harcosává akarják kikiáltani. Vannak persze javíthatatlan „konzervatívok", akik azt hiszik, hogy helyesebb lenne, ba a használatban levő betűkkel készülne értékes uj irodalom. .... De Ottó Nebel most azon gondolkodik, miképen lehetne még jobban egyszerűsíteni és „emberibbé" tenni a poézis mesterségét. kijelentéseit, beszélgetéseit gyűjtötte össze. A hatalmas kötet teljesen uj megvilágításba helyezi a sokat vitatott nagy német lírikust. A cseh áRami irodalmi dijakat ez évben P. Kicka, K. Leger, I. Nádasy, K. Szezima, I. X. Svoboda és a cseh köztársaság elnöke, T. G. Masaryk kapták, ez utóbbinak emlékiratait jutalmazták kitüntetéssel. Ugyanekkor a drámai jutalmakat A. Dvorák: „A fehér hegy" cimü, Ottokár Fischer: „A rabszolgák" és Franz Langer: „Periféria" cimü drámái nyerték el. December végén járt le az orosz szovjetköztársaságnak nagy irodalmi pályázata, amelyet az 1905-ös forradalom huszadik évfordulója alkalmából egy történelmi esemény teljes értékű költői feldolgozására regény, vagy dráma formájában tűztek ki. A pályázatra 176 pályamű érkezett be, azonban a bírálóbizottság egyetlenegyet sem talált jutalmazásra méltónak. Egy statisztikából kiderül, hogy a kanadai Ontario kerületnek van az egész 'rilág<*n aránylag a legtöbb nyilvános könyvtára. A kerület hárommillió lakosságára 460 nyilvános könyvtár esik. A leningradi Jusipov-palotában Puskinnak mindeddig ismeretlen leveleit fedezték fel. A leveleket a nagy orosz költő Chitrowo asszonyhoz irta. Chitrowo asszony Kutusof tábornoknak a leánya volt és Puskin legszűkebb környezetéhez tartozott. F\z arany amulet Regény, irta Holló Ferenc, Kassa, 1925. Egy nagy, pihenő magyar tehetség vette kezébe a tollat az utóbbi időben Szlo- venszkón, hogy a stagnáló szépirodalom fejlődését előbbre lendítse. Kezeink közt lévő Zsidókérdés a színpadon Franz Werfel drámája: „Szent Pál a zidók között" Franz Werfel, a hírneves prágai német költő és iró most fejezte be uj drámáját, amelynek cime: „Szent Pál a zsidók között". Egy interjúban a következőket mondja el uj darabjáról: — Szent Pált, a keresztény fanatikust mutatom be, és pedig-röviddel Damaszkuszban történt meg- kereszteltetése után. Nem a megtérés problémája foglalkoztatott, figyelmen kivül hagytam a nagy szervező tevékenységét, egyházalapitó munkásságát. Számomra az ember volt a fontos, aki nagyot, kimondhatatlant és megfoghatatlant élt át. És ebben a pillanatban félig kábultan a nagy élménytől, még nem tud mást, mint azt, hogy ez az igazság, ez, és semmi más. Azonban ez az igazság senkinek nem kell, a bensőleg szikiamerevségü, de külsőleg a rómaiakkal kompromisszumokat kötő ortodox zsidóknak, sem pedig az intranzigens forradalmi fanatikusoknak, akii: kellő előkészület nélkül a rómaiak ellen puccsra készülnek. De Paulus tanításával nemcsak a zsidók állanak szemben, idegenkedve fogadják Krisztus tevékenységének személyes tanúi, a Nazarénusok is és szembeszáll vele Krisztus sziklája, Péter maga. Az egyetlen, aki még némüeg közeláll hozzá, öreg tanítója, aki a szerető barát ragaszkodásával kiséri életét, az egyetlen ember, aki a sok elfogult és megmerevedett lélek között az élet ezernyi változatú formáját megérti és mindent meg akar érteni. De ő sem tud átjutni azon a határon, mely Paulus igazságát elválasztja a fennálló zsidóságtól. Hősöm mindenképpen népszerűtlen hős, úgy hiszem sem a zsidóknak, sem a keresztényeknek nem fog sok örömet okozni. A téma palesztinai utazásom alatt érlelődött meg bennem. Múlt évben jártam Palesztinában és utazásom végtelenül erős benyomást gyakorolt reám. Talán az ír költőnek, George Moorenak is némi része vau abban, hogy Paulust válaszoltam .uj drámám hőséül. Kezembe került egy drámai tervezete, néhány vázlatos feljegyzése a megírandó Paulus-drámáról, amit azonban sohasem irt meg. regénye: „Az arany amulet" a szlovenszkói magyarságnak majdnem tízéves különálló irodalmi életében és különösen elmaradt regényirodalmunkban örvendetes eseményt jelent. íróink között kevesen forgatják oly könnyedén, oly színesen, oly lebilincselő eredetiséggel a széppróza tollát, mint Holló. Az ő stílusa nem a népies, rusztikus magyaroskodás, hanem az intelligens, kulturált lélek hibátlan, kedves magyar zengése. „Az arany amulet" a mai modern élet keretei között egy anya küzdelmeit rajzolja gyermekéért. A regény cselekménye a legérdekesebb, megrázó és bájos mozzanatok között folyik le. „Az arany amulet" a gyors, érdekes, színesen egymásra torlódó események láncolata. Az események szinte filmszerűen peregnek egymás nyomába. Jellemei pompásak. Alakjai nem eszmények és nem torzszülöttek, hanem élő, rokonszenves, melegszívű magyarok. A regény ára 15 korona. Megrendelhető minden könyvkereskedésben, vagy Zakariás Sándor kassai könyvkereskedőnél. (P. L. dr.) A darab tartalmáról a következőket mondotta : — Igen sok alakot viszek a színpadra. A zsidó egyéniségek egész sorozatát vonultatom fel, részint olyanokat, akik meg próbálnak egyezni Marullus római kormányzó játékos, hellenisztikus szkepszisével, vagy mereven elzárkóznak előle. így felvonulnak a hiperasszimílánsok, a tipikus zsidó antiszemiták, a gójimok vak rajongói, majd a kompro1 misszumokra hajló főpapon át, kinek minden második szava: csak nyugalom, majd mi mindent békésen elintézünk, eljutok a gójimok engesztelhetetlen gyűlölőihez és a sorozat a zsidó nemzeti forradalmárnál fejeződik be, aki egy reménytelen fegyveres felkeléssel csupán a rómaiaknak okoz örömet, akik már régóta várnak arra, hogy represszáliákat léptethessenek életbe a zsidósággal szemben. És Paulus szive ujjong, mert az ő számára a zsidóság összeomlása nem véget jelent, hanem egy uj fejlődést, az uj világnak a kezdetét. — De hiába, darabom tartalmát nem tudom elmondani, még túlságosan közel áll hozzám, még túlságosan az enyém. Művészi fényképeket készít SST W1LDT, PRflHft 1. IT1Z Csokonai Lázas feje a tenyerébe roskad, Vonaglik már az eszmék forradalma. A piramis árnyékot ont körülte: Nagy tervek, álmok papiros sirhalma. Elűzi, hajtja célos nyugtalanság ... Csak megszelídül bús szülője könnyén, Hát megmarad a korcsok városában, Bár fojtogatja a hináros örvény. Szebb itt meghalni nádfödél csendjében, A szemíedöt a jóság itten szőjje... A Mecénások palotája fényes, De durva: kő és hideg a lépcsője. Szűk börtönéből végtelenség hívja, Beszél a lelke jövő századokkal: Ássátok fel a sírom. Nektek írok. Jövök vigasznak, egyszer uj dalokkal. Ez egy szó izzik meggyűrött papírján: Remény! E szivén megtört gondolat. Több semmi, semmi. S a gyötrő éjszakából Derű s a hajnal jön meg ez alatt. Ragadja lelkét szín, zsibongó érzés, Siess poéta. A perc lepereg. S az ndvaron, pimaszul beleszólnak A porba szántó, lármás verebek. Sárosi Árpád. Hogyan gazdagodott meg Zola a regényeiből? Zola Emil nagy vagyont hagyott családjára, melyet azonban most annyira fenyeget az elszegényedés, hogy kénytelen volt megválni az évek óta kegyeletesen őrzött Zola-relikviáktól. A háború okozta gazdasági válság miatt ment tönkre a Zola- vagyon is. Az ereklyék nyüvános aukciója alkalmából érdekes intimitásokat közölnek a párisi újságok arról: hogyan gazdagodott meg Zola a regényeiből. Eleinte nagyon küzdelmes volt az élete és a regényíráson kivül még sokat kellett dolgoznia revük és napüapok számára, hogy megmenekülhessen az anyagi gondoktól, melyek sokáig akadályozták tehetsége kifejlődését. Már híres regényíró volt, amikor szívesen hagyta abba az alkotó munkát, hogy mellékesen néhány száz frankot kereshessen egy-egy sietve megirt revü-cikkel. Végre a kiadója, a hires Charpentier, segítette ki ebből a bajból — egy jó szerződéssel. Kötelezte magát arra, hogy havonta ötszáz frankói fizet neki, de minden esztendőben két regényt kell „szállítania" ezért a honoráriumért, mely abban az időben szokatlanul nagy volt és a megélhetés gondtalanságát teljesen biztosította számára. Zola azután csak regényeket irt és nagyon vigyázott, arra, hogy pontosan eleget tegyen a jó szerződés feltételeinek. Mint a pontos hivatalnok, minden délelőtt ott ült az Íróasztalánál és megírta uj regényeinek egy-egy részét, pontosan kiszámítva, hogy mennyi idő alatt kell elkészülnie a két regénynek. Esztendőkig semmi sem zavarta meg gondtalanságát, amig egyszer arról nem értesült, hogy kiadója nincs megelégedve regényeinek üzleti hasznával. Valósággal kétségbeesett ekkor és lelkiismeretességében már az a szándék érlelődött meg benne, hogy a következő év végén felbontja a szerződést, nehogy megkárosítsa Charpentiert, aki jó- barálja volt. .Sietve befejezte a még „esedékes" második regényt és elutazott Párisból, mert találkozni sem mert már kiadójával. Mikor visszaérkezett utazásából, Charpentier meghívta ebédre és a feketekávénál egy uj szerződést tett elébe. Zola a legrosszabbra gondolt, de nagy volt a meglepetés, amikor azt olvasta az uj szerződésben, hogy ezután még nagyobb jövedelmet biztosított számára a kiadója. Regényeinek minden eladott példánya után még nyolcvan centimé fizetésre kötelezte magát a havi ötszáz frankon kivül. Zola uj regényének nagy üzleti sikere buzdította Charpentiert erre a bőkezűségre. A L'assomoir (magyar fordításban Patkányfogó néven ismerik) néhány hónap alatt több kiadásban fogyott el és félmillió franknál nagyobb összeget jövedelmezett a kiadónak. Zola ezután évről-évre gazdagodott, mert régebbi regényeit is uj tneg uj kiadásokban vásárolta az olvasóközönség nemcsak Franciaországban, hanem világszerte. Német folyóiratok A német irodalomban a legutóbbi időben — az előző évek pangásával szemben — uj mozgolódások szimptomái észlelhetők. Ezt igazolják a német revük is, melyek nemcsak uj neveket hoznak, de uj szempontokat is. Hogy az érdeklődők figyelemmel kísérhessék ezeket a jelenségeket, rövid ismertetéseket fogunk közölni a német folyóiratokról. A revük legutolsó számai közül emlitésreméRó a Neue Rundschau, mely Willy Hellpach alapos tanulmányát hozza „A németség faja és törzsei*1 címmel; ezt követi Wilhelm SchmiJI- bonn remek novellája, a „Két indiánus". E. R. Curtius terjedelmesebb cikkben ismerteti Miguel de Unamuno irodalmi jelentőségét. Az „Inselschiff" februári száma csaknem teljesen Rainer Maria Rilke költői méhatásánsk van szentelve, az ünneplést Rilke ötvenedik születésnapja teszi most aktuálissá. Félix Braun finom jellemzést közöl Rilkéről, a lírikusról és prózaköltőröl. A folyóirat a költőnek e<ry eredeti versét, a „Verkiindigung über den Hirten" cim üt is hozza, mely férfias lendülete és bámulatos nlns7tk'*iiáoa lévén kiváló helyet foglal el Rilke költői munkái között. .
