Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-07 / 31. (1069.) szám

Vasárnap 1926 február 7 ^I^<aM-.MA<vVa.u-HfRT»AT>________________________11 ■&. '7aiMBBwr«aMBMwa»wMwnaiBwroEMiM.Mwni nnn »n iirniw mi kcmiiumi ihwwj, uh ^■ll■llllll■lll^7^lM.|l^llF^■■B■■■^o■■————— Az ungvári áldominikánus kriptarablást is elkövetett Egy ruszinszkói szélhámos karriér-története — Nagymennyiségű ékszert rabolt Firczák Gyula püspök kriptájából .ÜlttElO. A pesti verebek Irta: Vulpes. Aki nem lusta fellapozni a lexikont (ki ne volna erre lusta?), könnyen kihalászhatja a verébre vonatkozó életrajzi adatokat. A veréb (passer domesticus) ezek szerint a kupcsőrü pintyfajták családjába tartozó ma­dárfaj. Rendkívül falánk és rendkívül sza­pora. Minden évben ötször költ és mindany- nyiszor nyolc-tíz tojás van a fészkében. Mivel a tojásokon felváltva ülnek férj és feleség és felváltva etetik is a kicsinyeket, a fiatal verébfiók soha sincs vele tisztában, hogy be­cses szülei közül melyik a kedves papája és melyik az édes mamája. A veréb (ugyancsak a lexikon tanúsága szerint) részint magvakból, részint hernyók­ból táplálkozik. Ilyeténképp (csakúgy, mint az ember) részint káros, részint hasznos állat­nak minősíthető. Kipusztitani tehát nem volna kívánatos, mert ebben az esetben szörnyen elszaporod­nának a hernyók és bogarak, ámde tenyész­teni sem volna célirányos, mert ebben az esetben nagyon megfogyatkoznának a mag­vak. Falun tehát az emberek kénye-kedvére van bízva, hogy mit csinálnak a verebekkel. A gyerekek is úgy vannak velük, hogy vagy kenyérmorzsát hintenek nekik és mulatnak kapzsi ugrándozásukon, vagy csúzlival lövöl­dözik és mulatnak vergődésükön és kínló­dásukon. A gummipuska teszi azt is, hogy fa­lun rendszerint több a sánta veréb, mint a sánta ember. (Az embernek ugyanis inkább csak a fejét ütik, hogy meg ne sántuljon.) Pesten azonban a veréb sokkal több, mint egyszerű, szürke madár, amely csiripe- léssel és hernyópusztitással foglalkozik. A pesti veréb életünk egy lényeges tartozéka, a városnak egyik kedves, érdekes és vidám nevezetessége. Ez az utóbbi állítás kissé kémikusán hangzik, de azért igaz. Saját magammal tör­tént meg, hogy vasúton néhány hónap előtt elhencegtem egy német embernek, hogy ma­gyar vagyok és Pesten lakom, a világ egyik legszebb és legkellemesebb városában. (Per­sze, akkor még nem volt frankügy, amiről ma még a verebek is csiripelnek.) — Aha Pesti — mondta a német — ott már én is voltam. Wirklich eine schöne Stadt. Dórt ist dieser „Ersebeder“, wo die vielen Spatzen sin<L Hát ez is nevezetesség. Még pedig nem is az utolsó. Ér annyit, mint Róma farkasai, Velence galambjai és Luzern medvéi. Nekem gyönyörűség végigmenni az Er- zsébet-téren, ezen a kedves kis mellényzseb­be való parkon Én hallgatom a sok-sok ezer kövérre hízott veréb vidám csiripelését, nézem fürge tollászkodásukat, gyakori sze­retkezésüket és azt a buzgó munkálkodást és siető szorgalmat, amit jő emberek kenyér- morzsa és magszóró tevékenységük idején ki­fejtenek. Tolakodók és falánkok ilyenkor a kis szürke legények, de korántsem annyira, mint az emberek. Persze néha-néha megtörténik, hogy némi illetlenséget követnek el a gyanútlan járókelőkkel és sétálókkal szemben. De hát ezt nem szabad olyan szigorúan venni. El­végre a veréb ilyen esetekben sokkal szim- pátikusabb madár, mint volna a sas a helyé­ben s az ember ilyenkor csak arra gondoljon, hogy mégis csak jobb, ha verebek röpködnek ilyenkor tél végén az Erzsébet-téren, mintha elefántok vagy kétpupu tevék röpködnének a fejünk fölött. S elvégre a veréb se tesz egyebet, mint amit az ember elkövet embertársaival szem­ben. Csak egy ággal magasabbra kerüljön az egyik a másiknál, máris ugyanúgy viselke­dik, mint a pesti veréb. Jól van az nagyon, hogy ilyen esetekben a veréb van felül és az ember alul... — Prezsbiteri gyűlés Komáromban. Ko­máromi tudósítónk jelenti: Komárom város református egyházának tanácsa Galambos Zoltán lelkéez és Fülöp Zsigmond főgond­nok elnöklete alatt ülést tartott, melyen Szen- dy Pál pénztáros terjesztette elő a számadá­sokat, melyek közül a közpénztáré 74.986 ko­rona bevétellel, 74.958 korona kiadással és igy 28 korona maradvánnyal zárult. Az egy­ház tanács köszönetét szavazott a pénztáros­nak és Igó Endre főszámvevőnek lelkiisme­retes munkájukért. Az 1926. évi költségve­tést Fülöp Zsigmond főgondnok ismertette. A kiadások egy része a 47.145 korona egy­házi adóban nyer fedezetet A közgyűlést 1926 február 14-ére tűzte ki az egyháztanács. Ungvár, február 6. Tegnapi számunkban már megírtuk, hogy az ungvári rendőrség az állomáson lefülelte Novák Lászlót, amint vidéki szélhámos körútjáról vissza­tért. Érdekes szélhámos-karrier került Novák László személyében az ungvári rendőrség kezébe. A hu­szonegy éves fiatalember iskoláinak elvégzése után a dominikánusok szerzetesrendjébe lépett novi- ciuskép. A próbaéletet azonban nem állotta ki, mert elöljárói rájöttek arra, hogy egyénisége nem alkal­mas a szerzeteséletre és ezért még a noviciátusl év letelte előtt a rendből eltávolították. Mikor eltávozott a kolostorból, csomagját nem nézték át, pedig Novák László ebben a csomagban magával vitt egy olyan ruhadarabot, ami már nem illette meg őt, a dominikánusok egyszerű, fehér szőrcsuháját. A fiatalember már ekkor számított arra, hogy a mindenütt megbecsülésben részesülő papiruha leple alatt szélhámosságokat fog elkövetni. Hazatérve Ungvárra, kettős élethez kezdett Ungváron egy mel­lékutcában lakott és ott élte bizonytalan exiszten- ciáju civiléletét. Ez volt az ő fellegvára, ahonnan olykor-olykor kalandos körutakra indult, melyekről mindig dús zsákmánnyal megrakodva tért vissza és azután Ungváron vig élet következett Egy Vancz János nevű barátjával bejárta a mulatókat és rövidesen nyakára hágott a hivek kegyes szán­dékkal összeadott forintjainak. Mikor Ungvárról portyázásnak indult, civilru­hában ment és rendesen a vonaton öltözött át. Ma­gára vette a nehéz szörcsuhát, lábait szakadozott cipőbe bujtatta. Amikor megérkezett valamilyen búcsúra, a legnagyobb tömegbe furakodott és ájta- tos szemeket vetve az égre, igyekezett a hivek bi­zalmába férkőzni A dominikánusok rendje kolduló szerzet, a frátereket gyakran szokták kollekcióra kiküldeni, nem keltett hát feltűnést, ha a szélhámos a hivők jámborságát igénybevette a célból, hogy az imrédi kolostorban szűz Mária dicséretére épitendő templom költségeihez hozzájáruljanak. Hullottak a garasok, de még a tallérok is és egy-egy ilyen bú­csú bőséges aratást hozott a reményteljes szélhá­mosnak. Étkezésről sohasem kellett gondoskodnia, mert hiszen mindig akadt jámbor lélek, akinek asz­Pozsony, február 6. A vádlottak padján alacsony, sápadtar- cu, kendőbe bugyolált fejű, gyászruhás fiatal asszony ül. Galkó Paula 36 éves vágszeredi nő, egy kerékgyártó özvegye. A vád ellene egészen különös és ritka: öngyilkosságra ycfó rábírás. Tikkadt augusztusi napon Galkó Paula hetvenkóiéves édes­anyjával együtt egy más b af cg ózva ruhástul belegázolt a folyóba. Elő-' szőr csak derékig, aztán nyakig, vé­gül mind a kettő felett összecsaptak a hullámok. A parton Grossz Hermán terménykeres­kedő a csolnakját festette. Észrevette a két nő elmertilését és a közelben csolnakázó *ze- redi fiatalemberek segítségével mindkettőt él­ve kihúzta. A tanuk szegült a lány előbb az anyját merítette a víz alá, azután önmaga bukott a mindent felejtő hullámok alá. A csendőrségen az öregasszony azt val­lotta, hogy leányával történt előzetes meg­állapodás alapján ment neki a Vágnak. Nagy nyomorban voltak, úgy hogy már nem bírták tovább az éhezést. Az öregasszony az eset után három nap­ra meghalt Nem az öngyilkoskisérlet miatt, hanem végelgyengülésben. A leánya ellen azonban a pozsonyi ál­lamügyészség vádiratot készített, amely sze­rint az öregasszonyt ő beszélte rá az öngyil köss ágra. Jehlicska dr. egyesbiró ma tárgyalta a bűnügyet, a vádat Stoltz dr. ügyész képviselte. — Csak a jó Isten a megmondhatója — védekezett a vádlott, — hogy mennyit szen­vedtünk. Meghalt az uram, elpusztult tiz .tálánál helyet kapott. Vakmerőségében odáig menf, hogy nem csak a híveket kereste fel adományok gyűjtése céljából, de a vidéki parókiákon is meg­jelent és mivel noviciátusi esztendejéből az egy­házi dolgokban meglehetős jártasságra tett szert, bi­zalmat tudott ébreszteni személye iránt a lelké­szek körében, úgy, hogy a plébániákon is szíve­sen látott vendég volt és bőkezűen juttattak a szent célra. Novák István öt hónapig folytatta ezt a gyöngy­életet és ez az öt hónap havonta átlagosan három­ezer koronát jövedelmezett számára az ingyen koszton kívül. Tizenötezer koronát gyűjtött össze, de Ung­váron vígan a nyakára hágott az egész pénznek. Most is, amikor letartóztatták, éppen egy vidéki plébániáról tért haza Ungvárra, kezében a kézi­táskával, amely a reverendát rejtegette. Hiába tagadott, a bizonyítékok ellene szóltak. Az ungvári rendőrség alaposan gyanakodott, hogy a hurokrakerült álszerzetes személyében nem mindennapi szélhámost fogott. Alaposan kereszt­vallomások alá fogták Novák Lászlót, aki végül is megtörtén vallotta be, hogy a gyűjtésen kívül más bűnök is terhelik. A múlt esztendőben Ung­váron nagy feltűnést keltett, hogy egy éjjelen feltörték és kirabolták Firczák Gyula ungvári püspök kriptáját. A kriptában nagyértékix ékszerek, mint egy mű­vészi kivitelű drágakövekkel díszített püspöki ke­reszt, több pásztorgyürü stb. voltak. A kriptarablók ezeket az ékszereket vitték magukkal és valamüyen módon értékesítették. A legszélesebb körben meg­indított nyomozás ellenére sem kerültek abban az időben a rendőrség kezére, mig most Novák beis­merte, hogy társaival együtt ö rabolta ki a kriptát. Társainak kilétéről azonban makacsul hallgat, hiába akarják vallomásra bírni, nem árul el senkit. A rendőrség azonban intenzív nyomozást indított meg az álszerzetes előélete iránt, különösen azt kutatja, hogy a kriptarablás idején kikkel érint­kezett. Értesülésünk szerint a rendőrség már biz­tos nyomon van és igy a kriptarablók hamarosan rendőrkézre kerülnek. éves gyermekem. Beálltam cselédnek, de nem tudtam annyit keresni, hogy édesanyá­mat is eltarthassam. Ö maga ajánlotta} hogy haljunk meg együtt. Ezt a csendőrségen is bevallotta. A biró, az ügyész, a hallgatóság meg­rendülve hallgatja a sötét nyomor-tragédia részleteit. Kihallgatják a tanukat, akik ki­mentették a két fuldoklót Azt vallják, hogy még a csónakba emeléskor is élénken tilta­kozó mozdulatot tettek a mentés ellen. Ők meg akartak halni. Az öregasszony átkarolva tartotta a leányát. Jehlicska biró nem tar­totta illetékesnek a törvényszéket az ítélke­zésre és úgy találta, hogy itt legfeljebb testi épség elleni kihágásról van szó, ezért elna­polta a tárgyalást és az ügy iratait áttette a nagyszombati járásbírósághoz. — Menjen Isten hírével szépen haza — szól a biró a vádlotthoz. — Majd Nagyszom­batba fogják beidézm. A folyosón utána megyek Galkó Paulá­nak. Csak nehezen lehet belőle kivenni pár szót. Sötéten tekint maga elé. A kendője, a ruhája is fekete. Gyászolja az anyját. — Kinek mi köze hozzá, hogy mit tet­tünk — mondja bizalmatlanul. — Azt csak én tudom, hogy mennyit szenvedtem. — Nézze, odakünn süt a nap, ragyog az élet. Hisz olyan jó élni. — próbáljuk biztatni. — Nehéz azt, kérem, visszacsinálni, ami­re már egyszer elhatározta magát az ember. De azért mégis örülök, hogy nem kell töb­bé ide bejönni a tárgyalásra. Ez is sokba kerül. — Na lássa, mégis van, aminek örül.. — örülök, örülök, ha ugyan öröm ez — ismételgeti és eltűnik a napsütéses forga­tagban... R. J. — Tyukoss Et. János 25 éves plébánosi jubi­leuma Püspökin. Gazdag munkás élet határkövéhez jutott el folyó hő 4-én Tyukoss Ev. János espe­res, aki e napon ünnepelte 25-éves plébánosi jubi­leumát Püspökiben. 25 év előtt került Püspökibe, az akkor még sok kívánni valót hagyó nehéz és zi­lált állapotok közé. Fáradhatatlan, odaadó egyéni­ségének sikerült csak a községben oly intézménye­ket létesíteni, amelyek kulturális és szociális szem­pontból a község jövőjére messze kihatással van­nak. Kulturális téren 6 fektette le azt a bázist, amely a magyar kultúra fejlődő képességét megad­ja ebben a községben., ő az a megingathatatlan szüárd magyar jellem, aki mindenkor példaadás volt nemcsak falujában, hanem a környéken is és akire megnyugvással tekinthet a keresztény ma­gyarság, mint egyik erős oszlopára. Hogy ez nem­csak szóbeszéd, — azt bizonyítja az a meleg és szeretetteljes ünneplés, amelynek február 4-én ta­núja volt Püspöki község. Már a kora reggeli órákban hozták a Pozsony és Komárom felől jövő vonatok a sok jó barátot és ismerőst, akik eljöt­tek, hogy szívből jövő jókivánataikat tolmácsolják a példás lelkipásztornak. Délelőtt 9 órakor kezdő­dött az ünnepség szent misével, amelyet az espe­res volt káplánjainak (Locner Gusztáv, ebedi plé­bánosnak, Sillaba Emil dr. pozsonyi hitoktatónak, Lipcsey Andor hitoktatónak, Lestér Görgy komáro­mi káplánnak és Beregszegi András somorjai káp­lánnak segédletével pontifikáit.) A szentmise köz­ben Tyukoss szívhez szóló beszédet intézett a hí­vőkhöz. Utána 11 órakor az ovoda nagytermében a jubüáns tiszteletére előadás volt, amelyen az isko­laszék részéről Pammer József postafelügyelő, a tantestület részéről pedig Régei János mély szán- tásu beszéddel üdvözölte a jubilánst. A község elöl­járósága is közvetlen és egyszerű szavakban kö­szönte meg a példás lelkipásztor eddigi munkás­ságát. Tyukoss Ev. János meghatottan emelkedett szólásra és eddigi tevékenységét szerényen úgy ál­lította be, mintha csak egyszerű kötelességet tel­jesített volna. A neki nyújtott babérkoszorúból — úgymond — csak egy néhány levelet tép le, s azt is elvisz hőn szeretett édesanyjának. Alig maradt szárazon szem erre a jelenetre és az esperes jó­ságos szeméből is nehéz könnycsepp gördült le. Az ünneplők sorrendjében az iskolásgyerekek kö­vetkeztek, akik bájos közvetlenségükkel feledhe­tetlen benyomást gyakoroltak a megjelentekre. Ezután ünnepi bankettra gyűltek össze a jelenvol­tak. Az ünnepségen a pozsonyi káptalant Végh Fe­renc kanonok képviselte. Az ünnepelt paptársai közül számosán jelentek meg, képviselve volt a somorjai, komáromi, dunaszerdahelyi papság s a szenei és lekéri esperesi kerület is. Az orsz. kér. szoe. párt képviseletében jelen voltak Szüllő Géza dr. elnök, Gregorovits Lipót nemzetgyűlési képvi­selő és Böhm Rudolf orsz. főtitkár. Ott láttuk Püspöki község szine-javát, intelligenciáját, gazda­közönségét éppúgy, mint a nép egyszerű fiait. A bankett folyamán először Leszkay kerületi esperes köszöntötte fel az ünnepeltet, majd pedig Szüllő Géza dr., az orsz. kér. szoc. párt elnöke méltatta gyönyörűen felépített beszédében a kiváló lelki- pásztor nemes magyar érdemeit Ezután még sok pohárköszöntő hangzott el és az ünnepség csak 4 óra körül végződött azzal a megnyugtató érzés­sel, hogy mindaddig, amig ilyen férfiak vezetik a keresztény magyarság ügyét, — mint az ünnepelt —? addig bizhatunk a magyar sors jobbrafordulásában. — Cserkészelőadás Pozsonyban. Hétfőn, feb­ruár 8-án este 7 órakor a pozsonyi Primás-palota tükörtermében Limbacher Rezső cserkészőrszem a Kiskárpátok-cserkészcsapat 1925-iki nagytáborát is­merteti. Az előadási számos vetített kép kíséri, amely mind a tyerhovai táborban készült és a Vrátnavölgy természeti szépségeit, a bacsók és fa­vágók életét és az erdei fiuk: dalos, munkás cser­készek jókedvű világát érzékelteti. Belépődíj nincs, az üstökben azonban adományokat gyűjtenek a szegénysorsu cserkészek táborozási költségeinek fedezésére. — Három ház összeomlott Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: Komárom vá­rosában Deutsch Jenő Polgár-utcai házának udvari része összedőlt. A bajt hibás csatorná­zás okozta, mely az épület alapfalait alá­mosta. — özvegy Szabó Andrásné Polgár-ut­cai házának egy szobájában a menyezet le­szakadt, mert a gerendák el voltak rothadva. — A Mező-utcában pedig özvegy Stefánovics Jánosné házának utcai része dűlt össze. A la­kókat a tűzoltók mentették ki. Két családot kilakoltatott a hatóság. — Halálos baleset az „Atlantis“-mozgó építésénél Pozsonyban. Pozsonyi tudósítónk jelenti: A pozsonyi „Atlantis“ mozgófénykép- szinház építésénél egy évvel ezelőtt egy hat­méter magas állvány lezuhant és Novák La­jos munkást agyonütötte. Srob Veneel épitő- mesterhelyettes ellen gondatlanság címén vádat emeltek, de a törvényszék ma fölmen­tette a helyettes építőmestert, mert úgy ta­lálta, hogy nem ő, hanem Pavlászek Bohu- mii főépitőmester volt a felelős a katasztró­fáért. Pavlászek Bohumil ellen az ügyészség most külön fog vádat emelni. OlcsóJbá leszi S H». vetőm.™! rende, A, rww áST^ in 4fflik "Kgö® TSaL/ffiT termést, vetsm.Koi- Nöíel1 I hruiLi. -cM. mw JiP «UR MM lwJL tószerrel 0lti„ atkor | jelentékenyen nagyobb terméseredményt ér el! Forduljon a helyi képviselőkhöz vagy a baktériumos trágyát előállító társaság k. f. t. önálló délszlovenszkói osztályához: u FEKETE IMRE, mérnök, a tránriHst! 2661 Pr.h.-vmohrady. SI...H 4. [ a lertréstl murául 26 - Dato Haiis Ml! Éhhalál elől — hullámsirba Egymást átkarolva ugrottak a Vágba egy vágszeredi anya és leánya — öngyilkosságra való rábírás címén bíróság elé kerül az életben maradt leány — A nyomor tragédiája a Vág partján

Next

/
Thumbnails
Contents