Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-07 / 31. (1069.) szám
Vasárnap 1926 február 7 me. - .w 9 A könyvnyitó asszony — Rácz Pál regénye — A Kazinczy-Társaság künyvbarátarnak könyv- sorozatát Rácz Pál Könyvnyitó asszonya nyitja meg. A tizenhárom ivre terjedő mü első regénynek igen szép teljesítmény és a szlovenszkoi magyar olvasó közönség mindvégig érdekleszitő olvasmányt kapott beköszöntőül a könyvbarátoktól, örvendetes jelenség, hogy éppen az olvasók táborából hallatszottak az első elismerő hangok a regény és szerzője iránt. A könyvnek határozottan sikere van és ez jó ómen ugv a szerzőre, mint a könyvbarátok meginduló könyvsorozafára. Rácz Pál regényének érdekessége a lélekrajz elevenségében van s ezt mindaddig sikerül neki megőriznie, mig a főhős belső lélekválságairól a szerző figyelme át nem csusszan a külső eseményekre: a háború olcsón kínálkozó romantikájára. Gcncsy, egy vidéki fiatal mérnök, a regény hőse, akinek lelkét egy jövendőmondó szépasszonynak könnyelmű célzatossággal elejtett szavai valósággal megmérgezik. Az asszony azt mondja a boldog vőlegénynek, hogy soha sem lesz felesége s ez a néhány sző annyira beleidegződik tudatába, hogy eveken át kedélybeteg lesz tőlük. A jövendölés fátum szerű erővel nehezedik reá. Az autoszuggesz- ció különös lázával harcolt a végzetének látszó előítélet ellen. A szép javasasszony másik áldozata Tegenyi Boriska, akit azzal a jövendöléssel tesz szerencsétlenné, hogy nem fogja szeretni az urát A lány emiatt utasítja vissza Gencsvt, amikor megkéri a kezét. Pedig kölcsönösen szeretik egymást. Ezzel kezdődik mindkettejük kálváriája. Gencsy az első jegyességének fölbomlása és Boriska visszautasítása után, a sors kihívásaképpen, csak azért is házasodni akar. De már a gonosz látszat ellene van, bizalmatlanul fogadják s egyik kosarat a másik után kapja. Mégis eljut egyszer egészen az oltárig. De a fátumot nem tudja lebimi: a lelkész, akinek az esketést végeznie kellene, pár pillanattal előbb meghaL Ezen a ponton annyira felőrlődnek idegei, hogy meg akarja ölni megrontóját: a könyvnyilő asszonyt. Megtámadja, dulakodik vele, azt hiszi, megfojtotta, a rendőrségen följelenti és nevetségessé teszi magát. A félig kész házasság botrányba fül, felesége válópört ad be ellene, őt magát áthelyezik. Közben, elég későn, megérti Tegenyi Boriska visszautasításának igazi okát és újból föllángol iránta a szerelme. Ennek azonban újból útját állja az, hogy közben a felesége a könyvnyitó asz- szony megnyugtató szavaira visszavonja a válópör iránti keresetét és ragaszkodik urához. Gencsy az áthelyezés után uj környezetében lelkileg teljesen összeroppan. Akaratképtelenségében a döntést Bo- riskára bízza. Közben kitör a háború, maga fásultan az események bábja lesz, felesége kolostorba vonul, Boriska férjhez megy, ö, mint sebesült, a könyvnyitó asszony ápolása-alá kerül s a titokzatos nőt végül feleségül veszt A regény problémája, Gencsy babonás önszuggeszciója, igen termékeny, hálás és jól megfogott lélektani téma. Rácz Pál ügyesen fejleszti a főhős lelkében az első babonás előítéletet mindinkább visszatérő aggodalommá, később rögeszmévé s végül egész lelkét hatalmába keríti a vélt fátummal való félszeg és idegőrlő belső harc, amely őrjöngésbe és végül súlyos apáthiába megy át. Ezek a belső események, ez a lelki fejlődés adja meg a regény főérdekességét és értékét Rácz léiekrajza és ezzel kapcsolatosan a cselekmény bogozása sikerült, kerek egész alkotás egészen addig a pontig, amig a háborús miliőt nem viszi be a regénybe. Addig Gencsy igazán regényhős, akinek lelkiharca magával ragadja a figyelmet, a cselekmény belső kényszerűségből gördül és bogoződik, a főhős szük- ségszerüleg sodródik bele egyre súlyosabb helyzetekbe és lelki problémákba, szóval a regény lenyűgözően érdekes olvasmány. Sajnos, kevésbé mondható el ez a befejező részről, amely uj miliőt- hoz. A háborús hangulatban a külső erők valahogy összecsapnak a hős fölött, a legbensőbb lelki problémái alól, amelyek végső megfeszítésig jutva, épp megoldásra várnak: valahogy „elutazik". Minden az ő harca és részvétele nélkül történik meg. Még a Boriskához való szerelmet is, az egyetlen nagy, igaz szerelmet azt is fájdalom nélkül és észrevétlenül operálja ki belőle a szerző, hogy az utolsó kellemes meglepetéssel szolgálhasson az olvasónak: hogy a könyvnyitó asszonynak ajándékozza férjül a sokat szenvedett főhőst, aki itt már nem a cselekménynek áll a központjában, hanem a külső eseményeknek. A lélekrajz itt már elnagyolt, a romantikus fordulatok valahogy novellaszeriiek, az alakok az előző realitásokhoz képest jőkaiasan „regényesek" és fantasztikusak. Főleg a titokzatos könyvnyitó asszony, az ismeretlen gyöngéd főápolőnő kcdberajzolt szerepemen. Ez a rész úgy hat, mint egy különálló érzelmes novella, amely csak igen laza összefüggésben áll a regénnyel. Főleg- azért, mert a regény folyamán nincs kellőleg megrajzolva, nincs eléggé sejtetve a végmegoldás szükségessége: Gencsy szerelme a könyvnyitó asszony iránt. Avagy Rácz szándékosan meglepetést tartogat még az utolsó néhány lapra is? Az ilyen meglepetések tálán érdekesebbé teszik a regényt, de semmiesetre nem értékesebbe. Sőt már maga a háborús háttér is a dcus ex machina szerepét tölti be, mert Rácz a háború romantikájára bízza a regény megoldását. Olyan a benyomásom a dologról, rv'ntha ezt n részt a koncepció iránt különben erős érzékkel bíró szerző utólag fejelte volna hozzá a rnühcs, — esetleg külső befolyásra, de semm mseire nem a saját első szándéka szerint. Kár. A jó polgári befejezés helyett evőtePc?','b, és szükségszerűbb megoldás is kínálkozott volna A könyvnek mesterien megirt részletei van-' dnnnk egymásnak jól megfontolt, bevégzett, szép nak. Ilyen Gencsy első találkozása a paplánnyal, kerek mondatokban. Ugyanakkor az elbeszélő ré- ilyen legisleginkább a menyekzöre menő töhős ki-, székben meglépő szép fordulatokat és színes nyél- robbanásig feszített idegállapotának rajza, ilyen az vet talál az ember, anélkül, hogy bármi rikító is az áthelyezés után a mérnök uj baráti körének be- volna benne. mutatása. Ellenben a legszerelmésebb jeleneteknek A regény kvalitásai örvendetesen mutatják : meg van az a bajuk, hogy a hősök nem beszélget- Rácz gyorstempóju és erősen fölfelé Ívelő fejlőnek egymással, hanem elmélkedő beszédeket mon-, dését. Idom. Számvetés Mig szájszögünkön sirás ténfereg, nehéz gúny guggol vagy mosoly lapul, és ceruzánkat a tükör előtt hegyezgetjük a művészet alá, tántorgó lábbal jár az éccaka, mint hibbant agyú kormos óriás célunkba törlő istenítéletnek pihegö fálvon, dermedt városon, s ahová tipor, nem nő fii nekünk. Hej, pajtások, nem babra megy a játék, nem szándékokról ven itt a beszéd. nem is a módról, hogy ki tudja szebben kiteregetni a maga baját a bánatucca rőt sövényein, vagy a rótt sorok ruhakötelen, — Jön egy nagy szél és úgy leszórja őket, akár az est a sok-sok tarkabarka felhőrongyot ledobálja az égről. Bőgnek az éhes szájak: kenyeret! tüzelnek a kiszáradt szemek: könnyei! s száz csetlő-botló láb dobol: utat! irányit! megváltó, rozsdátlan hitet! vezényszót szomjaz minden hadsereg, s uj zászlók snhanását rémli fönt erőtadó friss vágyra tikkadozva, s gyűlt álmukban már dübörögve fordul jobb ut hasán a világ kereke. Halottak lennek a mai urakból, pattant buborék a jchsók nyoma, a múlt orcáján csak szeplők leszünk s aljazó szalma irófeumaink,— de kunt a falvak, városok s az éhség s apadtra kínzóit, szemgolyók fölött tovább huhog sakálos éccakánk... Pajtás, mit ér, ha ennek a nyomornak nem adtunk többet, mint magunk vagyunk?! Győry Dezső. v* . _____ mán természetesen termelőivel szemben is. A nagyszerű történelmi jelentőségű folyamat hallatára inkább a hátborzongás, mint a rajongó lelkesedés fogja el. Ez szól elsősorban a müvek technikai részének, közkeletű szóval élve: zűrzavaros, kakofón jellegének. El kell ismerni, hogy az élvezni vágyónak nem mindig esik jól, ha hallani tanítják, ám a kellemes, vagy kellemetlen jórészt megszokás dolga, amihez pedig csak egy kis jóakarat kell. Szomorúbb azonban az, hogy a nagyközönség nem érzi az uj müvek színtiszta magyar levegőjét, földszagát De hogy is érezné, mikor még az igazi népi termékek magyar jellegét sem hiszi el. Az uj magyar zene élvezetéhez tehát először a valódi magyar népdalok izére kell rájönni, a többi aztán már magától megjön — idővel. Mezei Gábor. Az uj magyar zene Szán-ut Hópalástja messze csillan, Erre jár a Télkirály. Holtiehéren int a táj: Jégvirág fakad nyomában. Cseng a csengő, fnt a szán. Síéi süvít, a vén December Zúgó, metsző ostora, Hahotáira ver tova. Dobban a ló, roppan a hó. Cseng a csengő, fut a szán. Télkirálynak násia tán-e Sodró, zengő Icrgeteg. Villogó gyémánt remeg Szürke zuzmón, ezüst pelyhen Cseng a csengő, hit a síin. Vergődik a halott erdő, Avar mélyén sir a lomb, Mindenik la búg, jajong, Vére dermed, szíve pattan. Cfseng a csengő, fnt a szán. Tekintsünk végig a huszadik század zeneszerzőin, úgy javaerejében látjuk még működni a német utőromantika leghatalmasabb egyéniségeit: Strauss Richardot, Pfitzner Hansot, a müncheniek élén Thuillet és a kölni iskola fejét Straessert. Magyar földön él még a wagneri hagyományokon növekedett Mihalovits Ödön, a francia és uj olasz hatások alatt dolgozó Hubay Jenő, akinek magyaros irányú hatásos hegedüszerzeményei a Liszt-rapszódiák vonós megfelelői. Schumann-Brahms irányának folytatása a finom, eklektikus Dohnányi Ernő, aki újabban sikerrel barátkozik a magyar népi zenével is. (Változatok egy magyar népdalra, „A vajda tornya" cirnü opera, Ruralia bungarica.) A Debussy teremtette francia impresszionizmus sem ismeretlen magyar földön. Az elsők között Lavotta Rezső hozta haza Párisból a keleti zene tanulmányozására valló, szindus zenekari szerzeményeiben. Antalffy-Zsiross Dezső, Siklós Albert, Zágon Vilmos, Weiner Leó és Radnai Miklós említhetők még ebben az irányban. Szülőföldjén idővel két ágra szakadt ez a mozgalom, a finomabb, de egyben erőtlenebb franciára (Ravel Maurice, Sóverac, Roger-Ducasse, Schmitt Florent) és a keményebb oroszra, amelynek a Párisban élő Skrja- bin volt a főképviselője. Angolországban Delins, Dowel, Bliss, Heath, Grainger, Bax és Scott képviselik ezt az irányt, amelyen azonban még erősen észlelhető az utóromantikus Grieg hatása is. Az impresszionizmussal egyidejűleg Olaszországban a verizmus hódit tért. Ennek az olasz irodalomban is érvényesülő erősen realista irányzatnak Leoncavallo, Mascagni és Puccini a főalakjai. A sort D‘Albert, Schillings, és Wolf-Ferrari, Zan- donai, Alfano, Sinigaglia, Bossi és Respighi, magyar területen Ábrányi Emil, Nádor Mihály, Ga- járy István, Buttykay Ákos, Rékai Nándor és Szeghö Sándor egészítik ki. Az impresszionisták balszárnyin, vagyis az expresszionisták között a német Schreker, a lengyel Szymanowski, a párisi „hat“-ok közül Milhand, Satie, Poulenc, Durey, Koechlin, a svájci Honegger, a magyar Kardos István, az olasz Pratella, Pizetti, Malipiero és a spanyol Jarnacb működnek. Az expresszionisták táborának már szintén két ága van. Az egyik az uj ellenponti irány, amelynek az eredetileg utóromantikus Wagner és Mahler utánzó Schönberg Arnold a vezére. Magyar földön részben Lajtha Lászlót sorolhatjuk ide. (Szonáta és mesék zongorára, kamarazene és népdalfeldolgozások.) Egyébként Webern, Pisk, Berg Wellesz számíthatók még hozzá. A másik ág az impresszionizmus orosz vonalán fejlődött Stravinsky iránya, melyet első hallásra a groteszksóg és egyhangúság jellemez, valamilyen különös gépszerűség, amely mintha nem is ismerné az érzelmeket. Különös első pillanatra, pedig nem tartjuk véletlennek, hogy az uj iránynak külföldön talán még inkább, mint hazájukban elismerten két legnagyobb alakja magyar ember: Bartók Béla és Kodály Z. Mindkettőnek a neve elválasztathatatla- nul összenőtt az általuk kezdett és legnagyobbrészt általuk végrehajtott felbecsülhetetlen értékű gyűjtőmunkában, amely az eddig szinte teljesen ismeretlen magyar népzene kimeríthetetlen kincsesbányáját tárta föl. E munka tudományos jelentőségének méltatása kívül esik jelén sorok keretén. Itt csak e gyüjtésüek a XX. század miizenéjével való kapcsolatára kell rámutatnunk közelebbről. A közel nyolcezerre rugó, fonográfon is fölvett eredeti népdal három íőtipust mutat. Az újabbak, a dur-mpli-réndszoren épültek, régibb típushoz I tartozók az. egyházi hangnemek egyikón és a !eg- j ősibb típus tagjai, kczdctleg-rí ötfokú skálán, mély í az első pillanatra mollnak hangzik, a lágy sor níásodik és hatodik foka nélkül- Az uj zene százsára e két utóbbi, főleg a pentatonikus típus lesz lég- elsőrendő fontosságúvá. A modem zene hosszú, évszázados fejlődés után elméletileg jutott el az atonalitás (hangnemköziség) gondolatáig s e bosz- szas dekomponálódások után kitenyésztett laborató- riumszagu valami íme, életteljes valóság a magyar nép ajakán. Amiért a nyugat modem zeneszerzőinek Ázsiába kell vándorolniok ( a kínai és japán pentatonikához), azt mi, mint legsajátabb kincsünket, kiaknázatlanul itt találjuk, csak össze kell gyűjtenünk s le kell vonnunk élő tanulságait E rövid néhány adat világossá teheti a magyarság nagyszerű történelmi hivatását á modem zenében. A nyugat szürke elmélete itt kellett, hegy monumentális valósággá váljon. Ismerve Liszt Ferenc döntőfontosságu szerepét a modem zene kialakulásában, éppen itt kell az ő legmélyebb összefüggését meglátnunk a magyar zenével és nem kül- lőséges, bravúrosan csillogó rapszódiáiban. Itt érthetjük meg azt is, miért nem tudott eddig életképes, gyökeresen magyar müzenénk fejlődni. Ez csakis az igazi népi zenéből nőhetett volna, az eddigi kísérletek pedig csak a népiesre támaszkodtak, a chansonszerü magyar nóta bizonytalan talajára. Bartók és Kodály közös alapból kiinduló munkássága a két szerző egyéniségéhez mérten eltér egymástól. Kodály jóval többet őrzött meg a zeneségi kifejezőeszközeiből, nyugodtabb, leszürtebb, puhább, elmélyedőbb, szemlélődóbb, ha szabad az irodalomból megfelelőt keresni: aranyjánosL Az impresszionista technikán alig megy túl, az impresszionizmustól összefoglaló, monumentalitást kívánó hajlamai, szóval tartalmi különbségek választják el. Vonósnégyesei, szonátái (gordonkára és zongorára, gordonkára egyedül) zongorazenéje, hatalmas dalszerzeményei és nemrégiben Budapesten bemutatott fönséges zsoltára (Psalmus hungaricus) egy-egy mérföldköve a magyar zenének. Bartók szilajabb, utkeresőbb, keményebb, rapszódikusabb temperamentum, ha újra az irodalomból keresünk megfelelőt: Petőfiszerü. Az impresszionista technikán jóval túl, benn jár az expresszionrunu^ területén, mintegy Schönberg és Stravinsky egyesitője. Erős hajlamok vonzzák a groteszk felé s mindig van benne valami démoni. A magyaron kívül a | környező (tót, oláh) népek népi zenéjének is alapos J ismerője s felhasználja őket müveiben. Eddigi munkássága éppen útkereső természeténél fogva ! nem egységes. Első korszakát az utóromantikus Kossuth-szimfónia nyitja meg. Zongoraötös és egy 1 rapszódia zenekarra és zongorára meg az első ze- ■ nekari suite e kornak főbb terméke. A második j korszakba tartóznak a B-dur suite a „Két arckép" • (hegedű-, és zenekarra) zongoradarabok, az első j vonósnégyes és a „Kékszakállú herceg vára" cimü 1 opera. A harmadik korszak képviselői „A fából faragott királyfi", cimü táncköltemény, zongora- ! müvek és a második vonósnégyes. A legújabb kor- 1 szak őpuszai a két hegedüszonáta, zongoramüvek, j „A csodálatos mandarin" cimü pantomim és a j Tánc-suite (a prágai nemzetközi zeneünnepségeken is játszották) zenekarra. Nagyjelentőségüek a zónái nevelés szempontjából Bartók népdal-feldolgozásai, melyek részbén külön, részben Kodályéival együtt jelenlek meg. | ' Inkább utóimpresszionista a főleg Bartókkal (akinek tanítványa volt), de helyenként Stravinsky- | vei is rokonságot mutató nagytehetségü Kósá György. (Dalok, nagyobb zenekari müvek és egy bemutatásra váró érdekes opera: a „Laterna mh- giéa".) ) A magyar nagyközönség idegenül, sőt ellenségesen áll az előliünk mind merészebben -kibonls- közó uj magyar zene termék élvéi és ennek n'y'o* Apró falu: fölriadva, Elcsitulva szendereg. Mint a megvert kisgyerek. Anyaöl a földje mégis. Cseng a csengő, fut a ssán. Téli síken ntnh nyaraknak Hajscelom tűnt illatát, Rég?, régi rózsafái. (Ám as ága esedasip Veit...!) Cseng a csengő, fnt a sván. Ossn as est, száll a köd már, Zápororra hull a bő, Szűz ezüstje csillanó. Betakargat, csókol, altat Cseng a csengő, Int a ssán. Elvarázsolt vad vidék ez, Ám a néma földbe* lent Forró csírát bont a csend: Fölsikolt a esodasfp még...! Cseng a csengő, fut a szán. ölvedi László. Estém Feljött már az első csillag: estém beköszönt Pislog már a kis olajos lámpa odafönt Hűvös szellő ablakom már meg-megzörgeti. Elmúlt a nap, rőt sugarát már fölémveti. Odakiinn már kezdődik a kutyacsaholás. Valahol még patkót ver egy szorgalmas kovács. Még egy vonat is dübörög a kertek felöl. De ilyenkor már sokkal jobb ülni igy belül... A kuckóban ágyam mellé csöndbe leülök. Szemem nedves, de azért még egy dalt fütyülök. Szép csöndesen levetkőzöm, elnémul a szám. Most már talán fölvehetném halotti ruhám ... Somlyó Zoltán. M nyíl és a dal H. W. Longfellow. Egy nyilat lőttem el a légbe... Nem is tudom, a földet hogy hol érte, Oly gyorsan szállt a tiszta légen át. Hogy nem tudtam kövotni friss nyomát. Egy dalt küldöttem szét a légbe... Nem is tudom, a földöt hogy hol érte, Hisz nincs oly ember, nincs óly fürge szem, Hogy messzo szálló dalt nyomán kövessen. Hosszú islőrc rá egy régi tölgybe Megleltem nyilán:. Épen, el se törve A régi dalra szinte ráakadtam. Egy jó baráti Szív őrizte balkon. Angidból: Reininger József,
