Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-07 / 31. (1069.) szám
kettős gyilkosság elkövetésével gyanú si- tanak. Mikor a Balla-fiuk édesanyja értesült a szörnyű tragédiáról, kétségbeesetten rohant a Kaezur-portára. Fiának holtteste mellett ni cg rohamul kapott és hirtelen megörült. A falut lázas izgalomba hozta a sorozatos tragédia. A nyomozás teljes energiával föleik. Sakk AZ !BÍ SODRÁBAN Irta: Skhöpfün Aladár. Minden időkben, de a maiakban egészen különleges vehemenciával, egy nagy kérdés állóit a: emberiség túlnyomó többségé előtt: hogy lehet sok pénzt szerezni v Az ember életének nagyobbik fele azzal telik el, hogy igyekszik pénzt szerezni s ei igyekezet sikere egyre nehezebbé válik és egyre több embert esi."geszt eJ a sikertelenség. Viszont mindig és mindenütt látjuk annak példáit, hogy egyeseknek, kiválasztott keveseknek ez a nehéz doiog könnyen megy, aránylag rövid idő alatt nagyon sok pénzt keresnek és egy életnél rüvidebb idő alatt nagy vagyont halmoznak fel. Mivel válik ez nekik ienetőve'é.Az egyoldalú szocialista erre azt feleli a maga mindent egyszerű formulára redukáló módján: kizsákmányolással. Csakhogy ez nem felelet. Másokat kizsákmányolni egyformán van módja mindenkinek, miért hogy csak kevesen tudják ezt a módot megragadni? Miért, hogy két egyformán induló munkás-ember közül az egyik örökre megmarad kizsákmányolt, a másik pedig előbb-utóbb kizsákmányolóvá fejlődik? Az idealistáit a nagy kérdésre azt felelik, hogy bizonyos ideális erkölcsi és esztétikai követelmények félretétele kell a sok pénz szerzéséhez, ami félig igaz, de az igazság második, nagyobbik fele még sincs benne. Olyan ember, aki azokat a bizonyos erkölcsi és esztétikai követelményeket felfüggeszti önmagára nézve, bizonyára nagyon sok van és mégis csak kevesen érik el ezek közül a céljukat, a sok pénzt. A kérdés annyira érdekli az embereket, hogy nem csoda, ha szeretnek megkérdezni róla olyanokat, akikről feltehető, hogy értenek hozzá. Ebből a kíváncsiságból folyólag iordult egy angol újságíró Rockefellerhez azzal a kéréssel, mondja meg, mint a világon a leggazdagabb, tehát információ-adásra legiiletékcsebb emberek egyike: mi a nagy vagyon szerzésének a titka? Az amerikai főmilliárdos kész ségesen felelt is a kérdésre. Elmondta a szokásos szavakkal, amiket mindenki tud: szorgalom, takarékosság, szerencse. De hozzá tett még valamit Azt, hogy: tehetség. Ahhoz, hogy valaki sók, nagyon sok pénzt szerezzen, kell, hogy meg legyen benne egy különleges fajtája a tehetségnek: a pénzszerző tehetség. E nélkül hiába szorgalmas, takarékos és szerencsés. A szorgalom magában sohasem elég, a takarékosság sok esetben akadálya a nagy vagyon szerzésének, mert megbénítja a spekuláció merészségét, — a szerencsét pedig meg kell tudni ragadni, ami nem megy tehetség nélkül. Sőt éppen ebben van a tehetség: a szerencsés alkalmak pontos felismerésében és biztos megragadásában. Itt van az egész kérdés lényege. Sőt az életben való boldogulás lényege is. Az emberek általában azt hiszik, hogy csak bizonyos foglalkozásokra, főképp a művészi foglalkozásokra kell speciális tehetség. Azt szívesen elhiszik, hogy nem lehet jő muzsikus, akinek nincs kiválóan fejlett zenei érzéke, nem lehet senki jó festő a szinek és formák különleges látása nélkül. A többi foglalkozásra nézve azonban az a vélemény, hogy bárki által megtanulhatók, nem kell hozzá más, mint az eszközök és fogások ismerete és bizonyos mértékű szorgalom. Ez azonban csak bizonyos mértékig, pontosan a középszerűség mértékéig áll meg. Középszerű ügyvéd, tanár, hivatalnok, asztalos, kereskedő csakugyan mindenki lehet, ha megtanulja a mesterség fogásait, nem kell hozzá semmi különleges, csakis bizonyos, ritka egyénekben megtalálható képesség. Ilyen külön képesség nélkül azonban csak rossz iró, rossz festő, rossz muzsikus lehet valaki, vagyis a dolgában dilettáns. Egy ház felépítéséhez, ha nem arról van szó, hogy ez a ház műtárgy, szép alkotás legyen, elég egy bizonyos mennyiségű technikai és gazdasági ismeret és a ház lakható és időálló lesz. Egy ilyen ház felépítéséhez kevesebb tehetség kell, mint egy négysoros dalocska felépítéséhez. Ahhoz azonban, hogy valaki olyan házat tudjon 'felépítem, 2mely szépségével, tcrbe-helyezésé- nek, alaprajzának, homlokzatának művészi becsével is magéira vonja a figyelmet, amely tehát már nem középszerűség müve, hanem művészi alkotás, — ahhoz már tehetséges építésznek kell lenni. Sokra pedig csak olyan építész viheti, akiben ez az építész-tehetség meg van. Kell, hogy legyen benne valami, ami kiemeli a nagy átlagból, az emberek nagy tömegéből. És pedig valami olyan, ami speciálisan építészi tehetség is, nem valami általános, konkretizálás nélküli tehetség. Meggyőződésem, hogy minden foglalkozásnak van valami külön tehetsége, amely megkíván tátik ahhoz, hogy az ember vigye valamire. Vagyis van speciális ügyvéd-tehetség, orvos-tehetség, asztalos- tehetség, korcsmáros-tehetség stb. Épp úgy, ahogy van speciális zenei, vagy Írói tehetség. Ennek mértékétől függ, hogy valaki milyen mértékben boldogul a maga pályáján. A nagy szerencse az, ha valaki olyan pályára kerül, amely pontosan összeesik a tehetségével. Szóval, ha valaki asztalosnak született és csakugyan asztalos is lesz, — mert igazi asztalosnak, aki a sablonnál is feljebb tud jutni, épp úgy születni kell, mint poétának. Mert hogy volna máskülönben lehetséges, hogy például ugyanabban a vendéglő-helyiségben egy tisztességes, szorgalmas és mesterségében kitanult ember megbukik, jön utána egy másik, szintén tisztességes, szorgalmas és mesterségében kitanult ember és az meggazdagszik belőle? Én azt hiszem, valami foglalkozásra minden épeszű embernek van tehetsége. Hogy azonban az emberek óriási többsége csak íélig-meddig, vagy egyáltalán nem boldogul a pályáján, annak az az oka, hogy az emebrek óriási többsége nem azon a pályán él, amelyre rászületett, vagyis amelyre teA háielndkség Inkorrekt volt as ellenzékkel szemen Prága, február 6. A koalíciós sajtó és elsősorban az agrárius Vecer nagyban kárörveud rajta, hogy az j ellenzéki pártok a liázösszehivási inditvány- i nyal csúfos vereséget szenvedtek. Prasek lapja, a Napravo ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az ellenzék indítványát örömmel kellett volna fogadni, ha az ellenzék tényleg arra akarta kényszeríteni a kormánytöbbséget, hogy a parlamentnek több időt engedjen a javaslatok tárgyalására. Az ellenzék eljárása nem minősíthető sem államellenesnek, sem cseheilencs- nek. Nem helyénvaló a koalíciós lapok kifogása, hogy az indítvány aláírásai hamisítottak. | Mert hiszen az aláírásokkal a parlament-j ben mindig valóságos komédia folyik. Min- J denki tudja, hogy más javaslatok aláírásai j sem valódiak, mert hogyha valamely párt j parlamenti klubja az aláírásra megadja a hozzájárulást, úgy a párt képviselőtagjainak a neveit egész egyszerűen lemásolják a javaslatra. Erre számos bizonyítékot nyújthatna a képviselőház archívuma. Szégyenletes csak akkor volna ez az eljárás, ha olyan képviselőnek a nevét imák alá, aki az indítvány ellen foglal állást. A Napravo megállapítja, hogy | a házelnökség eljárása nem volt korrekt., mert csakis az ellenzéki aláírásokban kétel- ! kédik, de sohasem olyankor, amikor a kormánytöbbség húsos fazekáról van szó. Sokkal szégyenteljesebb volt az,- amikor az agráriusok a Prásek-páríi képviselőjelöltek tudta és akarata ellenére hamisították meg azok aláírását olyan álnyi- Iatkozatra, hogy ezek lemondanak a Prá- sek-párt jelöltségéről. A Vecer tehát jobban tenné, ha hallgatna, mert az ellenzék eljárása egészen szabályszerű volt, mig ellenben az agráriusok közönséges csalást követtek el. Prága, február 6. Egy ellenzéki képviselőtől nyert értesülésünk szerint a jövő hét elején az ellenzék újból benyújtja házössze- hivási javaslatát. Az ellenzéki pártok most már a képviselők személyes aláírásával fogják az indítványt ellátni s ezek után nagy érdeklődéssel várják a házelnökség magatartását. Az uj indítvány benyújtásával az ellenzék ki akarja kényszeríteni a házelnökség elvi álláspontját a házszabályók 40. paragrafusára vonatkozólag, hogy köteles-e az elnökség a házat három napon belül megtartandó piénumülésre összehívni vagy sem. Hidegvizgyőgyintézetben üdül a nyitrai nemzetgyalázó legionista kapitány Nyitra, február 6. A nyitrai Csaposs-féle korcsmában a múlt év decemberében lejátszódott nemzetiségi botrány hőse, Csáp József legionista kapitány — mint értesülünk — a dolná-lipovai hidegvizgyógyintézeí- be került, ahol gyógykezelteti magát. Mint ismeretes, a kapitány kirohanása a magyarság és a szlovákság ellen a sajtóban nagy port vert fel. Csáp ugyanis felizgulva egy társaság magyar nyelven folyt beszélgetésén, azt a kijelentést tette, hogy „magyar bagázs“, majd rövidre rá egy szlovákkal kezdett ki a korcsmában; azt mondta annak, hogy takarodjon ki onnan. Mikor a szlovák kikérte magának ezt a hangot, Csáp kapitány leköpte és azt mondotta a megsértett szlováknak, hogy a szlovák még tiszíiszolgának sem jó. Ez a kirohanás még a jelenlevő cseh tisztviselők között is nagy visszatetszést keltett, j nemkülönben a szlovákok között, akik közül az egyik megjegyezte, hogy a kapitány a „magyarszka bagázsnak“ és a „pucernek sem jó szlovákoknak" köszönheti kapitányi rangját, mert ha ezek nem lettek volna, akkor még mindig civilmesterségét folytathatná. Egyben figyelmébe ajánlották, hogy ha annyira gyűlöli a magarokat és a szlovákokat, akkor hasson oda sógoránál, a vendéglő tulajdonosánál, hogy egy táblát tétessen ki, melyen az álljon, hogy csak cseh vendégek részére. A kínos botránynak az vetett véget., hogy a magáról megfeledkezett kapitányt a vendéglős és neje csendesen eltávolították a helyiségből. Az esetnek azonban folytatása lett, ameny- nyiben az ügyben megindult az eljárás. Több szemtanút fognak kihallgatni. A hideg- vizgyógyintézet addig mindenesetre csillapi- lani fogja a soviniszta tulíengésben szenvedő Csáp kapitány idegességét, mig a bírói eljárás abból teljesen kigyógyitja. Titokzatos tragédia a dávidkázi kuruzsló házában A kuruzslót bárddal lefejezték — öngyilkos Munkács, február 6. Munkácstól néhány kilométernyi távolságban van Ujdávidháza község. Itt élt Ka- ezur László fiatal gazdálkodó, aki a környéken kuruzsló hírében állott, mert ráolvasással nagyon sok emberi és állati betegséget gyógyított meg. Széleskörű klientelája volt, messze földről keresték fel a tanácsot kérők s tanácsait, jó szereit busásan megfizették. Kaczur László jó módban élt. fiatal feleségével s nagy tekintélynek, megbecsülésnek örvendett. Ma reggel borzalmas tragédiára döbbent rá a fiatal asszouv. Férje nem volt a házban, az asszony keresésére indult. Az istállóba sietett. Lába a földbe gyökerezett. Az istálló ajtajában hatalmas vértócsában feküdt férjének holtteste. A fej nem volt a törzsön, hanem jó félméter távolságba gurult el. A fejet egyetlen hatalmas bárdiéit a merénylő — Az anya megőrült ] ütéssel szelték le. A holttest kezei össze voltak kötözve. Az asszony kétségbeesett kiáltozására összegyűltek a szomszédok s azonnal értesi- ! tették a csendőrséget is. A csendőrök beha- i toltak az istállóba. Ott újabb megdöbbentő j látvány tárult eléjük. j A keresztgerendáról Bállá Sándor gazda felakasztott hullája himbálózott alá. A csendőrök megállapították, hogy Ka- j ezur Lászlót Bállá Sándor kivta ki a lakás- i ból az istállóba. Hogy milyen titokzatos tragédia játszódott le a két ember között, azt teljes homály borítja. Az egyik feltevés szerint Bállá Sándor gyilkolta volna meg a kn- ruzslót s azután felakasztotta magát. Azonban másfajta nyomok is felmerüllek ; s lehetséges, hogy kettős gyilkosság történt, í A csendőrség nyomban i letartóztatta Bállá Sándor bátyját, akit a Iria: Mára! Sándor. Páris, február 6. A város sakkőrültjei a Caié Kegencc-ba I járnak, egy csendes kávéházba a Comeoie j Francaise-el szemben. A sakkhirességek, ! meg azok, akik magánszorgalomból sakkoznak, itt találkoznak minden délután kettőtől | reggel nyolcig. A sakkozók legkülönfélébb korú és jellemű emberek, van közöttük, függetlenül a sakktól, sok híres ember, aki magánéletében nagy politikus, vagy matematikus, vagy cocotte, vagy pénzügyi zseni. A szenvedély sakktáblája előtt lehull róla minden idegen lepel, mint a gőzfürdőben. Úgyszólván meztelenül ülnek a füstben. Ezek a sakkozók. A sakkozók, ellentétben a kártyásokkal, nagyon csendesek játék közben. Tudnak uralkodni magukon s van bennük valami a vallásos őrjöngök csendes monomániájából. Mindegyiknek van valami szenvedő vonás az arcában. A civil vendégek lármáját idegesen, fájó íelrezzenéssel tűrik. Néma jeleket váltanak és öt-hat óra hosszat tudnak egyhuzamban hallgatni. Mikor felállnak az asztaltól s fáradt mozdulattal kabát és kalap után tapogatnak, még részegen az éppen kiélvezett gyönyörtől, bágyadtan reszkető kezekkel tapogatnak a kalap után — ilyenkor hasonlítanak az ópiumszivókra, mikor seanco után elhagyják a lokált. Sokan szakállt is hordanak. Sakkozók. Az Isten problémákat adott fel nekik, amiket ők, csak ők, akik különben jó családapák és szorgalmas droguisták, csak ők tudnak megfejteni. Nem lehet idegeneknek biztosan tudni, miről van náluk tulajdonképpen szó. Lehet, hogy valami ravasz kabala az egész, hogy az egyes húzásoknak valami mélyebb értelmük van, hogy a sors ugrásait, a világ névtelen rendjét, a számok, jelek és figurák rejtélyes összefüggéseit fejtegetik egy titkos kulcs alapján s egyszer az egészből valami nagyon jó fog kijönni ... Az a iehérhaju ur ott balra, aki kitalálta azt a ravasz és szellemes fogást a futóval, milyen elégedetten dörzsöli a kezét és nagyokat pislog a kielégültségtől apró disznószemeivel. Biztos, hogy va’ami rendkívül okosat agyait ki most a gömbölyű fejében, valami finomat és fölényeset eszelhetett ki, ami odakünn, az életben, talán hetven év alatt sem sikerült neki. Látszik rajta, hogy most kárpótolja a sors sok mindenért. Éppen ez a borzalmasan gyönyörű minden játékban, a kárpótlásnak ez a föí- íétlen beérkezése — a droguista dobbant győzelméhez a lábával és a szemei villognak. Egy körúti kávéház előtt évekig álltak szegény sakk-kibicek, akik nem mertek bemenni a helyiségbe, csak az ablakon keresztül figyélték a játékot és néha izgatottan dobolni kezdtek az ablaküvegen, ha a királyné veszélyben volt. A sakkozóknak jó szivük van és általában vallásosak. Ők ismerik a sors fortélyait és megadják magukat neki. Sokan közülük ajánlott leveleket szoktak Írni a szerkesztőségeknek‘s ezekben a levelekben szenzációs eseményekről adnak számot, feltűnést keltő és izgalmas lépésekről számolnak be, néha vidám, majdnem pikáns Szituációkat mesélnek el, amikor a futó és a hölgy . . . Évtizedeken át hajolnak ernye- detleu érdeklődéssel a kockázott tábla fölé, időfordulók, háborúk és forradalmak zugnak el a fejük fölött, mit bánják ők a királyok bukását, mikor a saját királyuk van veszélyben! Az élet kristályos, végső formáival küzdenek: a térrel és a mozdulattal. Mit bánják ők a goromba csatákat, amig az élet tizet lép, ők legfeljebb egyet a futóval! A Café Regence-be minden délután beállít. egy nagyon szép, fiatal nő, keres magának egy asztalt és egy ismeretséget, méltóságteljesen és sok tapintattal, miközben reszket mar a visszafojtott vágyakozástól. Egy nő, aki vérének áldozata s a szenvedély karmai között fetreng. Nagyon szép. fiatal s máris sakkozó. Odakünn — az életben — megközelíthetetlen a legelszántabbak részére is; a sakkasztalnál odaadja magái bárkinek. Van a modorában valami egy apáca, vagy egy nagy művésznő modorábó'. akinek ‘esti aszkézisben kell élnie, hogy a művészeiét vagy- a hitvallását hiba ne érj". Mindenkinek lan valami baja. Vannak, akik sakkoznak.* , ' volna fi zetsége és aztán arra a mesterségre adni. Ez azonban egyelőre nem lehetséges, mert az emberi ismeret még nem tudott odáig jutni, hopy biztos mértékeket találjon a tehetségek minéműségé- nek megítélésére (ami a tehetség-vizsgáló pszichológia terén eddig történt, az még a kezdete is alig a kezdetnek}; másrészt egészen radikálisan felfogva a dolog valami boíans.ier-f.'iöhr: vezetne. Egyelőre be kellene érni azzal, hogy a jelentkező tehetségeknek szabaddá tétessék a lér, hogy azt a fiút, aki már gyerekkorában tehetséget és hajlamot mutat a gépész-pályára, ne kényszer tsék po«fafjs?tl csak azért, mert a nagvoársijr pest.* igazya'ó és prote- gálni fogja. Mennyi elfogultságot, előítéletet, megrögzött szokást, gváv.-.ságot kel! azonban leküzdeni, amig idáig eljutunk! A lélrecsuszott ember még nagyon sokáig általános típus marad s még sokáig Szerencseié.iák lesz a legtöbb ember sorsa, függővé léve attól, hogy véletlenül csakugyan a tehetségéne!: megfelelő pályára tud-e jutni. hetsége van Az emberek pályaválasztását legtöbb- nyíre a tehetségüktől távolánó tényezők, véletlen, kényszerűség, családi összeköttetés, lakóhely, anyagi helyzet határozzák meg, nem pedig az, hogy mire van tehetsége. Igv lesznek rossz ügyvédek olyanokból, akik talán kitűnő suszterek lettek volna, rossz asztalosok olyanok, akikből talán kitűnő szabó lati volna. Az a pár szerencsés ember aztán, akinek tehetsége iránya összeesik a pályája irányával, aztán annál könnyebben vergődik zöld ágra. Általában sok a panasz;’ az embereknek, hogy rosszak a mesteremberek, az ügyvédek, a hivatalnokok és valóban igen nagy* többségben vannak a rosszul varrott cipők, a rosszul vezetett pörök és rosszul elint érett akták — és pedig azért, mert igen sokszor lesz suster olyanból, aki jó ügyvéd ehetett volna, hivatalnok olyanból, aki igen jól ;] tudna egy vendéglőt vezetni. A modern életnek óriási fejlődését jelentené, ia mindenkit meg lehetne vizsgálni, hogy mire Vasaroap iszo február 7 & Napravo szerint nera az eSIerax&k, hanem 32 agrárok hamisítottak aláírásokat — Kométísa a parlamenti aláírások köröl
