Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-07 / 31. (1069.) szám
AT* AT> Plirenicus isten palotájában Irta Tóth Árpád Ujíátrafüred. Az ablakok alatt, a mélységben, a világ egyik leggyönyörüségesebb tájképe, a havas tátrai völgy, alvó tót íalvacskák, éber kis cipszer városok, a napsütötte fenyvesek öle- ' lő koszorújában. Idefönt két szép magas asszony áll meg a hall sárga márványoszlopai között. Egyik- ; nek jobbról, másiknak balról, furcsa kis piros sebhellyel bélyeges a uyaka. Beszélgetnek. — Látta? X-né ma nem volt lenn az ! ebéden. — Angyalossy doktor ma. délelőttre rendelte le a műtőbe. — Töltés? — Phrenicus. / — Már? — Jobb minél előbb túlesni rajta. Lég- i alább vége a drukknak. — Igaz. Nekem azóta nincs hőm. — És a maga forradása milyen szép lett. j — A magáé még szebb. Közelhajlanak egymáshoz, elégedetten és szinte gyönyörködő áhítattal vizsgálgatják egymás nyakán a kis piros sebhelyet, mely olyan, mint egy nagy csók emléke. Ezt a két szép asszonyt Phrenicus isten csókja érte. És ez a hely a félelmes és csudatévő Phrenicus isten palotája. A nagy kockaalaku épületben van valami a régi ázsiai kultúrák templomainak vas- kosságából. Ahogy rásüt a drága tátrai reggel napja, a lépcsőfokok módjára egymás fölé és mögé ugró öt hatalmas emelet csupa éles csillogás. Az üvegtetős, üvegválasztófalas balkonok öt hosszú kalitkasora, mint valami ormótlan bálványisten egymás mögé tolt állkapcsai. Öt gigászi ragyogó fogsor, amely mintha roppant kacagásra készülne. Aki azonban közelebb lép a bálványhoz, a nagy fogsorok mögül halk köhócseléseket és sóhajokat hall. Phrenicus isten palotáját betegek lakják. Polgári nevén persze másképpen hiv- ják és semmi köze sem az ázsiai, sem egyéb mitológiákhoz. Modern tüdőszanatórium, uj, talán a legnagyobb szabású ezidőszeriht egész Európában, Márványoszlopos hall, se- lyemtapétás ebédlőtermek, hideg, meleg viz sustorgása minden zugban, nagyúri apart- mánok és talán még úribb, mert pompás egyszerűségű kis szobák, francia étlap, dús d'artistes, lohndienerek aranyban, liftesek zöldben, groomok vörösben — az épület homlokán pedig a kevély Palace szó, amely remekében a maitre (Thotel-i szótárnak sokkal több van a portási libériák aranypitykéi- nek csillogásából, mint holmi mitológiák misztikus fényéből. És mégis, a szinte vallásos hangulat itt a fontosabb, ez a hely egy uj istenség áhita- tos szektájának a lakóhelye. Tüdőbetegeké. Már arról is rájuk ismerni, hogy társas együttlétük alatt, étkezések, koncertek hosz- szu félóráin át, egyetlen köhintés sem tépi meg a puha, szinte vattázott csöndet. Az egészséges emberek tudvalévőleg vigan krá- kognak, recsegnek a légzőszerveikkel a legfinomabb helyeken is. Színdarabok és szimfóniák legéteribb épitményü piánói is Jerikó- módra dőlnek össze egy-egy egészséges polgári orr kürtszavára. A köhögősök szanatóriuma, az más. Akik itt élnek, azok számára a köhögés diszkrét magánügy, fájdalmas, halk szertartás a ligéző balkon magányában. Titkolják a tüdejüket, szemérmesek a légzőszerveikre. És sohasem fognak kezet. Külön illemtanuk van, külön szertartásaik. És külön mitológiájuk. Phrenicus isten a tüdőbajosok legújabb megváltója, — a tuberkulózis sebészi kezelését jelenti. Csak vagy másfél évtizede esküsznek rá, de szektája egyre nő. Az uj istenség nem a rétnek boldog Olümposzáról szállt alá, nem Zeüsz homlokából pattant elő, csak egy tudós német sebész koponyájából. Ez a tudós sebész felfedezte, hogy ha a tüdőbeteg ember nyakát egy bizonyos helyen felmetszik s a seben keresztül benyúlva, a rekeszizom mozgatóidegét ügyesen felcsavarják, akkor ezt a műtétet a rekeszizomnak egy olyan feltüremlése követi, amelynél fogva a páciens beteg tüdőszárnya összeszorül, tétlenségre kárhoztatódik s tétlenségében gyógyulni kénytelen. A felcsavart ideget hivják phremcusnak s ez a szó lett az eeész műtétnek a közkeletű neve. És annál is több. Mert ez a szó lassan felszívta martába sok-sok^zer beteg ember reménykedésének lázát, íel’tta a eyóevuM-% Jecő szemek makacs ragyogását, misztikus fényű varázsige lett, egy uj, félelmes istennek a neve, aki vérző bélyeget csókol az ember nyakára, de ezzel a csókkal talán megadja végre a gyógyulást a modern idők legpusztítóbb nyavalyájára, a tüdővészre. Talán. Phrenicus isten és testvérei, a tüdő sebészeti kezelésének többi modern vívmánya, a pneumothorax (a beteg tüdőt a mellhártya lemezei közé töltött nitrogénnel szorítják össze), a thorakoplasztika (bordarészeket vágnak ki a mellkasból és a csonka bordavégeket újra összeforrasztják, hogy az igy megszükitett csontgyürük szorítsák le a tüdőt), mindenesetre uj, valósággal hősi korszakát jelentik a tüdőterápiának. Hajdanvaló Grassalkovieh herceg híres gödöllői márványistállójától, amelyből a tehenek kigőzölgése beáradt a herceg leányának a szobájába, hogy meggyógyítsa a tüdőbeteg hercegkisasszonyt, nagy ut van az uj, márványos szanatóriumpalotáig, Phrenicus isten oltáráig, a műtőasztalig. A különféle oltások, a végnélküli ligéztetések és hizó- kurák, a kreozotos és egyéb gyógyszeradagoló módszerek helyett, vagy azokat kiegészítve, a sébészet is megcsillogtatja a maga huszáros pengéjét a tuberkulózis elleni nagy háborúban. Idefönt, a Nagyszalóki csúcs köldökén, az uj isten diadalára esküsznek. Az eredmények mindenesetre nagyszerűek. Múlt este láttam a nagy szanatórium mozijában egy vidám, pirosképü fiatalembert, akinek két hete szedték ki és rakták össze újra a bordáit, — kitünően mulatott Zoro és Huru tréfáin. És ott a mózi sötétjében, körülöttem, itt is, ott is viharos zaj bugyborékolt, sok-sok megrendszabályozott tüdőszárny és rekeszizom kirobbanó lüktetése és reszketése, a legmeginditóbb muzsika, a gyógyulok önfeledt kacagása. Nagyszerű volt. A tüdővész réme ellen vívott harcban talán Phrenicus istené lesz az utolsó, nagy, győzelmes nevetés. Újabb gyarmatosító merénylet a kassai kereskedelem ellen A cseh pártok Kassa fakitermelését prágai cégnek akarják juttatni Kassa, február 6. Kassa város pénzügyi helyzetének szanálására elhatározta, hogy a város erdő- kitermelését öt évre eladja. A pályázatot kiírták s az a múlt hóban járt le. A kitermelésre nyilvános árlejtés volt kiírva. A városi tanács szerda délutáni ülésén foglalkozott ezzel az üggyel. Novak Pál dr. polgármester bejelentette, hogy a Legie-bank érdekképviseletébe tartozó Techot prágai fakitermelő cégtől távirati ajánlatot kapott, amely a kitűzött határidő letelte után 12 nappal érkezett s a nyilvános árlejtés feltételeinek különben sem felel meg, mert nem zárt borítékban érkezett. Az ajánlat előnyösebb, mint a Roth és Blum kassai cég által tett legelőnyösebb ajánlat. A Roth és Blum cég kötelezte magát arra, hogy a bérösszegen kívül egy éven belül készpénzben 6,800.0CX) koronát lefizet A Techot-cég ajánlata 2 százalékkal kedvezőbb. A tanácsülésen Pajor Miklós dr. kér. szoc. tanácstag nagyon helyesen fejtette ki, hogy a város erkölcsi testület, amely adott szavával nem játszhat s akkor, amikor a legjobb ajánlattevő egy 24 oldalas szerződést alá is irt, nem tartja erkölcsösnek, hogy a város egy hetek után érkezett ajánlattal foglalkozzék. Ezt az álláspontot az őslakos városi pártok egészében magukévá tették, a koalíciós pártok azonban kimutatták, hogy a várospolitikában is kizárólag a gyarmatosító politika exponensei. Mereven ragaszkodtak ahhoz, hogy a szabálytalanul beérkezett ajánlatot a városi képviselőtestület tárgyalás alá vegye. így került a fakitermelési kérdés hatalmas komplexuma pénteken délután a képviselőtestület rendkívüli közgyűlése elé. A gyűlésnek csak ez az egyetlen programpontja volt. Novák Pál dr. polgármester, elnök, bejelenti, hogy a határidőig négy pályázat érkezett be s a jogügyi bizottság azt ajánlja, hogy a Roth és Blum kassai cég ajánlatát fogadja el a képviselőtestület, mig a Techot-cég elkésetten érkezett ajánlatát, mint a feltételeknek meg nem felelőt, ne vegye tárgyalás alá. Hosszú és szenvedélyes vita indult meg, amelynek során az őslakos pártok a kassai kereskedelem érdekeit igyekeztek megvédeni, mig különösen a nemzeti demokrata képviselőtestületi tagok azon voltak, hogy a Legie-bank érdekeit biztosítsák. Blanár Béla dr. azon közvetítő ajánlata, hogy a két céget nyilvános árlejtésre bocsássák, ellenzésre talált. A kommunista" és szociáldemokrata tagok a szerződéstervezetben egyes szociális pontokat kifogásoltak, melyek különösen a munkások felmondási viszonyaira vonatkoznak. A vita végnélkülinek látszott s végül is abban állapodtak meg, hogy a rendkívüli közgyűlést hétfőre elnapolják és akkor végleges határozatot hoznak. Kassa őslakos pártjai a képviselőtestületben többségben vannak s igy biztosra vesszük, hogy a helyi kereskedelem érdekeit meg tudják védelmezni a folyton terjeszkedő gyarmatosítással szemben. Gunnar Tolnaes, Ásta Nielsen, Paí és Paladión Szemtöl-szembe a mozihősökkel — Tolnaes és Ásta Nielsen üdvözletei a magyaroknak — A bécsi viharos Tolnaes-bálvány ozás — Budapestről 700 levél! Bécs, február 6. A kis Jackie Coogan kezdte. Bejárta a fél földkerekséget, hogy imádóival személyes kontaktusba lépjen., Most egész özöne a mozihősnőknek és hősöknek érzi szükségét a közönségével való közvetlen megismerkedésnek. Itt Bécsben néhány napja hausse van mozicsillagokban. A mulatságos csirkefogó-emberpár — civilben két korrekt gentleman —■ már egyébként hetek óta Bécsben van: Pa t és Patachon. A napokban Ásta Nielsen, a „nagy Asta“ és Gunnar Tolnaes, az „isteni Gunnar", ez „ellenállhatatlan maharadzsa" hozták lázba Bécs egész női világát. Ásta Nielsen még valahogy elbírta a feléje áradó szeretet viharos megnyilvánulásait, az isteni maharadzsa, Tolnaes (ejtsd Tolné) azonban a szó szoros értelmében szöküc Bécsből, mert ha még néhány napig maradna, belebetegednék a bécsi nők viharos bálványimádásába. Mikor e sorok Írója fölkereste a moziistent hotelszobájában, az a megtiszteltetés érte, hogy szebbnél-szebb nők irigy sorfala között mehetett fel az emeletre az istenhez. A szobába nem engedtek be nőket és a telefonon is csak férfihangot kapcsoltak Tolnaos-vel. Benn a szobában — inkább nagy fogadóterem — lázas sürgés-forgás. Hat-nyolc ember tesz-vesz, a telefon permanenciában csilingel, egy szobrász mintáz. A Mester sajtófőnök-managerje fogad és elmondja, hogy a Mesternek mindössze öt röpke percét engedheti át részemre és ez alatt is modellt fog ülni a Mester a szobrásznak, aki, látom, gyufja épp a fejét agyagba. Mindjárt jön a Mester. Addig is a sajtófőnök elmondja, hogy az este éjjel 12-ig i Reinhardtnál voltak vacsorán és hazaérkezve, hajnali 4-ig leveleket válaszolt ! meg Tolnaes, még pedig ezntfof főleg Budapestről érkezett leveleket. Mióta a Mester Bécsben van, nem kevesebb, mint 700 (hétszáz) levelet kapott Budapestről, csaknem kizárólag nőktől, amelyek mind hivják Budapestre. Nagyon szeretne elmenni Pestre is, valószínű — egyelőre még nem bizonyos, de tárgyalások folynak róla —, hogy el is fog menni. Ha elmegy, akkor február 12-én, vagy 13-án egy matiné keretében fog Budapesten bemutatkozni vagy a Renaissanceban, vagy a Városi Színházban. Prágai szereplése már biztos, szombaton este (6-án) érkezik Teplitz-Schönau felől Prágába és a Lucernában fog (talán 8-án) előadást tartani, mig lakni a Palace Hotelben fog. Azután elmondja Tolnaes sajtófőnöke, hogy tegnapelőtt kaptak egy levelet Linzből. Egy 76 éves asszony arra kéri a Mestert, tegye lehetővé, hogy lányával együtt egyszer láthassa. Szegény, nem tud Bécsbe utazni, de ha Tolnaes elküldené neki az útiköltséget, akkor rögtön Bécsbe utaznék. Beteg és reméli, hogy Tolnaes látásától — meggyógyul. Aztán meg a lánya is rajong érte! Elküldték az asszonynak az útiköltséget és ma délután 3 órakor várják az asszonyt!! Közben bejön a Mester és elragadó szívesség gél abszolválja az „öt percet". — Legnagyobb élményem, mint filmszínész nek? Mondhatom, hogy Bécs. Igen, ez a bécsi sze- retetáradás. Ilyen én még nem láttam. Most vagyok először Középeurópában; nálunk Északon mégsem ilyen temperamentumosak az emberek. Megeszik itt az embert! — Mi a legjobb szerepem? A színpadon c Bjömson-szerep; a lepedőn persze a ma kanul ■ szerep, amelynek világhíremet köszönhetem. E mozidarab különben épp most egész ui féld 1 zásban, de a régi sujet vel megy Berlinben. 1926 február 7 Vasárnap — Hogy vélekedem a színművészet és filmművészet, színház és film összefüggéséről és határ- problémáiról? Ez nagyon Súlyos téma lenne. Talán elégedjék meg azzal, amit mondani fogok. Néhány aíorizmaszerü véleményem. — A művész részére az a szinészkedés varázsa, hogy: megszabadul benne saját énjétől. Vannak órái, mikor önönmagát kikapcsolhatja egy másik ember javára, akiből mély, nagy, vagy derűs hangok szakadnak fel és az emberek javára, akik csak a mélységeket, a nagyot és nemeset, vagy a derűset, a vidámat élvezik, anélkül, hogy láthatnák a fáradtságos utat, amely odáig vezetett. —■ A filmnek útja kell, hogy fölfelé vezessen. Nem lehet, hogy a mai Mecsekkel a közönség sokáig beérje. Azt mondják, a közönség szuverén. De, úgy látszik, nem él a hatalmával. Mert amit a filmesek ma, mint a „közönség ízlését" eléje tálalnak, az nem lehet és nem is az ő Ízlése. A film , előtt beláthatatlan lehetőségek vannak, fejlődése igen gyors, aminek legjobb jele, hogy ma senkinek sem kellene egy tiz, vagy öt év előtti filmdarab. — Budapest? Nagyon szeretnék megismerkedni a magyarokkal! Ha csak lehetséges, elmegyek! Prágai utam már biztos. A teljesség kedvéért: Tolnaes már -10 és 50 között van, a haja szelíden őszbe játszik, az arca már fáradt és egy kissé redőzüU-csapzott, nőtlen és — egyetemet végzett orvos! # Ásta Nielsenhez sem egész könnyű eljutni. Négy-öt telefonbeszélgetés kellett, amig néhány ráérő percére akadtam. Aztán még egy „Passierschein" kellett hozzá, hogy fölmehessek a Grand Hotelbeli appartement-jábe. Ásta Nielsen az urával fogad, aki egyúttal impresszáriója is. Grigory Chmara a neve, azelőtt Stanislawsky színtársulatánál ‘ volt színész Moszkvában. Orosz ember. Jelenleg Berlinben van állandó lakásuk. Nemrég házasodtak csak. Szeretnének Budapestre és az utódállamokba is ellátogatni, de nem tudják, mikor lesz rá alkalmuk. Mert most szerződés szerint egy amerikai darabbal bejárják majd Németország 22 legnagyobb városát. Aztán Ásta Nielsen veszi át a szót: — Kérem, adja át lapja utján meleg üdvözleteimet a magyaroknak, akik, tudom, nagyon szeretnek. — Mi volt a legnagyobb élményem? Legnagyobb élményem mindenkor az a szívós harc marad, amit — ma már erre senki sem emlékszik és nem is hinné el senki, hogy úgy volt, pedig bizony úgy volt! — a film csecsemőkorában a film elleni ellenszenvvel, előítéletekkel, lekicsinyléssel szemben vívtam és megvívtam. Ez a harc tulajdonképp azonos és párhuzamos volt azzal a munkámmal, amely szintén egy harccal ért fel, amellyel sikerült a filmet művészetté tennem. Mert bizony azelőtt a film csak történések, megtörtént tények ábrázolása volt, semmi egyéb, szinte fotografikus visszaadása csak bizonyos eseményeknek. Azután lett csak művészetté. Ez a harc, ez a munka és ez a győzelem — mindenkor ez marad életem és művészetem legnagyobb élménye. — Most pedig harcolok tovább. De most — a film dilettantizmusa és elziillése ellen Újra a művészetért, a művésziért harcolok. — A színház és a filmezés között én nem ismerek különbséget. Én épp úgy vagyok színésznő, mint moziszinésznő. Most kizárólag azért hagytam ott a filmet és tértem vissza a színpadra, mert nem írnak nekem való, művészi filmeket, amelyekben kiélhetem képességeimet és tehetségem lehetőségeit. Mihelyt akad nekem való film, azonnal visszatérek a lepedőre. És harcolok a magam eszközeivel a rossz, az ízléstelen, a giccses film ellen és az alacsony tömegizlés ellen, amelyet ügyes vállalkozók szítanak és fejlesztenek s amely tényleg ragály módjára terjed. Főleg Amerika vezet az ilyen filmek gyártásában. Aztán újból hangsúlyozta, hogy a jó moziszi- nész szerinte okvetlen jó színész is keli legyen és fordítva. # Azt a darabot, amelyben Ásta Nielsen a kö zönséget elragadva öt estén át. játszott a Rairnund- Theaterben, végignézte Pat és Patachon ur is. A ruhatárban találkoztunk. Kérdem tőle: „Pat és Patachon ur (igy kérdeztem), hogy tetszett?" Pat és Patachon ur, ki ezúttal szmokingban volt a megszokott rongyok helyett, igy feleit: „Ausgezeich- net!" „Pat és Patachon ur," kérdeztem tovább, mivelhogy benne voltam, „nem mondaná meg nekem, mi volt, mint filmszínésznek, legnagyobb élménye?" Pat és Patachon ur egy rettentő mélyet és nagyot nyelt és igy felelt ötpercnyi gondolkodás után: „Szerkesztő Ur, erre most nem tudok felelni, ez nehéz, két hét múlva, mikor újra Bécsben leszek, keressen Tel, addig gondolkodom rajta!" (Pat és Patachon ur ugyanis a Semmerin^re utazott.) Gömöri Jenő. 6 | *f» Súrvlien szenvelt “f® i p Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék. ^ g here. comb és köldöksérvnél a mi tökéiete- ü H sitett rusónélkiili sérvkötőnk, mely éllel is « § hordható Mindenféle bandázs operáció ^ után, lógó has. gyomor- és anyaméheiévé- * désnéi. Szabadalmazott lúdtalpbetét Fia- « g nell has-, hát- és meilmelegitő q | .Hvfliea" Kötszernáz Bratisiava, Daaa-a. 51. S S Árjegyzék ingyen f? A vidéki felek meg aznap elintézfefnek &
