Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-05 / 29. (1067.) szám
Péntek 1926 február 5 5 '^'GSItMAGfeaR-HlRliAE Előtérbe nyomul Ruszinszkó határrendezésének problémája A szlovák néppárt magatartásától függ a ruszin politika iránya — Ruszinszkó történelmi jogon 260 szlovenszkói községre tart igényt Ungvár, február-3. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A napok óta keringő hírek, melyek a Hlinka-párt- nak a kormányba való belépéséről szólnak, élénken érdeklik Ruszinszkó ellenzéki és autonómista köreit is. A szlovenszkói szlovákság legnagyobb pártjának a kormányba való belépésével kapcsolatban ugyanis ismét előtérbe tolakszik Szlovenszkó autonómiájának kérdése. Ezzel kapcsolatban pedig a Szlovenszkó és Ruszinszkó közötti határkérdés is olyan stádiumba jut, hogy annak rendezése okvetlenül szükségessé válik. Ruszinszkó ellenzéki és autonómista köreiben a magyarság Ruszinszkóhoz számitan- dónak tartja a történelmi Ungmegyét az ő magyar vidékeivel együtt, mig a ruszinok a Szepességig formálnak jogot erre a területre. Annyi tény, hogy Ruszinszkónak a köztársasághoz való „önkéntes*' csatlakozása idején Ruszinszkó elméleti határai sokkal nagyobb területet kerítettek be ezen „autonóm terület" címén, mint amilyenné hat esztendő alatt a prágai kormány úgy közigazgatásilag, mint földrajzilag összezsugoritotta. Ez a határkérdés tehát hat esztendő óta rendezetlen és ma is a legkényesebb problémája a Szlovenszkó és Ruszinszkó között fennálló elintézetlen ügyeknek. A ruszin nép és vezetői nagy aggodalommal látják, hogy a prágai kormány ebben a kérdésben erősen Szlovenszkó mellett exponálja magát, holott Ruszinszkó határai már történelmi alapon is — ha nem is egészen pontosan — kétségtelenül megállapíthatók. * Ha a történelmi feljegyzéseket vesszük alapul, akkor a békeszerződésekben szereplő kárpátokalji ruszinlakta terület semmilyen belemagyarázással sem terjedhet csupán az Ung-folyó balpartjáig. A legújabb történelmi adatok között találjuk Lippay György esztergomi érseknek 1654 julius 2-án a Propaganda Fide congre- gatio-hoz beterjesztett információjában a ruszinlakta terület meghatározását, melynek erre vonatkozó része a következőket tartalmazza: Tudnivaló, hogy Magyarországon a Kárpátok hegyei a Szepeseégtől az erdélyi területen levő Husztig, illetve Márama- rosig mintegy 70 magyar mértföldnyi hosszúságra nyúlnak el. E begyek elválasztják Magyarországot Lengyelországtól, még pedig aképpen, hogy gerincük a két országnak a határa. Mindkét felől görög szertartásu rutén népek lakják. E népek közül, akik az innenső oldalon Magyarországhoz tartoznak, háromszáz- ezernél többen vannak. Amíg tehát Ruszinszkó keleti és déli határai pontosan megállapíthatók, mert a román területekkel való érintkezés következtében a terjeszkedés lehetetlenné vált, addig a nyugati határ megvonásánál tekintetbe kell venni az Ung-folyőtól nyugatra lakó ruszinok elszlovákosodását. De hogy ez f. terület mégis csak ruténlakta terület volt, kiviláglik abból is, hogy már 1495-ben a magyar rendek országgyűlésén azt határozták cl a ruténekről, hogy azok tizedet ne fizessenek. E tizedjegy- zékben a sárosi, zempléni és ungi falvaknál azt a feljegyzést találjuk: „Rutheni sunt non decimant." E jegyzék alapján már egész pontosan összeállíthatjuk azon falvakat, amelyek rutén eredetűek s csak később szlovákoso- dott el a nyelvezetük. Ugyanezt megállapíthatjuk még az úrbéri összeírások alapján készült feljegyzésekből is. Ezek a feljegyzések annyira pontosak, hogy minden kétséget kizáróan megállapíthatók azok a ruténlakta községek, amelyeket ma Szlovenszkóhoz csatoltan Ruszinszkó tol elszakitottak. Amig tehát Ruszinszkó keleti határán a románok részéről semmi térfoglalás nem történt, addig nyugaton 260 községről van szó, amelyekről az 1773. évi földrajzi statisztikai lexikonban az van feljegyezve, hogy körülbelül 10 kivételével valamennyi rutén. A mai állapot szerint azonban úgy Zemplénben, mint Szepesben és Sárosban ez a 260 község a szlovákok javára Íródik, úgy hogy ha a szlovák nyelvi ofíonziva tovább is tart, Ruszinszkó lassan eltűnik a föld színéről. * Itt van Ruszinszkó problémájának politikuma. Kétségtelen, hogy Ruszinszkó egyike azon gyarmatként kezelt területeknek, amelynek fennállása, pláne autonómiával való felruházása, a prágai kormány legkellemetlenebb feladatai közé tartozik. Amig a Hlinka-párt ellenzékben van, mindig van reménye a ruszinszkói ruszin népnek arra, hogy ez az autonóm terület hozzájut igazságos határaihoz, mihelyt azonban ez a politikai helyzet megváltozik, a kormányban ülő Hlinka-párt a hatalom erejénél fogva í jgja megakadályozni a nyugati határok igazságos rendezését. Ruszinszkó magyar vidékeinek visszacsatolása mellett kizárólag gazdasági érvek szólanak. Kapós környéke — legyen.bármiféle megyebeosztás Szlovenszkóu — gazdaságilag mindig Ungvárhoz fog kapcsolódni. Ugyanígy vagyunk Szobránccal is, melynek természetes gazdasági vérkeringéséhez a lökőerőt szintén csak Ungvár adhatja meg. E j két nagyközség körül csoportosuló községek egész sorát minden gazdasági érdekük Ungvárhoz kényszeríti. Egyenesen ellenséges magatartása van tehát a prágai kormánynak Ruszinszkóval szemben abban, hogy e nagy területet közigazgatásilag Kassához csatolja. A szlovenszkói politikai helyzetet most Ruszinszkó egész közvéleménye élesen figyeli és úgy gazdasági mint politikai körökben azonnal akcióba lépnek Ruszinszkó határainak rendezése érdekében, mihelyt a Hlinka-párt politikai orientációja folytán a szlovenszkói politikai helyzet valamelyes rendezés alá kerül. Ez a mozgalom lesz az az önvédelmi harc, melyet a halálra Ítélt Ruszin- szkónak a végsőkig meg kell vivnia. Románia Mármarosért szabad utat kinál a Fekete tengerhez Prága, február 4. Az egyik prágai cseh kőnyomatos értesülése szerint a csehszlovák—román határ- kiigazitó bizottság a múlt héten tárgyalt Szat- máron és meg is egyezett a Tisza határának végleges rendezésében. A megegyezés szerint a Ciszát mindkét *állam használhatja. Részletkérdésekről még e napok folyamán fognak tárgyalni, úgy hogy a három év óta húzódó határkérdést végre rendezik. Az „Amerika" philadelfiai ukrán cimü lap ezzel egyidejűleg azt jelenti, hogy a csehszlovák kormány Ruszinszkó egy részét átengedi Romániának. Az „Amerika" cimü philadelfiai ukrán mét tárgyaltak Ruszinszkó és Románia határkérdéseiről s a határmenti rutén lakosság körében ismét óriási a nyugtalanság és felháborodás, mert tudják, hogy minden ilynemű tárgyalás Ruszinszkó megcsonkítását jelenti. A románok nagy agitációt fejtettek ki az irányban, hogy egész Mármarost Romániához csatolják, mivel annak néhány román községe van. A román lapok ezzel kapcsolatban azt írják, hogy Románia hajlandó Mármaros átengedéséért Csehszlovákiának szabad utat engedni a Fekete-tengerhez. Az amerikai lap már előre tiltakozik ezen terv ellen, mivel a románok barbár módra bánnak a határ menti ukránokkal. Az amerikai ukránok most arra törekszenek, hogy Románia adja vissza az ukránlakta vidékeket Ruszinszkónak és felhívja Ruszinszkó újonnan megválasztott képviselőit és szenátorait, hogy ebben az ügyben interveniáljanak. A csehszlovák külügyminisztérium már egyizben megcáfolta ezeket a híreket, de ugy- látszik, hogy Mármaros kérdése még mindig nincsen elintézve. Az amerikai sajtó jobban van informálva a helyzetről, mint a belföldi sajtó, mert az itteni lapokat a külügyminisztérium sajtóosztálya rendszerint csak cáfolatokkal látja el és sohasem közli a meztelen igazságot. Andrássy Imrét nem a frankaffér miatt tartóztatták le A cseh lapok szerint az Andrássy-birtokról nagyarányú csempészet folyt Magyarországra — Letartóztatták az uradalom jószágigaz gatóját és főintézöjét — Andrássy Imrét kaució mellett sem engedik szabadlábra Prága, február 4. A Lidové Noviny és a Ceské Slovo a letartóztatott Andrássy Imre gróf ügyéről újabb részleteket közöl, amelyeket természetesen abszolút fentartással kell fogadnunk. A két lap most már nem a frankafférban való részességgel gyanúsítja a grófot, hanem azzal, hogy az Andrássy birtokról a két tulajdonos parancsára Magyarországra több ezer korona értékű lovat, tárgyat, géprészeket és óriási pénzösszegeket csempésztek át A csempészést állítólag a birtok alkalmazottai végezték, akiket már ki is hallgattak. Hoinonnáról titkos utón képeket, Velejtéről pedig a gobelineket szállítottak át Magyarországra. A tudósitó azt következteti, hogy a tüzet is azért idézték elő, hogy nyomtalanul és gyanú nélkül lehessen az értékes tárgyakat Magyarországra átszállítani és egyúttal csalárd utón néhány százezer koronát szerezzenek a brdositó társaságoktól azon a címen, hogy ezek a tárgyak a tűz martalékává estek. A tŐketerebesi birtokon háromszor fordult elő tüzesei. Egy esetben azért gyújtották fel, a kastélyt, hogy a kastélyból kilakoltathassák a katonaságot, amely ott tanyázik és csak a véletlennek köszönhető, hogy a municiós raktár fel nem robbant. A Lidové Noviny szerint tegnap letartóztatták az Andrássy birtok igazgatóját, Radványit, valamint Horváth Elek intézőt s azonkívül más letartóztatások is várhatók. A Ceské Slovo azt Írja, hogy a kassai államrendőrség megállapítása szerint az Andrássy birtokon az állam óriási kárt szenvedett amiatt, hogy eltüntették a leltári könyveket s igy egyáltalában nem lehet megállapítani, hogy milyen tárgyakat csempésztek át Magyarországra. A lap azt állítja, hogy a Andrássy-birtok kereskedelmi könyveit is meghamisították s az állam adóeltitkolás folytán is több millió kárt szenvedett. Az elmúlt napokban Andrássy Imre védői 500.000 korona kaució mellett kérték védencük szabadlábrahelyezését, de a tábla a védők kérését elutasította. Az A jókai Kis-Dunaág titka apa feljelentette gyilkos fiát — Két legény végső leszámolása Pozsony, február 4. Saját tudósítónk telefonjelentése. A Csallóközben Fél község mellett telepesek kezdték megművelni a földet. Uj viszonyok közé került emberek, a szélrózsa minden irányából verődtek össze, hogy a Duna teremtette homokszigeten gyökeresedjenek meg. A múlt év májusának végén az egyik telepesnek, Csernacsek Jánosnak házát nagy szomorúság érte. Eltűnt a gazdának 20 éves legényfia, Csernacsek Pál, derék, jóindulatú, munkás parasztlegény, Hiába várták másnapra is haza, nem jött. Kétség- beesett szülei jelentést tettek a csendőrségen, a nyomozást megindították az eltűnt után, hiába. Nem akadtak nyomára. Egy hét múlva halászemberek jelentkeztek a jókai csendőrségen azzal a hírrel, hogy a Kis- Dunaág egy parasztlegény felöltözött hulláját vetette ki a vízből. A csendőrök azonnal a helyszínre mentek s megállapították, hogy a hulla Csernacsek Pállal azonos. A zsebében töltött revolvert találtak, ebből azonban egy golyó sem hiányzott Miután a boncolás sem talált a holttesten semmi gyanús nyomot, megállapították, hogy véletlen szerencsétlenség történt s a hullát annak rendje és módja szerint el földelték. Egy jó félév telt azóta s most szenzációs fordulat történt ebben az ügyben. A csendőrségen megjelent január 31-én Kovács Pál féli telepesgazda és remegő hangon vallani kezdett: — A lelkiisraeretem nem hagy nyugodni. Vallanom kell. Csernacsek Pált az én legényfiam, Tamás tette el láb alól. Május 2ő-én, a késő esti órákban ott jártam a j Kisduna mellett. Egyszerre csak heves beszéd zaja ütötte meg fülemet. A hang irányába mentem s láttam, hogy a fiam meg a Csernacsek Pál veszekednek. Nem hallottam, hogy miről folyik a lárma, de figyeltem őket. Valami elszámolásuk lehetett egy lány körül, mert később tudtam meg, hogy a Pali revolvert is hozott magával. Kis ideig tartott még a lárma, azután csend, majd segítség kiáltást hallottam. A víz nagyot csobbant. Tamás fiam bele- taszította a Dunába vetélytársát. A csendőrség az apa vallomása alapján azonnal letartóztatta Kovács Tamást és vasraverve beszállította a pozsonyi államügyészség fogházába. A fiú azonban atyjának súlyosan terhelő vallomása dacára mindent állhatatosan tagad. A nyomozás a legszélesebb körben folyik. Sérv&en mmm Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a m! tökéletesített rngónéíktiü sérvkötőnk, mely éfieí is hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- désnél Szabadalmazott lúdtalpbetét Fla- nell has-, hát- és meümelegitó „üyslsr EOíszsíMz Bmlisia?a, Bana-n. 51. Árjegyzék fagyén A vidéki felek még aznap elintéz telnek Egy karriér története George H. Wilkins kapitány, aki az északsarki expedíció vezetésére vállalkozott, tudvalévőén Ausztráliában született 1888-ban. Magyarországon azt mondanák, hogy mint „juhászbojtár" töltötte el kora ifjúságát, azzal a különbséggel, hogy Ausztráliában a juhászbojtárok lovon ülve szokták betölteni hivatásukat. Már hatéves korában nagyszerű lovas volt, a úgy terelgette a nyájat, hogy öröm volt nézni. Amikor pedig tizedik esztendős lett. nagyszerű céllövő hírében állott. De hát nem maradhatott örökké a juhnyáj mellett, be kellett iratkozni az „Állami Iskolába", ahol az elektromérnöki tudományokat diktálták beléje. Ennek során tanulta meg a fotografálást, amelynek valóságos szerelmese lett. — Tulajdonképpen mint fényképész küzdöttem magam keresztül a világon, — nevetett — nem volt egy fitying sem a zsebemben, de a fényképező masinámból tisztességesen megéltem és megismerkedtem a nagyvilággal. 1911-ben Londonba ért s itt szintén feltűnést keltett pompás fotografálási képességével. E képességének gyorsan hire terjedt s a következő évben meghívták, hogy egy léggömbről fotografálja le a jelenetet, amikor Santa Claus (afajta Müíulás, aki az angol-szász gyermekeknek az Északi Sarkról hozza a szebbnél-szebb ajándékokat) a léggömbről leereszkedüí a földre. Közvetlen karácsony előtt történt a dolog, tömérdek ember sereglett össze London környékére, hogy tanúja legyen a csodának. Délután két óra lehetett, amikor a magasan szálló léggömbről hirtelen kiugrott a hófehér szakállu Santa Claus és ejtőernyő segítségével lassú métősággal leereszkedett a földre. Program szerint utána a léghajónak is le kellett volna ereszkednie, de a közönség megrettenve vette észre, hogy a léghajó felfelé száll és a benne ülő fotográfus és kormányos nem tudják azt a kötelet megragadni, amelynek segítségével a léghajót a föld felé lehetett volna irányítani. — A szél elkapja, a szél elkapja! — kezdték kiáltozni. A szél valóban megragadta a léghajót s a felhők felé vitte. Pár perc múlva eltűnt a közönség szeme elől. Akkor azt hitték, hogy a tengerbe sodródott a léggömb s több hajó azonnal kutatására indult. Napokon keresztül keresték, mig végül Anglia északi részéből távirat érkezett hogy egy fa koronájában megakadt a léghajó s benne megtalálták a fotográfust is és a kormányost is s mind a ketten jó egészségnek örvendenek. Londonban és Angliában három napon keresztül abban az időben másról sem beszéltek, mint Wilkins kapitányról. A hadvezetőség figyelme is ráirányult s megbízták, hogy repülőgépről fényképezze le a német hadsereg hadgyakorlatait. A megbízatást kifogástalanul végrehajtotta. — Gratulálok, — mondotta neki az angol hadsereg vezérkari főnöke — önből még ember lesz! „Aki nem tudott a világháborúról“ Wilkins kapitány ettől fogva a fényképezés specialistája lett. Franciaországban igen nagy feltűnést keltettek azok a fotográfiái, amelyeket a levegőből egy nyulvadászatról vett fel. A törck—görög-háborúban még inkább emelkedett a hírneve. Wilkins kapitány kiment egész a hadállásokig s igy az igazi csatát fényképezte le. A képein látni lehetett, amint a golyótól ért katonák holtan hanyatla- nak a tarlóra. A háború kitörése előtt néhány hónappal a nyugatindiai szigetekre vetődött és itt határozta el Stefansson kapitánnyal, hogy résztvesz a kanadai északsarki expedicióban. Stefansson ekkor még nem tudta, milyen tehetség rejlik a fiatal kapitányban. Csak akkor sejtette, hogy nem közönséges ember, amikor egyik mérnöke kidőlt s helyettesíteni kellett, s ezt a helyettesítést Wilkinsre bízta. — Hiszen ön ezt még jobban érti, — szólt bámulva Stefansson — mint maga a mérnök... Az expedíció során Wilkins és Stefansson többszáz mérföldet tett meg a hósivatagokon. Ekkor jötek arra rá, hogy a jég hátán is meg lehet élni... Nem Vittek magukkal elemózsiát s csak a. fegyverükben bizakodtak. Ahol be volt fagyva a víz , feltörték a jeget és a jég alól húzták ki a fókákat. Később Wilkins kapitány egymaga kom- mandirozott egy hajót, ezen olyan utakat tett meg, amelyek megtevésére addig egyetlenegy sarki utazó sem merészkedett vállalkozni. — 1915 telén — beszélte Wilkins kapitány — egy intelligens eszkimótól azt hallottuk, hogy Eeurő- pában nagyban dúl a háború. .. Magától értetődik, hogy nem maradhattam többé a jégmezőkön. Angliába kellett mennem, hogy én is résztvehes- sek a háborúban. Az ausztráliai hadsereg fényképészeti osztagának parancsnokává nevezték ki Wilkins kapitányt s mint ilyen, több ütközetben vett részt. A háborús kitüntetéseket egymásután a mellére tűzték. A fegyverszünet megkötése után Kisázsiába ment s itt résztvett az angol seregek pacifikálási munkájában. 1922-ben Shakleton kapitány expedíciójába állott s ott volt, amikor a kiváló angol utazó meghalt. Ausztráliából a múlt őszön tért vissza, azza! az eltökélt szándékkal, hogy tudását és energiáját továbbra is az ismeretien vidékek kikutatására fogja fordítani. — Törökországban eltiltották az idegeneket az orvosi és ügyvédi gyakorlattól. Magánjelentések szerint 1926-tól Törökországban úgy orvosi, gyógyszerészi és fogorvosi, mint ügyvédi gyakorlatot csak mohamedán vallásu egyének és török állampolgárok folytathatnak.
