Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-05 / 29. (1067.) szám
„Magyar Nemzeti és Keresziényszocialista Párt“ Irta ifj. Koczor Gyula A köztársaságban élő magyarság helyzete önmagától teremtette meg azt a meggyőződést, hogy nemzetünk sorsának javulását csakis egy erős magyar párttól várhatjuk s a több kisebb párt csak az erők szét- forgácsolását eredményezi és a magyarság rovására megy. Ez a megdönthetetlen igazság annyira áthatotta az embereket, hogy az egység megvalósításának gondolatáról lemondani nem hajlandók. Ezt bizonyítják a nép legszélesebb rétegeiben megnyilvánult kívánságok, ezt tanúsítják a hétről-hétre megjelenő ilyen irányú cikkek. Legutóbb a Prágai Magyar Hírlap hasábjain Turáni foglalkozott e kérdéssel s az egység megteremtését „a lelkek mélyén lakó nemzeti parancsának mondva, sajnálattal állapította meg, hogy mig Szent-Ivány és pártja már többször megtalálta azt a hangot, melynek nyomán a szükséges egyetértő munka megindulhatna s amikor a közelmúltban a kereeztényszocialista párt vezéregyéniségei jjcözül többen és többször, például Palkovics Viktor gutái esperesplébános, volt nemzetgyűlési képviselő is kijelentette, hogy a két párt között nincs elvi különbség, újabban vagy mély hallgatás a válasz a keresztényszocialista párt részéről ezekre a kezdeményezésekre, vagy pedig elutasító, mint Franciscy keresztényszocialista szenátor cikkében, aki a két párt egyesülését, sőt j szorosabb együttműködését is lehetetlennek mondja. „Turáni" cikkének további részében azt hangsúlyozza, hogy ha már nem lehetséges az egység megteremtése, úgy legalább meg kell valósítani a pártszövetség valamely formáját és „meg kell szüntetni még a lehetőségét is annak, hogy egy bekövetkező választáson testvérharcban gyengüljön erőnk." Teljesen áthatva az egység megteremtésének szükségétől, a cikk minden sorát — egy kitétel kivételével — feltétlenül aláírom, mert nem tudok elképzelni olyan nézeteltérést, melyet nem kellene a magyarság érdekének minden körülmények között alárendelni. Ha még volnának is elvi ellentétek, ki merné a felelősséget azért vállalni, hogy ezeket áthidalhatatlanoknak jelentse ki? Ha személyi ellentétek lennének, pedig részünkről tudtommal nincsenek, ki volna az, aki ezek miatt a magyarságnak élet- szükségletet jelentő egységet megakadályozni merné? Azt hiszem, ilyenek nem akadnak s meg vagyok győződve, hogy az egység azonnal megteremthető, ha azt mindkét részről őszintén akarják. Egységről, egyesülésről irok, mert a pártszövetséget bármilyen formájában is — és itt nem egyezik nézetem „Turáni" cikkével v- célravezetőnek, eredményesnek nem tartom. Legyünk őszinték. Kövessünk el mindent az egység megvalósítására, de ha áz nem megy, legyen elég bátorságunk ezt nyíltan is megmondani s ne próbáljuk#az egységet követelő néphangulatot holmi értéktelen „szövetséggel" kielégíteni. A párt- szövetség a múltban sem vált be s az azzal járó sok tanácskozás rengeteg költséget jelentett a pártoknak és egyeseknek, de azonnal semmivé lelt, amint az elméleti tárgyalások helyeit a gyakorlati életben kellett volna érvényesülnie. Nem kívánom a pártszövetség érték- teleuségérek okát fejtegetni, nem lehet célunk a mindenáron való igazságkeresés. A kormány kiadta a nyelvtörvény végrehajtási rendeseiét Prága, február 4. A Prager Presse esti kiadása jelenti: Ma, csütörtökön megjelent a törvények és rendeletek gyűjteményében az 1920. évi nyelvtörvény végrehajtási rendeleté. A rövid félhivatalos hir politikai körökben nagy meglepetést keltett, mert hiszen a koalíció pártjai között még csak egy két nappal ezelőtt is súlyos ellentétek voltak a nyelvtörvény végrehajtási rendelete körül. A nyelvtörvény végrehajtási rendeletén ek kiadását a magyár és német pártok már régóta sürgetik, hogy véget vessenek az eddigi tarthatatlan helyzetnek úgy a bíróságoknál, mint a politikai hatóságoknál. A kormány azonban nem a kisebbségek kedvéért adta ki olyan sürgősen a végrehajtási rendeletet, hanem a legfelsőbb közigazgatási bíróság utolsó döntésének hatása alatt, amely ke dvezőtlen volt a német vidékeken lakó esetiekre nézve. A végrehajtási rendeletet lapunk legközelebbi számában részletesen ismertetni fogjuk. M@réüi?i@fi@rw a király elán Az agrárkommunisták Uzelmei — A kormány mégis amnesztiát hirdet Szófia, február 4 Miközben a szobranje széleskörű politikai amncsztiatörvéuyről tárgyal, a hatóságok ismét elfogtak néhány agrár-kommunista agitátort, akik Jugoszláviából jöttek az országba. A rendőrség egyelőre nem nyilatkozik az ellogatás okairól, de annyi kiszivárgott, h*. -icuo .«,» arányú összeesküvés nyomára jutottak Bulgáriában. A kormány napok előtt bizalmas utón értesülést szerzett arról, hogy Jugoszláviából jövő agrár- konnnunisták merényletet terveznek a király, Valkov tábornok és a miniszterelnök ellen. Céljuk az volt, hogy ezáltal az amnesztiát kompromittálják. Mindennek dacára a kormány elhatározta, liogy szándékán nem változtat és az amnesztiát elfogadtatja a parlamenttel. Az amnesztia tulajdonképpen békcajánlat az agrár-kommunistáknak s minden attól függ, miként fognak utána viselkedni a régi ellenségek. Az elfogott agrár-kommunisták terveiből azonban kitűnik, hogy az ellenpárt aligha fogadja el a kormány lojális békeajánlatát. A temesvári kisantant-konfereocia három ellentétes beharangozója A prágai Tfibuda és a londoni Times a Bcisa^tanfi-konferenciáról — A frankafffér mint én*, a kisantant Séfének igazolására — A Times második erélyes cikke Prága ellen — Franciaország nem Budapesten, hanem Berlinben és Münchenben látja a frankhamisítás feletteseit Prága, február 4. Temesvárott, ahol elsősorban magyarok és németek laknak, a közeljövőben összeül néhány idegen miniszter, hogy Ítélkezzék Magyarország fölött. Furcsa paradoxonja az igazságnak, hogy a kisantantkonferenciát Temesvárott tartják, ebben a magyar- és németajkú városban, holott a konferencia elsősorban az ellen a nép ellen irányul, melyhez a város kultúrája és lakosságának nagyrésze tartozik. De mi megszoktuk már az ilyenféle furcsaságokat s most inkább a konferencia reális tárgyalási anyagát vesszük szemügyre. Ma három ellentétes jelentést olvasunk olyan dolgokról, amelyek a kisaníantkonfe- rencia szférájába tartoznak. Az első a prágai Tribuna vezércikke, mely vázolja a temesvári konferencia tárgysorozatát. MegFeladatunk csak az lehet, hogy megteremtsük a magyarság érdekeit legjobban szolgáló politikai alakulást, ennek pedig csak egy formája van, az egész itt élő magyarságnak egy egységes táborban való megszervezése. A közelmúltban Udvard nyitramegyei községben mulatságot rendezett a magyar nemzeti és a keresztényszocialista párt. A meghívón mint egybehívó a „magyar nemzeti és keresztényszocialista párt" szerepelt. Itt csak egy mulatságról volt szó és sokak j tudjuk, hogy a kisantant államainak külügy- j miniszterei első és legfőbb problémaként a magyar ügyeket jelölik meg. A cikk szerint a frankhamisítás megmutatta, hogy Magyar- ország továbbra is veszedelmes Európa békéjének szempontjából, azaz igazolta a kis- antant létjogosultságát. A miniszterek nem is fognak egyébbel foglalkozni, mint annak eldöntésével, micsoda szigorú rendszabályokat kell életbeléptetni Magyarország ellen. A kisantant teljes erejével azon lesz, hogy Magyarországgal szemben továbbra is gyakorolja az ellenőrzés jogát, főleg katonai tekintetben. A cikk írója szerint bizonyossá vált, hogy Magyarország a népszövetségtől folyósított 1 kölcsönt nem a bejelentett célokra, hanem 1 katonai kiadások fedezetére fordította s igy „a béke fentartására hivatott" kisantantnak kötelessége közbelépni. előtt talán kicsinyesnek tűnik fel, ha ezt hozom fel például. Az élet azonban azt mutatja, hogy a kisebb dolgok megvalósítása épp oly munkát kivan, mint a nagyobbaké. Amint tehát Udvardon egy kis dolognál megvalósították a magyar egység gondolatát, azt hiszem, meg lehet azt pártjainkra vonat- i koztntva is valósítani, csak meg kell hallani ' és át kell érezni a nemzeti parancsot, mely j egységet követel. Hiszem, hogy a magyar nép hallja és átérzi ezt a parancsot. A cikk a régi, ismert módon igyekszik a kisantant Magyarország-ellenes tendenciáját igazolni s a frankhamisításból is érvet kovácsol létének igazolására. Sokkal nagyobb objektivitást árul el azonban a londoni Times tegnapi vezércikke, amely ugyancsak a temesvári konferenciával foglalkozik. A komoly Times volt az első, amely január elején rámutatott a kisantant sajtójának féktelen és öncélú uszítására Magyarország ellen s a tekintélyes orgánum most sem tagadja meg önmagát. A. temesvári konferencia bejelentésekor rámutat arra, hogy Magyarország szomszédjai közül elsősorban Csehszlovákiának érdeke, hogy a frankhamisítás bűntényének politikai tartalmat adjon és benne bizonyítékot szolgáltasson Magyarország rossz szándéka mellett, mely a középeurópai helyzet bizonytalanságát célozza s egyben igazolja vele saját támadó magatartását. A Times fölveti a kérdést, vájjon szükséges-e a frankhamisítás bűntényét elsőosztályu politikai afférrá felfújni. Megállapítja, hogy nem, s ha mégis történt, azt többnyire mesterségesen csinálták. Nagyon könnyen megtörténhetik, hogy . a frankhamisítás ügyének veszedelmes tul- j zásából európai konfliktus támad. Senkinek sem ‘ lehet 'érdeke, hogy Magyarországot szétzúzzák. A budapesti kormány mindent megtett, ami várható volt tőle. A bírósági tárgyalás küszöbön áll, az ellenzék bevonásával parlamenti bizottság alakult az ügy megvizsgálására, sőt a francia hatóságok a nyomozásban is résztvehetnek, ami jóformán hallatlan dolog az államok szuverénitá- sának elismerése korában. Sokkal inkább kellene arra törekedni, hogy Európa konstruktív elemei munkába álljanak. Cseppet sem helyeselhető az az ellenséges hang, amellyel a kisantant a szerencsétlen helyzetben vergődő Magyarországot lehetetlenné igyekszik tenni. A legjelentősebb s kormányához közel álló angol orgánumnak ez a temesvári beköszöntője valószínűleg ismét le fogja hűteni a kisantant harcias kedélyét. Hogy pedig miképpen ítélik meg a franciák a budapesti helyzetet, arra végtelenül jellemző a Neue Freie Presse párisi jelentése. Ha Franciaország tényleg erélyesen lépett föl Budapesten — Írja — s követelte, hogy a frankaffért utolsó részletéig tisztázzák, akkor ez nem azért történt, mert nem bízott meg a magyar nyomozásban, vagy mert ellenséges érzülettel viseltetett Budapest iránt, hanem azért, mert tisztázni akarta a botrány Németországba vezető szálait. Párisnak alapvető érdeke, hogy bebizonyítsa a német jobboldali körök és a magyar frankhamisitók közötti kapcsolatot. Briand jegyzéke a nyomozásban való részvételt illetően nem Magyarország elleni cselekedet volt, hanem azért történt, mert Budapestből kiindulva Párisban rá akartak jönni a német forrásokra, melyek Franciaország szempontjából egyedül veszedelmesek. Marokkóban nem lesz többé offeiszSva Pária, február 4. Brunau tábornok, aki néhány : nap előtt érkezett vissza Marokkóból, a sajtó megbízottai előtt kijelentette, liogy tavasszal nem lesz j szükség már marokkói offenzivára. A lázadó tör- I zsek egymásután adják meg magukat s elégséges j lesz, ha Franciaország őrcsapatait a francia zóna i határáig tolja előre, aminek következtében a Fran- j cinországhoz hü törzsek épsége biztosítva van. Aligha gondolható el, hogy a tetemesen meggyöu- j gi lett. Abd el Krím támadásba kezd. Mai szántunk 1® oldal ^ évf. 29. (1067) szám • Péntek ■ 1926 február 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, Független politikai napilap ?”*'***».'"gj? negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: r ' ' 12, u. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. -Tehavonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ki Dzurányi László Gál István lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
