Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-28 / 49. (1087.) szám
1926 február 28, vasárnap. ^i^<imAWí^arhirlae Szabolcska Mihály az erdélyi magyar irodalomról Temosvár, február 27. A nagy világégés után Erdély irodal- milag teljesen elszakadt Magyarországtól. Az impenumváltozáskor az Avarescu-kor- mánynak első intézkedése az volt, hogy a magyar lapokat, magyar könyveket kitiltotta az országból, azok behozatalát még csak engedéllyel sem volt hajlandó koncedálni. Irredentizmussal vádolta a magyar irodalmat, aminek csak tápot adott az a szerencsétlen gondolat, hogy bizony némely könyvbe lelkiismeretlen kezek, nem ritkán agent provokátorok egy-egy irredenta röp- iratot, röpcédulát tettek. De idővel ez is megszűnt és ma már megengedte a kormány, hogy magyar könyvek előzetes engedéllyel behozhatók az országba, csak a magyar folyóiratokat tiltották ki. Ilyen körülmények között azután egyrészt az erdélyi Írógárdának volt rendkívül nehéz a helyzete, mert nem tudott tájékozódni a magyarországi irodalom felől, nem volt meg a közvetlen, eleven kapcsolata azzal, másrészt a közönség is bizonyos mértékben . elszokott az olvasástól. Lassan-lassan kialakult azonban Erdélyben is egy egészen sui gene- ris magyar irodalom, az erdélyi iroda’om. Szabolcska Mihály, a temesvári költőpap, a régi magyar költőgárda egyik kitűnő tagja, még mindig aktiv, a temesvári Arany János-társaságban még mindig tartja a lelket és ha nem is tartozik a modernek közé, azokat megérti, szeretettel fogadja és ma az Arany János-társaságban együtt ül a konzervatív Szabolcska az egészen modern Endre Károllyal. A magyar költészet öreg harcosa a temesvári református parókián fogad; hosz- szuszáru magyar pipájából lassan eregeti a füstöt, hangjából, szavaiból a bizalom, az optimizmus érzik ki. Lelkesen, szeretettel beszél Erdély magyar irodalmáról, az erdélyi olvasóközönségről: — Én optimista vagyok minden téren, az irodalom terén is — kezdi a beszédet a költő-pap. — Nem féltem az irodalmat, mert az irodalmat senkinek sem lehet elnyomnia. Azt nem lehet elvenni, mint lelkünk gondolatát, szivünk érzéseit. — Az erdélyi irodalmat nem tartom külön irodalomnak, az a magyar irodalomnak egy része. Mindig volt valami különbség az erdélyi meg az alföldi ember gondolkodása, beszéde között. De az irodalom egy: magyar. — Dolgozunk mi öregek, dolgoznak a fiatalok is. Benedek Elek a fiatalokat megszégyenítő nagy szorgalommal munkálkodik, nekem is megjelenik ennek az esztendőnek a nyarán vagy őszén egy könyvem, amelyet az itteni Helicon nyomtat és a Sin- ger és Wolfner ad ki. Rettentő hátrányunkra volt eddig a félreértés és az irodalmi határzár, hogy nem kaphattunk pesti lapokat. De ez csak átmeneti állapot. Ebből nem születik külön irodalom, Erdélyben nem lehet külön erdélyi irodalom, ahogy nincs külön magyar Kőrös és román Kőrös és magyar Maros és román Maros, az itteni meg az ottani is egyformán csak Kőrös és csak Maros. így vagyunk az irodalommal is. Ami itt van, az magyar irodalom. A legjobb reménnyel vagyok, hogy ezt az irodalmat nem vehetik el tőlünk, megmarad magyarnak. — Mi a véleménye a fiatalokról, esperes ur? — Vannak közöttük igen derék, tehetséges emberek és vannak túlzók. A hipermoderneket nem szeretem, mindig harcban állottam a túlzókkal. Becsültem, tiszteltem Adyt mindig. De más volt a világnézetem és akik Adyt a tulságba vitték, azok nem annyira a pcézisét, mint inkább a világnézetét szerették. Azt ünnepük ma is sokan. — Milyen viszony van a magyar és a román irók között? — Jólesik látnom román írókat lelkesedni az irodalmi közösségért. Goga meg mások is teljesen megértik, szeretik a magyar irodalmat. Egy szebb kornak az előrevetett sugarát látom ebben. A gyűlölködésnek meg kell szűnnie, a világ a testvériség felé halad. A világháború gyalázatossága mégis csak ráviszi az embereket a testvériségre és egyetértésre. Az .irodalomban lehet a legkönnyebben megteremteni a lelkek egységesitését. A kultúrában, a magasabb, nemesebb gondo’kodásban lebet meg hamarabb a t'^-tvérlsé'*. aminthogy abban van az emh»r,céor íöv^ndőie. Várom azt az időt olyanformán, mint a pásztor éjszaka a hajnal pirkadását A leghosszabb éjjelre is kell jönnie virradatnak, nincs olyan viharos éjszaka, hogy ne jöjjön a hajnal . . . Az irodalmat hatalmas fegyvernek tartom ennek a jövendőnek a kiküzdésére. A magyar irodalmat, a román irodalmat, minden népnek az irodalmát. Lehetetlen, hogy irodalmak, iróemberek egymásnak ellenségei legyenek. A világ kultúrájáért különféle zászlók alatt küzdünk^ de ez nem baj, jól van igy, mindenki szolgálja a maga nyelvén az emberiség jövő boldogságát. — Megértéssel viseltetik-e, pártfogolja-e a közönség az irodalmat? — A magyar ember nem volt túlságosan könnyen melegedő sohasem az irodalommal szemben; a helyzet ma sem rosz- szabb, mint azelőtt, de rettentő nehéz életet élünk, amikor az elsők a testi szükségletek, a kenyér. Kiss Józsefnek van egy szép verse, hogy a fülemüle csak akkor énekel, ha előbb magot keresett Az irodalomnak, az irodalompártolásnak az alapja az anyagi gondtalanság. Az olvasók csak akkor pártolhatnak majd irodalmat, ha anyagilag konszolidáltak lesznek a viszonyok. De azt látom, hogy a mi népünk lapokat járat, olvas, olvasóköröket létesit. De ezen túl nemigen tud menni, amig a keuyérért kell izzadnia és amig ebben a rettentő gazdasági válsággal terhelt világban anyagilag meg van bénítva. Mihelyt a nagy gazdasági válság elmúlt, újra könyvvásárló lesz a magyar ember, hiszen szereti a kultúrát és szívesen okosodik és áldoz is rá, ha tud. De ma igen nehéz időket élünk . . . A füstkarikákat lassan eregeti Szabolcska. A költő-pap még mindig erősen te- vékeny. Az Arany János-társaságot az ő keze tartja össze itt a magyarság egyik végvárában. Optimista és joggal, hiszen a viszonyok napról-napra javulnak, könnyebben ke?d már lélegezni az erdélyi magyar irodalom. Kovács Jenő dr. Kosztolányi Dezső az irodalomról, Európa csődjéről s a mai ember iránynélküliségéről Budapest, február. — Halló! Igen, Kosztolányi Dezsöné beszél — mondta egy női hang a telefonba. A híres és elfoglalt írókhoz körülményes dolog bejutni, ilyenkor azonban a telefon segít. Ez alkalommal az iró feleségével sikerült beszélnem s néhány terminus felemlitése után: — Akkor holnap ebéd után szívesen látja az uram! — kaptam meg a beleegyezést. Fent, Budán, a Vár alatt s a Vérmező szélén földszintes, elkerített, kedves családi házban lakik Kosztolányi Dezső, aki még pesti életébe is olykor-olykor vidéki szint igyekszik keverni. Az udvaron két gyönyörű, I nemesfaju kuvaszkutya rágódik egy csonton s fogadja nagy, barátságos ugrásokkal a vendéget Kosztoíányiék büszkesége ez a két fehér állat, díjnyertes, gyönyörű példány. A két házőrző mögött kis cseléd habozik, be- I engedjen-e, vagy nem. Nem ismer. Végre azoribán mégis sikerül beljebb kerülni az úri Ízléssel berendezett lakásba, ahol az iró dolgozószobájáig jutok el. Kedves, meleg, kétablakos szoba. A nagy ablakokon ta- ! vaszkor, nyáron bevág a napfény, most azon- ! ben csak Buda szomorú, ólmos ege bágyado- zik felettünk. Mennyezetig érő könyvespol- j cok, kényelmes bőrfotelek. Képzeld el magad- i bán Kosztolányi írói szobájának interiőrjét — s a valóságban is olyannak találod, egyéniségével, képzelt alakjával harmonizálónak. Mig az iró bejön, a felesége fogad, illetve vele kezdenék parázs diskurzust, ha Ádám gyerek, Kosztoíányiék egyetlen kisfia és büszkesége, a Verbőczy-gimnázium második B-osztályának nagyreményű növendéke nem hagyta volna abba a zongoraleckét. Bejön, megnézi az idegent s végigfekszik a díványon. — Menj szépen zongorázni! — biztatja a mamája. — De az olyan unalmas! Majd később ... — kérencséli. Pillanatnyi csend. — Nézd, — szól hirtelen a mama — ez az ur ellenőrizni jár, nem viselik-e rosszul magukat a gyerekek s különösen, hogy zongorázna k-e? — Igen? — emeli fel a fejét a kisfiú. — Perszehogv. Akik nem zongoráznak, azt felirjuk s az eljárást megiuditjuk ellenük. Ádám gyerek rám néz. Nem igen hiszi a dolgot. Vállat von. mosolyog, tétova kimegy, pár pillanatig tűnődve ül még a zongoraszéken, aztán elszántan ráüt félkézzel a billentyűkre. Ekkor lépett be at édesapja s ahogy kezet fog, pár pillanatig kutatólag mélyed az idegen jövevény arcába. Magas, elegáns alakján sárgásbarna orosz ing, övvel, kerek, nagy gombokkal. Leül velem szemben s várja, hogy kérdezzem. Rutinia van már nagy, a kérdezéshez is, a feleléshez is. Igaz, hogy eleinte ő kérdez s a riporter felel. — Tehát ön odaátról való? Oh, eredetileg én is onnan származónak tartom magam: nagyapám még a nvitramegvei Nemes-Kosz- tolánvból indult el, hogv aztán a délmagyarországi Szabadkán kössön ki családjával. Nagy nosztalgiám van mindig Szlovenszkó iránt, armóta megismertem Húsz éves korban kerüüem először odp, hogy aztán az örök szenzáció maradion előttem. Akkor láttam először hegveket. én. aüö’dön élt fiú. Különös. kedves, sp^mpiis az ottani társadalom, a vidék. a?r>k a sas^é^kek ... Higyje el, leg- közo1°hh £11 ma j§ a lelkemhez... F/infe raiorTa, evbt’l’usan dobja ki a szavakat. Aztán hirtelen fordulattal kérdi: — Milyenek az ottani irodalmi viszonyok? Próbálok vázlatot adni a szlovenszkói magyar irók hétéves küzdelméről, kezdő lépéseiről, a mi decentralizált voltunkról, úgy, ahogy ilyen rövid beszélgetés keretében szabatosan lehet. — Érdekes — mondja. — Ideát alig tudunk róla. Persze ... Mécs ... Győry ... öl- vedi: igen, ezeket a neveket hallottam, a többiekét azonban alig. Mit s hogyan írnak ezek? I Látszik, igen érdekli a dolog s szeretné, ha már többet tudott volna róluk. A különféle kapcsolatok iránt érdeklődik. Végre is egy rövid szünetben rá kerül a felelés sorja. — Kérem, beszéljen valamit önmagáról! Hátradől a nagy bőrfötöiben. Mosolyog. — Nehéz ezt... igy ... Magamról... Istenem. Tudja, nagyon örülök, hogy odaát erősödik az irodalmi élet, mert a specifikus iz csak haszon s higyje el, a magyar irodalom egységét a nyelv adja meg s nem a politikai határok. — Magam pedig? Nos, igen, dolgozom, i Tudja, a terveimről beszélni nem igen sze- i retek, mert ami ma esetleg kész terv, az holnap már megsemmisülhet. De dolgozom mos! egy régényen, amit nyáron a ..Nyugat" hoz le s majd a „Genius“ is kiadja. Ez egész uj emberszemléletet tükröz s ez az emberszemlélet az, hogy mi nem vagyunk külön-kiilön. hanem egymásban, a valóság nem megfogható, az emberek igazán csak egymás képzeletében élnek. Ez a regény tükörszoba, ahol minden alak száz és száz változatban rémlik. Hogy mi az igazság s hogy milyenek az emberek: bizonytalan. — Erről szól a regényem. A témája, a tartalma, ugy-e, azt egyelőre magamnak tartom meg, de nagyon érdekel. Lassan, minden szót megfontolva diktálja ezeket a mondatokat ceruza alá. Látszik, nem üres téma csupán, hanem az iró lelkén átszürődött súlyos tanulság, amit most önmagából fog kivetíteni az embereknek: Életfelfogás. — Egyébként — folytatja kis szünet után — most olaszul jelennek meg regényeim s verseim, németül Klein, a fordítóm ülteti át a Pacsirta cimü regényemet s ugyanezt franciára magam fordítom. — A költészetem? Szabad versek! Két év óta szakítottam a zárt formával, nem azért, mert újabb, hanem izgatóbb, lebezebb. Mert igazán mellékes, ki milyen formában dolgozik, fő, hogy rátaláljon mondanivalójára. — Politika nem érdekel. Csupán a szép- irodalom. Pillanatig csend. Valamelyik kutya ^ak- kant kint az udvaron. Most ismét elkezd beszólni az iró, de az már nem interjú, ez talán beszélgetés önmagával, élőszóval való kifejezése sok gondolatnak, ami hangtalanul, belül gyötri az emberi — Nem politizálok, mert nem tudok irányt adni. A „Véres költő" cimü regényem fűződik talán szervesen a mai korhoz: a római császárság akkori ideje is egy műveltség végén álló. elernvedt, célnélküli kor volt. Mi is a műveltség végén állunk, tán eltart még ez a korhadás 100- 200 évig, de aztán romba buli minden! — Spenglerrel tart? — Feltétlenül. És nincs kiút, kérem, nincs kivezető ut. Európa most egy hatalmas káosz! — Talán Amerika. Majd ők... Hirtelen lobban fel. ! — Nem! Gyűlölöm az amer;!--ü -zellereit. | Lenézem ezt a híres civilizációt. Higyje el, nem vagyok elragadtatva a XX. század szellőmétől: háború, mozi, rádió: ezt adta az egész civilizált század s vele jár a roncsolás. A középkor jobb volt: legalább volt egy könyve, a Biblia, ma millió könyv közül egyet 9©m mondhatunk a magunkénak. Csak a fölszámolást látom. — Nagy csőd előtt állunk. Semmiben sem hisznek az emberek. Nem lehet hit nélkül élni s hitünk meg niucs. A mai kor mindent megért, tehát nem 1 hisz semmiben. — De ha ilyennek tudja az embereket s nem tud kivezető irányt adni, hogy képzeli el az irodalmat. Nem marad más hátra... , — ... Csak a 1‘art pour 1‘art irodalom. Erre rájöttem. Ez legalább szépséget adhat Higyje el, ennél jobbat nem tudtam találni, ezért állt be a dráma kudarca is és ezért nem foglalkozom én szinmüirással. — Valószínűleg 9enkit sem értékel, legfeljebb Shaw-t? — Igen! Shaw a sok legrosszabb közül választotta az egyedül lehetségesét. Shaw a legjobb. S még megoldást talált Anatole Francé. Shaw: drámai zsurnalizmust tíz. De jól legalább. Egv Aiscbylos kellene most ide! Most előréhajlik s nagyon komolyan mondja: — Tudja, mije hiányzik az emberiségnek? Nos: hiányzik a jótékony korlátoltság és elfogultság a mai emberekből. Én azt hiszem, ezzel magyarázhatók meg minden Szellemi csődök. Dehát: háború, rádió, mozi —: ez kell a mai okos embereknek ... Megpihent a hosszú beszéd alatt, ami szinte programbeszéduek tetszett: irói hitvallás. Az idő fut s bár jólesne estig is ejb' "él- getni erről a tárgyról, lassan abbahagyjuk ezt a témát s néhány közelebbi kérdést próbálok meg még. — Kiket szeret a külföldiek közül? — A franciákat Elsősorban Proustot: ö áll legközelebb hozzám. — S magyarok? — Nagyon sokra tartom Babitsot, Mó- riczot s Füst Milánt. Füst Milán legújabb regénye szenzáció lesz! S még sok mást, de hiszen minek annyi név... — Újabban sokat utazik. Merre szeret?-r- Csak a latin népek országába. Olaszország, Franciaország. A germánok nagyon, nagyon messze állnak tőlem. A latin népek az én embereim. Azt hiszem, ezt nem is le&et másképp elgondolni. Kosztolányi egész irói működése, szelleme, felfogása annyira franciás, annyira kifinomult hogy szinte hihetetlen volna a közösséget, elképzelni a germános szisztémákkal s azzal a jótékony nehézkességgel, ami az emberiség képviselőinek ezt a ré-szét jellemzi. Ádám gverek szüntelenül zongorázik még a másik szobában, mikor búcsúzom s megköszönöm -neki,-."hogy zongorázott Legyint egyet a kezével s az apjára néz várakozóan. Azt hiszem, ezek után egy kicsit el fognak Játszódni a gyerekszobába:', mert Kosztolányi jó költői híres iró: de elsősorban apa is talán s a fia kis barátaival kézenfogva szokott velük hazaszaladni néha az utcán, ha a Verbőczy-gimnázium ifjú csemetéi déli pibenőré tódidrak ki az iskolakapun. Ahogy kimenet nagy haráíkozást kezdek a két hatalmas fehér kutyával, nevetve szól még utánam a mesinteriuvolt íróból házigazdává álnkuÜ Kosztolányi Dezső: — Tudja, én vidéki maradok örökké s szeretek magam köré valami vidéki szint imitálni... Amiből viszont seffhető. hogv Kosztolányi nemcsak iró, nemcsak családapa, hanem örökké vidámlelkü, jó ember is. v Szombathy Viktor. Ley: Beethovens Leben (Verlag Brúnó Cassirer, Berlin.) Beethoven életéről és munkájáról ma már nem lehet uj könyvet írni. A nagy standard-munkáktól eltekintve, a germán ős-zenész olyannyira a világ egyik legnagyobb értéke, hogy minden magyarázat és kritika fölöslegessé válik. Azonban egyet még meg lehetett tenni: egy Beethoven-képeskönyv még hiányzott és ezt teremtette meg a berlini Brúnó Cassirer kiadócég, amikor a leggyönyörűbb papíron a legszebb klisékkel felvonultatja a legnagyobb zenész első órájától az utolsóig mindama képeket, házakat, szobrokat, festményeket, barátokat, barátnőket, kéziratokat, ereklyéket és az akkori Bécset meg környezetét, amelyek nélkül Beethovent, a z embert, nem ismernék olyan jól, mint az uj könyv olvasása után. A klisékhez a legjobb Beetho- ven-kutatók szövegei, a mester kéziratainak és koncepcióinak fakszimiléi csatlakoznak és, hü tükrét adják a kornak, a városnak és azoknak az embereknek, akik a mester barátai és ellenségei voltak. És igy a könyvben lapozgatva, mint a gyermek a képeskönyvben szokott, újra átéljük Beethoven életét. A kiadó gyönyörű munkát végzett, amikor ezt a ryzsrul k'áik'tett. V-wet. olcsó-áron a nagy- közönség rendelkezésére bocsátotta. . . . , , , . . - •*•••• Nenbaaer Fái. . 9
